Jimin & Iseul (rövid) 7. (zárás 1.)

Bemelegítettünk és a táncparkett közepét céloztuk meg. Iseult szigorúan Jin mellé parancsoltam, hogy véletlen se veszítse szem elől, míg én megnyerem itt a fődíjat, majd a többiekkel aktivizáltuk magunkat. Na lássuk milyen jó táncosok jöttek ma az ingyen italokért!

-De nagyon vigyázz rá! - kiabáltam Jinnek.
-Persze-persze. - intett le és beszélgetni kezdtek.
-Na srácok! - üvöltött nekünk Kookie - Úgy kéne, hogy nem az elejétől kezdve táncolunk profin, hanem szép lassan mutatjuk meg milyen faszák vagyunk.
-Hát nem mondod!? - szólta le Suga.
-Srácok én inkább kiállnék. - nézett körbe Namjoon - Megyek Jinékkel.
-Jól van neked még elnézzük. - válaszolt neki Hoseok.
-Szóval csak szép lassan fejlődjetek fel extra szuper profi szintre. - magyarázott tovább Kookie.
-Jó-jó. De csapatba csináljuk. Hogy együtt nyerjük meg. - mondta V.
-Oké! Akkor a végén a Shihwas koreot amit még pár hete próbáltunk. Menni fog?
-Hát.... addig gyakorlok majd. - dörzsölte tarkóját Suga.
-Lesz időd. Fél tizenegykor hirdetnek győztest. Az még bő egy óra. Na hajrá! - látott is hozzá Jungkook a feladathoz.
Én mondjuk szívesebben táncoltam volna csak simán Iseullel de jelenleg Jin volt vele, meg Namjoon, az én feladatom meg az ingyen ital szerzés volt. Mintha megint dolgoznék... a szabim közepén.... ez is csak én lehetek.
Igyekeztünk követni a tervet, de Hoseok hamar elragadtatta magát, főleg ahogy egyre több lány gyűlt köré. Bár hamar emlékeztettük, hogy elméletben monogám kapcsolatban él, így inkább elment inni egyet. Kicsit lelomboztuk a valósággal, de nagyon imádja Sunyoungot, és nem akarjuk, hogy megint bajok legyenek a nyitottsága miatt. Visszatérte után felgyorsultak az események, így Kookie elment, hogy utolsó számnak kérje a Shinhwat amit megbeszéltünk, hogy le kéne nyomni a végén, de nem járt sikerrel. Úgyhogy rögtönöznünk kellett. Miután bemondták, hogy a végső szám jön és utána eredmény hirdetés, gyorsan számoltunk egy ütemet, amire végül Hoseokkal álltunk be. Én kezdtem egy kisebb magánszámmal, majd amikor felismerte mit táncolok, mellém pattant. Így ketten igazán menőt alkottunk, a legvégén pedig egy nagyon könnyű részt is beraktunk, amibe már a többiek és gond nélkül tudtak csatlakozni. Amikor vége lett a számnak bejelentették, hogy kell egy kis idő, míg megbeszélik a dolgokat, így lementünk pihenni, aminek következtében belefutottunk a csajokba.
-Sziasztok! - köszöntem rájuk, de Taehyung elszelet mellettem és felkapta Haneult.
-Ááááááh baby! Hát idetaláltatok! - puszilgatta.
-Igen, nem volt nehéz. Sunyoung már járt itt ezért emlékezett. - tűrte mosolyogva a puszirohamot.
-Sziasztok! - integetett Sunyoung - Na hogy ment édes?
-Egész jól. - bújt a nyakába Hoseok - De pillanatokon belül kiderül szerintem.
-És most nem szálltál el magadtól? - puszilta meg.
-Srácok figyeltek rám. Isztok valamit? - támaszkodott meg a pulton.
-Nem. Most ittunk meg felest.
-Jinék? - kérdeztem a lányokat.
-Felmentek a VIPbe, mert onnan jobban leláttak. Szerintem mindjárt itt lesznek. - magyarázott Haneul, miközben Tae még mindig nem engedte el.
-Megint besunnyogtak? - vigyorgott Suga.
-Nem. Ahogy elnéztem Jin nagyon lóbálta a pénzét.
-Milyen jó, hogy ő megteheti. - mérgelődött Suga.
-Azért elég keményen megdolgozik érte. - szállt szembe Sugával Kookie.
-Ki dolgozik meg miért? - jelentek is meg hárman.
-Hát te a ki váltságaidért. - válaszolt Suga.
-Amiket általában rátok fordítok, ha megint veszekedni akarsz.
-Nem. Nem akarok, csak bosszant, hogy neked ilyen jól megy.
-Ettől függetlenül nincs senkim, ha érdekel.
-Nekem sincs. Pacsi! - pacsiztak le. Legalább ők nem veszekednek, mint a csajok.
-Nagyon profik vagytok. Én nem is tudtam, hogy ilyen jól táncoltok. - állt elém Iseul - Szegény Jin végig magyarázott nekem.
-Faggattad? - simogattam meg az arcát - És mit tudtál meg?
-Nem tartozik rád. - vigyorgott.
-Na ezt még megbeszéljük lefekvéskor.
-Már mint melyiknél?
-Hú de perverz valaki
-Gyertek gyorsan, most fogják bemondania  számokat! - húzott minket Namjoon.
Érdeklődve álltunk meg a tömeg legszélén és füleltünk. Nagyon hosszú bevezetés után megtudtuk, hogy végül lesznek külön díjasok is akik ötven százalék kedvezménnyel ihatnak, meg olyan is, hogy három italt áll a ház. Persze Kookie várta a legjobban az eredményeket és már tiszta ideg volt mire felsorolták, hogy mik lesznek kiosztva. Persze a felsorolást visszafelé végezték, ezért vagy elsők vagy utolsók lehettünk.
-Jaaaj mondják már, hogy ihassak! - tördelte ujjait.
Aztán végül.... tádáááá! Hát ki lett az első, ha nem mi? Ráadásul csapatba. Ez tiszta menő. Jungkook ugrált örömében és azonnal rohant inni, Iseul büszke volt, Suga pedig végre jobb kedvre derült. Az este folyamán kihasználtuk a kedvezményünket, persze csak mértékkel, amit igyekeztünk betartatni a Kookieval is. Végül hajnali kettőkor dobtuk fel az ötletet Iseullel, hogy mi mennénk is, ha nem gond. Amiből az lett, hogy még maradtunk egy fél órát és csak ez után eresztettek el minket.
Az este hűvös volt, de rohantunk, hogy nehogy megfázzon. Nem volt nálam semmi pulcsi vagy kabát, szóval még csak melegíteni se tudtam.
-Brrrr, de hideg volt. - értünk be a lakásba és didergett.
-Na gyere ide! - ölelgettem, miután becsuktam az ajtót, majd simogatni kezdtem a hátát - Mindjárt jobb lesz. Itt meleg van.
-Veled túlságosan is. - nézett fel rám.
-Nem mondod, hogy még van energiád hozzá?
-Na csak egy kicsit! Mi van? Elfáradtál?
-Hát ami ezt illeti igen.
-Milyen kis puha pöcs vagy. - távolodott el lassan tőle, de láttam rajta, hogy ő is álmos már.
-Ezt most nem tudom, hogy az alkohol mondatja veled, vagy ennyire józan vagy még. - mosolyogtam.
-Na ugye. Akkor menjünk aludni. - húzott maga utána hálóba.
-Ez egy remek ötlet.
Csak fehérneműben dőlt be az ágyba, mellé pedig én egy bxerban, mert zuhanyozni már nem volt erőnk. Viszont reménykedtem, hogy még van benne egy kis pia és igazat mond, ezért bátorkodtam megkérdezni újra a dolgot.
-Akkor hozzám költözöl? - öleltem át hátulról és a fülébe sugdostam.
-Nagyon. - erre iszonyatosan megörültem - De nem foglak lehúzni. Szóval nem.
-Akkor csak minden este itt alszol. Ez hogy tetszik? - pusziltam vállára.
-Jó.
-Nocsak. Ennek örülök. - mire hümmögött csak.
Nagyon fáradt volt, így hamar elaludt. Én pedig vigyorogva próbáltam rájönni, hogy reggel majd mivel bírjam rá ugyan erre a válaszra.

-Jimin.... Jimin..... - hallottam haltan hangját - Jimineeee. Ébresztő! - nyomkodta az arcomat, míg én hanyatt feküdtem és lassan kinyitottam szemeimet.
-Jó reggelt! - ásítottam ő pedig mellkasomat simogatta.
-Gyere zuhanyozni!
-Egyedül nem megy?
-De.... csak....... én veled akarok. - mosolygott. Már megint perverz!
-Ott nem lehet semmit, ugye tudod.
-Jó de ne csináld már! Kelj és gyere! - csapott egy kicsit mellkasomra majd felült, közben én az oldalamra fordultam, hogy alszok tovább - Jimineeeeeeee! - nyavajgott.
-Menj egyedül. - intettem erőtlenül, mire fújt egyet és eltűnt.
-Jimiiiiiiini! Belátnak az ablakon a nappalidba? - kiabált nekem.
-Nem tudom! Mért? - emeltem fel a fejem.
-Csak hogy lehetek-e ma meztelenül, vagy inkább öltözzek fel, de akkor ruha nélkül tökéletes lesz.
-M..... meztelenül? - kellett egy kis idő, míg felfogtam, majd azonnal kipattantam az ágyamból és kirohantam hozzá. Tényleg ruha nélkül ült le a kanapéra játszani.
-Na ez könnyebb volt, mint gondoltam. Gyere zuhanyozni. - állt fel és a fürdőbe ráncigált, miközben kikapcsolt az agyam.

-Többet ilyet nem csinálunk. - szenvedtem a reggelinél.
-Szerintem jó volt.
-Mert te nem szenvedsz attól, ha elmarad.
-Hát az lehet. - vigyorgott.
-Szóval most jössz egyel. Úgyhogy kénytelen leszel ideköltözni. - folytattam az evést.
-Nem.
-Este azt mondtad jó.
-Én? Biztos nem.
-De. Lefekvéskor. Mondtam, hogy akkor csak minden este nálam alszol, Erre azt mondtad jó.
-Figyelj ez nagyon nagy dolog. Tudod, hogy akkor el kéne tartanod. Kaja, áram, víz, ruha, könyvek, minden. Az nagyon költséges.
-De anyud gondolom adna neked pénzt. Így csak a kaja meg a rezsi maradna. Nem tudom miért aggódsz. Van pénzem. Szóval költözz ide!
-Ááááá Jimin ez...... - fogta fejét.
-Tudom, hogy szeretnél, csak aggódsz a többi miatt. De mi lenne ha nem tennéd? Ha valami baj lesz majd szólok.
-Hjaaaaajh..... Túl kedves vagy. Ezt még egyszer nagyon megbánod. - nézett rám.
-Az lehet. - rántottam meg vállamat - Nos akkor?
-Legyen. De csak kevés cuccom hozom át először. Aztán meglátjuk.
-Éljeeeeeeen! - pattantam fel - Ezt megünnepeljük este.
-Oké. - mosolygott.
Ezek után megreggeliztünk. Én nagyon boldog voltam, de annyira, mint eddig talán még soha. A délelőttöt pedig azzal töltöttük, hogy átpakoltuk a ruháimat a szekrény egyik felébe, így tényleg lett rengeteg hely a cuccainak.
-És akkor ezért este kapok jutalmat? - nézett rám, ahogy a fürdőben pakoltam egy helyre a dolgaim.
-Igen. - vigyorogtam - Aztán minden este..... meg reggel, meg ahol csak akarod.
-Na ez tetszik. Ha mondtad volna, hogy ez a jutalom érte, akkor már rég igent mondtam volna.
-Nem tudtam, hogy le kell kenyerezni téged. - sétáltam oda hozzá.
-Azt hittem pedig egyértelmű. - mászott a nyakamba és megcsókolt.
-Akkor mehetünk a  cuccaidért? - váltam el tőle percekkel később.
-Igen. De előre szólok, hogy nagy balhé lesz ebből.
-Szerintem anyud meg fogja érteni és nem fog kötözködni. Apád véleményét meg leszarom.
-Na végre! Nem vagyok egyedül!

-Anya itthon van. Ez érdekes. Pedig dolgoznia kéne. Ebből még baja lehet. - sétáltunk a bejárathoz, amikor meghallottuk a bent folyó vitát - Na ez gyönyörű lesz. - fintorodott el.
-Nem lesz baj nyugi. Itt vagyok, vigyázok rád. - nyitott ajtót és beléptünk a lakásba.
-Nem is tudom, hogy képzeled azt, hogy majd hagyom, hogy továbbra is az ikerkártyát használd a számlámhoz! - üvöltött az anyja az apjával.
-Ha már az én házamban laksz ez a minimum te kurva!
-Kibaszottul gondold meg hogy beszélsz velem te hímringyó! Tudom, hogy tényleg van egy ribancod ne is tagadd!
-Nem is teszem! Jobban szeretem őt, mint téged valaha!
-Na csakhogy ezt tisztáztuk! Akkor mért nem költözöl hozzá?!
-Mert ez még mindig az én házam! Ha nem tetszik valami, el lehet menni. De vidd Iseult is!
-Én amúgy sem vagyok itthon túl sokat. - szólt hozzá Iseul, de nem figyeltek rá.
-Tudod csak erre vártam! Már beadtam a válópert! - üvöltött az anyja.
-Anya? - dermedt le le Iseul. Nem hitte el amit hall.
-Mi? - torpant meg az apja is.
-Ahogy mondom! Beadtam a válópert. De ez semmi. Már béreltem is egy lakást. Kifizettem a kauciót még tegnap. Szedd a cuccod Iseul! Ma már nem itt alszunk! - húzta ki magát Micha.
-Már is anya! - indult meg a szobájába n pedig követtem.
-Azt hitted nem merlek itt hagyni mi? Hát tévedtél. - hallottuk még az anyja hangját, ahogy csukódott az ajtó mögöttünk.
-Szóval akkor végül megmenekülsz. - néztem az bejárat előtt állva Iseult, ahogy pakol.
-Úgy tűnik igen. - mosolygott és kapkodott.
-Akkor..... gondolom nem költözöl hozzám. - szomorodtam el kicsit.
-Nem. - fordult felém -  De attól még ugye aludhatok nálad édesem?
-Édesem?
-Zavar? Keressek másik becenevet?
-Nem-nem, jó lesz és persze. Amikor csak akarsz, de lehetőleg minél többször. - mosolyogtam.
-Ez csak természetes.
-Iseul kész vagy? - üvöltött be az anyukája.
-Igen! Mehetünk! - válaszolt és elindultunk.

-Gyere Jimin hazadoblak. - hívott Micha, hogy üljek be én is az autóba.
-Nem-nem köszönöm. Szeretek sétálni.
-Ahogy gondolod.
-Jimin kérlek! Gyere!
-Nem tényleg nem szeretnék. - fájdult meg a szívem, hisz tényleg nincs már rám szüksége. Megmenekült.
-Hát jó. Szomorodott el. Este hívlak! Sziaaaa!
-Szia! Viszlát! - integettem, majd elhajtottak.
Furcsa volt egyedül haza sétálni. Végig aggódtam, hogy el leszek felejtve. Hogy soha többé nem látom, mert már nincs szüksége rám. Mikor viszont smst kaptam, felcsillant egy reménysugár, hogy ez nem lesz így, de újra el kellett szomorodnom. Iseul azt írta, hogy végül vidéken alszanak a mamájánál, mert a lakás még nincs kész, így most egy darabig nem tudunk találkozni. Erre csak visszaírtam neki, hogy jó, de átjöhet egyszer nálam aludni, ha van kedved. Ám azt válaszolta, hogy jelenleg az anyjának szüksége van rá. Ez persze érthető volt, hisz pár perce ment tönkre a házassága.

Ezek után hetekig nem láttam, majd egyre kevesebbet is beszéltünk, ahogy újra dolgoznom kellett. Egyre jobban hiányzott, amitől depressziós lettem és le is betegedtem, de akkor is muszáj volt munkába járni. Szinte mindennap eszembe jutott az a délután, amikor megláttam azon az esős napon. Már csak arra járok, ha dolgozni megyek. Egyszerűen nem tudok elszakadni azoktól a dolgoktól, amik rá emlékeztetnek. Hiába kell korábban kelnem, hogy gyalog is beérjek, nem érdekel. Nagyon hiányzik és sosem fogom elfelejteni azt a ritkán látott mosolyát, a hihetetlen káromkodásait és a lágy oldalát, amin úgy meglepődtem. Ő volt a legjobb dolog ami történhetett velem. A monoton egyhangú életembe színt hozott, viszont ahogy elment, visszaestem a zárkámba, de nem baj. Örülök, hogy megismertem és hogy akkor felhívtam magamhoz. Örülök, hogy nem ment el, hiába mondta, hogy nem akar terhemre lenni. De hiányozni fog..... ahogy hiányzik is mindennap és őt senki sem pótolhatja majd..... soha.

(Azért még lesz egy rész, ahol kiderül, hogy hogyan boldogultak végül hőseink :) )