V&Yeeun 10.rész(befejezés)

-Nem V! Leszarom mit akarsz! Hülye vagy és elegem lett. Hogy lehetsz ilyen gyökér?! Nem engedlek el! Magammal viszlek és végre férfi leszel, nem egy gyáva féreg! - rántott egyet karomon, ami az utolsó csepp volt a pohárban szavai miatt, így menekülésem érdekében dühöm hatására hatalmasat húztam be neki....... majd ahogy Hoseok térdei a földre érkeztek, szívem megállt.
Mit tettem?!.....

Végre elengedett, de milyen áron? Behúztam a legjobb barátomnak, a testvéremnek, aki egész életemben mellettem állt és még akkor is engem védett, amikor nem volt igazam. Sosem ütöttem meg még senkit, többek között ezért is kelt a védelmemre mikor kicsik voltunk, mert csak álltam a sarat, de soha sem adtam vissza amit kaptam. Első ütésemet azonban nem neki szerettem volna címezni.
-Hoseok! - térdeltem azonnal elé és tekintetét igyekeztem elkapni, miközben már alig láttam - Sajnálom! Nem akartam! - záporoztak könnyeim. Kész. Kikészültem. Ez a pár nap nekem sok volt. Én nem erre vagyok tervezve, nekem ez nem megy.
-Nem is tudtam, hogy ilyen erős vagy. - ült fel Hoseok és állát simogatta, miközben rám nézett. Nem tűnt mérgesnek a hangja, amin meg is lepődtem - Jaj ne sírj már! Most meg mi a bajod? - húzta ujjaira felsőjét és azzal próbált megszabadítani a sós cseppektől, amiktől csak egy foltot láttam Hopi helyett.
-Én nem akartalak bántani. - szipogtam, amint sarkaimra ültem.
-Akkor, mért küldtél el ma is?
-Mert.......... elárultál.
-Én? Mért gondolod ezt? Mit tettem? - éreztem hangjában, hogy ledöbbent, mert még mindig nem láttam arcát könnyeimtől.
-Yeeunnél voltál Jiminnel együtt. - suttogtam olyan halkan, ahogy csak tudtam.
-Ezt honnan tudod?
-Szóval nem tagadod.
-Nem, de ez most nem is lényeg. Teljesen másért voltam ott, mint hiszed. Ő nagyon szeret téged és csakis téged.
-Meg se fordult a fejemben, hogy hajtanál rá........ de Gjuhjon ott volt nem? - törölgettem saját könnyeimet.
-Igen. És hidd el, azt hittem ott helyben félholtra verem. De beszélgettünk és kiderült egy-két dolog. Ezért kéne velem jönnöd most.
-Én...... nem akarok Hoseok. Azt hiszem..... még mindig félek tőle kicsit.
-Nincs mitől félned kicsi V. - borult a nyakamba - Nem lesz baj. De ha mégis lenne, én megvédelek. Ugyan úgy, ahogy gyerekkorunkban.
-Meg sem érdemellek. - viszonoztam ölelését.
-Hát az biztos! - nevetett - Na gyere! - állt fel, majd leporolta nadrágját és a kezemért nyúlt.
-Nem kell megfogni, mint egy kisgyereknek.
-Csak a biztonság kedvéért teszem, hogy el ne szaladj nekem.
-Nem fogok. - hajtottam le fejemet.
Azok után, hogy megütöttem, semmi jogom sem volt ellentmondani neki. Ezért, mint egy jó kiskutya követtem, de nem eresztett el, biztosra akart menni, hogy nem tágítok mellőle, pedig meg sem fordult a fejemben, hogy elfussak.

Ahogy egyre közelebb értünk Yeeun házához, mintha visszavedlettem volna abba a tíz éves énembe, aki úgy kapaszkodott Hoseokba. Csuklómat szorító ujjait rávettem, hogy az enyémek közé fonja, majd kezét szorongatva tettük meg az utolsó lépéseket. Mikor becsöngetett, gyomrom még jobban összerándult. Előjöttek az emlékek, ahogy Gjuhjon nekem rohant mikor kedve támadt, és hogy minden nap rettegtem, míg Hoseok fel nem tűnt. Ugyanúgy szorította meg remegő kezemet, ahogy piciként is tette velem, hogy érezzem, nem tágít mellőlem, történjen bármi.
