Mindenki haza ment a szüleihez és én voltam az első, aki visszaért a dormba. Én gyorsan lerendeztem az otthoni dolgokat, a látogatást és a családi jó pofizást és siettem vissza. Legalább most pihenhetek amennyit csak akarok. Senki sem fog felkelteni. Aludhatok egész nap. De jó is lesz!
Estére megéheztem és ezért kivételesen megmozdultam. Nem bírtam tovább bírni gyomrom korgását. Eltántorogtam a konyhába a hűtőhöz, de majdnem üres volt az egész. Várható volt, nem is tudom mért lepődtem meg. Hisz lassan egy hete nincs a lakásban senki. Így viszont össze kell szedjem magam vállalható állapotban, majd elmenni boltba valami ehetőért. Erőt vettem magamon és elindultam. Már elég sötét volt az utcán, de a magam kis tempójában ballagtam vásárolni. Gondolkoztam, hogy mit kéne ennem, de nem volt semmi elképzelésem. Majd amit megkívánok a boltban, az lesz a vacsim. Majd úgy döntöttem, hogy a kedvenc étteremből szerzek inkább kaját, így másfelé folytattam utamat. Ahogy már messze jártam a dormtól bulizó fiatalokba botlottam.Nagyon jó kedvük volt és megtaláltak engem is.
-Héj haver! Gyere te is! Mindenkit meghívok egy körre a következő helyen! - üvöltöztek és rám akaszkodtak.
-Nem, köszi. De ti csak menjetek. - hámoztam le magamról a srác kezét.
-Illetlenség visszautasítani egy idősebb meghívását! - világosított fel arról, amit tudok.
-Nem hinném, hogy idősebb lennél. - morcoltam szemöldökömet, ahogy visszacsimpaszkodott a nyakamba.
Még a csajok is rám másztak, bár az alkohol szag, ami áradt belőlük, engem most nem vonzott.
-Ne legyen ilyen paraszt!Na gyere! - húztak el magukkal.
-Eressz el! - másztam ki szorításukból.
-Gyere csak vissza! - kapta el egy másik srác a pulcsim és magához húzott.
Próbáltam kiszabadulni a szorításából, de nem nagyon ment.
-Bazdmeg, eressz el te fasz! - dühöngtem már.
-Hogy mersz így beszélni velem!? - háborodott fel és leütött.
Elterültem a földön, de semmit sem éreztem. Felnéztem és láttam, ahogy a négy srác rám mozdul. Tudtam, hogy nem maradhatok lent, vagy valószínűleg nem a saját lábamon távozok innen. Gyorsan felpattantam és már kaptam is a másodikat. Nem volt időm védekezi, így ez még betalált. Most egy oszlopban sikerült megkapaszkodnom és a következő elől már el tudtam mozogni. Láttam egy lehetőséget, hogy viszonozzam kedvességüket és kihasználtam. Az a srác akit megtaláltam, el is terült és nem nagyon akart felállni. Csak nyöszörgött és a barátnője, gondolom, segítségére sietett a részegnek. Ám nem volt jó ötlet visszaütni. Ettől bedühödtek és csak még jobban nekem rontottak. Sajnos ennyi ököl ellen nem nagyon tudtam mit tenni. Szépen helyben hagytak és még ütöttek volna, ha nincsenek ott a lányok. De nem rajtuk múlt. Az igazi megmentőm egy kívülálló fiatal volt.
-Elég lesz!Hagyjátok vagy rendőrt hívok!Nekem hamar ideérnek, elhihetitek!
-Mert?Zsaru vagy vagy mi?
-Nem. Egészségügyis, így vigyáznak rám.Szóval takarodjatok, vagy bevitetek mindenkit! - fenyegetőzött a kis törékeny csajszi.
Furcsálltam ezt a hangerőt tőle, mert első ránézésre egy halk embernek tűnt. Bár amennyit láttam belőle a sok pofon után, lehet csak képzelődtem. Ahogy elindult a banda másik irányba, leguggolt hozzám. Lepakolt és felültetett.
-Ezt jól megkaptad. Hívok mentőt. - kotorászott telefonja utána táskájában.
-Ne! - fogtam le kezét - Csak foltok.Semmi komoly.
-Bármi bajod lehet. Belső vérzés, agyrázkódás, csontrepedés esetleg ki is ficamodhatott az állad csak még nem érzed.
-Érzem, hogy hol ütöttek meg, szóval ne aggódj. Túlélem. - próbáltam felállni.
-És megrúgtak? Hasadat nem érte ütés? - aggódott és bemászott karom alá.
-Nem rúgtak meg. Odáig még nem jutottak. Éppen hogy csak földre kerültem, mikor megérkeztél. Tudok járni ne aggódj! - próbáltam elzavarni.
-Nem nem.Ha már nem hívhatok mentőt neked, legalább had vigyelek haza. Megfigyelésre szorulsz. - erősködött - Hol laksz.
-Hát innen elég messze.
-Akkor mit kerestél erre? - kezdtünk tántorogni.
-Nincs otthon kaja. A kedvenc helyemre tartottam. Csak hülyékbe botlottam.
-Igen, azt láttam. Viszont ha messze is laksz és még a hűtőd is üres, akkor ma nálam alszol. Én itt lakok nem messze és vacsorával is tudok szolgálni. - mosolygott rám - Meg kötszerrel. - fogta meg apró kezével államat és elforgatta fejemet, hogy jobban lássa a fényben.
-Nagyon rosszul nézek ki? - sziszegtem, mert még az érintése is fájt.
-Eléggé. Véres is vagy rendesen. Majd nálam helyre hozlak.
-Jah, éreztem, hogy felszakadt valamim. A szám biztos.
-Igen.A szád, a szemöldököd, az arccsontodon is a bőröd.
-Igazi csajozós pofa. - nevetgéltem, de az is fájt egy kicsit.
-Pontosan! - kuncogott ő is.
-Szép lakásod van! - jegyeztem meg, ahogy beljebb léptem.
-Köszönöm. - vonszolt a kanapéjához és lefektetett.
Becsukta az ajtót, majd eltűnt az egyik szobában, én pedig kényelembe helyeztem magam. Hamar megjelent rengeteg cuccal kezében.
-Itt egy hatalmas párna, ezt feltétlen rakd be a fejed alá. - pakolt le róla és felnyújtotta nekem a kanapé mellől.
-Köszi. Ahhh! - nyögtem ahogy megpróbáltam felülni.
-Várj segítek! - pattant fel - Vetkőzz le!
-Ez azért így túl gyors, nem gondolod? - vigyorogtam.
-Haaaaahj. Pasik! Meg kell vizsgáljalak, azért kell levetkőznöd. - igazgatta párnámat - Segítsek?
-Lehet kellene majd, igen.
Segített levenni a pulcsim és pólómat, közben pedig nagyokat sóhajtottam, ahogy rosszul mozdultam és megéreztem az öklök nyomát.
-Még mindig azon vagyok, hogy kórházba kéne menned.
-Jól vagyok. - dőltem vissza - Hahh, de jó puha ez a párna.
-Ugye mondtam. Na őőő........izé..... Hát mivel nem férek hozzád, így én most... - ült rám - Bocsi de így érlek el a legjobban.
-Mert azt hiszed zavar, ha egy ilyen szép lány ül rám?.....Ráadásul pont jó helyre? - mosolyogtam újra. Igyekeztem zavarba hozni.
-Óvatosan perverzkedj, mert nagyon jól tudom, hogy hogy üsselek ki egy mozdulattal.
-Ezt fenyegetésnek veszem.
-Vegyed is annak! - törölgette arcomról véremet.
-De szeretem az ilyen harcias lányokat. - tettem combjaira kezeimet.
-Te!......Nem is tudom, hogy hívnak. - állt meg egy pillanatra.
-Yoongi. Vagy Suga. Amelyik jobban tetszik.
-Szia Suga! Én Haewon vagyok. Bár nagy rész nővérkének hívnak.
-Szóval nővér vagy.
-Igen. Ráadásul főnővér. Szóval engem nagyon imádnak. - kuncogott és lehajolt egy-két dologért.
Én megszorítottam combját, hogy ne essen le és könnyebben vissza tudjon egyenesedni. Csak néztem, miközben ős arcommal foglalkozott.
-Áhh óvatosan - sóhajtottam, ahogy hozzáért sebemhez és csípni kezdte valami.
-Fertőtlenítenem kell. Ha az ütéseket bírtad, ezt is bírd! - folytatta és nem érdekelte, hogy ott nyöszörgök -Sietek.
Ahogy a szememtől haladt lefelé, elérte a számat. elkezdte azt is ápolgatni, de ez most nagyon fájt.
-Ne ne! - kaptam el kezét - Haaaaaaah - sóhajtottam nagyot, ahogy csípte ajkamat a fertőtlenítő - Ez nagyon rossz! - lihegtem és még a szemem is bekönnyezett.
-Muszáj kitisztítanom a sebet.
-Nem!Ezt most nem muszáj. - néztem rá nagy szemekkel - El sem hiszed milyen érzés!
-Nem is érdekel. Ha ilyen hülye vagy, hogy este sétálgatsz, megérdemled. Na eressz el. - húzta ki kezét markomból.
-Na! Milyen kis nyers vagy.
-Én mindig.
-Kezdesz megtetszeni.
Ezen meglepődött, de nem nagyon foglalkozott velem. Újra a számra akart térni.
-No-no! Mondom a számat nem!
-De!
-Nem!
-Ne vitatkozz velem!
-Akkor sem érsz hozzám! - kezdtünk kisebb harcba, hogy elkapjam kezecskéjét.
-De igen! - próbált elkerülni.
-Na jó! - szorítottam meg csuklóját - Max akkor, ha előbb kapok egy csókot!
-Mi van? - ráncolta szemöldökét.
-Csókot. Fájdalomcsillapítónak. - húzódott mosolyra a szám.
-Akkor így maradsz. - pórbált volna leszállni rólam.
-Nem! Csókot akarok! szorítottam meg csuklóját.
-Áúúúú Suga, ez fáj! Ne szoríts ennyire! - nyöszörgött.
-Adj egy csókot és elengedlek! - váltottam komolyabb arcra.
-Jó csak ne szorít! Még eltöröd a csuklóm. - nézett rám nagy szemeivel.
Magamhoz húztam kezénél fogva és kicsit engedtem a szorításból. Bal kezével mellém könyökölt, mert még szorongatta a vattát és a kis üvegcséjét. Egy pillanatig szemléltem pirosodó arcát mielőtt megcsókoltam volna. Hogy zavarba jött. Szeretem zavarba hozni a lányokat. Olyankor nagyon aranyosak tudnak lenni. Lágyan megcsókoltam és éreztem, hogy nem erre számított. Zavarában azt sem tudta hol van, így engedett nekem és teljesen kiélvezhettem. Mikor befejeztük nem kelt fel rólam, csak aprókat pislogott.
-Mi az? Nem erre számítottál? Vagy talán rossz volt.
-Nem. - rakta le dolgait a fejem mögötti kis szekrényre, de továbbra is rajtam feküdt.
-Akkor?
-Öhm.... Jó vagy.......... elengednél?
-Nem!
-De azt mondtad
-Hazudtam. - csókoltam meg újra.
Szabad kezét csupasz mellkasomra tette és el akarta tolni magát, de nem engedtem. Hideg kezétől libabőrös lettem és kezdtem úgy érezni, hogy rossz helyen ül. Ezért megmarkoltam egyik kezemmel fenekét és feljebb kényszerítettem. Most már térdelt felettem és lassan kezdte megadni magát. Lihegve megszakítottam csókunkat, de nem távolodtam el tőle. Éreztem lihegését.
-Amíg küzdesz nem foglak elengedni.
Kicsit hagytam pihenni a folytatás előtt, de megelőzött. Mellkasom helyett a kanapén támaszkodott meg és most ő csókolt meg hevesen. Közben vissza akart ülni, de éreztem, hogy ne lesz így jó. Gyorsan elengedtem és most két kézzel fogtam meg fenekét.
-Várj!
-Mi a baj?
-Csak..... - rendezgettem a dolgokat - Nem jó a felállás odalent. De most már leülhetsz. - engedtem lassan le.
-Ohh - jegyezte meg halkan, ahogy leült és megérezte, mért mondtam.
Végigsimítottam hátán és nyakát kezdtem csókolgatni. Bekúsztam pólója alá, majd lassan lehúztam róla. Szép melltartója volt, de jobban érdekelt az ami benne van. Elkezdtem kikapcsolni, de elhúzódott és elkapta. Nem engedte, hogy levegyem róla.
-Nehogy most legyél szégyenlős! Én már régebb óta vagyok félmeztelen és ha ez nem lenne elég, még az álló fakramon is ülsz.
-Te önként vetkőztél.
-Fene vinné el!Vedd le! - keltem volna fel, de hatalmas fájdalmaim lettek, ahogy megpróbáltam felülni.
Nagy sóhajjal estem vissza a párnára és az oldalamhoz szorítottam kezeimet.
-Jaj, ne mozogj inkább! - dőlt rám és el is felejtette melltartóját.
Lecsúszott kicsit kezein én pedig elkaptam. Egy pillanat múlva eszmélt, hogy elfelejtette, de már húztam róla lefelé, így muszáj volt levennie. Nagyon vigyorogtam zavarán, majd rácsaptam fenekére, miután eldobtam végre azt az átkozott ruhaneműt. Megharaptam ajkát és bár nagyon fájt őt csókolni, nem akartam leállni vele. Hamar farmerjára tértem át és elkezdtem kiengedni.
-Vedd le! - lihegtem.
-De te is!
-Segítség fog kelleni. Fel sem tudok ülni.
De amint lekapta nadrágját segített nekem is.
-Héj! - állítottam meg mielőtt visszaült volna rám.
-Mi az?
-Ha nem akarsz még egyszer felállni, akkor már szabadulj meg ettől is. - húztam meg bugyija pántját.
Most aztán nagyon elpirult. Meg sem tudott szólalni, de nem is vártam volna meg a választ. Elkezdtem lehúzni róla, ameddig csak tudtam. Mikor már teljesen megszabadítottam tőle, ő levette rólam boxeromat. Meglepődtem, hogy így felbátorodott, mert azonnal vissza is ült rám, bár még nem voltam benne.
-Ez most a bosszú? - sóhajtottam, ahogy megéreztem melegét.
-Nagyon szemtelen vagy! - pirult el újra.
Fájdalmasan felültem és megpusziltam állát. Csókjaimmal rábírtam, hogy engedjen oda nyakához. Engedelmeskedett nekem, bármit is akartam. Újra végigsimítottam testén többször is és ő is csatlakozott. Végigsimított mellkasomon és hasfalamon. Leendő foltjaimat tapogatta és ez a kis fájdalom kivételesen jól esett. Ahogy elértem melleit, megkarmolta oldalamat én pedig nagyot mordultam. Ez már nagyon fájt. De áttért karmolásaival a hátamra és elkezdett nyögdécselni, miközben játszadoztam vele. Ez a vékony hang, amit hallatott, csak még jobban feltüzelt és már nem sokáig bírtam magammal. Kezeim visszatévedtek fenekére és megemeltem kicsit. Felnéztem rá és leheleteim most nyakát érték. Ettől kicsit megborzongott. Nyakamba kapaszkodott, ahogy ráültettem merev részemre és mély lélegzetekkel fogadott be. Isteni érzés volt végre ez, egy ilyen fájdalmas este után. Tüzelt mindkettőnk teste, és egy újabb csókot kényszerítettem ki tőle. Lassan mozogni kezdett és megharapta ajkamat.
-Áhh! Te lány! Óvatosan! - nyögtem fájdalmasan, ahogy sebemhez ért.
-Jaj, el is felejtettem. Bocsánat! - tette apró ujjait számra, miközben aprókat nyögött hatalmas farkamtól.
-Nincs bocsánat! - hatoltam be tövig és elakadt lélegzete egy percre.
Megpusziltam ujjait és megnyaltam őket, miközben egyik kezemmel irányítottam egyre gyorsuló tempóját, másikkal simogattam puha bőrét. Egyik mozdulatánál éreztem hogy elindult a hajrá. Formás fenekét kezdtem szorongatni és bár fájt, hogy olyan erősen húzta magamra minden egyes alkalommal, de most ennyit kibírtam. Hisz az én hülyeségem, hogy megsérültem.
Szorításaiból tudtam, hogy ő közelebb jár a csúcshoz. Hangos nyögései elárulták és amikor elélvezett, még jobban megszorított. Nagyot káromkodtam és már csak párszor hatoltam be, majd én is megéreztem ezt a gyönyört. Ahogy megfeszültem egyszerre volt menny és a pokol. Izmaim fájtak az ütések miatt, de rég éreztem utoljára ilyen gyönyört.
Kapkodtuk a levegőt mindketten és ölelgettem még percekig a történések után.
-Igazi férfias estéd volt?
-Ezt hogy érted? - néztem fel rá.
-Először bunyóztál, majd megkaptad a lányt. Igazi férfi.
-Jah, igen. - dőltem vissza az ágyba és nagyot nyögtem, ahogy újra megéreztem fájó részeimet.
-Remélem most már nyugton maradsz? - akart volna felkelni rólam.
-Maradsz! - kaptam el újra csuklóját.
-Már megint!
-Még mindig! Gyere ide! - fektettem magamra - Ez jobb, mint bármilyen orvosság. - kezdtem játszadozni hajával, ahogy fejét mellkasomra rakta,
-Olyan vagy, mint egy radiátor.
-Akkor ma este itt alszol. A radiátoroddal. - mosolyogtam. Nem fogom elengedni reggelig, ezt megígérhetem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése