Kitty kitty 11. rész: Jimin titka

– Ezt valahogyan megértem... Hát... Ki nem dobhatlak. De még korán van a pizsamához.

– Nem érdekel, hogyan mutatok az ágyadban? – mosolygott halványan is Jimin.

– Ahhoz is korán van! – kelt fel a kanapéról. – Rendeljünk előbb enni, aztán majd utána a többi – sétált oda Jiminhez és átkarolta annak derekát. – Mit gondolsz?

– Jó... Rákot kérek.

– Tempurázottat, tudom – csókolta meg.

Jimin remekül érezte magát a sajátjához képest hatalmas lakásban, de csak akkor, mikor Yoongi a közelében volt. Ment utána, mint egy kiskutya és minden percben vele akart lenni. Rózsaszín felhők között úszkált lelkiekben, akárcsak az összes többi szerelmes. Ugyan tervei között volt, hogy minél hamarabb elcsábítsa Yoongit, mégis végül olyan pizsamát választott amely takarja testét, bár ezt sem vitte túlzásba. Egy nagy pulcsit öltött magára a frissítő forrófürdő után, amiben már rég volt része, ugyanis ő nem tartott otthon illatos habfürdőket, sókat és fürdőbombákat, az idősebb viszont igen. Természetesen Jimin mindent kipróbálhatott ő pedig élt a lehetőséggel, így illatosan tipegett ki a nappaliba vizes fülekkel és farkincával.

– Jól esett? – érdeklődött Yoongi, amint Jimin ledobta magát mellé és nekidőlt.

– Igen. Köszönöm szépen! – bújt az idősebbhez. Feltűnően jó kedve volt, mintha teljesen elvarázsolódott volna.

– Vizes maradtál. Nem szeretnél megszárítkozni? – karolta át Jimint Yoongi és kiélvezte a lehetőséget, hogy ölelgetheti titokban a másikat.

– Nem – sóhajtott nagyot. – Jó ez így – simult oda párjához, ahogy pedig elhelyezkedett dorombolni kezdett, bár nem tudatosan. Yoonginak azonban nagyon tetszett.

– Akkor takarózz be legalább. Ne fázz meg – nyúlt át a fiatalabbon Yoongi, hogy egy takarót rá tudjon teríteni párjára, közben még jobban összebújtak.

Olyanok voltak mint egy turbékoló gerlepár. Jimin minden lehetőséget kihasználva mászott rá az idősebbre, ki egy ideig hagyta is ezt neki egészen addig, míg be nem feküdtek az ágyba és a fiatalabb el nem kezdett másban gondolkodni.

– Nyugalom – simogatta meg Jimin arcát kézfejével, miközben az a nyakába bújt. Lábai közé fogta Yoongi combját és mocorogni kezdett néhány apró nyögés kíséretében, ezért szólalt fel az idősebb, hogy vegyen vissza. – Holnap munka.

– Nem akarsz előtte lazítani? – súgta fülébe Jimin, majd nyakát kezdte csókolgatni.

– Most nem – nyelt nagyon Yoongi. Igazából de! Viszont két napja alkotnak valamiféle párt, így a helyes válasz a nem.

– Biztos? Hyung... Vagy az "oppat" jobban szereted? – szorította Yoongi felsőjét egyik kezébe, miközben próbálta rávenni társát a mozgalmas éjszakára.

– Nem – kapta el Jimin csuklóját. Hamar elege lett a helyzetből, így fordult a kocka és a fiatalabbat ledöntve az ágyra fölé könyökölt. – Állj le! – nézett a sötétben a két csillogó szembe. Csak azok fénylettek az éjszakában, bár az is körvonalazódott előtte, hogy a másik füleit a végletekig hátracsapta Yoongi morcos mély hangjára. – Nem, most az illatoddal sem tudsz meghatni – hazudozott. Remélte, Jimin nem szedi össze hirtelen minden bátorságát és fog rá, különben azonnal lebukik.

– B... bocsánat. Kimehetek aludni a kanapéra – húzta össze magát. A másik felől áradó szigorból rájött, átlépte a határokat, ezért menekülőre fogta.

– Nem! Maradsz, ha már itt alszol. Csak vegyél vissza. Hozzám bújhatsz, szeretném is, de semmi szex, világos? – morgott, Jimin pedig nem is mert igazán válaszolni, így csupán bólintott, ami a sötétben kicsit nehezen kivehető volt. – Ez a beszéd. Gyere ide! – dőlt le és már vonta is magához Jimint, ki félve helyezkedett el, de így volt tökéletes. Legalább Yoongi tudott irányítani, hogy minden úgy alakuljon, ahogyan azt ő szeretné.

A kis incidens után azonban jól aludtak. Jimin nagy meglepetésére Yoongit nem zavarta, hogy folyton hozzá szeretett volna bújni, vagy fogni akarta kezét. Sőt, ami azt illette a fiatalabb fel is ébredt egyszer, amint társa éppen egy teljes fordulat után úgy döntött, inkább az ő derekát szeretné szorongatni. Bár az elején Yoongi még úgy gondolta, nem fog tudni sokat pihenni, reggel azonban kiderült, tévedett. Úgy kelt, mint máskor, csak ezúttal Jiminnel oldalán. Akadálymentesen zajlott a készülődés is, csupán az indulás csúszott picit, amint a fiatalabb végre összeszedte magát és kinyögte, hogy szeretne csókot a másiktól. Valahogy sejtette, hogy Yoongi nem akarja az utcán kimutatni az embereknek kettejük kapcsolatát, hiszen előző este is ilyesmi felé akarta terelni a beszélgetést, ezért előre szólt a szükségleteiről. Így még az ajtó előtt megálltak egy csókra, mely jobban elhúzódott, mint várták. Teljesen megfeledkeztek az időről, csak egymásra figyeltek és élvezték a másikat, így majdnem el is késtek. Azzal viszont nem foglalkoztak, hogy külön érkezzenek munkahelyükre, elvégre máskor is léptek már be egyszerre az épületbe, viszont az kiemelt szerepet kapott, hogy napközben ne vonzódjanak egymáshoz annyira, mint szeretnék. Megalkották a maguk kis szabályait, de mivel nem akartak változtatni semmin, nehogy szagot fogjanak kollégáik, így ebédelni továbbra is együtt jártak, amiből minden esetben egy apró randi lett. Jobban kerülték a közönséget, ezért eldugottabb asztalokhoz ültek, az utcán pedig tartották a két lépés távolságot, ám az ebéd közbeni turbékolásuk mégis eluralkodott rajtuk néha. Ez főleg akkor volt meglepő, mikor Yoongi lépett valamit, hiszen Jiminnel ellentétben ő csak egy-egy alkalmat ragadott meg néha, nem pedig az összeset. Így ismerkedtek óvatosan, napról-napra, mialatt a fiatalabb lassan szinte beköltözött az idősebbhez. Kezdetben ráerőltette a másikra magát, ő gondolta ki, hogy mikor megy át hozzá és mennyi időt lesz ott, amivel szemben néha tiltakozott Yoongi, de sosem bizonyult eredményesnek ellenállása. Néhány hét után azonban egy olyan beszélgetéshez érkeztek, ami teljesen megváltoztatta a gondolkodását és sokban azt is, miként tekint Jiminre.
– Örülök, hogy foltos vagyok, mert egyedi, de nem tudok semmit sem felvenni ami jól állna. Nincs szín ami minden foltomhoz menne – feküdt Yoongin a fiatalabb, miközben épp egy divatműsort néztek, természetesen nem az idősebb kedvéért.
– Óriási gondok – bambult lapos tekintettel a tévére, miközben Jimin haját simogatta. Nem sok kedve volt ehhez a műsorhoz, de a fiatalabb szerette és sokszor engedett neki ilyesmiben.
– Az ám. Mikor végre eljutok oda, hogy vegyek valami új ruhát magamnak, akkor is olyan nehezen találok.
– Nehéz különlegesnek lenni – sóhajtott hatalmasat Yoongi.
– Te már csak tudod – emelkedett fel Jimin, majd mosolyogva kapta el párja tekintetét.
– Mit szeretnél?
– Kezdjem el sorolni? – vigyorgott, hogy szemei alig látszódtak.
– Csak a top egyet. A többi nem érdekel, amíg az nincs meg.
– Top egy? – gondolkozott el Jimin. – Egy hét nyaralás veled!
– Ez a top egy? Azt hittem megint a szexszel jössz.
– Az egy hét alatt úgyis beadnád a derekadat.
– Lehetséges... – simogatta meg Jimin fejét és puha füleit. – Ha tényleg szeretnéd, nyáron elutazhatunk kicsit ketten.
– Szeretném, nagyon. De nincs ilyesmire pénzem – ült fel Jimin, mosolyát pedig egy kis keserűség vette át.
– Ha nyár végére foglaljuk, akkor addig tudunk minden hónapban félretenni. Nekem pedig nem kell luxus, csak csend.
– Én nem tudok félretenni sajnos.
– Vegyél kevesebb ruhát, ha már úgyis olyan nehéz találni – mosolyodott el Yoongi, de hamar eltűnt az ő arcáról is, amint látta, Jimin nem veszi igazán úgy a dolgot, ahogyan azt ő akarta. – Rosszat mondtam? – simogatta Jimin combjait.
– Nem, csak nem tudsz mindent – dőlt le Yoongi és a kanapé háttámlája közé. – Elkapcsolhatsz – bújt a másikhoz, ki tovább ölelgette.
– Belekezdtél valamibe. Folytasd! – fordult felé.
– Mit?
– Nem tudok mindent, ami miatt nem tudunk nyaralni menni... Már ha jól értem. Szóval mond, mit kell tudnom?
– Csak sok költségem van, amiből nem tudok leadni.
– Hitel?
– Olyasmi.
– Semmi megtakarításod?
– Semmi. Mindig mindent teljesen elköltök.
– Tényleg?
– Igen. Mindig számolok, meg beosztom.
– És most? Hó végén? – érdeklődött Yoongi. Nem nézte ki a másikból, hogy ennyire vékony jégen jár.
– Hát... Még tudok néhányszor enni, de a hűtőm üres.
– Mire megy el pontosan? Milyen hitel ez?
– Nem az enyém, de miattam van. Szüleimnek adom minden nélkülözhető wonomat, mert mikor tanultam, vettek fel hitelt, hogy egyetemre járhassak. Nővéremnek is vettek fel előttem, így elég sokat kell fizetniük havonta, ezért mindketten minden felesleges pénzünket hazaadjuk.
– Nem lenne gazdaságosabb, ha addig együtt laknátok? Akkor azért mégis csak több maradna.
– Van vőlegénye, vele él. Míg nem volt, együtt laktunk, mert tényleg könnyebb, de aztán elköltözött, én pedig nem tudtam volna fizetni így azt a lakást és nekem is mennem kellett.
– Ezért olyan pici a lakásod.
– Igen. De szeretem – nézett fel Yoongira mosolyogva. – Otthonos, könnyű takarítani, meg rendet tartani.
– Ezért szeretnél ilyen sokat nálam lenni? – érdeklődött tovább Yoongi komoly arccal, hiába vigyorgott Jimin. Számára sokkal szívszorítóbb volt a másik helyzete, mint azt a fiatalabb gondolta.
– Miattad szeretnék itt lenni – hajtotta hátra füleit. Talán picit zavarba esett, de ettől még az az aranyos mosoly nem tűnt el arcáról.
– De ha én nem lennék, most mit ennél?
– Nem tudom. Lehet Kook meglátogatna és hozna valamit, vagy Taehyung.
– Ha ők sem lennének?
– Hát... Ebédelnék majd holnap.
– Szóval nem ennél semmit majd egy napig.
– Lehet... – bújt el Yoongi szeme elől annak nyakába inkább. Próbálta az elején még a pozitív dolgok felé terelni a beszélgetést, de az idősebb mindenféleképpen szerette volna kipuhatolni a negatív oldalát helyzetének, amiről nem szívesen beszélt senkinek.
– Sokszor csinálod ezt? – simogatta Jimint.
– Néha.
– Ne csináld többet!
– Igyekszem.
Yoongi elgondolkozott azokon a dolgokon amiket együtt csináltak. Hogy hányszor fizetett helyette a fiatalabb. Bár nem volt gyakori eset, mégis úgy érezte, már azt a néhány alkalmat sem szabadott volna megengednie neki. Hamar jutott arra a döntésre, hogy mostantól csakis ő költheti a pénzét kettejükre. Nincs újabb meghívás egy kávéra, vagy ebédre, még csak egy süteményre sem. Innentől Yoongi fizet, legyen bármi.
– Éhes vagy? – bambult a plafonra.
– Nem. Nem azért mondtam, hyung! – ölelte át párját Jimin, miközben továbbra is annak nyakába bújt.
– Holnap is itt alszol?
– Úgy volt hazamegyek. Te is azt mondtad, hogy egyszer aludjak otthon.
– Meggondoltam magamat.
– Akkor maradhatok? – támaszkodott fel Jimin hatalmas vigyorral az arcán.
– Igen. Szeretném is, ha maradnál – nézett szemeibe Yoongi, miközben az ő arcán is megjelent egy apró mosoly.
– Köszönöm! – csókolta meg az idősebbet Jimin. – Akkor csak munka után hazaugrok ruháért – fogta kezei közé Yoongi arcát. – Sietek majd és idefele hozok valamit enni.
– Ne hozz! Majd rendelünk, ha ideérsz.
– Úgy is jó – mosolygott Jimin.
Yoongi közelebb vonta magához a calicot, hogy sokadik alkalommal is megkóstolhassa ajkait, mialatt új ötlete támadt, bár ezt még nem szerette volna megosztani a fiatalabbal. Rendesen át akarta gondolni, kitapasztalni kettejük kapcsolatát mielőtt javaslatot tesz bármire is. Egy próbaidőszakot is fontolóra vett, ami így, hogy Jimin valószínűleg több időt fog nála tölteni, meg is fog valósulni. Azonban addig, míg nem ismerték ki a másik szokásait legalább nagyjából, még elhallgatta gondolatait. Elvégre, még akadt egy hatalmas lépcsőfok, amit meg kellett volna lépniük a következő szint előtt, ő pedig halogatta ezt. Bár már nem sokáig, mert Jimin illata napról napra erősödött, amit egyre nehezebben viselt.

