– Nem mehetek egyedül. Ott lesz a barátja.
– És miért nem mehetsz emiatt egyedül?
– Mert... akkor ki fog engem megvédeni?
– Mitől kell téged védeni? – értetlenkedett Yoongi.
– Egy ember pasija van – támaszkodott fel Yoongira nézve Jimin. – Nem akarok vele egyedül találkozni.
– Elkísérlek – válaszolt egy mély levegő után Yoongi, majd odahúzta magához Jimint.
– Köszönöm. Nem szeretnék vele elsőre egyedül találkozni – hajtotta hátra füleit Jimin, miközben Yoongi hozzádörgölőzött. – Ő nem fogja érezni a szagunkat – jegyezte is meg azonnal. Tudta jól, mit csinál vele az idősebb és még örült is volna neki, ha nem gondolta volna azt, hogy csak az új jövevény miatt teszi ezt.
– Meg kellett volna kérdezzelek? – pihent inkább vissza Yoongi.
– Hm?
– Hogy megengeded-e.
– Nem... Csak ő úgysem érzi, miatta nem kell ezt csinálnod.
– És ha szeretném?
– Tényleg? – pillantott fel az idősebbre Jimin.
– Igen. Te szeretnéd?
– Nagy lépés – hajtotta hátra füleit miközben zavarba esett. – De szeretem a karamellát – próbálta combja köré tekerni macskafarkát, viszont a másik lábától erre képtelen volt, így csupán rejtegette azt.
– Akkor hagyod magadat? – fordította maga alá a fiatalabbat és fölé támaszkodott.
– Vanília illatod lesz.
– Örülnék neki – bújt Jimin nyakába, majd le is támadta a fiatalabb érzékeny pontját.
Normál napjain is fel tudta volna húzni őt ennyivel párja, ám így, hogy még szenvedett a heatjétől is, igazi kínzásnak minősült Yoongi kis rituáléja míg illatával meg nem jelölte a fiatalabbat, miszerint ő már foglalt.
– Hyung... nagyon fáj még? – lapultak fülei fejére, miközben teljesen elvörösödött már.
– Most igen – harapott Jimin nyakába.
– Akkor nem csináljuk? – ölelte magához párját. Nem bírt magával. Igazából egy Yoongi illatú párna is elég lett volna, csak történjen valami, mert ez nagy kínzás volt a számára.
– De – emelkedett fel róla az idősebb. – De nem tudom, mennyire vagyok képes. Elég kellemetlen – hajtott le ő is füleit, mialatt macskafarkaik végre újból egymásra találtak.
– Csináljuk! – támadta le azonnal az idősebbet egy csókkal.
Jiminen eluralkodott az állatiasabb fele, bár ez csak annyiban mutatkozott meg, hogy jobban kimutatta, mit akar a másiktól. Ha nem ellenkezett volna Yoongi akkor már a kanapén kierőszakolja a szexet, de így kénytelen volt a hálószobáig kibírni. Ott azonban szinte azonnal ledobta minden ruháját, majd elterült az ágyon Yoongi szemei előtt. Az idősebbnek akadtak még gondjai az előző nap okozta sérülés miatt, azonban legalább egy menet erejéig szerette volna rendesen kielégíteni a fiatalabbat, így próbált megbirkózni problémájával, amiben Jimin nyögései rengeteget segítettek. Bár érezte, nincs minden rendben, de sikerült leküzdeni a fájdalmát. A calico ugyanis nem hétköznapi látványt nyújtott, melyet így, fényáradatban végre teljes mértékben ki tudott élvezni. Jiminnek tökéletes, vékony alakja és formás feneke volt amelynek senki sem tudott volna ellenállni, ha nem rejtegette volna mindig óriási ruhákban magát. Yoongi egész nap gyönyörködött volna az alatta élvezkedő Jiminben, kinek nyögései zeneként visszhangoztak füleiben, mialatt Yoongi karjaiba kapaszkodott, melyek lábait tartották. Fülei fejére simultak, farka combja köré tekeredett szemeit pedig hamarosan behunyta szégyellősége miatt miután észrevette, az idősebb folyamatosan testét pásztázza és hosszú pillanatokat tölt az átlagosnál kisebb péniszén. Nem szerette, ha ennyire megnézik, ezért tudván, hogy a másik nem fogja megállítani, erőt vett magán és pozíciót váltott. Hátat fordítva nehezedett térdeire, majd Yoongi párnáját magához ölelve kínálta a lehetőséget párjának, ki természetesen azonnal folytatta teendőit ott, ahol abbahagyta, csak hogy újból halhassa Jimin nyögéseit. Azonban nem bírta ki a másik nélkül, muszáj volt hozzásimulnia, végül pedig macskafüleit harapdálva bókolt a fiatalabbnak.
– Csodálatos vagyh – lihegett, miközben egy pillanatra sem pihent meg.
– Hyungh! – bukkant ki egy értelmes szó Jimin ajkai közül. – Énh...
– Gyerünk Jiminh! A kedvemért! – kezdte simogatni egyik kezével Jimin péniszét.
Nem kellett már sok a fiatalabbnak, igazából kicsit próbált is küzdeni azzal a bizonyos érzéssel, hogy tovább élvezhesse párja lüktető férfiasságát testében, de a végtelenségig nem tudott ellenállni és feladva a harcot Yoongi ujjait között ért a csúcsra. Ezután minden lélegzetét egy apró nyögés kísérte, amint az idősebb lassított.
– Hyungh – bújt párja párnájába.
– Mi az? – kelt fel Jimin mögül, hogy kicsit rendbe szedje magukat.
– Te nem akarsz?
– Nem tudok – hallatszott a gumi csattanása, amint megkötötte azt.
– Miattam? – szorult még jobban macskafarka combja köré.
– Hogy kérdezhetsz ilyet? Dehogyis! – mordult fel Yoongi, majd már érezte is maga mellett a fiatalabb, amint a fekete macska ledől mellé az ágyra. – Miattad még álmomban is elélvezek – vette rá Jimint, hogy kikukucskáljon a párnából amint az leült sarkaira.
– Akkor mitől nem?
– Fáj – nézett le a kényes területre. – Látod, nagyon piros is. Minden mozdulat fájt – pillantott Jimin szemeibe újból. – Csak miattad akartam legalább egyet.
Jimin már nem hitte, hogy jobban zavarba tud esni, ám Yoonginak mégis sikerült ezt elérni nála, de szerencsére nem látszott rajta, hogy kipirult, hiszen a korábbi történésektől az egész teste olyan volt, mint egy eper. Ám hiába hallotta azt amit, ő még mindig a hormonoktól túlfűtött fejével gondolkozott, ezért elengedve a párnát térdelt fel Yoongi mellé, majd egy érzéki puszit adott hatalmas ajkaival párja sérült testrészére.
– Most jobb? – nézett fel az idősebbre.
– Hát... – kínlódott. Végre kicsit lankadt a lelkesedése, mire Jimin újra elkezdte felizgatni, amitől csak jobban fájt férfiassága, de ezt nem akarta megosztani a fiatalabbal. – Nem akarsz inkább pihenni? – fogta meg a másikat, majd ledöntve az ágyra fölé támaszkodott. – Nem vagy éhes, vagy szomjas?
– Szomjas – pislogott ártatlanul.
– Hozok inni – nyomott egy gyors csókot Jimin, homlokára, majd már rohant is a konyhába.
A fiatalabb kényes napjai nehezen teltek Yoongi sérülése miatt. Nem volt felkészülve ennyi szexre az idősebb, melynek meg is lett az eredménye, így viszont kész kihívás volt kielégíteni a másik vágyait. Legalább munka közben tudtak picit pihenni és gyógyulni, de még akkor is látta a calicon, hogy nincs minden rendben. Olykor észrevehető volt, amint egy hőhullám végigfutott rajta. Teljesen kipirult ilyenkor, megállt a munkában, ajkai szétváltak és csukott szemmel mélyeket lélegzett. Tiszta szerencse volt, hogy más nem figyelte annyira, mint Yoongi, különben biztos elindult volna róla egy pletyka, vagy elkezdték volna megalázni az emberek emiatt. Sosem lehetett tudni, mit reagálnak az ilyesmire, ezért az idősebb próbált mindent úgy rendezni, hogy a lehető legkevesebbet legyenek szem előtt. Szerencsére pedig sikeresen túlélték az első alkalmat, melyet azzal ünnepeltek, hogy rengeteget aludtak. Jimint szinte ki sem lehetett kelteni az első hétvégén az ágyból, pedig Jungkook nagyon próbálkozott vele. Zaklatta a dupla randival, mert be akarta mutatni az új párját, emiatt pedig nagyon sokat rezgett a calico telefonja.
– Kicsit magam ellen beszélek, de nem akarsz válaszolni neki? – pillantott a fiatalabb mobiljára Yoongi, melyet épp a rendetlen szoba közepéről vett fel, majd oda is dobott Jimin mellé az ágyra.
– Majd – bújt jobban a takaró alá, miközben újabb üzenete érkezett.
– Azért jó lenne, ha magadhoz térnél. Ne aludd át a hétvégét, mert lennének terveim veled – szedte össze a szétdobált ruhákat.
– Nem akarom azt csinálni... Tudod... Most elég volt egy időre.
– Nem is arra gondoltam. Ébresztő Jiminie! – dobta meg egy pólóval a Jiminnek vélt dombot ágyában. – Mássz ki onnan, reggelizzünk, aztán töltsük együtt a napot!
– Nincs kedvem – mocorgott a takaró alatt.
– Veszek neked tempurázott rákokat – erre felfigyelt.
– Mennyit?
– Amennyit csak akarsz – állt ágyuk előtt Yoongi és Jiminre várt.
– Ehetek azt reggelire?
– Igen.
– Rendben – bukkant fel a fiatalabb. – Mehetünk.
– Előbb öltözz fel! – mosolyodott el Yoongi a kis kócos calicon, kinek lassan macskafarka is felbukkant. – Szedd kicsit össze magad. Nem szeretném, ha bárki meglátná, mit rejtenek azok a hatalmas pulcsik.
– Nem ehetek itt? – hajtotta hátra füleit, hátha aranyos külseje majd meggyőzi az idősebbet.
– Nem. Öltözz és menjünk!
– Mmh... Rendben – mászott ki az ágyból.
Végig morgott míg felöltözött, még a kis étteremig is sokszor dobta fel az ötletet, hogy inkább vigyék haza az ételt, ám amint Yoongi leültette és betömte a száját tempurázott rákkal, elhallgatott. Láthatóan jobb kedve lett, még füleit is meg-meg mozdította egy finomabb falat közben, amit először csinált párja társaságában.
– Látom, jól érzed magadat – könyökölt az asztalon Yoongi, mialatt a mellette ülőt figyelte.
– Finom – mosolyodott el halványan Jimin, majd már folytatta is a falatozást amint szorosabbra fűzte a kettejük macskafarkaiból álló csomót, melyet rejtegettek a kíváncsi szemek elől.
– Ennek örülök. Mihez lenne ma kedved? Vagy még mindig otthon szeretnél lustálkodni egész nap? – reggelizett tovább Yoongi is.
– Nem feltétlenül – vette kezébe mobilját Jimin.
– Akkor most fordult a kocka, mert én szívesebben aludnék már.
– Jungkook ma találkozni szeretne – olvasgatta üzeneteit a fiatalabb.
– Megvárlak akkor otthon.
– Nem. A barátját is hozni akarja – pillantott Yoongira a calico.
– Hát... – szemlélte Jimint a másik, miközben nagyot sóhajtott. – Egyszer túl kell esnünk rajta, nem?
– Eljössz velem, ha ma összefutnék velük?
– Persze. Elmegyek veled, nem hagylak egyedül. Pláne nem azzal a nyúllal – bújt vissza tányérjába Yoongi.
– Jungkook a legjobb barátom. Mintha a családom lenne. Ne utáld ennyire – foglalkozott telefonjával Jimin és végre válaszolt a meghívásra.
Azonban Yoongi nem mondott semmit a fiatalabb kérésére. Nem szerette a nyulat és valószínűleg sohasem fogja megkedvelni, mondjon bármit a másik. A bemutatkozással elrontott mindent, amit az idősebb szerint már semmivel sem tudott volna helyrehozni, viszont Jimint nem akarta megbántani, ezért inkább csendben maradt. Hazudni nem fog, azt nem szeret.
A calico a reggeli folyamán végül kitalálta maguknak a napi programot, amitől kicsit félt is, bár az a gondolat, hogy Yoongi majd ott lesz vele, cseppet megnyugtatta. Azonban szeretett volna még növelni valamelyest önbizalmán, ezt pedig a szokásos szépítkezésével akarta megvalósítani.
– Valami más rajtad – figyelte Jimint Yoongi, amint az elkezdte felvenni cipőit.
– A sminkem? – pillantott fel az idősebbre. – Pedig nem sok. Szerintem nem észrevehető.
– Nem... Valami más. Nem tudom micsoda – ült le ő is a fiatalabb mellé a földre készülődni.
– Talán csak elszoktál a hétköznapi látványomtól, mert túl sokat fekszek az ágyadban – mosolygott Jimin, miközben megrázta egyik fülét és Yoongi rá is jött, mi az, ami furcsa. – Mi az? – pillantott ijedten a másikra amint az megfogta macskafülét.
– Te sminkeled a füled? – lepődött meg miután szemügyre vette színes poros ujjait.
– Csak néha, hogy egy-két folt szebb legyen – pirult el Jimin. – Ne mondj semmit...
– Ennyire izgulsz?
– Ő egy ember. Az emberek gonoszak. Tökéletesnek kell lennem – kötötte be cipőjét, majd felállt, hogy ő indulásra kész.
– Tökéletes vagy, Jimin. Nem kellenek ilyen trükkök.
– Ezt csak te gondolod így – játszadozott saját farkincájával. – Mehetünk?
– Egy pillanat – kapta fel gyorsan ő is cipőit.
Yoongi ugyan nem örült, hogy a calico ilyen messzire megy a sminket illetően, de valahol megértette. Tudta, nem szereti az embereket, de arra nem számított, hogy ennyire tart tőlük. Meglepte, ám emiatt már szinte gyűlölte, hogy ez lett a hétvégi programjuk. Neki alapból nem volt kedve ehhez az egészhez, de látva a feszült Jimint még jobban ellenezte az egészet. Viszont nem akart ebből vitát. Ha a calico szeretné ezt a találkozót, akkor megejtik, ám gondoskodni fog róla, hogy olyan hamar lelépjenek, ahogy csak tudnak.
– Örülök, hogy végre találkozunk – hajolt meg Jungkook új barátja. – Yohan vagyok. Jungkook már sokat mesélt rólad, Jimin.
– Meghiszem – próbált kedvesen mosolyogni, de nem tudta leplezni, mennyire feszült is.
– Te pedig biztos Yoongi vagy. Rólad is hallottam.
– Örvendek – erőltette magára a jó modort, bár az arcáról virított, mennyire másra gondol éppen.
– Yohan az önkormányzatnál* dolgozik és kedveli a hibrideket – pillantott párjára Kook. Láthatóan tetszett neki az ember.
– Ez remek – szólalt meg Yoongi, ám hangsúlya hatására Jimin átvette inkább az irányítást.
– Menjünk be és igyunk valamit, ha már itt vagyunk – karolt a fekete macskába. – Ne az utcán beszélgessünk – mentek előre. – Légy kedvesebb! – súgta oda az idősebbnek kívánságát.
– Nem mondtam semmi rosszat – tekerte fel maga mögött farkát, amit ritkán tett. Innen is látszott, van benne feszültség.
– De hallani a hangodból.
– Maradjak inkább csendben?
– Csak légy kedvesebb a kedvemért – értek oda a pulthoz.
– Te is máshol lennél inkább.
– Üdvözlöm önöket! Mit adhatok – mosolygott rájuk a kis barista.
– De akkor is. Hello! – tért át a rendelésre Jimin. Gyorsan elhadarta mit szeretne, mivel pedig Yoongi számára mindegy volt, milyen kávét isznak, ezért kért helyette is, majd már az átvevő pultnál folytatták beszélgetésüket, hogy Jungkookék a lehető legkevesebbet hallják belőle. – Légy kedves!
– Minek? Te se kedveled ezt az embert. Minek erőlködsz, nem fogod megszeretni.
– Mert Jungkook fontos nekem, neki pedig ez fontos. Nekem pedig az, hogy kedvesebb legyél. – nézett Yoongira szomorú szemekkel és hátracsapott fülekkel, majd egy nagy sóhajjal inkább elemelte róla tekintetét. – Elmehetsz, ha nem akarsz kedves lenni. Csak találj ki valami jó hazugságot – játszadozott körmeivel.
– Nem hagylak egyedül... Igyekezni fogok. De csak miattad.
– Köszönöm.
– Valami baj van? – bukkant fel Yohan.
– Csak eszünkbe jutott valami kellemetlen munkahelyi probléma. Amiatt aggódunk kicsit. De semmi egyéb – hátrált Jimin felé Yoongi.
– Értem. Remélem azért nem nagy gond.
– Ketten megoldjuk ezt is – sóhajtott nagyot, miközben azt mantrázta magában, hogy kedvesnek kell lennie.
– Párban minden könnyebb.
– Ez igaz. Legalább van, aki ösztönöz.
– Néha csak ennyi kell.
– Kookie? – érdeklődött Jimin.
– Mosdóba rohant, mindjárt jön. Addig üljünk majd le.
– Készen is van a cappuchino és a latte – tette le a calico elé a barista lány a két kávét, melyet el is vett Jimin.
– Keresünk helyet – indult meg.
– Nyugodtan – maradt magára Yohan.
– Így megfelel? – érdeklődött halkan Yoongi.
– Jó lesz. Köszönöm, Yoongi.
– De ha felhozza a szex témát megüthetem?
– Ha felhozza, igen – mosolyodott el Jimin.
– Csak nyugodj meg és beszélj te helyettem! Én nem nagyon akarok – értek oda egy üres asztalhoz.
– Tempurázott rák? – ült le Jimin.
– Amennyit csak akarsz.
– Rendben. Megegyeztünk – foglalt helyet Yoongi mellett a fiatalabb. – Kieszlek majd a vagyonodból.
– Úgy legyen!
(*Dél-Koreában a hivatali dolgozók a legmegbecsültebbek. Aki az államnak dolgozik az a top munkás, jól keresnek és kitűnően végzik munkájukat.
Lassan, de haladunk. Tudjátok, vizsgák meg minden!
Facebook oldalunk --> LINK
Wattpad ---> Wattpad )
– Köszönöm. Nem szeretnék vele elsőre egyedül találkozni – hajtotta hátra füleit Jimin, miközben Yoongi hozzádörgölőzött. – Ő nem fogja érezni a szagunkat – jegyezte is meg azonnal. Tudta jól, mit csinál vele az idősebb és még örült is volna neki, ha nem gondolta volna azt, hogy csak az új jövevény miatt teszi ezt.
– Meg kellett volna kérdezzelek? – pihent inkább vissza Yoongi.
– Hm?
– Hogy megengeded-e.
– Nem... Csak ő úgysem érzi, miatta nem kell ezt csinálnod.
– És ha szeretném?
– Tényleg? – pillantott fel az idősebbre Jimin.
– Igen. Te szeretnéd?
– Nagy lépés – hajtotta hátra füleit miközben zavarba esett. – De szeretem a karamellát – próbálta combja köré tekerni macskafarkát, viszont a másik lábától erre képtelen volt, így csupán rejtegette azt.
– Akkor hagyod magadat? – fordította maga alá a fiatalabbat és fölé támaszkodott.
– Vanília illatod lesz.
– Örülnék neki – bújt Jimin nyakába, majd le is támadta a fiatalabb érzékeny pontját.
Normál napjain is fel tudta volna húzni őt ennyivel párja, ám így, hogy még szenvedett a heatjétől is, igazi kínzásnak minősült Yoongi kis rituáléja míg illatával meg nem jelölte a fiatalabbat, miszerint ő már foglalt.
– Hyung... nagyon fáj még? – lapultak fülei fejére, miközben teljesen elvörösödött már.
– Most igen – harapott Jimin nyakába.
– Akkor nem csináljuk? – ölelte magához párját. Nem bírt magával. Igazából egy Yoongi illatú párna is elég lett volna, csak történjen valami, mert ez nagy kínzás volt a számára.
– De – emelkedett fel róla az idősebb. – De nem tudom, mennyire vagyok képes. Elég kellemetlen – hajtott le ő is füleit, mialatt macskafarkaik végre újból egymásra találtak.
– Csináljuk! – támadta le azonnal az idősebbet egy csókkal.
Jiminen eluralkodott az állatiasabb fele, bár ez csak annyiban mutatkozott meg, hogy jobban kimutatta, mit akar a másiktól. Ha nem ellenkezett volna Yoongi akkor már a kanapén kierőszakolja a szexet, de így kénytelen volt a hálószobáig kibírni. Ott azonban szinte azonnal ledobta minden ruháját, majd elterült az ágyon Yoongi szemei előtt. Az idősebbnek akadtak még gondjai az előző nap okozta sérülés miatt, azonban legalább egy menet erejéig szerette volna rendesen kielégíteni a fiatalabbat, így próbált megbirkózni problémájával, amiben Jimin nyögései rengeteget segítettek. Bár érezte, nincs minden rendben, de sikerült leküzdeni a fájdalmát. A calico ugyanis nem hétköznapi látványt nyújtott, melyet így, fényáradatban végre teljes mértékben ki tudott élvezni. Jiminnek tökéletes, vékony alakja és formás feneke volt amelynek senki sem tudott volna ellenállni, ha nem rejtegette volna mindig óriási ruhákban magát. Yoongi egész nap gyönyörködött volna az alatta élvezkedő Jiminben, kinek nyögései zeneként visszhangoztak füleiben, mialatt Yoongi karjaiba kapaszkodott, melyek lábait tartották. Fülei fejére simultak, farka combja köré tekeredett szemeit pedig hamarosan behunyta szégyellősége miatt miután észrevette, az idősebb folyamatosan testét pásztázza és hosszú pillanatokat tölt az átlagosnál kisebb péniszén. Nem szerette, ha ennyire megnézik, ezért tudván, hogy a másik nem fogja megállítani, erőt vett magán és pozíciót váltott. Hátat fordítva nehezedett térdeire, majd Yoongi párnáját magához ölelve kínálta a lehetőséget párjának, ki természetesen azonnal folytatta teendőit ott, ahol abbahagyta, csak hogy újból halhassa Jimin nyögéseit. Azonban nem bírta ki a másik nélkül, muszáj volt hozzásimulnia, végül pedig macskafüleit harapdálva bókolt a fiatalabbnak.
– Csodálatos vagyh – lihegett, miközben egy pillanatra sem pihent meg.
– Hyungh! – bukkant ki egy értelmes szó Jimin ajkai közül. – Énh...
– Gyerünk Jiminh! A kedvemért! – kezdte simogatni egyik kezével Jimin péniszét.
Nem kellett már sok a fiatalabbnak, igazából kicsit próbált is küzdeni azzal a bizonyos érzéssel, hogy tovább élvezhesse párja lüktető férfiasságát testében, de a végtelenségig nem tudott ellenállni és feladva a harcot Yoongi ujjait között ért a csúcsra. Ezután minden lélegzetét egy apró nyögés kísérte, amint az idősebb lassított.
– Hyungh – bújt párja párnájába.
– Mi az? – kelt fel Jimin mögül, hogy kicsit rendbe szedje magukat.
– Te nem akarsz?
– Nem tudok – hallatszott a gumi csattanása, amint megkötötte azt.
– Miattam? – szorult még jobban macskafarka combja köré.
– Hogy kérdezhetsz ilyet? Dehogyis! – mordult fel Yoongi, majd már érezte is maga mellett a fiatalabb, amint a fekete macska ledől mellé az ágyra. – Miattad még álmomban is elélvezek – vette rá Jimint, hogy kikukucskáljon a párnából amint az leült sarkaira.
– Akkor mitől nem?
– Fáj – nézett le a kényes területre. – Látod, nagyon piros is. Minden mozdulat fájt – pillantott Jimin szemeibe újból. – Csak miattad akartam legalább egyet.
Jimin már nem hitte, hogy jobban zavarba tud esni, ám Yoonginak mégis sikerült ezt elérni nála, de szerencsére nem látszott rajta, hogy kipirult, hiszen a korábbi történésektől az egész teste olyan volt, mint egy eper. Ám hiába hallotta azt amit, ő még mindig a hormonoktól túlfűtött fejével gondolkozott, ezért elengedve a párnát térdelt fel Yoongi mellé, majd egy érzéki puszit adott hatalmas ajkaival párja sérült testrészére.
– Most jobb? – nézett fel az idősebbre.
– Hát... – kínlódott. Végre kicsit lankadt a lelkesedése, mire Jimin újra elkezdte felizgatni, amitől csak jobban fájt férfiassága, de ezt nem akarta megosztani a fiatalabbal. – Nem akarsz inkább pihenni? – fogta meg a másikat, majd ledöntve az ágyra fölé támaszkodott. – Nem vagy éhes, vagy szomjas?
– Szomjas – pislogott ártatlanul.
– Hozok inni – nyomott egy gyors csókot Jimin, homlokára, majd már rohant is a konyhába.
A fiatalabb kényes napjai nehezen teltek Yoongi sérülése miatt. Nem volt felkészülve ennyi szexre az idősebb, melynek meg is lett az eredménye, így viszont kész kihívás volt kielégíteni a másik vágyait. Legalább munka közben tudtak picit pihenni és gyógyulni, de még akkor is látta a calicon, hogy nincs minden rendben. Olykor észrevehető volt, amint egy hőhullám végigfutott rajta. Teljesen kipirult ilyenkor, megállt a munkában, ajkai szétváltak és csukott szemmel mélyeket lélegzett. Tiszta szerencse volt, hogy más nem figyelte annyira, mint Yoongi, különben biztos elindult volna róla egy pletyka, vagy elkezdték volna megalázni az emberek emiatt. Sosem lehetett tudni, mit reagálnak az ilyesmire, ezért az idősebb próbált mindent úgy rendezni, hogy a lehető legkevesebbet legyenek szem előtt. Szerencsére pedig sikeresen túlélték az első alkalmat, melyet azzal ünnepeltek, hogy rengeteget aludtak. Jimint szinte ki sem lehetett kelteni az első hétvégén az ágyból, pedig Jungkook nagyon próbálkozott vele. Zaklatta a dupla randival, mert be akarta mutatni az új párját, emiatt pedig nagyon sokat rezgett a calico telefonja.
– Kicsit magam ellen beszélek, de nem akarsz válaszolni neki? – pillantott a fiatalabb mobiljára Yoongi, melyet épp a rendetlen szoba közepéről vett fel, majd oda is dobott Jimin mellé az ágyra.
– Majd – bújt jobban a takaró alá, miközben újabb üzenete érkezett.
– Azért jó lenne, ha magadhoz térnél. Ne aludd át a hétvégét, mert lennének terveim veled – szedte össze a szétdobált ruhákat.
– Nem akarom azt csinálni... Tudod... Most elég volt egy időre.
– Nem is arra gondoltam. Ébresztő Jiminie! – dobta meg egy pólóval a Jiminnek vélt dombot ágyában. – Mássz ki onnan, reggelizzünk, aztán töltsük együtt a napot!
– Nincs kedvem – mocorgott a takaró alatt.
– Veszek neked tempurázott rákokat – erre felfigyelt.
– Mennyit?
– Amennyit csak akarsz – állt ágyuk előtt Yoongi és Jiminre várt.
– Ehetek azt reggelire?
– Igen.
– Rendben – bukkant fel a fiatalabb. – Mehetünk.
– Előbb öltözz fel! – mosolyodott el Yoongi a kis kócos calicon, kinek lassan macskafarka is felbukkant. – Szedd kicsit össze magad. Nem szeretném, ha bárki meglátná, mit rejtenek azok a hatalmas pulcsik.
– Nem ehetek itt? – hajtotta hátra füleit, hátha aranyos külseje majd meggyőzi az idősebbet.
– Nem. Öltözz és menjünk!
– Mmh... Rendben – mászott ki az ágyból.
Végig morgott míg felöltözött, még a kis étteremig is sokszor dobta fel az ötletet, hogy inkább vigyék haza az ételt, ám amint Yoongi leültette és betömte a száját tempurázott rákkal, elhallgatott. Láthatóan jobb kedve lett, még füleit is meg-meg mozdította egy finomabb falat közben, amit először csinált párja társaságában.
– Látom, jól érzed magadat – könyökölt az asztalon Yoongi, mialatt a mellette ülőt figyelte.
– Finom – mosolyodott el halványan Jimin, majd már folytatta is a falatozást amint szorosabbra fűzte a kettejük macskafarkaiból álló csomót, melyet rejtegettek a kíváncsi szemek elől.
– Ennek örülök. Mihez lenne ma kedved? Vagy még mindig otthon szeretnél lustálkodni egész nap? – reggelizett tovább Yoongi is.
– Nem feltétlenül – vette kezébe mobilját Jimin.
– Akkor most fordult a kocka, mert én szívesebben aludnék már.
– Jungkook ma találkozni szeretne – olvasgatta üzeneteit a fiatalabb.
– Megvárlak akkor otthon.
– Nem. A barátját is hozni akarja – pillantott Yoongira a calico.
– Hát... – szemlélte Jimint a másik, miközben nagyot sóhajtott. – Egyszer túl kell esnünk rajta, nem?
– Eljössz velem, ha ma összefutnék velük?
– Persze. Elmegyek veled, nem hagylak egyedül. Pláne nem azzal a nyúllal – bújt vissza tányérjába Yoongi.
– Jungkook a legjobb barátom. Mintha a családom lenne. Ne utáld ennyire – foglalkozott telefonjával Jimin és végre válaszolt a meghívásra.
Azonban Yoongi nem mondott semmit a fiatalabb kérésére. Nem szerette a nyulat és valószínűleg sohasem fogja megkedvelni, mondjon bármit a másik. A bemutatkozással elrontott mindent, amit az idősebb szerint már semmivel sem tudott volna helyrehozni, viszont Jimint nem akarta megbántani, ezért inkább csendben maradt. Hazudni nem fog, azt nem szeret.
A calico a reggeli folyamán végül kitalálta maguknak a napi programot, amitől kicsit félt is, bár az a gondolat, hogy Yoongi majd ott lesz vele, cseppet megnyugtatta. Azonban szeretett volna még növelni valamelyest önbizalmán, ezt pedig a szokásos szépítkezésével akarta megvalósítani.
– Valami más rajtad – figyelte Jimint Yoongi, amint az elkezdte felvenni cipőit.
– A sminkem? – pillantott fel az idősebbre. – Pedig nem sok. Szerintem nem észrevehető.
– Nem... Valami más. Nem tudom micsoda – ült le ő is a fiatalabb mellé a földre készülődni.
– Talán csak elszoktál a hétköznapi látványomtól, mert túl sokat fekszek az ágyadban – mosolygott Jimin, miközben megrázta egyik fülét és Yoongi rá is jött, mi az, ami furcsa. – Mi az? – pillantott ijedten a másikra amint az megfogta macskafülét.
– Te sminkeled a füled? – lepődött meg miután szemügyre vette színes poros ujjait.
– Csak néha, hogy egy-két folt szebb legyen – pirult el Jimin. – Ne mondj semmit...
– Ennyire izgulsz?
– Ő egy ember. Az emberek gonoszak. Tökéletesnek kell lennem – kötötte be cipőjét, majd felállt, hogy ő indulásra kész.
– Tökéletes vagy, Jimin. Nem kellenek ilyen trükkök.
– Ezt csak te gondolod így – játszadozott saját farkincájával. – Mehetünk?
– Egy pillanat – kapta fel gyorsan ő is cipőit.
Yoongi ugyan nem örült, hogy a calico ilyen messzire megy a sminket illetően, de valahol megértette. Tudta, nem szereti az embereket, de arra nem számított, hogy ennyire tart tőlük. Meglepte, ám emiatt már szinte gyűlölte, hogy ez lett a hétvégi programjuk. Neki alapból nem volt kedve ehhez az egészhez, de látva a feszült Jimint még jobban ellenezte az egészet. Viszont nem akart ebből vitát. Ha a calico szeretné ezt a találkozót, akkor megejtik, ám gondoskodni fog róla, hogy olyan hamar lelépjenek, ahogy csak tudnak.
– Örülök, hogy végre találkozunk – hajolt meg Jungkook új barátja. – Yohan vagyok. Jungkook már sokat mesélt rólad, Jimin.
– Meghiszem – próbált kedvesen mosolyogni, de nem tudta leplezni, mennyire feszült is.
– Te pedig biztos Yoongi vagy. Rólad is hallottam.
– Örvendek – erőltette magára a jó modort, bár az arcáról virított, mennyire másra gondol éppen.
– Yohan az önkormányzatnál* dolgozik és kedveli a hibrideket – pillantott párjára Kook. Láthatóan tetszett neki az ember.
– Ez remek – szólalt meg Yoongi, ám hangsúlya hatására Jimin átvette inkább az irányítást.
– Menjünk be és igyunk valamit, ha már itt vagyunk – karolt a fekete macskába. – Ne az utcán beszélgessünk – mentek előre. – Légy kedvesebb! – súgta oda az idősebbnek kívánságát.
– Nem mondtam semmi rosszat – tekerte fel maga mögött farkát, amit ritkán tett. Innen is látszott, van benne feszültség.
– De hallani a hangodból.
– Maradjak inkább csendben?
– Csak légy kedvesebb a kedvemért – értek oda a pulthoz.
– Te is máshol lennél inkább.
– Üdvözlöm önöket! Mit adhatok – mosolygott rájuk a kis barista.
– De akkor is. Hello! – tért át a rendelésre Jimin. Gyorsan elhadarta mit szeretne, mivel pedig Yoongi számára mindegy volt, milyen kávét isznak, ezért kért helyette is, majd már az átvevő pultnál folytatták beszélgetésüket, hogy Jungkookék a lehető legkevesebbet hallják belőle. – Légy kedves!
– Minek? Te se kedveled ezt az embert. Minek erőlködsz, nem fogod megszeretni.
– Mert Jungkook fontos nekem, neki pedig ez fontos. Nekem pedig az, hogy kedvesebb legyél. – nézett Yoongira szomorú szemekkel és hátracsapott fülekkel, majd egy nagy sóhajjal inkább elemelte róla tekintetét. – Elmehetsz, ha nem akarsz kedves lenni. Csak találj ki valami jó hazugságot – játszadozott körmeivel.
– Nem hagylak egyedül... Igyekezni fogok. De csak miattad.
– Köszönöm.
– Valami baj van? – bukkant fel Yohan.
– Csak eszünkbe jutott valami kellemetlen munkahelyi probléma. Amiatt aggódunk kicsit. De semmi egyéb – hátrált Jimin felé Yoongi.
– Értem. Remélem azért nem nagy gond.
– Ketten megoldjuk ezt is – sóhajtott nagyot, miközben azt mantrázta magában, hogy kedvesnek kell lennie.
– Párban minden könnyebb.
– Ez igaz. Legalább van, aki ösztönöz.
– Néha csak ennyi kell.
– Kookie? – érdeklődött Jimin.
– Mosdóba rohant, mindjárt jön. Addig üljünk majd le.
– Készen is van a cappuchino és a latte – tette le a calico elé a barista lány a két kávét, melyet el is vett Jimin.
– Keresünk helyet – indult meg.
– Nyugodtan – maradt magára Yohan.
– Így megfelel? – érdeklődött halkan Yoongi.
– Jó lesz. Köszönöm, Yoongi.
– De ha felhozza a szex témát megüthetem?
– Ha felhozza, igen – mosolyodott el Jimin.
– Csak nyugodj meg és beszélj te helyettem! Én nem nagyon akarok – értek oda egy üres asztalhoz.
– Tempurázott rák? – ült le Jimin.
– Amennyit csak akarsz.
– Rendben. Megegyeztünk – foglalt helyet Yoongi mellett a fiatalabb. – Kieszlek majd a vagyonodból.
– Úgy legyen!
(*Dél-Koreában a hivatali dolgozók a legmegbecsültebbek. Aki az államnak dolgozik az a top munkás, jól keresnek és kitűnően végzik munkájukat.
Lassan, de haladunk. Tudjátok, vizsgák meg minden!
Facebook oldalunk --> LINK
Wattpad ---> Wattpad )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése