Nektek egy kattintás, nekik egy iskola

Kedves Olvasóim!

Mivel rengetegen vagytok ezért mindig kihasználom az oldal népszerűségét, hogy valami fontosat hirdessek és meghalljátok! Most sem történik ez másképp.

Ezúttal a B.A.P adománygyűjtésének egy részére szeretném felhívni figyelmeteket, ami nektek nem kerül pénzbe, viszont sok pénzt hozhat, ha meglesz az ezer olyan profilképes felhasználó, akik kirakták a megadott logót profilképükre.

Miről is van szó? Hát idézném először az adminokat, utána pedig magyaráznék.

"Kyara felajánlott nekünk 2 db maszkot, a B.A.P Town támogatására. Köszönjük szépen ^^

Az egyik azok közt lesz kisorsolva, akik a B.A.P Iskola logóját kitették facebookra és twitterre, a másik pedig az adományozók között(erre később kerül sor)
A logós sorsolás Július 11-én lesz, mivel 10-én jár le a határidő, hogy meglegyen az 1000. Úgyhogy tessék belehúzni :D

Mi szükséges ahhoz, hogy részt vegyél a nyereményjátékban:
- Tedd ki a logót a facebook és twitter profilképedre
- Like-old a B.A.P Hungary oldalát , kövesd be instagramon és twitteren
- Oszd meg ezt a posztot
- Írd le kommentbe vagy linkeld a twitter és az instagram felhasználód

Logo , amit ki kell tenni: http://twibbon.com/support/bap-town-a-bap-iskolaja

B.A.P Hungary csapata"

Kérlek benneteket, hogy még ha nem is vagytok B.A.P fanok, nem is szeretnétek maszkokat nyerni akkor is rakjátok ki a logót, mert nagyon sokat segíthet, ha összegyűlik az ezer fő. A logónak 1 hónapig kell kint lennie a profilotokon.
A program csak feltölt egy képet facebookra, amit nektek kell kézzel beállítani profilképnek, de tegyétek meg. NEM HALTOK BELE!

A további segítési lehetőségről pedig kaptok majd külön posztot, de egyenlőre ezt csináljátok és terjesszétek! Kérlek benneteket, hogy facebookon osszátok meg a B.A.P Hungary erről szóló posztját és a lehető legtöbb ismerősötöknek szóljatok is. Csúnyán kevesen vagyunk, a határidő pedig a nyakunkon.
Én bízom bennetek srácok, nagy lendülettel olvastok, sokat teszünk egymásért, de itt az ideje egy harmadik emberért is tennünk. Tudjátok, mi sosem hagyjuk hálálkodás nélkül, ha kedvesek vagytok és biztosak lehettek ezután sem fogjuk. Ha jönnek a likeok a facebook oldalunkon ennek a bejegyzésnek a posztjára és a megosztások is megugranak a B.A.P Hungary posztjánál, akkor Heesoo&Jungkook OS-t hozok a határidő lejárta után, a hentaiosoknak pedig befejezem RM-et és igyekezve hozom Kook rövid sztoriját!
Remélem áll az alku és megmutatjátok, hogy igenis szorgalmasak vagytok nem csak olvasás terén, de a tettek mezején is!
(Minimum like a posztunkon : 50 (tekintve, hogy 280 az alap olvasottsága Three sidesnak és 400+ a like az oldalon) )

B.A.P posztja, amit osztanotok kell: https://www.facebook.com/baphungary/posts/1394251640601214

Nektek öt perc, a gyerekeknek egy iskola!

Three sides of life 75. rész: Nem kellett volna

-Ömm..... hát..... ha szeretnél. - nyelt egyet. Csak nem lesz rossz vége, elvégre mindjárt el fog aludni. Ezért nem aggódott, mikor elkezdett ránehezedni a kisebb, ám amint az rárakta lábát, muszáj volt megszólalnia - Azt ne vedd figyelembe. Csak... Jihyora gondoltam.
-Én Taera.
-Akkor jó éjt!
-Igen-igen. Jó éjt! - pirult a kisebb, de szerencsére nem látták egymást, mert most Heesoo is vörösödött rendesen, ahogyan kellet.

Az este folyamán ezek után végül meg is feledkeztek arról, hogy nem eredeti párjukkal alszanak. Amint elmerültek álmaikban megszokásból fordultak és ölelték a másikat, mert hiányolták  szerelmeiket maguk mellől. Bár Heesoo nem szokta meg, hogy az ő álla alá bújnak, valahogy most mégis elfogadta a felállást, így Jungkooknak aranyélete volt mellette karjaiban. Reggel pedig hiába sütött a nap, melegítette fel őket a takaró alatt, akkor sem eresztették egymást, csak mikor Heesoo mászott ki a fiatalabb mellől, aki ezzel fel is ébredt. Zavarba esett, amiért annyira ragaszkodott a másikhoz, így csupán végignézte, hogy a ház ura rámosolyogva dobja le magáról a takarót, majd lábait a földre eresztve indul kifelé a szobából. Nagyot sóhajtott Jungkook, hátára fordult, végül átgondolva az előző esti történéseket kezdett viaskodni lelkiismeretével. Ugyan a csók alatt is felmerült benne, mégsem kéne, de annyira tetszett neki, hogy nem bírt leállni. Utána meg már vitte előre elméje, mi elnyomta kétségeit, ha pedig Heesoo nem húzódott volna el az utolsó alkalomnál, akkora lehet, most több mindent kellet volna bánnia.
-Kérsz reggelit?! - hangzott el a kérdés kintről.
-I... igen! - válaszolt Kook és felült az ágyban a nyitott ajtó felé nézve.
-Jó! - hallotta közeledni a másik lépteit - És mit szeretnél? - jelent meg a küszöbön - Pirítós, tojásrántotta, müzli, vagy menjünk el enni valahova?
-Müzli jó lesz. Aztán mennék is haza. - gyűrögette markában takaróját.
-Rendben. Este pedig megint várlak. - vigyorgott.
-Jinnél leszek. Ma... ma már ráér. Én nem... szerintem - pirosodott, Heesoo pedig a szavába vágott inkább.
-Csak vicceltem. Én sem érek rá. - mosolygott - Na együnk gyorsan és menj a párjaidhoz. - indult vissza a konyhába, Kook pedig egy hatalmas, megkönnyebbült sóhaj után követte.

Jungkook kapkodott is, miközben Heesoo kifaggatta, hogyan lehetett az, hogy előző este inkább őt választotta, mire a picur elmondta, idősebb párja épp bátyja lelkét ápolta nő ügyben, amiről semmi többet sem tudott, de azt igen, hogy inni mentek miután végzett a munkában Jin, mivel pedig nem tudta, mikor fog szabadulni, így inkább otthon tartotta a többieket. Ugyan ennek nem örültek elsőre, de Kook később hálát adott érte, hiszen így tudott fejlődni, amivel talán bebiztosíthatta helyét Tae szívében, bár az már rég beton lábakon állt, de ő maga ebben koránt sem volt olyan biztos.
-Köszönök szépen mindent. - toporgott saját háztömbjének ajtajában Jungkook, amint elköszönt Heesootól.
-Szívesen. És nyugodtan keress meg, ha szükséged van valamire.
-Rendben. Köszönöm.
-Szép napot picurka. - mosolygott Heesoo.
-Neked is.
-Szia!
-Szia! - köszönt el, amint Heesoo már hátat fordítva neki indult haza.
Kook nagyot sóhajtott, hogy felszabadult, mert kicsit feszengett még a közelében a történtek miatt, de amint belépett a házba, még azért visszanézett, hogy lássa elsétálni az idősebbet, aki azonban.... leállt beszélgetni..... Wonminnel. Jungkook szemei elkerekedtek. Mit keresett ott az a férfi és mit akart Heesootól? Vagy lehet nem is ő volt a célpont hanem... hanem inkább Kook, hiszen őt kapta el előző este is a boltban. Na ettől viszont tényleg félelem keletkezett a fiatalabb szívében, hogy biztosan követik és Taenak igaza volt, egyedül nem mehet sehova mostantól. Ideges lett, amiért így ráakaszkodtak, de nem mert kimenni, hogy elküldje azt a férfit. Tényleg tartott tőle, miközben végignézte, hogy Heesoo milyen lendülettel lép fel ellene. Leolvasta a testbeszédéből, gyűlöli Wonmint, háta közepére sem kívánja, feltehetően pedig azért volt a legmérgesebb, amiért Jungkookot vette most célba. Ám a nem kívánt személy nem igazán foglalkozott az ellenséggel, lekezelte, miközben a tömböt szemlélte inkább, amely Kooknak nyújtott menedéket, bár lehet, már nem olyan sokáig. A kisebb félt, hogy már otthon sem lesz biztonságban, mikor pedig Heesoo nagy nehezen tovább állt, ő felrohant. Magára zárta az ajtót és nem tervezte, hogy bárkinek is kinyitja azt, még a postáshoz sem akart lemenni, ha az jött volna. Bemenekült szobájába, mintha az lenne az egyetlen biztos hely, majd bebújva takarója alá írt Taehyungnak.

Hyung!

Mi a helyzet? :D

Eljössz értem?

Umm.... ja ha szeretnéd.

Most?

Mindjárt. Öcsizek.

Gyertek ketten. Elmegyünk kutyázni is ha akar.

Mi ez a kapkodás?

Csak hiányzol és Jin is és egyedül vagyok és nem

akarok várni. Unatkozok magányos vagyok.

Őőőőő oooookéééé. Mindjárt összeszedjük

magunkat és megyünk. Jó így?

Igen igen köszönöm! ^-^

Akkor olyan fél-háromnegyed óra mire odaérünk.

Rendben :D

Tette is le feje mellé mobilját Kook a menedéket nyújtó takaró alatt és nagyot fújt. Nem akart egyedül lenni, Jin pedig nem ért rá, mert intézte a dolgait, amikkel megcsúszott miattuk, így csak Taehyung maradt aki vigyázzon rá, de nem szerette volna elmondani neki, miért is lett ilyen fontos hirtelen jelenléte. Ha tudtára adta volna, mit látott, mit gondol, akkor Heesoot is lebuktatta volna, de őt ki akarta hagyni a képből. Ezért hazudott, amire mostanában kezdett visszaszokni.

Végül Tae a megbeszéltek alapján ért oda hozzá és hatalmas vigyorral fogadta a fiatalabbat, ki táskájával félve lépett ki a házból. Kereste Wonmint, hátha ott van, mert ha igen, akkor ő inkább visszaszaladt volna, de szerencséjére sehol se látta. Taehyungékhoz vezető út alatt is folyton szemlélte környezetét, nehogy belefussanak, mialatt igyekezett Vvel beszélgetni, mintha semmi sem történt volna az elmúlt pár napban, holott hatalmas változások mentek végbe lelkében. Hál'istennek azonban hamar újra biztonságos terepre értek és engedett kicsit a feszengésből, mert párja öccsének nem volt kedve állatokat simogatni ilyen melegben, ezért rohant ő is haza. Kis barátjához szeretett volna már átmenni a szomszédba pancsolni, ezzel pedig a két fiú sikeresen édes kettesben tudott maradni a nagy házban, melynek hűvös levegője barátságosan fogadta őket a tűző nap perzselte utcáról.
-De jó idő van bent! - jegyezte meg Kook.
-Igen. Szerencsére jól szigetel a ház. Te jó ég! Milyen meleg van kint! - sétált beljebb a lakásba Tae - Többet nem megyek el érted a legforróbb órákban.
-Akkor eljövök egyedül. - reagált rá azonnal a picur, de most nem gondolta komolyan, már nem
-Jah, persze! Az kéne még csak. - nyitott be szobájába V - Nem mászkálhatsz egyedül. - dőlt be ágyába.
-Akkor muszáj lesz értem jönnöd. - érte utol társát a kisebb, majd le is dobta táskáját a szobában, végül Tae mellé térdelt - Most aludni fogsz?
-Nem.... csak szenvedek.
-Fáradt vagy?
-Nem. De ez a meleg gyilkos. Mindjárt jobban leszek. - támaszkodott fel - Lehet elmegyek fürdeni is. Folyik rólam a víz és ragadok már ennyitől. - nézett fel a kisebbre - Miben mesterkedsz?
-Én? - mutatott magára - Semmiben. - rázta fejét.
-Óóó de, látom a szemedben. Mit huncutkodsz? - kapta el társát és ledöntötte az ágyra.
-Semmit. - vigyorgott.
-Valóban? Akkor mért csillog úgy a szemed, mint mikor tudod előre, szex következik.
-Csak gondoltam, ha már zuhanyzol..... beállhatok melléd.... a szó minden értelmében. - harapott alsó ajkába a kisebb.
-Minden értelmében he? - mosolygott Tae - Mért érzem én ebben, hogy szeretkezni fogunk?
-Mert perverz vagy!
-Éééén! Nem is tudom, ki kutakodik a ládámban, amit nem akarok használni.
-De nem is az én ládám, hanem a tied! - próbált szabadulni társától, ki éppen bosszút akart állni a picuron ezért.
-Óóóó, de kis szemtelen lettél. - hüledezett - Na gyere csak fürdeni velem. - fogta össze Junkgook csuklóit amint az csípőjére ült - Elfenekellek ezért. - nézett fel vigyorgó párjára.
-Majd meglátjuk, ki az erősebb. Este is lefogtalak.
-Na még szólj be párszor és sétálhatsz haza!
-És jössz velem? Egyedül nem mehetek, tudod. - húzta fel párját és nyakába karolva vonta közelebb magához.
-Akkor csak idekötözlek az ágyhoz én meg elmegyek fürdeni, aztán megvárhatsz. - pásztázta tekintetével a fiatalabb gyönyörű arcát.
-Akkor legközelebb kikötözős szexet játszunk.
-Hahh.... - sóhajtott fel - Jó is lenne, de nem.
-Még a kedvemért sem?
-Nem.
-És még akkor sem ha - nyomott egy gyors puszit ajkaira - csókolgatlak?
-Nem.
-És ha így csókollak? - tapadt a másikra, majd készült is alkalmazni a tanultakat.
Követte Heesoo kezdeti utasításait, miszerint lassan és gyengéden csókoljon, érzésből mozogjon. Igyekezte minden szeretetét beleadni ahogyan összefonódtak nyelveik, kezeit is jó pillanatban jó ponton végigvezetni, nyögéseit pedig a legtökéletesebb pillanatban elereszteni. Sikerrel is járt, lenyűgözően teljesített, amit Taetae azzal ismert el és adta tudtára, hogy rámarkolt fenekére, majd erőteljesebben húzta ölébe a kisebbet, miközben fejében megfogalmazódott következő mondata, ami még váratott magára. Élvezni akarta a különleges élményt mielőtt mindent elrontott volna a kérdőre vonásával, mely lassan vesztett határozottságából. Túl finom volt, túl kellemes, túl profi.
-Ezért sem? - engedte el párja ajkait, ki tátott szájjal pislogott fel rá és látszott rajta, levették a lábáról, aminek Jungkook nagyon örült.
-Azt mondtam, - nyelt nagyot Taehyung - nem mehetsz egyedül sehova.
-Szót is fogadtam.
-És a csók az házhoz ment? - világított rá mondata okára, hogy mért is ismételte el újból.
-Hát... - sütötte le szemeit Jungkook - egy angyal jött értem. Ő vigyázott rám, ő tanította.
-Hahh! Beszélek én ezzel az angyallal aztán adok neki, hogy hogy meri a másik felemmel ezt megtenni. Legalább neki lehetett volna esze.
-Ne, Taetae! Ő csak... felajánlotta, de nem is erőltette. Csak segíteni akart. - szomorodott el.
-Azzal, hogy ledugja a nyelvét a torkodon?
-Heesoo egyáltalán nem tett ilyet. Nem is ezért mentem hozzá. Csak segíteni akartam rajtad és nem tudtam, hogyan tehetném, ezért segítséget kértem tőle. Nem akartam tovább nézni, hogy szenvedsz. Én csak.... - csuklott el a hangja - újra úgy akartam veletek aludni, ahogyan a bár előtt. Békésen ölelkezve. Segíteni akartam és nem szerettem volna azt sem, ha továbbra is félsz tőlem.
-Ezért elmentél hozzá csókleckét venni?
-Nem! Az utána volt. - kapta el párja pillantását - Azt mondtad, az esti csókom hiányzik.
-De csak vicceltem. Imádom minden csókod picur. Az csak tréfa volt.
-De a kedvedben akartam járni. Ő pedig felajánlotta és megtanított. - sütötte le tekintetét - Csak meg akartam felelni.
-Ezért nem kellett volna rögtön mást beengedni a szádba.
-De nem történt több. Csak megtanított. Jihyo is megengedte neki, szóval nem csalt meg senki senkit.
-Hát azért én ezt máshogy érzem. - húzta száját Tae.
-Ne hyung, kérlek! Nem történt semmi és nem is fog. Én-én-én tiket szeretlek. Nagyon! Nekem csak te és Jin létezik senki más. Kérlek kérlek kérlek ne haragudj! Bocsásd meg nekem! - pánikolt a kisebb, hogy most mindent el fog veszíteni, pedig csupán jót akart.
-Jaaahj te. Mihez kezdjek veled most?
-Semmihez. Csak élvezz. Szeress Taetae!
-Hmm.... jó. De erről akkor is beszélnem kell az angyalunkkal.
-Rendben.
-És Jin nem tudhatja meg, mert megöl téged, meg engem is. - kötötte lelkére a kisebbnek.
-Nem-nem. Lakat a számon. - rázta fejét.
-Ha pedig kérdezi, tőlem tanultad.
-Rendben. - fogadott szót.
-Hahh.... Nehéz veled, ugye tudod?
-Sajnálom.
-Hát...még bírom, úgyhogy még nincs nagy gebasz. Na ide azzal a csókkal! - ölelte át a kisebbet.
-Tetszik?
-Heesoo ismer engem, azt tanította neked, amivel mindig megadtam magam az akaratának. A te kis fiatalságoddal fűszerezve pedig..... - sóhajtott nagyot - ennyitől képes lennék a nadrágomba élvezni. - fejezte be mondandóját Jungkook ajkait bámulva - De ne szállj el magadtól. - pillantott fel a kisebb szemeibe, amint az önelégülten kezdett mosolyogni.
-Nem fogok.
-Jól van. Akkor gyere ide szépen és add a nyelved. - fogott tarkójára, majd már falta is a fiatalabb ajkait, ki mérhetetlenül boldogan engedelmeskedett.

Ugyan félt Tae reakciójától, hogy megint mit fog kapni, de szerencsére a csók valóban hatásos fegyver volt ellene, így lelke mélyében ezernyi köszönetet hadart el, míg párja lassan morogni kezdett alatta. Nem szeretett volna szexet a nap közepén, legalábbis a kisebbnek ezt mondta, ám a torkából felszökő hangok már az ellenkezőjét bizonygatták. Minél tovább vívtak harcot nyelveik annál jobban beindult, mozgatta Kookot ölében és szűkült nadrágja. Végül pedig meggondolta magát. Minyoong a szomszédban, szülei dolgoznak, egy gyors menet belefér, de csak a zuhany alatt.
-Nem hiszlek el! - nyúlt párja feneke alá, majd megemelve őt kászálódott ki vele az ágyból.
-Hm?
-Gonosz volt ez a kis szövetkezésetek ellenem. - sétált Jungkookkal a fürdőbe.
-Szerintem meghozta a várt eredményt. - kapaszkodott.
-Hahhh, folyton csak a szex.
-Nem, de nagyrészt, igen. - mosolygott, miközben Taehyung letette őt.
-Na vetkőzz! - dobta el pólóját, majd már vette is le nadrágját.
-Zuhanyzunk együtt? - csillogtak a kisebb szemei.
-Igen, de gyorsan. Még egyedül vagyunk, de ki tudja, meddig.
-Rendben-rendben. - kapkodta le ruháit, mialatt V már beállt a fülkébe és megnyitotta a csapot.
-Milyen jól esik ez egy ilyen nap után. - hunyta be szemet.
-Pedig még nincs vége. - lépett be mellé a kisebb - De hideg! - rezzent össze.
-Muszáj. - nyomta a falnak Kookiet - Különben egy pillanatig sem foglalkoznék veled, csak a szexszel. - harapott fülébe.
-Fázni fogok. - karolt a másik nyakába.
-Majd akkor fűtelek. - fogta fogai közé a kisebb puha bőrét nyakán, mire az jólesően felnyögött.
-Taeh! Ne kímélj!
-Ohh, ne aggódj. - csókolt állára - Nem foglak. - harapta be alsó ajkát és farkas éhesen pillantott Kook szemeibe ki ebből tudta is, nem állnak majd meg egy menet után.


(Folytatjuk! :D Na gyorsan összedobtam nektek Nippon előtt, most meg alszok, mert hulla vagyok. Aztán holnap, vagy hétfőn jövök megint, de szerintem Francival, vagy RM-el. :D
My Music Taste K-pop koncert kampány ---> LINK
Facebook My Music Taste csoport --> LINK (HELPER)
iKON kampány --> LINK
BTS kampány --> LINK
Idolater Magazinok --> LINK
Facebook oldalunk --> LINK )

Three sides of life 74. rész: Játszunk!

-Jungkook-ah! - kiabált Heesoo, pedig nem volt rá oka. Normális hangerővel is hallotta volna a kisebb - Menjünk jó? - ért oda hozzá és megfogva kezét húzta magával.
-Rég láttalak Heesoo. - szólt Wonmin.
-Soha többet! - vetette vissza neki és Jungkook szörnyen érezte magát. Tudta, ki fog kapni, amint lehet, csak azt nem értette, mért utálják annyira ezt az embert, ha ilyen kedves.

Heesoo kapkodva fizetett, miközben Jungkook jól nevelt gyermek módjára követte és nem szólt egy szót sem. Félt bármit is tenni, inkább csak készült lelkiekben a megszidásra, hogy mért mert Wonminnel leállni beszélgetni. Arra számított már útközben kapni fog a fejére, ám Heesoo barátságos beszélgetést kezdeményezett az estében sétálva, Kook pedig bátortalanul csatlakozott. Az idősebben látszott, próbálja feloldani a feszültséget és nagyon küzdött ezért, de a kisebben végig az volt, hogy ha visszaérnek, majd hajtogathatja, mennyire sajnálja a történteket és soha többé nem fordul elő hasonló.
-Hahh. - vette le Heesoo cipőjét az előszobában majd a konyhába indul - Helyezd magad kényelembe.
Ám Kook nem tervezte. Gondolta inkább megy utána és kikönyörgi minél előbb a megszidást, mert nem akart tovább izgulni.
-Nem vagyok éhes. - támaszkodott meg a konyhapulton és Heesoot figyelte, amint az szépen kipakolt, hogy csinál a kisebbnek vacsorát.
-Mikor ettél utoljára?
-Umm... nem tudom.
-Akkor pedig enned kell most. - folytatta a rendezkedést.
-Nem kérek, köszönöm.
-Nincs ellenkezés. - szedte össze a kisebb ételéhez a hozzávalókat, míg az meg sem szólalt - Baj van? - tűnt fel neki a nagy csend és nyugodtsága.
-Bocsánat. - de Heesoo nem értette, ezért csak kérdően pislogott rá összehúzott szemöldökkel - A bolt. Bocsánat. - várta a dorgálást.
-Jahj! Hagyjad. Csak óvatosan vele. Tae is mondta neked, vigyázz magadra. - folytatta dolgait és ennyivel le is tudta az egészet, amin Kook meglepődött.
Végül ez volt az össz mit kapott, holott sokkal többre számított, főleg Tae fenyegetése miatt. De megkönnyebbült, Heesoot már ő is lassan kezdte elismerni különleges személynek, bár talán még nem angyalnak, ám rettentő hatalmas léptekkel haladt afelé. Főleg a vacsora után. Istenit főzött a fiatalabbnak és az boldogan falta fel az utolsó morzsáig annak ellenére, hogy elméletben nem volt éhes, ezt pedig még Heesoo is megjegyezte, ki arra számított, neki kell majd az utolsó falatokat elpusztítania, bár nem sajnálta, hogy végül nem így alakult.
-Köszönöm szépen! - állt fel a tányérral Kook és gondolta elpakol hálából.
-Szívesen. Jaj, hagyd csak. - bírta maradásra a kisebbet - Ülj csak vissza. Még megnézem a híradó végét aztán.... megtanítalak lenyűgözni a babym. - mosolygott fel a fiatalabbra, Jungkook pedig lassan helyet foglalt újból, amint csuklójánál fogva húzta le őt a másik.
Heesoo elfogyasztotta a maradék bort is poharából, mert megbontott egy üveget, mikor Jungkook enni kezdett, ám be is rakta azt a hűtőbe és csupán pár kortyot tervezett inni, hogy feloldódjon ő is, hiszen hiába volt az ő ötlete a kis lecke, ettől még érzett magában némi ellenállást. Kicsit megcsalásnak érezte az egészet annak ellenére, hogy engedélyt kapott rá, de nem is ezzel volt a baj, hogy mással kell majd csókolóznia, hanem Jungkookkal akadt némi problémája. Látta néhányszor mosolyogni együtt töltött idejük alatt amiből azonnal rá is jött, mért rajong a picurért annyira exe. Tényleg édes volt, zabálni való, ezért félt tőle, hogyha megcsókolja majd, belehabarodik és saját elveivel szembe fog fordulni, ezt pedig némi borral igyekezte elfeledtetni.
-Hmm. Szeretem ezt. - tette le poharát - Na gyere! - állt fel és a kanapához mentek. A kisebbet leültette a puha ülőgarnitúrára, ő maga pedig a földre telepedett sarkaira - Így nem erőltetek semmit, ha abba akarod hagyni, csak felegyenesedsz. Ha kényelmetlen, vagy meggondoltad magad nyugodtan húzódj el. - fogta kezeit és magyarázott, mialatt Jungkook csak pirult - Mehet? Vagy.... inkább ne?
-De. Csak.... egy pillanat.
-Nem erőszak Kook. Csak egy lehetőség. Nem kötelező semmi sem.
-Tudom, de... Tae azt mondta jobban csókolok, ha nyugtatni akarom és az hiányzik neki. Úgyhogy akarom, csak... furcsa.
-Megértem. De nem kötelező, majd babyvel csókolózol sokat és megtanít. - mosolygott Heesoo.
-Nem-nem. Én... meg akarom lepni.
-Az lehet, de nem így. Inkább fürödjünk és aludjunk.
-Nem. Én-én-én szeretném.
-Biztos vagy benne?
-Azt hiszem.
-Ez nem túl meggyőző. Inkább hagyjuk. - állt volna fel Heesoo, pedig nagyon kíváncsivá vált a bortól és Kook lehúzásától, hogy milyen is lehet a kisebb, amiért nem elégedett magával.
-Ne! - hajolt előre Jungkook, majd idősebb társa vállaira támaszkodva nyomta vissza azt a földre, végül gyorsan megcsókolta, hogy tényleg ne meneküljön el. Bátortalanul mozdult nyelve miután összeértek ajkaik, de Heesoo tapasztaltabb volt, így biztatta, minek hatására bele is lendült a kisebb, pár perc múlva pedig rózsa vörös arccal távolodott el a másiktól, hogy kikérje véleményét. - Nagyon rossz volt? - tartotta csukva szemeit, mert zavarától képtelen volt ránézni.
-Lassabban és határozottabban. - simította meg forró pofiját Heesoo - Gyere! - térdelt fel ezáltal kényelmesebb pozíciót biztosítva a fiatalabbnak is, majd újra elmerültek egymás szájában. Ugyan kínozta mindkettejüket saját lelkiismeretük, de ez háttérbe szorult, mert élvezték a helyzetet, jobban is, mint számítottak rá - Umm. - tolta el egy aprócska centire Kookot - Határozottan, de gyengéden is.
-Igyekszem.
-Menni fog. Ne izgulj. - mosolygott - Nyugodtan, érzésből. Gondold azt, hogy én vagyok a baby, vagy Jin. Amelyik jobban tetszik. - cirógatta tovább, majd újból megcsókolta.
Ezek után már nem is engedték el egymást hosszú percekig, miközben az alapzajt biztosította a tévé, így nem keletkezett zavarba ejtő csend, viszont más valami kialakult, amitől Heesoo is kezdett elpirulni. Ahogyan Jungkook egyre jobban figyelt a másik mozgására, minden rezzenésére és apró jeleire, igazodott a tapasztaltabbhoz kezdte élvezni az egészet minek hatására tudtán kívül nyögdécselni kezdett, ami fel sem tűnt neki, de Heesoonak viszont igen. Nem segített helyzetén a fiatalabb hangja, mikor pedig elengedte, hogy rászóljon, hagyja abba és tartsanak szünetet, a kisebb máshogy reagált.
-Picurka! - lepődött meg, amint Jungkook lemászott az ölébe, nyakába karolt, majd újra csókba kényszerítette az idősebbet. Hirtelen nagyon bátor lett, pedig arcán a pirosság nem enyhült kicsit sem.
Falták egymást és a tanóra lassan kezdett átalakulni. Ugyan a fiatalabb tényleg tapasztalatot szerzett, figyelt, de csak az elején, mert abban a percben, hogy leereszkedett az idősebb ölébe már nem is foglalkozott tovább az igazi okkal, amiért elkezdték az egészet. Élvezte, egyenesen imádta, hogy mást is csókolhat társain kívül ráadásul olyan valakit, aki még jártas is volt mindebben. Odáig volt a helyzetért, hormonjai pedig lassan húzták tovább, más lépésre késztették, amit meg is tett, mialatt Heesoo megadta magát. Lágyan ölelte a fiatalabbat, mintha tényleg egy pár lennének, ahogyan pedig Kookie megmozdult, ő a fenekére fogott. Nem szerette volna, ha folytatja azt, amibe belekezdett, ám a fiatalabb ezt biztatásnak vette és tovább csinálta, mire Heesoo elengedte nyelvét.
-Pihenjünk. - lélegzett mélyeket mialatt kerülte a kisebb tekintetét, de az is Heesooét - Én öhm.... elmegyek fürdeni. - tette ki öléből Jungkookot, majd telefonját felkapva további szó nélkül zárta magára a fürdő ajtaját.
-Hyungh. - lehelte Jungkook amint magára maradt. Felhúzták, beindult, de egyedül hagyták és nem tudta mihez kezdjen. Legszívesebben Heesoo után ment volna és befejezte volna, amit elkezdett, de ebben már visszatartotta lelkiismerete - Taeh! Mért nem aludhatok nálad aaaaahhh! - nyavalygott, majd fejét a kanapéra ejtette és becsukva szemeit gombolta ki nadrágját.

-Hazament a picurkád? - vette fel a telefont Jihyo és reménykedett, mehet párjához éjszakázni.
-Istenem, de hiányzol! - ült a földön az ajtónak dőlve Heesoo.
-Mi a baj?
-Ez a gyerek. Hahhh..... - lihegett - Jihyo, nem bírom nélküled.
-Mi történt?
-Felizgultam. Játsszunk!
-Itthon vagyok tőled tíz percre és telefonszexeljünk? Ezt nem mondod komolyan. Inkább átmegyek.
-Nem tudsz. Itt van, csak... nagyon jól csókolt. Jihyo.... segíts! - gombolta ki félkézzel nadrágját, majd már húzta is le cipzárját.
-Jahj szerelmem. Pedig ha átmehetnék azonnal ledobnálak a kanapéra.
-Köszönömh! - sóhajtott fel és saját férfiasságára fogott, ami hála a legkisebbnek már kényelmetlenül érezte magát a szűk farmerban.
-A füleddel kezdeném. Felsorolnám, hogy hol fogunk az este folyamán és milyen pózokban szeretkezni, miközben feltűrném a felsődet és a mellbimbóidat venném célba. Majd miután elmondtam volna minden lehetséges helyszínt a nyakadra térnék. Végigcsókolgatnám és nyalnám a puha bőrödet, majd ráfújnék, ahogy szoktam.
-A gondolattól megborzongokh. - nyögött fel - Imádom az előjátékod és nem bírom. Legszívesebben magam szabadulnék meg minden ruhámtól és széttéve lábaim könyörögnék a farkadért.
-Szívem én nem terveztem ezt mára. - nyelt nagyot párja.
-Ha én is, akkor te is. - mosolygott, majd alsó ajkára harapott behunyt szemekkel.
-Basszameg! Most kicsit utálom a picurkát.
-Pedig holnap is meglesz a lendület és meg is csinálom, amit elmondok. Nem is lesz előjáték, csak ledobálom a ruháimat és feltérdelek az ágyadra.
-Nem szeretlek bemelegítés nélkül dugni.
-Fáj, de néha nem bírom ki az előjátékod. Most és holnap is kőkemény szexet akarok majd.
-Megkapod, de csak ha végignyalhatom előtte a tested. Minden foltodra akarok csókot adni, míg markomba fogom a farkad. Túl fogod élni azt a pár percet, bár nem tudom. Ha megcsókolom a makkod kibírod?
-Ilyen állapotbanh? Nem garantálom. - mozgatta ujjait hosszán, miközben elképzelte az elmondottakat és saját cseppnyi nedvével kente be az emlegetett területet.
-Még szopogatnám is lehet. Arra olyan édeseket nyögsz.
-Hahh... Jihyo.
-Aztán lehet az elsőt ennyivel kivitelezném. Az én kis angyalomat a fellegekbe repíteném azzal, hogy az édes kis makkját szopogatom szüntelenül.
-Ne csak azth! Kérlekh! - lihegett.
-Hát ha ilyen szépen kéred lehet, hogy teljesen a számba is vennélek.
-Mmmmm.
-Lassan kezdenélek szopni, de a makkod mindig jól megszívnám.
-Ahhzt.... imádom.
-Közben pedig a golyóidat simogatnám. Azoktól jobban nyögsz. Főleg mikor a nyelvemmel enyhén a lyukadba is bújok.
-Az nagyon furcsa. - simogatta ujjával pénisze hegyét, de főleg az emlegetett pontot - Bizserget. - nyögött is fel.
-A nyelvemmel mindig jobban szereted. - sóhajtott nagyot Jihyo - Attól megremegsz és a lábaid is feljebb húzod. Csak ezért imádom. Olyan édesen szenvedsz olyankor, hogy az én farkam is fájdalmas lüktetésbe kezd.
-Akkor inkább tölts meg ilyenkor. Még ha nem is vagyok kész. Csak foglald el a helyed. Nem fogok panaszkodni, csak élvezni nagyságodat, ahogyan feszíti forróságom. - dugta két ujját oda, ahol párja nemességét szerette volna tudni, de most beérte ennyivel is.
-Basszus! Tudod mit szeretek! - nyögött fel a vonal túloldalán szerelme - Imádom mikor úgy fogsz közre. Olyankor nagyon küzdök magammal. Ha nem tenném, akkor mire megtalálnám a pontod már folyna belőled a nedvem.
-Most ne fogd majd vissza magad, én sem tudom. Ahh, Jihyo! Szeretem ha kapkodsz. Olyankor tudom, nagyon akarsz.
-Mindig nagyon akarlak, csak van amikor elszabadulnak a hormonjaim és ne bírok várni. Főleg, ha így sóhajtozol. Akkor mindig azon jár az eszem, hogy addig duglak, míg nem sikítasz. Egyszer meg is csinálom. Legalább háromszor fogok beléd élvezni és nem hagylak felkelni.
-Nem is kell. Sajátíts ki! Ilyen téren megengedem.
-Én pedig vissza is élek vele. Dugnálak kifulladásig, könyörgésedig, hogy álljak le, de még akkor sem lassítanék. Milliószor találnám el a prosztatád, a végén pedig minden alkalommal folyna farkadból az az édes nedv.
-Hahh! Jihyo! - érte el azt a pontot, amiről párja beszélt épp - Ne hagyd abba!
-Közben makkodat is simogatnám. Egy ütemre csinálnám a kettőt. Egy pillanatra sem állnék meg. Addig döngetnélek míg már nem lennél képes élvezni, mert elfogyna minden nedved. Akkor lendülnék bele az utolsó menetbe. A hátadon feküdnél, én pedig a csípődnél fogva húználak magamra minden alkalommal. Beájulnál a gyönyörtől, hogy soha nem tévesztem el a célt. Már olyan édesen zárnád össze a lábaidat, hogy hagyjalak, de én csak széthúznám térdeidet és néznélek, amint meghalsz az ágyamban a szextől. Hahh! De imádom is azt, amikor az én ágyamban élvezkedsz.
-Mint mikorh - kapkodta a levegőt - hazaérsz és szeretkezünkh. - nyögdécselt, amint lassan élvezni készült saját ujjaitól, de mégis Jihyo farkára gondolva.
-Igenh, haaaaah! Szerelmem. Azt imádom. Mikor a ritkán hallott hangodon sikítasz a szextől. És ahogyan saját hasadra élvezel. - sóhajtott - Te jó ég nem.... nem bírom.
-Jihyo! Szeretlek! - remegtek meg lábai és akadt el lélegzete, amint saját péniszén folyt végig az a fehér, édes folyadék, amit párja emlegetett.
-Elélveztél.
-Igenhhhhh! - lehelte hosszan - Jihyo! - remegett hangja - Bárcsak a farkadtól lett volna.
-Szerelmem.... meg akarlak dugni most, azonnal! Had menjek át!
-De itt van a kicsi. - lihegett.
-Akkor is! Jó nekem a folyosó is öt percre. Elég lesz annyi.
-Hehe. - kuncogott fel - Bírd ki kicsim. Vagy verd ki rám gondolva.
-Jó lenne, de átjöttek a haverok sörözni. Épphogy el tudtam menekülni veled erre a pár percre. Nem tudok még hokizni is.
-Jahj. - nevetett fel megint - Imádom a szinonimáid.
-Tudom. Hahh.... most álló farkincával kell visszamennem, ahogy te mondanád.
-Mondom foglalkozz magaddal.
-Nem tudok. Így is bejöttek már, hogy mi van, csak szerencsére te beszéltél.
-Ohh.
-Na rohanok vissza. És ne dugd meg a kisebbet, vagy dugasd meg magad vele.
-Nem fogom, ne aggódj. És mondom, passzív. A csókjából is érződik. - mosolygott végre nyitott szemekkel Heesoo.
-Na meg is van a varázsszó, hogyan lombozd le a kedvem.
-Csak segítek neki.
-Amitől annyira beindulsz, hogy fel kell hívj, hogy segítsek a továbbiakban. Jaja, ez puszta segítség. - húzta száját.
-Örülj, hogy felhívtalak és nem egymásnak segítettünk.
-Ezt inkább meg sem hallottam.
-Csak mert ő is kikészült, láttam rajta. Nyögött is, már kezdett mozogni az ölemben.
-Most hagyd abba, mert még felhúzom magam, odamegyek és a hajánál fogva rángatom haza.
-Naaaa. Ő csak aranyos. Ha láttad volna, hogy elpirult az első csók előtt is már, mikor tudta mi jön.
-Nem érdekel.
-Ahh, jó! Pedig aranyos. Ráadásul szerintem éppen most dolgozok ő is a kis problémánkon. Gondolj csak bele. Az a cuki pofi épp szerelmeire gondolva veri ki magának az én nappalimban. - vigyorgott válaszra várva párjától.
-..... Ez viszont lehet érdekelne. Ha tudsz róla videót, vagy rá tudod venni, - kezdett magyarázni, persze csak viccelődve, mire Heesoo nevetni kezdett - hogy csinálja előttem, akkor mindent megbocsájtanék. - mosolygott ő is.
-Hát... akkor lehet végül hármasban kellene. - nem bírta levakarni a mosolyt arcáról.
-Ó, engem nem zavar, ha ketten próbálnak kedvemben járni.
-Na! Én nem csókolhatom meg, de te meghúzhatod? Hogy is van ez életem?
-De ott lennél, felügyelhetnél.
-Ja persze-persze. Jól van életem.
-Na de tényleg rohannom kell vissza.
-Menj csak. Köszönöm.
-Bármikor, de ha itthon vagyok jobban díjaznám, ha nem telefonszexelnünk kéne, hanem rendesen, ágyban, ketten csinálhatnánk.
-Úgy lesz legközelebb.
-Ajánlom is. Jó éjt szerelmem.
-Neked is életem.

-Umm.... kell zsepi. - nézett körbe Jungkook - Gyorsan. - pislogott, mert sietni akart, hiszen nem tudta Heesoo mikor fog kilépni a kádból.
De igazából hiába aggódott. Az idősebb nem kapkodott, főleg nem azért, mert neki is akadt plusz dolga, meg tudta is, a kisebb sem tervezi tétlenül megvárni és szeretett volna elég időt biztosítani számára. Így Kook még bőven visszatudott öltözni, majd elterült a kanapén és csak bambult a tévére, miközben a csókokon gondolkodott. Heesoo szavait próbálta értelmezni, miközben reménykedett, jól csinálta a végén már. De elég biztos volt benne, hogy remekül teljesített, hiszen a másik elrohant a fürdőbe.
-Mehetsz. - jelent meg pizsamában, Jungkook pedig felpattant.
-R-rendben. - indult is cuccáért, majd azt összeszedve foglalta el a fürdőszobát.
Zavarban volt, pedig Heesoo felöltözve jelent meg. Kicsit félni kezdett, hogy mostantól mindig zavarban lesz a közelében, azt pedig nem szerette volna, mert vele kellett még töltenie az estét, ezért próbált megnyugodni a nagy kád vízben. Félig sikerült is, így kicsit összeszedve magát tért vissza az idősebb társaságába.
-Jihyo üdvözöl. - nyomkodta telefonját.
-Umm.... én is őt. - pakolt le.
-Kicsit bosszantja a csók téma. - de Jungkook nem reagált, igazából nem tudott megfelelő reakciót, ezért inkább meg sem szólalt, csak bemászott Heesoo mellé az ágyba, ám a lehető legtávolabb tőle - Nah, jól van. - tette félre mobilját Heesoo - Folytassuk.
-Te-te-tessék? - kerekedtek el Kook szemei, amint az idősebbre pillantott, miközben az közeledett felé.
-Még rád fér a gyakorlás. - támaszkodott fölé - Vagy.... nem akarod? Akkor nem. Nem erőszak mondtam csak..... Kook? - lepődött meg, ahogyan az mellkasára tette kezeit és megérezte a fiatalabb hideg ujjait még felsőjén keresztül is.
-Rendben. - pislogott sokat és nagyot nyelt, majd saját ajkát harapdálva nézett fel társára, ki óvatosan, lassan hajolt le a kisebb ajkaira.
Ismét találkoztak nyelveik, ám ezúttal a fiatalabb már tudta, mit is kell tennie, így semmi gondja nem volt vele Heesoonak. Örült inkább, hogy Kook már tisztában van a dolgokkal és figyel is mindenre, minek hatására istenien csókolt, de hál'istennek legalább nem nyögött. Bár Heesoo nem is adott neki elég időt erre, mert mikor érezte ereiben, ebből újra baj lesz, inkább elvált tőle.
-Jó lesz. Tae.... Tae meg fogja adni magát. - nézett a kisebb szemeibe, majd inkább mellé feküdt.
-Azt hiszem köszönettel tartozom. - szólalt meg félénken.
-Semmiség. A babym boldog lesz, szóval teljesen megérte. - meg persze Jihyo is a következő napon, hogy ilyen szexre éhesen kapja vissza párját, de ezt nem kell tudnia a másiknak.
-És bocsánat Jihyotól. Remélem nem fog haragudni. - fordult az idősebb felé.
-Áh, lerendezem könnyen. - nyújtózott Heesoo, majd lekapcsolta a villanyt - Jó éjt picurka.
-Jó éjt! - feküdt oldalára a házigazda felé fordulva és sokáig csak pislogott a sötét alakra, de aludni nem bírt. Gondolkozott valamin, hogy megkérdezze-e vagy sem, végül arra jutott, inkább megteszi - Heesoo?
-Tessék?
-Nem alszol.
-Még nem.
-Rád feküdhetek?
-Hm?
-Jinen mindig rajta fekszünk Taeval, vagy Tae ölel, de most... második napja csak a takaró van. Rád feküdhetek?
-Ömm..... hát..... ha szeretnél. - nyelt egyet. Csak nem lesz rossz vége, elvégre mindjárt el fog aludni. Ezért nem aggódott, mikor elkezdett ránehezedni a kisebb, ám amint az rárakta lábát, muszáj volt megszólalnia - Azt ne vedd figyelembe. Csak... Jihyora gondoltam.
-Én Taera.
-Akkor jó éjt!
-Igen-igen. Jó éjt! - pirult a kisebb, de szerencsére nem látták egymást, mert most Heesoo is vörösödött rendesen, ahogyan kellet.


(Folytatjuk :D És..... csicseregnek a madarak.... este? Jah, hogy 4:37 van éééérteeeeem! XDD Szóval most ezt kirakom az oldalra, de nincs átolvasva és agyam sincs szöveget írni neki facebookra, szóval ha felkeltem (valamikor), akkor kikerül mindenhova, meg át is olvasom :)
My Music Taste K-pop koncert kampány ---> LINK
Facebook My Music Taste csoport --> LINK (HELPER)
iKON kampány --> LINK
BTS kampány --> LINK
Idolater Magazinok --> LINK
Facebook oldalunk --> LINK )

Three sides of life 73. rész: Áll még az ajánlat?

-Szívesen. Szép álmokat vele.
-Neked pedig Jihyoval.
-Az tuti meglesz. - fordult hátára.
-Sajnálom, amiért így szétszedtünk benneteket. - szégyellte kicsit magát.
-Semmi baj. Nem számít ennyi. - simogatta meg félkézzel a fiatalabbat - De most már csendet. Fárasztó munkanapom volt.
-Bocsánat. - ölelgette a párnát Jungkook és mélyeket sóhajtva lassan elaludt.

Jungkook boldogan szenderült álmaiba ismerős illatokkal körülvéve. Biztonságban érezte magát az idegen hely ellenére és nem is értette, hogy lehet ennyire nyugodt. Nehezen viselte az ismeretlen terepet, ám valahogyan Heesoo lakásában nem feszengett annyira.  Meglepő volt, de örült neki, amiért végre nem követte a házigazdát mindenhová, hiszen Taehyungnál az első héten vagy szobájában várta meg a párját, vagy ment utána akárcsak Jjanggu Jin után a lakásban. Ám itt más volt, lehet a környezet tette, vagy Heesoo jelenléte, hiszen mindenki egy angyalnak tartotta azért amilyen, de Kook inkább az illatban hitt, minek hála Taetaeval is álmodott. Boldog volt, hogy vele tölthette úgymond az estéjét és szabadon foghatták egymás kezét bármerre is jártak. Kis idilli kép fogalmazódott meg benne mely mellé társult a béke is. Párja nem félt többé tőle, inkább szeretgette és nem érdekelte, ki veszi őket észre, ki nem. Ám úgy tűnt, kihatott Taetae rosszulléte kicsit ő elméjére is, mert mikor hazaértek igazán furcsán viselkedett vele. Jinnek panaszkodott rá, hogy mennyire zavaró és kiábrándító, amit nem tudott mire vélni, még csak szólni sem bírt ellene, csupán hallgathatta, míg Seokjin le nem zárta az egészet.
-Elég! Jungkook, menj haza. - pillantott rá morcosan legidősebb társa, mire kipattantak a kisebb szemei.
A nap már fényesen sütött be az ablakon, melegével ébresztgette a két fiút, mikor Jungkookot más keltette. Rossz álomból riadt fel párnáját szorongatva háttal Heesoonak, ki éppen ledobta magáról takaróját. Kook mélyeket sóhajtott és bár tudta, nem volt valóság semmi sem, ettől még nagyon rosszul érezte magát. Taehyung elvesztésétől félt, miközben hatalmas lélegzetekkel próbált megnyugodni, végül azonban megfordult.
-Heesoo. - szólt halkan és az említett felé nyúlt, ki hanyatt feküdt már félmeztelenül elfordulva Jungkook felől. A fiatalabb azt tervezte, óvatosan böki meg arcát, ha pedig arra felkel, elmondja neki baját, de egyébként nem zavarja tovább - Ébren vagy? - ért hozzá.
-Igen. - válaszolt, mire Kook elkapta kezét a másiktól - Baj van? - kérdezett, de nem mozdult.
-Én..... el fogsz késni. - meggondolta magát. Még sem mondja el.
-Ma nem dolgozok. - nyelt egyet és Jungkook felé fordult továbbra is hátán pihenve, végül kinyitotta még álmos szemeit - Mi az?
-Semmi. - ölelte magához még mindig enyhén Tae illatú takaróját Jungkook, melyből hatalmasat szippantott, hátha akkor megnyugszik a még kicsit háborgó lelke, miközben lehunyta pilláit.
-Ne kéresd magad picurka! - sóhajtott nagyot és a kisebb észre sem vette, amint a másik lecsalta a köztük lévő távolságot, csak mikor az orrával lökte meg lágyan homlokát, hogy nézzen rá, mire fel is pislogott Heesoora - Mondjad.
-Mindig ilyen kedves vagy? - bökte ki első kérdését ami eszébe jutott.
-Nem mindig. - mosolygott - csak az olyan kis cukorkockákkal, mint te és baby. De nem ezt akartad kérdezni.
-Nem. - pirult el a kisebb.
-Mondjad. Ne félj tőlem. Továbbra sem eszlek meg.
-Hmm - sóhajtott nagyot Kook és elengedte a másik tekintetét - Taetaeval álmodtam. Panaszkodott rólam aztán Jin is inkább hazazavart.
-Mit mondott?
-Nem tudom, csak éreztem, hogy rosszul esik.
-Hahh! Ti fiatalok. - húzta magához a kisebbet Heesoo, ki nagyon meglepődött, de nem menekült - Miket nem álmodtok. - ölelte át és bújtatta álla alá Jungkookot, az azonban nem viszonozta, csak takaróját szorongatta zavarában - Tae sosem sértegetne téged.
-Umm.
-Nem lenne gonosz. Te is tudod. Elégedettnek kéne lenned magaddal. Azért álmodsz ilyeneket.
-Hmm?
-Mit nem szeretsz magadban?
-Hmmm.... nem vagyok elég izmos. - dörmögte halkan a tegnap este látottakra gondolva.
-Hahaha. - nevetett fel az idősebb.
-Naaa. - próbált volna most már menekülni.
-Nem! Itt maradsz. - szorította magához a házigazda.
-Nyehh.
-Szóval az izmaiddal vannak bajaid? Taetaet sohasem érdekelte ilyesmi.
-De te sokkal jobban nézel ki nálam.
-Ohh. Szóval... irigy vagy a testemre ami csupa folt.
-Nem a folton van a hangsúly.
-Tudom. Csak ugratlak. Taehyungot sosem érdekelte ilyesmi, ne akarj ilyen testet csak miatta.
-De hátha akkor jobban kívánna.
-Most nem kíván eléggé?
-Hát.... de.... de talán Jint néha jobban.
-Néha téged jobban, néha őt jobban. Ezt mondta nekem, de ettől még egyformán imád titeket.
-Nem akarok neki fogást adni, hogy legyen oka kidobni.
-Hülyeség miatt aggódsz picurka. De ha ennyire bassza az agyad, akkor eddz! - meglepődött Jungkook, hogy Heesoo ilyen lazán káromkodott és meg sem szólalt hirtelen - Vagy anélkül akarsz jó testet?
-N-nem. Jártam kondiba.
-És most?
-Már.... mióta nyár van nem voltam.
-Akkor menj.
-Egyedül?
-Mehetek veled.
-Umm, nem tudom. Otthon nem lehet?
-Hahhh. Nem igazán. - sóhajtott - Korán reggel milyen fárasztó tudsz lenni.
-Nem szeretek egyedül menni.
-Suli közben, hogy jártál?
-Osztálytársakkal a sulis kondiba.
-Jah, értem. Akkor elmegyek veled, vagy kitalálunk valamit. - szólalt meg Jungkook mobilja Heesoo mondata végén, mire a kisebbet végre hagyta felkelni az idősebb, hogy felvegye.
-Umm... Taetae. - vette fel.
-Szia picuuuuuur! Na felkeltél már?
-Csak most ébredtem. - fogta fejét a fiatalabb. Otthon kéne lennie. Mibe fogadunk, hogy Tae épp feléjük tart?
-Akkor lassan szedd össze magad. Öcsivel elmegyünk az állatkereskedésbe kutyát simogatni, mert Jjanggu óta ki van.
-Momo! - szólt bele öccse.
-Jah, igen. Szóval kutyázunk kicsit aztán megyünk érted jó? Fagyi meg parkozás a mai program.
-Rendben. De még kicsit tunyulok. - próbált időt nyerni, hogy valahogy hazajusson addig.
-Okés. Majd hívunk, ha indulunk hozzád.
-Rendben. Szia picur.
-Szia! - tette le mobilját Jungkook - Mennem kell! - pattant ki az ágyból, mintha épp szeretőjénél éjszakázott volna és most telefonált volna igazi párja, mindjárt hazaér.
-Mert? - feküdt hanyatt Heesoo miközben a kisebbet nézte, amint az kapkodva kezdett öltözködni. Tényleg olyan jelenet volt, mintha rohanna haza a feleség a férjéhez.
-Tae jön értem, ma együtt leszünk.
-Ohh. Haza kell jutnod. - kelt fel ő is.
-Igen. Nagyon gyorsan.
-Felkapok valamit és megyünk. - kezdett öltözködni.
-Köszönöm.

Rohantak Kookhoz, miközben igyekezték elkerülni azokat az utcákat, amerre Taehyungék járhattak. Így kicsit hosszabb úton kellett menniük, de inkább biztosra játszottak. Heesoo az ajtóig ment a picurral, majd szintén olyan irányban indult haza, amerre Taetae-t a legjobban elkerülhette, ezzel pedig végül sikerült is titokban tartaniuk, hogy hogyan is telt estéjük. Kook azonban amint felért szinte azonnal fordulhatott is vissza. Tae telefonált, így éppen csak ledobta cuccait, összeszedte magát, majd rohant le párjához és annak öccséhez. Kellemes napot terveztek eltölteni a forróságot figyelmen kívül hagyva, melyet enyhített a park hűvös levegője, a nagy gombóc fagylaltok és a hatalmas várost díszítő szökőkutak. Minyoong boldogan pancsolt, amiben a két idősebb fiú is szívesen részt vett, hiszen iszonyatosan melegük volt, ahogyan pedig átáztatta ruháikat a hideg víz, már inkább fázni kezdtek ezért hamar megszabadultak pólóiktól, melyeket kiterítettek a napra, ők pedig az árnyékba feküdtek a fűre, míg megszáradtak ruháik. Így vidáman telt napjuk és délutánjuk hatalmas része. Jungkookhoz visszamenet még be is pótolták ebédjüket, végül Kook tömbjének tövében búcsúzkodtak.
-Minyoong, bemegyek öt percre. Megvársz itt, nem mész sehova, ugye? Csak belépek az ajtón, meg ki.
-Megvárlak.
-Csak pár pillanat. - fordult vissza Kookie felé Tae, majd bementek a bejáraton.
-Hogy-hogy bejössz? - nézett rá kérdő szemekkel Jungkook, amint kattant a zár mögöttük.
Ám Tae nem válaszolt. Csupán megfogta Kookot, arrébb lépett vele, hogy aki benéz az üvegen ne őket lássa meg elsőnek, majd megcsókolta. A fiatalabb meglepődött, mert nyilvánosan nem lehetett és a lépcsőház még annak számított, ám jólesően nyögött fel. Társa nyakába karolt, miközben az ölelte magához a kisebbet.
-Csak ezért jöttem. - bújt végül nyakába, amint sikerült elengednie a fiatalabb nyelvét.
-Köszönömh.
-Egész nap erre vágytam. Amikor pedig levetted a felsődet..... atyaég! Kár, hogy csak holnap megyünk Jinhez. Én már most akarlak.
-Hyungh. Aludjunk nálad.
-Ahj, nem lehet. - távolodott el kicsit társától - Nálunk alszik Minyoong egyik barátja, ilyenkor anyáék tiltanak ilyesmit, de igazuk van. - harapta be alsó ajkát - Viszont az az esti csókod nagyon hiányzik.
-Hmm?
-Többször kéne rosszat álmodnom. - tapadt újra a kisebb ajkaira hosszú pillanatokig - Igen, többször kéne. Így nem az igazi. - vigyorgott - De ettől még imádom. - puszilt újra Kook szájára - Rohanok, nehogy Minyoong elvesszen. Hazaértem írok.
-Rendben. - engedte el lassan társát, ki indult is a kijárat felé - Vigyázz magadra. - szólt utána, miközben Tae már nyitotta az ajtót, de visszafordult még egy gyors csókra inkább.
-Fogok. Szia picur!
-Szia! - köszönt el a kisebb is, majd az üvegen keresztül nézte végig, ahogyan társa elsétált öccsével.

-Kiengeszteltelek most életem? - lihegett Heesoo, amint megtámaszkodott párja mellkasán.
-Hahh. - fogta csípőjét Jihyo - Fogjuk ráh. Majd, ha elmúlnak a foltjaid, akkor leszek teljesen elégedett. - késztette még lágy mozgásra a fiatalabbat.
-Hamar elmúlnak. Szeretnéd még? - mosolygott.
-Nemh. - nyelt nagyot az idősebb és behunyta szemeit - Most ez így jó.
-Akarsz zuhanyozni is? - harapott alsó ajkába Heesoo, mire rápillantott a hanyattfekvő.
-Csak ha ölelgethetlek. Most többet nem akarok. - ült fel Jihyo és átkarolta - Pár nap múlva megyek el, addig szeretgetni akarlak.
-Olyan keveset vagy itthon. - fonta körbe nyakát párja.
-És akkor is lecserélsz az exedre és annak egyik pasijára.
-Segítségre volt szükségük.
-Tudom-tudom. Túl kedves vagy életem.
-Nem hinném. - ültek még hosszú percekig az ágyon egymást ölelve, majd Jihyo mozdult.
-Na zuhany. Aztán elviszlek vacsorázni. - mászott ki ölében párjával, miközben megszólalt telefonja - Majd zuhany után felveszed. - fogta szerelme kezeit, ki nem így tervezte.
-Felveszem most, te állj be a víz alá. Azonnal ott vagyok.
-Neeee.
-Deee. - kereste meg mobilját Heesoo, míg Jihyo valóban beállt a csobogó víz alá.
-Picurkaaaaa. - vette fel - Mi a helyzet?
-Heesoo!
-Igen, én vagyok. - vigyorgott a kisebb zavarán.
-Csak ömm..... érdeklődni szerettem volna, hogy az az ajánlat.... szóval, hogy áll-e még? - fogta fejét Kook. Maga sem hitte el, mire vetemedik.
-Őőőő.... melyik is? - ült le az ágy szélére Heesoo.
-Hát a csók..... Tae.... szóval.... le akarom nyűgözni. Én csak..... áhh hülyeség, bocsánat, vedd úgy
-Áll. - szakította félbe a dadogót.
-Umm.... t-tessék?
-Áll. de most Jihyoval vagyok. Viszont este elugrok érted jó?
-Megint akkor.... akkor nálad? - nyelt nagyot.
-Igen. Bár Jihyo nem lesz boldog, de ne aggódj. Olyan nyolc körül jó lesz neked?
-I-igen.
-Rendben akkor majd megyek érted. Addig is szia!
-Szia! - nyomta ki Heesoo a telefont, majd rohant is párjához.
-Szerelmem! - lépett a fürdőbe és sietve a zuhany alá - Húzzunk bele!
-Mért? - fordult felé párja.
-Jungkookért kell mennem nyolcra.
-Hahhh, ne már! Megint?!
-Igen és nem fogsz örülne annak sem, miért.
-Mond, hogy nem szexelni akarod most megtanítani.
-Úúú, ez nem is rossz ötlet. - gondolkodott el.
-Életem, értem én, hogy fiatal, meg kezdő és cuki, de mindennek van határa. Ha lefekszel vele én
-Nem fogok. - szakította félbe feldühödő párját - Csak megtanítom csókolni. Amúgy is. Tae azt mondta passzív és a viselkedéséből is látszott. Mi nem tudnánk lefeküdni.
-A csóknak sem örülök. - morgott Jihyo.
-Tudom.... még most sem akarsz szexelni a zuhany alatt? - mosolygott fel rá párja.
-Hmm... de.... most már nagyon! - nyomta falnak a fiatalabbat.

-Mikor jössz? - faggatta édesanyja Jungkookot, aki épp cipőjét rángatta fel magára az előszobában.
-Holnap nem tudom mikor.
-És Taehyungnál vagy Jinnél alszotok?
-Szerintem Jinnél. Taehyungnál most tele a ház az öccse miatt.
-Hívj fel, ha van valami!
-Nem lesz semmi anya. - állt fel.
-Ha meg igen, Jin hazahozza. - jelent meg édesapja.
-Egyszer fordult elő.
-És reméljük többet nem is fog. - szabta meg a határokat anyukája.
-Nem fog. Na rohanok. Sziasztok! - lépett ki az ajtón, majd szülei köszönését megvárva rohant le igazából Heesoohoz, ki már ott várta az a bejáratban - Sajnálom. Anya feltartott.
-Semmi baj. Ráérünk. - mosolygott a lámpák fényénél - Na gyere, még boltba is megyünk.
-Rendben. - indultak is meg ketten Heesoo lakása felé némi kitérőt téve.
Egy éjjel-nappaliban kezdtek, ahol az idősebb vacsorának valót nézett vendégének és némi nassolni valót is szeretett volna venni neki, így Kook az édességeket szemlélve álldogált az egyik sorban. Igazából annyi mindent szeretett volna, hogy egy kosár nem lett volna elég, de nem akarta Heesoo pénztárcáját terhelni, így választani szeretett volna egy dolgot. Az pedig Milka csoki volt. Koreában ritka és igen drága, de gondolta majd ad bele pénzt, így a különböző fajtákat kezdte nézegetni, hogy melyik is legyen.
-A foltos ami olyan, mint a boci. Az a legfinomabb. - szólalt meg valaki nem messze tőle, mire a hang irányába kapta fejét Jungkook - Ha nem tudsz választani. Az a legjobb. - mosolygott rá kedvesen a nem is olyan ismeretlen személy.
-Maga.... ön az a fickó a bárból. - pislogott Kook.
-A fickó a bárból. - kuncogott - Igen. Sajnálom, hogy akkor nem tudtam bemutatkozni. Taehyungie elég neveletlenül viselkedett. - lépett közelebb a fiatalabbhoz, ki hátrált egyet - Nem kell félni tőlem. Nem tudom, mit hordott össze rólam Tahyungie, de mindenki a saját szemszögéből meséli el a dolgokat. Ahhoz, hogy tisztán láss, mindkét felet meg kell ismerned.
-Hmm.... lehet.
-Pyeong Wonmin vagyok. - nyújtotta kezét az idegen, kitől félnie kellett volna, de olyan kedvesnek tűnt. Semmi veszélyt nem látott benne Kook és elgondolkozott szavain. Lehet tényleg meg kéne ismernie és csak utána véleményt formálnia.
-Jungkook-ah! - kiabált Heesoo, pedig nem volt rá oka. Normális hangerővel is hallotta volna a kisebb - Menjünk jó? - ért oda hozzá és megfogva kezét húzta magával.
-Rég láttalak Heesoo. - szólt Wonmin.
-Soha többet! - vetette vissza neki és Jungkook szörnyen érezte magát. Tudta, ki fog kapni, amint lehet, csak azt nem értette, mért utálják annyira ezt az embert, ha ilyen kedves.

(Folytatjuk! :D Egész nap ezt írtam komolyan mondom. Alig volt ihlet meg kedv de végre kész :D RM-et is kéne írnom meg Francit szóval nem tom mi lesz. Jah meg a többi >< Hétvégén viszont nem hiszem, hogy leszek. Majd kiderül.
My Music Taste K-pop koncert kampány ---> LINK
Facebook My Music Taste csoport --> LINK (HELPER)
iKON kampány --> LINK
BTS kampány --> LINK
Idolater Magazinok --> LINK
Facebook oldalunk --> LINK )

Nemesis Secret 7. rész ~ A vezető

- Egyedül vagy?
- Haver, nem tudtál volna úgy egy fél óra múlva jönni esetleg?
- Azt hinné az ember, a vámpírok hamarabb lezavarják, ha már ilyen gyorsak vagytok. - kezdett el grimaszolni.
- Ez tény, miattad hamar le kellett zavarnunk, de nehogy azt hidd, nem tudjuk ki-meg bekapcsolni ezt az ösztönünket.
- Jól van már nah, de akkor, ha már jobban vagy nézd csak meglepiiii!



Aztán megláttam a fiúkat, az összes barátomat. Újra egy szobában volt a Bangtan. Hatalmas vigyorral a számon nyújtottam ki feléjük a kezem, hogy jó szorosan megölelgethessem őket.
- Hjaj Jiminie úgy örülünk, hogy már semmi  bajod nincsen, de tudod, kinyomod belőlünk a szuszt is. - kezdett el mocorogni J-Hope.
- Bocsánat! - engedtem el azonnal őket, mert rájöttem, most már nekem is emberfeletti képességeim vannak, aztán észrevettem V-t. - Tae, Morellával mi van? - kezdtem el aggódni, ahogy eszembe jutottak az események.
- Ne aggódj, már nincs életveszélyben. - mosolyodott el.
- Jimin, Suga, nem vezetnétek körbe a fiúkat? Nekünk most találkoznunk kell apámmal. - mutat magára és Tae-ra Rapmon.
- De persze majd mi elintézzük a kis emberkéket. - vigyorgott kicsit lekezelően Suga, de persze csak poénból, amin mindenki elmosolyodott.

*                   *                 * HARMADIK FÉL SZEMSZÖGE *                *               *

Miután a többiek elmentek, Monsterék is elindultak a királyhoz. Szokás szerint kopogtak, majd mikor beinvitálta őket egy hang, azonnal be is mentek, majd helyet foglaltak a már megszokott helyeiken.
- Áh, fiam és V, kérlek, mondjátok, hogy az egyetlen lányomnak nem lesz semmi baja és már jobban van. - kérdezgette kétségbeesetten, hiszen nagyon aggódott Morella miatt.
- Felséges király, azt kell hogy mondjam már nincsen életveszélyes állapotban a lánya és hamarosan fel fog épülni, ám nem olyan gyors ütemben, mint ahogyan azt vártuk. Ugyanis Kim másokat is gyógyított közben így lecsökkent az ereje ezért csak pár nap múlva fog teljesen meggyógyulni. - ismertette a tényt a királlyal V.
- Hála az égnek. Rendben, köszönöm most megnyugodtam. - fújja ki a levegőt megkönnyebbülten. - És a barátaitok sikeresen ideértek Nemesisbe? - érdeklődik tovább.
- Természetesen apám. Ám attól tartok a gonoszok már kiszimatolhatták, hogy itt vannak ezért gyorsan kell cselekednünk, hogy minél hamarabb meg tudjuk fékezni őket. Arra gondoltam, hogy küldhetnénk két személyt felderíteni a sötét oldalt. - ismerteti az ötletét Monster, ám kicsit fél apja reakciójától.
- Fiam, most az egyszer rád bízom, lassan te fogsz uralkodni itt, így neked is meg kell tanulnod fontos döntéseket hozni. Mindenben támogatni foglak, de elvárom, hogy tájékoztass a fejleményekről és vigyázz az alattvalóidra, barátaidra, családtagjaidra.
- Értettem apám, és köszönöm. Menjünk Tae. - hajolnak meg mindketten, majd kimennek a tárgyalóteremből.



Eközben a banda többi tagja sikeresen befejezte a környék megismerését, és a két fiú minden fontos dologról beszámolt. Mi hogyan működik, például az átváltozás. Aztán visszamentek a nagy klubterembe. ahol mindannyian kényelmesen elférhettek és elkezdtek  beszélgetni az eddig dormban lakó fiúkkal, hogy mi történt addig velük. Aztán hirtelen megérkezett a másik két fiú is a királytól, és kényelmesen elhelyezkedtek a még megmaradt kétszemélyes kis kanapén. Egy darabig csendben figyeltek és hallgatták társaik beszámolóját, érzéseiket aztán a Leader hirtelen felült fekvő helyzetéből, így elérve, hogy a többiek rá figyeljenek a hirtelen mozdulat hatására.
- Mi történt Monster, minden ok? - kérdezi nagyokat pislogva Jin.
- Apám szabad utat adott nekem és van egy tervem, amivel talán anyámat is megtalálhatnánk.
- Hallgatunk. - lelkesült föl azonnal a kis Maknae és közelebb csúszott a beszélőhöz.
- Szóval arra gondoltam, hogy mivel mi négyen már átváltoztunk egy kis akcióba fogunk kezdeni, míg ti próbáltok a lehető leghamarabb átváltozni.
- Nekem nem tetszik ez a magán akciós dolog... Mi lesz, ha elkapnak titeket? - kezd el aggódni Jin teljesen jogosan.
- Mivel mi Sugával lassúak vagyunk. - néz Hopera szúrós tekintettel, mert ő mondogatja mindig nekik táncpróba közben. - Ezért majd a kilencvenötös duó fog jobban belemászni a dolgokba, mi majd csak figyeljük őket kicsit hátrébb.
- De ha ez az igazság. - vigyorog Sugáékra játékosan. - Amúgy biztos, hogy nem túl veszélyes ez? - kezd el azonnal aggódni Hope is.
- Ne aggódjatok, már vámpír vagyok, gyors és erős. V pedig tünde olyan kicsivé tud átváltozni, ha akar, mint egy kisegér. Nem lesz baj, ne aggódjatok már. - vigyorog Jimin.
- Mondjuk, én benne vagyok, minél hamarabb békességet akarok. Túl fárasztó ez az egész. - terül ki Suga Rapmon ölében.
- Rendben. Akkor holnap mikor felkelünk, ez lesz az első dolgunk. - bólint párat a Leader megerősítés képen.
- Oksi, akkor addig mi mit csináljunk? - kérdezi Kook nagy szemekkel.
- Pihenjünk tovább és beszélgessünk. - ajánlja fel V mosolyogva.


Másnap reggel helyett délelőtt indultak akciózni, ugyanis a fiatalok nem nagyon akartak felkelni, így muszáj volt megvárniuk mire kialudják magukat, hiszen az sose hátrány, ha kipihenten kelnek fel. Jin mint mindig már hajnalban fent kukorékolt, ezért Rapmon tudott neki szólni, hogy most indulnak és vigyázzon a két fiúra továbbra is. Mikor sikeresen összeszedelődzködtek elindultak a sötét oldal felé, majd átváltoztak. Rapmon ismertette a tervet, ami a következő volt; V alapból kicsi tündévé alakul át és megbújik Jimin zsebében, míg ő amilyen gyorsan csak tud, megkeresi a főhadiszállásukat. Mikor megvan, valahova elbújik és akkor lép akcióba Tae. Kicsi termete miatt nem fogják észrevenni, főleg ha még repül is, így kiderítheti a tervüket és még azt is, hogy hol van Rapmon Édesanyja. Természetesen addig Sugáék messziről fogják figyelni, hogy le ne bukjanak, illetve majd egy olyan varázslatot fog mondani Monster, amivel tudnak majd kommunikálni és vész esetén majd riadóztatják a fiúkat. Miután ezt szépen megbeszélték és letisztázták az esetleges kérdéseket, el is kezdődött az akció. Jimin olyan gyorsan futott, hogy biztos kiakadt volna a trafi mérője is. Nem, hogy emberi szem nem láthatta, de még varázslénynek is nehezen lett volna észrevehető. Profi akadályfutók is megirigyelték volna, ahogyan a fák között szlalomozott a kidőlt farönkök, sziklák között, ahogy ugrált. Eközben szerencsétlen V úgy érezhette magát a kicsiny zsebben mintha éppen hullámvasúton lett volna. Persze a cél érdekében kibírta, de mikor Jimin megtalálta a barlangbejáratot azért eléggé megkönnyebbült. Azonnal leadták a drótot Sugáéknak, akik egy hatalmas bokor mögé bújtak. Azért azt a helyet választották, mert közel van a fényes oldalhoz, ezért a gonoszok nem nagyon merészkednek még oda. A leader kiadta a parancsot és megkezdődhetett a második fázis, most Tae következik. Berepült a barlangba és szigorúan csak felül, nehogy valaki meglássa. Aztán egyszer csak a homályos járatok után egy nagyobb fénycsóvát pillantott meg, ezért gyorsan odarepült, ám ami a szeme elé tárult, még ő sem hitte el. Egy hatalmas nagy terem volt tele gonosz varázslényekkel, akik egykor jók voltak. Rengetegen voltak, mindenféle lény. Ám egyből kiszúrta, hogy ki a vezető, mivel éppen középen állt és mindenki más körül állta, valószínűleg valamilyen tervet ismertethetett, de sajnos ahhoz közelebb kellett volna mennie V nek, ám nem kockáztathatott, így inkább beszámolt Rapmonéknak, hogy mit is lát pontosan.
- Rendben, értettük, és nem látsz esetleg valami börtönszerűséget? - kérdezi Namjoon, mert minél hamarabb meg akarja találni édesanyját és kiszabadítani.
- Őőőő.. - néz körbe V – Nem, semmi ilyesmit nem látok, a másik meg az, hogy nem igazán emlékszem rá hogyan is néz ki. - rázza meg a fejét, mert ilyenkor igazán rossz, hogy feledékeny.
- Ah, ez most komoly? Jimin gyere, ide megmutatjuk a képet aztán te is nézz körül odabent. - szól bele Suga is, mert már kezd ő is kicsit ideges lenni, amiért sokáig tart ez az egész felderítés.
- Értettem. - mondja Chimchim és már ott is volt a Hyungjainál.
Jól megfigyelte a képet, majd rohant is Tae-hoz, természetesen nagyon óvatosan, ne ogy bárki is észrevegye. Ám erre szerencsére nem került sor, mivel mindenki egy terembe tömörült így nem is nagyon rohangált senki a járatokban. De ha még is maximum egy erősebb széllökéshez tudta volna hasonlítani, amikor elviharzott mellettük.
-Jesszus, jó sokan vannak. - kerekedik ki a fiú szeme, mikor meglátta azt a sok lényt.

- Ja, de én tényleg nem látok semmilyen kalitkát vagy börtönt, se semmilyen elkerítőt

ahol az anyukája lenne. - nézelődik folyamatosan V.
- Na, majd mindjárt, várjál. - néz körül ő is majd megböki társát, hogy figyeljen rá. - Ki az ott középen? - mutat a fekete csuklyás lényre.
- Valószínűleg a vezető, mert ő dumál, csak nem tudom mit, mert nem hallom, de mindenki rá koncentrál azért következtetek erre. - von vállat.
Aztán középen lévő lény hirtelen leveszi a csuklyát magáról és úgy kezd még nagyobb beszédbe, ám ekkor Jiminnek kikerekednek a szemei és teljesen lefagy. Szerencsétlen társa nem is tudta mit csináljon csak szólt Sugáéknak, hogy valami baj van, nem mozog, ledermedt, most mit csináljon.
- Közelebb megyünk, a barlanghoz próbáld meg valahogy kirángatni onnan. - szólt az utasítás.

*                       *                   * JUNGKOOK POV *                     *                       *

Mikor reggel felkeltem, akkor már csak én voltam az ágyban. Két Hyungom már réges-régen kukorékoltak, már csak abból is gondolom, mert dél volt, ahogy az órára pillantottam. Amióta kaptunk szünetet, megállás nélkül csak aludnék. Sőt alszok is, mindig délben kelek fel és délután egy órát még minimum alszok. De senki nem szól érte, hiszen tudják, hogy mikor tehetjük, akkor tegyük is meg. Lassan elkészültem, és lementem a nappaliba ahol éppen Hoseok és Jin beszélgettek. Mikor megláttak azonnal odafutottak hozzám és elkezdtek ölelgetni. Nem tudtam mire vélni ezt, hiszen ilyenre még nem volt példa, de természetesen azért visszaöleltem őket, mert igazán jól esett ez a reggeli szeretet bomba.
- Jó reggelt nektek is. - pislogok még mindig félig az álmosságtól, félig a támadástól.
- Örülünk hogy felkeltél pici Kook. Na, most már kialudtad magad rendesen? Jössz segíteni nekünk kaját csinálni? – kezd el bombázni J-Hope a kérdéseivel.
- JinHyung, mi történt Hopival? Mi ez az egész? - értetlenkedtem.
- Sugáék elmentek a bevetésre és mi csak nagyon aggódunk értük, hogy minden rendben legyen velük. És érted is aggódunk, nehogy valami történjen veled is, míg nem változol át. Ezért kicsit túl pörgött hisz tudod milyen kis aggódó. - mosolyog rám kedvesen.
- Hm, hát jó, így már értem. De nem kell félteni, nem lesz bajom, kivételesen nem fogom beleütni az orrom. - megerősítés képen bólogattam párat.
- Helyes, nagyon helyes, a pici nózidnak nem eshet baja. - kezdte el nyomkodni az orrom J-Hope.
- De ha nem bánjátok, én inkább most kimennék kicsit a levegőre. Itt eléggé meleg van. – kezdtem el legyezni magam.
- Rendben, de légy óvatos jó?
- Értettem Jin Hyung. – küldtem nekik egy nyugodt mosolyt aztán kiindultam volna ha Hopi nem kezd el megint ölelgetni.
Miután nagy nehezen levakartam magamról Hyungot, úgy döntöttem a kertben kezdem a levegőzést. Megfullasztott ez a nagyon nagy aggódás, a végén még én is elkezdek félni, amit nagyon nem szerettem volna. Persze értékelem én ezt, csak mindig túlzásba viszik. Mindenesetre most jó itt kint a levegőn. Kicsit tudok gondolkozni, nézelődni. Hirtelen azonban beborult az ég és feltámadt a szél. Nem esett az eső, viszont ezek a jelek arra utaltak, hogy nem soká fog, mindenesetre nagy vihar közeledett. Már dörögni és villámlani is elkezdett, ezért gyors léptekkel elindultam a palota felé ám ekkor a semmiből egy hatalmas golyószerű valami villámcsapásként zuhant le mellettem, amitől én is a földre kerültem és elájultam. Onnan tudom, mert mikor kezdtem nyitogatni a szemem, egy lány aggódó tekintetét láttam magam előtt.
- Kook, ne haragudj, nem pont melletted akartam földet érni. De eléggé nehéz volt irányítanom, túl gyorsan estem. - na első kérdés: ki ez a lány, második kérdés: honnan tudja a nevemet és a harmadik: hogy mi van?
- Öhm semmi baj, csak kicsit meglepődtem a hirtelen ért csapástól és hoppá. - ültem fel és próbáltam felfogni a dolgokat, amikor megláttam a lány szárnyait.
- Várj, segítek. - nyúlt kezemért mosolyogva.
- Nahát, te egy földre szállt angyal vagy.
- Hihi, hát igen Joen vagyok. - mutatkozott be kedvesen. - Én vagyok a te lelki társad ezért tudom a nevedet is. És azért jöttem, mert elérkezettnek láttam az időt, hogy végre te is átváltozz. Csak válaszolva a kérdéseidre. - vigyorog.
Ja ahaaa, mindent értek, tök logikus. Várjunk azt hogy értette, hogy válaszolva minden kérdésemre.
- Ez az egyik képességem, olvasok mások gondolataiban. - mondja, csak úgy mellékesen, mintha nem lenne nagydolog.
- Ah szuper, akkor nem gondolkodok melletted.
- Lehet jobb lesz egyébként, míg ájultan feküdtél átváltoztattalak. A képességeid bármikor tudod használni, erős gyógyító erőd van. A szárnyaidat viszont csak akkor tudod használni, ha valami szép emlékre gondolsz. Ne aggódj, hamar belejössz majd a repülésbe is. - kacsint rám, amitől én teljesen elvörösödtem.
- É-értem. - kezdtem el habogni, mert még is csak sok ez így egyszerre.
- Ne haragudj, hogy ezt most mind így rád zúdítom, de segítened kell. Morella nagyon lassan gyógyul és szükség van a te erődre is, szegény Kim nem bírja egyedül, már kezd gyengülni ő is.
- De ezt nem értem, ebben a birodalomban csak egy gyógyító lény vagy? – kérdezem pislogva.
- Jelen pillanatban igen. Ugyanis a gonoszoknál van a legtöbb lény és ezért vagyunk mi most ilyen kevesen. Gyógyító tündérünk is sok volt, de sajnos őket elkapta a sötétség így most csak Kim van.
- Te nem tudsz gyógyítani?
- Már nem tudok. Sajnos történt egy kisebb balesetem, ami miatt elvesztettem ezt az erőmet. Ezért tudsz csak te segíteni ebben a helyzetben.
- Rendben értettem, akkor vezess oda, kérlek.
Miután Joennel megérkeztünk Kimhez a völgybe, szomorúan láttam mennyi sérült vár a gyógyulásra. A csata nagyon durva lehetett, valószínűleg fel sem tudnám fogni. De ez a látvány azért eléggé lesokkolt. Mikor megláttam Rapmon nővérét, a szívem szorult össze. El sem tudom képzelni, mit érezhet most az apja és az öccse. Na meg persze az anyjuk is fogságban van valahol, ami plusz aggodalom meg a közelgő támadások. Hihetetlen, hogy ilyen megtörtént. Kíváncsi lennék annak a gonosz vezetőnek a történetére, ami miatt ezt tette Nemesisel.
Kim nagyon hálás volt, amiért idejöttem és segítek neki. Elmagyarázott pár dolgot aztán én is elkezdtem a gyógyítást. Ám eszembe jutott, hogy a két Hyungomat meg egyetlen szó nélkül hagytam ott, ráadásul úgy, hogy tisztában vagyok vele mennyire aggódnak. De annyira elvesztettem a fonalat a sok hirtelen jött esemény között, hogy pont rájuk nem gondoltam. Mindenesetre most nem hagyhatok itt mindent, ezért Joent kértem meg, hogy szóljon a fiúknak.

*                    *                * HARMADIK FÉL SZEMSZÖGE *              *              * 

Miután a lány elért a palotához, azonnal a fiúk keresésére indult majd mikor megtalálta őket a szobájukba azonnal bekopogott. Pár perc múlva SeokJin nyitott ajtót, aki le is döbbent a látványtól, hiszen mindenre számított, csak egy lányra nem. Hoseok azonnal haptákba vágta magát majd betessékelték a lányt és érdeklődve nézték vajon mit kereshet itt. Miután szépen lassan érthetően beszámolt a fiúknak, és megnyugtatta őket Kook jól van, most már tud vigyázni magára, nem kell félteni, Hopiék megnyugodtak és már csak abban reménykedtek, hogy Jiminékkel sem fog történni semmi.


V visszaváltozott rendes emberi alakjába, hiszen most attól nem kellett félni, hogy bárki is észreveszi őket. Így nagy nehezen ki tudta rángatni a fiút a barlangból ám még mindig nem tért teljesen magához.
- Jimin mi van, már térj magadhoz így nem tudunk visszavinni ha még járni is alig tudsz. - kezdett el idegeskedni Suga.
- Rapmon. - fordult oda hirtelen a kómás fiú. - Tudom ki a gonoszok vezetője...

 (Sziasztok ahogy ígértem hoztam is Nemesist. Most egy darabig csak ezt fogom írni, de lehet becsúszik néha egy OS :) Jó olvasást ^^ )

Koncertet meg CSINÁLJÁTOK! Rengeteg ember dolgozik rajta, ne pont egy emberen múljon! Tessék make-elni!
My Music Taste K-pop koncert kampány ---> LINK
Facebook My Music Taste csoport --> LINK (HELPER)
iKON kampány -->LINK
BTS kampány --> LINK
Idolater Magazinok --> LINK
Facebook oldalunk --> LINK ) 

Three sides of life 72. rész: Egy illat

Remegett keze, amint letette. Heesoo testközelből, személyesen. Találkozik a "legendával" kiről már annyit hallott, kit mindenki emleget. Húha, most meg kell felelnie, felnőttként kell viselkednie, nem lehet gyerekes, hogy nem tudja éretten kezelni a helyzetet, de menni fog. Mennie kell, hisz jönnek érte. Várjunk csak.... jönnek? Azt mondta, "beugrunk érted" és amint erre ráeszmélt a kisebb, arca elfehéredett. Úristen! Heesso nem lesz egyedül. Ketten egy ellen. Ez így nem fair!

Nehezen szedte össze magát az elkövetkezendő pár percben míg várt. Félelmetes pillanatok elébe nézett szerinte és már inkább meg is gondolta magát. Nem érdekli Heesoo, tényleg nem kell félnie tőle, kedves ember, de Taenak csak az exe, inkább felhívja és lemondja, mert az mégiscsak kisebb trauma, mint szemtől szembe állni vele és még egy ismeretlennel, ki az ő pártját fogja mindenben. Ám nem, még erre sem volt képes. Akkor milyen véleményen lettek volna róla az idegenek? Ezért csak ült, mélyeket lélegzett és reménykedett, közbejön valami, Heesoo pedig csak azért fogja újra hívni, hogy elmondja, mégsem érnek rá most sokáig. De nem így lett, nem ezért csörgött mobilja újból, hanem azért, hogy ott vannak, menjen le, de vigyen sok cuccot, mert ma este már nem alszik otthon. Így Jungkook gyorsan összepakolt, bár csak kidobálta használt ruháit táskájából, helyüket pedig friss, illatos holmikkal töltötte ki és már rohant is lefelé a lépcsőn, viszont nem azért, mert sietni akart, hanem mert a feszültséget le kellett vezetnie valahogyan.
-Jó-jó estét. - köszönt a sötét alakokra a ház előtt álló autónál.
-Picurka tegezz kérlek. - emelkedett is fel az egyik, ki odasétált hozzá és elvette tőle táskáját - Heesoo vagyok. Még nem találkoztunk személyesen.
-Jungkook. - nyelt nagyon a kisebb. Te jó ég! Heesoo.... Heesoo helyes.
-Gyere! Szállj be. Ma nálam alszol és belekérdezhetsz bármibe.
-Rendben. - dörmögte halkan, ahogy társát követte.
-Szia! Engem nem ismersz, de én Heesoo párja vagyok, Na Jihyo. - mosolygott rá a másik férfi, kinek mogorva arcától először félt, ám mikor felfelé görbültek ajkai Jungkook már nem tudta, mit is kéne éreznie vele kapcsolatban.
-Jó estét! - állt meg vele szemben a kisebb és mélyen meghajolva köszöntötte.
-Te tegezz csak nyugodtan. Nem vagy Heesoo exe. Vagyis... ugye nem?
-N-nem.... én...
-Jihyo, ne basztasd! Hagyjad szegényt így is zavarban van! Inkább szállj be és vigyél haza!
-Hahh, jó! - tette is azt, amit párja parancsolt - Megint nem velem alszol. - kötötte be magát a sofőr, miután mindannyian becsukták a kocsiajtókat.
-Van ilyen. Nem halsz bele.
-De azért bosszant egy cseppet. - indultak el.
-Ne aggódj, majd holnap már térdelek neked. - jelentette ki lazán Heesoo, hogy mit tervez, a kisebb pedig ledöbbent. Nem túl visszafogott ember.
-Hmm.... á, nem. Annyi nem elég.
-Akkor majd még kitalálok valamit. - fordult hátra Jungkookhoz - Picurka!
-Tessék. - felelt azonnal.
-Hívd fel anyukádat, nem alszol itthon ma. Ne aggódjon miattad.
-Ohh ohh, rendben. Tényleg. - kereste elő mobilját és szólt szüleinek, bár nem az igazat mondta el, hanem Taera kente az egészet.
-Nem mondtad el otthon, ugye? - bámult kifelé a szélvédőn Heesoo.
-N-nem.
-Tudnak valamit?
-Nem.
-Ahh..... értem. - hallgatott el pár percre Heesoo, majd folytatta a csevejt párjával.
Jungkook kicsit rosszul érezte magát. Nem tudta, mit gondolhat róla az idősebb, nem számított semmi jóra. Hazudik szüleinek és még csak azt sem tudják, hogy másik két társa igazából ilyen közel is került hozzá az elmúlt pár hét, lassan hónap után. Idegesebb lett emiatt, jobban szorongott a hátsó ülésen, miközben Heesoo és Jihyo barátian csevegtek. Izgult, nagyon félt, mi lesz, hogyan kell majd cselekednie és ezt nem szerette. Ötlete sem volt, milyen helyzetekbe keveredhet, ezért fel sem tudott készülni azokra mi nagyon bosszantotta. Úgy érezte, vakon sétál az oroszlán barlangjába, bár felesleges volt így gondolnia, mert Heesoo tudta jól, mennyire zavarban van a legfiatalabb, ezért óvatosan kezelte. Vitte ő a kisebb cuccait, előre engedte, viccelődött vele, de inkább olyat tett amitől Jungkook még magán is meglepődött. Hozzáért, többször is barátain, hogy menjen arra, vagy emerre, esetleg nyugalom, nem veszélyes a terep, a kisebbnél pedig el is érte ezzel azt, amit tervezett, min az alany ledöbbent. Félt Heesootól, több dolog miatt, de az még is megnyugtatta közelségével pár perc alatt. Talán tényleg egy földre szállt angyalhoz volt szerencséje személyében.
-Na! - nyitott ajtót Heesoo és beljebb is engedte két társát - Ez az én kis lakásom Jungkook. Érezd otthon magad. - követte a két fiút a házigazda, bár Jihyo hamar elszelelt valahova - Mindjárt körbevezetlek, csak a párom előtte elmegy. - pakolta le cuccait - A táskád beviszem a hálóba addig. - nézett a fiatalabbra, ki nem mert mozdulni az ajtóból - Gyere. - nyújtotta kezét, mire lepillantott Kook - Nem szakítalak el a cuccodtól egy percig sem. - mosolygott rá kedvesen, a legkisebb pedig bizonytalanul fogta meg ujjait, mert még nem bízott benne. Igazából nem tudta, mit érezzen.
Heesoo kedvesen vonta magával a hálószobába, majd mikor lepakoltak már kereste is a tulajt párja, így Jungkook magára maradt. Félt bármit is tenni ezért jó gyerek módjára szinte meg sem moccant míg vissza nem ért a házigazda. Csak egy ponton állva nézett körbe, mi, hol van, milyen a környezet.

Végül sikerült kicsit feloldania, bár tényleg csak egy cseppet, mikor Heesoo isteni vacsorát tett le elé és tévét kapcsolva ettek úgy, mintha megint csak Jinnél töltené minden percét.
-Néha nem szeretek híreket nézni. - könyökölt az asztalra fejét megtámasztva a tulaj - Sok a szörnyűség. Kiábrándító. Ti szoktatok híreket nézni?
-Umm.... Jin. Ő szokott. - meredt tányérjába a kisebb és még falatozott.
-Jin az idősebb.
-Igen.
-Akkor megértem. Minket érdekel, mi is történik körülöttünk. Bár Tae meglepő. Őt sosem érdekelte és most sem tűnik olyannak, mint aki bármikor is direktbe hírek után kutatna.
-Mm. - hümmögött csak magában a kisebb. Most nem tudott beszélgetni, pedig pont ezért jött, de nem ment.
-Egyébként mit akartál kérdezni picurka? - fordult felé Heesoo, Jungkook pedig vörös lett.
-Én csak..... - próbált összeszedni gondolatait és bátorságát is, ami felettébb nehezen ment - csak....
-Biztos a babyvel és az álmával kapcsolatos.
-Baby? - pillantott fel félénken.
-Nektek csak Tae.
-Ohh. - nyelt nagyot és Heesoo tekintetét inkább kerülte.
-De mit szeretnél tudni azzal kapcsolatban? Én nem mondom el, mitől van és mi az, ha ő nem mondja. Ez az ő dolga, az ő titka, az ő átka sajnos és ha ő nem akarja, akkor nem fogja több ember megtudni soha.
-Nem. Én csak..... hogy csináltad? - dobta be kérdését.
-Mit?
-Megnyugodott. - turkált már csak tányérjában, de nem evett.
-Jah, hogy ez érdekel! Mondjuk ez érthető. Hát elég nehéz babyt lenyugtatni. Fárasztó és fájdalmas. Iszonyat ereje van és az sem segít, hogy tudja is használni.
-Pontosan üt. - mormogta halkan.
-Igen. Tudom, megütött. - húzta száját Heesoo. Taet is zavarta ez a tette és angyala oldalát is szúrta rendesen. Tényleg túl cuki volt a kisebb, hogy ilyet kiérdemeljen - De nem direkt volt. Nem akart bántani. Csak pánikolt és menekülni akart. Eleinte ilyenek az álmai, de ha figyeltek rá és próbáltok segíteni neki akkor jobb lesz.
-Már nem harcol. - nézett fel újra Kook.
-Igen. Kemény árat fizettünk érte, de egy este alatt sokkal jobban lett és csak miattad. Téged féltett, hogy újra bánt, ezért pedig nem akart úgy visszamenni hozzád, hogy még mindig ilyen durván éli meg minden álmát. És nem is kellett szerencsére.
-De hogy csináltad?
-Szeretettel. Én nagyon szeretem a párodat, ez nem titok, - bárcsak ne mondta volna ezt, akkor most nem állna újra görcsben Jungkook gyomra - de már csak mint barátom. Legjobb barátom. Viszont csak ezzel lehet segíteni rajta, mert ha egy kirohanása után hagyod, hogy elrohanjon, akkor vesztettél. Nem szabad. Ott kell lenni mellette, elkapni, elviselni minden ütést és közben iszonyatosan szeretni. Éreztetni vele, bármi lesz, nem tágítasz mellőle. Olyankor pánikol, fél mindentől, ami csak hozzáér, főleg az emberektől, hisz álmában rettenetes kínokat él át, de rá kell venned, hogy tőled ne féljen. El kell érned, hozzád meneküljön ne az ajtó felé siessen. De ennél többet nem segíthetek. Nem tudom, hogyan sikerülhetne neked, hogy pont neked mit kell tenned, mert ez helyzet függő. Jól kell döntened és akkor lassan minden rendben lesz.
-És ha rájöttem?
-Ha egyszer találsz megoldást, akkor onnantól sima a terep.
-Akkor megvan.
-Tényleg?
-Igen. - bólintott a kisebb.
-És mi az?
-Csók. Mielőtt felébred.
-Ahhh.... ez lényegesen romantikusabb tett, mint amivel én nyugtattam. - kuncogott Heesoo.
-Mert?
-Én töménytelen mennyiségű szexszel kezeltem. Bár akkor azzal is bajai voltak csak azért.
-Bajai?
-Igen. - fordult teljesen Jungkook felé - Mond csak, a babym durva?
-Durva?
-Szex közben. Harap, szorít, üt is, ha olyanja van?
-Nem igazán. Egyszer volt, hogy harapott nagyon - tette nyakára kezét oda, ahol anno foltot hagyott - és az tetszett, de nem szereti. Pedig teljesen máshogy viselkedett akkor. Jobban élvezte. - el sem hitte, hogy a szexről beszélgetnek, de valahogy Heesooval ez olyan könnyen ment.
-Akkor jó. Ha eldurvulna azonnal szólj!
-De mért? Mért baj az, ha szereti?
-Ha eldurvulna akkor rá fogsz jönni, mire is értem. - grimaszolt Heesoo - Az más, mint amit eddig mutatott.
-Umm.... sose fogja elmondani senki.
-Nem. Nem valószínű és addig van minden rendben. Mert ha már muszáj mindent tudnotok, akkor nagy a baj.
-Ő is ezzel jön. Baj, meg veszély. De mért lennék veszélyben és mért lenne baj? Erős vagyok, tudok vigyázni magamra.
-Ááááá Jungkook. - váltott Heesoo modorán - Hidd el, most nem. Ez ellen nem tudsz védekezni. Ha elkap, neked véged.
-Mért gondolja mindenki ezt?
-Mert Tae járt a helyedben, csak őt senki sem figyelmeztette. Hatalmas csapdába esett, de elvakította a szerelem. Bár szerencsére nem végleg. - állt fel Heesoo, hogy elpakol - Az élni akarása végül erősebbnek bizonyult. Íjjj! - ostorozta önmagát saját fejében. Fene a lepcses szájába, hogy mindent kikotyog.
-Élni akarás? Mi történt? - érdekelte Jungkookot a többi tény.
-Semmi-semmi. Felejtsd el, nem fontos.
-De engem érdekel! Te tudsz mindent, mond el nekem! - kérlelte a fiatalabb és ment utána a konyhába.
-Nem. Ez rég volt picurka, már tárgytalan. Így is sokat tudsz, ha pedig kiderül, mennyit is, a babym engem öl meg.
-De ez fontos Heesoo. Én Tae párja vagyok, jogom van tudni.
-Nem-nem. Max ha a házastársa lennél elgondolkodnék rajta, hogy mondasz valamit. De nem. Nem mondok többet és erről is hallgatsz, vagy mindketten hatalmas bajban leszünk!
-Heesooooo!
-Picurka elég! Fiatalabb vagy nálam, jó pár évvel, ne merj engem zaklatni. - dorgálta le, mire Jungkook újra félni kezdett. Azt hitte az idősebb kedves, de erre a kirohanásra nem számított cseppet sem - Menjél inkább fürdeni.
-Ok. - fogadott szót. Nem mert többé ellent mondani Heesoonak.

-Hahh! - lépett be a hálóba a házigazda derekán egy apró törülközővel, miután ő is elmerült pár percre a habokban - Imádom ezt. Felfrissít és kellemes. Meg tiszta is leszek, illatos és üde. - nyújtózott, majd szekrénye elé állva nézett ruha utána, Jungkook pedig csak ekkor merte megbámulni.
Mikor szeme sarkából meglátta, hogy meztelenül jelent meg, a törülközőtől eltekintve, fel sem mert nézni mobiljáról. Ám amint másfelé fordult, neki pedig hátát mutatta, a kíváncsiság nyert. Heesoo gyönyörű testére tévedt pillantása és állát leejtette a fiatalabb. Remek alakja volt alapból, de erre még rá is dolgozott, így izmai még jobban kiemelték különleges vonásait. Új célt tűzött ki ezzel magának a legkisebb. Olyan testet akart, mint Heesooé. Formásat, erőset, szexit, mely után minden ember megfordul, de leginkább Tae. Bár valamit kihagyott volna az összképből Kook, amit sajnos látott és tudta róla azonnal, mitől van. Lila folt, nem is egy, hanem rengeteg, végig testén mindenhol nyilván azokon a pontokon, ahol Tae elérte.
-Remélem nem okoz gondolt, - dobta le törülközőjét Heesoo és Jungkook inkább újra mobiljára meredt - hogy egy ágyban kell aludnunk. - öltözködött - De nem akarom, hogy a kanapén aludj, meg én sem akarok.
-Jó lesz így. - nyelt nagyot a kisebb. Heesoo elég laza volt, talán túlságosan is.
-Szuper. - csukta be szekrénye ajtajait - Figyelj csak!
-Igen? - pillantott fel rá elpirult arccal a kisebb.
-Azt mondtad csókkal orvosolod a babym bajait. - mászott be mellé az idősebb.
-Igen.
-De neked ők az elsők, ugye?
-Igen.
-Akkor van egy javaslatom. Kicsit rosszul érzem magam, amiért elhintettem egy morzsát, de nem mondhatok többet, ezért gondoltam kiengesztellek valahogyan. Beszéltem Jihyoval és nem rajong az ötletért, mondhatni kifejezetten ellenzi, - húzta száját Heesoo - más is ezt tenné épp ésszel, de én nagyon szeretem a párom, szóval biztos nem hagyom el. - tágultak a másik mondandója alatt Kook szemei. Mit akar? - Ezért szívesen megtanítanálak jól csókolni.
-Csók? - pislogott hatalmasakat a kisebb - Nem csalok meg senkit.
-Nem is kell. Van párod.... több is - javította ki önmagát - és nekem is. Csupán tanítanék neked valamit, amivel a babyt leveheted lábáról. De ha látom rajtad, hogy belém szeretnél, akkor megyek a kanapéra.
-De Tae és Jin. Nem.... nem akarom.
-Rendben. Nem erőszak, csak ajánlat volt. - takarózott be Heesoo - Szükséged van valamire?
-Nem, köszönöm. - tette le mobilját Kook.
-Szólj, ha van valami.
-Oké.
-Jó éjszakát!
-Jó éjt! - bújt párnájába és ismerős illat csapta meg orrocskáját.
Olyan volt, mintha Taet érezte volna maga mellett ami megnyugtatta kicsit, bár azt hitte, csak képzelődik, mert hiányzik neki a másik. De örült neki, hiszen így azt az érzetet keltette, ott van mellette, még ha nem is ölelgeti ahogy szokta, nem is hallja lélegzetét, tapasztalja melegségét bőrén, de valahol ott fekszik közvetlen mellette, ez pedig megkönnyebbült sóhajt csalt ki belőle.
-Nem cseréltem le.
-Hm?
-Az Tae cucca. Nem volt időm mikor reggel elmentünk, este meg már tudtam, hogy akarsz valamit és nálad nem lehetünk, így nem cseréltem le. Úgy dadogtál a telefonban, izgultál miattam, hogy meghagytam. Tudtam, hogy ennek örülni fogsz. Az ő illata és egy illat sokszor sokkal nagyobb hatást ér el, mint bármilyen tett. Ezt tapasztalatból mondom, mert Jihyo sokat van távol. Ezért volt morcos, hogy megint nem vele alszok. - fordult Kook felé - És mikor nincs itt és nem is látom, akkor előveszem a plüsst, amit mindig odaadok neki, hogy ölelgesse azt is, ha alszik. Annak olyan illata van, mint neki. Megnyugtat. Jól esik azzal aludni mert olyan, mintha itt lenne. Mondjuk olyankor még pluszba zaklatom telefonnal is aztán reggel már azzal kelt, hogy felhív. Akkor a hangja is sokat segít. De az illata.... az illata az amitől vele álmodok. Ezért meghagytam neked. Álmodj szerelmeddel, de ne olyanokat, amilyeneket mostanában ő szokott. Fáj már az oldalam és így is mérges Jihyo. - sóhajtott nagyot.
-Umm..... köszönöm. - bújt a párnába Jungkook a tudattal, nem képzelődik, ez valóban párja illata.
-Szívesen. Szép álmokat vele.
-Neked pedig Jihyoval.
-Az tuti meglesz. - fordult hátára.
-Sajnálom, amiért így szétszedtünk benneteket. - szégyellte kicsit magát.
-Semmi baj. Nem számít ennyi. - simogatta meg félkézzel a fiatalabbat - De most már csendet. Fárasztó munkanapom volt.
-Bocsánat. - ölelgette a párnát Jungkook és mélyeket sóhajtva lassan elaludt.

(Folytatjuk :D Heesoo umm... nom nom nom :3 Tényleg én is nagyon megszerettem. De... remélem érzitek, hogy lesz még itt nagyon sok minden, hiába ilyen nyugodt most a helyzet, hamarosan megváltozik ez. :3
Facebook oldalunk --> LINK )