Suga&Jimin Yaoi OneShot

Harmadik fél szemszöge

A sok fellépés után, ami a nem rég kiadott albummal járt, közben pedig még díjátadók is voltak, a fiúk elfáradtak, ám most ez nem volt probléma. Kicsit csillapodtak a kedélyek, így kaptak pihenőt, bár azt java részt az iskolára kellett szánniuk, hisz a munka elvette attól az időt. Viszont még így is volt lehetőségük pihenni, kicsit hazaruccani, azzal foglalkozni, amit szerettek, ezért mind a heten máshogy tengették napjaikat. Jimin és Jungkook rendszerint együtt jártak edzőterembe, de az ő közös programjuk is eddig tartott. Utána Kook végre boldogan ült a számítógép elé kicsit játszani, hisz régebben hatalmas kocka volt és ez már kezdett hiányozni neki. Jin hazament, ideje nagy részét tanulással és Jjangguval töltötte, a leader is hasonlóképp otthon tengette ideje számottevő részét, Hopi nővérével találkozgatott és ment vásárolni, még Tae is összefutott családjával, egyedül Yoongi volt az akinek ez nem volt ínyére. Egyszer ugyan megejtette, de úgy tért vissza, hogy felesleges volt ezt erőltetni, ugyan az lett a vége, mint szokott. Vita és feszült családi légkör, aminek anyukája egyáltalán nem örült, így inkább nem fájdította lelkét, eljött otthonról. Ő szívesebben dolgozott a szabadsága alatt is, ám amikor megtette a kis körutat szüleinél, ez már nem ment olyan simán. Még odafelé sikerült új dalokat írnia, viszont mikor visszaért a hangzavarból csendes szobájába minden megváltozott. Nem jött semmi ihlet, egyetlen dallam, vagy szövegrészlet sem. Próbálta erőltetni, gyermek módjára hülyeségeket beirkálni, brainstormingolni, ahogyan az amerikaiak szoktak, ám most ez sem vált be. Nem sikerült, egyáltalán nem jött össze, ez pedig kezdte lassan bosszantani mi több, egyenesen idegesítette, hogy hiába ül könyve fölött, a billentyűzet mellett, karcolgatott elnevezhetetlen alakzatokat, egyszerűen nem jött az ihlet. Legalább egy alapgondolat legyen, de még ennyi sem volt.
-Szevasz Yoongi! Azt hittem már haza se jössz vacsira. - köszöntötte Jin, amint ő épp terített társa pedig pont visszaért - Kipróbáltam egy új receptet, remélem tetszeni fog.
-Ha nem basztad el és nem zsíros biztosan. - pakolta le cuccát.
-Megint morgós vagy. Még mindig nem sikerül semmi?
-Nem, dörgöld még az orrom alá.
-Én csak érdeklődtem, ne légy ilyen.
-Ne beszélgessünk. - indult szobájukba Suga.
-Hát, ha csak ilyen válaszaid vannak, akkor ne. - pakolt tovább Seokjin.
-Hello hyung! - lépett ki szobájából Jimin és látta meg társát - Mindjárt eszünk nem jössz?
-Nem.
-Sikerült alkotni?
-Persze, baszogass te is. - sétált el előtte.
-Csak kérdeztem.
-Inkább ne beszélgessünk. - lépett be szobájába.
-Lehet jó ötlet.
-A nap legjobbja. - csapta be az ajtót.
-Hyung! - indult a nappali felé Jinhez a fiatalabb - Mi baja Suganak?
-Az, ami eddig is.
-Nem tud írni?
-Nem. Segítesz? Szólsz a többieknek?
-Igen. - fordult vissza a szobák felé. Nem volt otthon mindenki, de aki igen, annak Jin a szabadságuk alatt rendszeresen főzött esténként, így sohasem maradtak éhen.

-Nam felvételen van? - érdeklődött vacsora közben Tae.
-Igen. Utána meg szerintem elmennek még enni, meg beszélgetni. Kapcsolatokat épít, tudod. - válaszolt neki a legidősebb.
-Akkor jó darabig még nem jön.
-Nem.
-Holnap már neked is lesz felvételed nem? - kérdezte az előbbi kérdés gazdáját Hoseok.
-Igen.
-És tudod a szöveged?
-Ami holnapra kell, azt igen. Meg egy kicsit többet is. - falatozott.
-Gyakoroltunk ma. - szólt bele Kook is.
-Jah. Segített miközben kockult.
-Igen, jó barát vagyok. - húzta ki magát büszkeségében a legkisebb.
-Ízlik? - érdeklődött a vacsora felől Seokjin - Csinálhatok ilyet máskor is?
-Nyugodtan hyung. - válaszolt neki a maknae - Nekem bejön. Finom.
-Szerintem sincs vele semmi gond. - folytatta Taehyung.
-Nekem is jó. - helyeselt Hoseok és Jiminre vártak, ám az hallgatott, miközben tányérjába bújt láthatóan gondolkozva valamin.
-Jimin? - bökte meg gyengéden Seokjin.
-Mi? Jah, Kook segített Taenak, ott voltam. - kapta fel fejét.
-Az volt a kérdés, hogy ízlik-e.
-Jha, igen-igen. Finom.
-Baj van Jimin? - aggódott Hopi.
-Csak Yoongin gondolkoztam. Olyan goromba mostanság.
-Ő mindig goromba. - nézett rá csámcsogása közben Taetae.
-Jó, ez igaz, de most különösen az.
-Nagyon bosszantja, amiért nem tud most alkotni. Azt hiszem elért élete első alkotói válságába és nem tudja, hogyan tápászkodjon fel belőle. - fejtette ki gondolatmenetét Jin.
-Egyetértek hyunggal. Tuti ez a baja, de mi nem tudunk neki segíteni. - állt Hoseok Seokjin mellé.
-Pedig kéne. - jegyezte meg Tae.
-Jó, de ötletem sincs, mivel lehetne.
-Én meg félek tőle ilyenkor. Nem akarok próbálkozni. - vacsorázott tovább egy odavetett mondat után Jungkook.
-Azért ki kéne találni valamit. Biztos értékelné, hogy segíteni akarunk. - folytatta Jimin.
-Szerintem meg parasztul elküldeni melegebb éghajlatra. - csámcsogott Hope - Esélytelen.
-Hmm... lehet igazad van. - bújt vissza táljába Jimin.
Pár pillanat csend után Jin dobott be új témát, amiről beszélgetni kezdtek, kivéve Jimint. Őt nem érdekelte a csevegés tárgya, inkább elgondolkozott. Segíteni akart társán, hisz ilyen téren kicsit szívére vette Sugat. Felnézett rá, amiért ennyire kreatív és tehetséges, főleg mikor egész nap csak alkotott, ám most ez a válság számára is szörnyű volt. Rossz látványt nyújtott a szenvedő zseni, ezért mindenképp segíteni akart neki.

Jimin nem sokat aludt az éjjel. Elmélkedett, ötletelt, mert megoldást akart mindenféleképpen, nyugtalanságában pedig csak forgolódott ágyában, ám mikor végre támadt egy jó terve, ami beválhat, akkor tudott szuszogni pár órát. Viszont olyan lendülettel kelt, mintha kipihente volna magát. Első útja konyhába vitte, hiszen Seokjint kereste, hogy ébren vannak-e már, de csak legidősebb társa mászkált válasza pedig az volt, hogy Yoongi még alszik egy darabig. De Jimin most türelmesnek bizonyult. Kivárta, addig pedig ötletét kezdte megvalósítani és kutakodott a neten, majd telefonált, végül csomagolni kezdett, eközben pedig összefutott a felébredt rapperrel.
-Jó reggelt Yoongi! - köszönt rá vidáman - Csomagolj!
-Minek töpszli? - morgolódott, pedig csak most kelt.
-Megyünk Jeju szigetére.
-Az egész banda?
-Nem. Csak mi ketten.
-Minek?
-Mert elviszlek. Hátha megjön tőle az ihlet. - sietett a szárítóhoz Jimin, hogy válogasson ruhái közül.
-Nem viszel sehova. Pont hozzád van a legtöbb kedvem. Menj egyedül. - indult a fürdő felé Suga.
-De én fizetem és hotelba megyünk. Lesz ott minden.
-Masszázs is van az árban? - állt meg a küszöbön.
-Nincs, de ha kérsz, fizetek.
-Hmm... - lépett be a fürdőszobába - És szauna?
-Van. És medencéjük is, meg jakuzzi részük is.
-Akkor megyek. De egy feltétellel. - nézett ki.
-Mond! - figyelt rá Jimin.
-Békén hagysz. Nem baszogatsz semmivel. Mintha ott sem lennél.
-Umm. - szomorodott el. Ő egyedül nagyon unatkozni fog. Talán a többieket is be kellett volna avatni és együtt menni - Jó, ahogy akarod. - fordult vissza ruháihoz.
-Szuper.
Jimin próbált nem úgy állni a kiruccanásukhoz, hogy ő halálra fogja unni magát és egyedül lesz. Reménykedett benne, hogy majd Yoongi azért hívja, mert ő sem szeretne magányosan mászkálni, ezért pedig egész út alatt imádkozott. Sugaval akart kikapcsolódni, kicsit megismerni, elvinni Jejura, ahol mellesleg utcafesztivál van, hátha attól megjön az ihlete, de legalább kivinni a város rohanásából, mert ő ebben látta a problémát és eközben összebarátkozni vele, hogy segíteni tudja, ha legközelebb is problémája lesz az írással. Mikor megérkeztek pedig be is jelentette, hogy igazából mi a terve.
-Yoongi, - sétáltak szobájuk felé - ma kint vannak az utcazenészek, meg kint is lesznek még pár napig, míg itt leszünk. Azért hoztalak el. Hátha az segít.
-Tudom, hogy kint vannak, olvastam a neten. - értek az ajtóhoz, majd Jimin kinyitotta és elfoglalták lakájukat.
-Akkor kimegyünk?
-Hmm...
-Mi az.
-Csak gondolkozom, hogy jöhetsz-e. Hogy van-e kedvem hozzád.
-Csendben leszek.
-Akkor lehet.
-Oké.... azt hiszem, köszönettel tartozom, hogy megengeded. - pakolt le a fiatalabb, miközben húzta száját.
-Igen.
-Hahh... nehéz menet lesz. - sóhajtott.
-Tessék?
-Semmi. Ha készen vagy, mehetünk is.
-Előbb még egy kicsit körbenézek.
-Okés. - rendezkedett be jobban Jimin.
Összekészülődtek, hogy mit is vigyenek magukkal, egy hosszabb vita után pedig a fiatalabbnak sikerült rávenni a rappert, hogy jegyzetfüzetét is pakolja el, mert hátha kellhet.
-Nem leszünk jóban. - jegyezte meg Suga indulás előtt.
Ám utána Jimin már hallgatott. Nem akart több konfliktust az amúgy is bunkó társával, aki ahogy egyre jobban fáradt csak rosszabb lett. Viszont a zenészek érdekelték, ott jól érezte magát, az ajándék kávé pedig, amit Jimintől kapott, lendített helyzetén. Napok óta elsütötte az első kedves megnyilvánulását, ezért a fiatalabb picit büszke volt magára. Reménykedett benne, hogy lassan meglágyítja azt a kő szívét és akkor majd nem kell egyedül élvezni ottlétüket, ám a csoda nem tart örökké. Suga hamar visszazökkent a szemétláda kerékvágásba és direktbe idegesíteni kezdte Jimint. Hihetetlen flegma és goromba lett, a kisebb pedig csak tűrt. Igyekezett úrrá lenni magán, mert nem akarta elküldeni oda, ahol még ember nem járt, így inkább hallgatott. Próbált nyugton maradni, nem olyan stílusban válaszolni, amiben ő kapta megjegyzéseit, vagy inkább hallgatott, ha semmi szépet nem tudott mondani.
-Na végre. Ez borzalmas volt. Nem kaphatnánk inkább két egyágyas szobát? - léptek be sajátjukba és Suga csak morgolódott tovább.
-Elég lesz mára Yoongi. Inkább fürödj le és aludj.
-Csak nem idegesítő vagyok? - pakolt le az asztalra, míg Jimin az ágyhoz sétált és elterült rajta, miközben talpai még mindig a földet érintették.
-Egy kicsit.
-Végre.
-He?
-Egész délután hergeltelek, de te csak nyelted, mint kacsa a nokedlit. - fordult felé Suga - Kíváncsi voltam meddig bírod, viszont te csak kussoltál és nem mertél visszavágni.
-Végig arra utaztál, hogy majd kifakadok és jól összeveszünk.
-Igen. De birka türelmed van. Le a kalappal. - indult a fürdőbe.
-Mekkora egy paraszt vagy. - sóhajtott Jimin.
-Na igen, pont ezt vártam. - csukta be maga mögött az ajtót.
-Bunkó köcsög. - suttogta magában a kisebb, amint még mindig az ágyon feküdt.
