Kitty kitty 3. rész: Vanília hatás

– Azt majd én eldöntöm, mit csinálok – folytatta, de már jól ismerte haverja, nem vette magára ezt a fajta hozzáállást.
– Jó pihit, tesó!
– Jó ivást! – tette le a telefont.
Elképesztő különbség mutatkozott stílusában. Jimin közelében olyan volt, mint egy normális ember, ám minden más alkalommal hozta a tőle megszokott goromba seggfejet. Viszont akkor még nem volt senki, aki ezt megjegyezhette volna, hiszen barátai csak hallottak Jiminről, de sosem találkoztak vele.

Mindketten relaxálással töltötték azt a kevéske időt, ami még maradt nekik a hétfő előtt, illetve beiktatva némi lazább házimunkát azért mégiscsak haladtak cseppet dolgaikkal. A hét kezdése erős volt. Mindenki nyögte még a hétvégét, hogy senki sem tudott igazán megpihenni, sokan pedig pótolták a barátokkal kimaradt pénteket, így másnaposan érkeztek az irodába. Nem volt valami megbízható a csapat, de erre számítottak is. A hét eleje laza volt és csak fokozatosan tértek vissza ahhoz a hajtáshoz, melyből elmentek csapatépítésre. Yoongi és Jimin kihasználták az alkalmat, a fiatalabbnak hála pedig ez nem csak elnyújtott ebédekből állt, hanem plusz beszélgetésekből is munka közben különféle témákról. Úgy tűnt, remekül összebarátkoztak, de semmi több. Még Yoongi is úgy gondolta, hogy csak a sör miatt gondolt olyasmire hétvégén amire, mivel rég volt bárkivel, nem pedig azért, mert Jimin iránt vonzódott volna, bár azt egy percig sem tagadta, hogy a másik egy valódi ritkaságnak számító calico cicus és hozzá foghatót még nem látott. Ám sosem akart munkahelyi kapcsolatot, ezért megmaradt ezen a szinten. Jimin vonzó, igen, de neki más az esete. Tartotta is magát ehhez és könnyű dolga volt, mivel úgy tűnt, a másik sem akar többet tőle, csak a barátságát. Egészen harmonikus kapcsolat alakult ki közöttük, bár ez várható volt, hiszen míg Yoongi volt a harsányabb személyiség, addig Jimin inkább csendben, engedelmesen végezte a dolgát. No meg persze ők voltak az egyedüli hibridek saját részlegükön, ezért csupán idő kérdése volt csak, mikor melegednek össze egy picit jobban. Azonban megálltak ebben a barátzónában egy kicsit hosszabb időre, bár nem örökre. Míg Yoongi teljesen elfedte minden hónapban illatát, gyógyszerekkel pedig heatjének tüneteit is, Jimin nem küzdött meg ezekkel a feladatokkal. Bár tünetei nem voltak, semmi láz, vagy szexuális felfűtöttség, vagyis semmi látható, viszont a vanília felhő, mely körbeölelte, mindig érződött. Amint elkezdett egy picit erősödni máris megzavarta társát a munkában, ezért kevesebbet beszélgettek közben, aminek az lett az eredménye, hogy Jimin még jobban hagyta azt terjengeni, melytől Yoongi még kevésbé tudott koncentrálni. Egyszerűbb lett volna, ha beszélnek a dologról, de az idősebb nem akarta megbolygatni a másik magánéletét, mert azt hitte, ezt konkrétan valaki miatt csinálja, ami igaz is volt, csak az a személy ő volt, amiről viszont nem tudott. Jimin pedig arra gondolt, Yoongi megsértődött valamin, vagy már elvesztette az érdeklődését iránta. A fiatalabb csak egyszerűen túlgondolta a csend okát szinte nulla logikával, mert ha lett volna benne némi, akkor rájön, az illat az oka. Viszont emiatt minden alkalommal megfordultak Jimin után az utcán, ezért szerzett maga mellé reggelre és délutánra egy-egy ismerőst, aki szívesen utazott vele. Ez legtöbbször testvére volt, igazából szinte minden alkalommal, ám egy ponton lecserélődött személye. Yoongi ritkán találkozott kollégájával az utcán, így nem vette észre azonnal a testőr személyének változását, viszont csak idő kérdése volt, mikor botlik bele a kis párosba. Messziről észrevette Jimint és annak társát, testbeszédüktől pedig a pillanat tört része alatt elöntötte a féltékenység.
– Jó reggelt, hyung! – üdvözölte Yoongit kollégája egy hatalmas pulcsiban, mely legalább három számmal nagyobb volt nála, ha nem néggyel. – Ő itt Jungkook – mutatott a mellette álló magas, fekete hajú, elbűvölő mosolyú, láthatóan sokkal nyitottabb nyuszira, ki kezében egy kávéval üdvözölte az újonnan érkezőt és olyan közel állt Jiminhez, mint ahogyan testvére sem. Mintha őrizné azt, ami az övé, úgy viselkedett a calico cicával.
– Hello – köszöntötte a nyuszikát Yoongi elég mogorván, ha pedig tehette volna, lehet még fújt is volna egyet rá, ahogyan a macskák szokták. – Te vagy Jimin párja? – szegezte neki a kérdést, melynek válasza kicsit sem tartozott rá. Ráadásul abban sem volt ám biztos, hogy Jimin nem hetero, így akár vérig is sérthette volna a másikat, ha nem trafált volna bele. Jó, a calico férfiak nagyja meleg, de vannak kivételek!
– Nem – dermedt meg egy pillanatra Jungkook. Megdöbbent kicsit ezen a kérdésen, mivel róla sem sütött, hogy más beállítottságú lenne, ezért ő is megsértődhetett volna, de erre persze Yoongi magasról tojt.
– Hyuuung! – mordult fel picit Jimin, de nem volt neki elég hangja ahhoz, hogy ez megrémítse egy kicsit is a fekete macskát.
– Semmi baj Jimin – koncentrált újra az említettre a nyúl. Úgy méregette, mintha teljesen bele lenne esve. – Erős kezdés, de semmi baj. Csak nagyon közeli barátok vagyunk, de ennyi – pillantott Yoongira. Tekintete szöges ellentétben állt azzal, amiket mondott, mely csak még féltékenyebbé tette az idősebbet.
– Hát persze... Fent találkozunk – hagyta ott őket.
– Rendben – engedte ezúttal elmenni őt Jimin. Mintha Jungkookkal szívesebben lenne, hiszen mikor nővérével volt és találkozott társával, akkor azonnal rohant utána, amint az elindult felfelé.
Yoongi morgott, néha még hangosan is míg liftezett. Észre sem vette magán, hogy ennyire féltékeny csak mikor leült gépéhez, melyet nem kapcsolt be, csupán bámulta a fekete monitort.
– Csak nagyon közeli barátok – figurázta ki a nyulat. – Jah, persze – ült ott egyedül, kávéjával az asztalon, összefont karokkal.
Még hosszú percekig mérges volt, mire elért arra a pontra, hogy elgondolkozzon azon, miért van ez. Ekkor döbbent rá, teljesen hülyeség ezen felhúznia magát, hiszen nem járnak, vagy valami, csak barátok, szóval Jiminnek nyugodtan lehet bárkije, aki természetesen nem tartozik Yoongi orrára, hogy kicsoda. Ráadásul a calico nem is az esete, felesleges féltékenykedni. Jimin úgyis mindjárt felmegy dolgozni, akkor pedig újra kitünteti majd figyelmével, szóval nincs miért aggódni... Egyáltalán semmi oka... Igen. Úgy gondolta, tényleg jobban lesz, ha felbukkan kollégája és beszélgetni akar majd vele, ahogyan mindig, hiszen ezúttal is biztos volt abban, csupán a másik figyelmének elvesztésétől fél, arra féltékeny, nem magára Jiminre. Ám ez a teóriája megdőlni látszott mikor felbukkant a fiatalabb, bár ezt természetesen nem ismerte be magának.
– Hyung! – ült le helyére Jimin combja köré tekert farkincával és hátracsapott fülekkel. Yoongi hirtelen munkába kezdett, vagyis úgy tett, mintha dolgozna, hogy ne jöjjön rá a másik, valójában bosszantja az a fekete nyúl, aki ma munkába kísérte. – Goromba voltál Jungkookkal – pakolta le cuccait.
– Mindenkivel ilyen vagyok – morgott tovább Yoongi rá sem nézve a másikra, pedig Jimin a szokásos lágyságával beszélt hozzá.
– Velem nem voltál. Vagy nem emlékszem... – gondolkozott el picit. – De hyung, valami baj van? Azért voltál ilyen, mert történt valami? Segíthetek?
– Nem. Nincs semmi, de hagyjál! Rengeteg munkánk van ám – kezdett pötyögni gépén, mely ennyi idő alatt be is kapcsolt.
– Rendben – fordult saját asztala felé Jimin kicsit szomorúan. Érezte, hogy nem mond el neki mindent a másik, ennek pedig nem örült.
Aznap igazán keveset beszéltek és nem is ettek együtt. Yoongi ugyanis szinte egész nap ideges volt Jimin feromonjaitól. Amiatt nem tudott figyelni, ráadásul az illata minden gondolatát a nyúlra terelte és arra, mennyire nem akarja többet a calico oldalán látni. Mikor elment ebédelni látványosan jobb kedve lett, kitisztult feje és tudott mással is foglalkozni, így jött rá, hogy Jimin illata a felelős a hülye heves érzéseiért, mivel pedig még néhány óráig minden lélegzetével azt szívta magába, hamarosan elszakadt a cérna.
– Nem bírom tovább! Jimin, kezdj valamit az illatoddal! – mordult fel a síri csendből.
– Hm? – lepődött meg az említett és azonnal össze is húzta magát, ahogyan szokta.
– Ez a vanília. Direkt csinálod? Kibaszottul idegesítő – fogta fejét.
– Ohh, bocsánat. Holnap elfedem... Nem tudtam, hogy ennyire zavar.
– De! Nagyon! Kurvára zavar! – fordult társa felé, kinek arcán azonnal látta, kicsit megijedt tőle. Mondjuk nem is fakadt ki még igazán előtte, a fűzfától is megijedő hibrid kollégája előtt. – Bocsánat! – próbált uralkodni magán. Ha más valakiről lett volna szó biztos, hogy nem törődött volna ezzel és további káromkodásokkal ordított volna vele, ám Jiminről volt szó... JIMINRŐL! – Az illatod egyszerűen nem hagy dolgozni. Kérlek, csinálj vele valamit holnapra! – sóhajtott mélyeket.
– Rendben – folytatta lassan munkáját társa. Még jó néhány pillanatig, nem engedte el magát ami azt jelentette, füleit sem hagyta felegyenesedni.
– Nagyon erős és durva illatod van. Finom, csak nem munkahelyre való. Inkább randira. Itt kérlek, rejtsd el! – próbált normális hangerővel beszélni hozzá.
– Oké – de nem tudta elérni ezzel, hogy Jimin félelme azonnal elmúljon és ami azt illeti, nem akadt több türelem fejében ahhoz, hogy folytassa a másik nyugtatását, ezért inkább ő is visszafordult munkájához.

Jimin Yoongi szavai után ügyelt az illatára. Már másnap elrejtette, így az idősebb sokkal felszabadultabb lett, beszédesebb és kedvesebb annyira, hogy még együtt is ebédeltek. Pedig előző nap még  olyan goromba volt, mintha nem is lett volna önmaga. Szerencsére Yoongi szavai nem szálltak tova, Jimin felfogta azokat és megértette, pont a vanília felhő miatt állt be közéjük olyan csend mindig, mikor a gyógyszerek által enyhített heatjét élte. Ezért úgy döntött, soha többet nem fogja hagyni, hogy az érezhető legyen, ha a másik közelében van, legalábbis még nagyon sokáig biztosan nem. Így viszont Yoongi saját tudtán kívül orvosolta egy másik problémáját is melytől nagyon félt, hogy majd újra felbosszantja. Ez a gond Jungkook volt, személyesen ő maga, mint lény, Jimin közelében, ám mivel többé nem volt szüksége kíséretre munkába menet, így elhagyta nyúlismerősét. Ennek hála folytatódott onnan barátságuk, ahol egy pillanatra félbeszakadt. Sok időt töltöttek együtt a munkahelyen, tulajdonképpen minden szünetet, ám Jimin nagy szívfájdalmára ahogy végeztek és hazamentek pihenni, szünetet iktattak be egészen a következő szorgos dolgos alkalomig. A fiatalabb nem merte erőltetni, sohasem volt az a fajta, aki elhív bárkit első alkalommal, végképp nem az, aki kezdeményez egy mélyebb kapcsolatot, emiatt pedig gyakran fájt is a szíve. Tudta, az ő hibája, hogy nem bátrabb, de sose tudott összeszedni elég önbizalmat, ezért kénytelen volt szenvedni a patthelyzetekben. Már azt hitte, Yoongival is az lesz, mint minden alkalommal, mikor nem tetszik valakinek úgy, ahogyan szeretné. Maradnak pusztán barátok, majd becsajozik és ő mindezt összetört kis szívecskével fogja végignézni, mint csupán egy barát. Kezdett beletörődni néhány hét, hónap után. Sírt is barátainak emiatt, hogy milyen nehéz így munkába járni, vele ebédelni és mosolyogni rá, milyen nehéz azzal a tudattal ülni ott mellette, egyáltalán nem vonzódik hozzá a másik, ám a többiek már megszokták ezt. Jimin szerelmi élete az idők kezdete óta ilyen volt, ezen pedig semmi sem tudott változtatni, így csak hallgatták és próbáltak együttérzően viselkedni, miközben végig arra gondoltak, "Legyél már férfi egy kicsit!". Mást nem is nagyon tehettek. Pont egy ilyen kis bőgős hétvégén volt túl, mely igazából egy vidám, iszogatós baráti kiruccanásnak indult, mikor hétfőn reggel fáradtan és másnaposan esett be munkahelyére. Ezúttal ő volt az, aki nem akart senkivel sem beszélgetni. Yoongi is csak addig tartotta szóban míg meg nem bizonyosodott, szarul van társa, utána pedig csatlakozott a csendet élvező üzemmódjához. Még az ebédet is sietve rendezték le, ami nem volt jellemző a fiatalabbra, ám az abban a pillanatban egy teljesen másik személynek érezte magát, ami persze érthető is volt. Pont emiatt döntött úgy Yoongi, halasztja még a meghívást. Másnap is lesz nap. Majd akkor megkérdezi, ha már jobban lesz társa és így is tett.
– Rendben vagy már? – érkezett meg asztalukhoz Yoongi, ki azonnal érdeklődött a fiatalabb állapota felől.
– Igen. Jól vagyok, köszönöm – mosolygott fel társára Jimin, amint az elsétált háta mögött,
– Szuper. Van terved a hétvégére? – dobta le magát helyére Yoongi, kávéját pedig az asztalra, miközben Jimin kis szíve őrült tempóba kezdett. Csak nem... elhívja randira? Most álmodik?
– Nem... n-nincs. Miért? – pirult el, mint egy paradicsom.
– A fiúkkal elmegyünk moziba Marvel kapitányt nézni. Gondoltam jöhetnél velünk te is, ha van kedved – ajánlotta fel Yoongi, miközben munkához készülődött, Jimin pedig... Hát ez nem randi, de haladás, ő pedig híres volt arról, hogy mennyire nagy jelentőséget tulajdonított apróságoknak is szerelmi életében és milyen nagy reményekkel élt a legvégső pillanatokig.
– Van kedvem – vágta rá rögtön. – Szívesen megyek.
– Szuper. De a munka az itt marad – pillantott a fiatalabbra.
– Rendben... Köszönöm szépen a meghívást – villantotta meg hatalmas mosolyát, mely olyan szívmelengetően hatott mindenkire.
– Szívesen. A félkettesre akarunk menni szombaton a Daehan moziba. Ha egykor találkozunk ott, az neked megfelel?
– Tökéletes.
– Király. Akkor ezt megbeszéltük – kortyolt kávéjába és már el is kezdett foglalkozni a munkával, míg Jimin hosszú percekig ült ott mellette, mint vigyori paradicsom.
Yoonginak hála száznyolcvan fokos fordulatot vett a hete, mely fejfájósan, másnaposan egy makacs hányingerrel indult. Szinte a felhők között járt mindennap, mely meglátszott teljesítményén is. Rákérdezett ugyan főnöke, mitől van ez, de nem tudta letörni vidámságát. Szerelmes volt, az pedig teljesen elveszi az ember eszét, pont emiatt nem érezte fontosnak ezt a kis aggódást. Úgy várta a hétvégét, mint kiskutya a gazdáját, hiszen még örömében farkát is lengette maga mögött az odavezető úton, melyet egyébként nem enged letekeredni combjáról ha utazik a nagy embertömeggel.
– Bocsánat – szólította meg egy magas, szürke farkas vonásokkal rendelkező hibrid, mire Jimin azonnal lehajtott fülekkel pillantott fel rá. – Nem te vagy véletlenül Park Jimin?
– Én... De... Én vagyok. Ismernem kellene téged? – érdeklődött félve.
– Még nem, de most már igen. Kim Namjoon vagyok, Yoongi egyik barátja. Sokat hallottam már rólad – mutatkozott be a calico cicusnak.
– Szia! Én... nem hallottam még rólad.
– Yoongi eléggé szigorú, ami a munkát és a magánéletét illeti, ezért ez nem lep meg egyáltalán, de ezek után sokat fogsz hallani rólam, az biztos – mosolygott rá kedvesen.
– Igen... tényleg az – Yoongi valóban nem mesélt sokat se családjáról, sem barátairól, vagy kapcsolatairól soha. Csupán hétköznapi dolgokról, vagy munkáról, viszont erre való tekintettel különösen furcsának tartotta Jimin, hogy róla viszont rengeteget beszélt ismerőseinek.
– Úgy látszik, jó korán jöttünk. Remélem azért nem késnek el megint – próbált beszélgetni a farkas, de annak annyira erős volt az aurája, olyan magabiztos férfias teremtés volt, hogy félt tőle kicsit még Jimin, hiába mutatkozott be és tett kedves gesztusokat.
Ezért néhány ügyetlen beszélgetéskezdeményezés után kínos csend lengte be a levegőt körülöttük, mire inkább próbáltak úgy tenni, mintha rendkívül elfoglaltak lennének mobiljaikkal. Közben persze csak görgettek az különböző oldalakon és zaklatták néhány ismerősüket, hogy legalább a pötyögés nyújtotta tévhit meglegyen. Lassan elkezdtek befutni a többiek is, Jimin szerencséjére pedig Yoongi nem utolsóként esett oda, így elég kevés ideig érezte úgy, magára van hagyva.
– Sziasztok! – ért oda Yoongi hozzájuk, mire Jimin látványosan felszabadult. Végre újra felugrottak fülei a magasba és egész macskásan nézett ki közöttük. – Siettem, nem késtem el.
– Ezúttal nem, de Seokjin késik néhány percet.
– Nem baj, megvárjuk – rántott vállat Yoongi. – Látom összeismerkedtél velük Jimin. Bemutatkoztak? – fordult a fiatalabb felé, ki olyan boldog volt, hogy hirtelen azt sem tudta, fiú-e vagy lány.


( Megvan a következő, harmadik részünk is! Pörgetjük, látjátok! Közben viszont akkora igény mutatkozott Wattpadra, hogy kitettem nektek a linket oldalra, ha ott akartok inkább olvasni. Oda is átkerülnek az új ficik, csak lassabban, meg néhány régi is.
Remélem tetszik ez a kis sorozat és végig itt lesztek velem, majd maradtok tovább a jövőbeliekre is! :)
Facebook oldalunk --> LINK )

Kitty kitty 2. rész: Szálloda

– Nem kell kifizetned hyung, ki tudom magamnak.

– Én vagyok az idősebb, kifizetem – számolgatta a wonokat Yoongi, Jimin pedig nem ellenkezett vele. Elvégre szokás a koreaiak körében, hogy az idősebb ételt vesz a fiatalabbnak. – Na siessünk és foglaljunk szobát, mielőtt nem marad már páros – pattant fel helyéről, Jimin pedig követte.

Yoongit egyenesen főnöke irodájába vitték lábai, ahol kiderült számára, hogy amúgy is egy szobára írták ki őket, nem szerették volna senkire sem rátukmálni Jimint, így nem maradtak le semmiről, de még csak harcolniuk sem kellett a közös kulcsért a hétvégére. A fiatalabb nagyon örült a hírnek, egy kis munka után pedig eléggé megnyugodott ahhoz, hogy bele tudjon nézni az kajás dobozba, melyet az étteremből szerzett. Lassan felfalta tartalmát, nem sokára pedig véget is ért élete első olyan napja, amiben végre kellemes környezetben tudta eltölteni ebédszünetét. Másnap ugyanúgy nővére kísérte dolgozni, mivel továbbra sem szerette volna parfümmel elnyomni az illatát. Azt hitte, ennek köszönhető, hogy hyungja észrevette és nem akarta megkockáztatni ennek ellenkezőjét. Ám emiatt kellett neki egy kis kíséret még az alatt a pár nap alatt. Nem futott többet össze reggel Yoongival, de örült is, amiért így alakult. Sosem díjazta, ha be kellett mutatnia valakinek a családját és nem azért, mert szégyellte volna őket, hanem mert nem tudta, mennyire kíváncsi rá az adott személy, teher pedig semmiképp sem akart lenni. Éppen emiatt evett másnap újra együtt az emberekkel, mert Yoongit sem zaklatta a közös szünettel, pedig lehet, sikerrel járt volna. Azt hitte, majd elhívja a társa megint, ám nem így lett, emiatt viszont kicsit elfancsalodott, melyet természetesen a másik észre sem vett. Nem volt az a fajta, aki túlságosan sokat törődött volna az emberekkel. Viszont Jimin tovább próbálkozott ugyanazzal a lendülettel, amivel korábban, ezért másnap nem hogy hagyta továbbra is illatát terjengeni, de még rá is tett egy lapáttal és vaníliás pudingos süteményekkel készült az irodának, de igazából Yoonginak. Ezzel szerette volna még jobban elmélyíteni kapcsolatukat, hogy majd a finom sütemény segítségével összeköti természetes illatát a kellemes élménnyel, hátha a másik így majd jobban megkedveli.

– Hyung, szereted a vaníliás süteményt?

– Többnyire – sétált el Jimin mögött asztalához Yoongi.

– Csináltam tegnap pudingosat. Finom krémes, megkóstolod? – kínálta meg kollégáját, egy mosollyal.

– Persze – vett egy kis szeletet, miután letette magát gépe elé kávéjával. – Köszi.

– Szívesen... ízlik? – figyelte társát Jimin és annak minden mozdulatát, miközben aprókat tikkeltek foltos fülecskéi.

– Igen. Egész jó vagy. Cukrásznak kéne lenned – fordult asztalához Yoongi. Még farka vége is mocorogni kezdett, annyira tetszett neki az édesség.

– Annyira azért nem vagyok jó, de köszönöm – harapott alsó ajkába Jimin. – Ideteszem a többit – pakolt le a sarokra, hogy Yoongi kényelmesen elérje a dobozt. – Nyugodtan vegyél.

– Nem szeretek munka közben enni.

– Tudom. De ha mégis lenne kedved... Azért itt hagyom... – kuporodott össze saját székére Jimin.

Ilyesmi kis trükkökkel próbált Yoongihoz közelebb férkőzni, ami sikerült is néha. Egy-egy apróbb beszélgetést kicsikart belőle olykor, de még néha ebédet is sikerült kierőszakolni társából, melyet rendszerint elhúzott. Ki akarta élvezni, mielőtt visszaül dolgozni az emberek közé, ez pedig Yoonginak is feltűnt annyira, hogy kezdte elfogadni, a kis calico macskával kell ebédelnie hamarosan mindennap. Főleg akkor tudatosult ez benne mikor rájött, elérkezett a hétvége a céges csapatépítő hülyeségekkel, ám ami még fontosabb volt, egy Jiminnel közös két éjszakás szobával. Tudta, azután a sok idő után, melyet majd akkor fog vele eltölteni szinte lehetetlen lesz levakarni a fiatalabbat, de mivel már nem zavarta annyira, mint kezdetekben, ezért nem is fintorgott olyan nagyon a következményekre gondolva.

– Hyung! – rohant Yoongi után azon a rövid pénteki munkanap reggelén Jimin, amit majd a céges kötelező program követett.

– Igen? – várta meg őt társa.

– Te mivel mész a szállodába?

– Kocsival.

– Tényleg? – lepődött meg Jimin.

– Mi mással mennék? Elég messze van – kortyolt kávéjába, miközben lustán lengette maga mögött éjsötét farkincáját.

– Én vonattal... – fancsalodott el Jimin, rá jellemző módon pedig hátra is csapta füleit, foltos farkát pedig inkább combja köré tekerte.

– Nincs senki, aki elvinne?

– Nem igazán kérdeztem senkit... Nem vagyunk... Nem vagyunk annyira jóban. Furcsa lenne.

– De vonattal nagyon messze van – fordultak be a hatalmas irodába, majd asztaluk felé vették az irányt.

– Tudom, viszont nincs autóm.

– Elviszlek Jimin. Ne vonatozz annyit. Estére érnél oda.

– Tényleg? De... nem leszek terhedre? – pillantott társára csillogó szemekkel Jimin és fülei is újra életre keltek.

– Egyedül mennék, szóval nem. Még segíthetsz is navigálni, ha eltévednénk, bár mindig ott van ez a szar, szóval odatalálok csukott szemmel is.

– Nagyon köszönöm, hyung. Meghálálom, ígérem. Fizetek benzint.

– Jaj, hagyjad. Akkor is ki kéne fizetnem, ha egyedül mennék – tette le poharát Yoongi az asztalára, majd elkezdte lehámozni magáról dzsekijét.

– Nagyon hálás vagyok, hyung! – hajolt meg mélyen társa előtt Jimin.

– Szívesen – fintorgott picit ezen a túlzáson.

– Meghívhatlak ebédelni ezért ma? – egyenesedett fel Jimin. Már fülei is az egekbe meredtek, farka pedig vidáman lengett háta mögött.

– Jah, az jó lenne. Úgyis te vagy a soros – ült le flegmán gépe elé.

– Rendben. Köszönöm! – állt még néhány pillanatig vigyorogva ott Jimin, mielőtt észrevette volna magát és le nem tette volna fenekét saját helyére.

Ha akarta sem tudta megfelelően leplezni boldogságát aznap, pedig semmi kedve sem volt a hülye kollégáival tölteni az értékes hétvégét. Azonban macska társa elképesztő nagy ellenérvnek bizonyult azzal szemben, hogy beteget jelentsen és otthon maradjon, kihagyva ezzel a céges hülyeséget. Csak emiatt nem az orvosnál kezdett aznap reggel, de nem is bánta meg, hiszen a több órás vonatutat is megúszta, de nem hogy megúszta, kiváltotta valami sokkal jobb dologra.

Gyorsan megebédeltek Yoongival, majd mindketten hazaugrottak még cuccaikért indulás előtt. Úgy beszélték meg, a fiatalabbnál találkoznak, elvégre Yoongi kocsijával mennek majd, így pedig nem kell cipelnie egy percig sem a másiknak bőröndjét az utcán. Csak levitte azt a lakásból, bedobta a csomagtartó, majd előre bepattanva Yoongi mellé az anyósülésre, már indultak is a szálloda felé. Jimin szeretett volna beszélgetni és próbálkozott is, de ennek ellenére sokkal többször bukkant fel csend kettejük között, mint ahogyan abban reménykedett. Viszont legalább a másik zenei ízlését ki tudta tapasztalni valamennyire, hiszen végig szólt a rádió.

– Min Yoongi és Park Jimin – jelentkezett be Yoongi a recepción, miközben Jimin mellette állva nézelődött a nagy előcsarnokban. Látszott, nem érzi jól magát, mert megint elrejtette farkát és lehajtotta füleit.

– Meg is van. Háromszázhatos szoba – adta oda a kulcsokat a kis fiatal hölgy nekik. – Ezek a fürdőhöz tartozó törülközők kölcsönzési kártyái – pakolt eléjük még több dolgot. – Ez pedig két háló a macska farkukra való tekintettel. A medencéinkbe sajnos csak ezzel mehetnek be.

– Köszönjük.

– Reggeli héttől van tízig, ebéd déltől kettőig, vacsora pedig hattól nyolcig. Mindegyik svédasztalos.

– Köszönjük szépen – adta oda Jiminnek kártyáit, majd már indultak is felfele a lifttel.

– Nagyon szép hely. Még sosem voltam ilyen szállodában.

– Nem? Egyszer se, még csak hasonlóban sem?

– Nem. Nem utaztam sehova még – szégyellte el kicsit magát Jimin, hogy ennyire nem járt semerre ezelőtt.

– Hát egyszer el kell kezdeni. Bár ha ilyen jó helyen kezded, magasak lesznek az elvárásaid – szálltak ki csomagjaikkal a harmadik emelten. – Erre! – tartotta kezében továbbra is az irányítást.

Jól navigált már a folyosón Yoongi, elvégre nem először járt arra, így azonnal megtalálta szobájukat, melybe belépve Jimin még jobban elámult.

– Az én lakásom nem néz ki ilyen jól.

– Hát ez öt csillag, az már csak ilyen – pakolt le Yoongi.

Jimin akár egy kisgyerek, úgy pillantott körbe. Ámult bámult a kis luxuson, ami nem volt olyan nagy, mint egy méreg drága hotelben, mégis teljesen levette a lábáról a foltos cicust. Még az erkélyre is kirohant, majd áthajolva kicsit a korláton nézelődni kezdett lefele, mert maguk alatt látta a wellness fürdő üvegkupoláját.

– De magasan vagyunk! – tátotta el száját.

– Igen, de Jimin megtennéd, hogy bejössz onnan? Rossz rád nézni, hogy ott hajlongsz – hívta el az erkélyről társát.

– Persze, bocsánat – csapta hátra füleit, pedig igazából semmi oka nem lett volna rá, mivel pedig Yoongi most kifejezetten figyelt rá a kis akrobata mutatványa miatt, ezt észre is vette.

– Ne haragudj, de nem szeretem a magas helyeket.

– Nem fogok kihajolni többet – zárta be az erkélyajtót.

– Köszönöm! Huhh~ – terült el helyén Yoongi. – Inkább élvezd az ágyad! Finom puha.

Jimin megfogadta tanácsát és ő is lepihent. Igaza volt az idősebbnek, szinte mesébe illően lágy volt a matrac és a takaró egyaránt, ami dorombolásra kényszerítette őt. Jól érezte magát ezért észre sem vette, milyen hangot adott ki.

Ám sajnos nem sok időt tudtak lustálkodással tölteni, azonnal jött is az első közös program, ami a céges vacsora volt hatalmas, tíz fős asztalokkal. Az alkalmazottakat véletlenszerűen ültették le, hogy mindenféleképpen ismerkedniük kelljen egymással, ennek pedig Jimin örült a legkevésbé, habár sikeresen egy olyan helyet kapott, ahol volt már egy másik hibrid is. Azonnal kiszúrták egymást, mint afféle titkos társ és bár igyekeztek mindenkivel kicsit beszélgetni, már amennyi a csendes Jimintől kitellett, inkább a másikhoz menekültek, ha olyan téma, vagy kérdés merült fel, ami a hibrid felüket érintette valamilyen módon. Kutya társa kifejezetten kedvesen állt hozzá, melyen meg is lepődött, hiszen ritkán viszonyult egymáshoz egy kutyus és egy macska ennyire jól, ráadásul az ismeretlen még népszerű is lett hamar az emberek körében, ami Jimin számára nem volt túl vonzó tulajdonság, de csupán félelmei miatt. Viszonylag jól telt így az este első fele, míg csak eszegettek a svédasztalról, melyet mindig akkor támadott le, mikor Yoongi is, hogy több időt töltsön társaságában. Elvégre csak mellette érezte magát igazán biztonságban ennyi ember között. Ám mikor már mindenki jól lakott és elkezdődött az iszogatás Jimin egyre kellemetlenebbül érezte magát.

– Igyál egy keveset! Csak egy kortyot! Igazán finom ám – próbálták rátukmálni az alkoholt, miközben néhányan már felpattantak a nem rég felszólalt zenére és táncra perdültek, elhagyva tartásukat valahol félúton.

Jimin ellenkezett, nem szeretett volna inni egy kortyot sem, főleg emberek között, ám azok nagyon erőltették. Kutya társa eleinte próbálta kisegíteni a helyzetből, ám egy ponton túl már nem sokat tehetett ő sem. Jimin kereset némi menekülő útvonalat is, viszont már kezdett furcsává válni, hogy annyit áll fel a desszertekhez és végül sosem választ semmit, így lassan ezt is elfelejthette. Ám szerencséjére Yoongi foglalkozott vele. Az idősebb megkedvelte már egy cseppet, mivel pedig a fiatalabb tényleg egy lágy teremtésnek bizonyult ezért félszemmel figyelte is egész este, mely fel sem tűnt Jiminnek a nagy izgalmak közepette. Így mikor kezdett számára egyre kényelmetlenebbé válni a helyzet felbukkant társa és kimentette.

– Hagyjátok már! Nem kötelező inni. Ha nem akar, nem akar. Vagy talán a "nem" szót kell elmagyarázni nektek? – robbant be szokásos mogorva stílusával, melyre rá is piált egy kicsit.

Ám most ez a goromba Yoongi kifejezetten nagy segítség volt Jimin számára, kit ezek után békén hagytak az alkohollal.
– Köszönöm... nem szeretek inni – engedett kicsit combját szorító foltos farkán Jimin, amint felszabadult társa mellett.
– Pedig nem rossz – sörözött tovább Yoongi. – De nem erőltetem. Ha nem, akkor nem.
– Köszönöm – mosolyodott el halványan, miközben továbbra is próbált láthatatlanná válni a többi ember számára, bár már bátrabban forgatta fejét. – Meddig tart ez az este?
– Hát... attól függ, milyen a hangulat. Miért? – nézte a táncoló részegeket Yoongi.
– Nem szeretnék végig maradni. Kicsit fáradt is vagyok már.
– Felmehetsz aludni, ha szeretnél. A kötelező rész megvolt, innentől szabadidőtöltés van – nézett Jimin szemeibe, melyek jobban csillogtak, mint az égbolt egy tiszta éjszakán. – Biztos nem ittál semmit?
– Nem. Miért? – kezdte tépkedni macskafarka szőrét, amint az már ölében pihent.
– Csak úgy csillog a szemed, mintha be lennél kicsit csiccsentve – mosolyodott el cseppet Yoongi.
– Semmit sem ittam, nem akartam. Akkor felmehetek aludni?
– Persze. Ha szeretnél, menj csak. Már nem kötelező itt lenni.
– Rendben! – pattant fel Jimin. – Köszönöm szépen.
– Hát szívesen. Bár nem tettem semmit.
– Jó éjt hyung! – rohant el.
– Neked is... – nézte végig macska kollégájának távozását miközben arra gondolt, megkedvelte. Bár esélyes, hogy ezeket az érzéseket csak a sör generálta. Lehet nem kéne többet inni... De azért ő mégis befejezte azt a korsót, majd még másik kettőt minimum.

Ő sem maradt a kis bulizás végéig, mivel az a szokásoshoz mérten kezdett átmenni inkább egy tajtrészeg párzási rituáléba, ám ettől még igen későn feküdt le aludni, ezért le is maradt a reggeliről, amire Jimin nem merte felkelteni. A calico azonban kipihente magát, időben ébredt és jól befalatozott mielőtt elment sétálni egy picit, hogy körbenézzen. Mire visszaért Yoongi már a fürdőszobában matatott, ezért nem kellett többé lábujjhegyen közlekednie.
– Jó reggelt! – üdvözölte az idősebbet saját ágyáról, amint az kilépett egy törülközővel fején.
– Reggelt?... Ahhoz kicsit késő van már, nem? Lassan ebéd – turkált cuccai között Yoongi.
– Igen... Milyen volt az este? – érdeklődött félve Jimin.
– Szokásos. De nem maradtam végig én sem.
– Tényleg?
– Tényleg. Viszont akkor nem keltettelek fel. Ennek örülök.
– Nem... Le szeretnék ma menni a fürdőbe.
– Jó, menj csak – készülődött tovább Yoongi.
– De... nem szeretnék egyedül. Esetleg eljönnél velem?
– Hát, mikor akarsz menni? Most előbb enni szeretnék, aztán pihenni még. Délután úgyis van kötelező program.
– Este? Amíg be nem zár?
– Jó... – gondolkozott el Yoongi ruháival kezeiben. – Az jó lesz. Akkor este lemegyünk a medencékhez – indult vissza a fürdőszobába.
– Köszönöm, hyung!
– Szívesen.
Yoongi gyorsan elkészült, majd mobilozva ült vissza kicsit ágyára, míg az ebédre vártak. Jimin nem mert hozzászólni és megzavarni társát, ezért inkább ő is telefonjába bújt. Mosolygott a kis üzeneteken melyeket egyik barátjától kapott. Lassan vigyorogva elterült és úgy viselkedett, mint egy tini, még el is pirult, amit Yoongi akkor fedezett fel mikor a kis kuncogásokra felfigyelt. Ott gömbölyödött a mellette lévő ágyon, foltos macskafarkával boldogan csapkodott ide-oda, fülei pedig aprókat tikkeltek egy-egy újabb üzenetre.
– Barátnő? – érdeklődött Yoongi. Megint, egy percre nem foglalkozik a másikkal, csak egy cseppnyi csend áll be kettejük között és a fiatalabb azonnal mást tisztel meg figyelmével.
– Hmm? – pillantott fel telefonjából Yoongira és máris eltűntek örömének jelei.
– Akivel beszélgetsz – támaszkodott meg maga mögött Yoongi Jimint figyelve.
– Nem... nem, csak jóbarát – hajtotta le füleit.
– Csak érdeklődtem. Olyan vidámnak tűntél, mintha a barátnőddel beszélgetnél – tért vissza saját mobiljához Yoongi.
– Nem... – tette le mobilját Jimin. Most már ő figyelte a másikat és gondolkozott, hogy az miért érdeklődik. Bár az ok mindegy volt, neki akkor is jól esett. – Már van ebéd, hyung – ült fel.
– Tényleg? – nézte meg az időt. – Tényleg! Menjünk is enni, mert éhen halok – pattant fel és már rohantak is enni.
Elsők között érkeztek az étterembe, majd szinte mindent megkóstoltak. Degeszre ették magukat, még szünetet is tartottak a nagy falatozásban mielőtt visszamásztak volna szobájukba. Megegyeztek abban, hogy tényleg pihenés lesz a kis csapatépítő kötelező program előtt, mert annyira sokat fogyasztottak. Alig tudtak mozogni és emiatt hamar el is aludtak. Majdnem elkéstek a céges programról, annyira kényelmesen megpihentek a nagy falatozás után. Ha nem lett volna kötelező, kihagyták volna, hiszen nem szerették a kollégáikat annyira és azok se őket, ezen pedig a korábbi csapatépítő eventek sem segítettek. Bennük volt még, úgy nevelték őket, hogy a hibridek hibridek és nem egyenlőek az emberekkel, ezen pedig nem lehetett már változtatni. Hülyeségnek is tartották Yoongiék a próbálkozást, de azért lelkiismeretesen megcsinálták a főnök kedvéért, meg amiatt, hogy ne legyen baj.
– Ilyen baromságokat – dobta le ágyára mobilját Yoongi egy nagy sóhaj kíséretében a kötelező program után.
– Megyünk fürdőzni? – mászott Jimin Yoongi ágyára, ki morcos fejjel követte a fiatalabb mozdulatsorát. – Bocsánat – állt meg azonnal, ahogy észrevette mérges társát, majd combja köré font farokkal és hátracsapott fülekkel inkább felkelt a másik helyéről.
– Mehetünk, de előbb együnk. Fürdőruha, rá egy póló-nadrág, aztán kaja után egyből fürdő – kezdett vetkőzni.
– Rendben.
Jimin kicsit túlságosan elengedte magát Yoongi közelében, ám ezzel a kis incidenssel kitapasztalta a határokat és már nagyjából tudta, meddig mehet el. Nem nyirbálta tovább a távolságot kettejük között semmilyen formában.

– Fürdőruha? – nézett végig a rövidnadrágos pólós Jiminen, miután az ledobta törülközőjét az egyik napágyra.
– Ez az.
– Nem lesz kényelmetlen?
– Nem... Jobb így.
– Hát te tudod. Vedd fel a hálót! – kapta elő sajátját, majd összetekerve macskafarkát ráapplikálta.
– Sosem volt még rajtam ilyen – figyelte meg Yoongit és ügyetlenül követte.
– Nem egyszerű elsőre – segített neki kérés nélkül az idősebb. – De sajnos minden uszodában, meg fürdőben kötelező. Mondjuk tényleg hamar megtelne a medence a szőrünkkel. Így jó. Nem szorít?
– Nem. Csak furcsa.
– Remélem elég jó az egyensúlyod nélküle is.
– Nem lesz gond vele.
– Akkor menjünk és használjuk ki végre az ingyen wellnesst!
A vacsora után még egy ideig szerencséjük volt. Kevesen akartak telehassal fürdőzni, ezért jó ideig alig akadt társaságuk. Jimin ezt ki is használta és elhagyva Yoongi biztos oldalát, úszkált kicsit, amivel szinte teljesen feleslegessé tette a kis hálót, melyet kaptak, ugyanis a víz alá bukva nem kevés foltos macskaszőr indult világmegváltó útra a medencében. Ahhoz képest, hogy félig cicának számított meglepően odavolt a vízért, meg vissza, azonban mikor kezdtek felbukkanni idegenek inkább feladta a magányos lubickolást.
– Ennyi elég volt? – üdvözölte maga mellett a fiatalabbat Yoongi, amint az bemászott hozzá a masszázsos medencébe.
– Igen – helyezkedett el.
Yoongi egész végig ott ücsörgött és élvezte a kényeztetést, miután pedig Jimin felbukkant csak még jobban ellazult. Már nem érezte szükségét annak, hogy figyelje a másik macskát, ezért elterült, letette fejét az ergonomikusan kialakított medence szélére és becsukta szemeit. Majdnem elaludt, ám mielőtt ez megtörtént volna meghallotta dorombolni társát. Más volt, mint az, mikor elterült az ágyon, így felfigyelt rá. Fekete füleit eleinte forgatta, mert nem hitte el, hogy a hang forrása Jimin, viszont lassan felemelkedett és tekinteteit a másikra szegezve már megbizonyosodott, ez bizony társából jön. A fiatalabb még szemeit is behunyta. Látszott rajta, azelőtt még sohasem volt része hasonlóban, úgy mocorgott helyén. Calico cicához mérten viselkedett. Kicsi volt és aranyos, Yoongi pedig úgy gondolta, ha egész életében ilyen volt, már pedig miért lett volna más, akkor ez volt az oka annak, miért nem szeretett emberek közelében lenni, miért húzta össze magát a zajokra és próbált meg minél kisebbnek látszódni idegenek között. Ugyanis ilyen személyiséggel biztosan célpont volt egész életében, ahogyan sok más hibrid, hiszen még Yoongit is rengetegszer megtalálták, csak ő erővel és durva modorral reagált rá. Azonban Jimin természete teljesen más volt, mint az idősebbé.
– Szaunában voltál már? – érdeklődött az idősebb.
– Nem, még soha – húzta fel lábait ölébe és továbbra is csukott szemekkel élvezte a pihentető fürdőt. Láthatóan ellazult.
– Kipróbáljuk?
– Uhum! – kapta tekintetét Yoongira. – Azt hallottam, jót tesz a bőrnek.
– Te bőrödnek már hova? Így is olyan, mint a kisbabáké – tápászkodott fel Yoongi.
Jimin vigyorogva követte a szaunákhoz, ahol a bőség zavarától szenvedtek eleinte. Végül csak rábökött az egyikre az idősebb és már be is ültek, ám Jimin nem viselte túl jól elsőre a nedves forró levegőt. Valóban, ehhez kicsit hozzá kell szokni, ezért nem lepte meg Yoongit, mikor a fiatalabb néhány perc után már menekült. Folyt róla a víz, rázta füleit és levegő után kapkodott. Kicsit rosszul érezte magát, hogy ilyen gyenge, de Yoongi megnyugtatta. Ez tényleg nem olyan dolog, amit elsőre sokáig el tud viselni a szervezete bárkinek is, hiszen felettébb megterhelő tud lenni a hirtelen forró párás levegő. Jimin örült a kedves szavaknak, mert elég ritkán viselkedtek vele így idegenek, ráadásul Yoongi eleinte felettébb goromba fekete macskának tűnt, ahhoz képest pedig rendkívül megváltozott pár hónap alatt. Emiatt is várta Jimin annyira ezt a hétvégét, de arra nem számított, hogy majd még tovább lágyul a másik fürdőzés közben. Azt csináltak, amit a fiatalabb szeretett volna. Yoongi egyszer sem mondta, hogy neki máshoz lenne kedve, mivel pedig Jimin nem élt vissza a helyzettel így ez az este inkább erősített kapcsolatuk alapjain, mint sem rontott rajta.
Zárásig élvezték a a medencék nyújtotta kényelmet és úgy kellett őket megkérni, hagyják el a vizet, mert nem akartak megmozdulni. Szinte teljesen szétáztak annyi idő alatt, de ettől még nem érezték magukat tisztának, így lezuhanyoztak lefekvés előtt, ami kicsit megzavarta végül Yoongit.
– Nem veszel fel pizsamát? – lépett ki fürdőből az idősebb megpillantva Jimint, aki még mindig a köntösében feküdt ágyán és vigyorogva mobilozott, miközben farkincája élvezve a szabadságot a magasba emelkedve lengett.
– Nem. Így szoktam aludni.
– Köntösben?
– Nem, meztelenül, de azt most nem szeretném.
– Pedig már kezdtem megörülni – viccelődött Yoongi, amit elsőnek Jimin komolyan vett, majd a mosolygó arcból rájött, nem kell.

A maradék idejük a szállón jól telt, hiszen már nem volt több kötelező céges foglalkozás és csupán egy reggeli választotta el őket a távozástól. Szinte röpültek az órák, mikor pedig Jimin legközelebb pislogott már kifelé készült szállni Yoongi autójából.
– Köszönöm a hétvégét, hyung. Nem tudom, milyen lett volna idegenekkel.
– Szar, higgy nekem.
– Biztos – mosolyodott el Jimin. – Viszont a héten szeretnélek én meghívni ebédelni.
– Lehet róla szó.
– Köszönöm. Jó pihenést a maradék időre és holnap találkozunk – szállt ki Jimin az autóból.
– Igen, neked is jó pihenést – köszöntek el egymástól
Yoongi végre valójában is hazaindulhatott. Tényleg egy kis tunyulást tervezett a maradék időre, azonban kapott egy hívást, mely inkább aktív éjszakára invitálta, mint sem egy nyugodt estére.
– Ivás hajnalig, onnan reggel meló! Na benne vagy? – érdeklődött egyik haverja.
– Francokat! Hagyj ezzel. Egész hétvégén emberek között voltam, pihenni akarok.
– Na! Gyerünk tesó, ne legyél puhány!
– Puhány öreganyád valaga. Alszok, hagyjatok! – utasította el hozzá illő stílusban a meghívást.
– Viszont jövőhéten pótolnod kell akkor!
– Azt majd én eldöntöm, mit csinálok – folytatta, de már jól ismerte haverja, nem vette magára ezt a fajta hozzáállást.
– Jó pihit, tesó!
– Jó ivást! – tette le a telefont.
Elképesztő különbség mutatkozott stílusában. Jimin közelében olyan volt, mint egy normális ember, ám minden más alkalommal hozta a tőle megszokott goromba seggfejet. Viszont akkor még nem volt senki, aki ezt megjegyezhette volna, hiszen barátai csak hallottak Jiminről, de sosem találkoztak vele.



Kicsit hosszabb lett, de most számomra logikus részekre osztom fel, ezért lesznek eltérések két rész között, ami a hosszúságot illeti. Igyekszem hamar befejezni ezt a kis sorozatot, ezért hoztam ennyire gyorsan a kövi részt és remélem tetszett nektek. A korábbi FB-s kérdésem alapján, hogy milyen párokat szeretnétek látni, már gondolkozok sztorikon és lassan azokkal kezdek OS-eket, majd ha marad a lendületem és az időm, akkor kicsit mélyebb témákra evezünk az OS-ok terén, mely kapcsán szeretnék az írók körében is egy kisebb hullámot elindítani, remélhetőleg pedig sikerrel fogok járni, hiszen nem akármilyen témák lennének.
Facebook oldalunk --> LINK )

Kitty kitty YoonMin sorozat

by JungTaco

Rövidebb yaoi sorozatom nagyjából ugyanolyan hosszú lesz, mint a korábbi rövidebb hentai sorozatok az oldalon. Remélem, majd tetszeni fog, no de folytassuk egy kis ismertetővel a dolgot.

A történetünkben Yoongi egy nagy cégnél dolgozik az irodában egy kis csapat tagjaként. Fekete macska létére elég nehéz neki az emberekkel, mivel csupán kicsivel több, mint egy évtizede vannak csak ugyanolyan jogaik a hibrideknek, mint a normál embereknek. Ám az egyenlőség kedvéért mindig is volt egy hibrid kollégája, viszont annak személye éppen cserélődik történetünk kezdeténél. A mókust egy calico cica váltja fel, ráadásul egy férfi, ami valóságos ritkaságnak számít. Park Jimin az új jövevény, aki Yoongi szinte szöges ellentéte, így nem ígérkezik könnyűnek a munka vele, ám hamarosan a cégen belüli feladatok válnak a legkisebb problémává mindkettejük életében.

1. rész: Idegesítő újonc
2. rész: Szálloda
3. rész: Vanília hatás
4. rész: Kupidó akcióban
5. rész: Tempurázott rák
6. rész: A barát extrákkal
7. rész: Feromon
8. rész: Karamella?
9. rész: Kioltják egymást
10. rész: Ellenállhatatlan
11. rész: Jimin titka
12. rész: Ne nevess ki!
13. rész: Az ember
14. rész: Költözz hozzám!
15. rész: Irigység
16. rész: Rosszat mondtam?
17. rész: Rohamléptek
18. rész: N.I.S.
19. rész: Minden megváltozik [Befejezés]
20. [EXTRA] rész: Heesoo  (Jungkook + OC a középpontban)

Kitty kitty 1. rész: Idegesítő újonc

Harmadik fél szemszöge

Dél-Koreában nem az számít nagymenőnek, aki egy jó hírnevű multinál keresi halálra magát, hanem az, aki az államnak dolgozik. Okmányiroda, adóhatóság, vámhatóság és társai. Ám ettől függetlenül rengetegen dolgoztak azoknak a híres neves jól fizető multi cégeknek, köztük Min Yoongi is. Ugyan nem töltött be vezetői pozíciót, azonban nem is akarta soha olyan nagy stressznek alávetni magát, mint amivel egy olyan munka járt. Elvolt ő az irodában egy kis csapat részeként. Néha úgy érezte, több is neki, mint megfelelő mennyiségű stressz a pénzhez viszonyítva, hiszen rajta kívül még egyetlen hibrid dolgozott a közelében, az is egy idegesítő mókus volt, aki a nap szinte minden percében evett valamit. Kicsit megkönnyebbült, mikor az felmondott, de ezzel ő vált az egyetlen félig állat lénnyé azon a részlegen, így csak miatta kellett néhány dologra különösen figyelni, amiért néha kapott is egy-két beszólást kollégáitól. Ám a poll-correctség érdekében számíthatott egy új hibrid kollégára a szomszéd asztalnál, aki néhány héten belül fel is bukkant, mint betanításra váró újonc.

– Sziasztok! Park Jimin vagyok – mutatkozott be első nap a néhány főből álló csapatnak a vezető oldalán.

Nem mondott sokat magáról az új kolléga, csak hogy régóta végez ilyen munkát, mint amire felvették  és már van tapasztalat a háta mögött, így hamar betanul majd az új szoftveres rendszerbe. Ez kicsit megkönnyítette az elfogadását, de igazán az segített ezen, hogy Jimin is macska volt, ahogyan Yoongi, csak ő nem egy éjsötét feketeség, hanem egy foltos kis calico. Vagyis Yoongi eleinte nem tudta eldönteni, hogy most Jimin csak simán foltos-e, vagy valóban olyan ritka, mint egy fehér holló és calico macska, ám nem akarta megkérdezni. Nem szeretett munkahelyen barátkozni, ezért nem is szólt addig a másikhoz, míg az nem próbált meg közelebb férkőzni hozzá.

– Ehetünk munka közben? – hajolt oda Yoongihoz székén ülve, miközben suttogott.

– Maximum valami apróságot – válaszolt neki fel sem nézve monitorjáról.

– Ohh... Rendben – húzódott vissza helyére.

Jimin igazán más volt, mint Yoongi, melyet kollégái meg is jegyeztek csupán néhány nap utána. A fiatalabb cicus visszahúzódó volt, bár sokat mosolygott, mégis keveset beszélt. Inkább helyeselt csak, ha pedig kérdés szegeződött neki, félénken válaszolt. Viszont a munkáját becsületesen és jól végezte, ezért nem volt vele probléma. Sosem szólt vissza, még akkor sem, ha tévedésből kapott egy kis fejmosást, nem védte meg magát, pedig utólag kiderült, nem ő hibázott. Meg is érdeklődte főnöke, miért nem állt ki legalább egy kicsit az igazáért, ám nem nagyon adott egyenes választ. Felettébb elnyomható személyiségnek tűnt, ami ránézésre is megmutatkozott rajta. Több számmal nagyobb pulcsikban járt, ha hideg volt, ujjaival játszott, ha másokat hallgatott beszélni, gyakran csapta hátra füleit, mikor valaki egy kicsit is idegesnek tűnt közelében és szinte minden helyzetben ölébe vette foltos farkincáját. Sosem lógatta, vagy terítette le másra, maga mellé, vagy a szék karfájára, ahogyan Yoongi tette, így pedig nem esett meg az egy alkalommal sem, hogy ráléptek volna, vagy ráültek volna, ahogyan Yoongiéval, ki olyankor hevesen káromkodva pattant fel helyéről szidva minden létező rokonát annak, aki a nagy rohanás közben nem vette észre a földre lógó fekete farkincát. Egy szó, mint száz, Jimin szinte a szöges ellentéte volt társának.

– Yoongi, téged kérdezünk, mert te is macska vagy – szólították is meg kollégái őt egyik nap, amint belépett a pihenőbe egy kávévért. – A calico macskák csak nők lehetnek, ugye?

– Nagy részt azok. De ezt az internet is meg tudja nektek mondani – öblítette ki bögréjét.

– Akkor Jimin mutáns, nem? Valami genetikai baja lehet, azért férfi, vagy nem?

– Nem. Ritka, de vannak férfi calico macskák is – töltött magának kávét. – De még mindig ott az internet.

– Ott azt írták, a férfi calico macskák nagy része annyira nőies, hogy alig találnak maguknak párt, ha nem melegek. Ez igaz?

– Honnan tudjam? Nincs calico ismerősöm – hagyta ott kollégáit, kiket nem igazán kedvelt, mivel mindig bombázták őt hibrides kérdésekkel.

Visszaült helyére és kávéját szürcsölgetve dolgozott tovább. Elmerült a képernyőn futó számokban, még az a néhány telefon sem tudta megzavarni, csak Jimin, ki barátkozni szeretett volna vele, ahogyan mindig is.

– Yoongi?

– Hmm?

– A lazacos tésztában mennyi lazac van?

– Hely függő.

– De itt, az étteremben.

– Nem sok. Kispórolják.

– Ahh... – fancsalodott el Jimin. – A kimbapba sem tesznek itt, ugye?

– Nem. Abba csirkét szoktak itt.

– Ohh, jól van. Nem tudsz itt a közelben valami helyet, ahol lehet mondjuk lazac salátát enni?

– Jimin, nem dolgoznod kéne?

– De-de. Jól van – húzódott el.

Jimin nem nagyon tudott a másikhoz közel férkőzni, akármennyire is akart. Yoongi volt az egyetlen hibrid aki a közelében dolgozott, ráadásul macska, mint Jimin ezért szeretett volna vele jobban megismerkedni, ám ez nagyon nehezen ment. De ettől még ő nem akarta feladni, így tovább próbálkozott. Szinte minden nap kezdeményezett valamilyen kisebb beszélgetést.

– Yoongi-hyung, megkínálhatlak egy kis süteménnyel? – nyújtotta oda ételhordóját az említettnek. – Én csináltam. Füstölt halas muffin.

– Te csináltad? – szaglászta szkeptikusan az ajándék ételt Yoongi.

– Igen. Nagyon finom – mosolygott olyan széles vigyorral, hogy eltűntek szemei. – Nagyon finom. Kóstold meg!

– Hát jó – vett egyet. Tovább szagolgatta, megnyalta, majd egy apró falatot harapott belőle, mielőtt igazán nekiesett volna a muffinnak.

– Ízlik? – csomagolta vissza a többit Jimin, miközben érdeklődve figyelte társát.

– Hmm... nem rossz.

– Szóval akkor ízlik?

– Igen. Egész jó. Köszönöm.

– Szívesen. Vegyél majd még nyugodtan – tette ki asztalára a dobozt. – Magunknak csináltam – kezdett babrálni körmeivel, amint lassan visszafordult gépéhez.

– Rendben.

Yoongi gyorsan elfogyasztotta a muffint, majd folytatta is munkáját. Ő nem szeretett meló közben enni, ám úgy tűnt, kollégái nem ezen a véleményen vannak. A mellette lévő asztalnál mindig olyan dolgozott, aki szeretett nassolni, miközben ezt annyira nem nézték jó szemmel főnökei. Ám ennyinél nem állt meg Jimin a próbálkozással. Folytatta Yoongi megközelítését, még akkor is, ha olyan sokszor ütközött a mogorva fekete macska elutasító válaszaiba. Nem adta fel, elvégre mindketten macskák voltak, a fiatalabb pedig hiába volt máshoz osztva, mint újonc, mégis Yoongihoz szeretett volna közelebb kerülni. Őt érezte inkább potenciális barátnak, nem a többi emberi kollégáját, kik néha igen furcsán viselkedtek vele. Vagyis úgy, mint egy hibriddel, nem pedig mint a csapatuk egy teljes értékű tagjával.

– Hozok kávét. Kérsz te is, hyung? – ajánlotta fel szolgálatait társának, miközben foltos farkincájának szőrét tépkedte.

– Igen – nyújtotta oda neki bögréjét fel sem nézve monitorjáról.

– Tej, cukor?

– Feketén. Köszi.

– Értettem – ballagott el Jimin a pihenőbe. Mikor visszatért, már megint volt egy száraz kerek sütemény ajkai között, amit rágcsálni kezdett. – Ennyi elég? – tette le Yoongi bögréjét elé, majd kivette szájából a nasit.

– Igen. Köszi – kortyolt óvatosan bele. Még forró volt.

– Hozzak neked is süteményt hozzá?

– Ne. Te mindig eszel? – pillantott Jiminre.

– Nem... nem mindig – húzta össze magát saját székén ülve a fiatalabb. – Nem eszek ám sokat.

– Csak folyamatosan?

– N-nem. Zavaró? Akkor nem fogok többet enni.

– Jobb, mint a mókus, aki folyton ropogósat evett.

– Szóval, jobb vagyok nála? – rágcsálta saját ajkait, mialatt szabad kezével pulcsiját gyűrögette.

– Elviselhetőbb – iszogatta lassan kávéját.

– Értem – majszolta tovább csendesen süteményét és visszafordult gépéhez. Úgy érezte, elég volt Yoongi zavarásából, hiszen a másik látványosan nem hajlott a beszélgetésre.

Ám Jimin csak arra a napra adta fel a próbálkozást. Akármennyire is ellenállt Yoongi a közeledésének, mégis válaszolt néha és ki tudott csikarni belőle egy-egy rövid beszélgetést. Pont emiatt érezett némi potenciált kettejük baráti kapcsolatában Jimin, aki hiába volt visszahúzódó típusú, vele mégis sokkalta nyitottabban viselkedett, mint más kollégájával.

Azonban Yoongi nem engedte messzire a kis calico cicát. Beszélgettek néha, ez igaz volt, de nem tértek ki magán dolgokra, vagy ha mégis, Yoongi azonnal félbeszakította a társalgást. Ő inkább munkaügyben kezdeményezett eszmecserét a másikkal, vagy egy-két felületes dologról, ha nagyon muszáj volt, de semmi másról. Jiminnel ellentétben neki tökéletes volt ez, a felszínes kapcsolat is. Még arra is ügyelt, hogy egyedül egyen, pedig a fiatalabb rendszeresen próbálkozott az ebédszünet hasznos kihasználásával, de sosem járt sikerrel. Yoongi valahogy mestere volt a rejtőzködésnek, pedig rendszeresen látták távozni az étteremből, ám sosem találták ott meg, ahogyan eszik, Jimin nagy bánatára, hiszen ő nem szívesen falatozott az emberekkel. Nem azért mert ellenszenvet érzett volna velük szemben, hanem mert kényelmetlenül érezte magát a társaságukban, hiába próbált az ő körükhöz alkalmazkodni. Azért még érződött mindenkin, a hibrideknek nem régóta vannak hasonló jogaik, mint az embereknek, hiszen sokszor máshogyan kezelték őt, sajnos nem jó értelemben. Gyakran kapott degradáló kérdéseket, melyek állati felére vonatkoztak és arra, mennyire más, ezeket pedig nehezen viselte. Emiatt akart Yoongihoz közelebb kerülni, hogy legyen kivel töltenie a szabadidejét, ám egy ponton nem tudott tovább jutni, akárhogyan próbálkozott.
Még édeskés vaníliás illatának erősödése sem vonzotta annyira a másikat, mint szerette volna, pedig az mindig segített eddig rajta. Gyakran alkalmazta ezt a trükköt, mikor más már nem vált be, hogy mikor utolérte a heat, mely a szedett gyógyszernek hála nem lehetetlenítette el azalatt a néhány nap alatt, elhagyta parfümjeit és utat engedett természetes illatának. Ez az esetek kilencvenkilenc százalékában segített neki elérni célját, ám most az egyszer Yoongival nem vált be, melyen meg is lepődött. Pedig ha tudta volna, hogy a másik orrát mennyire tekerte egész nap, biztosan örült volna. Kifejezetten koncentrálnia kellett Yoonginak, annyira elvonta a figyelmét a másik őrjítő illata. Hallott már erről korábban, a calico cicák elképesztően erős és vonzó különlegességéről, mely szinte minden faj mindennemű példányát képes volt bevonzani, de még sosem tapasztalta meg. Nem gondolta volna, hogy tényleg ennyire brutálisan nehéz ellenállni neki. Rendkívül megbonyolította a napjait a másik macska, mely miatt csak még nagyobb távolságot szeretett volna tartani a jövőben tőle. Viszont mivel Jimin nem tudott erről, nem hogy nem lett jobb kedve, de más információ birtokában csak még jobban elkomorodott. Ugyanis az étteremben, a metrón és az utcán is megfordultak utána olyan hibridek, akikre egyáltalán nem volt kíváncsi. Ám nem tudta elfedni az illatát a napi utazás közben, ha a munkahelyén azt akarta, Yoongi biztosan érezze. Azonban már akadt némi gyakorlata, ami az ilyen helyzeteket és ezeknek eldurvulásának megelőzését illette, amit ki is használt.

Egyik reggel, mikor éppen erősödött illata, kapott egy kis segítséget a nővérétől, meg egy pohár kávét is. Boldogan kísérte el őt munkájába, hogy ne zaklassák menet közben, ha pedig kellett akkor még a barátnő szerepet is felvállalta egy-egy tapló hibrid előtt. Megálltak beszélgetni az épület bejárata mellett mielőtt elváltak volna egymástól, így viszont nem kerülhették el Yoongi figyelmét, ki a szokásos morcos kedvvel érkezett ugyanúgy, egy pohár forró kávéval, mint bármikor máskor. Mikor észrevette Jimint és a számára ismeretlen, ugyanolyan calico lány cicát mellette, kicsit ideges lett. Valahogy féltékenységet érzett, de úgy gondolta csak amiatt, hogy Jimin már máshoz próbál közeledni és ő többé nem lesz érdekes senki számára. Hazudna, ha azt mondaná, nem esett jól neki a fiatalabb figyelme, mellyel mindennap idegesítette.
– Jó reggelt! – üdvözölte Jimint és az ismeretlen hölgyet, ki alacsonyabb volt a másiknál egy szinte észrevehetetlen centicskével.
– Ah, jó reggelt hyung! – köszöntötte munkatársát Jimin, miközben megváltozott testbeszéde. Picikét ideges lett. – Ő itt Hyosonn.
– Üdvözöllek – hajolt meg Yoongi. – És mi járatban erre? Elkísérted a párodat munkába? – érdeklődött jobban, mint ahogyan az rá jellemző volt bármikor.
– Ohh nem, dehogyis! Ő az öcsém – mosolyodott el visszafogottan a lány. Úgy látszott, családi örökség ez a kis félénk magatartás.
– Ó! Értem. Azt hittem már, hogy együtt vagytok, bocsánat. Csak nagyon összeilletek.
– Mert calicok vagyunk? Igen, sokan mondták már – lépett egyet a lány Jimin felé.
– Igen, bár nem voltam benne teljesen biztos, hogy calicok vagytok. De bocsánat, nem akartalak megsérteni titeket ezzel.
– Semmi gond, megkaptuk már – kortyolt nagyot kávéjából.
– Hát akkor megyek is, nem zavarom a családi beszélgetést – szerette volna otthagyni őket Yoongi.
– Várj hyung! Megyek én is. Köszönöm a kávét és a segítséget Hyosonn – adott puszit nővérének, miközben elköszönt tőle.
– Szívesen. Legyen szép napotok!
– Neked is, szia! – rohant munkatársai után Jimin, ki kivételesen megvárta.
Lifttel mentek felfelé az irodájukig, ám nem szóltak egymáshoz az út közben. Yoongi szimplán nem akart beszélgetni, Jimin azonban a tömegtől félt. Nem szerette volna, ha azok hallanak bármit is cseverészésükből.
– Hyung... – dobta le táskáját Jimin az asztala mellé, miközben Yoongi is lepakolt. – Ebédelnél ma velem? – érdeklődött, de egy elutasító válaszra számított, mint mindig, csak kitartó volt, ahogyan mindenben.
– Rendben.
– Semmi baj, akkor eszek egyedül, csak kérdeztem – helyezkedett el a gépe előtt Jimin fel sem fogva, mit mondott a másik.
– Jimin, azt mondtam, rendben.
– Tényleg? – nézett Yoongira hatalmas szemekkel, miközben macskafarka is magasra emelkedett.
– Igen – viszonozta a másik pillantását. – Eszek veled.
– Oh, jaj ez... Örülök – próbált uralkodni izgalmán Jimin, de farkincája járt örömében, így lebukott. – Majd elmenjünk valahova? Vagy itt együnk az étteremben? Bár ma nem lesz finom menü, legalábbis szerintem.
– Tudok egy sushi éttermet nem messze. Kifejezetten a macska hibridekre specializálódtak, szinte minden ételükben van lazac. Nem is nevezném sushinak azt, amit csinálnak, annyira sok húst és kevés rizst tesznek egy-egy sushiba. Gondolom szereted a lazacot.
– Igen, nagyon! – kezdte gyűrni pólója alját izgatottságában.
– Szuper. Akkor ma együtt eszünk. Lesz egy meeting tizenegykor, remélem nem lesz több egy óránál, de utána mehetünk majd. Jó lesz így?
– Igen. Tökéletes.
– Rendben. Addig dolgozzunk. Ne lehessen ránk szavuk – fogott bele lassan a munkájába.
Ezzel indult egy új nap, mely Jimin számára egy teljesen új korszakot is jelentett. Végre fordított rá egy kis figyelmet hyungja, nyitott felé és barátkozni akart, aminek annyira örült, hogy alig tudott a munkájára koncentrálni. De Yoongi sem bírt rendesen figyelni, viszont őt Jimin édes és felettébb erős illata zavarta meg. Viszont valamicskét azért sikerült haladniuk dolgaikkal a meetingig is, melyre a fiatalabb izgatottabban ment be, mint az indokolt lett volna. Yoongi mellé telepedett le, ahogyan mindig, bár ezt eddig a másik még soha nem vette észre, mert nem foglalkozott vele. Végig járt Jimin lába, hogy mennyire menne már, azonban a megbeszélés végén ledermedt. Bejelentették nekik, hogy két hét múlva hétvégén céges bulit tartanak egy vidéki szállodában, melynek majdnem teljes területét lefoglalták. Emiatt pénteken majd csak kettőig kellett dolgozniuk, ám minden jóban van valami rossz. Nagyjából teljesen kötelezővé tették a részlegnek a részvételt, mely mellett azt is tényként közölték velük, hogy nincsenek egy ágyas szobák, ezért alkossanak kisebb csapatokat, vagy párokat, hogy kivel szeretnének majd osztozni. Jimin számára ez szinte lehetetlennek bizonyult, hiszen az embereket nem kedvelte, a részegektől pedig a tapasztalatai miatt félt is, ráadásul Yoongival sem álltak egymáshoz olyan közel, hogy meg merje társát kérdezni a közös részvétel felől. Így a céges buli durva két hét gyomorgörcsöt jelentett számára.
– Nem vagy éhes? – figyelte az étvágytalan Jimint, ki csak turkált tányérjában.
– De, nagyon.
– Akkor? Nem ízlik?
– De, nagyon.
– Tudsz mást is mondani?
– Igen – pillantott fel Yoongira félénken, miközben hátracsapta füleit. – Tényleg finom, csak görcsöl a gyomrom.
– Lehet el kéne menned dokihoz akkor.
– Nem-nem. Nem tud segíteni.
– Miért nem?
– Mert... Csak a céges dologtól félek – tért vissza tányérjához.
– Milyen céges szarságtól? – falatozott tovább Yoongi.
– A bulitól. Nem akarok menni.
– Pedig kell sajnos.
– Igen – tette le pálcikáit, majd lábai között megtámaszkodott és a széket kezdte karmolgatni.
– Mitől félsz? – érdeklődött Yoongi újból rá nem jellemző módon.
– Hát... – izgult Jimin a válaszadástól, de muszáj volt felelnie hyungjának, ezért reakcióját figyelve nyögte ki nagy nehezen gondjait. – Nem ismerek senkit még annyira. Az emberek pedig... Én nem vagyok olyan erőteljes macska, mint te. A részegek engem gyakran... Nem szeretek a közelükben lenni.
– Azt hiszem értem, mire gondolsz.
– Tényleg?
– Igen. De figyelj. Én sem szeretem a részeg embereket, emiatt pedig még a ropogtatós mókust is elviseltem egy hétvégén minden évben. Amúgy ő meglehetősen pedáns volt annak ellenére, mennyit evett. Szóval, ha szeretnéd, majd mikor visszaérünk gyorsan letámadom a főnököt, hogy nekünk azonnal írjon fel egy kétágyast és akkor nem lesz gond. Egymással csak jobban megleszünk, mint egy részeg, perverz, szíve mélyén hibrid gyűlölő emberrel – magyarázott Yoongi, miközben látta, hogy felderül Jimin arca.
– De nem gond? Nem akarok a terhedre lenni hyung – fonta erősebben saját combja köré macskafarkát. Tényleg izgult, most már Yoongi miatt is.
– Nem. Nekem is segítség, ha nem kell egy emberi munkatárssal laknom majd.
– Rendben. Nagyon köszönöm a segítségedet hyung – mosolygott Jimin, hogy szinte eltűntek a szemei, lassan pedig felbukkant foltos farka is háta mögött.
– Én is. De egyél! Lassan indulnunk kell vissza – folytatta a falatozást Yoongi.
Jiminnek ezzel meg is jött a kedve az ételhez, bár még nem múlt el a gyomorgörcse, ezért inkább elvitelre csomagoltatott magának némi alamizsnát.
– Nem kell kifizetned hyung, ki tudom magamnak.
– Én vagyok az idősebb, kifizetem – számolgatta a wonokat Yoongi, Jimin pedig nem ellenkezett vele. Elvégre szokás a koreaiak körében, hogy az idősebb ételt vesz a fiatalabbnak. – Na siessünk és foglaljunk szobát, mielőtt nem marad már páros – pattant fel helyéről, Jimin pedig követte.



(Innen folytatjuk a néhány részes kis yaoi hibrid sorozatot. Nagyjából olyan terjedelemre számítsatok, mint a páros henati sorijainknál. Remélem tetszett nektek az első rész és tetszeni fog a többi is. Igyekszem majd mindet izgalmasra írni. Következő részig pedig olvasgassatok kedvetekre a többi ficijeim között!
Facebook oldalunk --> LINK )

Just watch me 13. rész: "A" hyung

-Pont olyan ember vagyok, mint ti. - mondta neki, miközben beakasztotta ujjait maszkjába.

-Tudom. De a kíváncsiság... A marketingetek nem csak a fanokra hat, hanem az idolokra is.

-Tisztában vagyok vele. Remélem nem okozok csalódást. Csak ne verd nagy dobra Jimin! - vette is le az inkognitót nyújtó szövetet.

-Pedig... Van egy tervem, amihez a segítségedet kérném.

– Tényleg? És mi volna az? – érdeklődött Europe.

– Hát... Van hyung, de még titok, akit nagyon érdekelsz – igyekezett egyszerű nyelvtannal magyarázni Europenak. – Őt akarom féltékennyé tenni. Szabad egy közös képet?

– Ki akarod rakni valahova?

– Nem. Csak közös Kakaoba.

– Legyen – ment bele Europe.

Összefogta kicsit haját, hogy ne lógjon bele az ételbe, majd áthajolva az asztal felett Jiminhez a szája elé emelte kezét. A szokásos peace jelet mutatva takarta el magát, hogy véletlen se derüljön ki, hogyan is fest, majd Jimin csinált néhány közös képet. Europe azonnal visszaült helyére és enni kezdett, ám Jimin még válogatott, hogy mégis melyikkel szúrja ki a titkos társa szemét, hogy ő is látta már az arcát és szerinte nagyon szép, ellenben hyungja még mindig nem volt akkora szerencsés, hogy megismerje Europeot ennyire közelről. Kikérte a lány véleményét is, kinek mindegyik tetszett, ezért végül többet is betett a közös chatbe, majd ő is enni kezdett. Kicsit izgult, mikor szúrja már ki végre csapattársa a képet a beszélgetésben, de próbált uralkodni magán, miközben igyekezett közös témát találni a lányokkal. Europe iszonyat gyorsasággal pusztította el vacsoráját, ami nem tett túl jót sohasem az egészségének, de pont ezért nem vitték túlzásban az étteremben való étkezést ismerősökkel sem. Mikor ő már javában szürcsölgette kis vizét a szívószállal a többiek még ételük felénél sem jártak, ám őt ez nem zavarta. Megszokta, Jimin azonban nem.

– Minden rendben? – érdeklődött, miközben Europe nézelődött.

– Igen.

– Kérsz még valamit?

– Nem. Jól laktam – nyugtatta szemeinek mosolyával a fiút, kinek végül Yongjoo magyarázta el, hogy miért ne furcsállja a helyzetet.

Hamarosan mindenki a vacsorája végére ért és amint újra kezükbe vették mobiljaikat Jimin izgulni kezdett. Alig várta a reakciókat, de nem kapott semmit szemtől szemben a lányok előtt, csak üzeneteket oda a kép alá. Nem mutatta meg Europenak, viszont azt elmondta, mennyire sikerült kiborítania azt a társát, ki a legkíváncsibb volt közülük arcára. Europe örült, hogy Jiminnek ezzel jó kedvet tudott okozni és egy pillanatra el is felejtette fájó végtagjait, ám mikor hazaérve kikászálódott a kocsiból, majd felmászott a lakásba, már nem vidította fel eléggé az esti kis hecc ahhoz, hogy ne érezze minden egyes porcikájában a telet.

– Hahh... – dobta le magát a kanapéra, majd levette maszkját.

– Jól vagy? – érdeklődött leadere.

– Jah, csak elfáradtam. Hosszú nap volt. A fiúk próbája pedig kegyetlen.

– Értem... – hallgatott el Youngjoo, mivel ott ólálkodtak körülöttük a fiatalok is. Nem akarta feszegetni fájdalmait, mert annak ellenére, hogy a mélyebb dolgokat csak menedzserük és főnökük tudta egészségéről, néhány aprósággal Youngjoo is tisztában volt, amit a kisebbek nem is sejtettek.

– Lezuhanyzok és lefekszek – állt fel a kanapéról Europe.

Kapkodott, hogy mihamarabb ledőlhessen a puha matracra. Ezúttal nem akart elmerülni egy nagy kád forró vízben az ízületei miatt sem, hiába fájlalta azokat. Tényleg elfáradt és félt, ha befekszik a vízbe el is alszik benne és jól megfázik, melyre korábban már volt példa, ezért igyekezett. Amint ledőlt az ágyába, majd még kicsit chatelt a messze élő családjával, sunyiba felbukkant leadere.

– Örülök a ma estének, hogy vegyültél a fiúkkal – beszélgettek.

– Jimin kedves és jó kedve lett a közös képtől.

– Igen. Remélem ez segít kicsit a két csapat között lévő feszültségen.

– Én is... Szeretnél még valamit? – fordult Young felé ágyán fekve.

– Igen. Hogy vagy?

– Jól.

– Biztos?

– Miért?

– A lábad, meg mindened. Ma eléggé megmozgattad magad, rendben vagy? Doki mit mondott?

– Jól vagyok. Nem vagyok tökéletesen, de jól. Nem vészes még, ne aggódj.

– Rendben. Hagylak aludni. Holnap még egyetem nekünk, aztán délután kondi. Utána pedig hajtás megint.

– Tudom a beosztásunkat Young.

– Tudom, persze. Leviszed Momot megint reggel?

– Le.

– Köszönöm. Jó pihit!

– Majd nektek is. Csendben legyetek, ha kérhetem – dobta le telefonját Europe és elterült.

– Igyekszünk – kapcsolta le a villanyt leadere, majd elhagyta a szobát.

Visszament a nappaliba ahova éppen átlátogatott néhány fiú, köztük Yoongi is, kiről sütött, hogy nem örül ennek a kötelező programnak, de Namjoon kedvéért elviseli. Youngjoo és a többiek próbáltak vele kedvesek lenni, érdeklődni iránta, kicsit etetni egóját, de valahogy akkor is megmaradt benne egy kis undokság.

– Szívesebben mennék holnap próbálni veletek, mint iskolába – nyafogott Lovely, a maknae, miközben elterült a kanapé előtt a szőnyegen.

– Fontos az iskola. Mi is megjártuk ahogyan tudtuk – biztatta Namjoon.

– Te legalább dolgoznál – morgott Yoongi.

– Inkább menj fürdeni! – hessegette el a kisebbet Lucky, ki tudomást sem akart venni a társát célzó megjegyzésről.

– Jól van, megyek! – tápászkodott fel, majd fáradtan indult a fürdőbe.

– Az egyetem után csak egy gyors ebédet tartunk és megyünk kondiba. A közös edzéseket még halasztani akarják, amíg nem leszünk legalább nagyjából egy erőnléti szinten – magyarázott az egyik leader a másiknak.

– Tudom. Mi is megkaptuk a tervezetet. Stúdióra mikor van időtök?

– Akármikor. Akár éjszakázhatunk is, ha szeretnétek. Luckyval már beszéltünk erről és van is néhány ötletünk, félkész gondolataink.

– Akkor ezt még megbeszéljük.

– Kíváncsi leszek azokra az ötletekre – kelt fel Suga a kanapéról.

– Nem fogsz csalódni – válaszolt magabiztosan Lucky.

– Majd kiderül – tűnt el Yoongi.

– Sajnálom. De majd javulni fog a dolog – kelt fel egy lágy mosollyal Namjoon.

– Csak idő kell – értett vele egyet Youngjoo.

– Igen. Jó éjszakát lányok! – köszönt el tőlük, majd ment ő is a dolgára.

Mindenkinek hosszú napja volt, ezért a kötelező esti vegyülést rövidre fogták, bár ebben az is közrejátszott, hogy Suga szemernyit sem támogatta a programot.

A reggel a szokásos módon telt. Mindenki hulla fáradtan ébredt, gyorsan elkészült és már rohant is a saját menedzseréhez a napi program megkezdése miatt. Europeot leadere ébresztette a kutya érdekében, mielőtt egy cetlit hátrahagyva lelépett volna otthonról. A kis jegyzeten csupán néhány otthoni teendő állt, köztük az is, hogy rakjon rendet a konyhában, elvégre neki csak egy két órás nyelvórája volt a kondi előtt, meg a kötelező kutyasétáltatás. Amint sikeresen kikászálódott az ágyból neki is látott dolgainak, de természetesen csak a kineziotape cseréje után. Fájtak még ízületei, bár nem túlságosan, de inkább elébe ment a dolgoknak és előre bebugyolálta magát. Gyorsan nekikezdett a dolgoknak, hogy mielőtt még el kellene indulnia az órájára be tudjon kicsit melegíteni. Végül az ajtón is saját, házi készítésű aktuális szótárával kezeiben lépett ki fejbúbig beöltözve, ahogyan mindig is. Tanulgatott volna az úton, ám menedzsere annyira faggatta állapota felől, hogy ez nehezére esett. Fel is adta egy idő után és már ő szegezett a másiknak kérdéseket a jövőt illetően, továbbá azzal kapcsolatban, mikor dobják végre őket hivatalosan is piacra a fiúkkal. Nem sok konkrétumot tudott meg, inkább csak egy nagyjábóli határidőt, hogy mi ennek a bejelentésnek a legkésőbbi időpontja, hiszen nem húzhatták végsőkig a dolgokat, elvégre nem gyakornokok voltak akik debütre vártak. Ennek a kis beszélgetésnek az lett az eredménye, hogy több aggodalommal szállt ki az autóból, mint be. Nagyon bele kellett húzniuk, ha megfelelő állapotban, méltó társként akartak a színpadra lépni újdonsült kollégáikkal. Látszott is rajta, érződött a teljesítményén, valami miatt nem tud koncentrálni, ám tanárának nem mondta el, nem is szólt semmit, ami magánügyével kapcsolatos lenne csak akkor, mikor már leadere társaságát élvezhette.
– Bele kell húznunk! – ült le társa mellé az egyik géphez a kondiban.
– Még van egy óránk – súlyzózott.
– A gyakorlásba és fejlődésbe. Fel kell hoznunk magunkat minél hamarabb a fiúk szintjére.
– Miért izgulsz most hirtelen emiatt?
– Beszéltem Chunghooval és elmondta a határidőket, elég közel vannak és szerintem célszerűbb lenne a leghamarabbit megcélozni, hogyha csúszunk se legyen nagy gond.
– Tisztában vagyok a határidőkkel.
– Valóban? – lepődött meg Europe.
– Igen, de nem akartam, hogy emiatt aggódjatok, pont ezért nem mondtam el. Haladjunk a magunk tempójában, akkor baj nem lehet.
– De, ha lassúak vagyunk.
– Nem leszünk azok – váltott kezet társa.
– Miért vagy ebben olyan biztos?
– Lovely belezúgott a fiúkba, teljesen levették a lábáról, így már csak azért is igyekezni fog, hogy ő is elkápráztassa őket. Lucky kifejezetten ideges Suga miatt, hogy az hogyan fog viszonyulni az ötleteihez, emiatt pedig akár a Földet is körbe tudná futni. Neked elég ösztönzés, hogy utál Suga és elveszítheted a vízumodat, én pedig tudom a határidőt. Mindenki a legjobbat nyújtja, nem kell aggódni.
– Remélem, igazad is van.
– Baj van unnie? – bukkant fel maknaejük.
– Nincs – állt fel hozzá.
– Azt hittem, azért ülsz, mert fáj valamid.
– Nem. Csak volt egy kis nyelvtani megbeszélnivalóm Younggal – hazudott. Jobbnak látta ő is, ha a fiatalabbak nem aggódnak még a határidő miatt pláne így, hogy leaderük tisztában volt mindennel és tudatosan titkolta előlük az infót. – Hol tartasz a körödben?
– Futás jön.
– Fussunk együtt – indultak a futópadok felé.
– Biztos minden rendben?
– Igen, miért?
– Olyan furcsa vagy?
– Egy ilyen helyzetben, ahol nagyjából újra debütálnunk kell persze, hogy ideges vagyok – terelte el a témát, bár nem hazudott társának, elvégre amiatt is idegeskedett, meg sajnos vagy még ezer dolog miatt.
Tartotta magát a ki nem mondott megállapodáshoz, miszerint ő sem mond semmit a határidőről, mivel pedig tényleg rengeteg dolog miatt izgult, el is hitték neki, hogy nincs még egy sokadik azok mellé. Edzés közben beszélgettek egy keveset a közös gondokról és elmélkedtek, hogyan is kéne megoldani, ám már nap végén jártak, mindenki lefáradt a tanulástól, ezért nem akadt semmi olyan ötletük, mely azonnal megoldotta volna problémáikat. Europe folytatta igyekezeteit, hogy megmutassa, nem lusta és neki se volt könnyű elérni azt a szintet, ahol most van. Pont emiatt maradt még inkább csöndbe a fiúkkal együtt töltött kötelező esti csevegések közben. Véletlenül sem akart semmi kétértelműt mondani, mivel pedig már zokni is volt agyilag, a koreai csak még nehezebbnek bizonyult számára, mint korábban. Csupán hallgatózott amint a maknae line, Jungkook és Taehyung, remekül mulat az ő fiataljukkal, Lovelyval, kit rendesen szemmel kellett tartani, hogy ne vigye túlzásba a pasizást. Eléggé rajongott a férfiakért, főleg a sikeresekért.
– Elmehetnénk egyik nap barbecuezni, ha tényleg annyira profik vagytok benne – ajánlotta is fel egy lelkesebb pillanatában a fiúknak, amint ott fészkelt felhúzott lábakkal a kanapé egyik végében.
– Nem tudom, mikor érünk majd rá, de jó ötlet – vette ki Jungkook szavaiból Europe a választ.
– Akkor majd tartunk megint egy közös nagy vacsit – rontotta el a legfiatalabb randiját Youngjoo, hogy véletlen se higgye, elmehet a srácokkal egy közös estére.
– Suga-hyung a legjobb barbecues. Az övé a legfinomabb hús, amit ember sütött valaha – fényezte társát a maknae.
– Akkor majd próbálok tőle tanulni – lelkesedett továbbra is Lovely, kit egyáltalán nem tört le, hogy elrontották a kis "randiját" a srácokkal. Mintha meg sem hallotta volna.
– Késő van – szólalt meg angolul Europe miközben felkelt a kanapé elől a földről. – Jó éjt! – köszönt el, majd a többiek is viszont kívánták neki, mialatt lassan átsétált a fiúk részére maszkjában.
– Bocsánat – botlottak egymásba az egyik Bangtan taggal a két lakás közötti folyosón. – Éppen hozzád mentem.
– Tényleg? – koncentrált nagyon a másik beszédére, hogy értse.
– Van egy perced? Szeretnék veled beszélni.
– Van... Miről lenne szó?


(Folytatjuk! Ahogyan mindig, csak idő kérdése. Igyekszem most nagyon összekapni magamat, már csak a Patreon miatt is!
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )