Szép este volt (54)

Most olyan lehetek, mint egy óvódás az első napján. De....... ezek a saesengek mindenhol ott vannak..... és ez elég félelmetes.

Visszaérve a lakásra összefutottunk Csaba két új emberével. Kedves, meleg tekintetű emberek voltak, bár hatalmasak. Pont olyan kétajtós szekrények, mint Csaba. Ezek szerint Tomi a legkisebb közülük.
-Örülünk a találkozásnak. - mondta Ádám.
-Hát még én. - mosolyogtam.
-Ők veletek alszanak. - szólalt meg Tomi.
-Mi van? - néztem rá - Azt biztos nem. Szerinte mi mért alszunk másik szobában? Kettőt tippelhetsz.
-Tisztában vagyok vele, - hajolt közelebb hozzám kaján vigyorral az arcán - de ők akkor is rátok fognak vigyázni.
-Másik lakás nem jó? - emeltem fel egyik szemöldököm
-Hát...... de ti úgy sem tudtok most semmit tenni.
-Számoltad a napokat?
-M........ várj! - gondolkozott el - Ja tényleg! Jó, de akkor nyitott ajtónál alszotok. - egyenesedett fel.
-Oké főnök!
-De előbb tennénk egy kört. - szólt Bence.
-Még nem mentetek? - mordult rájuk.
-Most jöttünk. Ne tépd le a fejünket!
-De gyorsan!
-Persze.
Indultak is útjukra, hogy feltérképezzék az épületet. Kicsit megnyugtató, hogy újabb hegyomlás méretű emberek vannak körülöttünk, viszont így már sokan leszünk a kocsiban.
-Hogy jönnek majd velünk napközben? - kérdeztem a fiúktól, ahogy a lift felé sétáltunk.
-Van kocsijuk.
Hát ez tömör volt, de a lényeget értettem.

Bár többen lettünk, de Jinnek és a többieknek elég volt csak annyit mondanom, hogy a koncert közeledte miatt van ez az egész. Úgy tűnt a levéllel nem találkoztak, így nem is akartam az orrukra kötni, de sajnos én továbbra is feszült voltam, mert bennem elég jól megmaradt a tartalma.
-A zuhany ellazít. - mondta Jin, miközben a fürdő felé terelgetett.
-Ezt egy reklámból vetted?
-Igen. - erre felkuncogtam.
Örülök, hogy ilyen helyzetben is meg tud nevettetni.
Gyorsan lezuhanyoztam, majd örömmel nyugtáztam a nehéz napok végét. Legalább egy gonddal kevesebb éééééés......... egy fokkal jobb este áll előttem. Hohohóóó!
Hatalmas vigyorral az arcomon jöttem ki a fürdőből és Tomiba futottam bele, aki a kanapén elterülve olvasott egy könyvet.
-Művelődsz? - sétáltam a konyhába vízért.
-Szoktam olvasni.
-Na! Új dolog. - téptem fel a műanyagot, hogy szerezzek egy palackot - Megmutattad a többieknek a lakást?
-Igen. Be is rendezkedtek.
-Rendben...... szóóóóóval......... nyitott ajtó he? - érdeklődtem a pult mögül.
-Igen. - nézett rám - Csendben kell lenned. - vigyorgott.
-Fene! Jó! - fordultam sarkon - Jó éjt! - köszöntem el az ajtóból.
-Neked is! De hagyd csak nyitva! - szólt utánam.
-Rendben.
Kis papucskámban csoszogtam végig a folyosón, miközben hallottam a srácok pusmogását, ezért benéztem még hozzájuk is.
-Kényelmesen elfértek? Van mindenetek? - szakítottam félbe a pókerezőket -Csaba! - lepődtem meg - Te is fent vagy?
-Igen. Ugyan Tomi őrködik, de én meg szeretek játszani a fiúkkal. És megvannak, ne aggódj. - folytatták.
-O-Oké. Jó éjt!
-Ja neked is! Poker! - dobta le a lapjait Bence, mire a többiek felháborodtak.
Mivel nem figyeltek, becsuktam az ajtót, de tévedtem. Lestek, mint a sasok.
-Ne csukd be! - szóltak utánam.
-Hangosak vagytok. Majd ha végeztetek kinyitjátok.
Nem győztem meg őket elsőre, bár egy kis szempilla rebegtetésre beadták a derekukat. Végre! Tomi meg viszonylag messze van, így nem kell teljes csöndben lennem.
-Gratulálok! - hallottam a folyosó visszhangját. Basszus! Némának kell majd lennem.
-Köszi. - majd beléptem a mi kis menedékünkbe.
A bejártnak háttal feküdt az ágyon, nekem pedig nem volt szívem felkelteni. Inkább csak lepakoltam és óvatosan becsúsztam mellé, de megmozdult.
-Sokáig tartott. - sugdosta álmos hanggal, miközben felém fordult, hogy átöleljen.
-Pedig siettem. - simogatta arcát - Már vége.
-Minek? - nyitotta ki nagy nehezen szemeit.
-Szerinted? - mosolyogtam, majd alsó ajkamba haraptam - Nagyon álmos vagy, vagy még ehhez van energiád.
-Hmmmmmm - nyöszörgött és mozgolódott.
-Jó éjt! - vettem tudomásul, hogy igen, nagyon is álmos.
-Erőt gyűjtök........... csak az én pólóm van rajtad, meg egy bugyi. - nézett le és megemelte a takarót, bár a sötétben nem látott be alá.
-Igen.
-Oooooooohhhmmm. - húzott magára, mire ráültem csípőjére - Kelts fel! - pislogott.
Hát nekem nem kellett kétszer mondani, azonnal lehajoltam és apró csókokat hintettem nyakára. Kezei lassan felvándoroltak oldalamon, ahogy fülétől kulcscsontjáig tartó utamat tettem meg újra és újra, néha már egy-egy harapással is megfűszerezve. Légzése egyre hevesebb lett, majd levetette velem pólómat, de én is megfosztottam őt sajátjától. Csípőmre fogott és befeszítette minden izmát, amik szépen körvonalazódtak a halvány fényben. Fel is nyögtem a látványtól, ahogy végigsimítottam meztelen felsőtestén, mivel már nagyon rég láttam utoljára ezt az oldalát. De basszus! Csendben kell maradnom!
Ez alatt a pár másodperc alatt, míg megküzdöttem magammal, ő felébredt. Az ágyra terített, majd egy csókkal jutalmazta eredményes munkámat, de olyan hevessel, amit eddig még sosem tapasztaltam. Szinte azonnal felfalt, annyira éhezett már egy ilyen estére. Hátát kezdtem karmolni körmeimmel, mire ő elengedett és nyakamtól haladt lefelé. Nagyon kapkodott, de igyekezett rendes előjátékot tartani. Melleimmel is eljátszadozott, ahogy leért hozzájuk, én pedig újabbat nyögtem és szám elé kaptam egyik kezem, hogy halkabb legyek.
-Nehh.... Szerethem..... a hangod. - lihegett, de nálam nem jobban.
-Meghallanak. - próbáltam a lehető leghalkabban súgni neki, mire összeszorította állkapcsát.
Bár ez akkor sem tántoríthatta volna el, ha a többiek az ajtó előtt álltak volna. Sarkaira ült és lassan megszabadított maradék fehérneműmtől is, miközben végignézett rajtam. Nagyot sóhajtott, ahogy ott feküdtem előtte minden nélkül, majd lábaim közé férkőzve mászott vissza rám. Végigsimított egyik kezével rajtam, másikkal közben mellettem támaszkodott. Érintésére reflexből behúztam hasamat, de lejjebb csúsztak ujjai és simogatni kezdett. Kapkodni kezdtem a levegőt, miközben ő arcomat fürkészte. Istenem de gonosz!
Nyakába karoltam és lehúztam ajkaimra, hogy csókot lophassak tőle, majd hájba túrtam, ahogy egyre enyhült kezdeti hevessége. Most lágyan mozgott velem nem úgy, mint az előbb. Ám csak azt hittem, hogy visszavett, mert pár pillanat múlva azonnal két ujját csúsztatta be, mire elváltam tőle és nagyot sóhajtottam. Ő csak ajkába harapva nézte, ahogy élveztem, amit csinált, majd nyakamat kezdte újra cirógatni. Kezeim levándoroltak hátán, egyikkel pedig boxerjába kezdtem beférkőzni. Mikor el is értem célomat, mordult egyet, én pedig éreztem a már hatalmas férfiasságát. Biztos voltam benne, hogy csak miattam tartunk még a dolgok közepén, mert azt szeretné, ha én is élvezném.
Lassan mozogni kezdtek ujjaim, miközben másik kezemmel hátát karmoltam és a lehető legkéjesebb sóhajokat eresztettem el. Nem is tartott sokáig a játszadozás. Feszült arccal kelt fel rólam, majd kutakodni kezdett az éjjeli szekrényben, hogy végre belevághassunk a legjobb részébe. Kapkodva szabadult meg boxerjától és nyitotta ki a kis tasakot, én pedig mosolyogva néztem, ahogy ügyetlenkedik.
-Béna vagy.
-Csssss - nem nagyon tudott most angolul, így inkább csak ennyi hangot hallatott, miközben ő is vigyorgott egy kicsit.
Egy párnát tett csípőm alá, ahogy végre készen "állt" és vállaira emelte lábaim. Lassan hatolt be, mire nagyot sóhajtottam, de azonnal szám elé is kaptam kezeimet. Ahogy tövig ért bennem lehajolt hozzám, elhessegette az akadályt ajkaim elől, majd egy csók kíséretében kezdett mozogni. Átkaroltam nyakát és nem eresztettem. Féltem, hogy meg fognak minket hallani, így ez tűnt a legjobb hangtompítónak jelenleg.
Lassan indított, de nem tartott sokáig, hogy a végletekig gyorsítson. Pedig igyekezett uralkodni magán, de már olyan rég éreztük a másikat, hogy ez lehetetlennek tűnt. Kivételesen nem is sajnáltam, mert nekem is nagyon hiányzott mindene.
Meg kellett szakítanom csókunkat, ahogy a legcsodálatosabb érzés kezdett hatalmába keríteni, de csak levegő után kapkodtam, miközben igyekeztem nem megszólalni, ami többé-kevésbé sikerült is. Nyakamba rejtette arcát és hallottam, hogy ő is szenved ettől a korlátozottságtól, de azért nem nagyon gátolja meg semmiben. Legszívesebben nevét sikítottam volna, mikor átsöpörtek testemen a gyönyör hullámai. Kicsit ki is nyilvánítottam élvezetemet, mire Jin végre megkapta amit akart, a hangomat. Éreztem, ahogy eközben össze is szűkültem körülötte, ezzel pedig egy mélyebb nyögést csikartam ki belőle. Bőrömbe harapva lökte az utolsókat, én pedig az eddigi legerősebb mozdulattal karmoltam végig hátát és ívbe is feszült kicsit gerince. Fejét is felkapta egy kis időre, majd alsó ajkamat megharapva kezdeményezte a mai este utolsó heves csókját. Kiélvezte az utolsó pillanatokat is és még mozgott lassan pár percig. Kulcscsontomig csókolt végig, miközben elvált tőlem és megszabadult a kellemetlen anyagtól.

További puszikat kaptam, ahogy visszamászott hozzám, én pedig hajával játszadoztam. Mikor hasamra is kaptam, újra behúztam és elmosolyodott.
-Csikis. - mondtam a lehető leghalkabban.
-Hmm? - mászott fel hozzám.
-Nevetnem kell tőle.
-Ohh. De aranyos. - végre kezdett máshova is vér jutni.
-Felöltözhetek?
-Csak bugyira. - vigyorgott, majd ő is megkereste boxerját.
Bemászott mellém és kis kifli nagy kiflibe helyezkedtünk el.
-Jó éjt Jin!
-Jó éjt!
De fészkelődni kezdett és megfogta egyik mellemet.
-Újra? - kérdeztem még mindig háttal neki.
-Hát........

-Jó reggelt! - köszöntem rá Tomira, ahogy belibegtem a nappaliba.
-Neked is. Hallom jó volt az este. - nyitotta ki szemeit és rám lesett, ahogy elsétáltam mellette.
-Mi? - torpantam meg és rámeredtem.
-Vagy nem? - vigyorgott - Jó! Igazából nem hallottam. - ült fel a kanapén.
-Nem volt mit. - folytattam utamat a fürdő felé.
-No persze! Azért kócosabba  hajad a szokásosnál.
-Ezzel csak választ akarsz kicsikarni. De tudod mit? - fordultam vissza az ajtóból - Nem fog menni. - öltöttem ki nyelvemet, majd be is zárkóztam és reggeli dolgaimba kezdtem.

-Mindenki megvan? - sétáltam a liftben állókhoz.
-Csak te nem. - válaszolt Rapmon, majd beléptem hozzájuk és elindultunk lefelé.
-Na ma kemény napotok lesz.
-ARMYk!  - kiáltott fel J-Hope - Imádom őket!
-Akkor te élvezni fogod.
-Jön ma Fanni? - érdeklődött Jimin.
-Már vártam a kérdést. De nem hiszem. - válaszoltam neki és éreztem, ahogy elszomorodik.
Leértünk a hallba és Bence meg Ádám jöttek szembe velünk.
-Hátul kéne kiosonni. - mondta Bence.
-Mért? - pislogtam.
-Elől.... sokan vannak. Mondjuk így.
Ohh! Szóval megindult a fangirlök rohama. Szuper. Akkor hátul, bár így kerülnünk kell.

-Jó! Tiszta. Gyertek! - intett Csabi, majd megindultunk egyesével.
Gyorsan nyitottam az ajtót a fiúknak, mire egy sikolyt hallottam. Kapkodtam a lábamat, hogy mihamarabb megkerülhessem az autót, majd felpillantottam a kijárat felé. egyből leesett az állam és belassult az idő, ahogy azt a hatalmas ARMY hadsereget megláttam. Őrült rajongók tömkelege, táblákkal, zászlókkal, meg minden egyéb hülyeséggel, visítva, mintha az életükért futnának.
Pápá élet. Szép voltál és viszonylag jó. Örülök, hogy utolsó estémre megadtad nekem Jint és hogy legalább az ő védelmére halok meg. Bár nem pont ilyen végre számítottam, de szebb mint egy ágyban elaludni, ezt lássuk be.


(Folytatjuk :D)