Így ezután a beszélgetés után Jimin szinte átköltözött hozzá. Hamarosan már ott tárolta ruhái egy részét is, amikről csupán néhány nap után derült ki, az az összes hordható cucca. Yoongi még jobban sajnálni kezdte a fiatalabbat, de ugyanakkor tisztelte is. Jimin nem hangoztatta, milyen helyzetben van, nem nyafogott és nem sírt soha. Kerülte ugyan a témát, de nem várta el senkitől aki jobb helyzetben volt nála, hogy oldja meg ezt a gondot. Igazi érett felnőttként viselkedett aki tényleg küzd az életben maradásért. Csak akkor változott át kismacskává, mikor eluralkodtak rajta hormonjai úgy, hogy Yoongi a közelében volt és magukra maradtak.
– Mi a baj? – ültek egymással szemben az idősebb lakásában az asztalnál.
– Tudod te, mi bajom – vált nyafogóssá hangja szinte azonnal, miközben rögtön felállt és otthagyta társát. Erőtlenül dőlt a kanapéra arccal a párnába, így legalább a másik nem látta őt.
– Érzem rajtad. Ennyire nem? – várt Yoongi valamiféle választ, azonban nem kapott. – Jimin, azért túléled?... Jimin?
– Igen – szipogott.
– Naaa. Azért ennyire csak nem elviselhetetlen – ment oda Jiminhez Yoongi.
– De igen – gömbölyödött össze a fiatalabb egy párnát szorongatva és abba temetkezve. – És te nem akarsz szexet, mert nem tetszem neked, nem is érzel irántam semmit, nem vagyok vonzó – tekerte farkincáját combja köré, miközben fülei majd eltűntek kócos hajában, annyira hátrahajtotta őket.
– Látom neked is teljesen hülyeségek jutnak eszedbe ilyenkor – ült le mellé.
– Szexeljünk, vagy hazamegyek – csuklott el hangja, mialatt a vanília illat már fojtogatni kezdte az idősebbet.
– Így nem mászkálhatsz éjszaka az utcán – simogatta Jimin arcát, ki azonnal elengedte a párnát, hogy az idősebb tenyerébe bújhasson. Máskor dorombolt volna, most azonban nyüszített. – Nem szabadna ilyen helyzetben megejtenünk az elsőt.
– Én szeretném.
– Csak ha dorombolsz nekem utána – simogatta hüvelykujjával Jimin alsó ajkát és utánozva a fiatalabbat, ő is eltátotta száját.
Ám választ nem kapott már a fiatalabbtól, még egy bólintást sem, mielőtt az bekapta volna ujját. Első alkalom, amire készült és tudta, hogy ha máskor nem, majd Jimin heatje alkalmával kell megejteniük, ám mégis izgult. Meglepte ez az izgalom, még sosem érzett ilyesmit mással, maximum hasonlót, amely egy csók hatására el is múlt, ám ez nem. Ez csak rosszabbodott. Miféle trükk ez a calico részéről?


(Nyomjuk tovább bár rendesen belassulva. Sajnos az egyetem az most visz mindent, de igyekszem a kis kevéske időmet írással tölteni. Szeretem ezt a sorit és szeretném befejezni is, még idén :D Facebook oldalunk --> LINK )