Three sides of life 90. rész: Youngbum

A fiatalabbak boldogok lettek. Sikerült párjukat felvidítani, aki az alvás után úgy tűnt, már nem mérges rájuk cseppet sem, így újból mertek hülyéskedni és gyömöszölni egymást, mely tényleg nem zavarta most az idősebbet. Csak mosolygott rajtuk, míg 'kicsi a rakásban' nem végezték a kanapén, persze alul Seokjinnel, kit majd összenyomtak. De nem érdekelte, mert örült jókedvüknek és kedvességüknek, amivel meglepték őt.

Már nem haragudott rájuk, nem tudott tovább, főleg nem kis kedvességük után, bár abban is biztos volt, hogy mosolyukkal és hatalmas szemeikkel is elérték volna ugyanezt a hatást, de azért ez a megoldás jobban tetszett neki, hiszen többet nyert vele, mint néhány cuki pofival. Ezért hagyta, hogy azt csináljanak vele a fiatalabbak amit csak akarnak, így szinte úgy kezelték, mintha ő is egy része lenne a kanapénak. Míg feküdt azon és chatelt, addig Kook volt, hogy teljes egészében matracnak használta, olykor valamilyen lehetetlen módon ült lábainál amikkel, mintha ők lennének a gordiuszi csomó részei, úgy összegabalyodott, máskor Jjanggut tette fel hasára, míg leült a kanapé elé, hogy játsszon a kutyussal. De Jint ez nem zavarta, nem idegesítette cseppet sem. Ő elvolt így a kanapén, miközben megnézte a híreket is és nagyban beszélgetett Sugaval.
-Éhes vagyok. - furakodott be Seokjin és a háttámla közé Jungkook - Mit lehet enni?
-Maradt még az ebédből, de ha szeretnél, ehetünk melegszendvicset is. Esetleg rántottát, vagy valamilyen rament.
-Rament szeretnék.
-Rendben. Egy pillanat, csak ezt megírom még a bátyádnak. - simogatta meg a kisebb fejét Seokjin.
Közben Taehyung vígan elvolt az asztalnál Jin laptopjával, ám erre ő is felfigyelt.
-Én is azt kérek.
-Pár perc és megcsinálom akkor nektek.
-Nem kell. Elkezdem én. Pihenj csak. Én is meg tudom csinálni. És szerintem Kook is képes rá.
-Jah, igen. Csak nincs kedvem. - ölelgette Jint az említett.
-De gyere és csináld meg magadnak. Segíts nekem! - állt fel, majd a konyhába ment és előpakolt.
Jungkookot még kicsit noszogatni kellett, hogy ne érezze magát annyira otthon, ne legyen olyan anyuci kicsi fia, inkább tápászkodjon fel és szolgálja ki magát. Szerencsére így is tett, ezért végül Taehyunggal együtt készítettek vacsorát, miközben megérdeklődték a ház urától, hogy az mit szeretne enni és csináltak neki is valami harapni valót.

-Nagyon kedvesek vagytok ma. - ült le az asztalhoz Jin - Mit szeretnétek? Vagy az este miatt kapom? Hogy belementem?
-Nem. Semmi ilyesmi. Csak gondoltam, ne te ugrálj mindig nekünk. Úgyis dolgozol még emellett, mi meg néha plusz teher vagyunk, ahogy az ebédnél kiderült. Kijár neked is olykor a pihenés. - játszott leveses poharával azt nézve Taetae.
-Nem vagytok teher. Csak kicsit zavaróak voltatok.
-Akkor hagyunk érvényesülni. - nyitotta fel saját vacsoráját Jungkook.
-Nem. Azért segíteni fogunk. Többet, mint eddig. Elosztjuk majd szépen a feladatokat. - tett javaslatot Taehyung.
-Ez nagyon kedves tőletek. Köszönöm Taehyung. - nyomott egy gyors puszit annak arcára.
-Szerintem Kook nevében is mondhatom, hogy szívesen.
-Igen. Kapok akkor puszit én is? - tért rögtön a lényegre.
-Ha idejössz, kaphatsz. - Kooknak pedig több sem kellett.
Felpattant Taehyung melletti helyéről, majd Jinhez menve bezsebelte jutalmát a vacsora előtt. Mosolyogva ült vissza pár pillanattal később társa mellé és látott is hozzá korgó gyomorral a külön neki készített leveshez, miközben Taetae keresett valami nézhetőt arra a kis időre maguknak a tévében, mert nem tartott sokáig, mire befalták a meleg tésztát, majd mentek is szépen sorban fürdeni. Míg a fiatalok elvoltak a tisztálkodással, addig Seokjin megetette Jjanggut, ki végig ott ólálkodott lábuk alatt, miközben rendet tett a konyhában. Így nyugodt estének ígérkezett a nap vége mindenféle plusztól mentesnek, amit ezúttal a legidősebb nagyon is díjazott, mert kellet még neki egy kis idő a következő menet előtt főleg akkor, ha a többiek eggyel több extrát szerettek volna legközelebb.

-Nem vagyok álmos. - ült Taehyungon Jungkook, miközben annak hajával játszott.
-Hogy nem vagy álmos? Egész nap pörögtél. Miért nem fáradtál el? - érdeklődött csukott szemmel
-Nem tudom.
-Szeretnétek még valamit lefekvés előtt? - érkezett meg a frissen letusolt Seokjin is.
-Altatót a picurnak.
-Mert?
-Nem vagyok álmos hyung! - nézett Jinre a legfiatalabb - De Taetae meg már álmos.
-Én is aludnék. De igyál egy pohár meleg tejet. Hátha segít.
-Oké. Hozol nekem? - villantotta elbűvölő mosolyát, de Taehyung oldalba csípte.
-Kookie! Tudsz te is csinálni magadnak.
-Ahh! Jó! - mászott le az ágyról.
-Inkább vegyél fel egy pólót, vagy egy nadrágot és hozok neked. - pakolászott Jin a szekrényében - Nem szeretem, ha egy szál boxerban alszol.
-Rendben! - kezdett keresni magának valami ruhát.
Végül Jin egyik pólója lett a kiválasztott, amit azonnal le is ivott amint megkapta a tejet, bár hogy ezt hogyan kivitelezte, azt még ő sem tudta megmondani. Ám levenni már nem akarta, így abban feküdt be ezúttal két társa közé.
-Jó éjt Kook! Remélem már álmos vagy. - karolta át egyik kezével őt Taehyung.
-Ami azt illeti, nem. Éppenséggel gondolkoztam.
-Na és min? - érdeklődött Seokjin.
-Hogy elmehetnénk vidámparkba hárman.
-Csak hárman? - kérdezett vissza Tae.
-Igen. Miért?
-Hopiékat is el kéne hívni. Rég voltam velük.
-Akkor már tartsuk meg a bandázást és hívjunk mindenkit barátnőstül. - dobta fel Jin.
-Ez jó ötlet.
-De én randira gondoltam. - lombozódott le Jungkook.
-De akkor majd korán kell menni, hogy több dologra is fel tudjunk ülni, mert az ilyen helyeken mindig nagy sorok vannak. - folytatta Jin.
-Rendben. Majd akkor holnap megbeszélünk egy napot.
-Jah. Namon fog igazán múlni, mert ő a legelfoglaltabb.
-És mi nem megyünk el külön randizni? - szólt bele Jungkook.
-Majd elmehetünk valahova. De előbb akkor vidámpark. - bújt oda hozzá Jin.
-Okés. Szólok majd Hoseokéknak. Talán Namnál lenne legegyszerűbb ezt lebeszélni.
-Igen. Na akkor majd oda lejöttök egyik nap, ha nem is holnap, aztán kitaláljátok.
-Megbeszéltük. Jó éjt! - köszönt el a fiúktól Taetae.
-Jó éjszakát! - hallgatott el Seokjin is.
-Ahh... Jó éjt! - morgott kicsit Jungkook, de a többiek nem igazán foglalkoztak vele.
Párjai álmosabbak voltak mint ő, így hamarabb el is aludtak két oldalán, míg Kook csak bambult a plafonra és álmodozott egy randiról, amin nem kell félniük attól, ki látja meg őket, ezért tehetnek bármit. Elképzelte, hogy kifeküdnek egy kellemes napon a rétre és úgy viselkednek egymással ahogyan a négy fal között. Ölelgetik a másikat, puszilgatják, talán még egy pikniket is tartanak finom ételekkel, amiket Seokjin készített össze nekik még otthon, mialatt senki sem néz rájuk furcsán, vagy undorral arcán. Ezen gondolkodva aludt el lassan ő is, aminek az lett az eredménye, hogy erről is álmodott.

Ám ő már kevesebbet pihenhetett, mint a többiek, hiszen az éjszaka kellős közepén megszólalt Seokjin kapucsengője, ami felkeltette őket. Jin morcosan mászott ki a takaró alól, mialatt Taehyung is csak dörmögött, hogy mennyire nem tetszik neki ez és nem tudja ki az, de küldje el a pokolba, amiért ilyen későn fel meri kelteni őket, ám az idősebb azért valamivel kedvesebb köszöntésre készült. Pedig ő is mérges volt, de szerette volna megtartani udvarias oldalát.
-Ki az? - szólt álmosan a kaputelefonba.
-Én vagyok, drága barátom! Youngbum!
-Mi? Mit keresel itt? - nyíltak nagyra azonnal szemei.
-Jöttem meglátogatni téged! A reptérről egyenesen hozzád jöttem. Felengedsz? Hogy tudjak hol aludni? Vagy zavarok?
-Persze felengedlek. - mégis milyen ember lenne, ha nem engedné be el, mikor nincs hova mennie? Ám ez egy hatalmas problémát vetett fel. Hogyan magyarázza ki magát a hálószobában uralkodó helyzetből - De ma volt egy kis kocka est, így itt alszik két barátom.
-Nem baj, elférek én a földön is.
-Majd megbeszéljük. Gyere be! - engedte fel barátját, majd rohant is a hálószobába - Jungkook azonnal öltözz fel! - kapcsolta fel a villanyt, majd keresett is egy nadrágot neki - A táskáitokat dugjuk el! - kezdett pakolászni - A kellékeket is. Jól rejtsük el mindet! Síkosító? Hova tettétek?
-Mi a baj? - kelt fel Taehyung, miközben Jungkook még álmosan menekült párnájába a fény elől.
-Itt van egy barátom és ma itt alszik.
-És?
-Nem tud rólatok. Sem semmiről. És nem is szeretném, ha tudna még bármit is, ezért ti nem vagytok most csak a barátaim. Szóval gyorsan öltözz fel Jungkook mielőtt felér, addig én eldugok mindent.
-És ki ez a pofátlan barátod, aki bármiféle előrejelzés nélkül felbukkan az éjszaka kellős közepén?
-Youngbum. A legrégebbi barátom. Ő mindig ilyen volt. De segíts, ha már felkeltél! - rúgta be az ágy alá táskáikat Seokjin.
-Miért nem mondod el akkor inkább neki és hagysz minket nyugton?
-Ez nem ilyen egyszerű, főleg nem az éjszaka közepén.
-Pedig mindannyiunk estéjét megkönnyítenéd. - mászott ki a takaró alól Taetae.
-Max a tiéteket. Minden kis játékotok el van rakva? - nézett körbe Jin.
-Mindjárt leellenőrzöm. - állt fel Taehyung, miközben megszólalt Seokjin csengője.
-Beengedem, ti meg viselkedjetek rendesen. Kocka est volt, ezért maradtatok itt semmi több.
-Jó-jó! - húzta fel nadrágját Jungkook - Már itt sem lehetünk rendesen együtt. Lassan sehol sem. - morgott, míg az idősebb kirohant az ajtóig.
-Szia!
-Seokjinnie! - borult nyakába régi barátja - Olyan rég láttalak! Meg akartalak lepni. Remélem nem okoztam túl nagy gondot. - engedte el mosolyogva a másikat.
-Nem. - hazudott, hiszen de! Elég necces helyzetbe keverte így őt Youngbum.
-Akkor jó! Ó! Lett kutyád! - pillantott le a kis kedvencre - Hogy hívják?
-Jjanggu. Ajándékba kaptam őt.
-Igen. Vettük neki a fiúkkal, hogy ne legyen egyedül. - bukkant fel Taehyung - Szia! Taehyung vagyok.
-Szia! Én Youngbum. Kedves tőletek. Bemehetek?
-Jah, persze! Gyere csak. - engedte beljebb őt Seokjin, miközben azon aggódott, hogy párja majd szépen kifecseg mindent.
-Nem akarlak ám ébren tartani titeket, csak elrohanok fürdeni és ledőlök valahová, ahol van még hely.
-Kanapén megágyazok neked míg zuhanyzol. A srácok bemásztak az én ágyamba, szóval itt tudsz aludni.
-Köszi! Merre?
-Arra. - mutatott utat neki Jin - Jobbra lesz.
-Kösz! Már egy napja úton vagyok lassan. Rám fér a zuhany. - indult táskájával a fürdőbe.
-Ugye nem akarsz beárulni? - pillantott azonnal párjára Seokjin, amint magára csukta az ajtót Youngbum.
-Nem. Viszont sulykolni fogom neked, hogy mond el neki. Ha olyan jó barátod, biztos megérti.
-Lehet neked ez ilyen egyszerű, de nekem közel sem annyira.
-Egyszer meg kell tudja úgyis.
-De azt had döntsem el én, mikor lesz.
-Természetesen. De ha reggel arra jön be a hálónkba, hogy Kookot ölelgeted, vagy egyéb pózunkra, akkor mit fogsz mondani?
-Hát... majd ha ez megtörténik, akkor kitalálom.
-Hát jó. - indult vissza Taehyung Jungkookhoz - Kíváncsi leszek főleg, ha marad. Akkor minket hazazavarsz?
-Még nem tudom. Hagyj gondolkozni!
-Hagylak. Lesz rá egy egész estéd.
-Hé Jin! - nézett ki a fürdőből Youngbum, amivel jól meg is ijesztette Taetaet - Bocs.
-Semmi.
-Hol van törülköződ haver?
-Mindjárt adok. - indult segítségére Jin.
Ezzel régi ismerőse egyik pillanatról a másikra állította feje tetejére Seokjin lakását, amiben a mostanában ott lakók rendesen aggódni kezdtek. Óvatosnak kellett innentől lenniük, nehogy lebukjanak, de ezt könnyű mondani, hiszen ha az ember valamihez hozzászokik, akkor azon nagyon nehezen tud csak változtatni. Éppen ezért volt olyan veszélyes Youngbum jelenléte a titkukra nézve és ki tudja, meddig is marad majd ez a drága barát.


(Folytatjuk! Igyekszem valami rendszerességet hozni nektek. Jó lenne már részemről is. ><
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )