Three sides of life 9.rész: A randi

-Max utána. Ahhh! Halkítsátok le!
-Nem is hangos. - jegyezte meg Kook.
-Bevetted a gyógyszert? - kérdezte Suga - Vittem be neked este.
-Tényleg? Mindjárt megnézem. - tápászkodott fel.
-Éljeeeeen! Ez aaaaaaz! - ujjongott Kook.
-Ááááá, ne üvölts! - fogta fejét - És én mért üvöltök!? - sétált tovább inkább.

-Akkor felhívod? - kérdezte Suga.
-Elraktátok a kaját? - nyitotta ki a hűtőt Jin - De jó! Köszönöm.
-Igen, ahogy te szoktad. - szólalt meg Kook.
-Válaszolnál kérlek? - folytatta Suga.
-Mire?
-A kérdésre. Felhívod?
-Hát őőőőő. Nem is tudom. Szerintem várni kéne, nem? - pakolt ki magának valami ehetőt.
-Minek? Úgysem mára fogja kérni. Ha pedig te hívod, felbátorodik.
-És az mért jó?
-Mert elsőre kifejtetted neki, hogy nem vagy bu... - kapta rá tekintetét Kook - meleg. Szerintem ez azért még motoszkál benne.
-Hát tegnap viszont világosan a tudtára adtam, hogy lehet más a helyzet. - munkálkodott a konyhában.
-Ettől még szerintem neked kéne keresni őt.
-De még várok vele. Majd..... majd. - pakolászott.
-És mikor? - dobta le a kanapéra a kontrollert - Nem játszok veled többet. - állt fel Suga.
-Naaaaa, de most mért? - nyavajgott Kook.
-Mért nem hívod most?
-Épp enni fogok Yoongi.
-Igen, azt vágom.
-Ráér ez még. Korán van.
-Tizenegy az korán? - fordult meg Kook a kanapén ülve.
-Te ne szólj bele, mert neked igen!
-De neked nem. Hívd már fel! - kezdett rá Jungkook is.
-Mért akarjátok ennyire, hogy most telefonáljak? - hagyta félbe teendőit.
-Mert - kezdte Suga és egymásra néztek, majd együtt folytatták - érdekel.
-Izgulunk.
-Csak ő. - mutatott háta mögé Suga - Engem csak érdekel, ahogy bénázol, de kettőkor el kell mennem anyámékhoz. Szóval hívd már fel!
-Később. - folytatta dolgait.
-Jaj, ne már! - sétált mellé Yoongi - Lehet, hogy most te ébreszted fel az édes hangoddal. Biztos cuki lenne.
-Hagyjál már. - ment arrébb Jin.
-De ha felhívod most, lesz időd felkészülni a holnapra. - biztatta Kook is.
-Befejeztétek? - dobott el mindent kezeiből.
-Felhívod? - kérdezte Suga.
-Békén hagytok?
-Igen. - vigyorgott Kook.
-Igen.

