A főnök 19. rész: Nézeteltérések

– Remekül. Mikor este megjöttem, már itt várt egy kis üzenettel. Gyere, feküdjünk be mellé! – fordult vissza ágyához és húzta magával Hoseokot is.
– De hisz te is alig férsz el mellette az ágyban.
– De elférünk hárman. Gyere! – másztak fel mindketten a matracra az óriás mackó mellé.

Nem volt választása, Jimin vele és a plüssel szeretett volna még szunyókálni egy kicsit, mielőtt végleg kikelt volna ágyából, ő pedig örömmel teljesítette a másik kívánságát. Boldog volt, hogy a macska csak vele szeretne lenni, nem pedig vele meg Jungkookkal. Ezzel azt éreztette a hópárduccal, fontos neki, így viszonylag nyugodtan kezdte a napot, azonban egy idő után kimásztak az ágyból és meglátogatták a nyulat. Játszottak tovább, tévéztek és beszélgettek, mely kezdetben nem okozott problémát, azonban egy idő után észrevette, hogy Jungkook titkon figyeli őt, ami frusztrálni kezdte. Máskor lehet, szó nélkül hagyja és nem konfrontálódik vele, de ezúttal már fejébe szálltak hormonjai, melyek szigorúan vették a tulajdont, még ha egy élő lényről is volt szó, emiatt pedig hamarosan felszólalt.
– Valami bajod van velem? – mordult rá Jungkookra, mikor már sokadszorra észlelte, bámulja őt a nyúl.
– Nincs?
– Akkor mit nézel egész nap?
– Semmit.
– Hoseok – próbálta elterelni a másik figyelmét Jimin.
– Mit akarsz még tőlem? Jimin már a tiéd, Seokjin is csak veled foglalkozik, mi kell még? A füleim, vagy a farkam?! – kezdett ordítozni Hoseok, melyen mindkét fiú ledöbbent.
– Hyung! – fogta meg kezét Jimin.
– Nem elég neked amid van? Igazán beérhetnéd vele! Elkényeztetett nyuszika! – viharzott ki a szobából.
Úgy érezte, a nyúl azért bámulja, mert meg akar tőle szabadulni és kettesben szeretne maradni Jiminnel, mely jobban idegesítette, mint eddig bármi más. Nem tudott több percet együtt tölteni Jungkookkal, muszáj volt megválnia tőle, ezt pedig csak így tudta kivitelezni, hogy elvonult saját helyére, ahol a nap hátralévő részét töltötte. Azonban míg Namjoon érkezésére várt lassan elöntötték a hormonok. A heat hivatalosan is utolérte, amitől lemondhatott arról, hogy Nammal aludjon majd, ezzel pedig végleg borzalmasnak lett ítélve napja. Ugyan Namjoon próbálkozott jobb kedvre deríteni a hópárducot, még abba is belement, hogy egy estét együtt töltsenek, ám ez semmit sem segített a kanos hibriden. Az éjszaka mozgalmasan telt, hála nehéz napjainak, a szex utáni perceket pedig kitöltötték lelki gondjai, miszerint elvesztette Jimint és innentől egyedül lesz a házban, minek hála Namjoon egy percet sem aludt. Hulla fáradtan ment munkába, amikor pedig leült asztalához megfogadta, nem tölt még egy éjszakát a hibriddel annak heatjének kellős közepén. Így Hoseok ténylegesen egyedül maradt ideje nagy részében, melynek folyamán a hormonokkal küzdve pihent saját ágyában. Nam ugyan látogatta, ám mivel nem aludt vele a hópárduc egyre magányosabbnak érezte magát. De szerencsére Namjoon gondolt erre, hiszen Seokjin anno mindenről tájékoztatta, így bár nem ez volt a legjobb megoldás, de közös programot szervezett maguknak a heat utáni napokra, ami talán végleg eloszlathatta volna Hoseok féltékenységét is, mely olykor-olykor még felbukkant.

– Hogy vagy, cicus? – dobta le Namjoon a zakóját a székére, majd az ágy mellé guggolva simogatni kezdte Hoseok arcát.
– Jobban. Holnap már minden rendben lesz – mosolygott. Nagyon örült Namjoonak, mivel az elmúlt néhány napban csak ő nézett be hozzá.
– Ezt örömmel hallom. Akkor a hétvégén gondolom már hajlandó leszel kikelni értem az ágyadból.
– Most is kikelhetek – ült fel. – Megígérem, hogy hagylak pihenni.
– Ez remekül hangzik, viszont nem erre gondoltam.
– Hanem? – döntötte oldalra fejét, majd megrázta egyik fülecskéjét.
– Szeretnélek bemutatni téged a szüleimnek. Nagyon ritkán, de néha meglátogatom őket és arra gondoltam, elviszlek magammal. Soha nem mutattam be nekik senkit, így te lennél az első.
– Ohh... – döbbent le Hoseok.
– Csak egy ebédről van szó. Kicsit még utána beszélgetnénk és jönnénk haza, mivel ők vidéken laknak, ottaludni pedig nem akarok.
– Értem... – gondolkozott el.
– Ennyire ne örülj neki.
– Csak... Én egy hibrid vagyok, a te szüleid pedig... Biztosan be akarsz mutatni nekik?
– Mint az embert, akivel a jövőmet tervezgetem mostanság? Igen... Azt hittem örülni fogsz neki.
– Én örülök – fogta meg Namjoon kezét. – Csak nem szeretném, ha miattam összevesznél velük.
– Miért vesznék össze velük?
– Mert én csak egy hibrid vagyok. Nem vagyok ember, nem számítok annak. Ráadásul szülni sem tudok neked. A szüleid mérgesek lesznek.
– Nem lesznek.
– Miért vagy ebben olyan biztos?
– Mert akkor is kitartok melletted, ha ellenzik, csak akkor még kevesebbet fognak látni, szóval nem fogják ellenezni, mivel ismernek. Ráadásul szóltam előre nekik és azt is leszögeztem, hogy az elfogadható reakció az „Örülünk neki!" vagy a semmi. Szóval ezeket mind felejtsd el és a jó oldalára gondolva reagálj, kérlek! – nézett Hoseok szemeibe.
– Tényleg velem tervezed a jövődet? – kérdezett vissza halkan, mialatt füleit hajába rejtette.
– Ami fontos, azzal mindig előre gondolkodom.
– Szeretlek Namjoon – csókolta meg a másikat Hoseok.
– Eleinte ezt nem engedted – mosolyodott el Nam. – Most pedig hogy imádod.
– Most mást is felrósz majd nekem?
– Csak akkor, ha száműzől ma estére.
– Nem akartalak.
– Ezt örömmel hallom. Akkor pattanj és irány az én ágyam! – állt fel Namjoon.

A heat miatt kihagyott éjszakákat végre pótolni tudták, ennek hála pedig Namjoon is képes volt végre kikapcsolódni kicsit. A Hoseok nélkül töltött esték ugyanis megviselték, de túlélte, ahogyan korábban is, hiszen a cél ott lebegett a szeme előtt. A hópárducnak pedig végre nem kellett annyi időt magányosan átvészelnie, így mindenki boldog volt, hogy átesett a nehéz napjain. Bár Hoseok ettől még nem merte felkeresni sem Jimint, sem Jungkookot. Úgy gondolta, igaza volt és a nyúl tényleg el akarta tőle venni a másikat, ami sikerült is neki, hiszen azóta a macska egyáltalán nem érdeklődött felőle. De persze ezek mellett attól is félt, hogy talán tévedett és el szerette volna kerülni a megaláztatást, ami ennek beismerésével járt volna, így inkább tartotta a távolságot, melynek eredménye végül bebizonyította volna igazát. Éppen emiatt töltötte a családlátogatás előtti néhány napot is még szobájában, míg Nam dolgozott. Kezdett újra megbarátkozni a csendes hétköznapokkal, valahol pedig picikét hiányolta a munkát Namjoonnal. Jobb lett volna vele tölteni minden percet, de annyira azért nem vágyott rá, hogy újra felajánlja szolgálatait. Elég rossz élményekkel szállt ki belőle, így a magány sem tudta rávenni a visszatérésre.
– Anyámat érdekesnek fogod találni, ne lepődj meg! Úgy érzed majd, valami nem stimmel vele, de jusson eszedbe, mit mondtam róla. Apám szintén furcsa lesz, viszont nem annyira. Mindketten érzelemmentesek és próbálják utánozni a valódi érzelmeket, úgyhogy azon se lepődj meg, ha nincs összhangban a testbeszédük azzal, amit mondanak. Nem értenek hozzá, főleg mostanában, hogy olyan kevés emberrel találkoznak és öregszenek. De kedvesek lesznek veled, akármennyire is nem úgy fogod érezni – magyarázott Namjoon miközben Hoseok még öltözködött saját szobájában. Nem tudta egyszerűen eldönteni, mit akar felvenni.
– Biztos vagy benne? A szüleid a legfelsőbb rétegből vannak – lépett ki a fürdőjéből a hópárduc.
– Az ugye még tiszta, hogy ők bűnözők? – ült az ágyon Nam.
– De akkor is. Luxusban éltetek mindig. Én... Én a hierarchia alján állok. Szerintem nem fognak örülni nekem.
– Mi lenne, ha ezt az előítéletet elengednéd és megadnád nekik a lehetőséget, hogy megmutassák, hogyan viszonyulnak hozzád.
– Megpróbálom – hajtotta hátra füleit Hoseok, miközben farkát saját combja köré tekerte.
– És remélem, ebben jössz – mutatott végig a hópárducon Namjoon.
– Szerinted így jó leszek?
– Szerintem az előző két szettben is jó lettél volna, de ez már tényleg tökéletes. Indulhatunk végre? – állt fel Nam.
– Nem is tudom.
– Én igen. Indulás! – terelte a kijárat felé Hoseokot.

Namjoon szülei a nyugdíjba vonulás után vidékre költöztek, hogy teljesen kiléphessenek a maffiaügyletekből, melyet fiúk kezeibe adtak. Eleinte még követték munkáját, ám hamar kiderült, jól végzi a feladatait, így nem sokáig ellenőrizték mozdulatait. Emiatt viszont megszakadt az a szoros kapcsolat mely addig tartott, hamarosan pedig Namnak sem akadt ideje rendszeresen meglátogatni szüleit, ezért viszonylag keveset tudtak már fiúkról és a családi üzletről, de valahol nem bánták. Eleget idegeskedtek életük folyamán, idősen már nem akartak annyi stresszel küzdeni, mint fénykorukban, így bár hiányzott számukra a fiúk, kiegyeztek a helyzettel. Ám valahányszor felbukkant Namjoon, ők mindig kitűnő örömmel fogadták és igyekeztek minél többet megtudni a nagyvárosi életről. Ezúttal sem viselkedtek máshogy, mely legalább egy kicsit megnyugtatta a hópárducot, ki egész úton azon idegeskedett, hogy vajon majd hogyan fognak hozzá viszonyulni. Neki is pont annyira örültek, mint fiúknak, és bár akadt fenntartásuk a helyzettel kapcsolatban, eleinte ennek nem adtak hangot. Jobbnak látták, ha nem rögtön támadják le Namjoont a jövőbeli terveit illetően, ezért meghagyták a nap végére, mikor már a desszert utáni kávéját szürcsölte mindenki, Hoseok pedig tisztelettudóan csendben ült Nam oldalán.
– Taehyungról van valami hír? – érdeklődött testvére iránt. – Hívott titeket?
– Felköszöntött a szülinapunkon! – válaszolt Namjoon anyja. – Kedves tőle.
– Legalább ennyi. Engem még akkor sem hívott fel.
– Tudod mennyire félti a vízumát. Kerülni fogja veled kapcsolatot amíg te is nyugdíjba nem vonulsz. De azt üzente, sokat gondol rád.
– Ez is valami, azt hiszem.
– Úgy tűnik, komolyra fordult a magánélete – kezdett bele apja az egész nap tartogatott témába. – Nem sokat beszéltünk, de van egy nő, akivel már a jövőjüket tervezik.
– Megnősült? Erről jól lemaradtunk – kortyolt kávéjába Namjoon.
– Nem, még nem. El sem jegyezte azt a nőt, de már beszélgettek a jövőről. Szerintem hamarosan az eljegyzés is meg lesz, aztán az esküvő.
– Amire úgysem hív meg minket.
– Várd ki a végét! – szólt közbe anyja.
– Igazából abban reménykedtem, hogy te nősülsz meg elsőként – folytatta apja. – Mikor Yoongi bejelentette az eljegyzést még akkor sem gondoltam, hogy a következő talán Taehyung fiam lesz.
– Sokat dolgozok, édesapám. Eléggé nehéz így családot alapítani.
– De gondolkoztál rajta? Házasság, család, unokák?
– Rengeteget – pillantott apjára. – Főleg mióta Hoseokkal vagyok – ejtette ki a hibrid nevét száján, mire egy pillanatra rászegeződtek szülei tekintetei, melynek eredményeképpen a hópárduc hátra csapta füleit. Érzett egy kis ellenszenvet részükről.
– Értem... Tehát az unokákon is?
– Igen – kerülte a mélyebb rétegeit ennek a témának. Ha apjának baja volt ezzel, akkor azt akarta, hogy kimondja, mert ő nem fogja helyette.
– És mégis hogyan tervezed? Elvégre Hoseoktól nem lehet gyermeked.
– Ezernyi megoldás van még, ahogyan mégis lehet közös gyerekünk.
– Remélem, jól megfontoltad a döntésedet.
– Én mindig jól megfontolom minden döntésemet. Ennyire ismerhetnél – sóhajtott nagyot Nam.
– Yoongiból sem néztem ki, hogy valaha képes lesz hűnek lenni egy nőhöz és láss csodát, hamarosan megnősül – folytatta. Nem hagyta, hogy Namjoon lezárja a témát.
– Ezzel arra célzol, hogy meggondolatlan vagyok?
– Csak aggódunk az örökösök miatt – szólt közbe anyja. – Szeretnénk, ha a saját vérünk venné át utánad is az üzletet, elvégre neki a vérében lesz az ehhez szükséges tudás.
– Ezt mégis honnan veszitek ilyen biztosra?
– A nagyapád is jó üzletember volt – vette át a szót Namjoon apja.
– De nem volt bűnöző.
– Ebben igazad van... De az üzleti érzék megcáfolhatatlan. Nem lenne jó, ha generációk munkáját vesztenénk el az utódaiddal.
– Had tisztázzak pár dolgot! – húzta fel magát Namjoon, bár nem mutatta ki. Szólt előre, milyen reakciót vár és miről nem akar hallani, de a szülei úgy tűnik, nem vették figyelembe a kérését. – Én Hoseokkal tervezem a jövőmet, akármennyire is ellenzitek. Gyereket sokféleképpen lehet csinálni és ne aggódjatok, lesz némelyikben a ti véretekből is, már ezen is gondolkoztam. Viszont ha továbbra is így álltok hozzánk, akkor lehet, soha nem hozom el majd az unokáitokat, mert nem tesz jót sem nekik, sem nekem, hogy még ti pluszba terhet pakoljatok a vállainkra. Éppen elég stressz ér a hatalmas terület, a viszályok és a nemtörődöm öcsém miatt, nincs szükségem az ellenszenvetekre, ezért örülnék, ha támogatnátok. Tisztellek titeket, tudjátok jól, de szeretném, ha néhány dologba nem szólnátok bele.
– Remélem, tényleg jól meggondoltad.
– Igen, ahogyan szoktam. Még valami? – itta ki csészéjéből az utolsó korty kávét.
– Ha vele tervezed a jövődet, tegyél róla, hogy tiszteljék – szólalt meg újból anyja.
– Már tisztelik, elvégre az én oldalamon van.
– Nem. Akkor is tisztelniük kell, ha téged baj ér. Rá hárul az üzlet, ha valami történik veled, ezért muszáj, hogy neki is legyen hírneve. Tegyél róla! – pillantott Hoseokra.
– Sajnos nincs egy molesztáló apja, akit gyermekként brutálisan meggyilkolhatna, de majd intézek valamit. Egyéb, ami érinti a kapcsolatunkat?
– Nem igazán van – néztek össze szülei.
– Tudjátok, azért néha nagyon örülök neki, hogy pszichopaták vagytok. Sokkal könnyebb veletek megbeszélni bármit is, mint a normális emberekkel.
– Legalább te örülsz ennek – állt fel apja az asztaltól. – Ha megittad a kávédat, akkor nézd meg a kertünket, mielőtt elmész.
– Mehetünk – követte példáját Namjoon is, ki azonnal magával vonta Hoseokot.

(Milyen kis családi perpatvar van itten :D Azonban van egy rossz hírem. Lassan a végégre érünk a sorozatnak és utána valószínűleg sokáig nem lesz fici, mert nagyon sok a dolgom! De a régieket nyugodtan olvasgassátok. Tudjátok, az alap blogon sokkal több minden van. A linket megtaláljátok a profilomon! No de, hétvégén folytatjuk!

Facebook oldalunk --> LINK

Wattpad ---> Wattpad )