Three sides of life 39. rész: Sajog teste, lelke

-Nagyon fáj?
-Nem vészes.
-Na törülközz meg, aztán adok gyógypuszit oda, ahol megütötted. - kelt fel V és felvette fürdőlepedőjét.
-Mindenhova kapok, ahol megütöttem magam? - kérdezett vissza a kisebb.
-Igen..... mindenhova. - vigyorgott válasza közben Taetae.
-Sok hely van. - mosolygott Kookie is.
-Hát ezt rögtön gondoltam.

-Igen? - szólt álmosan a telefonba reggel Jin.
-Jin? Hol vagy? - érdeklődött Nam.
-Az ágyamban.
-Öt perc nyitásig.
-Mi? - ült fel, majd gyorsan az órára nézve ki is pattant a takaró alól - Bocsánat, elaludtam. - kezdett kapkodni, hogy ne késsen sokat.
-Siess! - tette is le a telefont Namjoon.
Jin így is tett. Nem is reggelizett, csak gyorsan lerendezte reggeli dolgait és külsejével nem törődve futott az utcán, hogy minél hamarabb beérjen. Szinte berontott az étterembe, de Nam irodájához sietett elsőnek és csak ott lassított.
-Sajnálom, - dobta földre cuccait, majd mélyen meghajolt - nagyon sajnálom. Nem tudom, hogyan sikerült.
-Nem voltak sokan most, így nem volt akkora baj. De többet ne késs! - pötyögött gépén Nam - Ennyire fáradt vagy? - nézett fel Jinre, kinek meglátta karikás szemeit, ahogyan az felegyenesedett.
-Kicsit. - köszörülte meg torkát, miközben még lihegett pöppet.
-Nem hagynak aludni a fiatalok? - vigyorgott.
-Nem is látom őket. Csak telefonon beszélünk pár percet, de akkor is aludni zavarnak.
-Ohh. Már csak két napot bírj ki, rendben? Utána már kapok még embert melléd és pihenhetsz.
-Rendben. Köszönöm. - hajolt meg újból.
-Hagyd abba. A barátom vagy. Különben is az én hibám, hogy nem tudsz pihenni. Csak ezt a két napot húzd ki valahogy.
-Rendben. Megyek is. - vette fel táskáját a földről - De ettől még hálás vagyok. - sétált ki az irodából.
Nam viszont rosszul érezte magát. Nem így tervezte a szakácsok lecserélését, hogy végül egy diáknak kell mind helyett dolgozni, de ezek megbízhatatlanok voltak. Ahogy az egyiktől megvált, úgy a többi egyszer csak úgy döntött, ők sem jönnek többet. Így annak a néhány megmaradt séfnek kellett dolgozni helyettük, meg a tanulóknak. Túl sok volt ez és valakit a nyaralásáról kellett visszarángatnia. Szerencse, hogy vannak még lelkiismeretes alkalmazottjai.

-Jó, hogy itt vagy! - köszöntötték munkatársai Jint - Siess! Egyre több dolgunk van! - sürgették is.
Nem volt ideje reggelizni, de még rendesen átöltözni sem, így cuccait is csak ledobta az öltözőben, majd félig begombolt ruhában rohant vissza a konyhára. Nagyon nehezen indult napja és csöppnyi jele sem volt, hogy ez majd javulni fog. A szokásosnál is több rendelés volt ebédidőben, mikor az ő gyomra már sokadszorra kordult. Úgy látszik a kóstolgatásoktól nem lakott jól.
-Éhes vagy? - kérdezte a főszakács.
-Nagyon.
-Hát most pedig nem lesz ebédszünet. Egyél közbe valamit. Kóstolj egy nagy tál kaját! - nevetett, miközben egy pillanatra sem állt meg. Nem volt ideje másra neki sem, csak a munkára.
-Azt nem lehet.
-Dehogynem! Csak legyen szabad kezed aztán egyél. Szerinted én hogy szoktam ebédelni?
-Hát nem tudom. - visszakozott. Nem volt kedve szabályt szegni.
-Majd elalszol munka közben. Szerintem neked szabad. Egyél! Ha baj lesz majd elintézem. Most Nam úgyis engedékeny. Tudja mi folyik itt hátul.
-Jó, majd keresek valamit.
-Ne keress! Csak következő tálnál süss több húst.
-Rendben. - hagyták is abba a beszélgetést, mert Jinnek rohannia kellett tovább.
Tényleg nem sok idejük volt semmire, még beszélgetni is csak ennyit tudtak egész nap, ám végül nem ez győzte meg, hogy csináljon magának is ebédet. Mikor délután négykor még mindig nem evett semmit, a gyomra pedig kezdett már fájni, végül döntött. Nem érdekelték tovább a szabályok, éhes volt. Ezért dupla adag kaját csinált, majd mikor lett egy szabad keze el is kezdte eltüntetni, ám megállt benne az ütő mikor Nam betoppant.
-Minden rendben? Bírjátok? - szaladt végig a konyhán - Jó étvágyat! - mosolygott Jinre és láthatóan nem érdekelte, hogy az épp munka közben evett.
-Fogjuk rá! - válaszolt a főszakács.
-Kitartás! Holnapután jön a felmentő sereg. - nézelődött tovább.
-Már nagyon várjuk őket. - indult volna a konyha másik felébe a konyhafő, de beleütközött Namba - Bocs főnök, de nagyon útban vagy, mint mindig. - kerülte ki.
-Tudom, tudom. Megyek is. Jó munkát! - tűnt el az ajtó mögött, Jin pedig megnyugodott.

Lehet csak neki nézte el, vagy bárkivel megtette volna ezt, de jól esett Seokjinnek, hogy a fő fő főnök most ilyen engedékeny mindenkivel. Nem várta ezt tőle, mert amúgy szigorú szokott lenni a konyhai szabályokat illetően, de talán most, hogy ennyire túlhajszolt mindenki, kicsit ereszt a nadrágszíjon.

-Mondtam nem lesz gond. - veregette meg a vállát a szakács útközben és már ott se volt, hogy Jin válaszoljon.

Csak dolgoztak tovább, míg bírtak megállás nélkül. Nap végére mindenkinek fájt mindene, ahogyan ez lenni szokott, ám a napok elmúltával egyre rosszabb lett. Nem volt ideje senkinek sem kipihennie magát, így sajgó végtagokkal álltak munkába minden reggel, ami néha meg is mutatkozott. Egyre többet kezdtek hibázni nap végére, a poharak fogyni kezdtek ahogyan a ragtapaszok és a kötszerek is.

-Már csak holnap. - ült le Nam Jin mellé, miközben az csak bambult ki a fejéből zárás után az egyik asztalnál ülve.

-Fáj mindenem. - pislogott lassan.

-Segítenék, de nem értek a konyhához. Menni fog még holnap?

-Megpróbálom. Ahhh.... még haza is kell jutnom. - sóhajtott nagyot.

-Aludhatsz a kanapén, ha gondolod.

-Nem kell. Tiszta ruhát szeretnék meg forrófürdőt. - nyújtózott egyet és roppantak vállai.

-Inkább siess haza és aludj. Reggel megint korán kell kelni. - állt fel Nam - Keltselek majd?

-Nem kell, köszönöm. - tápászkodott fel Jin is - Menni fog egyedül is.

-Azért felhívlak majd nyitás előtt fél órával.

-Rendben.

-Jó éjszakát! - sétált irodája felé Nam.

-Te még maradsz?

-Bent alszok, ha már te elutasítottad.

-Ohh. Rendben. De neked is kell pihenni néha.

-Akkor ki felügyelne rátok? Na szia! - tűnt is el egy ajtó mögött.

-Szia.... - köszönt el Jin is, ám a főnök már nem hallotta.

Nyöszörögve vette fel táskáját vállára, majd imádkozva indult haza, hogy csak ezt a rövid utat bírja ki, mert otthon a forró víz várja már lestrapált testét, amire most égető szüksége lesz.

-Jin? - szólt a telefonba V - Édesem?

-Szia kicsim. - sóhajtozott az idősebb. Még jó, hogy párja felhívta, különben aludt volna órákat a kádban, így viszont csak tíz percre szunyókált el.

-Aludtál? Felkeltettelek? Bocsánat, aludj csak.

-Nem nem nem. Ne tedd le! Jó hallani a hangod.

-Édes vagy.

-Szia hyuuung! - üdvözölte a kisebb is Jint.

-Szia picur! Még mindig ott vagy?

-Nem. Hazaugrottam napközben szóval megint. - hallatszott mondatából mosolya - Fáradt vagy?

-Igen.

-Zavarunk?

-Nem Kook. Inkább azt mond, hogy aludj! - javította ki Taehyung.

-Aludj hyung!

-Mindjárt, csak kimászok a kádból. - állt is fel a forró vízből.

-Holnap is dolgozol? - érdeklődött Taetae.

-Igen. De aztán van pihenőm. - mosolygott, ahogy eszébe jutott, hogy akkor láthatja végre a fiúkat.

-Aaaaaaaj. Akkor nem fogok ráérni pont. De akkor majd másnap is lesz szabadnapod? Én is akarok menni hozzád! - nyafogott Kookie.

-Igen. Utána pár napot kapok egyhuzamban. - hangosította ki telefonját és letette mosdókagyló szélére, hogy meg tudjon törülközni.

-Jóóóóó. Akkor kettesben lesztek Taetaeval kicsit, de majd én is megyek. Ne hagyjatok ki semmiből!

-Óóóóó, ha tudnád miket terveztem pedig Jinnel. - szivatta a legkisebbet V, amin Seokjin csak vigyorgott.

-Ajj, ne már! Ne légy ilyen!

-Picur, nem fogsz lemaradni semmiről. Első nap úgyis csak alszok szerintem. - kezdett öltözni.

-Most is kéne. - folytatta Tae - Pihenj!

-Mindjárt. Már viszlek titeket magammal. - sétált egy boxerban és egy pólóban a hálószobába.

-Kár, hogy csak a telefonnal. - hallatszott Kookien, hogy már hiányzik neki a másik.

-Két nap picur. Menni fog. - tette le mobilját szekrényre és bedőlt ágyába.

-Jó éjt hyung! - köszönt el tőle a legkisebb - Álmodj velünk!

-Igen, jó éjszakát édesem! Pihend ki magad. - köszönt el Tae is.

-Igyekszek. Sziasztok!

-Sziaaaaa! - tették le a kicsik a telefont, mert Jin már mozdulni sem bírt, amint megérezte a puha takarót.

Csupán nagyot sóhajtott, majd azzal a lendülettel el is aludt. Hulla fáradt volt, sajgott mindene és még egyedül is volt, ezért már fel sem tűnt neki, hogy szíve is kegyetlenül dobog a kisebbekért. De már csak egy nap. Egyetlen nap és végre pihenhet, plusz ott lesznek neki a fiatalok. Még ha nem is ölelgetheti majd mindkettőjüket első este, de végre legalább az egyiket. Az fogja csak igazán rendbe hozni testét, lelkét egyaránt.

-Fent vagyok! - kapta fel telefonját másnap reggel, mikor Nam hívta.

-És én keltettelek vagy az ébresztőd?

-Őőőőő.... te. - csukta be szemeit.

-Utolsó nap. Kitartás. Ha meg este nem lesz nagy huzam tudtok is pihenni.

-Hmmm.....

-Keljén hyung! Ne aludj vissza.

-Ébren vagyok már.

-Kimásztál az ágyból?

-Nem.

-Megvárom míg eljutsz a fürdőbe.

-Rendben. - állt fel még mindig csukott szemmel, majd elindult, ám a harmadik lépésnél nagyon is felébredt - Azistenbasssssz!

-Mi van? - kérdezte Nam a vonal túloldaláról.

-Belerúgtam az ágy lábába. - ült le a matrac szélére és szabad ujjai közé fogta lábát.

-Akkor már nem is kellek, más felkeltett. Melóban találkozunk. - rakta le a telefont.

-Jah...... más felkeltett. - dobta a mobilt a takaróra - Csak egy nap. Menni fog. - biztatta saját magát, miközben elkezdte érezni végtagjait.

Sokkal fájdalmasabb volt mint előző este. Akkor legalább friss volt, most viszont minden olyan volt, mintha mázsás súlyok lennének rákötve, de rendbe szedte magát. Csak a fiúkra gondolt. Gyorsan elrohan a nap a munka miatt, utána pedig már aludhat is ágyában Taetaeval. Csupán ez vette rá, hogy felálljon majd meg is induljon.

-Hajrá...... kibírom.

-Hyuuuuuung! - rontott be Taehyung öccse, V pedig hihetetlen gyorsasággal felriadva a kilincs tekergetésre dobott magukra egy takarót, és ölelte magához Jungkookot.

-Jó reggelt! - igyekezte begyűrni maguk alá a kis védelmet - Mit keresel itt?

-Anya a fürdőben van. - mászott be hozzájuk az ágyba Minyoong.

-Nem akarod megvárni előtte?

-Nem. Lassan indulunk, de be akartam jönni hozzátok. Jungkoooook. - kezdte birizgálni a picur haját, aki morcosan bújt Taehyung nyakába.

-Kérlek, menj ki.

-Nem akarok. Alig vagy velem. Játszunk!

-De mindjárt mentek el. Most nem. Majd máskor.

-Sosem játszol velem. Mindig csak Jungkookkal vagy, vagy itthon sem vagy. Játszatok velem! - hisztizett.

-Anya! - kiabált Taetae - Anya! Öcsi nem hagy!

-De játszatok velem és hagylak.

-Minyoong mit keresel itt? - jelent meg az ajtóban édesanyjuk félkészen, még nadrág nélkül, és azonnal kiszúrta, hogy a fiúkon valószínűleg csak a takaró van - Azonnal gyere kifele!

-De nem akarnak vele játszani!

-Ne keljen bemennem érted! Gyere ki! - állt a küszöb szélén és egyre mérgesebb lett.

-Nem akarooook.

-Háromig számolok!

-Jóóóóóó! - mászott ki csigalassúsággal Taehyungék ágyából.

-Köszönöm. - pislogott utánuk V.

-Ne zavard a fiúkat. Kopogtál egyáltalán? - csukta be az ajtót anyukája, miközben Minyoongot faggatta.

-Nem akarok többet erre kelni! - mocorgott Jungkook továbbra is Taetae nyakába bújva.

-Én sem. Közel volt azért. Azt hittem nem sikerül majd. - kuncogott V.

-Szép lett volna, így lát. Örökre megrontjuk a kis öcsköst.

-Annyira nem ártatlan. Fel lett világosítva, hogy mi van, max arról nem tud, hogyan visszük véghez.

-Hát.... remélem, ha legközelebb benyit, nem lesz erről is felvilágosítva. - támaszkodott fel Jungkook.

-Be szoktam zárni. Csak felkeltem este és elfelejtettem. Jól aludtál? - kócolta össze a másik egyébként is rakoncátlan fürtjeit.

-Igen. Nem is vettem észre, hogy felkeltél este. - feküdt vissza Tae mellkasára.

-Feltűnt. Meg sem mozdultál. - vigyorgott és tovább játszott a kisebb hajával - Nagyon elfáradtál?

-Eléggé. Fárasztó vagy. De szeretem. Szeretlek.

-Kis cuki. - ölelte át Kookot V, de még mindig nem tervezte kimondani. Ez nem volt tökéletes alkalom.

Vissza is aludtak reggel, mert nem akartak kimászni a takaró alól, csak kénytelenek voltak kicsit megmozdulni, különben semmi sem leplezte volna kettőjük kis kapcsolatát V öccse előtt. Kook szinte azonnal el is szenderült, mert tényleg kimerítette a hosszú éjszaka, amiről Tae remélte, hogy most egy ideig elég lesz, viszont az idősebb még pislogott párat a plafonra, miközben a picur tincset rendezgette.

-Most fel akarsz öltözni, este meg nem lehet rád erőltetni ruhát. - nehezen engedte el Jungkook kezeit, de végül hagyta a kisebbet, hogy kimásszon mellőle, majd végignézte ahogyan az ruha után kutat.

-Mert nem akarok meztelenül mászkálni nálatok. - sétált táskájához.

-Megint foltos vagy. És még a régiek sem tűntek el teljesen. - nézett végig az izmos testen, miközben egyszerre gyönyörködött és fájdult meg szíve.

-Nem baj. Meggyógyulok. - húzott fel egy alsót.

-Anyud meglát mit fog szólni?

-Nem lát meg. Majd figyelek rá. Úgyis veletek alszok szinte mindig. - nézett Vre, miközben ölébe vette táskáját.

-Jó is az. - mosolygott halványan Tae - Ott hogyan ütötted meg a kezed? - nézett Jungkook karjára.

-Hol? - pillantott oda, ahol épp szemügyre vették - Hmm..... nem tudom. - nyomkodta meg alkarja belső felét, ahol egy hatalmas folt ékeskedett - És fáj is. Nem tudom, hogy sikerült.

-Ne bánts, ha fáj.

-Nem teszem, csak érdekelt, hogy fáj-e. - kezdett kotorászni táskájában.

-Tudod mire gondoltam?

-Na? - kérdezett vissza, de nem nézett rá a másikra.

-Elmegyünk Namhoz ma, hátha látjuk Jint napközben.

-Tényleg?! - kapta csillogó tekintetét a másikra.

-Igen. Van kedved?

-Persze! Gyorsan felöltözök és menjünk. - rántott ki egy pólót ruhái közül.

-Rendben.

-De ha sok rendelésük van nem hiszem, hogy ráér kijönni hozzátok. - beszélt Hoseok, miközben vezetett.

-Azért remélem lesz öt perce. - izgult Jungkook, mert neki még várnia kellett volna a másikra, ám így alkalma adódhatott pár perc eltöltésére Jinnel.

-Nem tudom, de ha rajtam múlik dolgozni fog. Éhes vagyok. - nyújtózott Jimin az első ülésen.

-Én is ám, de azért.... nem tudom. Nagyon fáradt mostanában, azt akarom, hogy pihenjen. - szólalt meg V is.

-Azt mondtad holnap fog. - parkolt le J-Hope.

-Igen, de..... minél hamarabb pihizzen. - csatolta ki övét Taetae.

Kiszálltak a kocsiból, majd Jiminnel és Hoseokkal az élen sétáltak be az étterembe, ami nem volt sem üres, sem zsúfolt, így reménykedtek benne, hogy Jinnek is lesz szabad perce.

-Szevasz Nam!

-Helló fiúk! - ült le hozzájuk a tulaj - Rég jártatok itt.

-Jah, eléggé. De most itt vagyunk. Mi a helyzet a konyhával. Nagyon sok a dolguk, vagy ehetünk? - érdeklődött Hoseok.

-Rendeljetek csak, nincsenek most leterhelve.

-És Jin? - csillogtak Kookie szemei.

-Azért dolgoznak, - mosolygott Namjoon a legkisebben - de ma volt ebédszünetük. Tegnap még arra sem volt idejük.

-Ki tud jönni? Vagy max záráskor? - érdeklődött Taehyung.

-Hát szerintem ki tud. Rendeljetek és utána meglátjuk. Szóval mit kértek?

-Most te veszed fel a rendelést? - kérdezett Jimin.

-Hát ha már itt vagyok, mondjátok.

-Képes leszel megjegyezni? - vigyorgott a másik.

-Nem azért van éttermem, mert hülye vagyok, hanem mert ezt szeretem.

-Jó-jó. Csak szivatlak.

-Jin! - pattant fel Kookie és mindenki arra fordult, amerre a kisebb elindult.

-Szia Jungkook! - ölelte meg pár méterre az asztaluktól - Pincérek mondták, hogy itt a banda. Mi járatban? - szorongatta a másikat, miközben érdeklődött a többiektől.

-Hozzád jöttünk? - mosolygott Taetae, de nem volt őszinte. Kicsit fájt a szíve, amiért párját olyan kimerültnek látta.

-Csak ők, mi enni jöttünk. - vigyorgott Jimin.

-Akkor megint kaptok jó kis Three sides-os menüt. Jó?

-Jóóóóóóóóó! Imádom ezeket a menüket. - dőlt hátra a támlának J-Hope.

-Akkor mindjárt el is kezdem. Mindenki mást kap, így majd válogathattok.

-Szuper! - örvendezett Jimin.

-Akkor megyek vissza.

-Ne! Maradj még! - engedte el Kook.

-Majd ha végeztem és lesz időm még kiülök hozzátok.

-Jól van.

-Sietek. - fordult is vissza a konyhába.

-Nagyon fáradt. - jegyezte meg V, amint a legkisebb újra helyet foglalt.

-Tudom. De holnaptól pihenhet. - érezte rosszul magát Nam - Sajnálom. Nem volt a terveim között, hogy ennyire meghajtjuk a konyhát. De kap pihenőt. Több napot is.

-Rendben. - dőlt az asztalra Taetae - Majd ügyelek rá, hogy pihenjen is.

(Folytatjuk :D Na milyen jó vagyok? :D De nem tudom mikor lesz rész, mostantól meg ezt nem is írom meg, mert tudhatjátok már lassan, hogy sosem lehet tudni, mikor írok újra :D Oldalt azonban tessék szavazni, bár nem úgy néz ki, hogy lesz az a nyereményjáték amit elterveztem, viszont újabb fogalmazódott meg a fejemben. Tessék olvasgatni a ficijeinket, mert ha az nyer, ami nyerésre áll, akkor az előnyben lesz, aki mindent olvasott. Persze figyelünk majd mindenkire, szóval kiírás előtt lesz még egy szavazás. Van aki nem olvas yaoit, vagy hentait, így igazságtalanság lenne a dolog. Mindegy. A lényeg: OLVASSATOK SZAVAZZATOK! :D ) Mellesleg: Komment, komment, komment.