V még fetrengett ágyában, mikor mindez lezajlódott Jin lakásában. Este elmentek a srácokkal kocsmázni és csocsózni, bár ott is aratott. A sok részeg pedig, akik egyre jobbnak érezték magukat sorra hívták ki és vesztettek is, így a srácok ingyen söröztek, miközben Tae sikerét ünnepelték. Hajnalban ért haza, ám pár órával azután, hogy bedőlt az ágyba, öccse már felébredt és első útja édes kis bátyjához vezetett. Ezért reggel tizenegykor testvérét ölelgetve aludt ágyában, mikor hirtelen megszólalt a telefonja.
-Bátyóóóóóó! Csörög a telefonod. - lökdöste az idősebbet.
-Nézd meg ki keres! - mire az öcsi rohant is a mobilhoz.
-Egy haverod, de nem ismerem.
-Mit ír?
-Mindjárt elolvasom..... Sin? - tévesztette össze a betűket, de V azonnal tudta ki az.
-Az "chj" és Jin. - támaszkodott fel azonnal - Hozd már ide!
-Tessééééék! - nyomta a másik kezébe a telefont.
-Hallo? - kapta füléhez.
-Sz-szia.... Taetae! Hogy vagy? - kezdett hozzá bátortalanul.
-Én jól. - ásított - És te? Semmi bajod?
-Fáj kicsit a fejem, de nem fontos. Felkeltettelek? - nézett Sugára Jin, az pedig nagyon örült.
-Hát... igen, de amúgy is fel akartam már kelni.
-Ez nem igaz. - ugrált mellette az ágyon az öccse.
-Gyere ide te áruló! - kapta el a kicsit és próbálta befogni a száját.
-Zavarok? Van ott valaki? Hívjalak később?
-Á, neeeem. Ez csak az öcsém. Becsapódott hozzám reggel. De mért is hívtál? - hogy kérdezhetek ekkora ökörséget, hisz az mindegy mért hívott.
-Hát csak gondoltam..... - tétovázott Jin és a fiúkra nézett segítségért, akik csak biztatták - hogy összefuthatnánk valamikor.
-Rendben! - ült fel V - Holnap?
-Máris? - kérdezett vissza, mire meglátta Sugát, amint csúnyán néz és azonnal meggondolta magát - Vagyis persze, mért ne.
-Szuper ömm.... Namsan Park?
-Az jó, az jó. Mondjuk délután? - izgult Jin.
-Jó, izé...... délután négykor a Seoul Pláza előtt?
-Tökéletes, szia! - csapta le a telefont, mire kérdően nézett rá Kook és Suga.
-Ez mi volt? - kérdezte Yoongi.
-Megbeszéltük. - idegeskedett még egy kicsit, majd visszafordult reggelijéhez.
-De..... hogy tudtad így letenni? Tréninget kell tartanunk.

-Hmm. - lepődött meg V és a mobilját nézte - Szia.
-Ki volt az?
-Egy barátom.
-Mikor mutatod be? - érdeklődött öccse.
-Majd egyszer.... remélem. - nézett rá mosolyogva, miközben visszadőlt puha ágyába.
-És szereti a fagyit?
-Biztos.
-És ő is szeret téged?
-Ezt mért kérdezed?
-Mert Heesoonak is így köszöntél a telefonba.
-Tényleg? - vigyorgott - Hogy figyelsz!
-Én mindig figyelek, tudhatnád. A Mikulást is láttam tavaly.
-Ó tényleg?
-Igen. Épp kiosont a szobámból miután megette a sütit. - magyarázott a kicsi, V pedig elkezdett kimászni az ágyából.
-De legközelebb ne menj utána! - kapta fel az öccsét - Úgyis visszahozza azt, amit elvisz.
-Igen, mert a Mikulás nem tolvaj, csak apa kölcsön adta neki a csizmáját, mert Rudolf megrágta az eredetit.
-Látod milyen rosszak tudnak lenni a háziállatok? - vitte ki szüleihez.
-Azért kapok egy hörcsögöt?
-Ez nem rajtam múlik.
-Anyaaaaaaa! Kapok hörcsögöt?

-Randiiiii éljeeeen!
-Ne üvölts a mikrofonbaaa! - kiabált vissza Jimin - Inkább supportolj rendesen.
-Jó-jó. És ő hívott el? Tényleg? Csak úgy felhívott?
-Stun ember stun!........ Mindegy.
-Igen, az ő hangjára keltem. Vagyis  csengőhangomra, de ez lényegtelen.
-Jaj de édesek!
-Jah, ahha. Hopi megtennéd, hogy veszel is valamit nem üresen jössz gankelni? - próbálta játékban tartani Jimin.
-Bocs elfelejtettem. Szóval hotdog lesz?
-Amit majd szeretne.
-Izgulsz?
-Kicsit. Ő hívott fel, el tudjátok ezt hinni?
-Azt igen, de hogy Hopi mért a tankot lassítja, azt nem! - idegeskedett Jimin.
-Épp örülök Vnek.
-Mi meg kiesük goldból. - méltatlankodott Jimin.
-Annyira várom már! - nyújtózkodott székében ülve Taehyung.
-Jaj, én is! Majd azonnal hívj fel, ha van valami!
-Nyilván. Legyetek együtt! Ne keljen egyesével telefonálgatnom.
-Na ez egy homo szájából furán hangzott. - kommentálta Jimin.
-Majd átjön Jimin. Haaaahh! - sóhajtott J-Hope.
-Igenhh. - követte Tae.
-Na most, hogy kiálmodoztátok magatokat, figyelnél Hopi?
-Igen, na!
V azonban tovább ábrándozott. Nagyon el is rohant előre, mert már azon elmélkedett, hogy Jint bemutatja otthon, majd leteperi ágyába és csak akkor engedi felkelni mikor már majd szomjan halnak. Aludni se hagyná két napig. Csak kényeztetné, míg el nem olvad karjai közt és pihiért könyörög.
-V! Itt vagy? - szólongatta Jimin.
-Ja, igen. Mi az?
-Jössz?
-Ahha.

De nem vették hasznát. Egyáltalán nem tudott odafigyelni a játékra, így csak elvesztettek minden menetet, mire Jimin felajánlotta, hogy inkább menjenek el bandázni. Így Vnek lehetősége nyíl előre feltérképezni a már amúgy is jól ismert terepet. Minden árust jól szemügyre vettek.... a fagyist még le is ellenőrizték, hogy jó-e az áruja, majd V annyira már a holnap percein akarta taposni, hogy hazarohant és korán este lefeküdt. Persze aludni nem tudott és csak forgolódott, amit meg is unt egy idő után, ezért ráírt Jinre. Bár nem azonnal, de kapott választ és beszélgetni kezdtek. Ettől pedig hatalmas vigyorra húzódtak ajkai, mialatt hirtelen mindent egyszerre akart megkérdezni. Végül hajnali kettőig beszélgettek, de akkor is csak azért hagyták abba, mert Jin elaludt és nem válaszolt.
Másnap reggel, mikor Vt újra kisöccse keltette, azonnal telefonja után nyúlt, hogy megnézze, Jin felébredt-e már. De a másik még javában aludhatott, így V felkelt és elkezdett készülődni az órák múlva esedékes randijára, közben pedig végig mobilját leste. Ám Jin csak tízkor ébredt magától, ekkor azonban milliónyi bocsánatkérő üzenetet küldött Vnek, amit az nem győzött elolvasni. Szóban akarta tartani az idősebbet, de az valamiért nagyon ritkán válaszolt csak. Tae már aggódott, hogy Jin nem is kíváncsi rá, így a többiek segítsége kellett ahhoz, hogy a lelket tartsák benne.
-Mikor indulsz? - hívta fel Hoseok Vt a randi előtt nem sokkal.
-Mindjárt.
-Hányszor öltöztél át?
-Néhányszor....... elég sokszor.
-Ezt mikor fogod abbahagyni?
-Nem tudom.
-Indulsz már?
-A cipőmet kötöm egy kézzel.
-Oké, akkor nem zavarlak! Sok sikert.
-Köszönöm. Szia! - tették le a telefont.