-Sziasztok! - lepődött meg Yeeun, hogy minket lát.
-Gjuhjonhoz jöttünk. Itt van? - beszélt helyettem Hopi, én pedig rá sem tudtam nézni Yeeunre.
-Most..... nincs. Tae........ ne haragudj! - bújt hozzám.
Éreztem amint apró ujjai végigsiklanak oldalaimon, majd fejét vállamra hajtja és orrával nyakamat kezdi cirógatni. Kedveskedő gesztusai enyhítették is kicsit szorongásomat, ismerős illatára pedig behunytam szemeimet. Kezdtem megnyugodni, ahogy karjaim között tarthattam.
-Sosem haragudnék rád. - engedtem el Hoseok ujjait és Yeeunt karoltam át inkább. Most ő jobban kellett az idegességemre.
-Csak megbeszélitek ezt a hülyeséget, minden tisztázódik és hatalmasat kefélünk. - utolsó kijelentésére Hopi jót nevetett.
-Ezt muszáj volt így közölni? - grimaszoltam.
-Igen. Ez a jutalom. Lebegjen ez a szemed előtt. - kuncogott ő is.
-Gyerekek, cuki nézni titeket, de bemehetnénk végre mielőtt itt dugtok a ház előtt? Meg Gjuhjonnak is szólni kéne, hogy jöjjön.
-Ja ja, hívom is. - engedett el Yeeun és visszaindult a házba - Gyertek be, pihenjetek le! Hoseok, te tudod mi merre van, szolgáljátok ki magatokat.
-Oksaaaa.
-Te ennyire jártas vagy már az ÉN csajomnál? - követtem Hopit a konyhába, miközben Yeeun eltűnt.
-Tegnap sokat voltam itt. Amikor rád csaptam a telefont futottam össze velük. Akkor majdnem meg is vertük Gjuhjot Jiminnel, - pakolt ki üdítőt nekünk, meg szerzett valami rágcsát - de Yeeun előtt nem akartuk szétcincálni. Aztán elrángattak minket ide és beszélgettünk. Ez az egész ami itt volt évekig köztünk - fordult velem szembe - egy félreértésből indult. Mit félreértés! Kavart egy kis hülye pöcs. Azt kéne jól elgyepálni.
-Miről beszélsz?
-Gjuhjon imádott téged az után is, hogy szét váltatok, majd évek múlva újra találkoztatok a másik suliban.
-Nem tűnt fel. - simítottam fel jobb kezemen, ami hirtelen elkezdett sajogni. Eszembe jutott amikor "véletlenül" eltörte.
-Nem! Na figyelj! Csak azért nem várom meg vele Gjuhjont, hogy lenyugodj picit. - lépett közelebb hozzám - Ő imádott téged, mintha az öccse lennél. Úgy, ahogy én téged, mióta először megvédtelek. Emlékszel miket mondott neked? Azt mondtad nekem, hogy úgy beszélt, mintha te kezdted volna.
-Igen.
-Na, épp ez az! Egyikőtök sem kezdte! Bekavartak nektek, mert Gjuhjon erős volt és a kis pöcsök be akartak neki nyalni. Gjuhjon valami Jucshonról beszélt. Ismerős?
-Igen. Odajött hozzám, hogy mennyire utálja Gjuhjont, mert hogy bunkó vele, meg mindig mindenkit a másik ellen fordít. Mire mondtam neki, hogy biztos nem, mert Gjuhjon, mint egy bátyus. Sose bántana senkit, hacsak nem adnak rá nyomós okot.
-V! - próbált félbeszakítani Hopi, de beleloholtam magam a mesélésbe.
Ő volt a világ legokosabb embere, és mindig mindent tudott. Igaz nem volt túl társasági lény, de így pont kiegészítettem.
-Igen, szerintem is. - hallottam hangját a hátam mögül, de megfordulva sem láttam magam mögött.
-Gjuhjon?
-Épp a cipőmet szenvedem le, mert húgi most takarított.
-Igen! És nem örülök, hogy ti bejöttetek a koszos csukával. - jelent meg Yeeun mérgesen, majd azonnal kényelembe helyezte magát az asztalnál.
