Three sides of life 4.rész: A testvérek vigyáznak egymásra

-Nem akarsz leülni hozzánk? - ajánlotta fel Taehyung.
-Nem akarok zavarni.
-Nem zavarsz. Gyere! - fogta meg Jin csuklóját és az asztaluk felé húzta a másikat.
Szerencsére háttal volt neki, így nem láthatta az áldozat, amint V belevörösödött saját mozdulatsorába.

-Nem akarok leülni. Inkább visszamegyek a konyhába. Tuti kész lassan a kajám.... remélem. - pillantott vissza Jin oda, ahol az előbb még állt.
-Mi az, sietsz, mint az öregasszonyok a buszon, ezért nem ülsz le? - nézett fel rá Hopi, mire Jin visszapislogott.
-Ömmm..... kicsit.
-Hopi! - mordult rá Tae.
-Csak vicceltem. Tényleg vicc volt. Ülj csak le. Majd hozzák. - csúszott arrébb.
-Igen. - reménykedett V.
-Jó. De csak mert elég furcsán néz rám a többi vendég. - ült le J-Hope mellé.
-Hogy van Kook? - tette fel a kérdést Hoseok.
-Jobban....vagyis nem tudom milyen szarul volt mikor aludt, szóval lehet rosszabban.
-Azért sajnálom szegényt. De hogy sikerült neki? - dőlt hátra Jimin.
-Talált egy korsót, a kis hülyéje meg beleivott.
-Sosem volt még bulizni?
-Nem.
-Ohh..... többet nem is fog menni.
-Az biztos. Úristen! - kerekedtek el Jin szemei, amint lepakolta elé Nam a rendelt ételeket becsomagolva.
-A kóla ajándék Sugáéknak, hogy jobban legyenek. Itt a számla. - adta oda Jinnek.
-De ezt én hogy viszem el? Nincs ennyi kezem. - fizetett az idősebb.
-Ömm. - elmélkedett Namjoon - Hívj taxit. De én rohanok. Jó étvágyat! - intett, majd el is tűnt.
-De....... ahhoz közel lakok.
-Taehyung majd segít elvinni. - ajánlotta fel az említett helyett Jimin.
-Jah igen. Már úgyis végzett. - tett rá egy lapáttal Hopi.
-Mi? Tényleg? - lepődött meg az eddig csendben gyönyörködő.
-Te mondtad, hogy jól laktál.
-Öhmm... - gondolkodott, de ő ilyen kijelentést biztosan nem tett.
-Jó lenne egy segítő kéz. - kelt fel Jin - Nem lakik messze Suga. Pár perc csupán. Persze csak ha tényleg nem baj. - emelte fel a szatyrokat.
-Dehogy baj. Úgyis csak unatkozna. - folytatta továbbra is Hoseok, miközben Jimin lökdöste Vt, hogy felálljon.
-Hát.... egy kicsit. De.... tényleg segítek, ha szeretnéd. - próbált nem zavarban lenni, és felvenni végre a pasizós énjét, de valahogy Jinnel szemben ez nagyon nehezen ment.
-A kólát hoznád kérlek. Igazából csak azt nem bírom el. - pakoltak fel.
-Igen.
-Sziasztok fiúk! - köszönt el Jin.
-Sziasztooook! - válaszolt Jimin és Hoseok is vigyorogva, miközben V aggódóan pislogott rájuk.
Amint kiértek a látómezőből, a két fiú megkönnyebbülten sóhajtott.
-Csoki torta? - kérdezte Hopi.
-Jöhet. Aztán ps nálad?
-Király! Most van esélyünk.
-Igen. Pincér!

-Erre még sosem jártam. - jegyezte meg V séta közben.
-Messze laksz?
-Nem. Csak a másik irányba. Erre még sosem volt semmi dolgom.
-Hmm. Érdekes. - zárta le Jin a beszélgetést.
Hosszú perceken keresztül sétáltak csendben, ami Taehyung számára egyre kínosabb volt, ám Jint láthatóan nem zavarta. Tudatosan, hétköznapian haladt nyomában Vvel, aki végig a másikat nézte.  Élvezte a helyzetet, de tényleg kezdett aggódni a hallgatás miatt.
-Szóval szakács vagy? - próbált beszélgetést kezdeményezni.
-Igen. Még van két évem. És te?
-Utolsó gimis évem volt.
-Egyetem?
-Igen. Beadtam a jelentkezésemet, túl vagyok a teszteken. Nyár végén fog kiderülni.
-És hova mész?
-Hát..... semmihez sem volt kedvem, így a legszórakoztatóbbat választottam. Játék tervező szerűség leszek.
-Jaj, az aranyos. Majd nekem adass ki még Mariokat. - mosolygott vissza rá Jin, amint befordultak egy sarkon.
-Mario?
-Igen. Tudod, a játék. Nagyon szeretem és gyűjtök mindent, ami Marios.
-Ohh. R-rendben. Majd igyekezni fogok. - szeppent meg Jin tekintetétől.
-Itt vagyunk. - léptek be egy panelba - Fent lakik a hatodikon Suga.
-Jah tényleg. Valamiért azt hittem, hozzád megyünk. - követte az idősebbet V, mint egy kiskutya, a liftbe.
-Nem. Most Yoonginál dekkolunk. - nyomta meg az emelet gombját - Remélem beenged majd téged. - mérte végig Vt, aki időközben elkezdte ölelgetni a kólás üveget - Csak beenged. Most engedékeny kedvében van.
-Nem akarok zavarni. Csak bedobom a kólát és megyek is.
-Áhh dehogyis. Ha már segítettél legalább maradj egy kicsit.
-Belejöttél a más házába való meghívásomba. - oldódott kicsit a kisebb.
-Oda se neki. Nem lesz baj. - értek fel a hatodikra.
Jin magabiztosan indult meg Suga lakása felé, majd ugyan azzal a lendülettel nyitott is be.
-Hello srácok! - lépett be, és az étkező asztalra kezdett el lepakolni.
-Ahhhj. - nyöszörgött Kook - Halkan.
-Na végre! Már éhes voltam. - kelt fel a kanapéról Yoongi - Ohh..... hello. Hát ő? - torpant meg egy pillanatra és Vre mutatott, majd folytatta útját a kaja felé.
-Nem bírtam el egyedül. Nam küldött kólát nektek, hogy jobban legyetek.
-Kedves.
-Ki van itt? - fordult meg a kanapén vergődve Jungkook, majd átnézett félszemmel annak támlája felett - Szia...... ps.
-Hello..... xbox. - vette fel a kesztyűt V.
-Ha belekötsz, felhangosítom a tévét. - nézett csúnyán Jin Kookra.
-...... Adj ennem! - pislogott a legkisebb, majd vissza is feküdt.
-Mindjárt. - turkált Sugával a szatyrokban Jin, miközben V továbbra is egy helyben állt és nézelődött.
-Hol a szószom? - kérdezte Yoongi.
-A másikban szerintem.
-Te meg ne állj már ott! - szólt Vre Suga.
-M.... én? - kérdezett vissza Tae.
-Igen, te. Gyere beljebb. Sokáig maradsz?
-Nem.....nem tudom.
-Hogy nem lehet ezt tudni? - állt vacsorájával a kezében Suga és kérdően nézett a másikra.
-Ő már ment volna, csak gondoltam, ha már segített cipekedni, maradjon kicsit. - fordult V felé Jin is - De ha kényelmetlen, menj csak. Nem akarom erőltetni.
-Mi? Jah, nem. Szívesen maradok, ha nem gond. - válaszolt Tae.
-Akkor helyezd magad kényelembe. Azt add ide. - vette el tőle a kólát Jin - Na ülj csak le.
-Rendben. - sétált a kanapé felé, amin Kook szenvedett.
Mellé érve, a kisebb felnézett rá, és csak bámultak egymásra. Jungkookon látszott, hogy nincs a legjobb formájában, de még így is aranyos volt V számára. Olyan kis esetlennek tűnt, mint egy állatkölyök, akit kidobott a mamája, Taehyung pedig legszívesebben megölelgette és puszilgatta volna, ameddig erejéből telik.
-Ülj le! - érkezett meg Jin - Itt a vacsid Kook. - pakolt le a kávézóasztalra maguk elé az idősebb.
-Le ne edd a bútorokat! - huppant le Suga is, miután átmászott a kanapé támláján.
-Igyekszek. - ült fel Kook, majd hatalmas sóhajok közben helyezkedett kényelembe.
-Jó étvágyat. - foglalt helyet V a szélen Jungkook mellett.
-Köszi. - köszönte meg egyedül Jin.
-Mit néztek? - pillantott a tévére Tae.
-Esti kvíz. Jin kedvence. - válaszolt Suga.
-Mert érdekes.
-Muszáj beszélgetni? - grimaszolt Kook.
-Te voltál hülye, viseld a következményeit. - csitította Yoongi, és a kisebb combjára csapott.
-Jaj ezt tudom!..... Ahhhj! Nem jut eszembe, pedig itt van a nyelvemen. - hadonászott a pálcikákkal Jin.
-Hyung, kiszúrod a szemem! - hajolt Suga Kook felé, így próbált menekülni.
-Bocsánat.
-Biometrikus? - kérdezte V.
-Az! Ügyes vagy! Szoktad nézni? - dőlt előre Jin, hogy lássa Vt.
-Nem. Csak.... a betűkből.... kijött.
-Hyung? Hallottam valami kóláról. - szólalt meg halkan Kook.
-Jaj tényleg. Az ott maradt. - tette le vacsoráját az asztalra Jin, majd felállt - Hozom.
-Segítek. - pattant fel V is - Egyél csak.
-Nem kell. - értek egyszerre a konyhába.
Jin elővett néhány poharat, majd elkezdte kinyitni az üdítőt, miközben V csak nézte.
-Aztán szerintem megyek is. Nem akarok zavarni.
-Áhh, nem zavarsz. - nézett rá Jin - Bár csak tévézünk. Biztos unalmas.
-Otthon se csinálnék mást. Vigyázz! - látta, ahogy ki fog futni a kóla, de későn szólt.
-Basszus! - lépett hátra a kólában úszó Jin.
-Mit csináltál? - fordult hátra Suga - Most ragadni fog a konyhám. Ugye feltakarítod?
-Ha én nem takarítanék a konyhádban, ez lenne a legkisebb bajod. - rázta le a cseppeket kezeiről Jin - Ahh! Kell egy póló. De utálom ezt!
-Pedig nem ráztam fel. Direkt vigyáztam. - nézelődött papírtörlő után V, majd talált is.
-Ez az én szerencsém....... hogy nincs szerencsém. Van egy pólód Suga? - kezdett el vetkőzni Jin, mire V próbált inkább elmerülni a takarításban.
-Persze. Majd adok.
-Köszi. - dobta le felsőjét - Ezzel mossuk fel. Ennek már mindegy. - térdelt le Jin Taehyung mellé, aki nagyon elvörösödött.
-Kiesett a kedvenced hyung. - kiabált Suga Jinnek.
-Mi? - pattant fel, és a tévéhez indult.
A kanapén megtámaszkodva figyelte a történéseket, V pedig félbehagyta a takarítást. Végignézett Jinen, akin feszült a nadrág, izmos felsőtestét pedig semmi sem takarta. Nem volt túlságosan kidolgozott, de pont jó formában volt ahhoz, hogy elvegye Taehyung eszét. Pedig Jin nem is tudott semmit az egészről.
-Hát ez is hülye volt. Gyorsan feltörlöm a kólát és jövök. Közvetítsetek! - fordult meg és visszaindult Vhez, aki nagyot nyelt a látványra, majd visszakapta tekintetét munkájára - Köszönöm, hogy segítesz, de ülj csak vissza. Majd megoldom. - térdelt újra mellé.
-Áhh, inkább megyek. - pattant fel Taehyung - Köszönöm a vendég látást. - hajolt meg.
-Biztos? - kelt fel Jin is - Maradj csak.
-Nem-nem. Inkább megyek. - hátrált és a telefonja is megszólalt - Látod? Keresnek. - vette elő mobilját - Szia anya!....... Igen, de már megyek haza. - telefonált, miközben a bejárat felé hátrált.
Hajolgatva elköszönt a többiektől is, Jin pedig pechére kikísérte a liftig, ahol azt meg is kellett várniuk. Taehyung igyekezett távol maradni a másiktól, nehogy az meghallja, amint anyukája biztatja csak a maradásra. Hopiék szóltak neki V segítőkészségéről, és mivel már otthon hallottak egy-két szót Jinről az alatt az egy nap alatt, édesanyja csak lelkesedett a dologért.
-Hamarosan otthon leszek. Szia anya! - tette le a telefont, pedig még hallani lehetett ahogy áradnak a szavak belőle.
-Aggódik érted?
-Nem..... csak..... - húúúú.... kell valami - Hopiék mondták, hogy eljöttem. Őt meg érdekelte, mikor megyek. Aztán biztatott, hogy maradjak csak.
-Látod ő is.
-Nem. Csak aggódik, mert mostanában nem voltunk sehol, és nem akarja, hogy otthon üljek.
-Akkor ülj itt.
-Mért akarod, hogy maradjak?
-Csak..... segítettél elhozni a cuccokat és egy kis változatosság nekünk sem árt..... Baj?
-Jaj nem! - nyugtatta - Nem azért kérdeztem. Csupán furcsa számomra. De most tényleg nem. Köszönöm azért.
-Hát jó. Akkor holnap után a mozi?
-Igen. Majd még írok, nehogy elfelejtsd. - mosolygott V, a lift pedig megérkezett.
-Nem fogom. Jó utat hazafelé! - köszönt el Vtől, aki két fiatal lány mellé szállt be a liftbe.
-Köszönöm. Szia! - csukódott az ajtó.
A csajok azonnal elkezdtek sugdolózni, amint elindult a lift lefelé, majd néhány kuncogás után megszólították Vt.
-A haverodnak van barátnője?
-Öhmm.... - lepődött meg - Nem..... hiszem.
-Ó az király. Mikor költözött ide? - vigyorogtak rá.
-Hát.... nem itt lakik, csak egy haverjánál van.
-Kinek a haverja? Az a haver is ilyen szexi?
-Hát öhmm...... nem néztem még.
-De ki az a haver aki itt lakik? - nem hagyták nyugodni szegényt.
-Izé... - nem akarta elmondani. Az kéne még csak, hogy versenytársra leljen.
Húzta az időt, ám nem kellett sokáig, mert nyílt a lift ajtaja, ő pedig az első volt, aki elhagyta azt.
-Várj! Nem mondtad, hogy hívják. - rohantak utána.
-De mondtam. - szólt vissza válla fölött.
-Nem.
-Mindegy, sietek. - fordult be a sarkon, majd futásnak eredt, nehogy újra elkapják.


"És elfutottál?"(Hopi)

"Igen..... mért mit kellett volna tennem?"

"Kamu nevet mondani"(Hopi)

"Azt hiszitek ez eszembe jutott?"

"Nem kellett volna kamu. Mondhattad volna az enyémet. Rajtam elfér 1-2 lány XD"(Jimin)

"Ha újra összefutok velük téged mondalak elsőnek"

"Na végre egy értelmes gondolat"(Jimin)
"És akkor holnap mit szeretnél? Megint Namozni akarsz?"(Hopi)

"Öcsémre kell vigyázzak"

"Hál'isten!"(Hopi)

"Ez kedves köszönöm én is szeretlek"

"Tudom :D"(Hopi)
"De írsz majd neki?"(Jimin)

"Igen. Viszont csak a mozi miatt hogy el ne felejtse. Nem akarom elijeszteni"

"Akkor már beszélgessetek is"(Jimin)

"Miről?"

"Arról hogy kék az ég"(Jimin)
"A méreteiről......"(Hopi)

"...."

"...."(Jimin)
"...... kedvenc étel?"(Hopi)

"Egy fokkal jobb"

"Kérdezd meg mit szeretne majd enni a moziban menj oda korábban és vásárolj be neki"(Jimin)

"Ez jó ötlet"

"Te hallod Romeónak születtél"(Hopi)
"Olvasom. Köszönöm :D"(Jimin)
"Jöttök játszani?"(Hopi)
"Ahha"(Jimin)

"Más téma javaslat?"

"Majd game közben"(Hopi)

Végül nem esett több szó Jin és V kapcsolatának kiépítéséről. A fiúknak már elege volt a dologból, V pedig belemerült szerencséjükbe a játékba, így teljesen más témák röppentek fel, míg be nem zuhant ágyába és el nem kezdett gondolkozni. Viszont elég álmos volt ahhoz, hogy ne tudjon írni a fiúknak, így el is aludt, mielőtt kezébe vehette volna a telefont.

Másnap reggel az ismerős "kápu" hangra ébredt. Először azt hitte, Jimin vagy Hoseok kelt fel, de amint ránézett az órára rájött, hogy ez lehetetlen. Túl korán volt számukra, így ötletem sem volt, hogy ki írhatott neki. Felnyitotta a képernyőzárat, majd meglepődve látta, hogy Jin az. A szám pedig az üzenetek mellet tizenkettő volt. Kicsit belejött a reggeli írogatásba Kakao talkon, Vnek pedig volt mit visszaolvasnia. A lényeg viszont csak annyi volt, hogy sajnálja, amiért úgy elrohant és nem érezte jól magát, de ma benézhetne hozzájuk, ha ráér, mert Kook jobban van és játszani fognak. Ám a meghívás a többiekre is vonatkozott, így hiába örült V, hogy őt invitálták, az nem kizárólag szerény személyének szólt. De nem is tudott elmenni, hisz az öccse rá volt bízva délutántól egészen késő estig, ettől pedig nagyon fájt a szíve. Szeretett volna Jinnel lenni, ám most kénytelen volt nemet mondani. A többiek meghívása azonban továbbra is állt, viszont ők nem akartak V nélkül elmenni, ezért végül semmi sem lett a dologból. Mindenesetre Jin kezdeményezése remek lehetőséget nyitott Vnek, hogy szóban tartsa. Szinte egész nap nyomkodta ebből kifolyólag telefonját, Hoseok és Jimin témái pedig remekül beváltak, amivel bombázták közben.
-Akkor mi elmentünk, vigyázz az öcsédre, ne törje össz magát. - öltöztek fel Taehyung szülei, de ő csak tovább pötyögött mobilján.
-Taetae! - szólította apja, mire felkapta fejét a kijelzőről.
-Igen?
-Vigyázz az öcsédre! Ne csak a mobilodat nyomkodd! - magyarázott apukája.
-Rendben.
-Éjfél körül jövünk.
-Oké.
-Kaja van a hűtőben kedveskéim. - puszilta meg Vt anyukája - Te meg jó legyél kis törpe! - ölelgette meg a kisebbet is.
A szokásos hosszas elköszönés után ketten maradtak a lakásban, mire Vnek ötlete támadt.
-Áthívjam Hopit meg Jimint? - guggolt le öccséhez.
-Igeeeeeeen! - ujjongott a kicsi, V pedig írt is a srácoknak - Hozzanak fagyiiiiiiiiiit!

Kevesebb, mint egy óra múlva már ott álldogáltak a nappaliban és a playstationt szerelték össze, amit Hopi visszahozott, miközben Jimin pakolta ki a kajákat, amiket útközben szedtek össze.
-És tudod már mibe mész holnap, vagy megint át kell jönnünk indulás előtt zsűrinek? - adta a kábelt Vnek Hoseok.
-Nagyjából megvan mibe megyek.
-A suliban azt mondták a többiek, hogy Taetae természetellenes. - ugrált a kanapén öccse.
-Mért mondták ezt? - kérdezett vissza Hoseok, mert V nem akart. Ők már lejátszották ezt a menetet családon belül egyik este.
-Mert a fiúkat szereti.
-És tudod mit jelent az a szó?
-Anya az mondta, hogy olyat jelent, ami nem illik bele az erdőbe. - erre a válaszra Vre nézett Hopi.
-Még kicsi, de megértette. - fejezte be a kábelek elrendezését V és visszasétált a kanapéhoz.
-Nem is vagyok kicsi. - hagyta abba az ugrálást az öcsike.
-Hozzánk képest az vagy. - ült le Taehyung.
-És mért beszélgettek ilyenekről az iskolában? - telepedett melléjük Hoseok.
-Elkezdték csúfolni Taetaet, miután egyik nap ő jött értem.
-Miket mondtak rá?
-Azt nem mondom el.
-Mért? - térdelt a kanapé elé Hopi, ahogy leült a kicsi.
-Mert én nem mondok olyanokat a bátyámról.
-De csak elmondanád nekem, hogy miket mondtak rá. Az nem olyan, mintha te mondanád róla. - faggatta tovább Hopi, miközben Jimin megérkezett, és immár mind a hárman a kis öcsire figyeltek.
-Akkor sem mondom meg.
-Nekünk sem mondta el. - magyarázott V.
-Mért nem mondod el senkinek? - kérdezték a kicsit.
-Mert ilyet ki sem kellett volna találnia senkinek. Nem szabadna ezzel sértegetni senkit, akkor főleg nem ha nincs ott.
-Nagy dumája van a gyereknek. - nézett Vre Jimin.
-Ugye? Tiszta vagány csávó.
-És mit csináltál, mikor ezeket hallottad? - faggatta tovább Hoseok.
-Megmondtam nekik, hogy szeret, és viszont van szeretve, és ez fontosabb bármilyen más dolognál, mert ő boldog, és csak ez számít. Mert az életben az a lényeg, hogy boldogak legyünk.
-És erre mit mondtak? - hatódtak meg mindannyian, Hoseok viszont képes volt folytatni, bár érzett egy kis gombócot torkában.
-Csendben maradtak. - lóbálta lábát.
-Tudod te nagyon okos vagy. Sokkal okosabb, mint sok felnőtt. Sose légy olyan, mint a többiek.
-Én különleges vagyok. Anyáék is ezt mondták.
-Egy zseni az öcséd. - nézett Vre Hopi.
-Igen, az. - pislogott sűrűn J-Hopera nézve - Egy kincs ez a kölök.

(Folytatjuk :) )