Ez a mélypont (9)

Jin POV

Mennyire vágytam már erre, hogy érezhessem, kóstolhassam ezt az édességet.
És ahogy belemerültem ebbe a gyönyörbe, éreztem ahogy visszacsókol......

Kiélveztem, hogy viszonozza.Ha már úgyis lebuktam, akkor már mindegy.Többé úgysem lesz benne részem.Mellesleg nagyon finom is.De ahogy elváltunk láttam, hogy egyáltalán nincs ébren.Megúsztam volna?Ekkora szerencsém tuti nincs és még is.Huh ez közel volt, de ezzel sokat segített rajtam.Pont elég volt ahhoz, hogy ne keljen annyira küzdenem magammal.Lassan én is elálmosodtam, ahogy a magammal vívott harc véget ért, és elaludtam ezzel a gyönyörűséggel a karjaimban.

Jin POV end

Reggel azonnal felkeltem a telefonomra.Jin csak kicsit mocorgott, de azt is csak azért, mert lefejtettem magamról a kezeit.Nagyon fáradtnak tűnt.Én meg nagyon szarul vagyok.Rosszabb mint eddig volt.Biztos most vagyok a mélyponton.De nem baj voltam ennél rosszabbul is, mozgalmasabb nappal.Elsőnek elmentem zuhanyozni és a forró víz alatt eszembe jutott, hogy a telefonom kint hagytam.Lassan felébred minden ügynök a cégnél és beindul a nap.Akkor pedig megszólal a telefonom és felkelt mindenkit, ha nem vagyok ott.Siettem a zuhannyal, gyorsan felvettem a fehérneműmet és kimentem érte.Jin még mindig aludt.Nem is baj.Van még nagyjából 20 perce használja ki.A fürdőszoba ajtóban megálltam, mert egy 5 perce érkezett "sürgős" címzettű e-mailt olvastam.Egyszer csak egy nagy koppanást hallottam.
-Minden rendben? - néztem Jinre, aki a földről tápászkodott épp fel.
-Persze.Cs-csak.....öhm....elfelejtettem, hogy nem a saját ágyamban vagyok és azt hittem még fordulhatok. - habogott így kora reggel.
-Még van 20 perced aludni.Használd ki! - léptem be a fürdőbe és becsuktam magam után az ajtót.

Gyorsan összeszedtem magamat, megittam a reggeli gyógyszereimet meg az ébresztő zöld teámat, és gyorsan bekaptam valamit reggeli gyanánt.Jin az ágyon feküdt de láttam, hogy nem tud aludni.Az orrnyergét dörzsölgette, mintha fájna a feje.
-Biztos jól vagy? - sétáltam oda hozzá, egyik kezemben a telefonnal másikban egy szelet sonkával.
-Igen!Csak fáradt vagyok. - nagyot sóhajtott.
-Hát most már nem is tudsz aludni.Mindjárt keltem a többieket is.Ha gondolod segíthetsz. - ajánlottam fel neki és indultam a fiúk szobája felé.
-Inkább elfoglalnám a fürdőt, amíg szabad. - nem értettem elsőre, de megismételte a kedvemért.Reggel még gyatrább az angolja.
-Rendben.
Ébresztgettem a fiúkat, persze Sugát utoljára, de így is hamar végeztem.Jót tett, hogy tegnap pihent mindenki, így könnyebben keltek.
Viszonylag gyorsan letudtuk a a reggeli rituálét és rohantunk a rádióhoz.Picit késésben voltunk, de mivel nagyon korán indultunk a városban behoztam a lemaradást.Viszont igen rosszul éreztem magam és csökkent a reakcióidőm, így egy kicsit én is féltem volna magam mellett.

