Three sides of life 73. rész: Áll még az ajánlat?

-Szívesen. Szép álmokat vele.
-Neked pedig Jihyoval.
-Az tuti meglesz. - fordult hátára.
-Sajnálom, amiért így szétszedtünk benneteket. - szégyellte kicsit magát.
-Semmi baj. Nem számít ennyi. - simogatta meg félkézzel a fiatalabbat - De most már csendet. Fárasztó munkanapom volt.
-Bocsánat. - ölelgette a párnát Jungkook és mélyeket sóhajtva lassan elaludt.

Jungkook boldogan szenderült álmaiba ismerős illatokkal körülvéve. Biztonságban érezte magát az idegen hely ellenére és nem is értette, hogy lehet ennyire nyugodt. Nehezen viselte az ismeretlen terepet, ám valahogyan Heesoo lakásában nem feszengett annyira.  Meglepő volt, de örült neki, amiért végre nem követte a házigazdát mindenhová, hiszen Taehyungnál az első héten vagy szobájában várta meg a párját, vagy ment utána akárcsak Jjanggu Jin után a lakásban. Ám itt más volt, lehet a környezet tette, vagy Heesoo jelenléte, hiszen mindenki egy angyalnak tartotta azért amilyen, de Kook inkább az illatban hitt, minek hála Taetaeval is álmodott. Boldog volt, hogy vele tölthette úgymond az estéjét és szabadon foghatták egymás kezét bármerre is jártak. Kis idilli kép fogalmazódott meg benne mely mellé társult a béke is. Párja nem félt többé tőle, inkább szeretgette és nem érdekelte, ki veszi őket észre, ki nem. Ám úgy tűnt, kihatott Taetae rosszulléte kicsit ő elméjére is, mert mikor hazaértek igazán furcsán viselkedett vele. Jinnek panaszkodott rá, hogy mennyire zavaró és kiábrándító, amit nem tudott mire vélni, még csak szólni sem bírt ellene, csupán hallgathatta, míg Seokjin le nem zárta az egészet.
-Elég! Jungkook, menj haza. - pillantott rá morcosan legidősebb társa, mire kipattantak a kisebb szemei.
A nap már fényesen sütött be az ablakon, melegével ébresztgette a két fiút, mikor Jungkookot más keltette. Rossz álomból riadt fel párnáját szorongatva háttal Heesoonak, ki éppen ledobta magáról takaróját. Kook mélyeket sóhajtott és bár tudta, nem volt valóság semmi sem, ettől még nagyon rosszul érezte magát. Taehyung elvesztésétől félt, miközben hatalmas lélegzetekkel próbált megnyugodni, végül azonban megfordult.
-Heesoo. - szólt halkan és az említett felé nyúlt, ki hanyatt feküdt már félmeztelenül elfordulva Jungkook felől. A fiatalabb azt tervezte, óvatosan böki meg arcát, ha pedig arra felkel, elmondja neki baját, de egyébként nem zavarja tovább - Ébren vagy? - ért hozzá.
-Igen. - válaszolt, mire Kook elkapta kezét a másiktól - Baj van? - kérdezett, de nem mozdult.
-Én..... el fogsz késni. - meggondolta magát. Még sem mondja el.
-Ma nem dolgozok. - nyelt egyet és Jungkook felé fordult továbbra is hátán pihenve, végül kinyitotta még álmos szemeit - Mi az?
-Semmi. - ölelte magához még mindig enyhén Tae illatú takaróját Jungkook, melyből hatalmasat szippantott, hátha akkor megnyugszik a még kicsit háborgó lelke, miközben lehunyta pilláit.
-Ne kéresd magad picurka! - sóhajtott nagyot és a kisebb észre sem vette, amint a másik lecsalta a köztük lévő távolságot, csak mikor az orrával lökte meg lágyan homlokát, hogy nézzen rá, mire fel is pislogott Heesoora - Mondjad.
