Ez lenne a vég? (55)

Pápá élet. Szép voltál és viszonylag jó. Örülök, hogy utolsó estémre megadtad nekem Jint és hogy legalább az ő védelmére halok meg. Bár nem pont ilyen végre számítottam, de szebb mint egy ágyban elaludni, ezt lássuk be.

Ahogy ott álltam, ledermedve az autó előtt, tényleg lepergett előttem az életem. Sosem láttam még ilyen őrült rajongósereget. Pláne nem úgy, hogy egyenesen felém rohantak.
-Mozgás! - förmedt rám Tomi, aki azonnal arrébb lökdösött és betuszkolt a kocsiba, hátra a fiúkhoz. A földre ültem, míg ő az én helyemre pattant be, Csabi pedig már az anyósülésen várt ránk. Elvették tőlem a táskámat és a kulcsok után kezdtek kutakodni, én viszont nem tudtam segíteni. Nem tudom mi történt velem akkor, de teljesen kikapcsoltam. Csak figyeltem az eseményeket, mintha szemlélő lennék és nem részese. Hirtelen nagy dörömbölés hallatszott, ahogy a rajongók elértek hozzánk és ütni kezdték a kocsit. Hah! Isten áldja a sötétített üveget!
-Bazdmeg nem találom! - mérgelődött Tomi.
-Az egy fekete lyuk! Öntsd ki valahova!
-Hát beszarok, nem hiszem el! Na végre! - húzott ki egy kulcscsomót - Faszomat! Ez a lakásé.
-Add már ide azt a szart! - vette el tőle Csabi és turkálni kezdett - Te ezt hogy csináltad, hogy pont ezt nem szúrtad ki? - nyújtotta vissza a slusszkulcsot.
-Felszínre hoztam neked na! - indította be a motort.
Lassan kikászálódtunk a lánycsapatból az útra és végre haladtunk a cél felé, ami ma a koncert helyszíne volt.
-Franci.....Franci...Franci! - hangosodott Jin, mire az utolsóra felnéztem rá.
-Hmm? - pislogtam.
-Jól vagy? - állt volna fel, de rászóltak.
-Nem mászkál! Veszélyes. Ülj le! - fenyítették be Tomiék a fiúkat, Jin pedig nagyot sóhajtva ereszkedett vissza és továbbra is engem nézett.
-Franci! Biztos jól vagy? - aggódott továbbra is.
Nem csoda. Még sosem dermedtem le ennyire ha baj volt. Én sem értettem magamat. Sohasem futamodtam még meg. Mindig volt lélekjelenlétem védekezni, vagy megvédeni valakit. Most mégis mi történhetett?
-Nyugi. Jól vagyok. - semleges hangomtól még én is megijedtem. Mint egy horror filmben a megszállt lány.
Egész úton ilyen voltam. Nem tudtam semmire se gondolni. Telefonomat is kinyomkodták a fiúk az első ülésen és Tomi néha megsimította a fejemet, ami érdekes módon most egyáltalán nem zavart, bár lehet Jint nagyon felidegesítette. Nem tudom. Nem vettem észre. Épp üres üzemmódban voltam.

Jungkook POV

Nagyon aggódtunk Franciskáért. Furcsa volt így látni. Mindig pörgött, folyton képben volt és megoldotta a problémákat. Most meg pont ő volt az, aki mozdulni sem bírt. A busz padlóján ülve pedig úgy tűnt, hogy jelenleg bárki bánthatná, bármi történhetne, akkor sem tudna tenni semmit. Próbáltunk segíteni rajta, de az, hogy nem mehettünk oda hozzá, ő pedig olyan semleges volt végig, nem nagyon segített. Semmi eredményt nem értünk el egész út alatt, pedig Jin próbált vele beszélgetni. Egyedül Tomi jutott valamire, ahogy megsimogatta fejét, mire Franci lehunyta szemeit. Már vártam a pillanatot, hogy Jin mikor fog kiakadni és felpattanni, de nem ez történt. Kicsit ő is lenyugodott, ahogy látott végre Francin valami érzelmet, még ha ez attól is volt, hogy egy másik férfi érintését élvezte éppen. A lényeg, hogy kezdett visszatérni közénk.

A koncert helyszínhez érve Rapmonnak magyaráztak angolul, mert Franci eltűnt, így magunkra maradtunk. Leaderünk fordított nekünk, hogy a szokásos fények beállításával kezdjük, majd teszteljük, hogy mennyire csúszik a színpad, aztán pedig rohannunk kell a fansignra. De előtte még várnunk kellett, mert nem voltak készen a lámpákkal, így szétszéledtünk. Én elrohantam mosdóba és visszafelé teljesen eltévedtem. Végül a színpad egyik oldalán lyukadtam ki a függönyök mögött. Haaaah de király! Tátottam el számat, ahogy felnéztem a hihetetlen magasságra. De gyorsan visszatértem a valóságba, mikor meghallottam Franci köhögését. A színpadra felvezető lépcső mellett ült a kis sarokban, Tomi pedig a kezét szorongatva mantrázott neki valamit. Nagyon köhögött és alig csillapodott, pedig Tamás most igazán mély hangon beszélt vele, ami elvileg nyugtató hatású. Aggódtam, mert Jimin mesélte, hogy mi volt amikor az étteremből rohantak ki. Tudtam, hogy ez megint olyan roham..... vagy nem is tudom mi és ha nem múlik el gyorsan, nagyobb baj is lehet belőle. Odasiettem hozzájuk, majd én is letérdeltem Francihoz.
-Nyugodj meg! - kerestem a megfelelő angol szavakat - Jól van mindenki. - tettem vállára kezemet.
Nem sokat tudtam segíteni. Viszont ez most kicsit más volt, mint amit Jimin mesélt. Ő azt mondta, hogy egyáltalán nem jutott levegőhöz, de jelenleg még tudott két köhögés közt lélegezni, viszont nagyon remegett. Valamit segítenem kell! Akármit! Ohh! Tudom már! Jin kell ide.
-Hozz valami vizet! - utasított Tomi és inkább az ő utasítását követtem. Ő az exe, szóval csak tudja már, mivel tudok segíteni.
Kezembe nyomott egy kis aprót, majd felpattantam és keresni kezdtem az automatát, ami mellett nemrég eljöttem. Legalább ez hamar meglett, szerencsémre pedig volt benne víz is. Gyorsan kezdtem bedobálni a pénzt, közben pedig megjelent mellettem egy lány.
-Szia!
-Szia! Segíthetek? - de nem néztem rá, csak a vizet igyekeztem megszerezni.
-Izé. Hát nagy rajongód vagyok és szerencsémre most itt dolgozok. Aláírnád nekem ezt az albumot? - láttam szemem sarkából, hogy nyújta nekem egy filc kíséretében, miközben a vizet halászom ki az automatából.
-Igen. - álltam fel és gyorsan aláírtam, majd rohantam volna tovább, de elém állt.
-Nagyon örültem, amikor meghallottam, hogy jöttök.
-Valóban? Ezt jó hallani. - léptem másik irányba, de követett és nem hagyott.
-Csak az járt a fejemben, hogy végre találkozhatok a kis férjecskémmel. - kicsit hátrahőköltem ettől a mondatától. Mi van? - Annyira jó, hogy végre személyesen találkozunk. Élőben teljesen más vagy, de jó értelemben.
-Köszönöm? - ráncoltam homlokomat és nem tudtam, hogy féljek-e vagy ne.
-Olyan szép gyerekeink lesznek! - csillantak fel szemei, én pedig nagyot nyeltem - De előbb az esküvő. Már megvan a ruhám, csak rajtad múlik az időpont.
-Őőőőőőőő...... Noonaaaaa!  - kiabáltam.
-Neeeem. Én fiatalabb vagyok nálad Oppa! - közelített, én meg hátráltam, de elkapta a kezemet és a nyakamba akart mászni.
-Kérlek eleresztenél? Rohannom kell.
-Még van időd. Gyere és csináljunk pici Jungkookokat! - akaszkodott rám.
-Váááá Noooonaaaaaaaaa! - üvöltöttem torkom szakadtából, miközben igyekeztem eltolni és kikerülni csókjait.
Valahogy meghallott Franci, mert a lány feje fölött átpillantva láttam, ahogy közeledett, nyomában Tomival. Bár hamar lerogyott és Tamás ért oda hozzám, aki megfogta a csaj vállát egy fájdalmas ponton, amitől az fájdalmasan összehúzta magát, ezzel lassan eleresztve engem. Ketten lehámoztuk magamról, majd nagy küzdelmek közepedte indult meg vele a kijárat felé, közben Csabi nevét üvöltözve. Hangja olyan erős, hogy még én is majd megsüketültem tőle, pedig már messzebb járt. Hamar meghallottam Csabát magam mögött és megfordultam. Tomi mondott neki valamit, mire az Francihoz rohant. Csak ekkor vettem észre miért üvöltözött. Franciska a földön terült el, gyengéket köhögött, de levegőt már nem tudott venni kettő között. Olyan volt, mintha halálos ágyán feküdne, ráadásul nem is mozdult.
Csaba valamit káromkodva emelte fel , majd rohant tovább, én pedig követtem. Jin nevét üvöltöztem, miközben átrohantunk a színpadon és ki is szúrtam őket előtte a nézőtéren. Utolsó pillanatban még láttam, ahogy ránk fordulnak, majd ők is futásnak eredtek.
Az elsősegély pontig rohantunk Francival, aminek ajtaját szabályosan berúgta Csabi, majd az első ágyra azonnal le is fektette. Már nem volt magánál, a köhögése is elállt, de úgy éreztem, ez most semmi jót nem jelent. Valamiről beszéltek a dokikkal, amiből persze egy szót sem értettem, én pedig Franciskán néztem végig. Arca könnyes volt, az orvosok pedig úgy mozgatták, mintha valami rongybaba lenne. Ellenőrizték, hogy dobog-e még a szíve, illetve a szájába is belenéztek, de nem találtak semmit, ennek ellenére viszont kapkodtak. Elkezdtek kizavarni minket és utoljára egy hatalmas tűt láttam, amit előhúztak az egyik fiókból.
Csattant mögöttünk az ajtó, a többiek pedig már ott vártak ránk.
-Kookie! - szólt Rapmon, mire Jin felém fordult és letámadott.
-Mi történt? Mi baja? - kapta el pólómat.
Még sosem láttam ennyire pánikolni, pedig volt már húzós helyzetünk, de ez most teljesen más. A szerelme fekszik odabent és még azt sem tudta, hogy él-e vagy hal.
-Csak köhögött. Én elrohantam neki vízért, mire letámadott egy saeseng, én pedig reflexből üvöltöttem Franciért, - sütöttem le tekintetem, mert ha én nem kiabálok, akkor most nem lenne ez, de folytattam - amit meg is hallott. Mire Tomi elintézte a csajt, ő már a földön feküdt. Alig mozgott. Én nem akartam rosszat Jin! - mentegetőztem ő pedig lassan eleresztett.
A falhoz sétált és a földre rogyott, arcát kezébe temetve.
-Ne haragudj! - guggoltam le hozzá.
-Nem a te hibád. - suttogta.
-Nem lesz baj. - szólalt meg Csabi, közben Tamás is megjelent a két új őrünkkel oldalán és beszélgetni kezdtek.
-Ugye hívtatok mentőt? - szólalt meg Suga.
-Nem kell. - intette le Tomi.
-Mi az, hogy nem kell? Hisz épp odabent fekszik eszméletlenül. Lehet pont most defibrillálják.
-Bazdmeg Suga, ne mondj már ilyeneket! - szólt rá Rapmon, Jin pedig egyre jobban szenvedett.
Elképzelni sem tudom, milyen érzés lehet azt hallani, hogy lehet épp haldoklik a másik feled.
-Volt már ilyen. Csak pánik. Rendbe jön. - nyitott be az elsősegélyesekhez és el is tűnt az ajtó mögött.
-Jin! - guggolt le Csabi is és megvárta még ráemeli tekintetét - Ha Tomi azt mondja jól lesz, akkor jól lesz.
De ezt nem nagyon hitte el, őszintén szólva én sem.
-Próba! - üvöltött valaki, nekünk pedig akármennyire nem volt kedvünk, most fel kellett állnunk és ott kellett hagynunk Francit.
-Jin! Gyere! - húzta el Hoseok az ajtótól, aminek nekitámasztotta homlokát, miután könnyeivel küszködve felállt.
-Nem lesz baj Hyung. Gyere! - segítettem én is.
-Ne hagyj itt.... - dünnyögte halkan az ajtó felé, majd lassan elindult velünk, hogy végezzük a munkánkat.

(Folytatjuk........)

(Srácok! Komment, komment, komment!!! Imádjuk, ha leírjátok véleményeiteket és nem kell hozzá google fiók sem. Be lehet állítani, hogy névtelen, szóval kérünk benneteket kommenteljetek! De ne csak ezen a blogon hanem a többin is! Ha nincs komment, azt hisszük nem tetszett nektek, szóval hajrá!)