-Szóval igen. - lépett beljebb Gjuhjon és végre láttam - Te voltál a másik felem. El sem hiszed milyen magányos voltam két évig, míg feletted jártam. Nem is voltak barátaim. Végig azt vártam, hogy te is kezdj már el járni abba a suliba, ahova én. Aztán jöttél, de mindenki veled akart barátkozni, mert vicces voltál. Alig foglalkoztál velem, de nem érdekelt, mert végre ott voltál. Aztán egyszer csak odaállt elém Jucshon, hogy te azt terjeszted rólam, hogy milyen idegesítő, hogy mindig bátyus szerepet játszok fölötted, meg hogy engem nem lehet elviselni és te sem szeretsz, csak megtűrsz.
-Sosem mondtam volna ilyet.
-Na látod Tae?! Hatalmas félreértés az egész. - szólt bele Hopi.
-De akkor mért támadtál le?
-Azt mondtad buta vagyok.
-Én nem mondtam.
-Akkor Jucshon mondta, hogy te mondtad.
-És mért hittél neki?
-Mert mikor megláttalak Yubinnal, azt hittem igazat mondott. Azt mondta, hogy tudod, hogy tetszik nekem, ezért barátkozol vele. - szomorodott el.
-Ő jött oda hozzám. De fogalmam sem volt, hogy tetszik neked.
-Hát már mindegy. Nagyon felidegesített a látvány és Jucshon is csak hergelt míg meg nem támadtalak. Utána pedig már megszokottá vált.
-Én akkor is a barátomnak tartottalak, mikor te már nem. Azt hittem majd megváltoznak a dolgok, de csak Hoseok segített végül. - futott át az első alkalom az agyamon, amikor közénk állt Hopi, hogy megvédjen.
-Igen, észrevettem, hogy nem ellenségként kezelsz és az is dühített. Sajnálom ám. Tudom, nem lehet meg nem történté tenni, de remélem azért majd megbocsájtasz egyszer. Már csak a húgi miatt is.
-Hát ez nem megy ilyen könnyen. Most is ideges vagyok, hogy mikor támadsz le újra. Hiába beszéltük meg, attól még ez belém vésődött. Nem tudom, hogy tudok-e kezdeni ezzel majd valamit.
-Persze ez érthető. Majd Hopi segít. - mosolygott rá - A klubba meg bármikor jöhettek.
-Ó, azt kihasználjuk még szerintem. - válaszolt helyettem Hoseok.
-Most hétvégén lehet én is lenézek. Bulizhatnánk együtt.
-Kezdésnek nem is rossz. - kapcsolódott be Yeeun - Én ugyan dolgozni fogok, de ti építhetitek a kapcsolatotokat addig.
-Akkor majd várunk titeket fiúk. Az egész bandát.
-Köszönjük. - válaszoltam és kezdtem megnyugodni.
-Legkevesebb. Legalább szemmel tarthatlak, ha már a húgommal jársz, hogy ne csald meg.
-Ugyan! V nem lenne képes rá.
-Hoseok!
-Neki csak Yeeun létezik ezen a világon.
-Elég lesz!
De Hoseok csak nem hagyta abba. Miközben azt magyarázta, hogy mennyire bele vagyok zúgva Yeeunbe, én csak pirultam, míg lassan elkezdték faggatni Hopit, hogy mondjon még többet rólam. Szinte mindent kitálalt, és mikor menekültem volna haza, Yeeun volt az, aki leállította, majd inkább a többieket küldte el. Élvezte hallgatni, hogy mennyire szerelmes vagyok, ám a kis hiánya erősebb volt, így alig csukódott az ajtó, ő már rángatott is maga után a szobájába. Addig nem engedett haza, míg ki nem fogytunk a védelmi eszközökből, így hajnali kettőig voltam nála, mert ő is betárazott. A sötét éjszakában hazafelé pedig megéheztem, azért fel is faltam a hűtőt, amivel felkeltettem mamáékat, de nem haragudtak, inkább örültek, hogy eszek végre.

A hét további része pedig iszonyatosan nyugodtan telt. Hoseok tanácsára felosztottam a napokat, hogy mikor, kivel vagyok, így ők sem reklamáltak, hogy egy csaj miatt hanyagolom a bandát. Jungkook pedig kifejezetten örült, amiért törzsvendégi ranghoz jutottunk a Once upon a timeban. Amikor pedig kiderült, hogy a tulaj velünk akar bulizni, egyenesen fangörcsött kapott szegény Kookie. Nem sokszor voltunk megtisztelve magas rangú emberekkel, főleg nem egy nagy klub tulajdonosával, így ez valóban nagy szó volt. Szóval elfogadtuk a meghívását és a következő hétvégén is ott kötöttünk ki.
-Na fiúk, - jelent meg Gjuhjon egy tálca itallal - erre még a vendégeim vagytok, de nem akarok mínuszt így többre nem. - tette le az asztalra elénk.
-Aaaaahj! - szomorodott el Jungkook.
-Te ne akarj túl sokat! - bökte oldalba Jimin.
-Nam! Ott a csajod! - sasolta Jin a bejáratot, majd mindketten felpattantak.
-Hol!? Azt a rohadt!!! Gyere velem! - indultak meg, így Gjuhjonnak lett helye.
-Hol van a hetedik barátotok?
-Ki? - kérdezett vissza Jimin.
-Aki állandóan zaklatja a pultosomat.
-Jaaaaaa! Suga. Szerintem most is azt teszi.
-Tényleg? - fordult a pult felé Gjuhjon, hogy megnézze - Esküszöm nem láttam ott. És tényleg! Basszus el kell zavarnom onnan. Nem hagyja dolgozni.
-Azért el szokta őt zavarni a csaj, ha nagyon láb alatt van. - kommentálta J-Hope.
-Jah, hallottam hírét. - nevetett - Na akkor legalább mi igyunk, ha a többiek már leléptek. - nyúlt egy pohárért.
-Oké! - rabolt rá Jungkook is, amikor sikítást hallottunk, és mindannyian megfordultunk. Megint Yeeunt kapták el, de ezúttal a szoknyáját.
-Nálatok mindig ez van? - kérdeztem Gjuhjont, miközben Yeeunhöz rohatunk.
-Nem! - kapta el a srácot a biztonságiakkal együtt, és a földre teperték, mire az elengedte a szoknyát.
Yeeun azonnal leállt nekünk magyarázni, míg az őrök kidobták a srácot, majd Gjuhjon neki esett, hogy mért vesz fel ilyen hosszú szoknyát, hisz simán elkaphatja bárki. Érdekes volt egy ilyen családi vitába csöppenni, de úgy éreztem jó dolog. A szerelmemet mentettük meg megint, ráadásul az az ember is segített akitől egy hete még remegés fogott el. Ahogy néztem őket miközben a munkáról vitatkoztak, majd Sugát, amint csajozott, Rapmont ahogy táncolni próbált és a többieket is amint jól érezték magukat, azt hiszem boldog voltam. Minden rendbe jött, pedig nem hittem volna, hogy ez sikerül. De ezt megint csak egy embernek köszönhettem, aki egész életem során vigyázott rám, óvott mindentől, tűrte helyettem a pofonokat és elviselt akkor is, amikor hisztis csajként nyafogtam neki.
-Hoseooooook! - ugrottam a nyakába hátulról, miközben ő a fotelban ülve magyarázott valamit a már visszatért Jinnek.
-Basszus Taetae! Ilyet ne csinálj! És ha pia lett volna nálam?
-De nem volt.
-Szerencséd.
-Szóval Jin, ott tartottam hogy - folytatta, miközben én még mindig a nyakában lógtam és halkan megköszöntem mindent - Érted bármit. - felelt - De ha máshogy akarod, akkor a másik lehetőség - folytatta, míg én tovább ölelgettem hosszú percekig, miközben beszélt. Az én kis őrangyalom túl kedves, de ezért volt ő az, akit testvéremnek tekintettem, és fogok is, mindig. Történjen bármi, ő sosem fog elhagyni, de talán már nem csak neki kell gondomat viselnie, hisz megszerezte nekem a világ legszebb teremtését, Yeeunt.


(Na hát itt lenne a befejezés srácok >< Remélem mindenki élvezte és kielégítettem mindenki vágyait. Kommenteket szívesen látunk, aki pedig írni szeretne, a Meglepi menüpontban, A "Közreműködőink, avagy tudj meg többet rólunk!" poszt végén vannak a vendégshotok feltételei. Szívesen látjuk írásaitokat és reméljük továbbra is figyelemmel követitek a blogot :D (Azért beszélek néha többesszámban, mert van két múzsa akik nevében is írok néha))