Ám választ nem kapott már a fiatalabbtól, még egy bólintást sem,
mielőtt az bekapta volna ujját. Első alkalom, amire készült és tudta,
hogy ha máskor nem, majd Jimin heatje alkalmával kell megejteniük, ám
mégis izgult. Meglepte ez az izgalom, még sosem érzett ilyesmit mással,
maximum hasonlót, amely egy csók hatására el is múlt, ám ez nem. Ez csak
rosszabbodott. Miféle trükk ez a calico részéről?
– Biztos vagy benne? – vetkőztette a fiatalabbat Yoongi, miután átverekedték magukat a lakáson a hálószobába, majd letelepedtek az ágyra.
– Milyen kérdés ez? – foglalt helyet Yoongi ölében a fiatalabb és amint megszabadult felsőjétől már vadászta is párja ajkait.
– Még nem láttalak meztelenül – simogatta Jimin immár csupasz felsőtestét, mely izmos volt ugyan, de nem az edzéstől, hiszen nem járt el a fiatalabb, sokkal inkább a soványságtól.
– Sok a duma! – csókolgatta megállás nélkül az idősebbet, mialatt igyekezte megszabadítani a másikat is ruháitól.
– Izgulok – vallotta be félelmét Yoongi. Nem szokása ilyesmi, de az is igaz, hogy még sosem aggódott ennyire, hogy majd elront valamit.
– Miért? – ostromolta az idősebb nyakát, majd csak annyi időre engedte pihenni párját, míg le nem küzdötte róla pólóját. Egy pillanat volt csupán és Jimin máris kulcscsontját kezdte kóstolgatni.
– Nem tudom – sóhajtozott, miközben tovább simogatta a fiatalabbat. – Talán miattad.
– Nem kell – döntötte le Yoongit az ágyra. Kicsit kifordult önmagából, bár még látszott rajta az a félénk természet, hiszen teljesen kipirult arca, fülei pedig behajtva ékeskedtek puha tincsei között. Kerülte is a másik tekintetét míg melegítőjétől próbálta megfosztani, mert érezte, most rendesen felmérik testét.
– Segítek – emelte fel csípőjét Yoongi, hogy a másiknak könnyebb dolga legyen, majd amint már landolt is a földön nadrágja, Jimin a maradék ruháit kezdte ledobálni magáról, ám valahogy a boxer fennmaradt rajta, ahogyan a házurán is. Így ült Yoongi csípőjére, majd megtámaszkodva mellkasán enyhén ringatózni kezdett. Alsó ajkába harapott, láthatóan jól esett neki az előjáték, de ugyanakkor behunyta szemeit és saját dereka köré fonta macskafarkát. Zavarban volt. – Szép vagy.
– Hm? – dermedt le egy pillanatra Jimin és elkapta Yoongi tekintetét.
– Szerintem szép vagy és vonzó – ült fel hozzá Yoongi, majd ezzel a lendülettel le is döntötte a fiatalabbat az ágyra miközben megcsókolta. – Szép vagy – puszilt állára. – Gyönyörű. Az illatod pedig észveszejtő – sóhajtott nagyot Jimin nyakába bújva. Lágyan simogatta a fiatalabb bőrét és próbálta apró puszikkal ellazítani a már érezhetően feszült, ugyanakkor felizgult partnerét az idősebb, ugyanis Jimin alig engedte őt letelepedni lábai közé. Amint pedig Yoongi elindult lefelé mellkasán, majd ujjaival a fiatalabb boxerét igyekezett lassan eltűntetni, Jimin azonnal összezárt, amitől Yoongi alig tudott megmoccanni. – Baj van? – emelte fel tekintetét az alatta fekvőre, ki karjai mögé bújva kerülte párja pillantását amint levegő után kapkodott.
– Ne nevess! – lihegett.
– Miért nevetnék?
– Ne nevess ki! – rejtőzködött továbbra is társa elől Jimin, mialatt nem engedett combjai szorításából. – Ígérd meg!
– Ígérem, nem fogok – húzta össze szemöldökeit Yoongi. Volt tippje, mire érti Jimin, de nem volt biztos benne, hiszen ki tenne ilyet? Kellett még néhány mély lélegzet a fiatalabbnak mire engedett a szorításból és Yoongi folytatni tudta megkezdett mozdulatsorát, melyet már inkább a kíváncsiság vezérelt. Amint megszabadult a felesleges ruhadarabtól rögtön igazolódott sejtése, ám nem nézhette meg jobban magának párját, mert az azonnal bevetette macskafarkát és eltakarta a számára oly kínos területet. Bujkált az idősebb elől, aminek Yoongi egyáltalán nem örült. – Jimin – tért vissza inkább a fiatalabb nyakához néhány apróbb csókkal, miközben próbálta elhessegetni arcát takaró kezeit.
– Hm? – kukucskált ki a fiatalabb.
– Ehhez bizalom kell baby. Hagyjuk abba?
– Nem! Ne... – nyelt nagyot, de továbbra sem tudott engedni szorongásából, ezért Yoongi lépett helyette. Elhúzta egyik karját arca elől, így végre elkaphatta tekintetét, és felült. Az idősebb szemei rávették Jimint, hogy bújjon elő a burkából, mikor pedig végre nem rejtőzött tovább Yoongi pillantása lassan szaladt végig testén, miközben Jimin izgult, hogy mit fog majd látni párja arcán. Félelme megalapozott volt, de mint kiderült, felesleges Yoongival szemben. Az idősebb nem nevette ki, még csak el sem mosolyodott miután Jimin macskafarkát elhessegetve szemügyre vette méreteit, majd simogatva legféltettebb kincsét újra a fiatalabb szemébe nézett.
– Imádom – játszadozott vele tovább Yoongi.
Jiminnek kellet egy kis idő mire végleg megszabadult szorongásától, amiben párja nagyon nagy segítséget nyújtott. Újra átvette az irányítást a heat és többé nem érdekelte, mit gondol róla Yoongi. Csak azzal foglalkozott, hogy minél hamarabb kielégítse éhségét, mely rendszerint nem uralkodott el rajta ennyire, köszönhetően bogyóinak, azonban párja közelsége rendesen felerősítette minden ösztönét. Fojtogató vanília és karamella illat lengett körülöttük a hosszú este alatt, miközben lassan teljesen kiismerték egymás testét. Jimin önmaga volt, nem figyelt már semmire. Fülei végig fejére lapultak, ám macskafarka ezúttal szabadon lengett és engedelmeskedett érzéseinek. Sohasem volt útban, még akkor sem mikor Yoongi hátulról ölelte magához a sokadik menet alkalmából, hogy teste minden porcikáját érezhesse. Máskor már a harmadik, vagy maximum a negyedik alkalommal kidőlt volna, ám a fiatalabb feromonjaitól egy cseppet sem érezte magát kimerültnek. Nem tudott megállni míg Jimin ott nyögött ágyában. Képtelen volt pihenni, csak arra tudott koncentrálni, hogy a másikat kielégítse, melynek minden pillanatát kiélvezett. A fiatalabb hangja minden alkalommal csak jobban felizgatta, macskafülei valósággal könyörögtek néhány foglenyomatért, formás hátsójáról pedig nem tudta levenni tekintetét, amint az újra és újra elnyelte nemesebbik felét. Jimin elképesztő volt számára, mintha egy angyalt sodort volna az élet kezei közé, ő pedig úgy is bánt vele. Mindent megengedett és megadott neki, még azt is, hogy lefogva kezeit lovagolja meg úgy, ahogyan kívánja. Nem sietve, nem kapkodva, nem olyan szögben és tempóban, ahogyan ő akarta, hanem ahogyan a fiatalabb, még akkor is, ha nem láthatta közben azt, amit szeretett volna, csupán hallhatta a nyögdécselő Jimint kin már érződött, kifáradt. Ám Yoongi segített neki és inkább átvezette tenyereit saját mellkasára, hogy ott támaszkodjon meg kényelmesen a másik, majd megtartva társát egy bizonyos magasságban kezdett inkább ő mozogni. A fiatalabb úgy helyezkedett ahogyan a legélvezetesebb volt számára, Yoongi pedig igyekezett gyönyörködni a felette nyögdécselő calicoban és nem koncentrálni arra, mennyire fájdalmas már az este. Ám mivel órák óta csak egymással foglalkoztak Jimin megedződött, így nem volt olyan egyszerű dolga. Végül hiába küzdött, megadta magát a fájdalmának és inkább megpihent.
– Sajnálomh – lihegett amint megállt. – Nem bírom már. Fájsz – ültette inkább hasára Jimint, egyik kezével pedig saját magát kezdte masszírozni. – Sajnálom – sziszegett a levegő fogai között, de nem tudott mit tenni. Rég volt része ilyesmiben és teljesen elszokott tőle, nemesebbik részéről nem is beszélve.
Jimin nem örült amiért félbeszakították, de nem volt túl sok ereje a másik ellen. Rögtön magára fogott és ott folytatta, ahol abbahagyták. Nem kellett már igazán sok neki, végül pedig hajába túrva érte el az este folyamán már sokadszorra a csúcsot amint ott ült Yoongi hasán. Az idősebb örült, hogy ilyen kilátás tárult elé, egész végig erről fantáziált, ám ahogyan Jimin kezdett lenyugodni, majd fáradtan el is dőlt mellette, kicsit rosszul érezte magát.
– Szomjas vagyok – nyammogott behunyt szemekkel, amint Yoongi cirógatni kezdte kipirult arcát.
– Hozok neked inni, aztán kicsit rendet rakunk – viszont Jimin nem válaszolt, csak hümmögött. – Elég mára? – érdeklődött mielőtt elrohant vonna vízért.
– Tudnám még, de te nem – bújt párnájába.
– Hát sajnálom – hajtotta le füleit Yoongi. – Hozok inni – mászott ki az ágyból.
Jimin nem igazán volt használható a rendrakást tekintve. Ahogyan megitta a pohár vizet már aludt is volna, ha Yoongi nem zaklatja egy-két dologgal. Ám pizsamát így sem sikerült ráadni, aminek az lett a következménye, hogy reggel, melyen ezúttal nem kellett munkába készülődni, feltűnően szégyenlőssé vált.
– Nem jössz ide? – bújt hajába Yoonig miközben ébredezett.
– Itt vagyok.
– Csak a fejed. Had öleljelek meg! – kúszott volna be keze a másik takarója alá, ám az azonban nem hagyta. – Haragszol rám? – nyitotta ki szemeit és megpróbálta elkapni Jimin pillantását.
– Nem – pislogott laposakat.
– Akkor mi a baj?
– Fázok – kamuzott a fiatalabb.
– Nem nevetlek ki – lepődött is meg Jimin, amint Yoongi belelátott gondolataiba. – Este sem tettem, most sem fogom.
– Kisebb... mint a tiéd.
– Szerintem nagyon édes... – próbálta megnyugtatni Jimint. – Had öleljelek meg. Legalább hátulról akkor, kis kiflim. – Jimin nem válaszolt erre semmit, ám gondosan ügyelt arra, nehogy kivillanjon bármilyen testrésze is, miközben közelebb húzódott párjához, ahogyan az kérte. – Így szeretek ébredni – sóhajtott nagyot a fiatalabb illatából.
– Reggeliznünk kellene. Nagyon éhes vagyok – játszadozott Yoongi ujjaival.
– Még egy picit várj!
– Nem tudok...
– Rendben – húzta el kezét. – Akkor menj és egyél! Itt megvárlak.
– Te nem eszel velem? – ült fel Jimin a takaróba bugyolálva.
– Én még szundizok.
– Egyél velem hyung! – bújt a másik arcához.
– Inkább megeszlek téged. Mit szólsz? Hamm! – csattantak fogai, mire Jimin mosolyogva meghátrált.
Soha nem csinált ilyesmit Yoongi, ez volt az első alkalom. De imádta a fiatalabb mosolyát, ha pedig ezekkel meg lehet nevettetni, akkor elhatározta, fog még hasonlóakat művelni, ugyanis Jimin vigyora mindig feltöltötte őt energiával. Ezúttal is csak emiatt tudott kimászni az ágyból, mely mágnesként vonzotta. Nagy nehezen megreggeliztek, bár Yoongit inkább egy kávé érdekelte, mintsem némi szilárd táplálék. Miközben az asztalnál falatozott Jimin, már érezte az idősebb a levegőben szállingózó hormonokat, éppen ezért kereste elő a fiatalabb bogyóit, hogy nagyon gyorsan vegye be a napit, mivel azt minden reggel szokta szedni. Jimin szót fogadott, bár hozzátette, ettől még este muszáj lesz az idősebbnek újra foglalkoznia vele.
