Three sides of life 51. rész: Suga enyhül

-Hallottad?
-Jin! Yoongi, nem mehetsz haza! Ott kell maradnod! - hallotta ki Tae hangjából, hogy mindjárt sír.
-Nem megyek sehova. Nyugodj meg, jó kezekben van, én meg maradok.
-Ne tágíts mellőle!
-Nem fogok. - ült vissza helyére - Nem hagyom itt.

Yoongi így is tett. Nem ment sehová. Egész éjjelét bent töltötte a kórházban, míg végül elaludt a világ talán valaha volt legkényelmetlenebb foteljében, bár nem sok időre, mert náluk az egészségügyi ellátás sokkal gyorsabban ment, mint bárhol a világon, így éppen hogy lecsukódtak szemei, már keltették is, hogy tájékoztassák. Jint mindenre letesztelték amire gyanakodtak és igazuk volt. Csempésztek az italába valamit, amit Yoongi nem jegyzett meg, mert a neve érdekelte a legkevésbé. Csak arra volt kíváncsi, hogy Seokjin rendbe jön-e, mire a válasz egy persze volt. Azonban a drog hatásait megjegyezte, ugyanis felidegesítette és rögtön tudta kikre gyanakodjon. Ki más akarna olyan szert adni Jinnek, amitől egész este szexelni akar, mint a nyulak, ha nem az a két hülye liba. Ám tájékozatlanságuknak hála, majdnem kinyírták barátját. A lassan aktiválódó szerből, ami hirtelen hatalmas hullámként fejti ki hatásait, túl sokat adtak társának. Így mikor a drog elérte a csúcspontot Jin szervezete enyhén szólva kiakadt. A szíve túlpörgött és nem sokon múlott, hogy nem állt meg, ennek a túlteljesítésnek hála pedig hirtelen felnyomta testhőmérsékletét, erei kitágultak, a Jungkookkal töltött mozgalmas este eredményeképp még ki is száradt kicsit, ami csak rontott a helyzeten. Így csupán a szerencsén múlt, hogy Kooknak feltűnt Jin hevesen dobogó szíve, különben soha nem kelt volna fel abból az ágyból.
-Akar feljelentést tenni? - érdeklődött a nővér.
-Természetesen. - ment fel Yoongiban a pumpa. Csak lássa meg a két kis ribancot, puszta kézzel folytja meg őket.
Miután kijöttek a rendőrök és felvették a vallomását, megkérte azokat, hogy legalább a hotelbe vigyék vissza, mert ötlete sincs hol van. Végül elég kedvesnek bizonyultak, bár nem szabadott volna nekik, de taxit játszottak és eldobták a hotelba. Megköszönte a fuvart, majd ahogy belépett a portára az ott unatkozó fiú azonnal felpattant.
-Na hogy van? - érdeklődött.
-Megmarad. Hívjon egy taxit! - rohant a lifthez. Tervezte, hogy visszamegy, csak nem pizsamában szeretett volna.
Felsietett szobájába, összepakolta cuccait, ám mielőtt még végképp elhagyta volna a hotelt reggelig, bekopogott Hoseokékhoz. Nem nyitottak azonnal ajtót, de aki még is megtette az nem is az egyik lakó volt.
-Hyung! Mi van? Hogy van? Mért vagy itt? - faggatózott Kook.
-Jól lesz. Most még.... bent kell maradnia, de rendbe jön. Ne aggódj. Már tudják mi a baja és fel fog épülni. - magyarázott, miközben Jiminék álmosan nyöszörögtek az ágyban.
-Mész vissza? - pillantott táskájára.
-Igen, ne legyen egyedül.
-Én is megyek!
-Nem, maradj!
-Nem maradok hyung! Jin kórházban van. Ott akarok lenni vele. Próbálhatod megtiltani, de nem kell szót fogadnom neked.
-Hogy kinyílt a csipád. - lepődött meg öccse hevességén - Jól van, gyere. De nem akarom hallani, hogy nyafogsz ott, mert letagadlak és kidobatlak.
-Nem fogok.
-Akkor megyünk fiúk, jó éjt.
-Nyehh. - bújt a takaró alá Jimin.
-Majd hívjatok! - fordult oldalára Hoseok - Sziasztok! Jobbulást Jinnek!
-Átadom. - indult a lift felé Suga, míg Jungkook becsukta az ajtót, majd utána sietett - Hívd fel Taehyungot. Ő még nem tudja, hogy Jin jobban van.
-Ömm.....
-Ha elmész valahova, - támaszkodott meg a lift mellett - Telefon, pénztárca. Ezek az elsők.
-Jó-jó. Sietek. - szaladt vissza Jiminék szobájához.

Végül mindketten bent töltötték hajnalukat Jinnél a kórházban. Jungkook pedig annyit erősködött még este, hogy be is engedték hozzá a szobába, így a picur párja ágyára feküdve aludt el.
-Jó reggelt! - ment be reggel a nővér hozzájuk, hogy ellenőrizze Jint - Aranyosak. Öcsi? - próbált beszélgetni Sugával, aki a szundító kis párocskát nézte.
-Az én öcsém. - mozdult meg foteljében, mialatt rendületlenül bámulta a fiúkat - Neki a párja.
-Oh... bocsánat. Nem tudtam. De aranyosak. - dolgozott közben a nővér - Biztos nagyon szeretik egymást.
-Igen..... biztos.
-Veszek vért a barátjától. - szedte le annak könyökhajlatáról a kis ragtapaszt, ami egy ideiglenesen beszúrt kanült takart - Leellenőrizzük a koncentrációt. Ha egy bizonyos szint alatt van haza is mehetnek, amint felébredt, de persze csak saját felelősségre. - pattintott be egy fiolát, ami gyorsan telni kezdett.
-Rendben.
-De elég szépek a mérések. A szíve is normál ütemben ver, a hőmérséklete is jó. - vette ki a vérre teli kis üveget és visszaragasztotta a kanült - Szerintem nem lesz gond.
-Az jó. - pillantott végre a nővérre Suga - Köszönjük.
-Ez a dolgom. További szép reggelt.
-Viszont. - köszönt el Yoongi is, miközben a nővér kisétált az ajtón.
Valahogy Suga már régóta nem aggódott afelől, hogy Jin hogy van. Mióta ugyanis Kook elaludt rajta fekve, azóta őket nézte és gondolkozott. Igyekezte elfogadni a felállást, elvégre Jin is és Jungkook is szépen bizonyított az este folyamán. Lehet tényleg nem olyan rossz a helyzet, mint ahogyan azt ő érezte és ez így lesz jó. Egész hajnalban érveit sorakoztatta fel a trió mellett és ellen, de nem bírt dönteni, hiába ált több tucatnyi indok mellettük, az az egy, ami mindent eldöntött ellenük volt. Sugát egyszerűen zavarja. Ám.... ez csupán az ő baja és tud rajta változtatni, ha nagyon akar, így úgy döntött, akarni is fog.
Ült még ott egy órát és nem akart aludni, csak rágódott az estén, amikor pedig eszébe jutott a két kis hülye liba, mindannyiszor felhúzta magát, így volt ami ébren tartsa, míg Jin meg nem mozdult. Lassan kinyitotta szemeit, majd hatalmasat ásítva emelte fel fejét, hogy körbenézzen. Szája elé akarta rakni kezét, amivel sikeresen felkeltette a kisebbet, bár ha tudta volna, hogy az azt használja párnának, meg sem próbált volna mozogni.
-Hyung! - kapta fel fejét a kisebb - Hogy érzed magad?
-Sokkal jobban. Nem hallom dobogni a szívemet.
-Mért, hallottad? - lepődött meg Kook.
-Egy kicsit. Itt aludtatok? - nézett barátjára.
-Igen. Illetve Kook aludt. Én nem bírtam. - nézett félre Suga, miközben magyarázott.
-Ohh. Értem. - hallgatott el egy kicsit, majd Jungkookra pillantott, aki láthatóan nagyon boldog volt, hogy párja végül felkelt és szeretett volna mondani ezernyi szót, tenni temérdek tettet, de nem mert, mert ott volt Suga.
-Meg is csókoljátok egymást, vagy még bambultok a másikra sóvárgó tekintettel egy húsz percig?
-Yoongi? - lepődött meg Jin, de Kookie is nagyokat pislogott bátyjára.
-Örültök egymásnak, nem? Akkor mért nem mutatjátok ki? Engem nem zavar. - hazudott, de Hoseokéknak igaza volt. Ha soha nem csinálják előtte, nem fogja megszokni a helyzetet.
Seokjint ezzel sikeresen megnyugtatta, aki a picurra nézve annak állát megfogva húzta magához, hogy megcsókolhassa. Másra sem tudott gondolni a mentőben csak arra, hogy szeretné még egyszer érezni a legkisebbet és Taehyungot is, mielőtt bármi történne velük.

-Hogy vagy Jin! - várták Hopiék a hotel előtt izgatottan a többieket, amint azok kiszálltak a nap közepén a taxiból.
-Sokkal jobban, köszönöm. - válaszolt - Bár fáradt vagyok. Szerintem visszafekszek aludni. - indultak befelé.
-És csak így kiengedtek? - érdeklődött Jimin.
-Saját felelősség és ne hajtsam meg magam. - léptek be a bejáraton.
-Jah, értem. Akkor tényleg aludj.
-Azt fogok. Meg inni rengeteget. Óránként vettek vért. Vagyis Suga azt mondta. Kicsit leszívtak. - sétáltak a lifthez.
-Jah. Minden órában bejött egy nővér, jó pofizott, majd elment. De mindig másik, én csak ezen lepődtem meg. - magyarázott Yoongi, míg vártak.
-És mit mondtak, mi ez? - kérdezett Hoseok.
-Parti drog szerűség. Illetve.... szex drog. Franc tudja. Azért kaptam, hogy bírjam az estét valószínűleg, csak túl sokat kaptam végül.
-Óóóó! Tuti a két kis picsa volt.
-Igen, Suga is ezt mondta. Pedig..... olyan kedvesek voltak. Ezt mért kellet? Nem értem. - szomorodott el.
-Már nem azért hyung, - folytatta Hopi - de az a két csaj nagyon tette ott magát neked, nem tűnt fel?
-Szerintem csak szimplán kedvesek voltak.
-Hogy lehetsz ilyen vak? Még Jungkooknak is feltűnt. Ott pánikolt, hogy esélye sincs.
-Tényleg? - nézett Hoseokra, majd a legkisebbre - Mért nem szóltál?
-Hittél volna nekem? - kerülte párja tekintetét - Szerintem nem. - ért le a lift és mindannyian beszálltak, de nem voltak egyedül, így nem tudták ez jobban megtárgyalni.
-Szólhattál volna. Akkor..... változtatok.
-Vagy megharagszol.
-Hahh! - sóhajtott Jin. Mit mondhatna amiből a többi ember nem jön rá titkukra? De.... számít ez most? Kit érdekel egy ilyen este után? - Te és Tae mindig is az elsők lesztek, ezen pedig holmi hülye kis picsák nem változtathatnak soha. - vette szájára, ami szívén ült, mire mindenki meglepődött. Jin ilyet mer mondani nyilvánosan? Vadidegenek előtt? Mi lelete?
Jungkook sem tudta hirtelen mire vélni, vagy lereagálni mondatát, csak felnézett az idősebbre, aki nekidőlve a falnak pislogott le rá, majd apró mosolyra húzódott szája. Mivel leghátra furakodtak a liftben, így szinte feltűnés nélkül nyúlt végül Jin a kisebb ujjai után és boldogan fogták meg egymáséit.

-Azért itt jó nagy kupi van..... meg..... megkérdezném mit csináltatok, de tudom én a választ. Költői lenne. - állt Suga az ajtóban Jiminékkel, miközben Seokjin pakolászni kezdett. Rendet akart teremteni, mert a szoba úgy maradt, ahogyan hagyták...
-Hát, tudod mi volt a hatása annak a cucnak. Egy kicsit kihasználtuk. - kommentálta Jin, miközben kezében a kis kukával mászkált körbe körbe, hogy kidobáljon minden szemetet.
-Pihenj hyung! - állt elé a legkisebb - Neked pihenned kell. Majd rendet rakok.
-Most igaza van. Én.... viszont nem akarok maradni. Sziasztok! - fordult meg Yoongi és ki is sétált a szobából.
-Nem baj, ha mi se...? - kezdett bele Hoseok.
-Dehogyis, menjetek csak. Már semmi baj. - mosolygott rájuk Jin.
-Rendben. Sziasztok! Ha kell valami hívjatok!
-Oké, sziasztok! - engedte ki őket Jin, majd miután elköszöntek becsukta mögöttük az ajtót.
Megfordulva Kookot nézte, aki igyekezett rendet rakni, de csak mert ha nem ő, akkor Seokjin csinálta volna, amit nem akart.
-Az ágy kész. - tette le a kukát és megigazította a takarót - Feküdj le. - nézett fel párjára - Mi az? Rosszul vagy?
-Nem. - rázta meg fejét, majd odasétált a kisebbhez - Aranyos vagy picur. - simogatta meg arcát.
-Pihenj! - fogta meg Jin kezét - Feküdj le.
-Mindjárt. Csak.... kiélvezem a látványt.
-Nagyon aggódtam.
-Tudom. Többet nem csinálok ilyet.
-Ne is! Taehyung is kikészült. Egész este fent volt.
-Tudom. Sajnálom.
-Semmi baj. A lényeg, hogy jól vagy. Most pihenj le és szólj, ha kell valami. - intette nyugalomra Jungkook és lenyomta az ágyra.
-Rendben. De előbb felhívom Taetaet. - vette elő telefonját.
-Annak nagyon fog örülni. - folytatta a rendrakást Jungkook, míg Jin tárcsázott.
-Jin! Hogy vagy? Minden rendben? Merre vagy? - kapta fel a telefont V.
-Szia kicsim! Jól vagyok, már a hotelben Jungkookkal. Épp az ágyamban fekszek. - fészkelődött.
-Hah édesem! Annyira aggódtam. És pont most nem vagyok ott! Hát mikor máskor lenne bajod? Vigyázz magadra, mert elkaplak, ha visszatértem.
-Igyekszek.
-Többet ne fogadj el semmit idegenektől!
-Jó tudom. De ők nem idegenek voltak.
-Néhányszor találkoztatok és máris ismerősök. Édesem, ezt te sem gondoltad komolyan.
-Jó na! Tudom. Naiv vagyok.
-Egy kicsit, de így szeretlek. Ne ijessz rá többet a picurra!
-Igyekszem.
-És írj sokat, meg küldj képet!
-Nem vagyok most túl fotogén.
-Nekem mindenhogy az vagy. Viszont rohannom kell édesem. Köszönöm, hogy hívtál és szóltál, hogy jól vagy.
-Ez a minimum. Túl sokat aggódtál.
-Mást nem tehettem. Most pihenj, később meg beszélünk.
-Rendben.
-Szia édesem! Szép álmokat!
-Szia kicsim! - tette le a telefont.
-Éhes vagy hyung? - állt meg az ágy előtt a legkisebb.
-Egy kicsit.
-Szerzek valamit enni. - indult az ajtó felé.
-Egyedül ne mászkálj! Megyek veled. - kelt volna fel Jin.
-Nem. Maradj hyung! - nyomta vissza Jungkook - Tudok egyedül is szerezni enni.
-El fogsz tévedni.
-Nem fogok. Nem vagyok már olyan kicsi. Hozok enni, addig pihenj. - sétált az ajtóhoz.
-Legalább Hoseokot vidd magaddal.
-Menni fog egyedül is. Kettőnk közül te voltál kórházban, nem én. Nem lesz baj, ne aggódj.
-Ez gonosz volt.
-Aludj. Sietek. Szia hyung! - lépett ki az ajtón.
-Szia picur! - csukta is be a bejáratot az említett, miután hallotta még Jin elköszönését.
Igazából ötlete sem volt, hogy merre kéne mennie szerezni maguknak egy késői ebédet, de majd a portástól akart segítséget kérni, ám amikor leért, az éppen nagyon elfoglalt volt a rendőrökkel. Először Kook nem tudta mire vélni, de ahogy meghallotta a két lány nevét, rögtön tudta miről van szó. Ideges is lett, mert eszébe jutott, hogy Seokjin mennyire szenvedett és hogy majdnem elvesztette. Legszívesebben segített volna a rendőröknek megtalálni a két csajt a hotelban, de ha ő lelt volna rájuk előbb, biztosan kitekerte volna a nyakukat.
-Elnézést. Segíthetek? - igyekezte végezni munkáját a portás, mikor Jungkook felé fordul.
-Nem, köszönöm. - vett el egy szórólapot, amin ha jól emlékezett, kellett lennie egy térképnek és inkább ott is hagyott mindenkit azzal a lendülettel. Nem akart jelen lenni, mikor a két lányt előkerítik, mert azt senki sem köszönte volna meg, így próbált mihamarabb minél messzebbre kerülni.

Suga épp elterült ágyán, miután megjárta a fürdőszobát és aludni készült, ám kopogott valaki, amire először nem tervezte, hogy válaszol, de végül muszáj volt, mert kitartónak bizonyult zaklatója.
-Igen? - nyitott ajtót és gorombán érdeklődött az ok felől, hogy mért és ki nem hagyja aludni, viszont amint megpillantotta a személyt, rögtön váltott.
-Zavarok? - kérdezett a titokzatos lány, akinek nem sikerült megszerezni a nevét, mert túlhúzta Yoongit, sikeresen elérve türelme határait előző este.
-Hát.... - most mondja azt, hogy igen? Oké, álmos, de.... itt a csaj, szóval.... - nem.
-Bemehetek?
-Jah, gyere csak. - engedte beljebb - Végre megmondod, hogy hívnak?
-Hát azért jöttem. Ha már megmondtad hol kell kopogjak. Meg.... - ült le az ágyra, mialatt Suga becsukta az ajtót.
-Meg?
-Láttalak este a barátoddal.
-Oh. És megsajnáltál? - támaszkodott a kilincsen.
-Egy kicsit. Láttam, hogy aggódsz érte.
-A legjobb barátom.
-Rosszul is éreztem magam. Ott játszottam veled az este, aztán még így is alakult az éjszakád. Épp fel akartam menni hozzád, amikor láttalak titeket lent.
-Fel akartál jönni, hogy? - érdeklődött.
-Nari vagyok.
-Csak ennyi?
-Én sem tudom a te családneved! Örülj, hogy ennyit elmondtam. De ha hálátlan vagy, akkor mentem is. - pattant fel és az ajtóhoz indult, ám annak kilincsét Yoongi még szorongatta, így ő döntött, hogy haza mehet-e a lány, vagy sem - Engedj ki! - pislogott rá morcosan.
-És ha nem?
-Akkor megütlek.
-Majdnem meghalt a barátom és még te is képes lennél bántani? - nézett Nari szemeibe.
-Ez manipuláció, csak úgy elmondanám.
-Nem is tudom, ki akarta tegnap este, hogy megdöntsem. - állt összefonott kezekkel az ajtóban és mosolygott.
-Ezt csak beképzeled ám Yoongi. Semmi jelzést nem adtam.
-Ha az, hogy vagy százszor értél hozzám egy percen belül nem jelzés, akkor az, hogy körém kulcsoltad a lábaid mi? És még este fel is akartál jönni.
-Úgy volt kényelmes. Nem eresztettél el. Mellesleg csak bemutatkozni akartam.
-Ahha, gyenge indok. Te is tudod, hogy ha kicsit küzdesz elengedlek. Azért akkora paraszt nem vagyok, hogy ne tettem volna meg.
-.... Amúgy is, mért a lábasat hozod fel?! - próbált kitérni Suga igaz szavai elől. Francért ilyen okos - Hisz azt élvezted, én éreztem.
-És tetszett? - érdeklődött vigyorogva Yoongi.
-Ez.... már megint milyen kérdés?
-Kíváncsi.
-Engedj ki! - nyúlt a kilincsért Nari, de Suga elkapta kezeit.
-Most hiába küzdesz, nem engedlek el. - fordult meg vele, majd az ágy felé kezdett hátrálni.
-Most elmondanád, milyen jeleket adtam? Csak mert nem fogok veled lefeküdni.
-Belepirultál a kérdésembe. Láttam. Vak azért nem vagyok. - állt meg, amint lábával az ágyba ütközött.
-Nem fekszem le veled.
-Én se terveztem olyat, max enyhén hasonlót. - húzta magához a lányt.
-Na most mit kell majd tennem, hogy elengedj? - érdeklődött, amint Suga átkarolta derekát.
-Hát... nem is tudom. Mondjuk..... amit tegnap annyira szerettél volna, az nekem megteszi ma, mint váltság díj. - mosolygott és közelebb hajolt Narihoz.
-Tudod mit? Már nem is akarom.
-Jaaaaaj, persze.
-Nem, tényleg! Olyan kis bunkó vagy. Nem is érdekel.
-Ne próbálj hazudni. - fogta meg a lány állát - Piszkosul szarul megy. - csókolta meg.
Nem akart kapkodni, még nyelvét sem merte bevetni, csak pár lassabb mozdulatot tett ajkaival, majd el is váltak egymástól.
-....... Te.... - emelte fel egyik kezét és mutatóujjával fenyegetett kettejük arca között - akkor is bunkó vagy.
-Tudom, sokan mondták már. - vigyorgott Suga - Akkor kérsz még, vagy hagysz aludni?
-...... Még egy kicsit azért. - karolt végül nyakába Nari és sokkal bátrabban mozdultak, mint legelső alkalommal.


(Folytatjuk! :D Szülinapunk van! Pontosan egy évvel ezelőtt indítottam el a blogot és azóta rendületlenül próbálok hozni több és több ficit, amiben csak a suli tud megakadályozni legtöbbször. Nagyon köszönöm én is és Múzsa is, hogy olvastok minket és reméljük, hogy még fogtok a jövőben is! :D Rengeteg sztori vár még megfogalmazásra, így itt leszünk még nektek boldogítani titeket egy jó darabig! Jövőre pedig reméljük, hogy dupla ennyi feliratkozónk lesz :D Köszönjük az eddigi támogatásokat!
Olvasgassatok a játékunk miatt :3 )