-Mindig ilyen kedves vagy? - bökte ki első kérdését ami eszébe jutott.
-Nem mindig. - mosolygott - csak az olyan kis cukorkockákkal, mint te és baby. De nem ezt akartad kérdezni.
-Nem. - pirult el a kisebb.
-Mondjad. Ne félj tőlem. Továbbra sem eszlek meg.
-Hmm - sóhajtott nagyot Kook és elengedte a másik tekintetét - Taetaeval álmodtam. Panaszkodott rólam aztán Jin is inkább hazazavart.
-Mit mondott?
-Nem tudom, csak éreztem, hogy rosszul esik.
-Hahh! Ti fiatalok. - húzta magához a kisebbet Heesoo, ki nagyon meglepődött, de nem menekült - Miket nem álmodtok. - ölelte át és bújtatta álla alá Jungkookot, az azonban nem viszonozta, csak takaróját szorongatta zavarában - Tae sosem sértegetne téged.
-Umm.
-Nem lenne gonosz. Te is tudod. Elégedettnek kéne lenned magaddal. Azért álmodsz ilyeneket.
-Hmm?
-Mit nem szeretsz magadban?
-Hmmm.... nem vagyok elég izmos. - dörmögte halkan a tegnap este látottakra gondolva.
-Hahaha. - nevetett fel az idősebb.
-Naaa. - próbált volna most már menekülni.
-Nem! Itt maradsz. - szorította magához a házigazda.
-Nyehh.
-Szóval az izmaiddal vannak bajaid? Taetaet sohasem érdekelte ilyesmi.
-De te sokkal jobban nézel ki nálam.
-Ohh. Szóval... irigy vagy a testemre ami csupa folt.
-Nem a folton van a hangsúly.
-Tudom. Csak ugratlak. Taehyungot sosem érdekelte ilyesmi, ne akarj ilyen testet csak miatta.
-De hátha akkor jobban kívánna.
-Most nem kíván eléggé?
-Hát.... de.... de talán Jint néha jobban.
-Néha téged jobban, néha őt jobban. Ezt mondta nekem, de ettől még egyformán imád titeket.
-Nem akarok neki fogást adni, hogy legyen oka kidobni.
-Hülyeség miatt aggódsz picurka. De ha ennyire bassza az agyad, akkor eddz! - meglepődött Jungkook, hogy Heesoo ilyen lazán káromkodott és meg sem szólalt hirtelen - Vagy anélkül akarsz jó testet?
-N-nem. Jártam kondiba.
-És most?
-Már.... mióta nyár van nem voltam.
-Akkor menj.
-Egyedül?
-Mehetek veled.
-Umm, nem tudom. Otthon nem lehet?
-Hahhh. Nem igazán. - sóhajtott - Korán reggel milyen fárasztó tudsz lenni.
-Nem szeretek egyedül menni.
-Suli közben, hogy jártál?
-Osztálytársakkal a sulis kondiba.
-Jah, értem. Akkor elmegyek veled, vagy kitalálunk valamit. - szólalt meg Jungkook mobilja Heesoo mondata végén, mire a kisebbet végre hagyta felkelni az idősebb, hogy felvegye.
-Umm... Taetae. - vette fel.
-Szia picuuuuuur! Na felkeltél már?
-Csak most ébredtem. - fogta fejét a fiatalabb. Otthon kéne lennie. Mibe fogadunk, hogy Tae épp feléjük tart?
-Akkor lassan szedd össze magad. Öcsivel elmegyünk az állatkereskedésbe kutyát simogatni, mert Jjanggu óta ki van.
-Momo! - szólt bele öccse.
-Jah, igen. Szóval kutyázunk kicsit aztán megyünk érted jó? Fagyi meg parkozás a mai program.
-Rendben. De még kicsit tunyulok. - próbált időt nyerni, hogy valahogy hazajusson addig.
-Okés. Majd hívunk, ha indulunk hozzád.
-Rendben. Szia picur.