Jin már ott járkált idegesen a pláza előtt és percről perce gondolta meg magát. Nagyon el akart menekülni, az idő múlásával pedig ez csak egyre rosszabb lett. Arra gondolt, hogy ő inkább most hazarohan és holnap minden olyan lesz, mint azelőtt, mielőtt találkoztak.
Már sokadik csatáját vívta meg, amikor V ugrott hátulról a nyakába, ezzel halálra ijesztve az idősebbet.
-Sajnálom. - mászott le róla.
-Semmi baj. Elmerengtem. - fordult felé Jin.
-Ohh........ akkor megyünk?
-Hova? - izgult.
-Sétálni.
-Csak úgy? Cél nélkül? - birizgálta ujjait Jin.
-Van ott egy fagyis. Legyen az a cél, ha ettől megnyugszol.
-Rendben. - indultak el - És pontosan hol van?
-A park közepében.
-Ohh..... az jó. - pánikolt be újra Jin és elhallgatott. Pedig mondania kell valamit, hisz beszélgetniük kell.
-Milyen napod volt? - kezdte V.
-Ó, ömm. Egész jó. Csak sok dolgom volt.
-Hogy-hogy?
-El kellett mennem a suliba papírokért, de persze nem egy helyen adták ki az összeset, így rohangáltam.
-Jah, ismerős. Öcsémnek is rengeteg irat kellett, pedig ő még kicsi.
-Hány éves? - kezdtek beszélgetni, és Jin is megnyugodott, amint tudott mit kérdezni.
Végül egész jól feloldódtak mire a fagyishoz értek és Jin el is felejtette, hogy mért izgult annyira.
-Nehogy ezt is te fizesd!
-Jaj hagyjad már. Tegnap nálad ettünk mindannyian. Ez a legkevesebb. Köszönjük! - fizetett V.
-És most?
-Erre, gyere! - indult meg a park belsejébe, egyik kedvenc eldugott helyére.
-Sokat jársz erre? - szólalt meg pár perc után Jin.
-Mondjuk. Figyelj! Azon gondolkodtam, hogy..... mi ez a váltás?
-Milyen... váltás? - lassított a fagyi evésével Jin.
-Hogy hirtelen elhívtál. Itt vagyunk. - ült le egy padra.
-Hát én csak. - ácsorgott Jin - Sugáék nem hagytak vele.
-Nem ülsz le?
-Nem, jó nekem állva.
-Ülj már le! - húzta maga mellé Jint - Szóval? Miért akarsz hirtelen velem lenni, ha te olyan hetero vagy?
-Nem vagyok ebben annyira biztos.
-Szóval levettelek a lábadról? - vigyorgott V.
-Nem tudom.
-Jin. - fordult teljes testével az említett felé - Élvezted azt a csókot?
-Hát..... melyiket? - pillantott fel félénken.
-Bármelyiket.
-Nem.... tudom. Lehet.
-Furcsa neked, hogy ilyesmit érzel egy másik férfi iránt?
-Ezt honnan tudod?
-Engem is hasonlóan neveltek, mint téged. A lányokra kalibráltak, és mikor rájöttem, hogy nekem ez nem tetszik, ugyan így éreztem.
-És mit kéne csináljak?
-Ezt csak te tudod.
-Akkor... most hazamennék aludni rá egyet, jó? - állt fel Jin, de Taehyung elkapta.
-Várj! Van valami. Azt válaszold ami eszedbe jut majd jó? Ne azt, amit a társadalom elvár.
-Jó.... - pillantott gyanakodva Vre.
-Mi az első dolog amire gondolsz reggel, mikor felébredsz? - nézett Jin szemeibe, hogy véletlenül se tudjon a másik hazudni.
-Hát csak...... - sóhajtott Jin - Hogy elaludtam, pedig veled beszéltem.
Ilyesmi válaszban reménykedett V, de amikor meghallotta, alig hitte el. Hatalmas mosoly jelent meg arcán, amitől Jin még jobban zavarba esett.
-Most csak azért nem csókollak meg, mert Hopiék megtiltották. - ült vissza a padra.
-Figyelj csak V...... nem lenne kedved...... felnézni hozzám? Maradt süti.
-Szedd a lábad! - pattant fel és hatalmas lépekkel indult meg Jin lakása felé.

(Folytatjuuuuk! :D Megint írtatok kommenteket és ezt nagyon imádom, szóval ne álljatok le :D Viszont van rossz hírem. Holnaptól már vannak programjaim, így nem tudom mennyire lesz időm írni. De nem hagyom itt a blogot, így ne aggódjatok. Fogok írni, csak nem tudom milyen időközönként. :) Addig is jó olvasgatást mindenkinek! :D )
Késő van, de ki akartam adni. Tudom gyengébb, mint a többi, de van ilyen is ><