Three sides of life 46. rész: Utazás

-Ó, pffff, ahha. - bólogatott Jin - Mi akarunk folyton.
-Hát igen. Kihasználjátok, hogy fiatalabb vagyok.
-Ó igen, nyeld el szépen. - vigyorgott Jin.
-Na jó van! - akart felkelni Kook, mire az idősebb visszanyomta.
Így reggelük jó hírrel indult, meg egy kis játékkal is, ami végre nem fulladt szeretkezésbe, bár nagyon hajlottak rá, de Kook nem akarta erőltetni. Csak élvezte párja csókjait, miközben karjaiba bújt.

-Akkor hazaugrok cuccokért. - öltözött Kook.
-Rendben. Nem kísérlek el. Már így is.... közel volt Suga is. A szüleid meg gondolom nem tudják.
-Nem.
-Nekik mikor akarod elmondani? - dőlt a falnak Seokjin és karjait összefonta mellkasa előtt.
-Nem tudom. Soha. - húzta fel cipőjét Jungkook, majd felállt.
-Egyszer meg fogják tudni, még ha nem is te mondod el, de semmit sem lehet örökké titkolni.
-Tudom. Majd, ha nagyon muszáj lesz, elmondom nekik. Sietek hyung. - állt elé a kisebb.
-Elraktad a listát?
-Azt hiszem.
-De ne hagyj otthon semmit! Azért van a lista.
-Majd elküldöd, ha kell. - karolt nyakába Kook, Jin pedig kiegyenesedett.
-Nem úszod meg a cukiságoddal. - fogott csípőjére - Ha visszajössz anélkül, hogy leellenőrizted volna és valami hiányzik, egyedül mész haza.
-Jóóóó. Majd akkor küld el.
-Rendben. - csókolta meg Jin. Imádtak egymáshoz simulni, miközben nyelveik is ölelkeztek, így minden alkalommal hatalmas feladatnak bizonyult, hogy elszakadjanak egymástól.
-Sietek. - rohant Jungkook az ajtóhoz.
-Csak óvatosan. - nézett utána az idősebb, ahogy a másik eltűnt szemei elől.
Nagyot sóhajtott. El sem hitte, hogy mennyire szereti a kisebbet, no meg Taet is. Amiről eszébe is jutott, hogy fel kéne hívnia másik párját. Ezért megkereste mobilját és tárcsázott remélve, hogy V éppen ráér.
-Óóóóóó. És pont most nem vagyok ott. Ez nem igazság.
-Majd bepótoljuk valahogy rendben kicsim? - pakolászott a konyhában az idősebb, mialatt beszélgetett párjával.
-Jó..... ahj. Nem ér. Én is akarok masszázst.
-Ha visszajöttél, elviszlek.
-De én ingyen masszázst akarok. Nam jön eggyel. - nyafogott.
-Majd mondom neki. - mosolygott Jin - Hogy van mamád?
-Hát.... kicsit mérges amiért nem mozoghat. Nem szeret tétlenkedni. Ami jó, mert így kisebb az esélye, hogy a sok fekvés miatt valami baja lesz, mert folyton mocorog. Csak azt meg nem kéne. Sebaj. Most tévét néz, azt legalább bírja egy ideig.
-Akkor jó. Szólj, ha kell valami. Ha gondolod, beszélek Namjoonnal és lemegyek hozzád pár napra segíteni.
-Hát nem kéne.
-Mért? - lepődött meg Jin, hogy Tae elutasítja ajánlatát. Pedig este is vagy százszor elmondta, mennyire hiányzik neki a picur és szerelme.
-Mama azt hiszi barátnőm van.
-Oooh...
-Ő régi vágású. Így is volt elég gondom a család többi tagjával. Ha ezt megtudná, kitagadna. Hiába szeret, azért vannak elvei, amikhez ragaszkodik.
-Értem. Sajnálom. Pedig szívesen segítenék.
-Elhiszem és örülnék is neked, mert nagyon hiányollak, de ha itt lennél, azonnal rájönne.
-Tudom. Haaahhh. - sóhajtott - Szeretlek.
-Én is szeretlek. Ígérd meg, hogy csinálsz majd képeket és hívtok minden este.
-Ez csak természetes. - mosolyodott el.
-Napközben meg írjatok, ha van időtök. Szívesen beszélgetek veletek, de a telefonra nem mindig érek rá.
-Tudom. Majd írok és küldök rengeteg képet. Mindenfélét.
-Mért érzek ebben perverz hangsúlyt? - vigyorgott V, az idősebb pedig kihallotta hangjából.
-Hova gondolsz? - mosolygott.
-A tegnapi akció után? Sehova. - nevetett Taehyung.
-Azért! - kuncugott Jin is.
-Mennem kell lassan édesem. De erről azért még tárgyalunk. Ha kikészítesz akkor lesz ne mulass, ha hazamegyek.
-Akkor... hmm..... lehet megérné felhúzni téged. - gondolkozott el.
-....Nem. Meg ne próbáld! Így is.... ha csak eszembe jut a tegnap....... Nem bírom ki, már megint!
-Kitartás kicsim. Majd jössz és kiengesztellek. - támaszkodott meg a pulton Jin, miközbe alsó ajkába harapott.
-Ne mondj ilyeneket, mert beindul a fantáziám.
-És az nekem mért rossz?
-.... Te most direkt szivatsz.
-Mondjuk.
-Na csak várd meg míg haza megyek, csak várd meg. Viszont, most mennem kell. Ezt még folytatjuk.
-Rendben. - nevetett - Kitartás!
-Meglesz. Szia!
-Szia! - tette le a mobilt Jin.
Örült, hogy újra hallhatta Taetae hangját, mert hiányzott neki, de aggódott is érte. Olyan rossz hangulatban ment el, annyira aggódott főleg édesanyja miatt, hogy nem akarta elengedni Jin, ám muszáj volt. Most meg ez, hogy nélküle wellnesseznek és csupán őt nem tudják vinni, kicsit megtörte lelkét, főleg mert Tae nyavalygott is miatta. Neki kijárt volna a pihi, hisz nem igazán volt könnyű dolga sem Seokjin, sem Kook terén, ezért egy hármasban eltöltött lazítás biztos megnyugtatta volna. Ám nem jött össze mostanság sehogy sem a közös program, valaki mindig hiányzott, ami mindenkit zavart.

-Csak Sugára várunk? - álltak az állomáson másnap reggel a fiúk. Korán kellett kelniük, mert délelőtt már el is foglalhatták szobájukat, amit Jimin nehezen viselt.
-Kár, hogy nem nagyobb a másik autó. - pislogott álmosan Hoseok, miközben leült bőröndjére.
-Mért, megkaptuk volna?
-Kizárt. Anyámnak kell.
-Akkor nem tök mindegy?
-Nem, mert lehet elvitt volna. Merre jár már Suga? Le fogjuk késni miatta a vonatot.
-Nem tudom, mindjárt felhívom. - vette elő mobilját Jin.
-Utolsó pillanatban fog betoppanni. Nagyon pontosan, mindig időben jön, koppra. - magyarázott Kook, aki mindegyikük közül talán a legkipihentebb volt.
-De ha miatta lekéssük a vonatot, még meg is ütöm. - morgott Jimin.
-Nem veszi fel. - nyomta ki telefonját a legidősebb.
-Mindjárt itt a vonat. Én nem fogom miatta lekésni, jön egyedül. - vette vállára hátizsákját Jimin.
-Nyugalom. - fogta meg kezét Hopi - Mindjárt jön, ez tuti.
-Biztos ideér. De morogni fog. Korán van neki. - vigyorgott Kookie.
-Az tuti. Na közbe nézelődjetek, hátha kiszúrjátok a tömegben. - állt lábujjhegyre Jin - De mért van itt ennyi ember hétköznap reggel?
-Mennek munkába. - pislogott fel rá Hoseok.
-Ilyen messzire ingáznak? Ez fura. Nem fárasztó?
-De, rohadtul az tud lenni.
-Ha jól emlékszek, Suga alacsony és fekete, ugye? - kérdezett Jimin.
-Jah. - nézett arra, amerre a másik pillantott mondata közben - Látod?
-Ha egy hatalmas szemüveg takarja el a fejét, akkor lehet.
-Az a sebek miatt lesz. - ment a másik mellé az idősebb - Igen. Az ő lesz. Yoongi! - integetett.
-Jön is a vonat. - állt fel Hoseok, miközben bemondták az érkező járatot - Tényleg elég pontos.
-Jah, na mehetünk? - sürgette Jimin.
-Te mit siettetsz? - förmedt rá az idősebb - Inkább hozd te a bőröndöt, ah már tele kellett pakolnunk a szarjaiddal.
-Hozd te, a te bőröndöd.
-A te cuccaiddal.
-Reggelt! - ért oda Suga.
-Menő szemcsi. - jegyezte meg Jin a napszemüvegét, ami majd eltakarta az egész arcát.
-Nem szívesen sétálgatok összevert fejjel nyilvánosan.
-Ez érthető.
-Vonaaaaaaat! Gyertek, vagy itt maradtok. - rohant Jungkook a vágányhoz, amire épp besiklott az ő jártuk.
-Ugye nekem is hoztál kávét? - sétált Jin Yoongi után.
-Nem.
-Goromba vagy.
-Mit vártál? - lépett fel öccse utána lépcsőre.
-Hogy gondolsz rám.
-Te mindig korábban kelsz. - sétált beljebb a vagonba.
-Ide! Van hely nekünk. - intett Jungkook.
-Majd talán legközelebb. - válaszolt a legidősebbnek Suga - A többiek tudnak gondolom mindent. - ment be a kabinajtón.
-Igen. Taetae barátai. A legjobbak, így mindenről tudnak. - követte Jin.
-Hallod most má' aztán hallgassá' el! - mentek utánuk Hoseokék - Ha leszálltunk, te hozod.
-De én csak felvetettem egy ötletet, hogy mért nem úgy csináltad.
-Jó'van Jimin. Álljá' le! - dobta le magát az egyik ülésre Hopi.
-Csupán segíteni akartam hyung.
-Segíthetsz. Hozod.
-Neeeem, azt azért nem. - vigyorgott Jimin és szintén helyet foglalt.
-Rosszabbak vagytok, mint a gyerekek. - fészkelte be magát Suga az ablakhoz és megigazította szemüvegét, mielőtt belekortyolt volna kávéjába.
-Nem, csak korán van, Jimin meg idegesítő. - válaszolt Hope.
-Ugye, hogy korán van? Köszönöm. - jegyezte meg az emlegetett.
-Épp ezért hallgass el. Hagyjatok aludni. - vette elő fülesét Suga.
-Mennyit megyünk? - érdeklődött Hoseok, miközben Jimin megsértődve ült helyén és a vonat elindult. Nem volt még hozzászokva az új, goromba társukhoz.
-Két órát utazunk, nagyjából. De majd szól Jin időben. - vigyorgott Kook.
-Jah. Leírtam mindent, meg megjegyeztem. Szereztem térképet is a telefonomra, így könnyen odatalálunk.
-Az jó. Szép álmokat. - kezdett zenét hallgatni Yoongi.
-Mindig ilyen? - érdeklődött Jimin.
-Igen, vagy rosszabb. De ez a szeretet jele., ne aggódj. Nem kedves, de jó ember.
-Hyung? - pislogott sűrűn Kookie Jinre - Itt lehet?
-Mit? - vette elő mobilját.
-Rád dőlhetek?
-Itt a bátyád.
-De alszik.
-Hát... nem jó ötlet.
-Elaludt. Mielőtt meg felkeltenénk, majd elhúzódok. - vonta magához párját - Naaaa.
-Halkabban! Feléred. - engedett az idősebb.
Ám Suga még nem csukta be szemeit, zenéje pedig nem is szólt olyan erősen, hogy elnyomja a kis trécselést, mert attól meg nem tudott volna aludni, így hát leskelődött. Meg akart szólalni, de el kellett fogadnia lassan a helyzetet, hogy Jin már több Kooknak, mint egy barát, azt meg végképp, hogy Taehyung is. Ha pedig ezt nem fogja tudni, akkor az ismeretlen fiút hogyan tűri majd meg féltett öccse mellett? Ezért igyekezet uralkodni magán. Próbált úgy nézni kért társára, hogy nincs benne semmi rossz. Úgysem tud tenni ellene semmit, de..... lehet nem is akar. Mert amikor meglátta, hogy Seokjin miként öleli át öccsét és csókol annak halántékára, talán mintha enyhült volna egy cseppet ellenszenve. Abban a pillanatban ő is azt érezte, hogy ez így tökéletes, ám ez csak egy másodpercig tartott. Hamar visszatért a valóságba és inkább kinézett az ablakon, miközben teste továbbra sem mozdult. Jobb, ha azt hiszik alszik, ugyanis pár perc múlva tényleg szundított is. Korán kellett kelnie, amihez nem volt hozzászokva.

-Hyung! - lökte meg Jungkook - Hyung hol a jegyed? - nyúlt zsebeibe, majd megtalálva azt békén is hagyta bátyját.
Kookie átadta jegyét az ellenőrnek, miközben Yoongi hatalmasat nyújtózott. Felébredt, végleg, de a kalauzzal már nem beszélt egy szót sem, mert az hamar eltűnt.
-Merre járunk? - vette ki fülesét.
-Még nagyjából húsz perc. Kicsit több. - magyarázott Jin és fel sem tűnt neki, hogy Kook ugyan úgy ült vissza, ahogyan akkor voltak, mikor Suga elaludt - Aludhatsz még kicsit.
-Már nem. - vette le napszemüvegét és megdörzsölte szemeit, majd mialatt pólójával tisztította a lencséket, látványosan nézte Jin karját, amint az Kook derekára tekeredve pihent. Arról pedig gondoskodott, hogy barátja észrevegye - Csak én aludtam? - kérdezett.
-Nem. - nézett fel Seokjin telefonjáról, mosolygó arcáról pedig egyből eltűnt a vidámság, ahogy leesett neki, hogy Yoongi mit bámul - Jimin is bealudt, de csak rövid időre. - húzta ki karját párja mögül.
-Na! - vette fel lábait Jungkook a földről és szabályosan elfeküdt az ülésen Jinnek dőlve - Ne vedd el! - nyomkodta tabletjét.
Jin összeakasztotta tekintetét barátjáéval, akin nem igazán mutatkoztak érzelmek, miközben nagyot sóhajtott. Nem tudta, hogy baj-e, vagy nem. Hogy most épp azon elmélkedik, hogyan vágja le a karját, vagy azon, hogy milyen jó, hogy így törődik a kis öcsivel.
-Jó csúnya az arcod. - mentett helyzetet Hoseok.
-Hm? - pillantott rá Yoongi, Jin pedig megkönnyebbült - Jah. Igen. De már gyógyul. - vette vissza szemüvegét és az ablak felé fordult.
-Használsz valami kenőcsöt? Elvileg van valami, amitől gyorsabban eltűnnek a foltok.
-Nem, nincs semmim. - támasztotta meg kezét öklén.
Jin közben igyekezte nem túl látványosan magához téríteni a kisebbet. Belekönyökölt hátába, hisz pont kézre esett, mire Kookie vesztett játékában és felmordult, így terve nem volt túl hatásos, de Suga már nem figyelt, csak szeme sarkából, amit azonban ő nem láthatott. Jungkook felülve morgott az idősebbre, aki csendre intette, mire a kicsinek is leesett, hogy mi van. Túlságosan megszokták egymást és hogy Hoseokék előtt nem kell félni, Yoongit pedig elfelejtették. De nem haltak meg, ezt pedig jó jelnek vették. Még ha ezek után a maradék időben a lehető legtávolabb is ültek egymástól, egy kicsit örültek az átvészelt helyzetnek.

-És most merre? - élvezte Suga a napszemüveg nyújtotta előnyöket és nézelődött, míg a többiek hunyorogtak.
-Mindjárt. - bújta a mobilját Jin - Nincs messze. Gyertek utánam. - indult meg.
-Itt vagyunk a világ végén. Érdekel engem ez a wellness amiről Nam magyarázott. Biztos valami szar lesz, ha ilyen eldugott helyen van. - követte Hoseok.
-A bőrönd hyung! - szólt rá Jimin.
-Mondtam, hogy te hozod.
-Rohadj meg! - húzta végül ő maga után cuccaikat.
Vakon követték a legidősebbet, aki minél közelebb jártak a célhoz, annál bizonytalanabbul irányította őket. Kezdtek elbizonytalanodni benne, hogy az tudja merre járnak, míg oda nem értek.
-Te hyung. Nem oda megyünk? - mutatott egy Hotelre Jungkook.
-Szerintem de, mert azaz egyetlen olyasmi épület, indult felé Hoseok - Gyere Jimin.
-Mint valami szolga. Ezért még kapsz.
-Idősebb vagyok, megtehetem. - mentek elöl.
-Szép volt Jin. - veregette meg az idősebb vállát Suga és követte a két fiút.
-Jó szemed van picur. - súgta a kisebb fülébe a legidősebb, amint elhaladt mellette.
Végül J-Hopeot meglepetés érte. Az Isten háta mögötti településből kiindulva egy középosztálybeli wellnessre számítottak maximum, ez viszont egy sokkal szebb és modernebb Hotel volt. Belépve csak pislogtak, Suga pedig azon kezdett gondolkodni, hogy Namnak ez mennyibe is fájhatott, miközben Jin rutinosan bejelentkezett.
-Soha többet nem csomagolok veled egy bőröndbe. Tököm tele. Mindent én cipelek, este meg még rohangálhattam is hozzád. Legközelebb elég lesz a hátizsákom is. - ült le a bőröndre Jimin.
-Nyugodjál már le! Még a végén azt hiszik egy pár vagyunk, úgy hisztizel. - szólt rá Hoseok.
-Mi van? Zavarna édesem? - fogta meg kezét a másik.
-Ne csináld ezt! Eddig téged zavart, most mi lelt? - rántotta el karját.
-Revans. - mosolygott Jimin.
-Igen. Kim Namjoon foglalt öt emberre. Mondjam a neveket? - beszélgetett közben Jin a portással.
-Nem kell mind, elég egy. Szólt, hogy együtt jönnek. De én hatról tudtam.
-Ó, az lehet. Egyikünk végül nem ért rá. - fancsalodott el. Tae nincs itt - Így csak öten vagyunk. Baj?
-Nekem nem. Így az egyik kétágyasban egyedül lesz valamelyikük. Viszont miszter Kimnek akkor is ki kell fizetnie.
-Szerintem tudja. Akkor az én nevemen keresse, Kim Seokjin.
-Jin? - szólalt meg egy női hang a portás mellől - Seokjin. Szia! - pattant fel egy lány, mégpedig nem is egy ismeretlen. Az étteremből volt, a magasabbik.
-Hello!
-Hyeyoon! - szólt rá a portás.
-Bocsánat.
-Ne ne. Itt dolgozol? - bírta kicsit maradásra Jin.
-Igen. Diák munka.
-De ha nem dolgozol, nem munka. - förmedt rá újra a portás.
-Bocsánat. - tűnt el újra, Jin pedig utána pislogva látta, hogy valami kiömlött a földre, amit nagyon takarít.
-Elnézésüket kérem. A szobák meg is vannak. Itt vannak a kulcsok. - pakolta ki a pultra Jin elé azokat, aki időközben újra rá figyelt - Esetleg felvihetjük a csomagjaikat?
-Ömm... - nézett barátaira, akik továbbra is, mint egy pár, civakodtak - Nem, köszönjük. - vette el a kulcsokat.
-Rendben. Reggeli reggel hattól kilencig. A vacsora este hattól este kilencig. A ma esti program az uszoda részen lesz. Kivételesen nyitva lesz este is egészen hajnalig. A fiatalokat diszkóval fogadjuk, az idősebbeknek nyilván kellemesebb környezetet teremtünk, de gondolom ez magukat nem érdekli. - mosolygott rájuk a portás.
-Nem, köszönjük.
-Ha további programokról szeretnének tudni a bejárat melletti faliújságon mindig kint van, de a pulton lévő szórólapokból is kiderül. A szórólapokban a városban megrendezett eseményekről is vannak hírek, illetve kis térkép és mindenképpen meglátogatandó nevezetességek is. Meg persze a hotelről leírás.
-Köszönjük.
-Megkérdezhetem, - lépett oda Suga - hogy a masszázs az hogyan működik?
-Igen. Név és a szoba kulcsa, vagyis kártyája kell. Csak leviszik magukkal a wellness részlegre és ott megmondják maguknak, hogy mit választhatnak.
-Köszönöm. - hagyta is ott a pultost Yoongi, majd felindult szobájába.
-Köszönjük. Ha bármi van, majd jövünk még.
-Nyugodtan. Kellemes pihenést!
-Köszönjük. - fordult vissza Jin a többiekhez, majd szétosztotta a kulcsokat.
-Na gyere kis szívem! - dobott egy csókot Jimin Hoseok felé - Felviszem a cuccunkat a közös szobánkba. - heccelte tovább.
-Nem alszok veled, ha ilyen vagy. - követte Hopi morcosan.
-Akkor kénytelen leszek téged kikötözni. - kuncogott Jimin, miközben megnyomta a lift hívógombját.
-Most hagyd abba! - mordult rá az idősebb és meghallották a csilingelést, miszerint már mehetnek is fel saját szobáikba.


(Folytatjuk! :D Na eddig egész jól állok.... fogjuk rá. Szóval írogattam. De még mindig Péntek a tuti, hogy aznap lesz rész.
Addig: Komment, szavazás, olvasgatás (a nyereményjáték miatt, mert ugye ez előnyt fog jelenteni) éééééés facebook. Akik újak, azoknak mondanám, hogy lehet minket követni ott és nem csak ficiket rakunk ki, hanem képek és videók is felkerülnek, így megéri. :D Facebook Link )