Mik történtek! (29)

-Na és mért? - néztünk rá mindannyian, hisz a buli elején még nagyon jó kedve volt.
-Fanni miatt.

Itt elakadt szavam és majdnem félrenyeltem.De mindenki pont ugyan ennyire ledöbbent, ahogy végignéztem rajtuk a kanapéról.
-M-M-Mi van?De de de mért? - érdeklődtem.
-Áhh hülyeség az egész.
-Minket azért érdekel, ahogy elnézem a többieket.
-Nem tudom megfogalmazni.
-Akkor mond a Fanninak, ő meg lefordítja nekem. - mutattam rá, ő pedig készségesen előredőlt.
El is mondta neki, de elég nehezen és a többiek továbbra is meglepődötten néztek rá, majd elkezdtek vele beszélgetni.
-Mit mondott? - böködtem Fannit, aki kicsit elgondolkozott.
-Csak azt, hogy bejövök neki és felidegesítette, hogy mással táncoltam. - folytatta a reggelit.
Milyen lazán veszi!Engem kicsit meglep a tény.
-És te erre....... - kínáltam fel a lehetőséget, hogy válaszoljon.
-Mi van velem?
-Semmi viszonzás, vagy valami?Ő is eléggé néz.Szerintem válaszra vár.Ugye Jimin? - váltottam angolra - Válaszra vársz nem? - vigyorogtam.Valami jót reméltem ebből.
-Nekem nem tetszel. - fogta rövidre magát.
Ettől Jimin arca lefagyott.Szegény alapból rosszul volt és most még a képe is vágja, hogy nem tetszik neki.Legalább lehetett volna kedvesebb.
Hatalmas kínos csend uralkodott el a szobán, amit Suga tört meg végül.
-El sem hiszitek miről maradtatok le csajok!Ugye Kookie! - nézett rá nagyon nevetve, az pedig elvörösödött.
-Miről? - pattantam fel és odasétáltam.
-Mivel ti is csókolóztatok, így mi is. - mutatott magára és Kookiera.
-MIVAN?!MI hol voltunk? - jött oda Fanni és belém kapaszkodott.
-Hát már valahol kint jártatok.
-Ismétlést! - nyeltem le a falatot.
-Neeeeeeem nem. - tiltakozott Kookie, majd a fejét fogta - Ne is beszéljünk róla többet!
-De igen! - tettem le a tányéromat és nagyon izgatott lettem - Meséljetek csak milyen volt!Igazi nyelves? - szorongattam már én is Fanni pólóját.
-Nem azt azért nem! - válaszolt Suga, Jungkookie pedig még mindig elbújt karjaiban.
-Haaaah ne már!És mi lemaradtunk.A francba Jimin, várhattál volna még öt percet! - mordultam rá viccesen, hátha elmosolyodik, de nem sok sikert értem el.
A többiek csak nevettek, hogy mi ott szenvedünk.Ahhh el sem hiszem mikről maradtunk le.Nem is akarok többet hallani semmit.Még a végén kiderül, hogy mindannyian csókolóztak és mi nem voltunk ott.Vagy rosszabb!Együtt zuhanyoztak a másik lakásban, míg én otthon, Fanni pedig ebben a fürdőben aludt.Áááá hagyjuk is nem érdekel!

A stúdióba még velünk jött Fanni, így most tudtam vele beszélgetni a reggeli dologról.A fiúk úgy sem értik és mivel ő ül most mellettem, nem fognak rákérdezni, hogy mi a témánk.
-Lehettél volna kedvesebb is! - kezdtem.
-Hm? - fordult felém az ablaktól.
-Jiminnel!Lehettél volna kedvesebb is.Oké, hogy nem tetszik, de ezt máshogy is lehet közölni.Nagyon rosszul esett neki. - hosszú csend következett.
-Visszajött. - törte meg percek múlva.
-Ki?
-A Dani.Nem rég felhívott és találkoztunk is.
-Előreszólok, hogy nem jó ötlet.Az exek csak bajt hoznak a fejedre.Meg ha egyszer nem ment, most mért menne?
-Azért én reménykedek.Bár nem tudom mi lesz. - nézett ki az ablakon újra.
-Még Jiminnel is jobban járnál, hiába fog elmenni nagyon messzire.Nem örülök ennek a hírnek.Tudod jól mennyire utáltam azt a csávót.
-Tudom és igazad van.De a távolság azért nem olyan könnyen leküzdhető, mint gondolod.
-Ezt egy kicsit rossz embernek mondod, nem gondolod?Távkapcs mester vagyok. - de azért érdekes, hogy pont a távolság zavarja.Eddig nem tetszett neki.Akkor most mi van?
-Jah lehet.De kíváncsi leszek arra a 9000 kilométeredre.
-Majd megmutatom én neked.Tudod, ha szeretsz valaki, pont nem érdekel milyen messze van.Szóval az, hogy anno szakított veled ez a hülye, mert hogy külföldön kapott munkát, elég szar kifogás volt, már ne haragudj. - grimaszoltam.
-Az emberek nem olyan merészek, mint te. - merengett tovább.
-Az lehet.És ez nagy hiba.


A stúdióban leültem dolgozni, de a fiúk közelében maradtam.Fanni mellém telepedett, szintén laptoppal.Most neki is van munkája, de nem olyan sok.Forma tervező és most a gép is jó neki a rajzpad helyett.Mellesleg egérrel is úgy rajzol, mint én ceruzával erős pillanataimban.Egyszer csak odajött Suga és leguggolt hozzánk.
-Jungkookie épp játszik.De figyeljetek és kaphattok visszajátszást. - mosolygott és visszaindult Kookiehoz.
-Hooooaaaah - kaptuk el egymást újra és érdeklődve figyeltük az eseményeket.
-Jungkookie nézd! - szólította meg Suga és Kookie felnézett mit sem sejtve.
Éééééés....Suga lekapta!Nagyon ujjongtunk ott ketten csajok egy ilyet látva. Kookie viszont annyira meglepődött, hogy ideje sem volt menekülni.Csak nagyon elpirult, ahogy eltávolodott Suga és azon a meglepett arcon mindenki röhögni kezdett.
-Újra! - kiabáltuk
-Mi?! - tért magához a kis Kookie - Mi?Nem!Suga! - folytatta koreaiul és innentől én semmit sem értettem.
De nagyon lehordta, annyit azért levettem belőle.Mi meg még ott ájuldoztunk és Suga odajött a vita után.
-Na most már elégedettek vagytok? - mi egymásra néztünk és tudtuk, hogy ugyan arra gondolunk.
-Vetkőzzetek! - tolmácsoltam gondoltainkat, Suga pedig ügyet se vetve ránk legyintett, nevetett és elment.
-Áááááh ne léééccci. - vergődtünk tovább kínunkban - Na jó huh - próbáltam összeszedni magam - Dolgozzunk tovább.Nem vonja el a figyelmemet két iszonyat szexi pasi smárjaaaaaa ááááá istenem.DE!Fanni segíts!
-Bocs nem megy.Fantáziálok.
Hát vele is ki voltam segítve a kakiból, tényleg.Nagy nehezen visszatereltem a gondoltaimat és folytattam a munkámat.

-Na én megyek!Megbeszélésem lesz. - pakolt össze Fanni és integetett mindenkinek.
-Oksa szia!Majd besz!
-Jaja hellóóóóóóó! - tűnt el az ajtóban.
-Franci! - jelent meg Jimin.
-Ohh basszus, de megijedtem. - kaptam szívemhez - Mi az?
-Tényleg nem tetszek neki?
-Hát.....nem tudom.Én-én-én.....én tényleg nem tudom.Mindenesetre hajts! - biztattam, mert nem akartam, hogy az exéhez menjen vissza.
-De ha nem tetszek neki. - ült le mellém szomorúan.
-Te nagyon cuki vagy és kockás a hasad.Ez mindenkinek bejön.De ha meg sem próbálod nem tudhatod mi lesz?
-Mi? - láttam nem értette.
-Próbáld meg és kiderül. - egyszerűsítettem.
Nem válaszolt csak gondolkozott, de nem is baj.Sok dolgom van ma még.

-Franci!Most kéne a hangod! - hallottam Rapmont.
-Mért becéztek hirtelen? - álltam fel és mentem oda hozzá.
-Fanni mondta először és tetszik.Melegíts be aztán énekelj nekünk! - parancsolt rám.
A többiekkel énekelgettem egy kicsit és V mély hangján majdnem meghaltam.Hogy lehet ilyen jó hangja?Hát ez hihetetlen!Mondjuk nekem nem segített, hogy ilyen jó hangokkal vagyok körbevéve.Őszintén szólva inkább elbizonytalanított.
-Na gyere én megmutatom neked, hogy hol hogyan kéne. - húzott magával természetesen Jin.
Bementünk a mikrofonhoz és előbb ő énekelte el a részeimet.Megbeszéltük, hogy ő fog kísérni és elkezdtük felvenni.

De fárasztó nap volt ez.Pedig egész nap stúdióztunk.Se tánc, se rohanás, csak ülés és munka, de mintha végig ugráltam volna.A kocsihoz érve ahogy kinyitottam az ajtót a többieknek, Jin felkapott és ölelgetett.
-Hiányoztááááááál!
-Jó, de ne éld bele magad.Még sokat kell dolgoznom ma, úgyhogy nem alszok most veled.
-Miiiiiii? - nézett rám nagy boci szemekkel.
-Sajnálom, de dolgoznom kell. - simogattam meg az arcát és adtam neki egy puszit - Na siessünk!
Bepattantunk az autóba és mindenkit haza vittem.

Az ágyamban ültem már teljesen készen, ölemben laptop, a kis asztalon pedig a teám.Jin odajött még puszit adni és még egyszer utoljára bepróbálkozott.
-Imádlak, de dolgoznom kell cukiság. - zavartam el aludni.
-Hát jó. - ballagott el szomorúan.
Rengeteg e-mailt kellett írnom, mert valami bajuk volt a kínaiaknak és nekem kellett lerendezni.Na most írj úgy angolul levelet, hogy ők sem tudnak angolul.Kihívás elfogadva.Remélem sikerül.
Ahogy belemerültem a munkámba, Jimin termett mellettem megint.
-Ráérsz? - kérdezte.
-Ohh a fa****** már.Ne ijesztgess! - rezzentem meg, ahogy megszólalt mellettem.Észre sem vettem, hogy kjött - Mit szeretnél?
-Mit szeret Fanni?
-Huh.Ez elég tág.Konkrétabban?
-Hogy udvaroljak? - ült le a földre.
-Hát - néztem fel a laptopomból - Elég nehéz így, hogy nem nagyon fogtok találkozni.
-Te elintézheted.De hogy udvaroljak?
-Hah kedves vagy.Hát izé....nem is tudom.De most had dolgozzak már!Gyorsan befejezem és beszélhetünk róla rendben?
-Jó jó. - várt türelmesen.

-Na. - csuktam le a laptopomat és Jiminre néztem - Ne hagyjuk ezt holnapra?Álmosnak tűnsz!
-Nem!Mondjad!
-Hát.Elmehetünk venni neki holnap csokit mondjuk, amit majd te adsz oda.Vagy küldhetünk neki rózsát a nevedben.Vagy akár énekelhetnél is neki.Ha írnál neki egy számot azt tuti imádná.És ha felhúzod mellé a pólódat az biztos siker.
-Hmm rendben.Vegyünk csokit meg rózsát és hívd át!
-És még is milyen indokkal?Azért ő is dolgozik.
-Mond, hogy baj van a stúdióban.
-Hát ez remek ötlet, csak akkor az apja fog jönni.
-De mond, hogy neked ő kell!
-Hát köszi.Na majd kitalálok valamit.
-De holnap hívd fel, hogy jöjjön! - parancsolt rám.
-Jaj hagyjál már Jimin!Majd felhívom ha lesz jó indokom.
-Ígérd meg, hogy holnap összehozol vele! - felállt és rám mutatott.
-És akkor elhallgatsz és hagysz aludni? - néztem fel rá a takaróm alól.
-Igen!Ígérd meg!
-Jó!Ígérem.Kitalálok valamit neked.
-Szuper!Jó éjszakát. - indult aludni ő is.
Na király.Most kell valami amivel Fannit holnap összeszedem.Elég nehéz lesz, mert szerintem a kis szabadidejét is az exére fordítja.De valamit csak összehozok.Szükség megoldásában ász vagyok.