A főnök 17. rész: A zord külső

– De a mai napot is kivetted, hogy itt legyél velem.
– Ez más.
– Miért? – döntötte oldalra kérdően fejét.
– Mert téged szeretlek.

– Um… – pirosodott el kicsit Hoseok arca. – Őket nem szeretted?
– Nem igazán. Már elég régóta nem szerettem egyik barátnőmet sem.
– Akkor miért voltál velük?
– Hát… – játszadozott Hoseok tincseivel. – Kell utód, de nincs időm kapcsolatra. Egy ideje már nem is kerestem igazi társat, csak egy donort a gyerekeimnek. De erre sem volt elég időm. Túl sok a munka.
– Szóval… előttem sokáig nem is volt senkid?
– De. Lakott itt egy nő egy másik szobában. Pont akkor hagyott el, mikor te beköltöztél.
– És nem esett rosszul? – kérdezősködött tovább Hoseok.
– Nem. Ami azt illeti meglepődtem, hogy nem hagyott el korábban. Hetek óta nem szakítottam rá időt, mire elhagyott. Szóval jogos volt a részéről.
– Értem… De apukádnak is lett felesége emellett, nem? Ő hogyan csinálta?
– A szüleim sztorija maffia tündérmese nagyjából. Apám még csak építgette a birodalmát, mikor találkozott anyámmal. Pultos volt egy sztriptíz bárban, aztán később kiderült, ő volt a tulaj igazából, nem az a pali, akivel apám „tárgyalt” úgymond.
– Miért titkolta?
– Hogy komolyan vegyék. Bár azt mindenki tudta, hogy a tulaj kegyetlen, csak azt nem, hogy egy nő az. Végül nagy nehezen megállapodtak, ami nem kis feszültséget váltott ki a többi maffiánál és egy kisebb harcba torkollott egyik este. Akkor derült ki, hogy anyám a tulaj és az is, hogy mennyire kegyetlen, de ezt neked nem részletezném.
– És azonnal össze is jöttek? – fektette farkát Namra maga mellé, miközben hatalmas szemekkel figyelte a másikat, amint az tovább mesélt.
– Nem. Apám nem szerette az embereket. Kifejezetten gyűlölte mindet és nem rázta meg, ha valakit meg kellett ölnie. Kicsit pszichopata. A nőket sem becsülte sokra, ezért nem maradt meg mellette senki hosszabb ideig. Azonban anyámmal elég sokat beszéltek az üzlet miatt, mivel egymásra találtak a kegyetlenségükkel. Aztán valahogy szóba jött a család, anyám pedig elmondta, miből fakad ez az erőszakos oldala. Apámat valósággal levette a lábáról a gyerekkori sztorijával és ekkor szeretett bele. Rajta kívül máshoz sohasem kötődött igazán. Minket még szeretett, hiszen a gyerekei vagyunk és érezte, hogy ez súlyos dolog, de senki máshoz nem ragaszkodott.
– Értem… Miatta nem ragaszkodsz te se senkihez?
– De, én képes vagyok szeretni. Érzek szerelmet, szomorúságot, meg minden emberit, csak nincs időm rá, sem energiám. Én nem akarok egy olyan nőt, mint anyám. Hiába volt jó anyám, jó felesége apámnak, nem akarok egy pszichopatát. Szeretem és tisztelem, de ha olyan feleségem lenne, mint ő, én félnék, hogy álmomban egyszer megöl. Mivel egyszer már valaki megpróbálta, aki hasonlóan jéghegy volt, mint anyám fiatalon.
– Tőlem nem féltél?
– Dehogyis. Rajtad látni, mire gondolsz. Nem félek tőled. Túlságosan tiszta vagy ahhoz, még ránézésre is, hogy megpróbálj kinyírni – mosolyodott el.
– Nem tudnálak bántani – feküdt vissza Namjoon mellkasára.
– Ebben biztos vagyok, pont ezért nem félek tőled.
– És… mit tervezel velem? – hallgatta Nam szívét a hópárduc.
– Ezt hogy érted? – simogatta fejét.
– Én nem vagyok jó gyerekdonor. Nálam rosszabbat nem is találhatnál.
– Attól, hogy nem tudsz nekem szülni, még nem foglak lecserélni. Ezernyi más módon lehet gyereket csinálni, ha elhatározzuk magunkat.
– Gondolkodtál már ezen?
– Minden alkalommal, mikor lelépett egy nőm – sóhajtott nagyot.
– Akkor nem gond, hogy nem vagyok donor?
– Nem, mert sokkal jobb vagy egy sima donornál. Rég lemondtam erről, hogy bárkivel is ilyen kapcsolatom lehessen. Fájt, de muszáj volt elengednem. Viszont visszahoztad ezt. Rég nem szerettem senkit, rég nem aludtam át egy éjszakát, rég nem mosolyogtatott meg senki előtted és el is felejtettem, milyen ez. Örülök, hogy Yoongi kidobott, különben nem tudnám, milyen veled – ölelte magához a hópárducot.
– Ez jól esik. Kedves tőled.
– Hoseok, bárki mondhat bármit, de én boldog vagyok, hogy mikor hazajövök, te ott fekszel az ágyamban. Ne félj, hogy megválok tőled, mert nem fogok. Hiszen csak miattad tudok aludni, ez pedig egy olyan luxus, amit imádok.
– Én is nagyon szeretlek – bújt Namjoon nyakába.
– Megint azt csinálod, amit a múltkor? – simogatta a hópárduc hátát.
– Igen… Ez a szeretetem jele.
– Rendben, ezt megjegyzem… Dorombolsz közben nekem?
– Örömmel – adta ki magából az elégedettség hangját.

Persze a hópárduc rituáléja után elkerülhetetlen volt a szex, viszont ezt a beszélgetést követően már egyikük sem bánta. Nam korábban sohasem mesélt senkinek a családjáról, egyik barátnője sem tudott ennyi mindent róluk és magán is meglepődött, hogy milyen könnyedén osztotta meg ezeket az információkat a hibriddel, de örült neki. Úgy érezte, tényleg bízhat benne és a másik is így gondolkozik vele kapcsolatban, ezért olyan közel engedte magához, mint még senkit, amivel rávette a hópárducot, hogy picit elgondolkozzon. Namjoon tényleg komolyan ragaszkodott hozzá, valóban megtett volna érte bármit és érződött minden egyes szavából, mozdulatából, hogy komolyan gondolja a dolgot, ami megnyugtatta Hoseokot. Így már bátrabban ment Jungkookhoz másnap Jiminnel az oldalán. Nem félt a magánytól, mert tudta, Namjoon mindent megtesz majd érte, ha mégis egyedül maradna.
– Jungkook? – kopogott be az említett ajtaján Hoseok.
– Igen!? – hallatszott a válasz, mire be is nyitottak a szobájába.
– Lenne kedved megnézni egy filmet velünk? Csinálunk pattogatott kukoricát – kezdeményezett Hoseok.
– Umm… – fordult meg Jungkook a gurulós székében ülve, majd visszapillantott a monitorjára, végül újra Hoseokékra.
– Van kólánk is – szólalt meg Jimin.
– Rendben… – pislogott nagyokat.
– Tényleg? – lepődött meg Hoseok.
– Igen – rántott vállat, miközben kivette nyakából a fülesét.
– De jó! – ugrott egyet örömében Jimin, majd gyorsan visszafogta magát.
Érdekes fordulat volt ez, melyre nem számított egyikük sem, bár Jimin reménykedett benne, hogy a nyúl majd egy nap közelebb engedi magához a ház másik két hibridjét is, de amilyen távolságtartó volt eddig, ez csupán távoli álomnak látszott. Ám mikor igent mondott a mozizásra, a macska rettentő boldog lett. Olyannyira, hogy bár Hoseok lelkét megnyugtatta Namjoon, azonban ettől a kitörő örömtél mégis féltékeny lett egy kicsit, így próbálta Jimint kisajátítani a film közben. Ám nem járt sikerrel, hiszen a másik ismerkedni akart, amibe nem szólhatott bele, csak látványosan, melyet igyekezett elkerülni, ezért kénytelen volt megengedni Jiminnek a nyúlhoz való közeledést. Azonban az csendes volt továbbra is, elég visszahúzódó és zárkózott. Nem úgy tűnt, mint akit érdekel a macska, inkább csak mint akit megtűr, ami megnyugtatta Hoseok szívét. Nem fogja tőle elvenni senki Jimint, még ez a cuki nyulacska sem. Viszont ezzel az ismerkedős filmnézéssel igazán furán telt a nap mindannyijuk számára egészen addig a pillanatig, míg Namjoon haza nem ért és Seokjin fel nem állt asztalától. Akkor ugyanis mindenki visszatért a saját kis magánéletéhez, melytől Hoseok is végleg megnyugodott, hiszen Jimin egyedül maradt a szobájában… Teljesen… egyedül.
– Namjoon – fésülgette az említett haját ujjaival, miközben az feltűrve Hoseok felsőjét, annak hasán feküdt. Éppen tévét néztek, vagyis nézett a hópárduc, mialatt a maffiavezér pihent.
– Tessék?
– Nem aludhatna ma velünk Jimin is?
– Mi? – emelte fel fejét Nam és kérdően pillantott fel a hibridre.
– Olyan egyedül van. Én itt vagyok veled, ő meg ott van egyedül a szobájában.
– Mikor megérkezett még fújtál rá, most meg féltékeny vagy, hogy Kook elveszi tőled és aggódsz érte, hogy egyedül van. Mi történt?... Megcsalsz vele?
– Nem, én nem! – emelte fel kezeit megadóan Hoseok, miközben fülei fejére lapultak. – Csak tudom milyen egyedül. Nem jó érzés.
– Értem… De sajnálom, akkor sem aludhat velünk – csókolt Hoseok bőrére, pont oda, ahol meglőtték a hópárducot. – Viszont ha akarod, alhatsz vele.
– És veled mi lesz?
– Néha egyedül alszom majd. Legalább nem hiszik azt, hogy elgyengítesz – feküdt vissza Hoseok hasára.
– Nem. Szeretek veled aludni. Csak… sajnálom Jimint.
– Ha ennyire sajnálod, gondold át az ajánlatomat – sóhajtott nagyot Namjoon.
– Kikapcsoljam?
– El tudok aludni a zajánál is.
– Kikapcsolom – nyomta le a tévét.

Hoseok tényleg rosszul érezte magát, amiért Jimint így egyedül hagyta minden este, de Namjoont nem tudta volna nélkülözni egyetlen alkalommal sem, ezért kénytelen volt valami alternatív megoldást találni. Mivel nem sokat zaklatták Jungkookot, hogy mozduljon ki a barlangjából, ezért kezdetben úgy érezte, elég lesz néhány délutáni szundi a macskával, mikor is az kiélheti ragaszkodását rajta. Ám hamar rájött, hogy ő is szívesebben ébred Nam mellett és tölti párja nélkül a napot, mint fordítva, ezért segítséget kért.
– Hoseok, szia! – örült meg neki Seokjin, amint bátortalanul belépett az irodájába. – Mit szeretnél? – mosolygott.
– Szükségem lenne valamire.
– Valóban? – lepődött meg Seokjin. Hoseok sosem kért semmit, csak kizárólag akkor, mikor az egészsége múlott rajta. – És mi lenne az?
– Egy óriás mackó. De vagy két méteres. Puha és selymes – játszadozott zavarában hópárduc farkával.
– Tényleg? Az igen! Felírom – vette kezébe mobilját.
– Nem nekem kell.
– Hanem? – pillantott fel rá Seokjin.
– Jiminnek szeretném.
– Miért?
– Olyan egyedül van este. Nincs kivel aludnia. Talán ez segítene neki.
– Értem – mosolyodott el Seokjin. – Igyekszem beszerezni.
– Köszönöm szépen – indult kifele az irodából.
– Szívesen – tért vissza munkájához Seokjin.
Hoseok nem akarta elmondani Jiminnek, hogy milyen ajándékot talált ki neki, inkább meglepetésnek szánta, ezért ameddig meg nem érkezett a maci, addig titkolta is. Közben próbált mindent megtenni a macskáért, hogy az picit se érezze magányosnak magát, de úgy gondolta, ezt képtelen megoldani így. Hiába nem mondta a másik, mennyire egyedül van, sosem panaszkodott róla, Hoseoknak mégis tépte a lelkét a tudat, miszerint Jimin egyedül fekszik és egyedül ébred.
– Jimin, Hoseok? – kopogott be Jimin ajtaján bátortalanul egyik nap Jungkook.
– Hm? – kapták fel fejüket mindketten a nyúlra. Éppen tévéztek, mily meglepő.
– Lenne kedvetek játszani velem?
– Mi? – döbbent meg Hoseok, azonban Jimin azonnal felpattant.
– Igen! – vigyorgott a macska. – Játszunk!
Jungkook sohasem hívta őket semmire, mindig nekik kellett megkérdezni a nyuszikát, hogy lenne-e kedve csatlakozni hozzájuk, amire persze sohasem mondott nemet, ám ez most mégis meglepő fordulat volt mindkettejük számára. Jimin nagyon örült a meghívásnak, azonban Hoseok kezdetben nem így érzett. Voltak némi fenntartásai a helyzettel kapcsolatban miközben a fiatalokat figyelte, amint a nyúl éppen oktatta a macskát, hogyan is kell videójátékkal játszani. Jungkook és Seokjin szobája ugyanis tele volt kütyükkel, ilyen-olyan konzollal és kiegészítőkkel, amik közül sokat még ő sem látott, csupán képről, Jimin pedig még onnan sem. Így persze óriási fölényből indult a nyúl, de mikor sokadjára győzedelmeskedett a másik felett és látta annak arcán, mennyire elszomorodott, hagyta magát lenyomni. Ezzel járt Jimin kedvében, minek hatására az még jobban közeledett felé, a közös pontnak hála hamarosan pedig kezdtek összemelegedni, miközben Hoseok valahogy kicsit kiszorult a képből. Pont ettől félt, ám hiába aggódott, Jimin nem hagyta, hogy akár csak egy napot is külön töltsenek. Ő mindig hívta a hópárducot és mindig úgy helyezkedett, hogy mindkét társával megfelelően tudjon beszélgetni, vagy éppen ölelkezni, ha olyan pillanata támadt.
– Érdekes játék, látjátok? – kockult egyik nap Jungkook, miközben Jimin Hoseokon feküdt.
– De ijesztő – bújt a hópárduchoz, ki érdeklődve figyelte a képernyőn folyó történéseket.
– Viszont a sztori nagyon jó. Néha megijed az ember, jah, de amúgy nagyon király. Játszotok akkor velem?
– Ez egyszemélyes, nem? – kérdezősködött Hoseok.
– De igen. Csak segíthetnétek eldönteni, hogy mikor mit csináljak. Meg nézhetnénk együtt, hogy alakul a történet.
– Nem akarod egyedül játszani? – pillantott Jungkookra, ki fejére ejtette óriási nyuszifüleit, majd Hoseokra nézve válaszolt.
– Nem igazán. Néha tényleg ijesztő.
– Akkor hárman játszunk. Jó így, Jimin? – ölelte magához a macskát.
– Rosszat fogok álmodni.
– Majd aludhatsz a párnámmal, rendben?
– Jó… – simult Hoseokhoz.

Ugyan Jungkook szeretett volna minél tovább foglalkozni a játékkal, azonban mikor lement a nap leszavazták a nyúl terveit. Egyikük sem akart sötétben horror sztorival foglalkozni, inkább elterelték volna erről gondolataikat, így inkább tévénézéssel folytatták napjukat, míg Namjoon haza nem ért. Hoseok egyenesen a nyúl szobájából indult meg, ám tett még egy kisebb kitérőt Seokjinhez. Rég megrendelte már azt a mackót és érdeklődni akart, merre jár.
– Úristen! Teljesen kiment a fejemből. Ne haragudj! Holnap pótolom – kapta el a keresett személyt a folyosón Hoseok. – Úszok a munkában, de holnap megszerzem.
– Rendben. Nagyon szépen köszönöm.
– Szívesen. De most rohannom kell. Tényleg, ne haragudj!
– Nem gond.
– Jó éjt, Hoseok! – szaladt tovább dolgára Seokjin.
A hópárduc folytatta útját, mely most már egyenesen Nam szobájába vitte, ahol meglepetésszerűen fogadta őt a nagy főnök. Éppenhogy bezárult mögötte az ajtó, a másik máris átölelte, felemelte, majd az ágy felé indult vele.
– Namjoon! Mi történt? – kapaszkodott a másikba, míg az le nem dobta őt az ágyra.
– Borzasztó napom volt – fogott azonnal vetkőzésbe Nam. – Szörnyű, rettenetes, fárasztó, frusztráló. Neked? – dobta el ingét.
– Játszottunk. Semmi extra. Baj van? – pislogott nagyot Hoseok, mialatt próbálta hosszú farkát maga mellé fektetni, nehogy megint megsérüljön.
– Feszült vagyok. Nagyon feszült – támaszkodott meg a hópárduc felett. – Szeretnék veled beszélgetni, de előbb másra van szükségem – bújt Hoseok nyakába, majd csókolgatni kezdte a hibrid puha bőrét, miközben az halkan sóhajtozott.
– Nam… – csapta meg egy illat az orrát, amitől hirtelen ideges lett. – Namjoon! – próbálta leállítani a másikat.
– Mi az? – harapdálta gyengéden a hópárducot.
– Nő szagod van… Nagyon erős.
– Oh! – emelkedett fel róla Namjoon. – Sajnálom – nézett Hoseok szemeibe.
– Lefeküdtél vele?
– Mi?! – lepődött meg Nam. – Ezt meg honnan veszed?
– A bőrödből árad a szaga. Én egyáltalán nem érződöm rajtad.
– De… Jól vagy?
– Igen.
– Akkor hogy jut eszedbe ilyesmi? – kelt fel Namjoon az ágyról. Eddig is borzasztó és feszült napja volt, azonban Hoseok ezzel a kérdéssel csak rátett még egy lapáttal.
– Mert nő szagod van.
– Máskor is volt már, akkor nem foglalkoztál vele. Most miért?
– Mert… – hajtotta fejére füleit, mialatt Namjoon mérges arcát nézte. – A bőrödből ömlik az illata. Mintha… lefeküdtél volna vele.
– Ó, te jó ég! – sóhajtott nagyot Nam. – Gyere! Szedd a lábadat! – ragadta meg Hoseok csuklóját, majd a fürdőbe indult vele.
– Miért? – próbálta követni Namjoon óriási lépteit.
– Mert nagyon szar napom volt és ahelyett, hogy segítenél rajtam, csak még jobban felidegesítesz. Szóval most velem zuhanyozol – nyitotta ki a kabin ajtaját, majd betuszkolva Hoseokot becsukta azt maguk mögött és megnyitotta a vizet.

(A zord külső érző szívet takar! Robogunk tovább menetrendszerűen. Holnap este újabb rész! :D LoL-os ARMYkat pedig továbbra is várjuk csapatunkba! :D

Facebook oldalunk --> LINK

Wattpad ---> Wattpad )