Suga & V Yaoi OneShot

A két kisfőnök

V pov

Ma helyeztek át a különleges bűnügyisekhez. Végre nem csak a papírmunkával kell törődnöm, hanem mehetek terepre elfogni a rosszfiúkat. Nem akarok dicsekedni, de azért mégis, hiszen ez azért eléggé nagydolog a rendőrök számára. Valószínűleg ezért is kerültem magasabb szintre hamarabb, mint a társaim. A múlt hónapban megnyertem a megyei lövész versenyt. Illetve a legjobb eredményt értem el a kimeneti vizsgán is. Már alapból ide kellett volna kerülnöm, de hát a szabályokat be kell tartani. Végre felvehettem a hivatalos bűnügyi rendőri egyenruhát és be kell hogy valljam, elég jól néztem ki benne, már csak abból is ítélve, ahogyan a lányok visszafordultak utánam. Munkába menet pont elcsíptem, ahogy az egyik társam leterít egy rablót. Nagyon dinamikusan és profin terítette le a földre, tényleg nagyon menő volt. Remélem én is hasonló képpen fogok majd kinézni akció közben. Ahogy beléptem az épületbe valami jóleső érzés fogott el, de nem tudnám pontosan leírni. Igaz ugyan, hogy konkrétan ugyanaz az épület, mint amiben a kinevezésem előtt dolgoztam, de mégis, most más volt. Büszkén mentem fel az emeletre megkeresni az új helyemet. Hatalmas vigyorral köszöntem mindenkinek, jó mélyen meghajolva, kifejezve a tiszteletemet irántuk, hiszen konkrétan én voltam a legfiatalabb nyomozó. Azonnal berendezkedtem kis helyemen és nem kellett sok idő, de már az első munkanapomon hivatott a főnök. A többiek érdekesen néztek rám, hiszen ha személyesen kell vele valakinek találkoznia, az mindig rosszat jelentett. Bár tudnám mit csinálhattam. Mindenesetre nem akartam megváratni, így gyorsan elmentem az irodájába. Nagy meglepetésemre hatalmas vigyorral köszöntött és elmondta, miért is hivatott. Mikor aztán az egész épület tudomást szerzett róla, hogy én, mint zöldfülű meg is kaptam életem első komoly megbízását, igen csak ette őket a sárga irigység. Természetesen nem egyedül, ha nem egy rendes csapatban, amitől még jobban lázba jöttem. Úgy volt vele a főnők, hogyha már ilyen eredményeim vannak, lássuk, milyen jól teljesítek élesben is. Nem is kell mondanom mennyire boldog voltam emiatt. Azonnal hozzá is láttam a feladatomhoz, először is kicsit utána néztem az adatoknak.

SUGA POV

Már régen együtt dolgozunk Monsterrel, ő, mint főnök, én meg mint  a legjobb barátjaként a kisfőnök vagyok. Ő a zseni, mindent irányit, a szállítmányt, hogy miből mennyi kell, hova menjen, merről jöjjön a lehető legbiztonságosabb helyekre irányítja, ahol nem kaphatnak el minket a rendőrök még véletlenül se. Már külön helyeink is vannak, ahol csak mi árulhatunk és üzletelhetünk. Minden kisebb maffia csoport tudja, hogy mi vagyunk A FŐ MAFFIA. Általában én szoktam felügyelni a csapatot, hogy minden rendben van-e, illetve a helyszínekre is én szoktam kimenni ha gáz van, mert tőlem tartanak. Hát igen, az első benyomás mindig fontos. Mostanában nem történt semmi érdekes, totál simán zajlott minden. Így volt egy kis időnk Monsterrel beszélgetni, meg ilyen pasis estét tartani, mint két jó barát. Ennek hatására még jobban összemelegedtünk, vagyis még jobban összekovácsolódtunk, aminek mindketten nagyon örültünk. Mindig is számíthattunk egymásra, jóban, rosszban együtt voltunk, így nem csoda, ha ennyire ragaszkodunk egymáshoz. A csapat mindig azzal heccel minket, hogy tuti járunk és a főnök szerelmesen néz rám. Meg persze a kedvenc szavunk a SWAG és ugye abba is belelátták ezt a dolgot, előszeretettel parodizálnak ki minket ilyenkor. Ma mikor megérkeztem a munkahelyre, leültem a kényelmes kis fotelembe és elkezdtem lassan kortyolgatni a kávémat, hogy felébredjek ugyan is ma is egy lazanapra számítottam, ami az elmúlt hetekben is volt.  Aha, totál elszóltam magam. Mert amikor belépett Monster azonnal rácáfolt gondolataimra.
- Na, ez is egy laza nap lesz igaz? – kérdeztem barátom két korty között.
- Hát azt nem mondanám, ugyanis feltűnt egy kisebb maffia banda. Ráadásul feltételezhető, hogy nem idevalósiak, vagyis nincsenek tisztában a területekkel.
 - Tehát mégis csak lesz ma munkánk. Küldök ki pár embert a területeinkre, hogyha esetleg ott balhéznának, vagy kereskednének, akkor tudjunk intézkedni.
 - Ez egy jó ötlet, addig megnézem mi van a fegyverekkel és a drogokkal. - mondta barátom és már bele is mélyedt a munkába.
Nem akartam tovább zavarni, inkább én is elmentem teljesíteni a feladatomat. Nem telt bele egy óra sem, Monster kiadta a parancsot, hogy egy kisebb bandával menjek a kikötő melletti elhagyatott iparházhoz, ugyanis el akarják foglalni és kisajátítani maguknak a területet. Amint odaértünk láttuk ahogy épp a mi ügyfelünkkel dumálnak és át akarják állítani magukhoz. Ezt semmi képpen sem hagyhatom, ezért odamentem és kioktattam őket, hogy tudják már hol a helyük. Tényleg nem idevalósiak voltak, hiszen azonnal orrba akart ütni, csakhogy én elhajoltam előle. Látszott rajtuk, hogy itt a beszéddel nem sokra lehet menni velük, ráadásul nagyon zavaros volt az összesnek a tekintete. Biztos vagyok benne hogy a mi drogjaink hatása alatt állnak, erre mutatott az összes tünet. Nagyon durva cucc, nem kispályás mellékhatásokkal, jobb lesz vigyázni ezekkel. Hirtelen mind az öten megindultak felém, ütésre készen állva, ám egyik csapattagomnak elszállt az agya és egyedül rohanta le őket eléggé sikeresen. De ettől csak még idegesebbek lettek, és egy hatalmas kést húzott egyikük elő és a hasához szorította. Azonnal ledermedt mindenki, senki sem mert megmukkanni, mert tudtuk elég egy hirtelen mozzanat, hang és a csapattársamnak annyi.


HARMADIKFÉL SZEMSZÖGE

V miután jobban megvizsgálta az ügyet, sikeresen kiderítette, hogy a banda mikor és hol fog lenni. Az órájára rápillantva rájött, hogy ideje indulnia és lecsapni a maffiacsapatra.  Bebiztosította magát, szólt egy közelben járőröző csapatnak, hogyha akció van, akkor tudjon nekik riasztani. Mikor odaértek a régi raktártelepre, kiabálásokat hallott így arra a logikus következtetésre jutott, hogy egy kicsit elkéstek. Ketté váltak és körbevették az épületet. Mikor V nesztelenül beosont hátul, látta, ahogy két banda egymással szemben van és az egyik egy kést fog a másikra. Azonnal felemelte a pisztolyát és a veszélyes fickóra célzott. Ezalatt Suga látta rendőr V – t, így megnyugodott, hogy sikeresen elkapják azokat a férgeket, ők meg sikeresen el tudnak futni és még a helyük is megmarad. Ám Tae teljesen elfelejtette kikapcsolni a telefonján az alkalmazásait, így megszólalt a napi testmozgásra emlékeztető app-ja. " Testmozgásra fel kis barátom és egy két há négy gyerünk, ne lazsálj!" Erre az őrültférfi támadásba lendült és vagy háromszor hasba szúrta Suga bandatagját. V amilyen gyorsan csak tudta kikapcsolta, majd az őrüt ember kezébe lőtt, hogy ne okozzon több sérülést és a hozzá tartozó embereknek a lábába egy- egy golyót, hogy még véletlenül, de tudjanak elmenekülni. Addigra a többi rendőr is akcióba kezdett. Suga pedig idegesen nézte a rendőr miatt megsérült csapattársát. Majd meghallották a rendőrautók szirénáit. V tudta, hogy ő cseszte el és miatta sérült meg egy ember, így Sugáékat hagyta futni, biztos volt benne, hogy még fognak találkozni. Mikor visszatértek az épületbe mindenki ünnepelte az újoncot, hiszen az első megbízását nemhogy aznap, de sikeresen is teljesítette. Ezért kitüntették és egy saját csapatot is fog majd kapni a jövőben. Kapott egy nap pihenőt, hiszen minden ügy után jár egy. Természetesen a kis malőr miatt jól megdorgálták később, de mivel nem befolyásolta az ügyet így ezt most elnézték neki. Eközben Sugáék besiettek a kórházba, ahol Jin, a maffia saját bejáratú orvosa már várta őket. Útközben betelefonáltak neki, hogy nemsokára érkeznek. Hiszen a maffiának mindenhol van keze, vagyis befolyása, a kórház nem akadály. Suga csapattársát olyan exclusive szobába helyezték el, mint amiben a politikusok is szoktak lenni. Minden luxuscikkel fel volt szerelve az a szoba és természetesen az orvosok is körülugrálták a beteget. Már mindenki visszament a főhadiszállásra, ám Suga nem tágított a beteg mellől. Felelősnek érezte magát sérülése miatt, meg aggódott is állapotáért nagyon. Addig maradt ott, míg Rapmon fel nem hívta, hogy menjen vissza és jelentsen neki mi is történt pontosan.
- Végre megérkeztél. Tudom, hogy nagyon aggódsz, de nem maradhatsz vele egész este, neked is kell pihenned, tudod jól.
- Persze, csak kurvára idegesít, hogy nem tudtam rendesen elintézni a dolgot.
- Ha már itt tartunk, mi is történt pontosan? Mi van azzal a rendőrrel, aki hirtelen odakeveredett?
- Jaaaaah hát ez egy kurva vicces sztori, szóval éppen próbáltunk nyugodtak maradni, hogy az a gyökér ne szúrjon le senkit, amikor az a zsaruka mindent szétbaszott, mert megszólalt a mobilja.  De most komolyan melyik idióta nem némítja le a telóját akció közben ha???!!! - olyan idegesen mászkált Suga fel alá és már olyan ingerült volt, hogy Rapmon attól félt bármelyik pillanatban széttör valami drága kütyüt.
- Nyugodj le egy kicsit. Nem lesz baja a csapattársunknak és ismered Jint, ő profi. Kicsit higgadj le. - majd szorosan megölelte barátját.
- Igaz is, holnap első dolgom az lesz, hogy felkeresem azt a barmot és jól megmondom neki a magamét. - mondta már sokkal higgadtabban visszaölelve a főnököt.
Tisztában voltak vele, ha ezt bárki látta volna, akkor kicsit megingott volna bennük az a bizonyos kiborg titulus miszerint annyira könyörtelenek, hogy érzelmeik sincsenek. Nos, ez természetesen nem így van, de hát inkább higgyék ezt a főmuftikról. Másnap, ahogy mondta Suga, ráállította egyik emberét, hogy minél hamarabb találja meg azt a balfék rendőrt. A nevére továbbra sem volt kíváncsi, hiszen nem tervezte a későbbiekben, hogy megint találkozzanak. Így miután megkapta a címet el is ment V- hez. Nem csengetett egyszerűen csak betört a házba. V ijedten rezzent össze a nagy hangtól majd mikor meglátta ki volt az, aki a zajt csapta teljesen lefehéredett.
- Te meg mit keresel itt és honnan tudod hol lakom? - kerekedtek ki szemei.
- Tudod, én vagyok a maffia kisfőnöke. Sok mindent megtehetek, és sok helyre elér a kezem. - villantott egy félmosolyt.
- Figyelj a múltkori miatt...
- Ja igen, pont ezért jöttem. Csakhogy tudd, nem fogom még egyszer hagyni, hogy elbassz mindent és korházba juttasd az egyik tagot. Figyelmeztetlek, nekem itt nagy befolyásom van... ne akard megtudni. Ne kerülj az utunkba. - fenyegette meg V-t.
- Már nem azért, de én csak a munkámat végeztem, teljesen ura voltam a helyzetnek. Ráadásul ne kend rám a dolgot, mert ha nem szólalt volna meg a telefonom, akkor is megszúrta volna. Nem rajtam múlt a dolog. Egyébként megköszönhetnéd, akár titeket is elkaphattalak volna. - vágott vissza.
- Oh, hálásan köszönöm. De mit sem változtat azon, amit valójában tettél. Szóval húzd meg magad, mert nagyon rossz vége lesz. - ezután kiviharzott a házból, otthagyva a ledöbbent V-t.
Tae lerogyott a kanapéra és kisebb panaszkodás, háborgás után rá kellett döbbennie, hogy igaza volt Sugának. Az ő hibájából sérült meg egy ember. Ezt a lelkiismerete sem hagyhatta annyiban. Nem engedte a lelke sem. Ezért elhatározta, hogy este mindenképp bemegy meglátogatni a sérültet, és személyesen bocsánatot kérni tőle. Csak azt nem tudta, hogy még is hogyan fogja megtalálni a szobáját. Aztán eszébe jutott, hogy valószínűleg valami VIP-es szobában lehet, ha már ennyi helyre elér a keze. Eközben Suga mielőtt visszament volna Rapmonhoz mindenképp be akart menni csapattársához megnézni minden rendben van-e vele, és biztosítani az orvost is, hogy este még visszajön. Így is tett. Igaz hullafáradt volt a munkától, mert már teljesen elszokott attól, hogy mindig intézkedjen. Ennek ellenére bement meglátogatni csapattársát, akiért annyira aggódott. Lassan komótosan leült az ágya melletti kis székbe, és hallgatta, ahogy a beteg szabályosan veszi a levegőt, mivel pár napig még tuti nem fog magához térni. Ám Sugát nem igazán zavarta ez a csend. Örült, hogy lassan de biztosan épülget fel, hiszen nagyszerűdoktoruk van, és nem hátrány, ha az embernek van némi hatalma ebben a világban. A monoton órakattogást és csendet  megszakította V, aki akkor lépett be a kórterembe egy halk kopogás után. Hatalmas megdöbbenés fogadta. Suga, nem tudta mire vélni hiszen nem gondolta volna, hogy a fenyegetése után még lesz mersze idejönni. Mindenesetre nem küldte el megint, kíváncsi volt miért jött.
- Khm. - köszörülte meg a torkát V idegességében, aztán az ágy mellett ülő fiúhoz kezdett el beszélni mivel a beteg még nem ébredt fel. - Csak azért jöttem, mert szeretnék bocsánatot kérni, mert miattam sérült meg. Ez volt az első akcióm és...
- Rendben elfogadom. Szerencsére nem súlyos az állapota semmilyen fő szervét nem érte a szúrás szerencsére.
- Ezt igazán jó hallani. Nagyon örülök. – mosolyodott el halványan.
Majd megjelent Jin doktor egy fájdalomcsillapítóval, amit az infúzióba fecskendezett. Az orvos figyelmeztette őket, hogy nemsoká haza kell menniük. Ám V és Suga ennek ellenére még nem mentek haza. Helyette ott maradtak és kicsit beszélgettek.
- Mondd csak, miért vagy itt? Nem a maffiánál kellene lenned? - kérdezte V értetlenül, hiszen nem számított rá, hogy bárki is itt lenne a beteggel.
- Tudod. Bandatag. Méghozzá az én bandám tagja. Tehát, ha valami történik velük, azért én vagyok a felelős. - válaszolt Suga természetes hangsúllyal.
- Azt hittem a maffiába könyörtelenek az emberek és magasról leszarják egymást, mert csak az áru érdekli őket.
- Hát, bazdmeg, azért mi is emberek vagyunk. Nekünk is vannak ám érzéseink és tudod, valakinek nem volt választása azért van most itt velünk.
- Tehát akkor azért vagy itt, mert aggódsz miatta? - kezdett el pimaszan mosolyogni V, mert kezdett rájönni valamire, amit mindenképp meg fog osztani a kisfőnökkel.
- Persze, hogy aggódok, hiszen felelős vagyok én is mindenkire a bandában.
- Nahát, nem is vagy olyan gonosz, mint képzeltem. Igazából nagyon kedves vagy.
- BAZDMEG kurvára fáradt vagyok, túl sokat dumáltam, mi a faszt vallatsz itt, húzzál ki innen. Nem akarok megint találkozni veled. - küldte ki paraszt módon.
V megértette, ezért inkább hazament.  Útközben komolyan elgondolkodott a kisfőnökön, hiszen nagyon el volt tévedve vele kapcsolatban. Ő más, mint a többi, hiszen egy olyan maffiáról sem hallott még, akik törődnek egymással. Ő tényleg nagyon odafigyel a bandájára. Ahhoz képest rendes fickónak tűnik. Mikor hazaért, beborult az ágyába és elalvás előtt eszébe jutott Suga cuki álmos hangja és az a pici szeme, ami bármelyik pillanatban lecsukódhatott volna. V megijedt, mert hirtelen melegség árasztotta el, ahogy rágondolt. Nem tudta mire vélni, hiszen semmit nem gondolhat, érezhet az ellensége iránt.

Egy hónap múlva a kis rendőrzseninek lett egy kisebb csapata. J-Hope, Jimin, és Jungkook. Tökéletesen kiképezték őket, így V-nek csak parancsokat kellett osztogatnia és már intézkedtek is. Eddig sikeresen teljesítették a feladatokat, nagyon jó kis csapatot alkottak. Mindenki büszke volt a kis csapatra, hiszen nem csak eredményesen és gyorsan dolgoztak, de még jó barátok is lettek. Sugáék pedig ugyanúgy melóztak, precízen, mint eddig, ám Monsterrel kicsit megromlott a kapcsolatuk, ami kihatott a bandára is. Mindenki ingerült volt, így hamarabb keveredtek verekedésbe. Ám a mai nap folyamán egy új ügyfelükkel fognak tárgyalni, mégpedig egy klubban. Szokatlan hely volt ez számukra, mert általában kerültek minden zajos helyet. De az ügyfél az ügyfél. Mindenki indulásra készen állt, megbeszélték a tervet, a tudnivalókat, mindent. Suga elindult a kis bandával a klubba, míg Monster folyamatosan figyelte az eseményeket a különleges felszerelésével. Mikor sikeresen bejutottak a szórakozóhelyre, gyorsan felmérték nagyjából a területet. Jól is tették, ugyanis Suga meglátta V-t a bárpultnál három fiú társaságában.
- Remek, itt vannak a rendőrök. Bár nincsenek szolgálatban, ahogy látom, de jobb lesz, ha minél simábban fog menni a dolog. - szólt bele a kis adóvevőbe leadni a drótot Monsternek.

SUGA POV

Basszus, miért pont ebbe a klubba kellett jönnie? Ezt nem hiszem el, most jobban aggódok. Nagyon ajánlom, hogy tényleg minden simán menjen, különben eskü, nem állok jót magamért. Felmentünk az emeletre a VIP részhez és akcióra készülődtünk.
- Hozták az anyagot? - kérdezte a megrendelő flegmán.
- Persze, mi mindig álljuk a szavunkat. Maga is a pénzt?
- Előbb az árut.
- Nem! Egyszerre adjuk oda egymásnak a dolgokat. - mondta komolyan Suga, ellentmondást nem tűrő hangon.
Nem hiába engem választott Monster, hiszen tudok hatni az emberekre és már vannak bevált módszereim is. Mindketten egyszerre nyúltunk a cserélendő dolgokért, ám a pasas egyik talpnyalója hirtelen kivette a kezemből az árut és az összes kis senkiházi pisztolyt fogott ránk. Ez szuper, szóval eszük ágába nem volt üzletelni velünk.
- Monster, baj van.
- Intézkedem, próbáljátok meg megfékezni a balhét amennyire tudjátok.
Hah kössz drága barátom, ez igazán rázós menet lesz akkor.
- Ide figyeljen, nem ebben állapodtunk meg. Adja ide a pénzt!
- Na, mi van, csak nem fenyegetni próbálsz?
- Itt egyedül maga fog ránk fegyvert.
- Nem csak dísznek van a kezükben, használni is tudják ám.
Majd a levegőbe lőttek, amitől odalent elhallgatott a zene. Bassza meg, ettől tartottam legalább hangtompítót használnának ezek az idióták. Remélem, a kis rendőr barátaink nem kezdenek el akciózni pluszba, mert tényleg csak az hiányozna már. Az öltönyös férfiak nem akarták lerakni a kurva fegyvert, még közelítettek is felénk. Itt volt az ideje, hogy mi is megmutassuk a magunkét. Ahogy sejtettem, kicsit sem ijedtek meg tőle. Mit is vártam, de komolyan. Mindenesetre már rég ott szemeztünk egymással mikor az egyik rálőtt a társamra. Szerencsére csak súrolta a golyó és nem esett nagy baja, de bennem elpattant valami, amitől előkaptam a fegyveremet és rálőttem arra a rohadékra. Nem érdekelt semmi, Monster úgyis elsimít majd mindent, ahogy szokott. Innentől kezdve megindult a lövöldözés. Lerohantunk a tánctérre ahol természetesen már mindenki a földön feküdt, ahogy megláttak minket. Csak az az idióta rendőr akart ott menőzni, és próbált volna leállítani minket ám rosszul sült el. Eltalálták, amitől azonnal összeesett, én meg vérszemet kaptam és elkezdtem lövöldözni őket. Mindegyiket megsebesítettem elég rendesen. Szerencse, hogy ott voltak a sebesült fiú társai, így elkapták azokat a mocskokat. Biztosítottam őket, hogy majd én hívom a mentőt, hiszen a legjobb ellátást érdemli. Addig a bandámat visszaküldtem Monsterhez, hogy üzenjék, meg hogy a kórházban leszek. Öt perc alatt beértünk a sürgősségire, ahol Dr. Kim már várt minket, hiszen útközben felhívtam, hogy érkezek egy nagyon fontos személlyel, ezért álljon készenlétben.
- Hogyan történt az eset?
- Lövöldözés ütött ki a klubban és eltalálta az egyik golyó.
- Úgy látom a combhajlatban találta el azonnal a műtőbe kell szállítanunk, hogy ki tudjuk venni. Szerencsére nem ért artériát. Mi a neve?
- A neve.... fogalmam sincs. - ráztam meg a fejem.
- Jó, majd ha magához tér, kiderítjük...- azzal betolták a műtőbe.
Most esett le. Fogalmam sincs ki is ő valójában. Még a nevét sem tudom, de mégis aggódom érte. Ráadásul egy rendőr tehát tuti, ha jobban lesz, beköp a főnökénél, minket lecsukat, az én főnököm meg agyonüt, és agyonszid az " Én megmondtam."-jával. Mindenesetre nem tehetek most mást, csak várni, hogy végezzenek a műtéttel. Két óra múlva sikeresen kihozták a műtőből. Bevitték abba a luxus kórterembe ahol a csapattársam is feküdt majd leültem az ágya mellé. Még az altató hatása alatt volt, szóval még nem tudtunk kommunikálni. Teljesen belefeledkeztem a gondolataimba és az aggodalmamba, amikor halottam, ahogy lassan nyílik az ajtó.
- Monster, te mit keresel itt? Sose jössz be a kórházba. - néztem furcsán barátomra, aki mellém húzott egy széket és leült.
- Minden okés vele? - kérdezte az alvó beteget vizsgálgatva.
- Ja, szerencsére nem talált olyan szervet, ideget a golyó, csak a lábát.
- Értem... Nagyon aggódsz érte? - nézett a szemembe kicsit szomorkás tekintettel.
- Hát eléggé. Nagyon megijedtem, mikor megláttam a klubban. Tudtam, hogy baj lesz és meg akartam menteni, de nem sikerült. - csuklott el a hangom kicsit.
- Most úgyis az altató hatása alatt van, szóval válaszolhatsz őszintén. Neked tetszik ez a kis rendőr? - totál ledöbbentem a kérdésén, köpni-nyelni nem tudtam hirtelen.
- Mégis hogy jön ez ide? Meg egyáltalán honnan veszed ezt? - válaszoltam kicsit ingerültebben.
- Suga... A vak is látja, hogy bejön neked. Ha van egy szabad percünk, rögtön róla kezdesz beszélni, hogy mennyire rossz volt vele kiabálni, meg biztos jó fej, meg mit tudom én, már ott tartok, hogy ha el is kezdesz róla beszélni kikapcsolom az agyam. De ami dühítőbb, hogy a nevét sem tudod. - kiabálta egyre nagyobb hangerővel.
- Most mi a faszt ordibálsz egy kórházban? Ráadásul a beteg mellett, aki épp aludna! - akadtam ki totálisan.
- Hát nem veszed, észre mennyire fáj ez nekem? Jobban törődsz egy rendőrrel, akiről semmit nem tudsz, mint az állítólagos legjobb barátoddal. - na, itt kezdett leesni valami.
- M-már miért fájna? Hiszen mindig mindent megosztunk egymással és én mindig kérdezlek, hogyan érzed magad, de mostanában sose válaszolsz, csak rántasz egyet a válladon. - halkultam el és oszlott is el azonnal a mérgem, ahogy megláttam legördülni egy könnycseppet az arcán. - Monster.... Te szerelmes vagy belém? - nyögtem ki gombóccal a torkomban.
- Így pár év után csak leesik neked. Szerelemben sose voltál valami eszes. - mosolyodott el fájdalmasan.
Ah, mindent értek, a legjobb és egyetlen barátom másképpen gondol rám. Ez nagyon jó, majd szétvet az ideg. Most mégis mi a francot mondjak neki? Nem mehet emiatt tönkre semmi. Ahj Monster te idióta! Egyszerre két dologgal is nekem támad itt, aminek nem is voltam a tudatába, de le...
- Suga figyelsz?
- Cajj várjál, most éppen dilemmázok itt miattad. Mindjárt megbeszélem magamban, amit kell és utána figyelek. Adj öt percet!
Szóval, de lehet, igaza van. Hisz ha jobban belegondolok, tényleg mindig róla beszéltem és ez az aggódás sem normális. Hisz tényleg semmi közöm hozzá. Mindenesetre, valami megfogott benne, konkrétan nem tudnám megfogalmazni, de az nagyon erősen és ez nekem éppen elég.
- Monster... - néztem fel rá hirtelen, mire ő a hirtelen hangtól kicsit megijedt. - Mi van, mondtam, hogy mindjárt befejezem a gondolkodást.
- Jó, csak közben én is gondolkodtam.
- Látod milyen szar ha félbeszakít valaki? - bokszoltam a vállába játékosan, mire mindketten felnevettünk. - Én is nagyon szeretlek téged, de csak mint barátot. Tudom, mennyire fáj ez most neked, de én nem tudok rád úgy gondolni. Nekem tudod, ki tetszik.
- Persze, tudom. Nem is vártam igazából más reakciót, de ezt mindenképpen el kellett neked mondanom. Nem tarthattam tovább magamban, hisz rólad van szó, tehát jogodban állt tudni az igazat.
- Köszönöm, hogy elmondtad nekem. - majd megöleltük egymást, mint jó barátok, és együtt hazaindultunk ott hagyva a kis rendőrt, had pihenjen tovább.
Másnap délután munka után rohantam is be a kórházba. Esküszöm, alig bírtam ki, így is hamarabb elengedett Monster, mert tudta sokat nem tudna már velem kezdeni. Mikor odaértem az ajtaja elé, hangokat hallottam kiszűrődni, majd bekukucskáltam a kis ablakon. Ott volt az a három srác, akikkel a klubban is nyomult a kis rendőr. Jobb, ha megvárom, míg elmennek, jobb a békesség, hiszen elegem volt az izgalmakból most egy jó darabig. De azzal nincsen szerintem semmi gond, ha hallgatózok egy picit.
- Köszi, srácok, hogy bejöttetek meglátogatni.
- Ez a minimum, hiszen mi is aggódtunk érted nem csak az a...Tényleg ki is volt az a fickó, aki elhozott téged ide?
- Hát… izé, igazából a nevét nem tudom.
- Oké akkor azt meséld el nekünk hogyan találkoztatok, hogy ilyen jóban lettetek.
- Az első küldetésemen, ő a kis főnök az egyik maffiánál. De erről ti nem is tudhatnátok. Csak azért mondom el ezt nektek, mert bízom bennetek.
- Hallod, ha te jóban vagy ezzel az ürgével, az totál olyan mintha fekete rendőr lennél és segítenél nekik.
- De ez nem így van! Amúgy meg higgyétek el nagyon aranyos és gondoskodó.
- Úgy beszélsz, róla mintha bejönne neked.
- Hjaj, hagyjatok már fáradt vagyok, menjetek, aludni szeretnék. - nevetett.
- Jó-jó majd nem soká akkor találkozunk, jó pihenést főnök.
- Oké, sziasztok!
Már nyílt is az ajtó én pedig sikeresen el tudtam bújni mögé, így szerencsére nem vettek észre. Mikor meglátott pupillái teljesen kitágultak és egy csodálatos mosolyt villantott felém. Hát igen, egy enyhe szívinfarktus veszélye állt fenn nálam emiatt.
- Végre itt vagy. V vagyok. - hát dikk ez így valahogy sehogy se illett a képbe. Kicsit ledöbbentem és a nevetéséből ítélve eléggé vicces képet vághattam.
- Suga. - mást kajak nem tudtam kinyögni, inkább leültem a szokásos kis székecskémre az ágy mellett.
- Nos Suga, azt mondta Dr. Kim, hogy amennyiben lesz aki vigyázzon rám és segít ellátni a sebemet hazamehetek.
- Tényleg? Akkor beszélek is vele személyesen. Addig pakolj össze, mindjárt jövök. - és már rohantam is megkeresni Jin-t.
Megbeszéltem vele, meddig kell még pihennie, milyen gyógyszereket kell még szednie esetleg, hogy a sebet milyen módon kell kötözni. Aztán visszamentem V-ért, aki már útra készen állt. Lementünk a parkolóba, ahol már nyitottam ki a kocsit, hogy elmenjünk innen, amikor közbeszólt.
- Hallod, lehet, jobb lenne, ha most egyedül hagynál, és inkább felhívok valakit, hogy vigyen haza. Hiszen nem egy oldalon állunk, és már így is azt hiszik, hogy köpök a maffiának. Csak a baj származna belőle, ha lenne köztünk valami.
- Emiatt ne aggódj. Biztos nem fogják a társaid elmondani senkinek. Mellesleg, mit parázol, simán el tudok simítani minden ügyet. Ez szinte sértő rám nézve. - fontam össze a karom magam előtt sértődötten nézve rá.
- Igazából lehet Monsterrel jobban kijönnék. Amikor beszélgettetek az ágyam mellett, eléggé hasonlított a felfogásunk szerintem. - kezdett el vigyorogni és várta a reakciómat, ami sajna nem maradt el.
- Micsoda? Te mindent hallottál, amit mi ott beszélgettünk? Mi az, hogy jobban kijönnél vele? Na, elmész te a jó büdös... Szálljál be a kocsiba, és maradj csöndben, tuti csak a gyógyszerek beszélnek belőled! - adtam ki a parancsot, és V már engedelmeskedett is.
Láttam raja mennyire mulattatta az előbbi kisebb kiakadásom, és igazán élvezte. Micsoda egy pasi. Olyan életvidám és az a mosoly.... Tuti szerelmes vagyok belé, ez már biztos. De ha úgy vesszük Monster az áldását adta, V meg tuti kedvel. Ezt érzi az ember könyörgöm. Megint belefeledkeztem a gondolataimba, mert a mellettem ülő folyamatosan szólongatott mire észhez tértem.
- Suga, Suga, Suga ,Suga , Suga!
- Tessék? - fordultam hozzá hirtelen.
- SUGAAAAAAAAA!- ordított bele a képembe.
- Basszus! Mondom, hogy tessék!
- Jó, de most én nem figyeltem. - röhögött.
Hát ez kurva jó, milyen kis dilibogyó. Nagyon aranyos, igazán élvezetes vele beszélgetni, komolyan.
- Na, szóval, konkrétan fogalmad sincsen, én hol lakom ezért elnavigállak oda. Mert én biztos nem megyek hozzád! - jelentette ki mire én engedelmeskedtem, hiszen az még is csak túlzás lenne, ha rögtön hozzám vinném, aztán leesett.
- De várj már, nem emlékszel rá, hogy a múltkor konkrétan betörtem hozzád?
- Ja, azt nem lehet elfelejteni. –nevet. – De azóta elköltöztem szóval menj arra amerre én mondom.
Félóra múlva meg is érkeztünk egy albérletbe, ahol hemzsegtek a rendőrök. Valószínűleg egy rendőrtelep lehetett, mert kajak mindenhol ott voltak. Természetesen mikor leparkoltam és indultunk a lakása felé, mindenki ráköszönt V-re hiszen ismerték. Ám rám nagyon rossz szemmel néztek, hiszen valamennyire tudják, kivagyok, szóval eléggé para helyzet volt, de sikeresen feljutottunk a lakásába. Segítettem pakolászni neki, ám nem tudtam szó nélkül hagyni rossz érzésemet.
- Kurvára nyomasztó ez a hely. Mindenhol rendőrök meg dokik, konkrétan még tüsszenteni is félek. - V rám néz, majd lassan elkezd közeledni felém.
- Feloldjam a feszkót Suga? - mosolygott perverzen, majd a vállamnál fogva leültetett az ágyára.
- De a lábad, tudsz vele valamennyire mozogni? – kérdeztem aggódva.
- Ne aggódj nem olyan vészes, kemény vagyok. –kacsintott rám.
- Perverz. –mosolyogtam.
Majd kicsit feljebb csúsztam, hogy kényelmesen ülhessek, aztán V beleült az ölembe és azokkal a szép nagy szemeivel mélyen belenézett az enyémbe, majd lassan hozzá érintette a száját az enyémhez. Azonnal ráharaptam alsó ajkára, amitől felmordult kicsit, majd lassan érzékien elkezdtük mozgatni nyelveinket is. Hihetetlenül izgató volt, már ettől el tudtam volna élvezni, ám természetesen azt nem hagyhattam. Lassan felcsúsztak kezeim V hátán, majd le is vettem róla pólóját, és abban a pillanatban hanyatt is vágtam magam az ágyon.
- Te meg mit csinálsz? - pislogott rám értetlenül.
- Nagyon kívánlak, viszont kurva fáradt vagyok. Túl sokat kellett aggódnom miattad. Kényeztess, egy kicsit drága utána úgy intézem, hogy ne nagyon kelljen csinálnod a fájós lábaddal semmit.
- Ahj, még ilyenkor is figyelmes vagy... ah - harapott alsó ajkába majd rátapadt a számra.
Lassan elkezdett lefele jönni. Először a nyakamat harapdálta lágyan, majd feltűrte a felsőm és végignyalt a hasamon, amitől megborzongtam. Segítettem levenni a zavaró ruhát, majd át is tért nadrágomhoz. De nem csak egyszerűen kikapcsolta övemet és harapott rá büszkeségemre, áh, az túl snassz lett volna. Farmeron keresztül kezdett el izgatni, amitől totál kikészültem. Már eleve izgalmi állapotba kerültem tőle, így a farmer alapból kényelmetlen volt már, de így meg aztán, huh. Lassan, de tényleg idegtépően lassan húzta le rólam a még rajtam maradt ruhadarabokat, és elkezdte mozgatni a kezét nemességemen. Na, itt elégeltem meg kényeztetését inkább saját kezembe vettem az irányítást. Egy gyors helycsere után minden előkészület nélkül betettem neki.
- AAAH... Mit csinálszh ez fájh Sugaaaah! - kiáltott fel a fájdalomtól.
- Bocsánath de már nem bírtam továbbh kérlekh nézd el ezt nekemh. Majd a második menetben megbüntethetszh.
Megcsókoltam, majd elkezdtem masszírozni nemességét, hogy jobban ellazuljon, és ne fájjon neki annyira. Mikor már kezdett élvezetes hangokat kiadni, úgy gondoltam itt az ideje mozogni. Óvatosan csúszkáltam benne, majd mikor folyamatos nyögéseket adott ki tudtam, elértem célom, így szabad a pálya. Egyre erőteljesebben löktem, mire éreztem, ahogy teste egy- egy pillanatban megremeg.
- Sugggaaaahhhhaaaah. - nyúlt felém kezével, hogy csókot lopjon.
Ám én nem csak egy csókkal jutalmaztam meg, hanem egy szerelmes öleléssel is. Miközben ott ölelgettük egymást én felgyorsítottam, így egyszerre nyögtünk, és hallottuk egymás lélegzetvételét is. Már kezdtünk mindketten fáradni, amitől lelassítottam és löktem rajta egyet. Na, abban a pillanatban V háta ívbe feszült alattam.
- Haaaah még még egyet kérlekh annyira jóhérzéshhaaah. - nyögte halkan fülembe.
Úgy tettem, ahogy kérte és pontosan ugyanazt a pontot eltalálva közénk élvezet. Egy hosszan elnyújtott nyögéssel nyugtázta, hogy ő már a fellegekben jár, míg nekem kellett egy utolsó.
- Bírd khhi, lesz méghegyhh.
És egy utolsót lökve rajta én is elélveztem. Egyszerre nyögtünk fel az érzéstől. Élvezettel és fáradtan feküdtünk le az ágyba, egymással szemben összebújva. V befészkelte magát a nyakam alá én pedig átöleltem őt. Hallottam szuszogásából, hogy nemsokára elalszik, ezért kicsit megráztam, mert mondani szerettem volna neki valami fontosat, mire ő csak morgott egyet, hogy még éppen fogja hallani.
- Na így már sokkal otthonosabb ez a hely.

 (Na izé... Sikeresen visszakerültem én is XD Tényleg nagyon sajnálom, hogy ilyen sok idő kimaradt, de ígérem én is kárpótollak majd titeket :D Először is itt van nektek egy kis one shot és nemsoká hozom VÉGRE Nemesis Secret folytatását is :D Ééés fordításokkal is jövök ^^ Jó olvasást :D És kommentbe írjátok meg nyugodtan véleményeiteket :D

My Music Taste K-pop koncert kampány ---> LINK 
Facebook My Music Taste csoport --> LINK (HELPER)
iKON kampány --> LINK
BTS kampány --> LINK
Idolater Magazinok --> LINK
Facebook oldalunk --> LINK )