Nemesis Secret 2. rész~Morella

~N Raiko

Lementünk a színpadról és végre kajához juthattunk, amikor szóltak nekem a biztonsági őrök, hogy valaki keres. Kíváncsi voltam ki az, hiszen nem szoktak engem a Manageren, meg a bandán kívül keresni. Kimentem egy  kis társalgószerű részhez, nagyon elszigetelt helyen van. Mikor közelebb mentem megláttam azt a lányt, akit már a fellépés közben is kiszúrtam. Nagy boldogsággal megfogtam a vállát, ő megfordult, nekem pedig a szívem is megállt. Nem hittem a szememnek még is mit kereshet itt, mi történt? Teljesen lesokkoltam.


Rapmon POV

Három másodperc alatt teljesen kivert a víz, és azt hiszem rájöttem a kialvatlanságom okára, és az idegességre, ami egész nap nyomasztott.

- Morella! Te még is mit keresel itt?- néztem rá nagyra nyitott szemekkel még mindig.

- Rapmon apa küldött, hogy minél hamarabb hazavigyelek, ugyanis anya nagyon rosszul van. - látszott a kétségbeesés az arcán, és bármelyik pillanatban elsírhatta volna magát.

- De, nem hagyhatom itt a csapatot így hirtelen. Ki kell találnom mit, mondjak nekik, és ez nem ilyen egyszerű drága nővérkém. - kezdtem el fel alá járkálni hátha ki találok valami tervet.

- Minél hamarabb el kell indulnunk, még ma, ha lehet, szóval gyorsan találj ki valamit öcsikém és rendezz le mindent szépen és utána menjünk. Két óra múlva vissza jövök, addig beszélj a fiúkkal is, hogy ne sejtsenek semmit. - azzal el is ment.

Basszus, miért most kellett ennek történnie? Legalább a rajongóknak nem fog annyira feltűnni a hiányom, hiszen egy hónap pihit kaptunk. Bár őszintén szólva nem így terveztem. Igaz meg akartam látogatni a szüleimet, de egyáltalán nem ilyen okból. Rendben van, előbb a Managernek kell elmondanom mindent, majd utána jöhetnek a többiek nem lesz nehéz meggyőzni őket még az a szerencse. Miután engedélyt kaptam a főnöktől is az utazásra, nem maradt más hátra, mint a banda.

- Mi az Namjoon? Nagyon ideges vagy, mind itt vagyunk, szóval mondhatod, hisz tudod, nekünk mindent elmesélhetsz. - tette Hope a kezét a vállamra, míg a többiek a háta mögött bőszen bólogattak.

- Anyukám nagyon beteg lett, így ma haza megyek, hogy tudjam ápolni és vele lehessek.

- Jaj, remélem nincs nagyon komoly baja és hamar felépül majd.- kezdett idegeskedni Jin.

- Hát persze, hogy minden rendben lesz vele biztos csak egy megfázás, hm?- nyugtatgatott minket Suga.

- Öcsi készen vagy? Mehetünk végre?- rontott be az ajtón nővérem mire mindenki felé fordult.

- Noona, szia, remélem, megint találkozunk majd és megismerhetjük egymást. - kacsintott rá Kook mire szúrós tekintettel ránéztem, a 95-ös duó pedig szépen rángatták el a közeléből.

- Kérlek, hallgassatok Jinre és Sugára rátok bízlak benneteket addig, amíg távol vagyok, néha azért majd jelentkezzetek ti is. Jó pihenést nektek, sziasztok!- majd elindultam Morella után, aki egy hatalmas nagy tölgyfához sietett a közeli tisztásra.

Elővette a kis üvegcséjét, majd a benne lévő varázsitalt ráöntötte a fa gyökerére, amitől megjelent egy kapu. Ez volt a mi átjárónk az emberek világába. Mikor átjutottunk, kicsit megszédültem, de azonnal jobban is lettem. Valószínűleg a környezet miatt túl sokat voltam odaát és már nagyon megszoktam azt a fajta légkört. Szerencsére már ott vártak ránk a thesztrálok így gyorsabban a palotába érhettünk. Mikor megérkeztünk gyorsan berohantam anya szobájába. Ott feküdt az ágyában, halálsápadtan és teljesen legyengülve, szép vörös haja pedig kezdett kifakulni, ami azt jelentette mindennap egyre gyengébb lesz. Mikor meglátott megpróbált felülni kicsit ám nem engedtem neki inkább leguggoltam hozzá és megfogtam a kezét. Közben apám is értesült érkezésemről így ő is bejött a szobába, így az egész család együtt volt.

- Kisfiam, annyira örülök, hogy végre ennyi idő után újra látlak… pici fiacskám. - kezdte el simogatni az arcom. - Menyire megváltoztál… nagy erős férfi lettél, jót tett neked az ember világ.

- Anya, én tényleg sajnálom, hogy alig látogattalak meg, de nagyon sokat tanultam ám a barátaimtól.

- Rapmon, hagyd anyádat pihenni, nem rég vette be az altatóját. Holnap reggel majd tudtok hosszabban is beszélgetni. - mondta apám majd a dolgozószobájában részletesen beszámoltam neki az eddig tanult dolgokról, és ő is elmondta nekem, hogy mikor is betegedett le.

A szobámban pakolásztam és folyton azon kattogott az agyam vajon mi is történhetett. Hiszen biztos voltam benne, hogy nem ment át a sötét oldalra, legalábbis önszántából biztos nem. Az ott élő lényekkel apám évekkel ezelőtt megbékélt és fegyverszünet van… hacsak nem kezdett el valaki egy lázadást, de biztos, hogy nem. Akkor hamarabb hazahozott volna a nővérem és nem tudtunk volna ilyen könnyen a palotába jutni. Viszont valaminek történnie kellett, kár, hogy nem emlékszik semmire anya, megkönnyítené a helyzetünket. De nem baj így is megtaláljuk az elkövetőt és szépen elintézünk mindent nem lesz gond. Miután ilyen szépen lenyugtattam magam nagyon hamar elaludtam, mert ugye én a múlt éjjel nem pihentem ki magam, ma pedig sok volt az izgalomból így nagyon jól esett végre lefeküdni. Hajnalban hallottam valami motoszkálást, lent a kertben a nyitott ablakon keresztül ám nem törődtem vele túlfáradt voltam ahhoz, hogy megnézzem. Másnap reggel Morella törte fel az ajtómat én pedig összerezzentem a hirtelen hangtól. Úgy tűnik szokásává vált az ilyesfajta megjelenés.

- Anya eltűnt! Nincs sehol, mindenhol kerestük, nagy valószínűséggel a sötét oldalról valaki elrabolta. - ah, szóval ezt hallottam én az este. - Apa most beszél a sötét oldal vezetőjével a határon. Gyere, menjünk!

Mikor megérkeztünk a helyszínre már javában folyt a vita, amit rossz hírnek tartottam.

- Rendben van akkor itt és most felbontom a béke időszakot, ha nem vagytok hajlandóak visszaadni a feleségemet, akkor majd mi elvesszük tőletek harccal!- ezzel felült a thesztráljára és velünk együtt visszament a palotába ahol rögtön össze is hívott egy megbeszélést.

Harmadik fél szemszög

Miközben a király felmérte a helyzetet a tanáccsal a két testvérnek remek ötlete támadt, ám tudták kockázatos lesz, ennek ellenére nem volt más választásuk. Eközben a Dromban sem állt meg az élet. Jin Kookal veszekedett, hogy tegye rendbe a szobáját legalább és ne egyen bele folyton az ebédbe.  Jimin és V, megállás nélkül csak veszekedtek mikor min, amihez kedvük bolt éppen. Suga a szobájában volt és zenét hallgatott így elkerülve a hangzavart. Ám J-Hopenak már nagyon kezdett elege lenni ebből az egészből így egy hatalmasat felkiáltott és mindenki megszeppenve inkább leült ott ahol éppen volt, még a fent bujkáló is lejött az emeletről annyira erőteljes volt a hang.

- Befejeznétek már végre? Jin mit kell sárkányoskodni itt szerencsétlen gyerekkel, had kóstolja, meg nem fogja megenni az egészet, a szobáját meg majd kitakarítja, ha már ő sem talál semmit benne. Kook te meg legyél jó és szófogadó ne feleselj a Hyungoddal. Jimin, ne szívd a vérét Taenak inkább menj Kookival játszani. Taehyung, ne legyél ennyire elvarázsolva, kezd el megteríteni. Suga, veled nincsen, bajom inkább csak felügyeld a kicsiket, hogy minden rendben zajlik-e.

Ezzel mindenkit otthagyott. A többiek nem mertek meg se nyikkanni inkább tették azt, amit az alfa mondott nekik, mert eléggé meggyőző volt és kicsit félelmetes is bármennyire is igaza volt. Kiment a teraszra és tárcsázni kezdte a leaderjük számát, érdeklődni akart anyukája hogylétéről és elmondani neki mi volt ma a csapattal. Azonban nem tudta megnyomni a hívásgombot, mert megelőzték.

- Áh, szia, pont hívni akartalak, de te gyorsabb voltál. Mi újság feléd?

- Nagy bajban vagyok, a segítségetekre van szükségem, nemsokára odaérek hozzátok és ígérem, majd mindent el fogok mondani addig, hívd össze a fiúkat, szia!- azzal le is tette a telefont meg se várva, míg a másik is elköszön.

- Gyerekek! Valami baj történt Rapmonsterrel! Nem soká itt lesz!

- Jó, oké ne pánikoljunk. Látom rajtatok, szóval várjuk, meg míg mindent elmesél, hiszen nincs semmi, amit mi nem tudnánk megoldani, mint a BTS.- ezzel sikeresen megnyugtatta a csapatot Suga, aki nem nagyon  szokott pánikolni, max havonta kétszer, ha rájön, de akkor villámokat tudna szórni a szemével is.

Félórával később meg is jelent a leader. Meg se várta a kérdéseket rögtön bele is fogott, hogy minél kevesebb idő teljen el. Bár egy órát így is rá számolt a biztonság kedvéért, mert biztos időre lesz szükségük felfogni, amit mondd nekik.

- Srácok… Én nem az vagyok, akinek hittetek.

Remélem ez a rész is tetszett nektek, és hamarosan hozom a következő részt :D  Persze a kommentek mindig jól jönnek, mert onnan tudom, hogy  tetszik-e nektek :D

Valamint ne felejtsétek, Fandom projekt van, Suga szülinap illetve az 1000 nap egybekötve, illetve a mi kis nyereményjátékunk is! :D