Three sides of life 94. rész: Lelkiismeret 1.

-Te jó égh!... Picurh! - próbált inkább párjaira gondolni, mely nem bizonyult a legjobb ötletnek.
Innentől nem is emlékszik teljesen az estére. Csupán halvány emlékei vannak az egyes történésekről és sajnos arról is, amint az őt kényeztető hölgyemény készséggel foglalt helyet újra ölében, ezúttal azonban már teljesen meztelenül. Még az ismerős forró érzésre is emlékezett, mit párjai előtt annyira imádott, ám ezután hatalmas képszakadás.


Másnap reggel hatalmas fejfájásra ébredt immár saját ágyában, ami valamelyes megnyugtatta miután rendesen körbenézett, hogy nem fekszik mellette senki, pláne nem egy nő. Alig bírt kimászni a takaró alól, annyira nehéznek érezte testét, majd reménykedve, nem történt meg az, amire gondolt, sétált ki barátjához, ki egy kicsit más állapotban volt, mint ő. Youngbum ugyanis két nagyon alul öltözött nővel magán aludt a kanapén igazán mélyen, ami Jint rettentően zavarta és bár nem akart hangoskodni, mert neki is fájt, attól még a lányoktól meg szeretett volna szabadulni, szóval kénytelen volt megszólalni. Nem esett jól senkinek, még saját magának sem, de az idegenektől minél hamarabb meg akart válni, így ennyit még elviselt.
-Pedig jól aludtunk, nem tom, mi bajod. - dörzsölte orrnyergét még mindig a kanapén fekve Youngbum.
-Hogy ez az én lakásom és ők idegenek. Ahh~ - nézett körbe - Visszafekszek kicsit. Mire felkelek, takaríts fel!
-Mégis mi ütött beléd Jin? Mintha nem is lennél önmagad! - ült fel a kanapén Youngbum.
-Tudod az, hogy felnőttem. Hogy van saját lakásom, munkám, egy kutyám és párom! - fakadt ki magából. A fejfájás elvette a türelmét Youngbumtól - És hűséges vagyok az Isten szerelmére! Te pedig tönkre vágtad ezt nekem. Mond, hogy csak álmodtam és nem történt meg!
-Dehogynem! Ráadásul eléggé élvezted is. Nem tom, mit vagy úgy oda. - dőlt vissza Youngbum.
-Azt baszd meg, hogy tönkre teszed az életem amit oly nehezen építettem fel, csak mert te még mindig képtelen vagy felnőni. Gyerekes vagy és önző. Végtelenül önző! Azt hiszed, megtehetsz bárkivel bármit, de csak felvilágosítanálak, - sétált a kanapéhoz - nem! És soha nem fogom neked megbocsájtani azt, amit tegnap tettél!
-Nem is kell a megbocsájtásod! - kelt fel Youngbum -  Nincs szükségem rá. Én csak szerettem volna egy kis vidámságot vinni a feszült életedbe, mert olyan vagy, mint valami karót nyert öregember ezzel a hűség, meg munka dologgal. Pedig csak huszonnégy éves vagy ember! Még buliznod kéne, előtted az élet!
-És ha én nem szeretek bulizni? Ha én jobban szeretek más fajta kikapcsolódást, mert jobban ellazít? Ez eszedbe sem jutott? Ebből is látszik, mennyire önző vagy. Fel sem merül benned, hogy a másik lehet mást szeret. Csak az lehet a jó, amit te mondasz. Minden más hülyeség. De térj már magadhoz! Nem vagyunk egyformák és nem erőltetheted rá másra amit akarsz. Már nem vagyunk gyerekek, hogy a legmenőbb után menjünk. De még ha azok is lennénk, már nem a te stílusod a menő, hanem a felelősség teljes emberé.
-Egy begyöpösödött öregember vagy Jin! Ebben az országban nőttél fel, egy tapodtad sem mozdultál Szöultól és a szülővárosodtól, cseppet sem ismered a Világot és nem is akarod. Félsz mindentől ami más és ezért tőlem is!
-Nem, én nem félek tőled, sem a Világtól. Én a stílusodtól félek, hogy ez lesz a mérvadó és egy olyan romlott Világban fogunk élni, amit a magadfajták alkotnak. Egy állatokkal teli Világban.
-Szóval romlott vagyok?
-Velejéig. Minden egyes porcikád elítélendő. - fejtette ki végre véleményét, amit eddig csak azért nem mert, mert ritkán látta a másikat és nem akarta megsérteni, de ezúttal túl messzire ment azzal az estével - És mindent tönkreteszel amibe belenyúlsz.
-Már bánom, hogy megismertelek! - szedte össze holmijait Youngbum.
-Nem különben.
-Ha most elmegyek, többé nem találkozunk! - loholt az ajtó felé.
-Hatalmas szívességet tennél vele.
-El sem hiszem, hogy barátomnak tekintettelek. - állt meg egy pillanatra.
-Hát én sem. - köszöntek el egymástól igen furcsa módon, majd Youngbum talán végre végleg távozott. Bár Jin ismerte és félt, nem fogja felfogni ezt elsőre, bepróbálkozik még később.

Ez idő alatt Jungkook és Taehyung azonban nyugodtan álmodták az igazak álmát, mit sem tudva az előző estéről, vagy a reggel történéseiről. De nem is kellett nekik, aggódott enélkül is eleget a legkisebb, kinek talán még sohasem hiányzott ennyire a másik, mint most. Bár ebben a féltékenység is közrejátszott, hogy Seokjinnek Youngbum egy nagyon régi és jó barátja volt. Vagyis, ők így tudták.
-Ma is hazamész? - feküdt pár perc múlva már nyitott szemekkel a másikon Jungkook.
-Igen. Öcsihez, meg mamához, meg a játszótársaihoz. Aztán szüleim este és jövök vissza, ha szeretnéd. - simogatta haját a plafont bámulva.
-Nem lehetne, hogy el sem mész?
-Muszáj kicsit családoznunk. Nem pusztulsz bele. Este pedig itt leszek, ahogyan tegnap is. Kibírod.
-Unatkozni fogok. Nem akarok unatkozni. - nézett fel Taehyungra.
-Biztosan feltalálod magad. Játssz egy kicsi. Nézz filmet. Találkozz a többi barátoddal.
-Mind kockák. Egész nyáron a gép előtt ülnek.
-Attól még kibírod. - nyomott egy csókot a fiatalabb homlokára Taetae - Na engedj felkelni! - emelte le magáról a kisebbet és kimászott alóla - Összeszedem magam.- indult is készülődni, míg Jungkook szomorú szemekkel nézett utána.
Nem szeretett volna egyedül otthon maradni alvó édesanyjával, kitől így még csak hangoskodni sem lehetett egész nap, mivel újból éjszakás volt és hagynia kellett pihenni. Tényleg egyetlen ötlete sem volt, mit tehetne, ez pedig akkor sem változott mikor párja egy csók kíséretében távozott. Eleinte csak járkált a lakásban, majd zaklatni kezdte bátyját telefonon, ki ezt felettébb rosszul viselte. Mint kiderült, éppen nála volt Nari, már lassan két napja egyhuzamban, mert Suga felajánlotta neki, hogy körbevezeti Szöulban, elviszi egy-két helyre, ha nála alszik a lány, aminek természetesen az lett a vége, hogy az ágyat jobban igénybe vették, mint cipőiket. Ezért Yoongi elég mérges volt, mikor öccse elkezdte bombázni üzeneteivel és olyat válaszolt vissza, amit nem kellett volna, de honnan tudhatta volna, hogy ez frusztrálja a legjobban testvérét. Csak a csendet észlelete, ami javaslatára érkezett, miszerint Jint traktálja üzenetekkel, ne őt, ha unatkozik. Megtette volna a legkisebb, ám nem volt lehetősége rá, ami fel is idegesítette, főleg azért, mert a válasz ezt eszébe juttatta. Így bátyját is feladta és már végképp nem volt senki, akit keresni tudott volna... Kivéve még két embert.

-Sosem mozdultunk ki még a drága Jungkookkal. Istenem... ez de fura. - kócolta össze haját Jimin, amint Kook háztömbje előtt találkoztak - A haverunk párjával lógni. Ez... nagyon fura. Mi van, kidobott?
-Családozni akart.
-Ahh, értem. Bátyád?
-Csajozik. Ti pedig... hát... már jóban vagyunk és más nem nagyon jutott eszembe, szóval... reméltem, nem gond nektek.
-Óóó, sose gond. Tök jó, hogy ilyen sokan lettünk. Mi legalább is élvezzük Hoseokkal.
-Értem. - feszengett kicsit Jiminnel Jungkook, mert azért annyira közel még nem álltak egymáshoz.
Eltelt így néhány kínos perc mire Hoseok megérkezett. Kocsival ment, hogy minél több helyre eljuthassanak, ám végül csak a plázában kötöttek ki céltalanul bolyongva, miközben igyekezték jobban megismerni Jungkookot és feloldani kicsit szorongását, mely nem volt olyan egyszerű. Sokkal zárkózottabbnak bizonyult, mint amilyennek Taehyung leírta nekik és ahogyan megismerték. Ám ez biztosan ezért volt, mert mindig mellette álltak párjai, most azonban egyikőjük sem támogatta meg.
-Komolyan, csak azért jövök be ilyen üzletekbe, hogy megnézzem az árakat. Mik ezek az összegek? Van aki ennyit költene egy pólóra? - hitetlenkedett Hoseok.
-Én néha fizetek egy kicsit többet, de nem szeretem. - nézelődött Jimin, majd megakadt a szeme egy párocskán a kasszánál, kik hevesen veszekedtek - Műsor van. Megérte bejönni.
-Hmm? - figyelték mindannyian a két fiatalat, kik közül láthatóan a lány volt idegesebb, nem a fiú, hiszen az néhány mondattal később, amit nem hallottak, faképnél hagyta a másikat fizetés nélkül üres kézzel.
-Te értetted, mi a probléma? - érdeklődött Jimin.
-Nem.
-Bankkártya. Valami azzal volt. - fordult vissza nézelődni Jungkook.
-Te hallottad? - pislogtak rá a többiek.
-Nem. Csak a szájuk. Kicsit tudok szájról olvasni.
-Tényleg? - néztek össze a fiúk és már támadt is briliáns ötletük amiben a fiatalabbnak hatalmas szerepet adtak - És mégis mennyire?

Miközben telt a nap Jin tovább szenvedett az előző estétől. Rettentően rosszul érezte magát, mint még soha, amit a drognak tudott be, hiszen még egyáltalán nem készült ki ennyire egy részeg este után sem, mint most. Egész nap szellemként járt saját lakásában nyomában Jjangguval, ki nem volt hozzá szokva az egyedülléthez. Úgy tűnt, nem csak Seokjinnek, de neki is hiányoznak a fiatalok.
-Aaaah... Jjangguuuuu... - feküdt a földön kiterülve, miután végre végzett a rendrakással - Meghalok. - nyöszörgött, míg kiskutyája felmászott rá és lefeküdt mellkasán - Istenem... meghalok. Ez borzasztó. - szenvedett egyedül több dolog miatt is.
Elsősorban a rosszulléttől, de erre csak rátett még egy lapáttal a lelkiismerete is. Nem tudta, mit tegyen. Mondja el párjainak, vagy ne? Megértenék? Megbocsájtanának egyáltalán? Hiszen ő nem akarta és az utolsó amire emlékszik is az volt, hogy a legfiatalabbra gondolt. De... biztosan nagyon mérgesek, vagy csalódottak lennének, ő pedig nem akarta őket szomorúnak látni. Sokat vívódott magával, mit is kéne tennie, mi lenne a helyes. Már a nap is lement, Jjanggu is máshova feküdt, mikor úgy érezte, döntött és megkereste telefonját.
-Picur?
-Szia Jin!
-Jimin? - lepődött meg Seokjin - Én Jungkookot hívtam.
-Igen, ez az ő telefonja. Miben segíthetek?
-Őő... Kook?
-Épp Hoseoknak segít csajozni.
-Mi? - kerekedtek el szemei.
-Ez hosszú történet. Miért keresed?
-Hát mert hiányzik.
-Jó, átadom neki. Még valami?
-Igen. Add Kookot!
-Áááá, az nem fog menni. - utasította el a kérést Jimin.
-És miért is nem? Egyáltalán miért van nálad Kook mobilja?
-Mert nyomogatná és nem Hoseoknak segítene.
-De... mit segít, hogy? Mondj már valamit?
-Óóó! Csak nem féltékeny vagy Jin? - vigyorgott Jimin a vonal túloldalán.
-De igen! Mit csináltok!? - idegeskedett az említett. Kook... csajozik. Ne!... De!... Vagyis... ne, mert szereti. Nagyon!
-Kiderült, hogy Kook jól tud szájról olvasni és Hoseok kihasználja az adottságait.
-Ne használjátok ki az én picuromat! - morgott.
-Te úgyis hanyagolod most, legalább társaságban van.
-De már nem! Ahh! Add neki a telefont!
-Sajnálom Jin.
-Jimin ne merd ezt velem
-Szia!
-Ne! JIMIN! - hallotta, hogy a vonal megszakadt - Az Istenit! - tárcsázta másik párját némi megoldást várva tőle.


(Folytatjuk! :D Kitartást még a vizsgaidőszakhoz, csak most indul a móka, de sohase hagyjon el titeket a remény! :D
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )