Reggel én keltem korábban. Meg is lepődtem, mert ha nem dolgozok, akkor képes vagyok délig is aludni, függetlenül attól, hogy mikor feküdtem le, most viszont elég korán ébredtem. Iseul az ágy másik felén aludt nekem háttal, így nem is akartam felkelteni. Óvatosan kimásztam mellőle és a konyhába mentem inni. Nagyon kiszáradtam az este és már nem bírtam tovább. Annyira hideg volt a reggel, hogy bár a takaró alatt jól éreztem magam, azért egy boxerben való flangáláshoz még hűvös volt, így felkaptam magamra egy inget, úgy ültem le a kanapéra telefonozni. Visszaolvastam a fiúk esti beszélgetését, majd becsatlakoztam a reggelibe. Inni akarnak menni majd egyik nap, amihez nekem is lenne kedvem, de Iseult nem lenne jó ötlet egyedül hagyni. Bármikor jöhet az a két köcsög, akik a családjába tartoznak és nem akarom kockáztatni, hogy akkor találják meg amikor én nem vagyok vele.
-Te már fel is keltél? - hallottam meg hangját, miközben elém sétált az egyik pulcsimban.
-Igen. Szomjas voltam. Jó reggelt! - mosolyogtam rá.
-Neked is. Ne hordj ilyen inget! - mászott mellém.
-Mért ne?
-Ohh - kuncogtam - És ez gond?
-Nem, ha egész nap szexelni akarsz.
-Hogy rákaptál!
-Az inged hibája. - nézett el.
-Akkor most dobjam ki? - tettem le telefonom és nyakához hajoltam.
-Azt sem mondtam. Csak..... - nyelt egyet - Jól gondold meg, mikor veszed fel! - fordult felém, én pedig felemelkedtem ajkaihoz.
-Hogy parancsolgat!
-Csak figyelmeztetlek..... - suttogta.
-Ohh ahhaaaa - csókoltam meg lassan.
Hozzám simult, miközben megmarkolta a már sokat emlegetett ingemet, és aprót nyögött.
-El ne élvezz ennyitől! - váltam el tőle, miközben széles vigyor kúszott arcomra.
-Na! - lökött kicsit el magától, mire eldőltem a kanapén - Megyek fürdeni.
-Mi az, megsértődtél? - kiabálok utána nagy nevetés kíséretében.
De csak az ajtó csapódott. Hát azért nem gondoltam volna, hogy nekem majd sikerül kicsit kiakasztanom, viszont ez nagyon vicces. Többször kéne csinálnom.
Mosolyogtam magamban, miközben a plafont bámultam és Iseulről álmodoztam. Igaz, ott fürdött tőlem nem messze, de jó volt behunyni szemeim, majd elképzelni, hogy rajtam szuszog, ahogyan azt az éjszaka tette.
Édes gondolataimat kopogás zavarta meg. Ki az Isten! Nehézkesen tápászkodtam fel és megindultam, hogy ledörgöljem azt, aki zaklatni mer egy ilyen gyönyörű napon.
-Igen? - nyitottam ki az ajtóm, aztán meg is lepődtem, bár nem tudom mire számítottam.
-Iseul? - szólalt meg az apja, és megint megfagyott bennem egy pillanatra a vér.
-Jó reggelt önnek is! Hééé! - tartottam vissza, mert megindult a lakásomba, nekem meg végre visszatért a férfiasságom.
-Tudom, hogy itt van. - lépett hátra mikor látta, hogy így nem fog előrébb jutni.
-Pedig nincs. - hazudtam, de ha igazat mondok, akkor mindketten nagyon nagy bajba keveredünk - Nem tudom, honnan veszi ezt.
-Mert múltkor is nálad volt. - förmedt rám.
-És akkor most mért lenne? Lerázott, hála önnek. - méltatlankodtam.
-És ki zuhanyzik? - na bazdmeg, tényleg.
-A barátnőm. - jól jegyezzétek meg! Ha nem akartok lebukni, akkor a valósághoz legközelebb álló hazugságot mondjátok. Azt hiszik el a legjobban. Így most én is ezt tettem.
-Hmm - emelte meg egyik szemöldökét és bégig mért - Gyorsan jönnek a csajok mi?
-Iseul csak bemenekült az eső elől. Kaptam is érte, hogy mit keresett itt másik nő, ne aggódjon. - ez még talán hihető.... azt hiszem.
-Hehe - mosolyodott el kicsit - A nőkkel csak a baj van. Én mondom, nem szabad megbízni bennük. Mind ugyan arra hajt. A pénzedre.
-Hát ebben nem értünk egyet.
-Majd rájössz. Fiatal vagy még, hogy megértsd. Viszont remélem nem hazudtál nekem. - vált vissza arra a gyilkos énjére.
-Mért hazudnék? Azt csak a nők szoktak. - na ezzel most tuti belopom magam a szívébe.
-Nah látom kezded kapiskálni az életet. - húzódik vigyorra a szája, én pedig kezdek undorodni előző mondatomtól. Hogy hagyhatta el ilyesmi a számat!? Gusztustalan vagyok. - Ha összefutsz a lányommal zavard haza. Azt meg úgyis megtudom, ha nem így teszel.
-Ez csak természetes.
-Szép napot! - köszönt életében először nekem, majd meg is fordult és útjának indult.
-Önnek is. - csuktam be az ajtómat, aztán nekidöntöttem homlokomat.
Fúúúúúúj. Sosem akarok ilyen ember leni, mint ez. Hogy nézheti le ennyire a nőket? Ez.... szánalmas már lassan. Bár inkább felidegesít, hisz neki is lánya van és sosem mondta azt hogy, persze ez alól kivétel az én pici lányom, akit imádok. Mondjuk eléggé kétlem azt is, hogy szereti Iseult. Főleg ahogy beszélt vele legutóbb, most meg róla.... fogjuk rá, hogy róla. Áhh! Gusztustalan.
-Mi az? - hallottam is Iseul hangját - Jött valaki? Vagy elment? Mi van? - jött hozzám közelebb, egyetlen törülközőben.
-Hát...... - fordultam felé. Nem tudom elmondjam-e.... hmm.... inkább elmondom - Az apád járt itt, de már el is ment. Nem túl kedves teremtés.
-Pff. - fintorodott el - Ez még enyhe kifejezés arra, hogy egy paraszt geci, akit legszívesebben letagadnék, még ha pisztolyt tartanának a fejemhez is. Hogy sikerült elküldened?
-Azt mondtam a barátnőm van itt, meg hogy téged azóta se láttalak. Ennek az első fele igaz is. - mosolyodtam el kicsit.
-Ohh és elhitte? Az igen! Várj! Mi?
-Mi az?
-Barátnő? - pislogott - Én?
-Mért mi lennél?
-Hát.... nem is tudom..... - gondolkozott - Cuki vagy. - vigyorgott.
-Óóó tudom. - mosolyogtam - Kérsz reggelit?
-Ahha! Csak felöltözök gyorsan, mert fázok. - indult a szobámba.
-Nehogy beteg légy! Siess! - néztem végig, ahogy eltűnik.
-Ez..... megint tojásrántotta. - jegyezte meg, ahogy enni kezdett.
-Hát.... igen, sajnálom. De ebben vagyok profi. Azért igyekszek kitalálni valamit ebédre.
-Jaj ne törd magad! Ez után megyek is haza. - tömte magát.
-Mért? - álltam meg.
-Hát, mert így is meg fognak ölni, rajtad meg nem fogok élősködni, a haverok meg most nem tudnak befogadni és az utcáról meg összeszed apám. - sorolta teli szájjal.
-Nem élősködsz. De ne menj haza kérlek!
-De!
Csak ráncoltam a homlokomat, mert tudtam, hogy ha most vitába kezdünk, akkor abból sértődés lesz..... részemről természetesen. Mert Iseul nagyon ért ehhez, az eddigiek alapján.
-Hát akkor megyek. - vette fel a táskáját, miközben zsebre vágtam a telefonom, ahogy mögötte álltam - Szia!
-Mit köszöngetsz?
-Hát..... én most elmegyek. - nézett gyanakvóan.
-Oké. Megyek én is. Kíváncsi vagyok az otthonodra.
-Na neeeeeem! Maradsz szépen. Apám tényleg megöl, ha meglátja, hogy veled megyek haza.
-Elhiszed, hogy örülni fog nekem? - hajoltam közelebb hozzá.
-...... Nem.
-Pedig örülni fog. Na menjünk!
-De Jimin! Megvereted magad. - tiltakozott, ahogy kifelé tuszkoltam.
-Nem veretem meg magam, amúgy meg erős vagyok, de kösz a bizalmat. - zártam be - Na merre laksz?
Bosszúsan igazított útba és végig mérgelődött, meg igyekezett meggyőzni, hogy hülyeséget csinálok, de ő nem tudta, hogy az apja mit mondott nekem.
-Itt laksz? - néztem körbe - De hiszen..... azon, meg az utcán is elmentünk.
-Igen tudom. - válaszolt unottan.
-Te direkt sétáltattál. - váltottam morcosra.
-Zseni vagy bazzeg. - sétált a bejárathoz - Amúgy anyám kedves, de ő úgyis dolgozni van. Szóval az egyetlen embert nem fogod látni, akit szeretek. - magyarázott.
-Hmm. Oké. Majd vele is beszélek.
-Azt majd meglátjuk. - mérgelődött tovább.
-Megjöttem! - nyitott be.
-Hol a faszomban jártál? - jelent meg a bátyja és megpillantott engem - Ohh.... gondolhattam volna. - fintorgott és el is tűnt.
-Neked is szia! Legalább ha vendég van viselkedj már, te paraszt! - kiabált utána, miközben levettük cipőnket., de semmi válasz.
-Na merre jártál kislányom!? - tűnt fel az apja is - Ó, szép napot Jimin! - köszönt rám a folyosó közepén állva - Köszönöm, hogy hazahoztad. - erre Iseul ledöbbent.
-Szívesen. Hisz ezt kérte nem? - hajoltam meg.
-Igen-igen. Örülök, hogy bízhatok benned. Benned viszont nem! - váltott megint sorozatgyilkosra - Hogy mersz elszökni? Most már tényleg rácsot kapnak az ablakaid! Még egy ilyen aztán el is köszönhetsz mindentől!
-Jaj hagyj már békén! Mit fáj az neked, hogy hol vagyok. Úgy is leszarod. - indult meg, miközben intett nekem is, hogy kövessem.
-De anyád meg aggódik. Tudod milyen nehéz hallgatni, hogy aggódik?
-Véletlen sem aggódsz te is mi? - léptünk be szobájába.
-Jól gondold meg, hogy beszélsz velem!
-Megtettem. - zárta kulcsra az ajtót, majd felém fordult - Üdv nálam! - pakolta le cuccait.
-Jimin! - üvöltött be az apja - Csinálj vele valamit, vagy kikötözöm az ágyához, mint egy kutyát.
-Kösz apa én is szeretlek!
-Igyekszek! - válaszoltam, mire Iseul mérgesen pillantott rám, ahogy az asztalán rendezkedett - Mi van? Csak nem akarom, hogy eltiltson tőled.
-De..... mondhattad volna, hogy mondta, hogy hozz haza. Akkor nem parázok egész úton. - fordult vissza.
-Én élveztem. - dőltem le az ágyára - Szép szobád van. - néztem körbe.
-Jah, sok időmbe tellett, hogy azt a fos zöld színt, ami volt, el tudjam takarni a poszterekkel. - indult felém - És meddig akarsz maradni? - mire újabb üvöltözést hallottunk - Na anya hazaért. - vett nagy lendületet és egy mozdulattal ki is suhant az ajtón, én pedig követtem.
-Itt is van a pici lányod! - üvöltött az apja, miközben Iseulre mutatott - Még szerencse, hogy Jimin haza hozta. Látod? Ez a következménye ha hagyod, hogy olyan hülyeségeket nézzen.!?
-Zavar, hogy boldog, vagy mi a bajod? Egyébként meg a te lányod is!
-Az enyém ugyan nem! Biztos a postásé!
-Már megint ez! Hát el sem hiszlek komolyan! Ha ennyire kibaszottul biztos vagy benne, mért nem mentél még el?
-Azért, mert ez az én házam te ribanc!
-Héééj! Azért csak ne álszentkedj! - szólt közbe Iseul, amit nem tartottam jó ötletnek.
-Mit szólsz bele kölyök! - üvöltött rá - Ehhez neked semmi közöd!
-Pont hogy de!
-Na takarodj a szobádba! - indult felé.
-Meg ne merd ütni! - üvöltött utána az anyja, mire én inkább Iseul elé léptem.
-Takarodj Jimin! Nem veled van bajom.
-Sajnálom. - húztam a számat.
-Inkább takarodj el te! Ha már az én pénzemből élsz, tegyél meg nekem annyit, hogy az ÉN pénzemen elmész a kurvádhoz!
-Tudod mit!? - fordult meg - El is megyek! - indult az ajtó felé és hatalmas csapódással tudatta, hogy ő elment.
-Haaahhhh - sóhajtott Iseul anyukája - Nagyon röstellem, hogy így kellett minket megismerned. Park Micha vagyok. Örülök, hogy találkozunk azért. - hajolt meg.
-O-o-oh. - gyorsan követtem - Én meg Park Jimin.
-Jaaj egyforma a vezeték nevük. Hát ez tök jó! Mondanom se kell meglepett, hogy Iseul védelmére keltél. Kangdae azt mondta te hoztad haza.
-Hát igen, de ez kicsit bonyolultabb. - mosolyogtam.
-Ma is elmennék, ha lehet. - szólt közbe Iseul.
-Jaj kislányom meg is értem. De találok megoldást a helyzetre ígérem!
-Jah persze. Nem is vágom, mért vagytok még együtt. - csóválta a fejét.
-Tudod ez bonyolult.
-Jah tudom. Szóval csomagolok és megyek is. Amúgy, hogy-hogy hazajöttél?
-Apád küldött egy sms-t ami felidegesített. - mérgelődött.
-Gondolhattam volna. - indult a szobája felé, én viszont maradtam.
-Szóval, mért bonyolultabb? - szólt kedves hangon és mosolygott az anyukája.
-Őőőőőő. Mert igazából hozzám jött tegnap. Ma meg haza akart jönni. De az apja járt nálunk reggel, bár sikerült elküldenem, viszont nem engedtem volna egyedül Iseult . Nagyon...... ellenséges vele.
-Igen. A saját lányával. Gusztustalan. - sétált el mellettem - Kérsz valamit inni vagy enni?
-Ömm.... nem köszönöm!
Érdekes! Hogy élhet együtt egy ilyen kedves nő, egy olyan bunkó férfival? Ráadásul úgy beszélt vele, amitől nekem nyílt ki a bicska a zsebemben. Persze nem tartozom ide, így nem szólhattam bele, de legszívesebben behúztam volna neki egyet. Meg merte volna ütni Iseult! Ez meg a másik. Mi van?! Hogy merné? Már a szándékért is... vááááá! Csak felbaszom itt magam. Viszont egyértelmű. Iseul nem lakhat itt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése