Jimin hentai oneshot

Harmadik fél szemszöge!

Mióta kijött a srácok új száma a Dope, azóta mindannyian arra vártak, hogy eljöjjön végre a pillanat, amikor mind a heten a rendőr ruhában állhatnak a rajongók elé. Így amint elérkezett ez az alkalom, szinte alig bírtak a seggükön megmaradni, míg kisminkelték őket, majd felpattantak és rohantak, hogy felöltözhessenek. Éppen Jiminen igazították a jelmezt, ám persze ez sem ment olyan hű de egyszerűen, mert hihetetlen jókedvük volt.
-Már csak színváltós haj kéne neked és mehetnél forgalom irányítónak Jimin! - heccelte a maknae, akit egy méterrel odébb öltöztettek - Mit lámpa a forgalomba, ha ott vagy te.
-Na tudd hol a helyed maknae! - kapott a vigyorgó Kook felé.
-Ne ficánkolj! - szólt rá a stylist.
-Igen Jimin, ne ficánkolj! A lámpák sem mozognak.
-Jungkookie! - lépett egyet a maknae felé és el is kapta, ám az öltöztető hihetetlen mérges lett.
-Mondtam, hogy ne mozogj! - üvöltött rá, de a fiúk csak nevettek.
-Sajnálom noona. Kook hibája.
-Persze, kend rám.
-Azt teszem.
-Elszakadt. Vedd le!
-Most vettem fel. Nem akarom levenni. - engedte el Kookot Jimin, majd kiskutyaszemekkel nézett stylistjára - Meg tudod te oldani így is. Zseni vagy.
-Hahh! - sóhajtott - Jól van. Akkor viszont gyere! A másik öltözőben van ehhez a cuccom. - kelt fel és indult meg az ajtó felé.
-Rendben. - követte Jimin.
-Akkor már a haját is fessétek be Sunyoung. Kell még bele zöld, meg sárga! - vigyorgott tovább Kook.
-Csak várd meg míg visszajövök! - szólt vissza Jimin, majd kilépett az ajtón.

-Ehhez mért kellene amúgy levennem? - ült le a székbe Jimin.
-Mert csak a feléig volt varrva géppel, hogy majd itt rád tudjam igazítani, de amikor megmozdultál, a kezemben maradt, mert még nem volt elég erős. Mondtam, hogy ne mozogj. - ült le Jimin mellé a földre, hogy újra megcsinálja a varrást a nadrág szárán.
-Bocsánat..... Áu! Mit csinálsz?
-Mondtam, hogy vedd le. Épp összetűzöm, hogy egyenesen tudjam megvarrni.
-Akkor óvatosabban. Á! Inkább leveszem. - állt fel Jimin.
-Már késő. Végig fognak karcolni a tűk. - nézett fel rá Sunyoung.
-Akarsz még szurkálni bele?
-Igen.
-Akkor leveszem. - kezdett vetkőzni Jimin, de félúton rájött, hogy Sunyoungnak bizony igaza volt - Ááááá! Ez végig karcolta a lábam. - dobta el a nadrágot.
-Pont ugyan ezt mondtam. Muti! - hajolt kicsit előre, hogy megnézze Jimin lábán a sérülést - Ez csak felszíni.
-Akkor, mért vérzik?
-Mert attól még megsértett. - állt fel Sunyoung és a táskájához sétált - Csak letöröljük és nyoma sem lesz. - vette elő az elsősegély cuccait, majd visszaült a szék mellé - Gyere vissza. Megcsinálom.
Jimin eleget tett kérésének és helyet foglalt, majd Sunyoung elkezdte letörölgetni az apró cseppeket.
-Látod? Még a sebed sem összefüggő, hanem sok kicsi pötyi. Alig vérzik. Hamar meg is fog gyógyulni. Ne aggódj. Amúgy meg nem is látszik.
Miután már semmi jele sem volt a sérülésnek, Sunyoung kezébe vette a nadrágot és folytatta munkáját.
-Ne segítsek? - érdeklődött Jimin - Ha már én szakítottam el.
-Segíthetsz. Dugd bele a kezed és nyisd szét az ujjaid! - húzta a fiú karjára a ruha szárát - Köszönöm.
-És hogy fogod megcsinálni?
-Ameddig meg volt varrva újra végigvarrom, majd felveszed, nem mozogsz - nézett Jimin szemébe - és befejezem.
-Oké. És ez mennyi idő?
-Nem tudom, sietek, de van még időd. - folytatta munkáját.
-Tudom. Csak unatkozok itt egyedül.
-Itt vagyok én.
-Jó, de..... ne sértődj meg, de veled nem tudok úgy hülyéskedni.
-Nem veszem magamra, ne aggódj. Csak a ruhád miatt vagyok itt, nem azért, hogy puszi pajtik legyünk. Mellesleg alig találkoztunk még. Kookon csodálkoztam is, hogy emlékszik a nevemre, mert aztán vele tényleg nem beszéltem sokat.
Mert mióta egyre híresebbek a fiúk, és egyre több koncertet adnak, a manager úgy döntött, hogy mindenki kap egy saját öltöztetőt, így gyorsabban haladnak a ruhák legyártásával. Elvégre rengetegszer kell új fellépő jelmezt varrni hihetetlen rövid idő alatt.
-Hát igen. Áu! Többet nem segítek. - kapta le kezéről a nadrág szárát.
-Megint megszúrtalak?
-Igen. Nézd meg, ez jobban vérzik. - tartotta oda kezét Sunyoung elé - Ennyire kezdő vagy?
-Bocsánat, de nem szoktam más kezét használni, ha dolgozok. - fogta meg a csuklóját mérgelődve és közelebb húzta magához Jimin kézfejét, hogy jobban szemügyre vegye a sebet - Azért vérzik ennyire, mert vékony itt a bőr. De pár pillanat és eláll. - vette a szájába a puha felületet, hogy segítsen kis áldozatán.
-Ez...... egyáltalán nem fontos. - pirult bele a mozdulatba Jimin, amint megérezte a lány nyelvét, hogy az előbb még fájdalmas részt simogatja, így nem akarta elhúzni kezét.
Kicsit rosszul érezte magát, amiért az előbb úgy leordította hirtelen, de elég idegszaggató, ha szurkálják az embert. Viszont kettejük közül Jimin volt egyedül zavarban. Sunyoung folytatta munkáját és egyáltalán nem zavarta a plusz kéz, ami szájában pihent. Pár percig ültek a szobában, miközben csak az anyag súrlódása hallatszott, majd Sunyoung elengedte Jimint.
-Elállt? - nézte az érintett területet - Na nézd csak! Elállt. Semmi bajod. Nem is látszik.
-A nyelved sokkal lágyabb, mint a kezed.
-Hmm? - nézett fel Jiminre Sunyoung.
-Folyton megszurkálsz, de a nyelved nagyon puha. Azzal kéne dolgoznod. Óvatosabb lennél.
-Az másfajta munka...... kicsit..... nagyon. - pirult el Sunyoung és gyorsan visszakapta inkább tekintetét a feladatra - Különben sem vagyok olyan jó, hogy megélhessek abból.
-Lehet valaki rossz benne? - pislogott nagyokat Jimin.
-Mindenben vannak jobbak és rosszabbak. Én más téren vagyok kiváló nem...... abban.
-Biztos vagyok benne, hogy igenis jó vagy.
-Én tudom milyen vagyok, és az távol van a jó fogalmától. - állt fel Sunyoung, de Jimin elkapta a kezét.
-Akkor honnan veszed, hogy rossz vagy benne? - nézett fel rá - Esetleg volt, hogy nem élvezted? Mert az meg nem a te hibád.
-Muszáj a nemi életemet megbeszélnünk? - grimaszolt Sunyoung - Inkább engedj el, had dolgozzak.
-Még rengeteg időnk van, ráérsz.
-A noonád vagyok.
-Nem érdekel. Segíteni akarok. Amúgyis mennyivel vagy öregebb? Maximum egy évvel, de inkább pár hónappal.
-Akkor is idősebb vagyok, így szót kell fogadnod. - próbált szabadulni Sunyoung.
-Hát most nem fogok. - húzta közelebb magához Jimin, aki még mindig ült - Szóval nem élvezted?
-Had ne keljen már válaszolnom. - szorította össze szemeit, miközben igyekezte lefejteni Jimin ujjait csuklójáról, de nem sok sikerrel.
-Válaszolj már. Nem mondom el senkinek. - pislogott nagy, ártatlan szemekkel.
Sunyoung nagyot sóhajtva nézett Jiminre, majd feladva a harcot erőt vett magán, hogy feleljen a kérdésre.
-Nem....... elengedhetsz. - hajtotta le fejét, mint aki szégyenli magát.
-Na az egyáltalán nem a te hibád. És erre mondták, hogy rossz vagy?
-Egyszer már válaszoltam, muszáj még erre is? Eressz el!
-Majd elengedlek. - húzta még közelebb Sunyoungot, hogy az ölébe kényszerítse.
-Mit csinálsz?
-Így szabad lesz a kezem és neked is kényelmesebb. Ne ellenkezz, mert leesel.
-Jimin te... ahh... ne már, jó. - adta fel teljesen a küzdelmet, amint Jimin beültette ölébe magával szemben - De akkor gyorsan kérdezz, legyünk túl rajta minél előbb.
-Nem szabad így hozzáállni. Ki kell élvezni minden percét.
-Nem arról beszéltem.

-Ez a világ legjobb dolga. Érezni a másikat, hogy olyan közel van hozzád. - simított fel Sunyoung combjain.
-Hagyd abba. - szólt rá, bár elég halkan, így el sem ért Jimin tudatáig, hogy mit kértek tőle.
-Hallhatod minden egyes pici sóhaját. - hajolt Sunyoung nyakához, aki Jimin egyenruhájába markolva tűrte azt, amit vele tettek - Érzed szerelmed minden rezdülését. - az utolsó mondattól azonban megborzongott.
Jimin forró lehelete végigfutott egész testén, szavai pedig ott csengtek fülében. Behunyta szemeit, amint a fiú keze lassan feljebb vándorolt, miközben becsúsztatta ujjait a lány blúza alá.
-Engedj el.... - kezdett sóhajtozni.
-Nem vagy rab. - csókolta meg Sunyoung nyakát, majd apró puszikkal haladt kulcscsontja felé.
-De...... nem engedsz el....... nem hagyod.... hogy felálljak.
-Ez nem erőszak. - dőlt vissza a szék háttámlájának Jimin és felemelte kezeit, miközben Sunyoung szemeibe nézett - Ezt élvezni kell. Csak segíteni akartam.
Hosszú pillanatoknak tűnt az a pár másodperc míg elmerengtek egymás tekintetében. Jimin nem akarta elzavarni, mert folytatni szerette volna, Sunyoung pedig nem tudta eldönteni, hogy mit is kéne tenni.
-Nem mész? - tette le kezeit combjára Jimin.
-Nem tudom. - erre a válaszra azonban nem számított, így meglepődött, ám azonnal visszatért Sunyounghoz, de sokkal hevesebben, mint ahogy indult.
-Jimin! - szólt rá, amint az említett már a harmadik gombnál járt.
-Mi az? - kapta fel tekintetét a lány mellei közül.
-Nem kéne.......
-Előbb még nem tudtad.
-Mert..... most már pont olyan, mint.... - nézett el.
-Lassítok. - villantott egy szívdöglesztő mosolyt, majd egy puszit nyomott a lány arcára.
Sokkal lágyabban gombolta ki blúzát, miközben Sunyoung kezei már haját túrták. Ahogy megérezte Jimin hideg ujjait oldalain, mély levegőt vett és aprót nyögött. Az énekes végignézett a lány testén, miközben az becsukta szemeit, hogy érezze a másik minden egyes rezdülését. Megmarkolta a még melltartó által takart melleket, majd segített Sunyoungnak levenni a blúzt. Lágyan csókolt a lány vállára mire az a másik felsőjét szorította és nyögdécselt az elcsattanó puszikkal szinkronban. Ahogyan egyre hevesebben lélegzett, Jimin a feneke alá nyúlt, majd felállt a székből. Sunyoung megijedve karolta át nyakát, mire a fiú csak egy édes vigyorral válaszolt.
-Nem ejtelek el. - térdelt le lassan, majd elterítette a földön.
-Meglepődtemh.... a földön? - feküdt hanyatt a földre, ahogyan Jimin leengedte.
-Tudsz ágyat? - mosolygott továbbra is.
-Nem.
-Akkor igen. - támaszkodott a lány feje mellett egyik kezével, miközben az még mindig szinte a nyakában lógott, és elkezdte kigombolni a testhez simuló farmert.
Sunyoung kicsit zavarba esett amint megpillantotta, hogy Jimin milyen éhes tekintettel néz végig rajta, mialatt megnyalja alsó ajkát és be is harapja azt. Hamar megszabadult a szűk farmertól ami útját állta, majd az édes csipkés bugyi peremétől csókolta végig Sunyoung testét. A melltartónál elidőzött, miközben lassan azt is kikapcsolta, hogy olyan helyre adhasson puszit, amibe a másik még jobban beleremeg. Amint már nem volt akadály előtte, azonnal lejjebb vándoroltak ujjai és az utolsó ruhadarab alá csúsztak. Sunyoung a vállaira kapott, mikor megérezte a másik nyelvét érzékeny mellén, majd felnyögött a hideg kéztől. Megszólalni azonban nem bírt. Hatalmas különbség volt Jimin és az előző partnerei között, amitől még a lélegzete is elakadt. Jimin azonnal tudta, hogy mit tegyen, hova nyúljon és hogy érintse meg, amitől Sunyoung már gondolkodni sem tudott.
Mindenhol érték az apró, forró csókok, majd egy-két gyengéd harapás is. Csak Jimin vállába kapaszkodott és annak tincseivel is játszott, miközben az énekes ujjai sem pihentek. Tökéletes munkájától már szinte remegett Sunyoung a hozzáértő fiú alatt, amikor az újra beleharapott egyik mellébe, majd hirtelen felemelkedett. Lekapta magáról felsőjét, amit nemrég még mindketten féltettek volna, majd a lány bugyijának pántjait megfogva sarkaira ült, lehajtotta fejét és megállt.
-Maradj csakhh. - lihegett, amint Sunyoung fel akar kelni - Koncentrálokhh.... nem akarom elrontani, hogy sietekh.
-Pedig nem kapkodszh. - simította meg Jimin karjait.
-Innentől szoktamhh. - nézett Sunyoung szemeibe, miközben sziszegett fogai közt a levegő.
-Gyere már! - fogta meg Jimin csuklóit és újra magára húzta - Csináldhh! - közelített ajkai felé, amit végül a másik ki is használt.
Először csókolták meg egymást, de annyira belemerültek, hogy összehangolódjanak, hogy percekig csak a másik nyelvével játszadoztak. Jimin csak egyik kezén támaszkodott, miközben másikkal Sunyong arcára simított, az pedig nyakába karolva élvezte a szintén tökéletes ritmust. Csak akkor jöttek rá, hogy hol tartanak, mikor Jiminnek már fájdalmasan szűk volt boxerja és kénytelen volt felkelni, hogy levegye. Meglepődött, mert közben végignézte, ahogy Sunyoung saját bugyiját dobja el, majd azonnal lábai közé engedi a másikat.
-Pedigh, hogy ellenkezthél. - hajolt vissza rá Jimin és lassan a bejáratához igazította magát.
Sunyoung a hátára simított és csak húzta közelebb a másikat, hogy minél hamarabb magában érezhesse Jimint. Nagyot sóhajtva fogadta be méretét, miközben végigkarmolta az énekes puha bőrét. Ez elég volt ahhoz, hogy egy pillanatra elveszítse a kontrollt és heves tempóba kezdjen. Sunyoung mellett támaszkodva igyekezte a lehető legnagyobb gyönyört nyújtani a másiknak, majd ahogy meglátta, amint a lány már egyre közelebb jár a csúcshoz, lassított, mert eszébe jutott, mért is kezdtek bele.
-Nem vagy rosszhhh. - folytatta, de sokkal kedvesebb tempóban - Ne hazudozz.
Sunyoung azonban nem tudott válaszolni, csak nyögdécselt és simogatta a másik izmos testét. Majd amint kicsit csillapodott, Jimin újra gyorsított és Sunyoung csípője alá nyúlt, hogy még kellemesebb szögben hatolhasson be. A lány csukott szemmel vonaglott karjaiban hangos nyögések közepette. A másik csuklóira fogott, majd ahogy egy érzékeny pontot ért el Jimin, nevét nyögte.
-Ji.... Jiminhh.... én...... ahhh mindjárt! - feszült ívbe háta és eleresztette az említettet.
Hosszú elnyújtott nyögés hagyta el torkát, miközben Jiminre szorított a gyönyörtől. Ettől az énekes is pár lökéssel később, egy morgás kíséretében érte el a csúcsot. Visszahajolt Sunyoung felé és lassú mozgással élvezték ki a gyönyör utolsó hullámat. Jimin a lányt testét szemlélte, ahogy mellkasa továbbra is hevesen emelkedik, majd elkapták arcát, amin meglepődött. Sunyoung újabb csókot követelt, amit ezúttal sem hagytak abba hosszú percekig. Jóleső nyögések törtek fel torkaikból, pedig már csak a másik nyelvét és ajkait ízlelgették, mert ez teljesen más volt, mint amire számítottak.

-Hol van Jimin?! - jelent meg egy nagyon fontos embernek tűnő valaki.
-Nincs meg? - kérdezte Jungkook, aki már rég a telefonját nyomkodta és várt arra, hogy hívják őket a színpadra.
-Nincs. Sehol sem találjuk, pedig már agyon kéne!
-Legutóbb a ruháját mentek el megvarrni. Azóta nem láttam. De utána nézek. - kelt fel a kis maknae.
Elindult a folyosón, maga se tudta merre, de minden öltözőbe benyitott, hátha Jiminre lel. Meg is találta keresett társát, aki már teljesen felöltözve sétált szembe vele.
-Merre jártál? Mindenki téged keres.
-Rendet tettem, mint a rend éber őre.
-A hajad mégsem színes...... kis lámpa. - vigyorgott Kook.
-Vigyázz magadra maknae. - mosolygott Jimin is - El sem hiszed, hogy fel vagyok töltődve.
-Tudtál aludni?
-Annál sokkal jobbat tudtam..... de te még kicsi vagy hozzá. - villantott gonosz vigyort - Na ki keresett engem? - sétált el a maknae mellett.
-De Jimin mégis mit csináltál? - ment utána.
-Semmi közöd hozzá. - sétáltak ezzel a vitával vissza a közös öltözőjükbe.

-Mindened megvan? - igazgatta ruháját Sunyoung.
-Igen..... még a botom is. - hangsúlyozta ki a lényeget.
-Vigyázz rá! - nézett szemeibe Sunyoung - Kelleni fog még.
-Óóóó reméltem is.
-Pótolhatatlan.
-Hát igen. Senki másé nem léphet a helyébe.
-Muszáj itt perverzkedni? - szólalt meg Jin akit mellettük igazgattak - Menjetek szobára.
-Ez remek ötlet!
-Mi?