-Szia! - tette le mobilját Jungkook - Mennem kell! - pattant ki az ágyból, mintha épp szeretőjénél éjszakázott volna és most telefonált volna igazi párja, mindjárt hazaér.
-Mert? - feküdt hanyatt Heesoo miközben a kisebbet nézte, amint az kapkodva kezdett öltözködni. Tényleg olyan jelenet volt, mintha rohanna haza a feleség a férjéhez.
-Tae jön értem, ma együtt leszünk.
-Ohh. Haza kell jutnod. - kelt fel ő is.
-Igen. Nagyon gyorsan.
-Felkapok valamit és megyünk. - kezdett öltözködni.
-Köszönöm.

Rohantak Kookhoz, miközben igyekezték elkerülni azokat az utcákat, amerre Taehyungék járhattak. Így kicsit hosszabb úton kellett menniük, de inkább biztosra játszottak. Heesoo az ajtóig ment a picurral, majd szintén olyan irányban indult haza, amerre Taetae-t a legjobban elkerülhette, ezzel pedig végül sikerült is titokban tartaniuk, hogy hogyan is telt estéjük. Kook azonban amint felért szinte azonnal fordulhatott is vissza. Tae telefonált, így éppen csak ledobta cuccait, összeszedte magát, majd rohant le párjához és annak öccséhez. Kellemes napot terveztek eltölteni a forróságot figyelmen kívül hagyva, melyet enyhített a park hűvös levegője, a nagy gombóc fagylaltok és a hatalmas várost díszítő szökőkutak. Minyoong boldogan pancsolt, amiben a két idősebb fiú is szívesen részt vett, hiszen iszonyatosan melegük volt, ahogyan pedig átáztatta ruháikat a hideg víz, már inkább fázni kezdtek ezért hamar megszabadultak pólóiktól, melyeket kiterítettek a napra, ők pedig az árnyékba feküdtek a fűre, míg megszáradtak ruháik. Így vidáman telt napjuk és délutánjuk hatalmas része. Jungkookhoz visszamenet még be is pótolták ebédjüket, végül Kook tömbjének tövében búcsúzkodtak.
-Minyoong, bemegyek öt percre. Megvársz itt, nem mész sehova, ugye? Csak belépek az ajtón, meg ki.
-Megvárlak.
-Csak pár pillanat. - fordult vissza Kookie felé Tae, majd bementek a bejáraton.
-Hogy-hogy bejössz? - nézett rá kérdő szemekkel Jungkook, amint kattant a zár mögöttük.
Ám Tae nem válaszolt. Csupán megfogta Kookot, arrébb lépett vele, hogy aki benéz az üvegen ne őket lássa meg elsőnek, majd megcsókolta. A fiatalabb meglepődött, mert nyilvánosan nem lehetett és a lépcsőház még annak számított, ám jólesően nyögött fel. Társa nyakába karolt, miközben az ölelte magához a kisebbet.
-Csak ezért jöttem. - bújt végül nyakába, amint sikerült elengednie a fiatalabb nyelvét.
-Köszönömh.
-Egész nap erre vágytam. Amikor pedig levetted a felsődet..... atyaég! Kár, hogy csak holnap megyünk Jinhez. Én már most akarlak.
-Hyungh. Aludjunk nálad.
-Ahj, nem lehet. - távolodott el kicsit társától - Nálunk alszik Minyoong egyik barátja, ilyenkor anyáék tiltanak ilyesmit, de igazuk van. - harapta be alsó ajkát - Viszont az az esti csókod nagyon hiányzik.
-Hmm?
-Többször kéne rosszat álmodnom. - tapadt újra a kisebb ajkaira hosszú pillanatokig - Igen, többször kéne. Így nem az igazi. - vigyorgott - De ettől még imádom. - puszilt újra Kook szájára - Rohanok, nehogy Minyoong elvesszen. Hazaértem írok.
-Rendben. - engedte el lassan társát, ki indult is a kijárat felé - Vigyázz magadra. - szólt utána, miközben Tae már nyitotta az ajtót, de visszafordult még egy gyors csókra inkább.
-Fogok. Szia picur!
-Szia! - köszönt el a kisebb is, majd az üvegen keresztül nézte végig, ahogyan társa elsétált öccsével.

-Kiengeszteltelek most életem? - lihegett Heesoo, amint megtámaszkodott párja mellkasán.
-Hahh. - fogta csípőjét Jihyo - Fogjuk ráh. Majd, ha elmúlnak a foltjaid, akkor leszek teljesen elégedett. - késztette még lágy mozgásra a fiatalabbat.
-Hamar elmúlnak. Szeretnéd még? - mosolygott.
-Nemh. - nyelt nagyot az idősebb és behunyta szemeit - Most ez így jó.
-Akarsz zuhanyozni is? - harapott alsó ajkába Heesoo, mire rápillantott a hanyattfekvő.
-Csak ha ölelgethetlek. Most többet nem akarok. - ült fel Jihyo és átkarolta - Pár nap múlva megyek el, addig szeretgetni akarlak.
-Olyan keveset vagy itthon. - fonta körbe nyakát párja.
-És akkor is lecserélsz az exedre és annak egyik pasijára.
-Segítségre volt szükségük.
-Tudom-tudom. Túl kedves vagy életem.
-Nem hinném. - ültek még hosszú percekig az ágyon egymást ölelve, majd Jihyo mozdult.
-Na zuhany. Aztán elviszlek vacsorázni. - mászott ki ölében párjával, miközben megszólalt telefonja - Majd zuhany után felveszed. - fogta szerelme kezeit, ki nem így tervezte.
-Felveszem most, te állj be a víz alá. Azonnal ott vagyok.
-Neeee.
-Deee. - kereste meg mobilját Heesoo, míg Jihyo valóban beállt a csobogó víz alá.
-Picurkaaaaa. - vette fel - Mi a helyzet?
-Heesoo!
-Igen, én vagyok. - vigyorgott a kisebb zavarán.
-Csak ömm..... érdeklődni szerettem volna, hogy az az ajánlat.... szóval, hogy áll-e még? - fogta fejét Kook. Maga sem hitte el, mire vetemedik.
-Őőőő.... melyik is? - ült le az ágy szélére Heesoo.
-Hát a csók..... Tae.... szóval.... le akarom nyűgözni. Én csak..... áhh hülyeség, bocsánat, vedd úgy
-Áll. - szakította félbe a dadogót.
-Umm.... t-tessék?
-Áll. de most Jihyoval vagyok. Viszont este elugrok érted jó?
-Megint akkor.... akkor nálad? - nyelt nagyot.
-Igen. Bár Jihyo nem lesz boldog, de ne aggódj. Olyan nyolc körül jó lesz neked?
-I-igen.
-Rendben akkor majd megyek érted. Addig is szia!
-Szia! - nyomta ki Heesoo a telefont, majd rohant is párjához.
-Szerelmem! - lépett a fürdőbe és sietve a zuhany alá - Húzzunk bele!
-Mért? - fordult felé párja.
-Jungkookért kell mennem nyolcra.
-Hahhh, ne már! Megint?!
-Igen és nem fogsz örülne annak sem, miért.
-Mond, hogy nem szexelni akarod most megtanítani.
-Úúú, ez nem is rossz ötlet. - gondolkodott el.
-Életem, értem én, hogy fiatal, meg kezdő és cuki, de mindennek van határa. Ha lefekszel vele én
-Nem fogok. - szakította félbe feldühödő párját - Csak megtanítom csókolni. Amúgy is. Tae azt mondta passzív és a viselkedéséből is látszott. Mi nem tudnánk lefeküdni.
-A csóknak sem örülök. - morgott Jihyo.
-Tudom.... még most sem akarsz szexelni a zuhany alatt? - mosolygott fel rá párja.