– Nem tudom, mennyire tudom teljesíteni majd a vágyaidat – dőlt le a kanapéra Yoongi. Szinte azonnal el is aludt volna, ha Jimin nem kapcsol tévét és nem kezd beszélni hozzá.
– Miért? – ült le mellé nagy pulcsijában és boxerében.
– Még nem vagyok százas.
– Miért? Megnézhetem?
– Csak, ha én is téged – nyitotta fel álmos szemeit Yoongi.
– Ahh... – hajtotta le füleit Jimin, majd ujjaival macskafarkát kezdte gyömöszölni. – Akkor pihenj ma. Hazamegyek aludni és tudsz pihenni este.
– Láttalak este Jimin – fogta meg egyik karját Yoongi. – Szerintem nagyon édes vagy – húzta magára párját.
– Kicsi – bújt hozzá.
– Engem nem zavar. Érdekes mód pedig nagyon izgató méreteid vannak. Kifejezetten tetszik.
– Tényleg?
– Igen. Ne legyél előttem szégyenlős, mert nincs miért – puszilt a fiatalabb fejére Yoongi, miközben az lassan nyakába bújt pihenni.
– Igyekszem majd – fonta össze macskafarkát az idősebbével.
– Helyes. Viszont én még nagyon álmos vagyok – simogatta Jimint, olykor kitérve füleire is. – Ha nem haragszol meg, akkor még aludnék. Te csinálhatsz bármit, amit szeretnél. Érezd otthon magad – helyezkedett el Yoongi.
– Pihenek veled.
– Rendben. Csak takarózz be! – sóhajtott nagyot.
Jimin azonnal magukra terítette a kanapé végében mindig ott pihenő pokrócot, majd a Yoongi nyújtotta melegben kényelembe helyezkedett és lassan elaludt, ahogyan társa is. A kimerítő és hosszú éjszaka után nem csoda, hogy szükségük volt még egy kis pihenésre. Bár ha Yoongi nem lett volna ilyen álmos, akkor Jimin biztosan nem hagyja délelőtt sem nyugton. Ő folytatta volna amit félbehagytak, viszont szerencsére még nem volt annyira kimerült fejben, hogy ne tudott volna uralkodni magán, így csatlakozott egy délelőtti hosszú szundításhoz.
Előbb ébredt, mint párja, viszont arra gondolt, nem kel fel róla, elvégre Yoongi olyan kellemesen meleg volt, hogy nem akart kikelni a takaró alól. Ám telefonja hamarosan elkezdett rezegni. Üzenete érkezett, majd nem sokkal később rá még egy és még egy, alig akarta abbahagyni a zizegést, mire Jimin kíváncsiságból mégis feladta a pihenést. Óvatosan mászott le Yoongiról, bár ebben nem volt jó és az idősebb a végén már inkább segített is neki, csak ne térdeljen bele megint a gyomrába. Érdeklődve szemlélte mobilján az üzenetek sorát, melyek egytől egyig Jungkooktól jöttek. Az első néhány nagyon izgatott volt tele információval, hogy talált valakit a nyúl, akivel nagyon egy hullámhosszon vannak, ezt pedig muszáj volt megosztania vele, hiszen megvolt az első randi és minden klappol. A következőek már kicsit nyugodtabban hatottak, mivel afelől érdeklődött, mi van velük. Végül amiért sokáig nem kapott reakciót, az elméje viszont tovább gondolkozott, jött egy ötlet, hogy tartsanak dupla randit egyik nap és akkor meg tudnak beszélni mindent, plusz még össze is tud majd Jimin ismerkedni az újdonsült párjával. Rengeteg információ volt ez így hirtelen Jiminnek főleg egy ilyen este után, de azért próbált mindent befogadni és támogató barátként válaszolni, még ha legbelül kicsit féltékeny is volt a másika. Ahogyan Kook, úgy ő is kicsit tulajdonjának érezte barátját, ezért eleinte mindig volt benne némi keserű érzés, de végül minden alkalommal boldog volt amiért a másik szerelmes lett valakibe aki ezt viszonozta. Ezért bár nem kérdezte meg Yoongit, mégis igent mondott a dupla randira. Volt még néhány perce, hogy beszélgessen barátjával míg az idősebb fel nem ébredt, ám kiderült, igazából mindketten elfoglaltak, csak Jungkooknak muszáj volt ezt megosztania valakivel, Jimin pedig boldog volt, amiért rá gondolt. Amint Kook elköszönt, Jimin is letette mobilját. Vissza akart mászni Yoongihoz a takaró alá, viszont párja már ébren volt és nem engedte ezt neki úgy, ahogyan szerette volna.
– Nem fogsz megint belém térdelni – húzódott beljebb, majd felemelte a takarót. – Gyere ide!
– Beszélgettem Jungkookkal – feküdt le az idősebb mellé Jimin.
– Tényleg? – pattantak ki Yoongi szemei. Emlékezett rá, hogy a nyúl segített legutóbb Jimin nehéz napjain, így nagyon nem örült, amiért pont most merült fel megint a neve. – Miről?
– Képzeld, talált magának valakit és be akarja mutatni nekem.
– Ez megnyugtató – sóhajtott nagyot Yoongi.
– Úgyhogy majd lesz egy dupla randink.
– Ömm... Nekünk? Én nem igazán vágyok a nyulad társaságára.
– Nem mehetek egyedül. Ott lesz a barátja.
– És miért nem mehetsz emiatt egyedül?
– Mert... akkor ki fog engem megvédeni?
– Mitől kell téged védeni? – értetlenkedett Yoongi.
– Egy ember pasija van – támaszkodott fel Yoongira nézve Jimin. – Nem akarok vele egyedül találkozni.
( Haladunk szépen lassan tovább, ahogyan időm engedi. Sajnos azonban jön a kórházi gyakorlatom, így aludni sem lesz időm, de mindent meg fogok tenni a tételek, szakdoga, gyakszi és egyebek mellett, hogy folytassuk a Kitty kittyt! Szóval kitartást nekem meg nektek is!
Jah és sok sikert az érettségihez, ennél csak nehezebb lesz az élet :D
Facebook oldalunk --> LINK )
– Ne nevess! – lihegett.
– Miért nevetnék?
– Ne nevess ki! – rejtőzködött továbbra is társa elől Jimin, mialatt nem engedett combjai szorításából. – Ígérd meg!
– Ígérem, nem fogok – húzta össze szemöldökeit Yoongi. Volt tippje, mire érti Jimin, de nem volt biztos benne, hiszen ki tenne ilyet? Kellett még néhány mély lélegzet a fiatalabbnak mire engedett a szorításból és Yoongi folytatni tudta megkezdett mozdulatsorát, melyet már inkább a kíváncsiság vezérelt. Amint megszabadult a felesleges ruhadarabtól rögtön igazolódott sejtése, ám nem nézhette meg jobban magának párját, mert az azonnal bevetette macskafarkát és eltakarta a számára oly kínos területet. Bujkált az idősebb elől, aminek Yoongi egyáltalán nem örült. – Jimin – tért vissza inkább a fiatalabb nyakához néhány apróbb csókkal, miközben próbálta elhessegetni arcát takaró kezeit.
– Hm? – kukucskált ki a fiatalabb.
– Ehhez bizalom kell baby. Hagyjuk abba?
– Nem! Ne... – nyelt nagyot, de továbbra sem tudott engedni szorongásából, ezért Yoongi lépett helyette. Elhúzta egyik karját arca elől, így végre elkaphatta tekintetét, és felült. Az idősebb szemei rávették Jimint, hogy bújjon elő a burkából, mikor pedig végre nem rejtőzött tovább Yoongi pillantása lassan szaladt végig testén, miközben Jimin izgult, hogy mit fog majd látni párja arcán. Félelme megalapozott volt, de mint kiderült, felesleges Yoongival szemben. Az idősebb nem nevette ki, még csak el sem mosolyodott miután Jimin macskafarkát elhessegetve szemügyre vette méreteit, majd simogatva legféltettebb kincsét újra a fiatalabb szemébe nézett.
– Imádom – játszadozott vele tovább Yoongi.
Jiminnek kellet egy kis idő mire végleg megszabadult szorongásától, amiben párja nagyon nagy segítséget nyújtott. Újra átvette az irányítást a heat és többé nem érdekelte, mit gondol róla Yoongi. Csak azzal foglalkozott, hogy minél hamarabb kielégítse éhségét, mely rendszerint nem uralkodott el rajta ennyire, köszönhetően bogyóinak, azonban párja közelsége rendesen felerősítette minden ösztönét. Fojtogató vanília és karamella illat lengett körülöttük a hosszú este alatt, miközben lassan teljesen kiismerték egymás testét. Jimin önmaga volt, nem figyelt már semmire. Fülei végig fejére lapultak, ám macskafarka ezúttal szabadon lengett és engedelmeskedett érzéseinek. Sohasem volt útban, még akkor sem mikor Yoongi hátulról ölelte magához a sokadik menet alkalmából, hogy teste minden porcikáját érezhesse. Máskor már a harmadik, vagy maximum a negyedik alkalommal kidőlt volna, ám a fiatalabb feromonjaitól egy cseppet sem érezte magát kimerültnek. Nem tudott megállni míg Jimin ott nyögött ágyában. Képtelen volt pihenni, csak arra tudott koncentrálni, hogy a másikat kielégítse, melynek minden pillanatát kiélvezett. A fiatalabb hangja minden alkalommal csak jobban felizgatta, macskafülei valósággal könyörögtek néhány foglenyomatért, formás hátsójáról pedig nem tudta levenni tekintetét, amint az újra és újra elnyelte nemesebbik felét. Jimin elképesztő volt számára, mintha egy angyalt sodort volna az élet kezei közé, ő pedig úgy is bánt vele. Mindent megengedett és megadott neki, még azt is, hogy lefogva kezeit lovagolja meg úgy, ahogyan kívánja. Nem sietve, nem kapkodva, nem olyan szögben és tempóban, ahogyan ő akarta, hanem ahogyan a fiatalabb, még akkor is, ha nem láthatta közben azt, amit szeretett volna, csupán hallhatta a nyögdécselő Jimint kin már érződött, kifáradt. Ám Yoongi segített neki és inkább átvezette tenyereit saját mellkasára, hogy ott támaszkodjon meg kényelmesen a másik, majd megtartva társát egy bizonyos magasságban kezdett inkább ő mozogni. A fiatalabb úgy helyezkedett ahogyan a legélvezetesebb volt számára, Yoongi pedig igyekezett gyönyörködni a felette nyögdécselő calicoban és nem koncentrálni arra, mennyire fájdalmas már az este. Ám mivel órák óta csak egymással foglalkoztak Jimin megedződött, így nem volt olyan egyszerű dolga. Végül hiába küzdött, megadta magát a fájdalmának és inkább megpihent.
– Sajnálomh – lihegett amint megállt. – Nem bírom már. Fájsz – ültette inkább hasára Jimint, egyik kezével pedig saját magát kezdte masszírozni. – Sajnálom – sziszegett a levegő fogai között, de nem tudott mit tenni. Rég volt része ilyesmiben és teljesen elszokott tőle, nemesebbik részéről nem is beszélve.
Jimin nem örült amiért félbeszakították, de nem volt túl sok ereje a másik ellen. Rögtön magára fogott és ott folytatta, ahol abbahagyták. Nem kellett már igazán sok neki, végül pedig hajába túrva érte el az este folyamán már sokadszorra a csúcsot amint ott ült Yoongi hasán. Az idősebb örült, hogy ilyen kilátás tárult elé, egész végig erről fantáziált, ám ahogyan Jimin kezdett lenyugodni, majd fáradtan el is dőlt mellette, kicsit rosszul érezte magát.
– Szomjas vagyok – nyammogott behunyt szemekkel, amint Yoongi cirógatni kezdte kipirult arcát.
– Hozok neked inni, aztán kicsit rendet rakunk – viszont Jimin nem válaszolt, csak hümmögött. – Elég mára? – érdeklődött mielőtt elrohant vonna vízért.
– Tudnám még, de te nem – bújt párnájába.
– Hát sajnálom – hajtotta le füleit Yoongi. – Hozok inni – mászott ki az ágyból.
Jimin nem igazán volt használható a rendrakást tekintve. Ahogyan megitta a pohár vizet már aludt is volna, ha Yoongi nem zaklatja egy-két dologgal. Ám pizsamát így sem sikerült ráadni, aminek az lett a következménye, hogy reggel, melyen ezúttal nem kellett munkába készülődni, feltűnően szégyenlőssé vált.
– Nem jössz ide? – bújt hajába Yoonig miközben ébredezett.
– Itt vagyok.
– Csak a fejed. Had öleljelek meg! – kúszott volna be keze a másik takarója alá, ám az azonban nem hagyta. – Haragszol rám? – nyitotta ki szemeit és megpróbálta elkapni Jimin pillantását.
– Nem – pislogott laposakat.
– Akkor mi a baj?
– Fázok – kamuzott a fiatalabb.
– Nem nevetlek ki – lepődött is meg Jimin, amint Yoongi belelátott gondolataiba. – Este sem tettem, most sem fogom.
– Kisebb... mint a tiéd.
– Szerintem nagyon édes... – próbálta megnyugtatni Jimint. – Had öleljelek meg. Legalább hátulról akkor, kis kiflim. – Jimin nem válaszolt erre semmit, ám gondosan ügyelt arra, nehogy kivillanjon bármilyen testrésze is, miközben közelebb húzódott párjához, ahogyan az kérte. – Így szeretek ébredni – sóhajtott nagyot a fiatalabb illatából.
– Reggeliznünk kellene. Nagyon éhes vagyok – játszadozott Yoongi ujjaival.
– Még egy picit várj!
– Nem tudok...
– Rendben – húzta el kezét. – Akkor menj és egyél! Itt megvárlak.
– Te nem eszel velem? – ült fel Jimin a takaróba bugyolálva.
– Én még szundizok.
– Egyél velem hyung! – bújt a másik arcához.
– Inkább megeszlek téged. Mit szólsz? Hamm! – csattantak fogai, mire Jimin mosolyogva meghátrált.
Soha nem csinált ilyesmit Yoongi, ez volt az első alkalom. De imádta a fiatalabb mosolyát, ha pedig ezekkel meg lehet nevettetni, akkor elhatározta, fog még hasonlóakat művelni, ugyanis Jimin vigyora mindig feltöltötte őt energiával. Ezúttal is csak emiatt tudott kimászni az ágyból, mely mágnesként vonzotta. Nagy nehezen megreggeliztek, bár Yoongit inkább egy kávé érdekelte, mintsem némi szilárd táplálék. Miközben az asztalnál falatozott Jimin, már érezte az idősebb a levegőben szállingózó hormonokat, éppen ezért kereste elő a fiatalabb bogyóit, hogy nagyon gyorsan vegye be a napit, mivel azt minden reggel szokta szedni. Jimin szót fogadott, bár hozzátette, ettől még este muszáj lesz az idősebbnek újra foglalkoznia vele.
– Nem tudom, mennyire tudom teljesíteni majd a vágyaidat – dőlt le a kanapéra Yoongi. Szinte azonnal el is aludt volna, ha Jimin nem kapcsol tévét és nem kezd beszélni hozzá.
– Miért? – ült le mellé nagy pulcsijában és boxerében.
– Még nem vagyok százas.
– Miért? Megnézhetem?
– Csak, ha én is téged – nyitotta fel álmos szemeit Yoongi.
– Ahh... – hajtotta le füleit Jimin, majd ujjaival macskafarkát kezdte gyömöszölni. – Akkor pihenj ma. Hazamegyek aludni és tudsz pihenni este.
– Láttalak este Jimin – fogta meg egyik karját Yoongi. – Szerintem nagyon édes vagy – húzta magára párját.
– Kicsi – bújt hozzá.
– Engem nem zavar. Érdekes mód pedig nagyon izgató méreteid vannak. Kifejezetten tetszik.
– Tényleg?
– Igen. Ne legyél előttem szégyenlős, mert nincs miért – puszilt a fiatalabb fejére Yoongi, miközben az lassan nyakába bújt pihenni.
– Igyekszem majd – fonta össze macskafarkát az idősebbével.
– Helyes. Viszont én még nagyon álmos vagyok – simogatta Jimint, olykor kitérve füleire is. – Ha nem haragszol meg, akkor még aludnék. Te csinálhatsz bármit, amit szeretnél. Érezd otthon magad – helyezkedett el Yoongi.
– Pihenek veled.
– Rendben. Csak takarózz be! – sóhajtott nagyot.
Jimin azonnal magukra terítette a kanapé végében mindig ott pihenő pokrócot, majd a Yoongi nyújtotta melegben kényelembe helyezkedett és lassan elaludt, ahogyan társa is. A kimerítő és hosszú éjszaka után nem csoda, hogy szükségük volt még egy kis pihenésre. Bár ha Yoongi nem lett volna ilyen álmos, akkor Jimin biztosan nem hagyja délelőtt sem nyugton. Ő folytatta volna amit félbehagytak, viszont szerencsére még nem volt annyira kimerült fejben, hogy ne tudott volna uralkodni magán, így csatlakozott egy délelőtti hosszú szundításhoz.
Előbb ébredt, mint párja, viszont arra gondolt, nem kel fel róla, elvégre Yoongi olyan kellemesen meleg volt, hogy nem akart kikelni a takaró alól. Ám telefonja hamarosan elkezdett rezegni. Üzenete érkezett, majd nem sokkal később rá még egy és még egy, alig akarta abbahagyni a zizegést, mire Jimin kíváncsiságból mégis feladta a pihenést. Óvatosan mászott le Yoongiról, bár ebben nem volt jó és az idősebb a végén már inkább segített is neki, csak ne térdeljen bele megint a gyomrába. Érdeklődve szemlélte mobilján az üzenetek sorát, melyek egytől egyig Jungkooktól jöttek. Az első néhány nagyon izgatott volt tele információval, hogy talált valakit a nyúl, akivel nagyon egy hullámhosszon vannak, ezt pedig muszáj volt megosztania vele, hiszen megvolt az első randi és minden klappol. A következőek már kicsit nyugodtabban hatottak, mivel afelől érdeklődött, mi van velük. Végül amiért sokáig nem kapott reakciót, az elméje viszont tovább gondolkozott, jött egy ötlet, hogy tartsanak dupla randit egyik nap és akkor meg tudnak beszélni mindent, plusz még össze is tud majd Jimin ismerkedni az újdonsült párjával. Rengeteg információ volt ez így hirtelen Jiminnek főleg egy ilyen este után, de azért próbált mindent befogadni és támogató barátként válaszolni, még ha legbelül kicsit féltékeny is volt a másika. Ahogyan Kook, úgy ő is kicsit tulajdonjának érezte barátját, ezért eleinte mindig volt benne némi keserű érzés, de végül minden alkalommal boldog volt amiért a másik szerelmes lett valakibe aki ezt viszonozta. Ezért bár nem kérdezte meg Yoongit, mégis igent mondott a dupla randira. Volt még néhány perce, hogy beszélgessen barátjával míg az idősebb fel nem ébredt, ám kiderült, igazából mindketten elfoglaltak, csak Jungkooknak muszáj volt ezt megosztania valakivel, Jimin pedig boldog volt, amiért rá gondolt. Amint Kook elköszönt, Jimin is letette mobilját. Vissza akart mászni Yoongihoz a takaró alá, viszont párja már ébren volt és nem engedte ezt neki úgy, ahogyan szerette volna.
– Nem fogsz megint belém térdelni – húzódott beljebb, majd felemelte a takarót. – Gyere ide!
– Beszélgettem Jungkookkal – feküdt le az idősebb mellé Jimin.
– Tényleg? – pattantak ki Yoongi szemei. Emlékezett rá, hogy a nyúl segített legutóbb Jimin nehéz napjain, így nagyon nem örült, amiért pont most merült fel megint a neve. – Miről?
– Képzeld, talált magának valakit és be akarja mutatni nekem.
– Ez megnyugtató – sóhajtott nagyot Yoongi.
– Úgyhogy majd lesz egy dupla randink.
– Ömm... Nekünk? Én nem igazán vágyok a nyulad társaságára.
– Nem mehetek egyedül. Ott lesz a barátja.
– És miért nem mehetsz emiatt egyedül?
– Mert... akkor ki fog engem megvédeni?
– Mitől kell téged védeni? – értetlenkedett Yoongi.
– Egy ember pasija van – támaszkodott fel Yoongira nézve Jimin. – Nem akarok vele egyedül találkozni.
( Haladunk szépen lassan tovább, ahogyan időm engedi. Sajnos azonban jön a kórházi gyakorlatom, így aludni sem lesz időm, de mindent meg fogok tenni a tételek, szakdoga, gyakszi és egyebek mellett, hogy folytassuk a Kitty kittyt! Szóval kitartást nekem meg nektek is!
Jah és sok sikert az érettségihez, ennél csak nehezebb lesz az élet :D
Facebook oldalunk --> LINK )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése