Three sides of life 93. rész: Képszakadás

Ám Youngbum azért nem adta fel ilyen könnyen. Hiányzott neki a régi, csapongó barátja, kinek vadabbnál vadabb ötletei támadtak és szinte mindenbe belement amit csak felajánlottak neki főleg, ha szex is volt a történetben. Ezért Youngbum a kicsit részeg feje ellenére is gondolkozni kezdett valamiféle megoldáson, hogy legalább csak egy este erejéig is, de visszahozza azt a Seokjint, akivel annyi kalandban volt része.



Seokjin hosszú idő után először feküdt be úgy ágyába, hogy az csak az övé volt. Valahol hiányzott neki a két kis bajkeverő, kikkel csak igen szűkösen fértek el és emiatt el is gondolkozott sokszor azon, kéne egy nagyobb fekhely. De ugyanakkor ezúttal kicsit élvezte is azt, hogy tengeri csillagként kiterülve feküdhet puha takarója alatt, ami miatt ezúttal aggódnia sem kellett, kinek jut, kinek nem. Párjai hiányát pedig most úgy enyhítette, hogy írt nekik lefekvés előtt, majd saját szabályát megszegve Jjangguval karjaiban aludt el.
Természetesen választ nem kapott a kisebbektől, mert azok már rég mély álomba merültek egymás karjaiban, ugyanis Taehyung végül átosont a picurhoz, hogy egy estét se kelljen annak magányosan töltenie. Megbeszélte otthon és miután családja párnára hajtotta fejét, ő rohant is legkisebb szerelméhez.
-Ugye nem járnak be a szüleid hozzád? - ölelte át Jungkookot.
-De.
-Akkor elengedlek.
-Ne! - szorította magához Taehyung kezeit - Nem baj, ha bejönnek. Majd kivágom magunkat ebből valahogyan.
-Ahogy gondolod. Jó éjszakát picur! - puszilt füle mögé - Álmodj szépeket! - folytatta tovább azt, amit elkezdett - Pihend ki magad, nyugodj meg. - haladt lefelé nyakán, majd félúton visszaindult.
-Ezzel pont nem azt éred el, amit szeretnél. - kuncogott Jungkook, kit egy-egy jól irányzott puszi megmosolyogtatott.
-Honnan tudod, mit szeretnék? - csattantak el egyre nagyobb csókok a kisebb egyre nedvesebb nyakán.
-Nem olyan nehéz kitalálni. - nyomta fenekét a másiknak.
-Az most járulékos. Nem akarok szexet, amúgy sem lehet. Ez most elég és jól is esik.
-De így viszont én akarni fogom. Már akarom is. Ne kínozz!
-Jó! - nyalt végig nyakán - Abbahagytam.
-Csak így?! És most aludjak el, mintha nem is állnának odalent a dolgok?
-Ühüm. - pihentette fejét a párnán Taehyung.
-Kár volt téged áthívni. - próbált teljesen másra gondolni Jungkook.
Igyekezett megbirkózni problémájával, mely a másik miatt adódott. Ugyan sohasem hagyott volna ki egy ilyen lehetőséget, ám ezúttal kénytelen volt, mivel párja nem engedte el, így pedig, ölelő karok börtönébe zárva, nem tudott sokat kezdeni magával.

Az este ezért csak Seokjinnek telt nyugodtan miután álomra hajtotta fejét, hosszú idő után pedig először pihente ki magát teljes mértékben. Bár reggel ezt nagyon megbánta, hiszen szívesebben ébredt fájó derékkal álmosan párjai oldalán, még ha azok napközben bosszantották is, mint egyedül, az ajtóban egy nyöszörgő Jjangguval, a most hatalmasnak bizonyuló takaró alatt, mely máskor olyan kicsike. Az egyetlen ok így csak kiskutyája volt, mi kikényszerítette ágyából és végül útnak indította a lakásban. Meglepetésére régi barátja már ébren volt, ki igazán otthon is érezte magát, ezért elterülve a kanapén a szokásos trehányságával bambulta a tévé, miközben sört iszogatott, amit Isten tudja csak, honnan szerzett.
-Máris ébren?
-Csak most keltél fel? - vágott vissza Youngbum.
-Kipihenem magam az este után. Öreg vagyok én már ehhez, többet kell aludnom. Leviszem Jjanggut. - fordult vissza szobájába, hogy felöltözzön.
Nem szívesen hagyta magára lakásában régi ismerősét tekintve, hogy mennyi dolog lebuktathatta volna őt és párjait. Így Jjanggunak ezúttal egy rövidebb sétával kellett beérnie, nem rohangálhatott, szaglászhatott kedvére, mert gazdája nagyon sürgette dolgában és a hazavezető úton is. Minél kevesebb időre szerette volna szem elől téveszteni Youngbumot, ki szerencséjére meg sem mozdult a kanapéról a rövid távollét alatt. Ugyanabban a pozícióban találta társát Seokjin, ahogyan otthagyta őt fél órával korábban.
-És mit tervezel mára? - érdeklődött a nap felől, hogy hogyan szeretné eltölteni társa.
-Menjünk el enni valahova, majd kis pihi, aztán belevágunk az éjszakába.
-Feltétlen akarsz bulizni. - sétált a hűtőhöz Jin.
-Naná! Olyan rég volt részem ilyenben! Muszáj.
Pedig Seokjin reménykedett sőt, utána is egész nap hitt benne, meggondolja magát kedves barátja és nem erőlteti rá azt, amit ennyire nem akar, de ő nem erről volt híres. Mindenkit elhurcolt magával bulizni akkor is, ha az illető nem akart menni. Ugyanis a végeredmény biztatta őt erre a tettre, hiszen minden alkalommal jól érezte magát a kedvetlen áldozat. Ezért nem akart engedni most se Youngbum és emiatt félt tőle Jin. Mert az ilyen esték nem hétköznapian teltek. Többnyire felejthetetlen élményként ragadtak meg bennük, fiatalkori hülyeségként, ami könnyen torkollhatott volna csúnya végeredménybe, ám valamiféle csoda folytán minden alkalommal a Világ egyik legviccesebb története született meg.

-Pénztárca tele? Kulcsok megvannak? - sürgette társát Youngbum este, hiszen már nagyon indulni akart. Be szeretett volna melegíteni kicsit a végállomás előtt, ahhoz pedig kellett neki idő.
-Jól van már! Mehetünk, ha ennyire nem bírsz magaddal. - nézett fel telefonjáról a topogó barátjára Seokjin. Éppen párjainak hagyott rövid üzenetet, de még ezt sem tudta nyugton befejezni. Youngbum ugyanis minden alkalommal szekálta, ha kezébe akadt mobilja, így nem akadt leehtősége beszélgetni szerelmeivel.
-Végre. - rohant az ajtóhoz Youngbum, hogy felkapja cipőjét.
-Jjanggunak még adok enni.
-Már adtál az előbb! - emlékeztette őt morcosan barátja - Ne húzd az időt! Menjünk! Jó lesz, hidd el.
-Hát valamiért most nem hiszek neked. - adta be derekát Seokjin és ő is készülődni kezdett.
-Csalódtál bennem valaha, mikor ezt mondtam?
-Hát... - gondolkozott el - ami azt illeti...
-Nem! Na látod. Akkor kapd össze magad és indulás, mert egy felejthetetlen este vár ránk! - rontott ki az ajtón, néhány pillanat múlva pedig követte őt Jin is.
Belevágtak hát az éjszakába és Youngbum menetrendjét követve haladtak bárról bárra. Mindenhol kötelezően innia kellett Seokjinnek, társa pedig gondoskodott róla, hogy ezt társaságban tegye. Ez nem is volt gond, mert jól érezte magát a csevegések közben, hiszen vicces lányokat szedett össze barátja, mint mindig, ám valahányszor az egyik karjához ért, vagy csak "véletlenül" nekidőlt, ő máris kellemetlenül érezte magát, amiért úgymond "hazudik" az illetőnek. Hiszen semmi esélye nem volt az adott hölgyeménynek még egy estére sem vele, Jin pedig nem szívesen áltatta őket hamis reményekkel. De szerencséjére sosem ragadtak le egy helyen hosszabb időre, így az egyre részegebb, merészebb lányok sem jutottak messzire. Ám még ezek ellenére is sikerült az egyiknek átlépni egy határt, amit Seokjin elég rosszul kezelt. Mivel benne is volt már egy kis alkohol, ezért elég későn kapcsolt. A lány már veszélyesen közel merészkedett, mikor pedig fülébe súgta, hogy nincs rajta bugyi, majd megnyalta fülét, úgy viselkedett, mintha teljesen tapasztalatlan szűzként ülne a bárpultnál. Felugrott zavarában és valami ramaty indokkal otthagyta a másikat meg sem állva a friss levegőig. Természetesen Youngbum követte és kérdőre is vonta, hiszen nem így ismerte meg társát. Nagyon nem. Egyáltalán nem tudott mit kezdeni Jin reakciójával, csupán ennyi szerencséje volt a másiknak. Ezért tudta magát könnyedén kimagyarázni, hogy csupán a hűség és a barátnője, fél, nem akarja megcsalni, egyebek. A többi fel sem merült, pedig az ütött volna igazán nagyot, hogy a hölgyemény megmozgatott benne valamit, amit nem szabadott volna. Elvégre ő már nem vonzódik a másik nem felé. Ez volt az az ok, ami őt igazán megrémítette és késztette arra, azonnal meneküljön a lehető legmesszebbre. De ezt nem mondta el társának, inkább csak a szokásos lelki vívódással jött, hiszen ez egyszerűbb volt, mint az igazság.
Viszont ez Youngbumot megerősítette abban, hogy véghez kell vinnie tervét, mely az este színvonalának emeléséért született. Nem volt boldog Jin reakciójától, de pont ezért ugrott az utolsó helyre, ahol már várták őket. Youngbum régi vendég volt, jól ismerték ott és már hiányolták a sok utazgatás miatt. Ezért szinte ünnepelve fogadták újra törzshelyén. A legjobb szolgáltatásokban volt részük az egyik VIP szobában, ami magával vonta azt is, hogy a legszebb lányok lesték minden kérésüket. Youngbum pont erre hajtott, ez volt a terve, hogy ilyen környezetbe csalogassa barátját és végre előhívja belőle azt a bulizós, laza énjét, kit otthagyott pár éve Szöulban, mikor útjára indult. Persze ezt a felét elég nehéz lett volna bármiféle rásegítés nélkül felkelteni, de számított erre és még útjuk során szerzett is valamit a probléma megoldására. Csak egy pillanat kellett, ami ennyi lánnyal az oldalán hamar adódott, hogy kicsit felszabadítóbb itallal kínálja társát, ki mit sem sejtett az egészről. Remeknek, egyenesen csodálatos tervnek vélte ezt Youngbum.
-Hogy vagy barátom? - mászott mellé pár perccel azután Youngbum, hogy elfogyasztottak még egy kört közösen.
-Azt hiszem elég volt nekem mára az ivászatból. - imbolygott enyhén Seokjin feje, ki próbált fókuszálni a daloló lányokra.
-Ugye tudod, hogy a hűség hülyeség?
-Azt hittem, már megbeszéltük.
-Gondolj csak bele. Ha olyan fontos dolog lenne, nem lennének nekünk ilyen szolgáltatások, mint ez. - mutatott a nekik táncoló lányokra - Engedd el ezt a hülyeséget és bulizz kicsit. Olyan feszült vagy mióta megjöttem, jót fog tenni neked ez az este.
-Nem kell nekem ilyesmi. Nincs rá szükségem. - hunyorgott és próbálta egyenesen tartani fejét, ám nagy kihívást jelentett számára ez az egyszerű tett is.
-Jaj ugyan barátom. Egy kósza numerára mindig van szüksége a férfinak.
-Levegőzök egyet. - kelt volna fel Seokjin, de semmi ereje sem volt hozzá.
-Szerintem pedig maradsz és kiélvezed a kapott lehetőséget. Jó szórakozást barátom! - ült arrébb Youngbum, hogy egy lányt vonjon ölébe, miközben Jinnek vetkőzni kezdett egy másik.
-Mit csináltál velem?
-Csupán rásegítettem az estédre. Gyere cica! - harapott alsó ajkába Youngbum, amint már inkább a neki táncoló fiatallal foglalkozott - Mutasd csak, milyen színű a bugyid? Úúú... cuki rózsaszín!
-Nem akarlak elkeseríteni, - ült tehetetlenül a már fehérneműre vetkőzött lányt bámulva Seokjin - de most nagyon nem alkalmas a dolog. - fogadta ölébe, elvégre nem sokat tehetett ellene. Teljesen erőtlen volt.
-A barátod nemezt mondta. - esett fülének a másik, majd nyakán folytatta teendőit.
-Nekem van párom, így most... nem túl jó ötlet ez.
-Majdnem minden ügyfelemnek van párja. Olyat mondj, ami jó kifogás, hogy visszautasítsam a bérem. - nyúlt pólója alá.
-Nem kívánlak.
-Biztos vagy te ebben? Én nem így érzem. - mozdult meg az ölében ülő lány ezzel pedig olyan dologra hívta fel figyelmét, amiről eddig ő maga sem tudott.
-A látszat néha csal. Az... az más.
-Hát akkor azonnal kiderítjük, hogy micsoda valójában. - gombolta ki Seokjin nadrágját a másik.
Ő sem hitt annak, amit érzett és saját szemével látott. Hogy felizgult egy nőre, miközben Taehyung és Jungkook pont ettől féltek. Nem tudott megbarátkozni a helyzettel, de időt sem kapott erre, mert a lány egyáltalán nem volt szégyenlős. Néhány pillanat alatt térdelt le elé és vette szájába Seokjin lüktető férfiasságát, ki nem tudott ellene mit tenni. Csak hátraejtette fejét a támlára és csukott szemmel sóhajtozni kezdett.
-Te jó égh!... Picurh! - próbált inkább párjaira gondolni, mely nem bizonyult a legjobb ötletnek.
Innentől nem is emlékszik teljesen az estére. Csupán halvány emlékei vannak az egyes történésekről és sajnos arról is, amint az őt kényeztető hölgyemény készséggel foglalt helyet újra ölében, ezúttal azonban már teljesen meztelenül. Még az ismerős forró érzésre is emlékezett, mit párjai előtt annyira imádott, ám ezután hatalmas képszakadás.


(Folytatjuk. ZH-im és vizsgáim jönnek, de folytatjuk. Mint mindig :)
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )