Utolsó nap (56)

Jungkook POV

-Nem lesz baj Hyung. Gyere! - segítettem én is.
-Ne hagyj itt.... - dünnyögte halkan az ajtó felé, majd lassan elindult velünk, hogy végezzük a munkánkat.

Álldogáltunk, sétálgattunk, hogy a fényeket beállítsák és bár próbáltunk beszélgetni, oldani a hangulatot, azonban Jin nem csatlakozott hozzánk. Pedig V és J-Hope mindent megtett.
-De most képzeljétek el! Ez eddig nagyon csúszik. Most ha erre kifutok, lassított felvételben fogok csattanni és végigsiklani a színpadon. - mutogatott Hoseok.
-Én pedig hatalmasat fogok röhögni, hogy a Rise of Bangtan szám alatt a felemelkedés helyett te eltanyálsz. - röhögött V.

-Rántalak magammal kölyök. Nehogy azt hidd, hogy nem. - nevetett J-Hope is.

-És akkor én röhöglek ki titeket. - csatlakoztam.

-Most vissza! - üvöltenek ránk, mert teljesen elkalandoztunk.

El is indultunk a kifutón visszafelé, nem is tudom hanyadszorra és megláttuk Tomit, aki Franciskát tartotta karjaiban. Alig voltak nyitva szemei, de már magánál volt szerencsére. Gyengén ütögette Tamás mellkasát, közben dünnyögött is valamit, viszont ez láthatóan nem hatotta meg a másikat.

-Franci! - szelelt el mellettem Jin.

-Kaphatnánk egy kis szünetet? - kiabált Rapmon és szerencsére kaptunk is öt percet.

Mindannyian odasiettünk hozzájuk, hogy megtudjuk hogy van.

-Nyugi már semmi baja. - próbált elhessegetni Tomi.

-Mentő? - vonja fel szemöldökét a leghátrébb álló Suga.

-Nem kell. - szólalt meg halkan Franci, de annyira halkan, hogy még vissza is kérdeztünk, mert elsőre nem hallottuk.

-Pedig szerintem nem ártana.

-De nem szükséges. Csak pihenek egy kicsit. Fansignra jobban is leszek.

-Add már ide! - kapta ki Tomi kezéből Francit Jin, aki át is engedte neki a cipelését - Nagyon megijesztettél. - guggolt le és szipogott, miközben Tomi tovább veszekedett Sugával.

-Akkor vidd be te kórházba. - dobta be az újabb ötlet.

-Dehogy viszem. Nem kell. Hazaviszem inkább, és mellérendelek valakit. Innentől én viszlek titeket, amíg nem talál mást. - magyarázott Tomi.

-Nem akartalak megijeszteni. Várj! Mi? - nézett Tomira Franci - Nem viszel haza! - próbált ellenkezni, de elég gyenge volt - Maradok, csak alszok pár órácskát a színfalak mögött.

-Haza kéne menned. A nyugtatónak azért kell egy nap, hogy teljesen elmúljon a hatása. - fordult felé Tomi.

-Tényleg haza kéne menned. - állt ki most először Tomi mellett Jin.

-Nem megyek! Dolgozok és nincs kifogás.

-Az a baj, hogy tudom, hogy én sem akarnék hazamenni. Csak ezért maradhatsz. - vakarta fejét Tamás.

-Hol szeretnél aludni? - állt fel Jin Francival és orrukat összeérintették.

-Nekem mindegy. - suttogott és távolodni kezdtek, nyomukban Tomival.

-Aranyosak ugye? - hajolt oda hozzám Jimin, ahogy észrevette, hogy bámulom a kis gerlepárt.

-Jah.

-Ne aggódj. Neked is lesz majd egyszer ilyen.

-Hogy azt hiszem meghalt a barátnőm? - pislogok rá miközben visszaindulunk a helyünkre és elmosolyodok.

-Nem úgy értettem. Ahhj Kookie!

-Tudom, csak huzatlak.

-Gonosz vagy.

-Tudom. Hehe.

Jungkook POV end

-Az a baj, hogy sehol sincs semmi puha. - nézelődött Jin, én pedig majd elaludtam a kezében.

-Jó nekem a sarok is. - dünnyögöm már félálomban.

-Ne hülyéskedj!

-Erre gyertek. Itt van valami ezer éves kanapé. Nem a legszebb, de megteszi. - intett Tomi.

Keztdem megszokni, hogy nincs rendes ágyam, így fel sem tűnt, hogy megint csak egy szófán kezdek álomba szenderedni.

-Telefonod itt van? - turkált zsebeimben Jin.

-Nyemm tommm. - mormoltam el.

-Én itt maradok vele, nem kell telefon.

-Hmm.... Jó! - kaptam egy puszit, mire nagyot sóhajtottam - Amúgy mi történt? - hallottam, ahogy Tomit kezdi faggatni Jin.

-A szokásos rohama. Túl terhelt. Kapott egy kis nyugtatót, hogy ne jöjjön elő megint. - kezdett halkulni Tomi hangja.

Ne! Ez még érdekel. Érdekel, hogy mit mond neki. De aaaahhhhhj....... álmos vagyok..... nagyon.... nagyon álmos.

Sajnos hiába igyekeztem figyelni, hamar bealudtam. De szépet álmodtam, annak ellenére, hogy a saesengtől továbbra is iszonyatosan féltem. Jinnel aludtam a saját lakásomon. Ami elég fura, mert én sem szoktam az ágyamban aludni. Az elmúlt egy hónap alatt is csupán egyszer mentem vissza, akkor sem egyedül. Viszont most, Jinnel voltam. A lakásom szépen kidekorált volt és normális ágyban szundikáltunk. Érdekes volt ezt látni. Olyan volt, mintha tényleg lakna benne valaki, nem csak aludni ugrana be néha. De ott is fáradt voltam, ezért alig tudtam körbenézni álmomban, mert állandóan le lettem ültetve, hogy majd ő mindent megcsinál. Hát kösz, de engem érdekel, hogy az agyam, hogy képzeli el az életét.

Már majdnem sikerült az utolsó zugot is rendesen szemügyre vennem, amikor hatalmas vihogás térített magamhoz. Lassan nyitottam ki szemeimet és Jin fekete pucsija volt előttem. Nekidőlve aludhattam miközben már zötykölődtünk a fansign felé. Felemeltem fejemet és körbenéztem.

-Felébredtél? - fordult felém Jin még kuncogva, mire csak bólintottam egyet.

-Jó reggelt Csipkerózsika! - üdvözölt Rapmon - Jobban vagy?

-Álmos vagyok.

-Még egy darabig az is leszel. Tomi azt mondta sokáig tart a nyugtató hatása. - magyarázott Suga.

-Igen. Tudom. - dörzsölgettem szemeimet és visszahajtottam fejemet Jin vállára

A fansign helyszínére érve én még maradtam a kocsiban Tomival. Mivel még mindig elég gyenge volt nem akarta, hogy a saját lábamon sétáljak be, ezért máshol állt meg és a karjaiban vitt be.

-Tudom, hogy ezt nem kéne, mert üti egymást a kettő, de itt egy bika erős kávé. - nyújtotta nekem a papírpoharat, míg én a leghátsó sorban igyekeztem nem elaludni.

-Majd meglátjuk mennyit használ. - vettem el - Köszönöm!

-Viszont mentem dolgozni.

-Persze-persze.

Ott maradtam a leghátsó sorban és igyekeztem nagyon meghúzni magam, ami sikerült is. A fiúk most elterelték a rajongók figyelmét, így senki nem támadott le engem, vagy szólt hozzám. Kávémat szürcsölgetve ültem végig az egész rendezvényt, miközben a fiúk jó pofiztak. Bár ők is hamar unni kezdték magukat, én meg csak mosolyogtam a sok hülyeségen amit műveltek. V persze a szokásához híven szórakozott a rajongókkal. Kegyetlen volt. Az egyik lánynak például direkt nem mosolygott. Majd a háta mögé mutatott és mikor az megfordult, akkor elengedett egy olyan szívdöglesztő vigyort, de amint visszanézett a rajongó, újra fapofát vágott. Azt hiszem én ott csaptam volna nyakon, de így, hogy most nem én szenvedtem el ezt, csak nevettem miközben szürcsölgettem a kávémat. Majd Jungkook és Jimin szereplésén is jót szórakoztam. Jimin nagyban mosolyog, épp egy rajongóval beszélget valamiről, amikor Kookie egy cicafület rakott a fejére, amin úgy meglepődött, hogy még a vigyor is lefagyott arcáról. Még a csaj is felnevetett aki Jiminnel társalgott. Utána hosszú harc vette kezdetét, hogy kié is legyen a cuki kis fejdísz, mire kaptak még egyet és abba maradt egy kicsit a veszekedés. Így piszkálni kezdték a másikat, hogy ne tudjon rendesen aláírni. Jaaaahj istenem de gyerekek!

De persze Jin sem maradhatott ki a látókörömből. Bár igyekeztem nem bámulni, nehogy baj legyen belőle, így is összeakadt sokszor a tekintetünk. Aztán Rapmon terelt el a figyelmét. Kő papír ollóztak és mindig Jin vesztett, akit fejen is pöckölt a leader jó sokszor. Egyszer győzött csak Jin, de akkor nagyon megörült magának és a filctollával akarta megütni Rapmont. Ami össze is jött, ám erre Rapmon bedühödött kicsit, Jin pedig újra kikapott. Atyáááám de szerencsétlen, háhá! A leader visszaadta amit kapott, majd folytatta volna a játékot, de Jin kiszállt. Hát igen. Ha én ennyiszer vesztenék, én is kiszállnék. Jin azonnal rám nézett, ahogy visszafordult a rajongók felé és nagyon mosolygott. Csak fogtam a fejem, ahogy megpillantott, hogy tudassam vele, hogy végignéztem.

Szóval számomra olyan volt a fansign, mint valami vígjáték. Rengeteget nevettem, de sajnáltam is azért a rajongókat. Főleg akiket V szivatott meg. De kárpótlásként J-Hope nagyon kedves volt utána velük. Egyszer még össze is kócolta V haját, hogy ne legyen ilyen kis bunkó, de semmit sem ért el vele.

-Na jó volt a kávé? - szólt hátra Tomi hazafelé úton.

-Jah. Bár még álmos vagyok, de már nem alszok el azonnal.

-Pedig most jön az alvás ideje.

-Előtte még nem megyünk vissza a helyszínre?

-Nem. Elzavartak minket, mert hogy nagyrészt útban voltunk.

-Kedvesek. Végül is ők fognak fellépni igazuk van. - grimaszoltam.

-Ez van. Hagyd őket dolgozni. Holnap lesz időtök próbálni.

Hát ebbe kénytelen voltam beletörődni, mert nem tudtam volna értelmes vitát folytatni most senkivel. Sajnos az agyam már nem pörgött kicsit sem.

A lakáshoz érve viszont megint sereg fogadott minket. El sem hittem! Mi az isten már komolyan? Oké, hogy holnap koncert, de azért a srácok is élni akarnak.

-Gondolom megint hátul. - jegyeztem meg, miközben a "kis" testőreink a fiúkat kísérték be.

-Úgy-úgy.

-Oké anya. Fagyit is kaphatok majd? - viccelődtem.

-Csak vacsi után! - hallottam a mosolyt Tomi hangjában.

Viszont most felküzdöttem magam a lakásba. Bár végig ugrásra készen állt mellettem, hogy ha összeesnék elkapjon, de nem volt rá szükségem. Höh! Király vagyok!

-Mindjárt csinálok valami kaját srácok! - léptem be a lakásba.

-Na persze! Te üljél le! Rendelünk. - tessékelt a kanapéhoz Csabi.

Aztán tényleg nem hagytak felkelni. Jint rendelték mellém, mint babysitter. Legalább ennyi előnye volt a dolognak. Fürdeni is alig tudtam egyedül, mert hogy nehogy a végén összeessek a forró víz alatt. Jaj de felidegesítettek. Feltolták a vérnyomásom, így még csak meg sem szédültem.

-Mondtam, hogy nem lesz semmi bajom! Mehetnénk már aludni? - förmedtem rá Jinre aki már pizsamában ülve beszélgetett a fiúkkal.

-Persze! - pattant fel - Jó éjt srácok! Pihenjétek ki magatokat!

-Sziasztok! - köszöntek el tőlünk, mi pedig "rohanni" kezdtünk a saját szobánk felé.

-Most nem hideg a kő? - kérdezte útközben.

-De, csak álmos vagyok. - pislogtam rá és mosolyogtam.

-Jaaaaj! Mért nem szólsz? - akart volna felvenni.

-Elég volt mára a cipelésemből! - távolodtam kicsit tőle.

Gyorsan kinyitottam a lakást és azonnal bezuhantam az ágyunkba. Ő bezárta az ajtót, majd mellém feküdt.

-Ez az utolsó esténk. - szólalt meg pár perc múlva, mire kinyitottam szemeimet.

-Utolsó előtti.

-De holnap alig fogunk aludni. Korán indul a repülő másnap nem?

-De..... inkább gyere ide! Had élvezzem ki. - másztam oda hozzá.

-Pont ezt akartam én is.

Utolsó este...hmm. Vajon mikor fogom majd újra látni? Jahj de fog hiányozni, hogy ölelgethessem, puszilgathassam és reggel nézhessem, ahogy alszik. Kis pufi pofi hajnalban, én meg imádom, mikor olyan természetes, mert ritkán az.

Lassal elszenderedtem, ahogy hallgattam szívverését, miközben igyekeztem a lehető legtöbb dolgot az agyamba égetni, hogy mikor elmegy, ne hagyjon majd akkora űrt maga után. Hiányozni fogsz kis Hercegnőm.

(Folytatjuk.....és felpörögnek az események az utolsó napon is :D..... Bár szoktam hazudni... 3:D Kitudja mi lesz? Mi biztos nem ;D)