Three sides of life 10.rész: V nem bírja

-Hát csak...... - sóhajtott Jin - Hogy elaludtam, pedig veled beszéltem.
Ilyesmi válaszban reménykedett V, de amikor meghallotta, alig hitte el. Hatalmas mosoly jelent meg arcán, amitől Jin még jobban zavarba esett.
-Most csak azért nem csókollak meg, mert Hopiék megtiltották. - ült vissza a padra.
-Figyelj csak V...... nem lenne kedved...... felnézni hozzám? Maradt süti.
-Szedd a lábad! - pattant fel és hatalmas lépekkel indult meg Jin lakása felé.

Szinte húzta maga után a másikat, ám volt ahol megtorpant, mert nem akart újra felesleges kitérőket tenni, ahogyan azt J-Hopékkal már eljátszotta. Jint azonban minden ilyen válaszútnál magához kellett téríteni. Valamiben nagyon elmerengett és nem is figyelt arra, hogy mi zajlik körülötte. Csak hagyta, hogy V húzza maga után csuklójánál fogva, miközben néha felébredve GPS-ként funkcionált.
-Jin..... Jin a kód! - szólongatta, mire felkapta tekintetét.
-Tessék?
-A kód. Itt vagyunk. - mutatott az ajtóra.
-Jah, a jelszó. - lépett a kaputelefonhoz és beütötte a belépőkódot.
-Ha nem akarod, hogy felmenjek nem megyek. - állt meg kint V, míg Jin belépett a házba.
-De... én hívtalak meg. - tartotta meg az ajtót belülről.
-Tudom, de azóta teljesen magadba vagy fordulva. Nem akarok felmenni, ha nem vagy biztos benne.
-Hát...... ez nekem nagyon új. - nézte a földet.
-Akkor, majd máskor felugrok.
-Ne! N-nem kell. - kapta tekintetét Vre - Gyere csak.
-Biztos Jin? Gondolkodj csak rajta. Szokd meg azt, amit érzel.
-Egész úton azon gondolkoztam, hogy mit kéne most tennem. Nagyon megijedtem, amikor azt mondtad feljössz, pedig nem is tudom mire számítottam, hogy mit fogsz válaszolni, de arra jutottam, hogy nem futhatok el. Ha most megint ennyivel abbahagyjuk, ugyanígy fogok félni legközelebb is. Szóval.... muszáj feljönnöd. - magyarázott és várt - Akkor bejössz?
-Tudod, ez nagyon aranyos volt.
-De?
-Nincs de.
-Akkor...... mért hagytad abba ott a mondatod?
-Mert érdekelt az arcod, hogy megijedsz-e, ha felmerül a lehetősége, hogy itt hagylak. - lépett be, mire Jinnek hátrálnia kellett.
-Nagyon gonosz vagy.
-Kíváncsi voltam, hogy igazat mondasz-e. - tolta a lifthez, miközben egymás szemébe néztek.
-Sosem hazudok. Főleg nem neked. - sétált az ajtónak.
-Egyre édesebb vagy. - vigyorgott V, amint megnyomta a hívógombot.
-Ne mondj ilyet, ez annyira zavarba ejtő. - temette arcát kezeibe.
-Nekem nem. - mosolygott a másikra, aki továbbra is bujkált előle, majd mikor megérkezett a lift összeszedték magukat.
A kiszálló emberek útjából félreálltak, és mikor már teljesen szabad volt a terep, V lépett először be, azzal a lendülettel pedig nyomkodni is kezdte az ajtócsukó gombot. Ám nem volt szerencséjük, mert még mielőtt elindulhattak volna kettesben felfelé, beugrott melléjük egy pár, akik szintén ott laktak. Így négyen indultak meg, pedig V azt tervezte, hogy már a liftben leveszi a lábáról a másikat, azonban így nem akart tenni semmit sem. Tisztes távolságot tartottak, mint két barát, de közben mindketten a folytatáson gondolkoztak.
Ők szálltak ki elsőként és normál tempóban indultak a lakás felé, viszont mikor meghallották csukódni az ajtajót, gyorsítottak. Már Jin is kapkodott a zár nyitásával, amit végül V oldott meg, majd Jint azonnal betessékelte a lakásba és azzal a lendülettel meg is csókolta.
-Mmmm..... V! - tolta el magától Jin.
-Mi az? - pislogott rá.
-Lassabban..... kérlek. - lihegett, mert Taehyung valóban kapkodott.
-Bocsánat. Ömm..... - nézett körbe - Gyere! - fogta meg kezét, majd a kanapéhoz vezette, hogy leülhessenek. Két lába közé húzta a másikat, mire az megtorpant.
-De hova?
-Gyere az ölembe! - csapott combjaira V, miközben mosolyogva beharapta alsó ajkát.
-Én? De.... - vörösödött - ez olyan lányos.
-Csak ülj már ide! - húzta magához, így Jin kénytelen volt tényleg odaülni - Nagyon aranyos vagy. - próbálta feloldani a másikat és rábírni, hogy szemébe nézzen, de az csak kerülte tekintetét zavarában - Nah, nézz ide! - fogta meg arcát, így kénytelen volt felemelni fejét, miközben V tovább mosolygott.
-Ne nézz így! - csukta be szemeit.
-Hogy?
-Hát így. Ez annyira kínos nekem.
-Dehogyis. - húzta magához és ezúttal sokkal lágyabban csókolta pont úgy, mint legelőször.
Meg sem fordult a fejében, hogy elengedi a másik puha ajkait, mialatt kezei elkezdtek vándorolni Jin hihetetlen testén, amit ugyan ruha takart, de ez nem zavarta. Végre nyugodtan fogdoshatta, Jin pedig nyakába karolt és sóhajtozni kezdett. Szégyenlősségét felváltotta az élvezet, amit V szája és nyelve nyújtott. Elmerült a másikban, ezért észre sem vette annak vándorló kezeit. Egyre jobban simult Taehyunghoz, amikor az megmarkolta fenekét, mire felnyögött és elváltak ajkaik.
-Mi a baj? - nézte a ledermedt Jint V.
-Ez..... sok...... engedj el! - akart volna felállni, de visszatartották.
-Ne, kérlek!
-Tae ez fáj! - kapta el a másik kezét, amivel csuklóját szorította.
-Bocsánat! - engedte el - Ne hagyj így itt! - könyörgött kiskutyaszemekkel.
-Hogy? - nézett rá a másik kérdően.
-Hát, - nyelt egyet - szerinted?
-Ennyitől?
-Rég nem volt már senkim. Most pedig, hogy legszívesebben elsüllyednék zavaromban, várok még egy kicsit, aztán hazamegyek. - fészkelődött.
-Ne, még maradj! Én csak..... ne menjünk még olyan messzire.
-Ha az ölemben kezdesz ringatózni és nyögdécselni, nehezen tudok úrrá lenni magamon.
-És....... hah! - sóhajtott - Biztos?
-Ha nem hiszel nekem, kitapogathatod. - mosolygott.
-Jó, akkor....... csak ne vetkőztess le, oké? - kötött kompromisszumot magában is.
-Még nem akarlak.
-Nem úgy tűnt. - nézett le Vre hitetlenkedve.
-Kell valami estére.
-Ö...... ezt nem akartam tudni. - szorította össze szemeit Jin.
-Mért? - ült a kanapé szélére V és közelebb húzta magához az idősebbet - Te is levetkőztetted lelki szemeiddel az exeidet nem?
-Én az exed vagyok?
-Tudod, hogy értem.
-Tudom..... csak ez..... nagyon furcsa nekem. - tette kezeit V vállaira.
-Akkor csak csókolj meg, úgy már nem annyira furcsa. - mosolygott.
-Hahh..... - hajolt le Taehyunghoz.
V boldogan ízlelte meg újra Jin párnáit és elégedetten felsóhajtott, amint megadta magát a másik. Imádta az érzést, mikor Jin az ölébe ült, újra hozzásimult, azután nagyokat sóhajtva fogadta be nyelvét sajátja mellé. Végül el sem engedték egymást a hosszú percekig, az idősebb pedig hagyta, hogy V ott fogdossa ahol csak akarja, kivéve egy helyet.
-Ahh! - nyögött fel - Ott tényleg ne! - kapkodta a levegőt.
-Istenem, de megőrjítesz. - ejtette fejét a kanapé támlájára V és karjait is inkább pihentette - Meg fogsz ölni.
-Én csak... Azt már tényleg ne, mert olyan..... - lihegett.
-De pont ugyan olyan kemény vagy, mint én! - fogta fejét V - Engedj haza! Könyörgöm.
-De..... szeretném, ha maradnál.
-Jin, - kapta tekintetét az idősebbre - muszáj kezdenem magammal valamit, értsd meg. Viszont nem akarlak most azonnal levetkőztetni és addig döngetni, míg el nem megy a hangod. Úgyhogy most engedj haza, holnap reggel pedig a küszöbödön fogom várni, hogy felkelj. - nézte a másikat, de azon látszott, hogy nagyon nehezen veszi rá magát a válaszra.

-Felhívott magához? - kérdezte Hopi.
-És mit csinált? - szólt a telefonba Jimin is.
-Igen és az ölemben lovagolt.
-Le is feküdtetek? - hallotta a meglepődött hangokat.
-Nem. Volt rajtunk ruha.
-Jaj, de jóóóó. Annyira örülök
-Örülünk! - helyesbített Jimin.
-Igen-igen, nektek. Mesélj még! - faggatta Hopi.
-Most inkább nem.
-Mért?
-Rohanok haza...... mert az ölemben lovagolt.
-Oh... jaaaa, hogy jaaaaa!..... Feltartunk?
-Egy kicsit, mert futnék.
-Jó-jó, menj csak, siess! Aztán majd mesélsz.
-Igen. Sziasztok! - nyomta ki a telefont, majd futásnak is eredt.
Hazáig rohant, viszont a liftben pihent, így az otthoniaknak fel sem tűnt. Ugyan faggatták, hogy milyen napja volt, azonban V nem kívánt megosztani semmit sem velük. Néhány rövid válasz után letudta a családi beszélgetést és célba vette szobáját, minek ajtaját kulcsra zárta, mielőtt helyet foglalt volna kényelmes székében.

-Honnan tudsz erről ennyi mindent? - kérdezte Jin, miközben a kapott videókat nézte.
-Érdekelt és utánanéztem. - válaszolt Kook a mikrofonba - Na küldök még egy linket. Ennek jobban utána kellett néznem, mert nem igazán értettem, hogy hogyan.
-Mit nem értettél rajta? Te jó ég! Mennyivel kisebb a másik? - esett le Jin álla az új videó láttán.
-Igen, az nekem is feltűnt. De nézd milyen édes! Nagyon vigyáznak egymásra.
-Jah, azt látom.
-De a vége a lényeg. Azt nem értettem.
-Mit?
-Tekerj oda! - sürgette Jungkook.
-Hmmm várjál..... azt hogy? Hozzá se ért!
-Na ez az! De utána néztem és rájöttem, hogy nem is kell.
-Már mért ne kellene? Anélkül hogyan......
-Prosztata!
-..... Igen, jó vagy bioszból és?
-Nem! Az a lényege. Ha ügyes a másik, akkor csak azt kell elérnie.
-Ohh..... nagyon benne vagy a dologban.
-Hát...... igen...... szóval sikerült felkészíteni? - váltott gyorsan témát Kook.
-Jah, igen persze! Köszönöm.
-Szívesen. És.... mikorra tervezed? - érdeklődött a kisebb.
-Nem tudom. Egyenlőre még ezek sem jönnek be, csak érdekes vidik voltak.
-Ohh. Nehezen állsz át?
-Egy kicsit. Még fura vele, főleg mikor olyan helyen jár a keze. Pedig imádom a csókját, csak.... ez nekem nagyon más.
-Megértelek. De biztos változni fog ez, hisz érzel iránta valamit.
-Igen. Ebben reménykedek én is. De örülök, hogy nem sieti el.
-Nem azt mondtad, hogy elrohant, mert nem bírta már?
-Igen, de ez a lényeg. Nem erőltette. Elfogadta, hogy még nem.
-Ugye tudod, hogy most otthon ül a szobájában és rád gondol? - közölte a tényt Kook.
-Igen, tudom. Kicsit zavar is, meg nem is. Egyenlőre még örülök, hogy nem én kellek, de pont ez az ami zavar is. - nem tudott döntésre jutni Jin.
-Szeretted volna, ha rád erőlteti? - kérdezte meglepetten a kisebb.
-Nem nem nem. Akkor megharagudtam volna rá egy életre. Csak.... nem tudom. Nincs valami köztes?
-De. Verd ki neki te.
-Mi? Hogy mondhatsz ilyet? - döbbent meg Jin.
-Lefeküdni még nem akarsz vele, de zavar, hogy saját magával játszik, miközben rád gondol. Ez a köztes út. Akkor ott vagy neki, de mégsem úgy.
-Hát.... igazad van, de..... az olyan zavarba ejtő lenne.
-Egyszer túl kell esni mindenen, plusz gondolj bele. Láthatod, ahogy élvez. Az a nőknél se semmi, de itt még neked se ülne köd az agyadon.
-Te honnan vagy ilyen tájékozott, most komolyan?
-Sokat nézelődök.
-Na, így most akaratlanul is megjelentél a szemeim előtt.
-Hát kösz. Azért Yoonginak erről nem kell tudnia, jó? A sok pornóról meg a..... meleg pornóról.
-Nyilván nem fogom neki elmondani, hogy az öccse oktatott ki homo szexből.
-Huh! Köszönöm. Viszont most megyek játszani.
-Jól van. Sok sikert!
-Köszi. Ha kell valami szólj! - ajánlotta fel további szolgálatait Jungkook.
-Oké. Szia!
-Szia! - nyomták ki a skypeot, Jin pedig tovább nézelődött.
Tudta, hogy V nem fogja sokáig bírni ezt, főleg ha tényleg nagyon rég óta nincs senkije, így fel szeretett volna készülni amennyire csak tud. Bár nem vonzották annyira  a videók, azért még érdeklődve szemlélte azokat és próbálta eldönteni, hogy ő milyen helyzetbe fog kerülni, bár tudta jól. Ezért inkább készítette magát a fájdalomra, mert mégiscsak V volt az aki régebb óta van benne az egészben és ki is fejtette, mit akar vele tenni, így csak kósza gondolat volt fejében, hogy majd TaeTae fog alatta feküdni.

V már az ötödiken is túl volt, amikor kezdte megelégelni a dolgot. Csupán egy miatt ment haza, de Jin képe élénken élt benne és még illatát is érezte. Valahányszor eszébe jutott, ahogy ott nyög karjaiban, már meg sem tudott mozdulni. Ebből persze egyenesen áttért arra, hogy Jinnek is feszült a nadrágja, így teljesen kikészült és újra magára fogott. Már kezdett fájni a dolog, miközben a síkosító csak egyre jobban fogyott, de kedve továbbra sem lankadt. Végül csak azért hagyta abba, öltözött fel és ment ki enni, mert irgalmatlanul kellemetlen volt egy bizonyos ponton neki. Bár ez Jin szempontjából még szerencse is lehetett, hisz ő nem akart sietni, így Taehyung nem tartotta ezt akkora problémának. Azonban mikor eszébe jutott, hogy reggel mire kell majd ébrednie, inkább fel sem akart kelni. Nem indulhat rosszabbul a nap annál, minthogy az egyébként is kínos reggeli sátorhoz még hatalmas fájdalom is társul. De kénytelen volt megbarátkozni a gondolattal, hisz ő volt hülye, hogy nem hagyta abba akkor, amikor még minden rendben volt.
-Holnap itthon leszel? - kérdezte anyukája.
-Nem. Reggel megyek el és nem tudom mikor jövök. - ivott még egy pohár vizet.
-Rendben, akkor megkérdezem a szomszédot majd. - pakolászott a konyhában, majd megállt és kérdezett - Jinnel lesztek?
-Szeretnék.
-Majd, ha úgy véled normális, bemutathatnád. Rég láttuk már a párodat.
-Mert nem volt.
-Persze ez igaz, de érdekel ki az, akiért ugyan annyira rajongsz, mint Heesooért akkoriban.
-Ő lett a mérce?
-Mért kérdezed?
-Öcsi is őt hozta fel, csak azért.
-Ő mért említette meg?
-Mert ott volt, amikor Jin hívott és azt mondta, pont úgy vettem fel, mint annak idején Heesoo hívásait.
-Ohh! De igen, ő a mérce. Mert azóta se láttalak annyira szerelmesnek. De most, azt hiszem megint olyan vagy és ennek nagyon örülök. - mosolygott anyukája.
-Köszönöm! Szeretlek. - ölelte meg V.
-Én is szeretlek kisfiam. De most már hagyj a konyhában. Vacsorát kell csinálnom. - engedte el.
-Rendben. A szobámban leszek. - indult vissza, de arra gondolt, lehet ez rossz ötlet, így inkább az öccse felé folytatta útját. Remélte akkor nem fog eszébe úgy jutni Jin.


(Folytatjuk :) Csak mostantól kevesebb résszel naponta. Azért ma még sietek, hogy adjak ki újat, de aztán nem tudom mi lesz. Kitartás nektek a sulihoz majd és ne utáljátok annyira. Még ha gonoszak is veletek, nem barátkozni jártok be, hanem tanulni, hogy a végén elérjétek céljaitokat. Így akit nem hagynak békén az tanuljon azért, hogy megmutassa mennyivel jobb a többieknél. :) Aki pedig nem szenved különösebben az meg azért, hogy ez ne változzon. :D Sok sikert!)