Letudtuk a rádiót és volt 1 szabad óránk.Addig visszamentünk a lakásba és átöltöztem, a fiúk meg kikapcsolódtak kicsit.Utána rohantunk az üzleti ebédre a stúdió tulajával, aki megengedte, hogy olcsóbban igénybe vegyük a szolgáltatásaikat az elkövetkezendő pár hétben.A cégünk állta a cehhet a város egyik legjobb éttermében, ezért én is kihasználtam a lehetőséget és megkóstoltam valami újat.Kezdtem érezni, ahogy megint egyre rosszabbul vagyok, így bevettem a következő adag gyógyszeremet.A májam most biztos boldog, de ez van.Dolgoznom kell, nincs megállás.
Sajnos ezt stressznek fogta fel a szervezetem és megint kijött a rohamom.Éreztem, ahogy kiszárad a torkom és elkezdtem köhögni.Próbáltam nem elveszti a nyugalmam, de ahogy egyre jobban néztek a fiúk, míg Rapmon és Suga a tulajjal tárgyaltak, ez egyre inkább kudarcba fulladt.Utolsó lelki erőmmel még bocsánatot kértem és kirohantam a sétálóutcába.Egyre kevésbé kaptam levegőt.Ilyen durva még sosem volt.Az utolsó csepp levegőt is kipréseltem a tüdőmből, és ahogy megpróbáltam lélegezni rájöttem, hogy most tényleg baj van.Éreztem ahogy fuldoklom.Kicsordultak a könnyeim, ahogy átfutott az agyamon, hogy most lehet tényleg megfulladok itt az utca szélén ülve.Már minden reményem elveszett amikor megéreztem valaki kezét a hátamon.
-Jól vagy?Hívjak orvost? - hallottam Jimin aggódó szavait.
Sajnos válaszolni nem tudtam, de sokat segített, hogy megjelent.Végre tudtam venni levegőt.Nem tudom mikor okozott utoljára ekkora boldogságot az, hogy kaptam levegőt.Sikerült megnyugodnom és szép lassan elállt a köhögésem.Jimin addig is aggódóan nézte az arcom.Adott egy zsebkendőt és elkezdtem neki magyarázni.
-Minden rendben, ne aggódj!Szokott ilyen lenni, mikor túl stresszes minden.
-Miattunk van ez?Azért mert annyira letámadunk, meg zavarba hozunk folyton? - szomorodott el.
-Nem, nem azért.Miattatok soha.Hisz imádlak titeket, már nem is tudom mióta.Ne parázz emiatt.
-Tényleg? - csodálkozott.
-Persze.Bár nem a kezdetektől, mert hozzám lassan jutnak el a hírek, de elég régóta. - törölgettem könnyeimet.
-Ezt nem is tudtam!És mi a véleményed rólunk, mint ARMYnak? - derült fel az arca.
-Szerintem nagyon jók vagytok.Keményen dolgoztok, ahogy én, és nem töri le semmi a lelkesedéseteket.Kiálltok egymásért és vigyáztok mindenkire.Főleg Jin.Istenem ő a legcukibb.A kis hercegnő. - jaj istenem ne már, ezt kimondtam?Nem hiszem el.Na mentsük ami menthető. - De mindenkit imádok nagyon.Amikor kiderült, hogy jöttök és minket választottatok, önként jelentkeztem, hogy én akarlak titeket. - szép mentés!
-Kedves tőled.Nem is tudtam, hogy rajongsz értünk. - telepedett le mellém.
-Sok mindent nem tudsz még. - mosolyogtam rá.
Ültünk kint pár percet az utcán, míg összeszedtem magam és arról beszélgettünk, hogy szerintem mivel kéne elődrukkolniuk az új lemeznél.Sajnos ebben nem nagyon tudok segíteni, de azért volt 1-2 ötletem.

Miután letudtuk az ebédet és a faggatózást, hogy mi volt, egyből a táncterembe mentünk.Innentől egész este az övék a terem.Amíg el nem alszanak.Megkaptam a kulcsokat és míg táncoltak én betelepedtem a sarokba.Tegnap nem sok időm volt a laptopon dolgozni, mert Suga nem engedte, de azért muszáj volt.
Mivel telefonálni nem tudtam, a hangos zenétől mindent e-mailben és smsben rendeztem.Megérdeklődtem a fiúknál, hogy mit hozhatok nekik vacsira és még időben elindultam.Elfogytak napközben a gyógyszereim, így még gyógyszertárba is mennem kellet.Főleg azért, mert megint egyre rosszabbul lettem.Összeszedtem mindent és visszatértem a zsákmánnyal.Egyből rárepültek.Nem csoda.Egész nap mozogtak.Míg viszonylagos csend volt, telefonálgathattam végre a teremben is.Namjoon közben befejezte a táplálkozást és mászkált utánam fel-le. ahogy telefonálgattam.
-Mi az unatkozol?
-Nem csak ha leülök akkor elalszok és rosszabb lesz táncolni. - magyarázott.
-Hmm....akkor mit szólnál ha tanítanál pár lépést.Mondjuk a concept trailerből.Az a kedvencem. - néztem rá és kinyomtam egy hívást a telefonomon.
Életem egyik álma válhat valóra, ha beleegyezik.Léccike mondj igen!
-Végül is, mért ne?Na gyere! - hívott a tükörhöz.
Éljeeeen.Mindig is vágytam erre, de sosem jött össze.Most végre sikerül megtanulni, még ha csak egy részét is, de akkor is megmutatja.Ráadásul egy BTS tag.Most biztos minden ARMY a pokolba kívánna.
Elkezdett magyarázni és mutogatni.Pár lépést meg is jegyeztem.Ez első néhány másodpercet.Talán volt az fél perc is.Majd berakta azt a zenét és elpróbáltuk zenére.
-Nagyon jól megy, már most!Ügyes vagy!
-Muszáj gyorsan tanulnom, különben elbuknék a munkámban.Abban viszont biztos lehetsz, hogy holnap már semmire sem fogok emlékezni. - boldog voltam, hogy megdicsért.
-Hehe - kuncogott - majd akkor elpróbáljuk a holnapi próbán is, hogy megjegyezd.
-Szupeeeeeeeeer! - lelkesedtem fel
-Pont te tanítod táncolni, aki az egyik leggyengébb? - szólt közbe J-Hope.
-Te ettél, én meg unatkoztam.De attól, hogy nem tudok táncolni még tanítani tudok.
-Esküszöm neki jobban ment elsőre, mint neked sokadszorra. - mutatott rám V.
-Kössz hyung! - nézett morcosan Namjoon Vre.

Lassan végzett mindenki az evéssel és segítettek elpakolni, majd folytatták a próbát.Én visszakuporodtam a sarokba a laptopommal és betakaróztam.Még mindig rosszul éreztem magam, de dolgoznom kell.Egyre álmosabb voltam, ahogy telt az idő, pedig még nem is volt késő.Míg vártam, hogy feltöltsön egy nagy dokumentumot a laptop, leraktam magam elé.Néztem kicsit a fiúkat ahogy táncoltak.Folyt róluk a víz, de ettől csak még jobban néztek ki.Visszapillantottam a képernyőre és...atyaságosuramisten.Mért ilyen lassú?Biztos leárnyékolja a táncterem.Mindegy ráérek, megvárom.Addig kicsit lehunyom a szemecském.Csak 2 perc.Ééééééés bealudtam.

Jin POV

Jól indult a reggel!Nagyon.Épp arra vagyok kíváncsi, mi az a tetkó a csípője oldalán, meg persze legeltetem a szemem rajta, és kizuhanok az ágyból.Hirtelen azt sem tudtam, hogy húzzam ki magam a dologból.De sikerült egy csodálatosat füllentenem.Napközben igyekeztem elkerülni.Amit Jungkook is követett.Elmondta nekem, hogy azért, hogy ne ugrassuk többet ezzel.Én viszont nem mondtam el senkinek, mért menekülök.Jobb ha azt hiszik, hogy csak Kookiet nem akarom egyedül hagyni.A reggeli rádiós interjút elég jól kezeltük.Kaptunk egy fordítót is így nem volt nehéz dolgunk.Majd volt egy kis pihenőnk és mentünk ebédelni.Nagyon szép étterem volt.Nagyon elegáns volt és finom volt minden.Főleg Namjoon és Yoongi beszéltek a tulajjal.A többieknek úgy sem volt semmi esélyük.Ez az ember még durvább angollal beszél, mint Franciska.Alig értettem valamit.Egyszer csak hallottam, ahogy Franciska köhög.Először nem figyeltem fel rá, de nem tudta abbahagyni.Ez kicsit aggasztó.Valami baj van?
Egyszer csak felugrott, elnézést kért és kirohant.Pattantam volna és rohantam volna utána, de Jimin visszanyomott és inkább ő követte.Most nagyon aggódok érte.
Az elkövetkezendő pár percben a többiekkel arról társalogtunk, hogy mi lehet velük.Nagyon aggódtunk.Nem éppen úgy tűnt Franciska, mint aki jól van.Ráadásul beteg is mindezek tetejébe.Nagyjából 10 percet lehettek el és már jöttek is vissza.Gyorsan kikérdeztük őket mi volt.Elmondta, hogy szokott ilyen lenni és ne aggódjunk.Csak túl van terhelve, de már jobban van és semmi gond.
Jimin elmondta még koreaiul, hogy Franciska ne értse, hogy nagy rajongónk.Ezen nagyon meglepődtünk.Azt hittük csak most ismert meg minket.Még azt is elmondta nekem suttogva, hogy én vagyok a kedvence.Elszólta magát odakint.Na ezt nem gondoltam volna.Kellemes meglepetés.

Ebéd után elvitt minket a próbaterembe és innentől csak táncoltunk.Ő dolgozott, ahogy szokott.Bár most nem nagyon telefonált a zene miatt, de a laptopról szinte soha nem nézett fel.Egyszer tette csak le és szólalt meg.Akkor is a vacsora után érdeklődött.Leadtuk a rendelést és elment.Elpróbáltuk még párszor a táncot, majd elkezdtünk rákészülni az evésre.
-Én már nagyon éhes vagyok.Merre járhat ennyi ideigddig? - nyavajgott Jungkookei.
-Beteg.Nézd el neki, hogy nem tud rohanni. - magyarázkodott helyette Namjoon.
-De azért kedves tőle, hogy így ugrál nekünk. - jegyezte meg V.
Igen nagyon aranyos.De nem biztos, hogy betegen, este, egyedül kéne vezetnie.Elég ramatyul nézett ki szegény, így a nap végére.

Mikor megérkezett a vacsival, mindenki azonnal lecsapott a zsákmányra.Rapmon hamar tele lett és a telefonáló Farnciskát idegesítette.Majd elkezdett neki táncot tanítani.Ettől valahogy sokkal jobban lett.J-Hope kicsit beszólt neki és még V is a leader ellen volt, de viccesen jött ki a helyzet.Tankolás után elpakoltunk és folytattuk a dolgunk.Ő visszakuporodott a sarokba és dolgozott tovább.Már kezdtünk nagyon elfáradni és elhatároztuk, hogy még kétszer elpróbáljuk aztán mehetünk.
Mikor végeztünk láttuk, hogy Franciska elaludt a sarokban.V és J-Hope azonnal rárohantak.V játszott az alvó szépséggel, J-Hope meg felvette az egészet.Szegény.Így kiszolgáltatva lenni ezeknek a kis ördögöknek.Már épp ott voltam, hogy rászóljak Vékre, amikor valaki meglökött hátulról és térde estem Franciska előtt.Mellé még üvöltött is egy hangosat.A hangból tudtam, hogy ezért Jimint kell megöljem.Franciska pedig felébredt a puffanásra és az üvöltésre.Én, a kis kedvence, itt térdelek előtte, mint valami kiskutya, ő pedig azokkal a nagy, szép zöld szemekkel néz rám, amiből csak úgy süt az imádat.Végre, már tudom miért csillog mindig ennyire a szeme.De az is tükröződik benne, hogy mennyire fáradt.Mintha azért könyörögne, hogy vegyem a karjaimba és el ne eresszem addig, amíg meg nem gyógyul.
Hirtelen hatalmas csend lett és én nem tudtam, mit tegyek most.Annyi gondolat járt a fejemben és sajnos nyerésre az állt, amit nem lenne szabad megtennem.Lopni még egy csókot, itt mindenki előtt.

(Sosem tudhatjátok mi következik :D folytatjuk)