Three sides of life 62. rész: A szétválás

-Akkor egy héten belül. Aaaaaaannyira jóóóóó! Végre aaaa, de köszönöm! - ölelte meg idősebbik társát.
-Örülök, hogy örülsz, de így nem tudok sétálni Kook. - simogatta meg fejét.
-Jó-jó! Hahh, köszönöm!
-De ha baj lesz, eljövünk azonnal. - kötötte ki Jin.
-Rendben. - vigyorgott továbbra is Jungkook.

Még mielőtt lement volna a Nap értek Seokjin többjéhez és kúsztak fel hozzá a lakásba, miközben vörös fények világítottak be minden ablakon a panellakás folyosójára. Beérve a legidősebb otthonába a fiatalok azonnal hűtött víz után kutattak, majd felváltva öntötték le azt torkukon míg Jin felhúzta hálójában a redőnyt, hogy legalább a nap kis részében érje fény a szobát és azt a néhány növényt benne, melyet olyan nagy gonddal ápolgatott.
-Jó nap volt ma. - jelent meg Tae a küszöbön - Máskor is kimozdulhatnánk.
-Ebben egyetértünk. De egyre melegebb lesz. Már nem sokáig lesz lehetőségünk napközben mászkálni. Meg kell öntözzem a növényeket. - tapogatta meg földjüket, majd a konyhába indult.
Jungkook a kanapén feküdt teljesen elfoglalva azt, miközben egy nagy üveg hideg vizet ölelgetve bambult a már bekapcsolt tévére. Jin előkereste kis kancsóját, mellyel növényeit öntözgette, miközben Taehyunggal megbeszélték a családlátogatás menetét. A legidősebb egy nyár alatt többször is haza szokott menni, ha engedi a gyakornoki melója, sőt olyan is volt már, hogy minden hétvégét családjával töltött otthon, mikor nem volt senkije és utált az üres lakásba hazaérkezni. Mivel azonban a családlátogatás csupán azzal járt, hogy ő kerül kicsit messzebbre a fiúktól, ezért a kicsi felügyelete Taehyungra hárult. Szinte biztosak voltak benne mindketten, amit Kook egy aprócska beleszólással nyugtázott is, jól gondolják, hogy a legfiatalabb majd át fog járni V-hez, ám neki is ki lett kötve feltételnek, muszáj több időt otthon lennie ez alatt a néhány nap alatt, mint Taenál. Nehezen fogadta, de belement, mert minden egyes nemleges válaszára be lett fenyítve, nem mennek a bárba. Bár tudták, úgyis ott fognak kikötni, hogy belépnek azon az átkozott bejáraton majd, mégis hatásos fegyvernek bizonyult.
Utolsó este mindent megvitattak, komplett menetrendet állítottak fel és ugyan felmerült a legkisebben a búcsúszex gondolata, hisz a hormonok nyár elején csoda, hogy néha engedték mással is foglalkozni, mégsem történt semmi az este. Jin nem szerette volna, meghitt, békés éjszakát akart párjaival, csak ölelgetni a fiatalokat, megnézni velük egy filmet és az általuk választott ruhákat elpakolni kis bőröndjébe, amivel majd hazamegy arra a néhány napra. Végül mindannyian egyetértettek abban, így sokkal jobb volt a nap befejezése. Kicsit összeszokottabbnak, igazi kapcsolatban élők estéjének bizonyult a lezárás, mikor pedig a kicsiknek még vitt is Seokjin egy-egy kakaót az ágyba, akkor teljesen meglágyult szíve. Bármit kérhettek volna tőle, igent mondott volna, mert nagyon aranyosak voltak, ahogyan a hatalmas bögréket szorongatva csokis pofival nyomkodták a tabletet és játszottak. Megint versenyeztek, ahogy szoktak, hogy a játékban ki az ügyesebb, ki tud több pontot szerezni. Ám már rég túlestek azon a korszakon, mikor még egymás nyakának ugrottak, ha nem sikerült Istenért se megverni a másik pontszámát. Inkább csak elfogadták, hogyha társuk jobb volt, mert felváltva tartották a vezető helyet a különböző játékok ranglistáján.
Viszont amint elfogyott a kakaó, Seokjin elpakolt. A bögréket beáztatta, mert mosogatni már nem volt kedve, több napra pedig nem szerette volna azokat otthagyni a lakásban. Visszatértekor a hálóba a fiatalok még mindig kockultak, így azt a fránya kütyüt elvéve tőlük vonta magára figyelmüket. Természetesen azonnal nyafogásba fogtak, ám Jin csak kíváncsi volt. Ezúttal érdekelte, vajon ő milyen pontszámot érne el és befeküdve az ágyba, pont középre fogadta két oldalára társait.
-Na mi a lényeg? - nézte a képernyőt Jin.
-Minél messzebbre kell jutni az általad választott figurával. - magyarázott Kook, miközben átölelte a legidősebbet és keze alá bújt.
-Közben szedj össze minél több érmét. A folyónál meg vigyázz. Elvisz oldalra a fa és meghaltál.
-Ahh, értem. Kutyussal lehet lenni?
-Persze, több is van ha jól emlékszek. - kezdett karaktereket válogatni Taetae.
-Mennyi kis figura! És mind mást tud?
-Nem. Csak máshogy néznek ki, ennyi. Tessék, ilyen kutyulik vannak, válassz egyet! - tette Jin vállára fejét Tae.
A legidősebb tapasztalatlanul, még kicsi lassan kezdett a játékba, amin Kook eleinte kuncogott, de hamar rájött a dolog mikéntjére. Taetae segítette, tippekkel látta el, míg ők pedig játszottak és beszélgettek Jungkook elaludt társai dörmögésére, de főleg V-ére. Kellemes, mély, altató hangja rövid idő alatt segített álomba szenderülni, melyet a két játszó jómadár csak sokkal később vett észre. Seokjin azonnal elhallgatott és inkább kinyomta a szerkezetet, amint feltűnt neki, hogy a picur őt ölelve alszik. Lerakták a kikapcsolt tabletet az éjjeliszekrényre, majd csak annyira felkeltve a legfiatalabbat, hogy mindannyian kényelmesen elhelyezkedjenek takaróztak be a vékony lepedővel.
-Imádom mikor alszik. - igazgatta a picur haját Jin, ahogyan arcát megvilágította a város ablakon beszűrődő fénye.
-Nagyon aranyos. Olyan nyugodt. Ki sem néznéd belőle, hogy milyen kanos és erőszakos tud lenni. - tette fejét Taetae Seokjin vállára, majd megcsodálva a legfiatalabb pofiját bújt vissza inkább idősebb párja tarkójához.
-Igen. Cuki kis ördög tud lenni. De ki tudna ellenállni neki? - hallgatott el pár pillanatra, miközben megsimogatta arcát, majd letette kezét állához - Nem akarom elvinni oda. Ilyen kis ártatlannak akarom tudni.
-Rég nem olyan ártatlan, mint amilyennek tűnik.
-Tudom. - sóhajtott - De nem akarom oda elvinni.
-Én sem, hidd el. De erőszakos, muszáj megmutatnunk neki egyszer. Remélem kiábrándul majd.
-Én is nagyon. Szeretném, ha egyszer hallgatna rám. Olyan kis önfejű.
-Suga is ilyen volt?
-Suga most is ilyen.
-Akkor családi vonás.
-Igen, sajnos az. De nem baj. Majd vigyázok mindkét hülyére.
-Túl sokat vállalsz. Ennyire te sem vagy képes.
-Azért megpróbálhatom nem?
-..... Segítek. Kookra vigyázok, te őrizd a barátod.
-Köszönöm. Szeretlek Tae. - fogta meg a másik őt átölelő kezét és szájához emelte.
-Én is szeretlek. De aludjunk. Fáradt vagyok.
-Csendben leszek már. Jó éjszakát!
-Jó éjt!

Másnap reggel nehezen keltek. Ez főleg azért történt, mert Jungkook semmi pénzét nem akart kimászni Jin ágyából. Ott szerette volna megvárni, míg a következő napok távolléte után haza nem tér. A legidősebb takarói alól így csak Taetae tudta kiimádkozni, míg a tulajdonos készülődött a munkához. Szerencsére a kis reggeli nyafogás miatt nem csúsztak meg és együtt tudtak elindulni Seokjin lakásából, annak kis bőröndjével együtt. Ugyan a picur kicsit dörmögött, ám végre már nem párja elutazása miatt, hanem azért, mert haza kellett mennie. Inkább lett volna Taenál, mint otthon, ugyanis ő is egyedül volt a nap nagyon nagy részében. De akkor is vissza kellett térnie pár napra, szüleivel tölteni egy kis időt, mesélni néhány dolgot és legfőképpen tiszta ruhát szereznie, mert tökéletesen elfeledkezett arról olyannyira, hogy már Jin ruhatárából öltözködött ő is.
Végül szétváltak, mindenki ment a maga útjára, de leginkább haza, leszámítva a legidősebbet, ki tett még egy kis kitérőt előtte. Rendesen ledolgozta napját, ami már sokkal könnyebbnek bizonyult, mint korábban, hisz helyreállt a rend, lett elég ember és normális tempóban volt beosztva mindenki. Ebédszünetet is tarthattak annak ellenére, hogy rengeteg vendég evett aznap az étteremben. Jól haladtak, összehangoltan dolgoztak egymás keze alá, ami meghozta gyümölcsét, miközben Kook otthon vergődött. Nem tudott magával mit kezdeni, egyetlen egy játék sem érdekelte, pedig mielőtt kialakult volna a kis trió, órákat töltött el gépe előtt ugyan azzal, ám ezúttal nem. Semmihez sem volt kedve, még az interneten szörfölni sem bírt, csak feküdt ágyában és a plafont bámulta.
-Seokjint akarom..... és Taehyungot..... de legalább egyiküket. Aaaaaahhhh! - forgolódott, miközben magában beszélt. Tényleg szenvedett, végül pedig inkább felhívta telefonon dolgozó édesanyját, aki rögtön tudott mondani neki ezernyi dolgot, amit otthon nyugodtan megcsinálhat, ha már ennyire ráér. Kooknak azonban kicsit sem volt ínyére egy tennivaló sem, de találtak célt ami ösztönözze.
-Ha dolgozol, gyorsabban telik az idő. - mondta anyukája, mire Jungkook szemei felcsillantak.
-Akkor, ha mindent megcsinálok, holnap már igazából holnap után után lesz?
-Azért ennyire nem. De hamarabb lesz este.
-Ahh. Nem baj, az is valami. Neki látok a feladatoknak.
-Történelmi pillanat szívem. De tökéletesen csinálj mindent! Ne maszatold össze nekem a konyhát felmosás címszó alatt, mert az nem segítség!
-Jó-jó. Percíz leszek.
-Remélem is. Szeretnél még valamit, mert dolgoznom kell?
-Nem.
-Este megyek. Légy jó! Puszi kincsem!
-Szia anya! - tette le a telefont, majd ágyán ülve elgondolkodott, mivel is kéne kezdenie.
Igazából tényleg semmihez sem volt kedve, de az idő múlásának gyorsítása motiválta, így úgy döntött, kezdi a konyhában, miközben megmelegíti ebédjét és társaira gondolt. Vajon Tae nem unatkozik? Hát szerintem nem, kicsit sem, bár hiányolta ő is párjait, ebben volt közös pontjuk, de öccsével foglalkozott. Játszottak és hagyta testvérét mesélni, mi történt vele míg nem volt otthon, mert elég sok időt töltött távol tőle. Azonban Minyoong nem csak magyarázott, mint a kicsik szoktak, hanem kérdezett is, hogy mi van a mamival, hogyan gyógyul. Tae pedig örömmel válaszolt kérdéseire, hiszen imádtak vidéken lenni nyáron pár napot a mamánál, ám most nem tehették meg sérülése miatt. Minyoong kicsit szomorkodott is miatta, mert pillangókra akart vadászni és elmenni a szokásos erdős túrára bátyjával, viszont ezen a nyáron ez valószínűnek tűnt, hogy elmarad. De Taehyung kárpótolni szerette volna kistestvérét, így megígérte neki, elmennek a parkba kicsit kirándulni, ami ugyan nem egy erdő, de mégis természet és még talán pillangókat is láthat, ha szerencséjük van. Öccse nagyon boldog lett, amiért kimozdulnak, ám legfőképp azért, mert bátyja végre vele fogja tölteni napját, csak vele és sem Kook, sem Jin nem fog megjelenni. Nem mintha nem szerette volna őket, de nagyon kisajátították testvérét, aminek nem örült és ezt végre elmondhatta bátyjának is, aki megjegyezte. Több időt fog szentelni Minyoongnak, ha őt ennyire hiányolja. Jó testvér lesz, ezért sokat fog hazajárni hozzá.

Végül mindannyian túlélték a napot, Jin pedig tájékoztatta a fiatalokat, hogy épp merre jár. Még videót is küldött, amint édesanyja kutyusával játszik, ki úgy örült neki, hogy majd kiugrott bőréből. A kis üzenet hatására pedig egy aprócska ötlet fogalmazódott meg Taehyung fejében, amit először inkább rendesen átgondolt és nem mondott el senkinek, majd miután meglett a tökéletes terve állt szülei elé.
-Anya? - jelent meg a konyhában.
-Mondjad kisfiam! - mosogatott édesanyja.
-Mi lenne, ha vennék Jinnek egy kiskutyát?
-Mért engem kérdezel? - pillantott rá.
-Mert ha nem tudja megtartani, akkor nálunk kötne ki.
-De akkor nem lenne egyszerűbb megkérdezni, hogy meg tudja-e tartani?
-Meglepetésnek szeretném. Vele akarom várni, mikor hazaér. De Minyoong amúgy is nyaggat titeket már több hónapja egy kiskutyával. Ha nem maradhatnak Seokjinnél akkor maradna nálunk. Öcsi örülne.
-Egy kutya sok figyelmet igényel, törődést. Öcséd pedig még többet. De ha megígéred, foglalkozol a kiskutyával, ha Seokjinnél nem maradhat, akkor.... kérdezd meg apádat.
-Minyoong szerintem foglalkoznak a kutyával.
-Minyoong kicsi. Hamar ráunna, ahogy a gyerekek szoktak.
-De ő sokkal értelmesebb, mint a többi gyerek. Ha tudatnánk vele, hogy magányos lesz a kiskutya, ha nem törődik vele, tuti rendes gazdija lenne.
-Taehyung kincsem, inkább kérdezd meg apádat, de Minyoong előtt fel ne hozd a kutyát. Inkább várd meg, hogy lefeküdjön.
-Jó. Addig beszélek erről Jungkookkal. - indult vissza szobájába, hogy írjon a picurnak tervével kapcsolatban.
Szerette volna idősebb párját meglepni egy kis ajándékkal már kedvessége és elfogadása miatt, a kiskutya pedig remek ötletnek bizonyult. Jin imádta az állatokat és sokszor mondta, mennyire magányos is tud lenni abban a lakásban, ha nincsenek ott párjai, ami viszont be fog következni újból, ha megkezdődik az iskola. Ezért olyasmit szeretett volna adni neki Taetae, ami ezt a magányt feledteti vele, erre pedig nincs is jobb megoldás, mint egy kutya, hisz azokat imádta a legjobban. Csak egy kis termetű kölyköt szeretett volna, ami nem is nő sokkal nagyobbra, így kényelmesen ellesz majd a lakásban, etetésébe és az orvosi dolgaiba pedig Tae szívesen adott is volna pénzt. Még sétálni is boldogan vitte volna, hiszen akkor kimozdulnak közösen, bár kötelező körök lennének akkor is, mikor meghalni sincs erejük, ennek ellenére jó móka lenne. Egy kutya mindig boldogságot hoz az ember életébe, így alig merült fel egy-két negatívum, amik hamar háttérbe is szorultak.

"És milyenre gondoltál?"

"Kicsi kutyára.

Nem tom amúgy.

Gondoltam elmegyünk egy kereskedésbe

és nézünk ott kölyköket."

"Jól van. Benne vagyok. Holnap?"

"Eeee. Nem nyert.

Öcsivel leszek egész nap."

"De összefuthatunk napközben hogy betérjünk

az állatkereskedésbe."

"Nem lehet. Öcsém nem örül már neki

hogy ennyit vagyok veletek.

De igaza is van. Elhanyagoltam.

Ezért most kárpótlás lesz holnap."

"Haaaaah JÓ! És én addig mit kezdjek

magammal?"

"Eddig mit csináltál nélkülünk? Azt!"

"Kockultam de most nincs kedvem semmihez"

"Akkor nem tudom. Találd fel magad."

"Lehet átugrom Suhoz"

"Biztos jó ötlet?"

"Családozunk nem? Ő a családom. Rég voltunk

csak ketten."

" Jól van. Te tudod."

"Én szeretem ám Sugat. Ő nem bír engem sokszor." 

"Hát ezt el is hiszem neked.

Rendben. Akkor holnap tesózunk

aztán majd utána nap kutyázunk."

"Jeeeeej! És Jin is örülni fog hogy betartottuk a

tervet. Családoztunk."

"Japp japp. Na megyek még beszélek

apámmal a kutyáról. Aztán majd

a hármas chatben folytatjuk jó?

Csak ne szóld el magad az ajándékról"

"Nem fogom. Esküszöm."

"Köszönöm. Na pár perc."

"Oooookééééé"

Taetae lelkesen kutatta fel édesapját a lakásban, miután az lefektette öccsét, majd felvetette neki is az ötletet. Ő már nem hajlott a dologra annyira, mint édesanyja, mert látta előre, az ő nyakán fog kikötni az a kutya, neki kell majd etetnie és sétálni vinnie, ám Taehyung lelkes reklámozásba kezdett és érvelésbe, mért nem így lesz. Biztos volt benne ugyanis, hogy Jin majd örülni fog a kis szőrmóknak, annak pedig kiemeltebb szerepe lesz majd, mint párjainak. Még azt is megkockáztatta, hogy esténként versenyezni kell majd, ki alszik Seokjin ölelésében, mert a kutya valószínűleg sokkal kiváltságosabb helyzetben lesz kölyök mivoltából, mint szerelmei akármikor.

(Folytatjuk! :D Lassan haladunk előre a galiba felé, amiről már volt szó és lehet sejteni hol lesz. Apró morzsákat hagyunk, utalgatunk, hamarosan pedig minden kiderül, robban a bomba és kegyetlen rész végződések lesznek, hogy izguljatok egy teljes napot majd a következő részig. :D Jaj, de gonosz vagyok, de jó lesz. Higgyétek el! NAGYON JÓ LESZ!

KOMMENTET SZÍVESEN LÁTOK!

My Music Taste K-pop koncert kampány ---> LINK
Facebook My Music Taste csoport --> LINK (HELPER)
iKON kampány --> LINK
BTS kampány --> LINK
Idolater Magazinok --> LINK
Facebook oldalunk --> LINK )