A levél (53)

-Jiiiin? - elmosolyodtam.
Ő csak megcsóválta fejét, hogy ne szólaljak meg és továbbra is bámult. De mit szeretne? Nem rajtam van bőrnaci.

Pár pillanatig szemlélt még, majd megcsókolt. Sejtettem, hogy ez következik, de nem tudtam, hogy pontosan mit akar majd utána. Éreztem, ahogyan egyre jobban elveszti józan eszét és rámarkolt fenekemre. Az én kezeim sem tétovázta, azonnal teszteltem a bőrnacit. Olyan formás és feszes volt benne a feneke! De nem csak hátul mutatta a szép formákat ez a csodálatos ruhadarab.
Viszont ahogy egyre jobban kezdtünk belemelegedni a dologba, és lassan bebújtattam kezeimet pólója alá csókunk közben, Fanni hangját hallottam meg. Ez volt az egyetlen ami megállított tervem véghezvitelében. Valakivel beszélgettek a függöny túloldalán, majd az a valaki feltépte azt, mi pedig odakaptuk tekintetünket.
-Basszus Suga! Pedig érdekelt mi lesz. - szidta meg Fanni.
-Menjetek szobára. - szólalt meg unott fejjel, mint akinek ez mindennapi látvány, hogy valakikre rányit.
-Tudod, hogy az rajtuk nem segít most. - válaszolt helyettünk Fanni, míg mi lassan eleresztettük egymást.
-Óóóó mi folyik itt? - vette át az épp távozó Suga helyét Hopei - Jaaaaaj a kis szerelmesek. - mosolygott.
-Hm? - jelent meg V is, majd szintúgy vigyorgott.
-Mi az öröm tárgya? - hallom Tomi hangját, ahogy teleszájjal közeledett. majd amint meglátott minket folytatta - Na persze nekem nem engedd, hogy a próbafülkében dugjunk, neki meg mindent szabad - nevetgélt.
-Nem szabad mindent! - igazítottam meg a ruhámat.
-Ohh V! - mászott rá J-Hope az említettre.
-Ohh J-Hope! - ment bele ő is a játékba és leteperték egymást, minket utánozva, mire Fanni eltörte a ceruzáját.
-Csak centikre tőled. - hecceltem messziről, közben pedig visszaemeltem tekintetem Jinre.
-Pedig csak hülyülnek, de...... Istenem! - válaszolt magyarul, hogy ne értsék a fiúk.
-Bocsánat. - váltottam nagyon halkra
-Semmi gond. - vett mély levegőt -Csak már..... túl rég volt - dörzsölte szemeit.
-Majd holnap. Vagy esetleg ma valami hasonló. - hajoltam füléhez.
-Megvárom a holnapot. - sugdosott ő is.
Mielőtt újra kiakadt volna, fogtam magam és visszaültem Fanni mellé, aki még mindig J-Hopeékra meredt, bár azok már csak fetrengtek a földön.
-Na figyelj kiscica! - fordult felém Tomi, miközben evett és telefonozott.
-Nem vagyok kiscica.
-El kell menjek, de majd a teremhez odamegyek, és Csabi marad. Sietek azért.
-Rendben.
-Eeeeej! - hallottam meg Jimin hangját, közben Tomi elköszönt.
A kis kockahas azonnal beszállt a többiekhez a földön, vagyis csak megindult. Szexi mozdulatokat tett és még olyan " most itt lesz valami" arcot vágott hozzá, közben pedig levette pólóját is, de az utolsó pillanatban elnevette magát és az egyik fülkébe ment, mire Fanni csak még jobban kikészült.
-Ez nekem már sok. - nézett Jimin után.
-Nekem mondod? - nyeltem nagyot - Ti meg keljetek már fel onnan! - váltottam angolra és rászóltam Vékre.
Végül elég izgalmasan telt a délelőtti ruhapróba. Alig tudtam koncentrálni, Jin pedig igyekezett kerülni, de ezúttal nem haragudtam hisz azért tette ezt, mert már nem bírt magával.
-Jössz a próbára? - pakolásztam.
-Nem! Dolgoznom kell és most ehhez kell a rajasztalom is. Tessék! - nyújtotta felém rajzát.
-Ez mieoaaaaaa! - vettem rendesen szemügyre az alkotását.
-Seggek......jó sok segg...... bőrnaciban. Meg más is.... bőrnaciban. - magyarázott miközben pakolt ő is.
-Ez.... - állt el a lélegzetem - Hallod felismerem Jint. - kezdtem kuncogni.
-Az igen! - nevetett ő is - Pedig szerintem tök egyforma mind. De mutasd, melyik Jin? - hajolt ő is oda a csoda fölé.
Megmutattam neki majd elcsodálkozott.
-Hihetetlen vagy. - nézett rám - De most mennem kell.
-Igen. - nagyot sóhajtottam, miközben még mindig a fenekeket és egyebeket nézegettem - Nekünk is.

A próbateremben márt várt ránk az ajándék, amit a BigHit előre beharangozott, hogy elküldi pár nappal a koncert előtt.
-Te jó ég! - kerekedtek el szemeim, ahogy beléptem elsőként - Hány doboz ez.
Mindenki csodálkozva toppant be, de azonnal nekiestek a hatalmas csomagoknak.
-Ezek mik? - állt mellém Csaba, miközben még mindig döbbenten álldogáltam.
-Izé.... - szedtem össze gondolataimat és ránéztem - Kacat nagyjából. Fan cuccok Koreából.
-És ez mire is jó?
-Rajongók küldték és koncert előtt ide postáztak mindent, hogy válogassanak a srácok.
-Ohh. De..... mi haszontalan szarok ezek már. - ráncolta szemöldökét és a kutakodó fiúkat néztük.
Én csak fejemet csóválva néztem a zenélő, villogó, forgó, pörgő cuccokat amiket kiszedegettek és egyesével kipróbáltak, majd körbeadtak. Odamásztam Jinhez és leültem mellé, hogy nézegethessem én is a szuveníreket.
-Ez itt.... mi ez? - nyomkodott valamit Csabi.
-Valami gyerekjáték. - vette ki a kezéből J-Hope - Ezt megnyomod, majd elkezd forogni, aztán megrázod és zenél is. - mutogatja, de ez a dallam.... valami katasztrófa.
-Mire jó? - néz rá ítélkezően Csaba.
-Hát.... tulajdonképpen..... semmire. - vigyorog és rázogatja azt a valamit.
-Ahha.... és ez mi? - nyúlt bele egy dobozba, majd kivett egy krokodilos tárgyat.
-Juuuj! - kapta ki a kezéből V - Ceruzatartó!
-Ez?! - meredt rá a kis tudatlan testőr.
-Igen! Így nézd! - mutogatott V.
-Ja..... vágom. Ahh..... nekem ezek túl bonyolultak.
-Öreg vagy hozzájuk mi? - szólok hozzá én is a témához.
-Úgy érzem ehhez már igen. Bár kicsit olyan érzésem van, mintha a nagybani piacon lennék. Minden zenél és villog. - dörzsölgette tarkóját.
-Háhá! - nevettem fel - És tényleg!
-Az mi? - kérdezte Jin.
-Egy kínai piac, bár már bezárták. Elméletben.
-De minden kínai. - tette hozzá Rapmon.
-Igen, de ez durvábban az. Mert amikor a kotonra kínaiul van ráírva minden, kicsit megérzed, hogy világuralomra akarnak törni. - kuncogtam tovább.
-Jaaaaj azt láttam, atyáááám! - fogta a fejét Csaba is.
-Ugye!
-Na olyan még nálunk nem volt! - jegyezte meg Rapmon.
Ezek után szépen kitárgyaltunk minden kínai csodát, amibe eddig belefutottunk, közben jött ebéd is, így vidám telt a délután első fele is. Csabival magyaráztunk pár fanlevelet nekik, mert volt egy-két kifejezés angolul, amit nem értettek, közben pedig Tomi is betoppant.
-Veled meg mi történt? - csodálkoztam el az arcán, amire egy nagy tasak jeget szorított.
-Mi van haver szembejött egy ajtó? - ment oda hozzá Csabi.
-Nem sikerült elintézni amit akartam.
-Mikor nekünk már majdnem elmúlt, neked lesz sebed. - tette hozzá Suga.
-Mutasd! - értem oda hozzá és elhessegettem kezét járomcsontjáról.
-Jaj ne aggódj! Nem fog belehalni. - nyugtatgatott Csabi.
-Csak feldagadt. De holnapra szebb lesz. Színes leszek, mint a fiúk. - mosolygott.
-Héééééé! - háborodtak fel.
-Bocs! - intett.
-Paraszt vagy, szóval megérdemelted. De hogy sikerült? - kérdeztem tőle, kezét visszatéve arcára.
-Munka. Nem rád tartozik.
-Ohh.... elnézést. - fintorogtam.
-Na próbáljunk! - kelt fel Jimin., majd koreaiul kezdett hadarni.
Segítettünk elpakolni a terem közepéről, én pedig beültem a dobozok bűvös körébe és tovább nézegettem a dolgaikat, amin már ők átfutottak. Egy vastag boríték akadt meg a kezemben, amit ugyan olyan lazasággal nyitottam ki, mint az előbbi húszat. Elkezdtem olvasni közben pedig megnéztem a többi lapot, amik igazából képek voltak.
"Imádlak OPPA. Egy nap a férjem leszel" mondatnál még csak a szemöldökömet ráncoltam, de amikor már azt taglalta a rajongó, hogy hol fognak lakni, és mit fognak csinálni, munka, hétvégék stb. kicsit ledermedtem. Ez beteg. Majd megnéztem a képeket és az végképp levágta a biztosítékot. Ezek itt készült képek! Hogy a francba?! Mi a....
-TAMÁÁÁS! - pattantam fel és üvöltve rohantam hozzá, ők pedig hatalmas aggodalommal néztek rám. Még a fiúk is meglepődtek tánc közben, de folytatták.
-Mi van cica? - kérdezte, ahogy leguggoltam hozzá.
-Ezt nézd! - mutattam neki remegve a képeket - Ezt hogyan? - fújtattam idegesen.
Kivette a kezemből és végignézte az összeset Csabival együtt, közben ujjaimat kezdtem tördelni.
-Holnaptól többen leszünk. - nézett rám komoly arccal Csabi és azonnal felállt, miközben előkapta telefonját.
-Ez mikor volt? - kérdezte Tomi.
-Nem tudom.
-De tudd! - förmedt rám - Mikor volt?
-Öhh izé. Talán az első napokban, amikor csajozni voltak. De nem tudom. - csóváltam fejemet.
-És ez? - mutatott egy képet a bunyós estéről, bár hál'istennek még ütközet előtti volt.
-Amikor elvertek minket. De ezt nem is láttam. - vettem ki a kezéből.
-Azóta követ titeket, mióta ideértek a srácok. Ezt látták ők is?
-Nem tudom, csak kezembe akadt és kinyitottam.
-Nem baj! Jobb, ha nem tudnak róla. Ne tedd vissza! Nálam maradnak. - csomagolta össze a borítékot és ő is felkelt, hogy a cuccához menjen.
-Estére jönnek még ketten. - tért vissza Csabi - És még ketten fognak követni a távolból, hogy figyeljék ki van a nyomunkban.
-Köszönöm. - néztem fel rá, de még mindig nagyon aggódtam.
-Ne parázz! Megoldjuk. - ült vissza.
-De...... azóta a nyakunkon van, mióta ideértek. Ti még nem is voltatok. Akármikor feljöhettek volna úgy, mint legelőször.
-De nem jöttek jó? - tért vissza Tomi is - Nyugodj meg és inkább dolgozz.
Így is tettem. Bár a feszültség az arcomról nem tűnt el, így Jin aggódóan jött oda hozzám többször is próba közben, de letudtam annyival, hogy csak a munka miatt izgulok.

Ahogy végeztek és indulni készültünk megtorpantam az ajtóban.
-Na mi az? Bezártak minket? - hallottam Suga hangját.
Nagyot nyeltem. Nem tudom, hogy ha most kilépek akkor újabb kép készül rólunk, vagy megint letámadnak. Egyáltalán van olyan hely, ahol nem bánthatnak?
-Tomi. - nyögtem ki halkan és hátrébb léptem egyet.
-Tudtam, hogy ez jön. - furakodott előre és kinyitotta az ajtót - Inkább leszek mindig elől, jó? - nézett vissza rám.
-Az nagyon jó lenne. - beszélgettünk magyarul.
-Baj van? - tette vállamra kezét Jimin, aki mellettem állt.
-Semmi. Menjünk! - halványan mosolyogtam és hatalmas léptekkel követtem Tamást.
Most olyan lehetek, mint egy óvódás az első napján. De....... ezek a saesengek mindenhol ott vannak..... és ez elég félelmetes.