Jimin & Iseul (rövid) 3.

-Sonu! - hallottam egy halk hangot, valahonnan a tömegből, mire irányába kaptam fejemet - Sonu Seojun!
-Igen! - egy férfihangot fedeztem fel és azonnal futásnak eredtem.
Lehet Iseul rokona? Meg kell tudjam! El akarom érni! Ne mozdulj Seojun...... Várj meg!

Mikor megláttam merre tartok, egyből tudtam hol keressem az illetőt. De nem tudtam ki az. Ahh! Na jó! Bátorság Jimin.
-Sonu Seojun! - kiabáltam el magam.
-Ki keres? - fordult vissza egy fiatal férfi, aki már épp távolodott a kávézótól.
-Park Jimin vagyok. - siettem oda hozzá, közben pedig nagyon lihegtem - Ismered Iseult?
-Öhmmm.... lehet. Ki kérdezi?
-Sonu Iseul. Fekete haj, hatalmas szemek, hosszú lábak és hófehér bőr.
-Igen. De te honnan ismered?
-Nálam aludt az este, de elment és nem tudom hol tudom elérni. Nem tudod merre van?
-Nálad volt!? - emelte fel a hangját - Hogy hagyhattad elmenni?
-Héj nyugi! Mi a baj?
-Iseul a húgom! És megszökött otthonról. Mért hagytad elmenni? Éppen hogy felnőtt!
-Én.... én nem tudtam bocsánat. De nyugi este vigyáztam rá. - emeltem fel megadóan a kezeimet.
-Jah... - hajolt közelebb hozzám - De ugye nem dugtad meg? - hunyorgott.
-M-M-Miiii? Nem dehogyis!
-Akkor jó. Köszi, hogy vigyáztál rá. - fordult el és ment is volna tovább.
-Héj! - kaptam el a vállát - Telefonszám vagy valami?
-Mért kell neked a számom?
-Nem a tied. Iseulé. Nálam hagyta pár cuccát és visszaadnám neki. - hazudtam, hogy nyomós indokom legyen.
-Ohh. Minek az neked? Úgysem veszi fel senkinek. - kortyolt a kávéjába.
-Azért egy próbát megér.
-Haaaah jó! Mond a számod! Elküldöm smsben. - nyomkodta a mobilját flegmán.
-Inkább majd én megírom magamnak. - nyújtottam ki a kezem, hogy elkérjem a kütyüjét, mire mérgesen rám nézett, de odaadta.
-Csak siess már! Feltartasz feleslegesen.
Bepötyögtem gyorsan, a számom, majd miután elment az sms ki is töröltem, hogy ne érjen el engem ez a paraszt. Legalább már tudom, hogy ez családi örökség náluk. De egyenlőre csak egy tagjuktól viselem el ezt és az nem Seojun.
-Kösz. - nyújtottam vissza neki.
-Na végre! - kapta ki a kezemből és azonnal sarkon is fordult, majd eltűnt.
Még ilyen parasztot, chh! Visszasiettem a lakásomba és azonnal a telefonom után nyúltam, majd hívtam is Iseult.
-Igen! - felvette! Pedig elvileg mindenkit kinyom.
-Végre! Hol vagy? Van fogalmad róla, milyen nehéz volt megszereznem a számod?
-Hisz benne van a telefonodban.... szal nem. - basszus tényleg! Ecsém, de hülye vagyok.
-Jó akkor nem. Szóval hol vagy?
-Seoulban.
-Hát nem mondod! - sóhajtottam - De azon belül.
-Egy utcában.
-Baszod ember! Ne idegesíts! Hol vagy?
-Egyáltalán mért érdekel ez téged te paraszt? - förmedt rám.
-Mert féltelek. És mint kiderült, éppen hogy nagykorú vagy....... bazdmeg.
-Ezt te meg honnan a faszomból tudod és mért vagy ilyen bunkó állat?
-Onnan, hogy összefutottam a bátyáddal. Mellesleg már értem, mért vagy te is ilyen köcsög egész nap. Családi örökség mi?
-Mi a ...... -  hallottam lélegzetét - Hogy találkoztál vele? Ott van? Nem megyek haza!
-Nem nincs itt. Meghallottam a nevét az utcán, aztán elkaptam, hátha tudja hol vagy. De nem tudta.
-Csoda, hogy arra emlékezett, hogy a húga vagyok. Gyűlölöm azt a férget.
-Figyelj én nem tudom - de mondatom felénél megakadtam.
-Mit nem tudsz?
-Csöngettek. Várj egy kicsit! - az ajtóhoz mentem és Iseul bátyja mellett egy férfi álldogált.
-Ő az? - szólalt meg iszonyat mély hangon, miközben Seojun felé fordult, aki csak bólintott - Hol van Iseul?
-Eőőőőőő
-Ki az? Ki ment hozzád? - hallottam Iseul hangját a telefonból, amire nem csak én figyeltem fel, így kikapták a kezemből.
-Hol vagy kislányom! - üvöltött bele - Azonnal told haza a képed! Beszédem van veled!
-Héj ezt szerintem nem ké
-Te hallgass! - förmedt rám, én pedig köpni nyelni nem tudtam - Nem lóghatsz mások nyakán! - folytatta Iseulnek - Csak terhére vagy mindenkinek a hülyeségeiddel. Gyere haza és csináld végre a dolgod! - ezután nem tudom mit válaszolt neki, de a férfi reakciója ledöbbentett - Oké. Akkor ha nem jössz, a kis barátod nagyon megbánja, hogy megismert. - nézett rám gyilkos tekintettel, én pedig most először féltem a SAJÁT lakásomban - Rendben, akkor otthon találkozunk. - tette le - Nesze! - dobta vissza nekem a telefonom, majd sarkon fordultak.
Te jó ég ez mi volt!? Újra kell hívnom Iseult! De akármennyire is csörgettem, többé nem vette fel nekem sem. Ahhj! Mért kellet ajtót nyitnom? Előbb el kellett volna mondanom amit akartam. Basszus!
A legközelebbi székre rogytam le, majd fejemet fogva gondolkoztam azon, hogy most mit tehetnék. Hajamat téptem, de elfogadtam a helyzetet. Elbasztam mindent. A nap még éppen hogy csak feljött, de engem már két ember is felbaszott, egyet elvesztettem és egy másik pedig a frászt hozta rám. Jó pihi lesz így, a saját lelkiismeretemmel.
Megadóan sétáltam a kanapéhoz, amire azonnal ledőltem és alkaromat a szememre raktam, ezzel menekülve a nap sugarai elől. Meg sem érdemeltem ezt a fényességet. De nem tartott sokáig bánatom. Újra csörgött a mobil. Hirtelen ültem fel, remélve a legjobbakat, a második csörgésnél viszont már futottam az asztalhoz, hogy felvehessem. Ismeretlen szám.
-Tessék? - szóltam bele.
-Jimin! Sajnálom, annyira sajnálom! Nem kellett volna felmenjek hozzád én csak
-Ne! Én örülök neked. Kérlek! Csak ne koptass le! - járkáltam idegesen.
-Nem rajtam múlik. Ha nem akarsz meghalni, akkor inkább nem keresel.
-De...mért halnék meg?
-Te...... nem találkoztál az apámmal?
-De igen. És egy rohadt nagy pöcsfej.
-Hát ezzel nem mondtál újat. Most mennem kell, de ne keress! Nyugisabb nélkülem.
-Ne Iseul! Ne menj haza!
-Most muszáj. Köszönök mindent Jimin. Szia! - köszönt el és letett.
De..... mért mész haza olyan helyre, ahol így kezelnek? Ne félj tőle ennyire! Én megvédenélek. Basszus olyan hülye vagy!

Írtam neki még egy smst, de ezzel vége is lett mindennek. Nem válaszolt egész nap én pedig vergődtem csak kínomban. Gőzöm sem volt mit tehetnék. Ültem a kanapén és a tévét bámultam, sört iszogattam, meg chipset zabáltam. Egy segg vagyok, aki meg sem érdemelte azt a bizonyos fényt. Bezzeg te, te kis hülye gyerek, aki kidobtad a csajod, teeee megkaphatod a nőt, de éééén nem. Dobáltam a tvt a chipsemmel. A béka segge alatti kedvemet viszont a csengőm zavarta meg.
Na már megint apuci. Biztos Iseul nem ment haza. Keltem fel a kanapéról, akár egy lajhár és az ajtóhoz csoszogtam. De amikor kinyitottam........ mintha egy filmben lennék.
-Is
-Jimin! - ugrott a nyakamba.
-Hát t-te? Nem otthon kéne lenned?
-Onnan jövök. Engedj be kérlek.! - kapta fel hatalmas táskáját.
-Gyere csak. De.... nem értelek.
-Az ablakon jöttem ki. Megint. - tette hozzá - De reggel sietnem kell. Ha apám észreveszi, hogy újra leléptem, tuti itt fog keresni elsőre. Szóval jobb, ha nem talál, te meg majd kamuzol, különben tényleg kitekeri a nyakad.
-Maradhatsz ameddig akarsz, én pedig nem félek tőle. - csuktam be az ajtót.
-Ja! Azért nem szóltál ellene, mikor kitekerte a kezedből a telót.
-Meg tudom védeni magam, ha letámad. De szeretném, ha maradnál.
-Majd meglátjuk. Haaaaah, de fáradt vagyok. Nagyon hosszú napom volt. Lezuhanyzok, jó?
-Oké - pislogtam, ahogy otthonosan mozgott már nálam.
-Óóóó ez jó film, de a csaj egy picsa. Én nem fogadtam volna vissza. - dobta le felsőjét a földre, majd eltűnt a fürdőben.
De.... a pasi dobta a csajt és..... mi van? Meredtem a tévére a kijelentésétől, bár nem sokáig. Inkább rendet varázsoltam a disznóólomban, amit a nap folyamán alkottam, de nem volt sok időm, mert pár perc alatt végzett és egy szál törülközőben lépett ki az ajtón. A táskájához sietett, közben viszont iszonyat feltűnően legeltettem rajta szemeimet.
-Kjáááá! Megvan! - kapott elő valami ruhát a táskájából.
-Inkább adok én pizsit, jó? - fordultam rá.
-Nem kell. Van nekem. - mutatta, majd a fürdő felé igyekezett.
-De! - kaptam el csuklóját - Had adjak. - néztem szemeibe.
-Hát...... nekem mindegy. - rántotta meg vállait.

Kikerestem neki legnagyobb pólómat és a kezébe nyomtam. Pár pillanat múlva abban jelent meg, de rájöttem, hogy igazán nagy hülye vagyok ma. Ez még szexibben állt rajta, mint a saját cucca. Vajon ha leprás ruhákban lenne is ennyire ráizgulnék, vagy akkor már egy kicsit undorodnék tőle? Neki minden jól áll.
-Akkor le is fekszek. - ment a szobámba.
-Oké. Jó éjt! - szóltam utána, de csak egy halk választ kaptam, hogy nekem is.
Végre nem izgultam, nem volt szar kedvem se, így normális emberként végeztem esti dolgaimat. Fürdés után még csináltam valami nasit magamnak, mert azért boltba legalább eljutottam a nagy depim ellenére.
-Még ébren vagy? - hallottam hangját a hátam mögül.
-Igen. Baj van? - fordultam meg.
-Hát. - dörzsölte meg egyik szemét - Nem aludnál velem? Olyan nagy az ágyad, meg....... nem szeretek egyedül aludni. - gyűrögette a pizsamáját.
-Öhm - hú de nem jó ötlet ez az én állapotomban! Ilyen halvány fényben a sötét pólóban...... a hosszú csodás lábaival..... Basszus! Már most is nehéz koncentrálnom.
-Kérlek. - még sosem volt ilyen lágy a hangja, de ezzel most térdre kényszerített.
-Egy perc és megyek.
-Megvárlak.
Ahhj csak ezt ne! Így, hogy a francba maradjak távol tőle? Elpakoltam a poharamat és megindultam.
-Na gyere! - tettem kezemet derekára és úgy kísértem a szobám felé.
-Bele fogok rúgni valamibe. - húzódott közelebb hozzám.
-Vigyázok rád. Most lesz egy küszöb, szóval óvatosan. - vezettem be a háló ajtaján.
Az ágyig viszont már egyedül is eltalált és befeküdt az én oldalamra. Nem baj. Ott alszik ahol ő akar.
Bemásztam mellé, de tartottam a biztos távolságot.
-Jó... mit csinálsz? - mászott rám, miközben épp jó éjszakát akartam kívánni.
-Itt nincs plüssöm. Így te helyettesíted most.
-Hátttt
-Mi a baj? - nézett fel rám, de nagyon örültem most a sötétségnek - Talán az amire gondolok?
-Attól függ hé hé héj! - vándorolt lejjebb egyik keze.
-Nocsak! Mit találtam!
-Te! - kaptam el aprócska kezét - Az az enyém.
-És jó nagy! -  na ebbe most belepirultam - Legalább már tudom, hogyan háláljam meg a kedvességed. - ült rám.
-Mit csinálsz? Azt hittem túl nagy egyedül az ágy? Ezt ne, Iseul! - próbáltam levenni magamról, de újra elkapott.
-Na! Most az lesz amit én mondok! - hajolt közelebb hozzám.