Three sides of life 5.rész: Mozi

-Csendben maradtak. - lóbálta lábát.
-Tudod te nagyon okos vagy. Sokkal okosabb, mint sok felnőtt. Sose légy olyan, mint a többiek.
-Én különleges vagyok. Anyáék is ezt mondták.
-Egy zseni az öcséd. - nézett Vre Hopi.
-Igen, az. - pislogott sűrűn J-Hopera nézve - Egy kincs ez a kölök.

-Ne sírj! - szólt rá Jimin, V pedig elfordult, majd törölgetni kezdte szemeit.
-Sírsz bátyus? - mászott hátára öccse.
-Dehogyis. - fordult vissza felé - Gyere ide kis okostojás! - kapta el és jól megcsikizte.
-Itt a fagyi. El fog olvadni. - nyújtotta a nasit a birkózó fiúk felé, mire az öcsike felpattant és azonnal elvette a kezéből.
Miután a kicsi figyelmét sikerült lekötni, a nagyok leültek játszani. Persze Vt nem nagyon engedték, főleg mert nem akartak kikapni, meg aztán neki foglalkoznia kellet a testvérével is, hisz a fagyi sem tartott örökké. Szerencsére azonban érdekelte a ps, a fiúk pedig megmutatták neki, hogyan kell játszani. Jól elvolt, bár a rá való tekintettel csak a Crashsel szórakoztak, ám ez nem zavarta őket. Így is késő estig fennt voltak, míg nem az öcsi Vnek támaszkodva aludt el a kanapén.
-Be kéne vinni az ágyába. - beszélt csukott szemmel Taehyung.
-Alig látok ki a fejemből. - nézett maga mellé a földre Hopi - Jimin meg már alszik.
-Hmmm?
-Ne aludj el! - lépett ki a játékból egy ásítás társaságában - V!......... Mindegy. - dőlt el ő is a maradék helyen és aludt be utolsóként.
Amikor Taehyung szülei hazaértek először az öcsit vitték szobájába, majd felkeltették a fiúkat, ám nem engedték haza egyiket sem. Bemásztak mind a hárman V szobájába és befeküdtek a franciaágyba, bár az így elég kicsinek bizonyult, amit Jimin meg is jegyzett.
-Ezt két emberre tervezték. Aludhatnánk tovább? - ölelte át Hoseokot V.
-Csak ne taperolj majd le. - szólalt meg újra Jimin, mire Tae felkelt.
-Hova mész? - kérdezte Hopi.
-A kanapéra.
-De elférünk. - erősködött.
-Mielőtt átvándoroltunk ide, Jinről álmodtam.
-Szép álmokat. - fordult vissza Jimin felé J-Hope.
-Köszönöm. - ment ki a szobából V.

-Taehyuuuuuuuuuung! - csapódott be V öccse a kanapéba - Jó reggelt! - feküdt bátyjára, miközben Tae menekült a párnájába - Ébresztő!
-Mmmmmm anyaaaaa!
-Gyere el onnan. Hagyd aludni. - jelent meg a szólongatott.
-De játszani akarok!
-A bátyád meg aludni. Gyere! Segíts nekem főzni.
-Köszönöm. - dünnyögött Taehyung.
-V! - hallotta Jimin hangját az említett, mire lassan felült.
-Felkeltetek?
-Hozzánk jött először az öcséd. Hopi vécén van, de mindjárt megyünk. Köszi a vendéglátást.
-Szívesen. - kelt fel V és az ajtóhoz kísérte barátját, hogy felvegyék cipőjüket.
-Reggelt haver. Akkor mi megyünk. - jelent meg Hopi - Te maradj csak, feküdj vissza.
-Az lesz. - sóhajtozott.
-Aztán este randi. Készülj!
-Ohh, tényleg! - nyújtózkodott V.
-Elfelejtetted? - lepődött meg Jimin.
-Csak álmos vagyok. Mindjárt felébredek.
-Amúgy a telefonod sokat "kápu"zott. - jegyezte meg Hoseok - Tuti Jin.
-Tényleg? - kerekedtek el Tae szemei.
-Ahha. Na megyünk. Sziasztok, viszlát! - léptek ki az ajtón.
V azonnal rohant a szobájába mobiljáért, majd mikor megtalálta, visszanézte üzeneteit. Inkább csak képeket kapott, amin játszottak és csipszet majszoltak. Volt egy fotó külön Kookról, ahogy a kamerába vigyorog, azzal a felirattal hogy, semmi baja. A sok kép után azonban volt szöveg is, ami a moziról szólt. Csupán Jin érdeklődött és egyeztetni akarta a pontos helyet, időt, hogy biztosan ne késsen senki, vagy keresse máshol a másikat.
Taehyung vigyorogva válaszolt, majd ugyan ezzel a mosollyal ment ki a konyhába, hogy megreggelizzen.

-Biztos ebben akarsz menni? - kérdezte Suga az asztal mellett állva, amint végigmérte Jint.
-Mi bajod vele?
-Hát..... csak annyi, hogy...... ez nagyon idolos. - vágott pofákat.
-És az baj?
-Szerintem nem! - játszott Kook az xboxon.
-Köszönöm.
-Csak mondtam. Én így tuti nem mennék sehova.
-Nekem nagyon tetszik, szóval én így megyek.
-Jó, csak elmondtam a véleményemet. Köszi a kaját. - pakolt ki a szatyrokból Suga.
-Szívesen. Na mentem. Sziasztok és jó étvágyat! - indult az ajtó felé.
-Szia!
-Hyung! - állította le a játékot Kook.
-Mi az? - állt meg a küszöbön.
-Hozz nachost!
-Majd meglátom. Sziasztok! - csukta be az ajtót.
-Sziaaaaa!

Jin azt hitte elsőként ért a megbeszélt helyre, mert nem látta a foteleknél Vt, így összehúzva magát kezdett sétálgatni és plakátokat nézegetni. Pár perc múlva azonban V lepte meg.
-Azt hittem nem vagy itt. - fordult felé Jin.
-Sorba álltam.
-De.... én akartam venni a rágcsát. Most mindent te fizetsz. Ez nem fair.
-Jaj, hagyjad már. Elég nekem, hogy nem egyedül kell moziba mennem.
-Hmmm..... de ezért még meghívlak valamire. Ez most bántja az egomat.
-Rendben. - örült meg V, mert ez újabb randit jelentett.
-És.... kértél nekem gumimacit? - kérdezte Jin mosolyogva.
-Persze. A farzsebemben van. - fordult meg - Vedd el.
-Úúúúú köszönöm! - jutott az édességhez - Mi ez a zaj? - kérdezte, amint meghallottak valami riasztó szerű fülsüketítő hangot.
-Kérjük hagyják el a plázát! - kezdett rá az egyik biztonsági őr - Ez a tűzjelző. Mindenki menjen a kijáratok felé.
-Na ne már! Mi lesz a mozimmal? - méltatlankodott V.
-Majd megnézzük máskor. Gyere! - indult meg Jin a tömeg után.
Taehyung morgolódva követte. Nem hitte el, hogy az első alkalommal így kiszúr velük az élet. Nem elég, hogy előző nap nem tudott elmenni, most még a nyamvadt filmre sem tudtak beülni. Azt hitte teljesen elveszett az este.
-És most..... hazamegyünk? - kérdezte szomorúan V. - ahogy kiértek a pláza elé.
-Hát nem tudom. - nézelődött Jin - Mit lehet csinálni késő este a városban, ami nem hasonlóan végződik, mint a legutóbb?
-Nem tudom. Ahhjjj....... menjünk haza.
-Dehogy megyünk! Annyira örültél a mozinak. Kitalálunk valamit. Adj egy kis időt. - vette elő mobilját Jin és kicsit arrébb sétálva kezdett telefonálni.
-Uhm.... jó. - pislogott V, majd bele evett a kukoricába.
-Szia! - jelent meg egy lány Tae előtt - Tudod a csajokkal már lemondtunk a moziról, de van a közelben egy szabadtéri és azon elmélkedtünk, hogy lenne-e kedvetek a haveroddal eljönni velünk?
-Szabadtéri mozi?
-Igen. A Jangchungdan parkban szokott lenni vetítés. Van kedvetek eljönni velünk? - vigyorgott.
-Nem hiszem, bocsi. Inkább elmegyünk a haverokhoz, játék estet tartani.
-Ohh. - tűnt el a lány mosolya - Rendben. Jó szórakozást! - ment el.
-Köszi!
-Mit akart az a lány? - jött pár perc múlva Jin.
-Csak buszmenetrendet kérdezett. - hazudott. Kell a fenének plusz ember hozzájuk - De hallottam valami szabadtéri moziról, ha érdekel.
-Tényleg? Hol? - lepődött meg Jin.
-Jangchungdan park. Elmegyünk?
-Persze. Az nincs is messze. - indultak meg, Jin pedig elvette a kólát V kezéből - És mit vetítenek?
-Nem tudom. De majd kiderül. Jobb, mint a semmi. - mosolygott izgatottan.
-Ez igaz.
-Majd hátra ülünk, úgy ingyen lesz.
-Milyen sunyi vagy! - nevetett az idősebb.
-A másik mozi egy vagyon volt és nem kaptunk semmit. Ennyi kijár.
-Jó, az is igaz. - kortyolt a kólába.
Ha V érzéseit kimutatta volna, valószínűleg egész úton ugrált volna örömében, hogy egy szabadtéri moziba mennek Jinnel, ahol nincs túl közel senki sem, így tiszta a terep számára. Ráadásul, ha tényleg hátra ülnek, végképp nem fogja látni őket egy lélek sem, és nyugodtan kitapogathatja Jin beállítottságát. Másra nem is tudott gondolni, csak arra, hogy átöleli a másikat, az pedig viszonozza és semmiért sem kell többé aggódnia.

-Akkor leghátra? - kérdezte Jin.
-Ahha. - sétáltak a mozi felé, ahol elég sokan ültek már.
-Jaj ne! Ez a kedvenc filmem! Üljünk közelebb! Én fizetek.
-Öhmm....nem lehetne, hogy ne a tömeg közepére üljünk akkor leglább? - érdeklődött V. Nem akarta kockáztatni, ha Jin mégsem meleg mint ő, hogy mások előtt utasítsa vissza és hagyja ott.
-Hát... de. Én sem szeretek középpontban lenni. Bár...... - álltak meg - Azért innen is látom, meg hallom...... Áhh! - legyintett - Jó lesz. Láttam vagy egy milliószor, nem fontos az első sor.
-Szuper. - ültek a földre.
-Szóval ez sajtszószos kukorica? - evett bele Jin is.
-Igen, ahogy szereted.
-És minden nélkül kiadták? - csodálkozott.
-Igen..... plusz pénz volt, de igen. - vigyorgott V.
-Jaj Istenem! Mennyit költesz már! Ezt tényleg nem hagyhatom ennyiben. Legközelebb Namnál én fizetek.
-Majd megbeszéljük. - merült el boldogságában és kezdett bátorságot gyűjteni, hogy közeledjen Jinhez. Első lehetősége pedig hamar el is érkezett - Támaszkodj nekem. Én megtartalak.
-De akkor meg neked fog fájni a kezed. Jó ez így. - változtatott pózán az idősebb.
-Nekem nem fog. Elbírlak. - biztatta Jint.
-Hát...... jó. - dőlt a másiknak, V pedig nem bírta innentől abbahagyni a mosolygást.
Egy idő után már valóban zsibbadt a keze, amivel tartotta magukat, de nem érdekelte. Boldog volt, hogy Jin rajta fekszik szinte, ő pedig érezheti illatát. Szeretett volna többet kapni, így lejjebb hajtotta fejét, amitől orrát csiklandozták a másik tincse, majd mélyet szippantott annak illatából.
-Figyelj! Most vicces rész jón.
-Figyelek. - mosolygott csukott szemmel. Talán még sosem volt annyira boldog, mint akkor, pedig semmit sem tudott, hogy mi lesz velük.
-Juuuj! Ez a kedvenc részem. - pattant fel Jin és ezzel sikeresen orrba verte a másikat.
-Ahhh! - kapott fejéhez V, majd azonnal a földet kezdte nézni.
-Jaj! Bocsánat! - fordult vissza a másik - Nagyon fáj?
-Aha.
-És vérzik is.
-A-a.
-Mutasd! - fogta meg a másik fejét és felemelte, hogy lássa - Vedd el a kezed!
-Csak fáj. De semmi komoly. - törölgette könnyeit V.
-Fáj, ha itt megnyomom? - kezdte el tapogatni Taehyung orrát.
-Az egész fáj.
-Jó, de szólj, ha jobban fáj. - nyomkodta a másikat, ám egyszer sem nyüszített V - Ha tényleg nem lett rosszabb, akkor nem tört el. Nem is vérzik.
-Mondtam. Csak nagyon fáj, de már múlik.
-Mért hajtod a fejed rám? El is törhetett volna az orrod. - helyezkedett el Jin V mellett.
-Én csak...... hát tudod.....
-Tűzijáték! - csodálkozott el Jin.
-Mi? - nézett fel Tae és valóban. Valahonnan tűzijátékot lőttek a levegőbe, de nem azt a túl nagyot, viszont így is pont látták és gyönyörködtek. - Nagyon szép!
-Valóban. Végül is jól jött, hogy elúszott a pénzed. - nevetett Jin.
-Lehet. - jelenleg nem tudta eldönteni, mert nem jutott előrébb a másiknál, és kezdett is kételkedni benne, hogy összejön a dolog kettejük között.

-Hát ez sokkal jobb volt, mint a mozi. Először a kedvenc filmem a jó időben, aztán a tűzijáték, majd az a jelenet. Hát ilyen szórakoztató estém még sosem volt. - magyarázott Jin, miközben már a lakása felé sétáltak egy ideje, de nem tudott napirendre térni a történtek felett.
-Nekem sem. Nem gondoltam volna, hogy pont ott fognak szakítani valakik. Azért ez meglepő volt.
-De még mennyire. Viszont megérdemelte a srác. A kedvenc részem akkor is az volt, amikor felbukkant a szerető.
-Igen, azaz arc mindent megért. - nevetett fel V és Jin sem bírta tovább.
Jót mulattak a szerencsétlen srácon, akit lebuktatott a szeretője, ezért rengeteg ember előtt nyilvánosan dobta a barátnője, ráadásul még fel is pofozta mindkét csaj.
-Itt laksz? - értek egy panelhez, és miután sikerült Vnek lenyugodnia, feltette a kérdést.
-Ahha. Ösztöndíjból, nyári munkából, meg persze szülőkből élek. - pötyögte be kódját, majd az órájára nézett - Nagyon késő van. Biztos haza akarsz menni egyedül? Nem biztos, hogy jó ötlet.
-Hát muszáj lenne. Aggódni fognak.
-Inkább írj egy smst és maradj. Veszélyesebb most hazaindulnod, ráadásul innen messze is laksz gyalog. Gyere, - indult be - adok pizsit.
-Rendben. - nem akart nagyon ellenkezni, elvégre Jin lakása, de egyre kevésbé volt ötlete, hogy hogyan is mondja el a dolgot.
A mozi tökéletes lett volna, de nem hagyta a sors, hogy olyan helyzetbe kerüljenek. Viszont a lakása talán mégsem a legjobb helyszín erre.
Míg felfelé haladtak a lifttel, V végig ezen agyalt. Mindenféleképpen aznap akarta tudatni a másikkal a felállást, és már csak egy alkalom állt előtte, amit ha akart, ha nem, muszáj volt megragadnia. Amikor pedig Jin a zárat nyitotta, bele is kezdett mondandójába, bár nem kis bátorság kellett hozzá.
-Mond csak Jin, neked sok barátnőd volt már?
-Hát.... soknak nem mondanám, - nyitott ajtót - de volt egy-kettő. Mért?
-Nekem igazán kevés volt. - követte a lakásba a másikat V.
-Jaj, ne aggódj. Majd lesz még. Csak próbálkozni kell. - pakolt le Jin és V felé visszafordulva válaszolt, amint becsukódott az ajtó - Annak a lánynak a plázánál szerintem tetszettél.
-Igen lehet. - fintorgott, de még reménykedett, hogy van esélye - És másod volt már? - nem mozdult az kijáratból. Muszáj volt a menekülési útvonal kezdetén ácsorognia, mert ez megnyugtatta kicsit.
-Ezt, hogy érted? - ráncolta homlokát Jin.
-Hát.... mondjuk nem lány társad.
-Vagyis férfi?
-I-igen.
-Nem még soha. Nem vagyok meleg, ha erre gondolsz. - hát ettől tartott V is.
-Ohh. - hajtotta le fejét vereségében a kisebb - Én most megyek is. Jó éjszakát! - hadarta el, majd nyitotta volna az ajtót, de Jin túl közel állt, hosszú lábaival pedig csak pár lépés volt, hogy elkapja Taetae kezét.
-Most haza akarsz menni? De az előbb még belementél, hogy itt aludj. Tényleg veszélyes lenne hazamenned. - állt vele szemben.
-Nem lesz bajom. - nem mert felnézni a másikra -Viszont haza szeretnék menni.
-De most mi a baj? Eddig olyan boldog voltál?
-Ahh. - dőlt háttal az ajtónak - Szerinted mért kérdeztem meg a pasis dolgot? - kerülte továbbra is a másik tekintetét.
-A rózsaszín telefontokom és a főzés iránti szerelmem miatt.
-Mi? - lepődött meg - Sokszor kérdezték már?
-Párszor belefutottam már, igen. Mért, nem ezért? - pislogott Jin.
-Tudod nem azért volt kevés barátnőm, mert nem jön össze.
-......Folytasd. - látszott Jinen, hogy kezd rájönni a dologra, de V szájából akarja hallani.
-Nekem inkább barátaim vannak..... Férfi partnereim, mint barátnőim. - magyarázott V, miközben próbált átszivárogni a csukott ajtón.
-Ohh. - lepődött meg Jin.
-Te pedig nagyon megtetszettél, és reméltem te is olyan vagy, mint én, mert nem tudtam eldönteni ránézésre. De melléfogtam..... megint. - nézett az idősebbre. Annyira fájt neki, hogy újból nem jött össze. Nem is akarta elhinni, hogy ennyire szerencsétlen lehet, de úgy volt vele, hogy ha már úgysem fognak járni Jinnel, akkor legalább arra kíváncsi, hogyan csókol a másik. Többet amúgy sem fognak beszélni, hisz sosem keresi ezek után őt senki, de már annyira régóta volt egyedül, hogy nem akarta elszalasztani a lehetőséget.
Ezért, mit veszíthetek alapon, megfogta a ledöbbent Jin arcát, majd olyan szerelmesen csókolta a másikat, ahogyan azt romantikus filmekben sem illik.
Az idősebb azonban nem ellenkezett. De hogy a meglepettség miatt, vagy más állt a hátterében, azt Tae nem tudta. Csupán örült a potya csóknak, mert nagyon rég nem volt már része hasonlóban. Jin viszont csak elviselte Vt, ahogyan az lógott nyakában és percekig alig hagyja levegőhöz jutni, majd lassan elengedte. Vagy talán nem csak tűrt?
-Te........ - nézte nagy kerek szemekkel a másikat V.
-Érdekes. - nyögte ki Jin, miközben maga elé bámult, mint aki csodáról hallott, de többet meg sem szólalt.
-Visszacsókoltál.

(Folytatjuk :DDDD Mint írtam kommentben, sokáig fog tartani mire összejönnek. Mire rendesen összemelegednek :3)