Jimin & Iseul (rövid) 6.

Persze nem tartozom ide, így nem szólhattam bele, de legszívesebben behúztam volna neki egyet. Meg merte volna ütni Iseult! Ez meg a másik. Mi van?! Hogy merné? Már a szándékért is... vááááá! Csak felbaszom itt magam. Viszont egyértelmű. Iseul nem lakhat itt!

-Mért nem adod ide a táskád? - hoztam fel megint.
-Mert nálad lakok konkrétan, és nem akarom, hogy még ezt is te szenvedd meg. - igazgatta a táska pántját.
-Nem szenvedés. Edzés. Biztos, hogy nem adod ide?
-Igen.
-Ahhj. Nehéz eset vagy.
-Csak, mint a családom.
-Legalább látszik, hogy rokonok vagytok.
-Bár ne lennénk! - forgatta szemeit.
-Hát..... biztos meg lehetne oldani a gondjaitokat.
-Nem, ezt nem lehet. Alig várom már, hogy elmehessek bentlakásos iskolába. Az maga lenne megváltás, de még messze van.
-Mért nem költözöl hozzám? - vetettem fel a már pár perce dédelgetett ötletemet.
-Mi? - állt meg menet közben és rám meredt.
-Baj van? - fordultam vissza felé.
-Hozzád?
-Igen. Nálam nyugtod lenne. Bár nem tudom hova jársz suliba, de biztos tőlem is be tudnál menni.
-De..... én nem tudok fizetni semmit és te nem vagy az anyám. Nem tarthatsz el. Főleg, hogy csak pár napja ismerjük egymást. - rázta fejét.
-Nehogy most kezd el játszani a jó kislányt. - vigyorogtam, mire haragosan nézett rám.
-Ne idegesíts. Tudod, hogy ember függő a kedvességem.
-Igen, észrevettem. Figyelj nem muszáj most válaszolnod. Ráérsz. Elvégre én holnap is ott fogok lakni, meg egy hét múlva is, te pedig már harmadik napja alszol nálam.
-Hmmm.... csábító ajánlat, de
-Ráérsz válaszolni. - szakítottam félbe, mert tudtam, hogy el akar utasítani - Na haladjunk! - megfogtam egyik kezét és húztam magam után.
Rá kell vennem, hogy igent mondjon. Nem szeret ott lakni, szóval csak jól jönne neki a menedékem. Nem mellesleg én is nyugodtabb lennék, hogy nincs veszélyben. Kikötözné az ágyhoz..... elmebeteg szülő.

Onnantól kézen fogva sétáltunk haza hozzám, bár Iseul kicsit zavarban volt a dologtól. Egyszer csörgött a telefonom és ezért elengedtem, de pár lépés után megunta, hogy nem szorongatom az ujjait és azonnal a másik oldalamon terjedt, hogy továbbra is én vezessek, míg ő nézelődik.
-Hát nem igazán érek most rá.
-Nem szabin vagy ember? - mérgelődött Taehyung barátom a vonal túlsó felén - Mi az, hogy nem érsz rá?
-Nem vagyok egyedül.
-Megint feljött hozzád az anyád meglepetésként, hogy eszel-e eleget? - kezdett nevetni.
-Az csak egyszer fordult elő és nem. Más van nálam.
-Óóóóóó! - kerekedett felül nevetésén - Csak nem becsajoztál?
-Hát ami azt illeti - néztem Iseulre, aki a félbehagyott mondatomra szintén rám pillantott.
-Baj van? - sugdosott, mire megráztam a fejem, hogy nem.
-Hozd el őt is! - hallottam Taet.
-Nem kanbulit terveztetek?
-De, viszont érdekel, hogy ki az a nő, aki miatt életedben először lemondanál minket. Szóval hozd el! Este nyolckor a PubPalaceban.
-Figyelj én most tényleg nem hi
-Nem érdekel! Ott találkozunk Muszáj jönnöd, mert mindenki jön és téged láttunk a legrégebben. Na pá!
-Istenem Tae, de erőszakos tudsz lenni. - nyomkodtam telefonomat.
-Barátod?
-Igen. Inni mennek ma és azt akarják, hogy én is menjek.
-Ohh.... menj csak. Én találok magamnak estére helyet.
-Dehogyis! Ha mennék is, te nálam maradnál. De nem megyek.
-De menj!
-Nem!

-Látod? Még helyed is lenne a szekrényemben. - nyitottam ki a ruhásszekrényem, miután hazaértünk.
-Látom. - nézett bele, majd ledobta táskáját a földre és kutakodni kezdett benne.
-Vagy vehetünk is egy másikat neked. Van itt még hely. - néztem körbe a hálóban.
-Ne akard így pazarolni rám a pénzt.
-Csak szeretném, ha nyugtod lenne. És aggódni sem akarok miattad.
-Mért aggódsz? - fordult felém még mindig guggolva.
-Hogy bajod lesz egyszer. Apád eléggé..... kemény.
-Egyszer merjen csak megütni, akkor börtönbe megy, ne aggódj. - kotorászott tovább.
-Inkább egyszer se.
-Hohóóó meg van! - állt fel.
-Mi?
-A kis receptkönyvem. - lapozgatta és közben hozzám sétált - Anyával írogattuk. Na ma én csinálok ebédet! - nézett rám.
-Unod a rántottámat? - vigyorogtam.
-Egy kicsit. - mosolygott.
A konyhában a hűtő előtt állva gondolkozott, hogy mit csináljon. Soroltam neki, hogy mik vannak itthon, de végül csak el kellett mennünk még egy kis zöldségért. Így az ebéd egész késő délutánra tolódott, viszont nagyon finom lett.
-Oké mostantól te főzöl. - motyogtam teleszájjal - Ez nagyon finom lett.
-Örülök hogy ízlik. De ebbe mártogasd be és még jobb lesz. - nyújtott oda valami szószt nekem.
-Igen is! - cselekedtem úgy ahogy mondta - Istenem! Muszáj maradnod! A főztöd lesz a fizetség amiért itt lakhatsz, jó? Így nem leszel "terhemre".
-Áhh nem. Ez nem elég. De köszönöm. Kedves vagy.

Ezek után egészen estig lustálkodtunk. Bár ő nagyon belelendült a játékba, mert tovább akart mortal kombatozni, így össze is raktam neki a pst. Este felé néztem rá az órámra, mikor már fél nyolc körül jártunk és kezdtem felkészülni a híváskora amiket a srácoktól fogok kapni, amikor kopogott valaki. Egyszerre néztünk az ajtómra, majd én Iseulre, mert azt hittük az apja jött érte. Megállította a játékot és az ajtóhoz mentünk.
-Tudtam én, hogy nem fogtok eljönni! - rontottak be az ajtón Taeék amint az kicsit is kinyílt - Óóó! Te lennél az a lány aki miatt minket lekoptat? Már értem is, hogy miért. - támadta le Iseult - Örvendek a találkozásnak a nevem Taehyung. - puszilta meg a kezét.
-Én Iseul vagyok.
-Mondta Tae, hogy nem jössz egy csaj miatt, de hittem el. - veregette meg vállamat Kookie, miközben elment mellettem.
-Van söröd Hyung? - nyitotta ki a hűtőmet Yoongi.
-Yoongi ne kutakodj! - kiabálok rá, miközben Namjoon elém áll.
-És tényleg itthon vagy, hát beszarok. Azt hittem már soha sem fogsz pihenni.
-Pedig szoktam.
-Hyuuuuung! - tűnt fel utolsónak Hoseok - Na öltözz és menjünk! Óóóóó! Jó estét kisasszony. - ment ő is Iseulhöz.
-Megkérdezhetném, hogy mért vagytok itt? - csuktam be az ajtót a fiúk után.
-Tae azt mondta nem jössz. De mivel rég láttunk úgy gondolták, ugorjunk be érted. Bocs Hyung, én mondtam nekik, hogy rossz ötlet. - sajnálkozott Jin.
-Hahh. Szuper. - sóhajtoztam.
-Remélem van szép ruhád pici hölgy, mert ma megyünk bulizni. - mérte végig Hoseok Iseult.
-Hagyjátok már szegényt! - szóltam rájuk - Suga te meg ne rakd fel a lábad, ha rajtad van a cipő!
-Nem bántanak nyugi. - intett Iseul.
-Mortal Kombat óóóóó! Hol tartunk? - piszkálta a pst.
-Iseul játszott. Ne kontárkodj bele!
-Nyugodtan, már mentettem. amúgy ja, van szép ruhám. De hova megyünk?
-Csak egy kocsmába, szóval nem fontos nagyon kicsípned magad. Így is tökéletes vagy amúgy. - ellenőrizte le Tae.
-Hoh, köszönöm. De azért felvennék valami vállalhatóbbat. - indult a hálóba.
-Segítek választani! - ment utána Tae.
-Én is. - követte őket Hoseok.
-Ne is álmodjatok róla! - húztam vissza mindkettőt.
-Na akkor ha elkészült, mehetünk is. - jegyezte meg Namjoon.
-Jaj ne már! Itt tök kényelmes. - szólalt meg Suga, mire ránéztem.
-Vedd már le a koszos cipőd a szaros asztalomról!
-Ha szaros, akkor már nem mindegy?
-Nem bakker!
-Öltözz már! - förmedt rám Kookie, miközben a maradék ebédből csipegetett - Mennék már inni.
-Élvezed, hogy nagykorú lettél mi?
-Eléggé. Na kész vagy már?
-Nem megyünk sehova!
-De igen. Hisz Iseul is már öltözik. - világított rá a helyzetre Jin - Na így jössz, vagy átöltöznél?
-Átveszem a gatyám. - indultam mérgesen a fürdőbe a farmeromért.

