V&Yeeun 6.rész

Felemeltem kezem, hogy elköszönök, de újabb meglepetés ért öt percen belül, ahogy felismertem Cso Gjuhjont. Az előbb még kiugrott a szívem, úgy dobogott, most pedig kihagyott egy ütemet. Nem hiszem el, hogy pont az ő húgát kellett kifogjam. De ami még rosszabb. Ő is felismert engem, bár már nem tűnt olyan gonosznak, mint anno. Ettől függetlenül úgy gondolom, ez veszett ügy.

-Mi? Gjuhjon? Azt, hogy? - döbbent le Hoseok a telefonban, mert hazafelé menet felhívtam, hogy közöljem vele a tragédiát.
-Nem tom, de még csak nem is hasonlítanak. A személyiségük is tök más. Ahh Hoseok, nem tudom mit tegyek. Talán jobb, ha itt fel is adom.
-Ne legyél ilyen hülye! Talán Yeeun azt mondta, nem szeret, vagy nem akar többé látni?
-Nem. Sőt kaptam is tőle egy csókot.
-Akkor végképp nem érem, mért akarsz megfutamodni. Mindketten felnőttetek, tudtok értelmes emberek módjára viselkedni. Ráadásul Gjuhjon egyfajta üzletember, nem?
-Fogjuk rá.
-Akkor biztosan normálisabb már. Ne félj tőle.
-Te könnyen beszélsz, nem téged bántott annyit.
-Jaj Taehyungi, gyere át!
-Nem lehet, most tanulsz. Meg..... nem is akarok.
-Akkor meg ne legyél ilyen gyökér. Yeeunnél nyert ügyed van. Ha meg a bátyja elhord neki téged mindennek, az őt minősíti. Megütni meg nem fog.
-Majd meglátjuk még. - túrtam hajamba - Nem tudom mi lesz.
-Én igen. Küld el Yeeunnek a kakao talk ID-et.
-Családi banzáj van.
-Küld el neki!
-Jó! Elküldöm.
-Na azért.
-Hoseok! - hallatszott be anyukája hangja a telefonba - Tanulnod kéne drága fiam!
-Mindjárt anya, Vvel beszélek.
-Óóó, szia Taehyung! - köszönt nekem kedves hangon, majd azonnal vissza is váltott - Rohadt gyorsan  tedd le, vagy nem kapsz édességet!
-Na le kell tennem, mert anyám bekattant. De ne félj tőlük, nem lesz bajod!
-Jól van, köszönöm.
-Semmiség. Na szia! Teszem már anya ne - nyomta ki a telefont.
-Szia....
Tényleg erre számítottam legkevésbé. Gondolta volna a fene, hogy a világ legszebb lánya, akinek tetszek is, az ex-legjobb barátom és általános iskolai legnagyobb gyötrőm húga. Bele is fájdult az állam, ahogy eszembe jutottak azok az évek. Ha Hoseok nem lett volna, valószínűleg már nem is élnék. Szegény mennyi mindent elviselt értem. Kegyetlen évek voltak azok, míg át nem iratkozott a mi sulinkba, de utána is még egy ideig. Annyira szégyenlem magam azóta, hogy belekevertem őt is. Bár biztos az ég küldte a megmentésemre. De hogy Yeeunt ki, vagy mi küldte, arról fogalmam sincs. Remélem ez csak egy rossz tréfa lesz.

Mire hazaértem már körbejárt a hír, és mindenki tudta, hogy kicsoda is Yeeun bátyja. Valószínűleg Hoseok sunyiban netezett még kicsit a telefonunk után. Persze Jimin egyből ugrott, hogy ő elveri nekem, ha szeretném, de ezzel kicsit sem segített. Inkább kerültem a témát és hamar ott is hagytam őket. Yeeunnek akartam elküldeni a kakaomat, csak nem tudtam milyen szöveggel. De Suga ebből kisegített.

"Írd ezt: Unalmas percekre, csak egy szó, és ott termek."

"Ez  nagyon költői..... túlságosan is ><"

"Akkor ezt: Ha unatkoznál, írj!"

"Ez meg túl egyszerű"

"Még egy apróság neked?"

"Ez jobb. Köszönöm :P"

"Szívesen"

Megírtam Yeeunnek az üzenetet, és szinte azonnal kaptam választ. Hiába mondtam, hogy nem akarom megzavarni a családi összeruccanást, ő csak kérlelt, hogy válaszolgassak. Végül feldobott egy briliáns ötletet, bár kettős érzéseim voltak.

"Ha holnap átjössz ma koncentrálok az ebédre."

"Hát...... nem túl korai ez még? Nem mintha nem szeretnék menni csak egyszer randiztunk eddig és nem  lenne fura?"

"Nem lesz otthon senki."

"Mit vigyek?"

"Hehe XD ezt már szeretem. Nem kell semmi. Kettőkor már otthon leszek gyere nyugodtan amikor akarsz aztán majd este hazadoblak vagy ahogy gondolod."

"Ohh! Olyan sokáig maradjak?"

"Ha ma már olyan hamar eljöttem akkor kárpótollak...... mindenhogy hihi 3:D"

"Ohm ezt most...."

"Értsd úgy igen. 3:D  Na csak viccelek.... bár még kiderül mi lesz."

"...... Oké. Na de jó étvágyat."

"Köszönöm. Majd még beszélünk puszika :* "

"Szia :) "

Te jó ég! Tényleg ilyen perverz lenne? Olyan mintha Jinnel beszélgettem volna, csak lányban. Húha! Azt hiszem párszor le fog izzasztani, ha ilyen beszólásai lesznek. Ráadásul egy egész délutánt akarja, hogy ott töltsek. Hoseok ki fog ugrani a bőréből.
Gyorsan megírtam neki, hogy mit egyeztettem Yeeunnel, meg el is küldtem a képet a kis "beszólásáról", de valószínűleg addigra már elvették tőle a mobilt, mert csak este kapott görcsöt az örömtől. Alig tudtam lecsillapítani, de amint közöltem vele, hogy Yeeunnel is beszélgetek, visszavett az ujjongásból. Megállapodtunk a délután három órában, Hoseokkal meg abban, hogy hazaszalad velem, ha már segíteni akar.

-Jó-jó, értjük Hoseok, de szedd a lábad!

-Ja tényleg! Hisz ma randid van megint. - jegyezte meg és gyorsított végre a tempóján.

-Ja sok sikert V, mi még elegyünk boltba. - maradtak le kicsit Kookék - Majd írj, hogy mi volt!

-Rendben, sziasztok! - köszöntem el - Gyere már Hoseok - kaptam el felsőjét és ráncigálni kezdtem, miközben ő is búcsút intett a többieknek.

Rohamléptekkel haladtunk haza, és csak ledobtam a táskámat az ajtóban, majd ittam gyorsan, aztán már indultunk is vissza a találka helyre.

-Legyél kedves és beszéltesd! - magyarázott Hoseok.

-Oké.

-Figyelj rá és ami a legfontosabb, itt van néhány koton. - nyomott a kezembe egy dobozt.

-Meg vagy te huzatva? - torpantam meg - Ez csak a második randink! - adtam volna vissza neki, de nem  vette el.

-Igen, és áthívott magához. Inkább legyen nálad. Na gyere, mert elkésel! - indult tovább, én pedig fintorogva elraktam. Hoseok, te állat!
Az utolsó sarkon megállt, majd elköszöntük egymástól és rohantam csajozni. Yeeun már ott állt és rám várt, de nem vett észre, mert nézelődött.

-Sokat vártál? - álltam mellé és picit megijesztettem.

-Jaj nem! - fordult felém - Dehogyis. Mehetünk?

-Igen... de biztos, hogy nem fogok zavarni? - indultunk tovább, már jóval lassabb tempóban.

-Nincs otthon senki. Apuék nyaralni vannak egy hétig. Ne aggódj már.

-És a...... - muszáj megkérdeznem - Bátyád?

-Rég máshol él. Senki sem fog minket zavarni. - vigyorgott perverzen, én  pedig kezdtem zavarban lenni. Gyorsan el is néztem más irányba, miközben újra beszélgetést kezdeményezett.

-Helyezd magad kényelembe! Kérsz enni? - léptünk be a bejárati ajtón, és gyorsan ledobta cipőit.

-Hát....

-Rengeteg kaja van tegnapról. Gyere kóstold meg a legfinomabbakat! - pakolászott a konyhában.

-Köszönöm. - mentem utána és a konyhába érve kicsit meglepődtem, mert az első amit kiszúrtam az egy melltartó volt az egyik széken.

-Gyere beljebb. Mit szeretnél? - nézegette a kajákat, majd felém fordult - Mi az?

-Széthajigálod a ruháid. - néztem a színes kis fehérneműt.

-Mit? Jah! Ohh, hát igen. - kapta fel gyorsan az emlegetett darabot - Siettem reggel. De nézd milyen szép csipkés! - állt meg vele előttem és nekem kezdte mutogatni - Nyáron mindig ilyenekben táncolunk.

-É-értem. - nagyon zavarba hozott ezzel. Bevállalós egy lány, az biztos.

-Na együnk! - hajította vissza az előző helyére a kis fehérneműt.

-Nem akarod elrakni?

-Minek? - pillantott fél szemmel rám, majd a pulton megtámaszkodva figyelt - Zavarban vagy?

-Nagyon laza vagy. - igyekeztem kerülni szemeit.

-És ez meglep a munkahelyem után? - lépett elém, én pedig igyekeztem uralkodni magamon, ahogy megfogta felsőmet.

-Nem tudom, mire számítottam. - találkozott végre tekintetünk, ahogy már túl közel volt.

-Miénk az egész ház, kicsi Tae. - húzódott apró kaján mosolyra szája.

-Ez.... korai. Nem gondolod? - fene az udvariasságomba. Pedig itt nyomba leteperném.

-Jaj a bátyám mondta, hogy tőled nem kell féljek. - ment vissza a kajákhoz, és két tálat felkapva indult felém, de ezúttal elsétált mellettem.

-Ohh.... - egy pillanatra megint megállt a szívem - Szóval mesélt rólam.

-Igen. - válaszolt, miközben követtem - Azt mondta nálad kedvesebbet nem is találhattam volna. Hogy igazi úriember vagy a lányokkal. - értünk feltehetően a szobájába.

-Ó! Ez meglepő. - csuktam be az ajtót.

-Mert? - rakta le a tányérokat az asztalára és megfordult.

-Nem voltunk túl jóban. - hát ez nem kifejezés.

-De mi jóban vagyunk. Na ülj csak le! - fogta meg a kezem és az ágyához vezetett, majd leültetett.

-Oké. - pislogtam, miközben visszasietett az asztalhoz - Mire készülsz?

-Ebédhez. - sétált újra hozzám.

-Héj héj héj! - mászott az ölembe, miközben csak szavakkal ellenkeztem. Nem akartam lelökni.

-Ááááá! - tartott egy falat..... valami a szám elé.

-Ez mi?

-Finom. Na nyisd ki! - mosolygott.

Végül is bíztam benne, meg...... éhes voltam, így szót fogadtam. Tényleg nagyon finom falatot kaptam, és meg is lepődtem.

-Látom ízlett.

-Hát igen .... igazad volt. De... így akarsz ebédelni?

-A kaja megvár. - bújtatta ujjait a pólóm alá.

-Mit csinálsz? - néztem szemeibe.

-Ebédelek. - harapott alsó ajkába, és kezdett kényelmetlenné válni a.... helyzet.

Lassan megcsókolt, miközben ujjai tovább vándoroltak felfelé csupasz bőrömön. Teljesen elfeledkeztem kicsi kezeiről, mialatt kiélveztem puha ajkait. Megfogtam arcát, hogy átvegyem az irányítást nyelveink harcában, ő pedig aprót nyögött. De még ekkor sem tértem magamhoz. A fellegekben jártam, ahogy combjára vezettem szabad kezem, ő pedig ujjaival simogatta oldalamat Csak amikor ledöntött ágyára és elszakadt tőlem, hogy levegye felsőjét, kapcsolt egy kis vészcsengő a fejemben.

-Ne, várj!

-Mire? - torpant meg.

-Ez csak a második randink. Én nem ilyen vagyok.

-Lassan másfél éve nincs pasim. - mászott fölém - Szóval, hacsak nem az a probléma, hogy nem áll fel, már pedig nem úgy tűnik a dolog, - húzta végig egyik kezét nadrágomon, én pedig nagyon is jól éreztem ujjait, ezért felsóhajtottam - akkor nem értem, mért kéne megállnom.

-Csak..... ez gyors! Én nem csak ezt akarom. Nekem te kellesz, mindenestül. - na a menekülésért mindent.

-Ez aranyos. - mosolygott, majd nagy levegőt vett - Biztos, hogy most nem?

-Igen.

-Holnap?

-Ennyire hiányzik?

-El sem hiszed mennyire. Tudod milyen jó ráülni egy olyan helyes férfira, mint te, - csinálta azt amit mondott és óvatosan helyet foglalt merev részemen - látni az izmait, ahogy megszorítja a combomat, végig simítani felsőtestén, majd lassan mozgásba lendülni?

-Ne mozogj! - fojtotta belém a levegőt, de megfogtam, hogy leállítsam.

-Na ez póló nélkül sokkal szexibb lenne. - tűrte fel kicsit saját felsőjét és alsó ajkába harapott.

-Yeeunhh..... kérlekhh.

-Hát... jó. - nyögött egy aprót, ahogy lemászott rólam - Nagy az önuralmad. - ha tudná pedig, hogy nem is az az, ami engem most gátolt, valószínűleg folytatná - Ez mi? -  nézett az ágy mellé, én pedig rákaptam tekintetem.

-Mi? - követtem mozdulatát, ahogy lehajolt és........ HOSEOK! Valószínűleg most okoztad a vesztem!

-Ez..... sajnálom Tae. - mászott vissza rám.

-Ne, kérlek! Félreérted! Azt a haverom adta mielőtt találkoztunk. Én nem akarom még, csak nem tudtam hova rakni. A-a Yeeun! - ült újra legérzékenyebb potomra, és elkaptam csípőjét.

-Ha már van nálad, használjuk ki a helyzetet!

-Ne! Nem akarom, hogy csalódj! - ez az utolsó érvem, és bár kicsit szégyennek érzem, de ez van.

-Mi? Várjuk csak?... Te szűz vagy.

De nem tudtam válaszolni. Nem akartam. Eléggé zavarba ejtő így is, hogy utalgattam, de hogy ő még konkrétan ki is mondja! Jaj nem akarok a szemébe nézni. Biztos ki fog nevetni.

Gyorsan el is fordultam és összeszorítottam szemeimet, miközben nagyokat lélegeztem. Ahh, nem akarom látni az arcát. Csak had rohanjak ki a világból és minden rendbe jön. De most nem tudok menekülni. Yeeun rajtam ül.

(Folytatjuk :D Jó helyen hagytam abba mi? XD hehe)