-Hmm... de.... most már nagyon! - nyomta falnak a fiatalabbat.

-Mikor jössz? - faggatta édesanyja Jungkookot, aki épp cipőjét rángatta fel magára az előszobában.
-Holnap nem tudom mikor.
-És Taehyungnál vagy Jinnél alszotok?
-Szerintem Jinnél. Taehyungnál most tele a ház az öccse miatt.
-Hívj fel, ha van valami!
-Nem lesz semmi anya. - állt fel.
-Ha meg igen, Jin hazahozza. - jelent meg édesapja.
-Egyszer fordult elő.
-És reméljük többet nem is fog. - szabta meg a határokat anyukája.
-Nem fog. Na rohanok. Sziasztok! - lépett ki az ajtón, majd szülei köszönését megvárva rohant le igazából Heesoohoz, ki már ott várta az a bejáratban - Sajnálom. Anya feltartott.
-Semmi baj. Ráérünk. - mosolygott a lámpák fényénél - Na gyere, még boltba is megyünk.
-Rendben. - indultak is meg ketten Heesoo lakása felé némi kitérőt téve.
Egy éjjel-nappaliban kezdtek, ahol az idősebb vacsorának valót nézett vendégének és némi nassolni valót is szeretett volna venni neki, így Kook az édességeket szemlélve álldogált az egyik sorban. Igazából annyi mindent szeretett volna, hogy egy kosár nem lett volna elég, de nem akarta Heesoo pénztárcáját terhelni, így választani szeretett volna egy dolgot. Az pedig Milka csoki volt. Koreában ritka és igen drága, de gondolta majd ad bele pénzt, így a különböző fajtákat kezdte nézegetni, hogy melyik is legyen.
-A foltos ami olyan, mint a boci. Az a legfinomabb. - szólalt meg valaki nem messze tőle, mire a hang irányába kapta fejét Jungkook - Ha nem tudsz választani. Az a legjobb. - mosolygott rá kedvesen a nem is olyan ismeretlen személy.
-Maga.... ön az a fickó a bárból. - pislogott Kook.
-A fickó a bárból. - kuncogott - Igen. Sajnálom, hogy akkor nem tudtam bemutatkozni. Taehyungie elég neveletlenül viselkedett. - lépett közelebb a fiatalabbhoz, ki hátrált egyet - Nem kell félni tőlem. Nem tudom, mit hordott össze rólam Tahyungie, de mindenki a saját szemszögéből meséli el a dolgokat. Ahhoz, hogy tisztán láss, mindkét felet meg kell ismerned.
-Hmm.... lehet.
-Pyeong Wonmin vagyok. - nyújtotta kezét az idegen, kitől félnie kellett volna, de olyan kedvesnek tűnt. Semmi veszélyt nem látott benne Kook és elgondolkozott szavain. Lehet tényleg meg kéne ismernie és csak utána véleményt formálnia.
-Jungkook-ah! - kiabált Heesoo, pedig nem volt rá oka. Normális hangerővel is hallotta volna a kisebb - Menjünk jó? - ért oda hozzá és megfogva kezét húzta magával.
-Rég láttalak Heesoo. - szólt Wonmin.
-Soha többet! - vetette vissza neki és Jungkook szörnyen érezte magát. Tudta, ki fog kapni, amint lehet, csak azt nem értette, mért utálják annyira ezt az embert, ha ilyen kedves.

(Folytatjuk! :D Egész nap ezt írtam komolyan mondom. Alig volt ihlet meg kedv de végre kész :D RM-et is kéne írnom meg Francit szóval nem tom mi lesz. Jah meg a többi >< Hétvégén viszont nem hiszem, hogy leszek. Majd kiderül.
My Music Taste K-pop koncert kampány ---> LINK
Facebook My Music Taste csoport --> LINK (HELPER)
iKON kampány --> LINK
BTS kampány --> LINK
Idolater Magazinok --> LINK
Facebook oldalunk --> LINK )