-Jó sokáig öltözik Iseul. - jegyezte meg Suga, aki még mindig sörözött és játszott.
-Te meg nagyon otthon érzed magad, mit ne mondjak. - grimaszoltam rá, ahogy mellette ültem a kanapén.
-Kényelmes.
-Na kész vagyok! - jelent meg Iseul, mire ránéztem és leesett az állam.
-Ejha! - füttyentett Tae.
-Szóval jó leszek így. Akkor mehetünk. Jimin?
-Őőőő - tértem magamhoz, ahogy rám nézett - Izé. Irataid megvannak? - álltam fel.
-Persze. De el tudnád rakni? Nem hoztam kis táskát. - nyújtotta nekem a tárcáját.
-Igen, de csak az iratok férnek a zsebembe.
-Na menjünk! - állt fel Suga.

Útközben szinte mindannyian megkérdezték, hogy mennyire komoly a kapcsolatom vele. Mire elküldtem őket melegebb éghajlatra, hogy nagyon is az. Annyira, hogy megkértem, hogy költözzön hozzám. Mire kaptam egy tockos, hogy ha ilyen régóta ismerem mért nem mondtam  még nekik róla semmit. Ezért az út nagy részében magyaráztam a többieknek, akik nem Iseult beszéltették, hogy még is mi a helyzet.
A kocsmába érve elképedtünk a tömegen, de a fiúk számítottak erre, így volt foglalva nekünk asztal. Letelepedtünk és azonnal hozott Kookie egy huszonnégy shotos tálcát, hogy egy pillanatig se szomjazzunk.
-Ennyire inni akarsz? - nézett rá Jin.
-Ezek gyengék. Nem tom mit aggódsz.
-Úúú én olyan pirosat akarok inni! - kapott föl egyet Iseul - Na mi van? Nem ezért jöttünk? Koccintsunk.
-Ez a beszéd! Már is csípem a csajodat! - állt fel Suga, majd a többiek is egy felessel.
-Igyunk arra, hogy Jimin végre igazán szerelmes! - emelte poharát Hoseok.
-Héééé! - förmedtem rá - Ne árulkodj!
-Egészségünkre! - koccintottunk majd egyszerre lehúztuk.
-Aaaaah Kookie! - kapkodtam a levegőt a többiekkel együtt, míg az említett vigyorgott - Ez neked hol gyenge? Mennyit iszol te?
-Jó na! A múltkor gyengébb volt. De nekem így is tetszik. Na a következő. - nyúlt egy másik pohárért mire lefogtuk.
-Előbb beszélgessünk kicsit. - nyomta le a székbe Jin.
-Szóval mikor költöztök össze? - nézett ránk Namjoon
-Hát ez nem tőlem függ.
-Szerintem nem mostanában, ha egyszer el is jönne ez. - dőlt hátra Iseul a kanapén mellettem és átkaroltam.
-Mért nem? Tudod mekkora szó , hogy Jimin miattad akar lemondani minket? Meg hogy meghívott magához? Eddig akármennyi csaja volt, mindet lekoptatta miattunk. Sőt! Egyenesen menekült hozzánk a női elől.
-Tényleg? - nézett rám, én pedig húztam a számat.
-Igen. Nem vagyok az a párkapcsolati lény.
-Nekem nem úgy tűnt. - mosolygott rám az angyali teremtés.
-Jó, te más vagy.
-Tényleg? - csillogtak szemei.
-Igen.
-Jaj, de kis cukik. - szólalt meg Jin.
-Jah, de ne itt nyáladdzatok! - nyomkodta a telefonját Tae - Na lehet csatlakozik Haneul is majd.
-Akkor párkapcsolatos este lesz? Mert akkor én is szólok a barátnőmnek. Otthon unatkozik. - mondta Hoseok.
-Áááá gyerekek! Gyorsan igyunk és menjünk! - pattant fel Kookie - A DanceMasterben ma este verseny van. Aki megnyeri az egész este ingyen iszik. Esélye sincs másnak, ha mi ott vagyunk.
-Kookie, ha most ezt megisszuk, nekünk nem lesz esélyünk. - világosította fel Suga.
-Na ne már! Muszáj mennünk. Adjuk oda valakinek. Héj! Ki kér tizenhat shotot a huszonnégyes árának feléért? - kiabált és akadt is jelentkező.
Eladta a kis üzletember az italokat, majd célba vettük a táncos versenyt.
-Ti ilyen jók lennétek táncban? - érdeklődött Iseul.
-Igen. Én például táncosként dolgozok.
-Tényleg? - kerekedtek el szemei - Ezt nem is mondtad.
-Sosem kérdezted. - mosolyogtam

-Tádááá! - tárta szét karjai Kookie, ahogy beléptünk a klubba - Ingyen pia, jövünk!
-Hajrá Jimin! Benned van minden reménységünk. - veregette meg a vállam Jin, ahogy felraktuk magunkra a sorszámokat.
-Hát az biztos, hogy nem benned. - nevette ki Suga, majd mi is.
Bemelegítettünk és a táncparkett közepét céloztuk meg. Iseult szigorúan Jin mellé parancsoltam, hogy véletlen se veszítse szem elől, míg én megnyerem itt a fődíjat, majd a többiekkel aktivizáltuk magunkat. Na lássuk milyen jó táncosok jöttek ma az ingyen italokért!