Ez tényleg nagy szemétség volt tőle, de legalább együtt voltak.... bár ne lettek volna, akkor nem kellett volna hallgatnia. Viszont Suga vitte a jegyzetkönyvét, Jimin pedig reménykedett benne, hogy sikerült is írnia valamit, ezért felkelt az ágyról belelesés céljából, holott sohasem tette. Tiszteletben tartotta Yoongi cuccát, de most érdekelte és meg akarta nyugtatni magát, miszerint az ihlet visszatért, többé pedig nem kell aggódniuk, ezért az asztalhoz ment, amire Suga lepakolt. Megkereste a kis könyvet, majd ott, ahol a jelölő benne volt kinyitotta, ám csalódnia kellett. Csupán kis figurákkal volt telerajzolgatva minden lap széle, de egyetlen hangjegy sem volt sehol.
Nem baj, még csak most jöttek, itt lesznek egy darabig, majd kiforr a dolog és segít rajta minden... vagyis remélte Jimin, hogy biztos így lesz.

Következő nap a fiatalabb kelt elsőnek, ezzel pedig világossá vált számára, hogy Suganal mindenki előbb ébred. Viszont, mivel egy szobában voltak, így kénytelen volt csendben összeszedelőzködni, majd tett egy kis felfedezőkörutat a reggeli előtt. Bejárta a hotelt, hogy pontos információkkal láthassa el társát, mikor az felkel. Találkozott pár vendéggel, kik között akadt rajongó is, így kénytelen volt egy közös képet csinálni velük, majd miután végzett és már menekült volna a felismerő szemek elől, felsietett szobájába, ahol Yoongi még mindig aludt. Ám muszáj volt felkeltenie, különben lemaradtak volna a reggeliről, akkor meg még morcosabb lett volna társa.
-Yoongi. Ébresztő. Le kell mennünk reggelizni.
-Nem szeretem, ha keltenek. - morgott mozdulatlanul ágyában.
-Tudom, de ha nem megyünk le enni, akkor meg éhes leszel. Szóval keljél.
-Haaaah. - tápászkodott fel - A "mintha ott sem lennél" jelentését majd át kell beszélnünk. - ült az ágy szélére.
-Inkább éhen maradsz? - de Suga nem válaszolt. Csak lassan felállt és elfoglalta a fürdőt.
Jimin ugyan igyekezett kedves lenni, de társa nem nagyon hagyta ezt neki. Újra próbára tette idegeit különféle beszólásaival és megjegyzéseivel, de most hamar feltűnt a kisebbnek, hogy a tegnapi játékot játssza vele, ezért az asztalnál meg is említette.
-Ne feszítsd túl a húrt.
-Tessék?
-Ne tégy próbára megint. Már tudom, mire megy ki.
-Most nem játszok veled. - folytatta reggelijét - Csak ilyen a kedvem.
-Bunkó.
-Mint mindig.
-Mond csak Yoongi. - kezdett bele hirtelen támadt gondolatának kifejtésébe - Mikor volt utoljára, hogy nem egyedül aludtál?
-Tegnap este például.
-Nem úgy értem. Hanem hogy csajjal.
-Szexre gondolsz?
-Csss. Nyilvánosan vagyunk. - pisszegte le a fiatalabb.
-Na és? Leszarom.
-Én nem. De igen, arra gondoltam.
-Umm.... - gondolkozott el - nem is tudom. - hagyta félbe az evést és tényleg elmélkedni kezdett - Nem emlékszem.
-Akkor ez hiányzik neked.
-Parancsolsz? - nézett társára.
-Ezért nem tudsz írni. Ma szerzünk neked valakit. - folytatta az evést Jimin.
-Nekem nem kell senki. És nem ettől függ, hogy tudok-e alkotni, vagy sem.
-Ahha, majd meglátjuk. - válaszolt teleszájjal.
-Nem ettől függ. - ráncolta szemöldökét Suga.
-Persze-persze.
-Idegesítő töpszli.
-Gonosz vagy. - nézett rá morcosan a kisebb.
-Te meg idegesítő. - fonta össze karjait.
Végül nem sikerült megállapodniuk, hogy tényleg kell neki egy nő, Suga pedig mérgében inkább megszabadult csapattársától és az egész napot egyedül töltötte. Elbújt a hotelban zenéjével és könyvecskéjével, de nem tudott haladni. A betűk nem gyűltek, csak a kis alakok a papír szélén, melyek hála annak, hogy elgondolkozott Jimin ötletén, kezdtek kicsit érdekesen kinézni. Észre sem vette és már olyan pózokban szeretkeztek a kis pálcikaemberei, amikről ő sem tudott, hogy léteznek. Mikor pedig ráeszmélt, hogy miket is rajzol, Jiminnek pedig lehet, igaza volt, becsukta könyvét, majd inkább tett egy hatalmas sétát a kis városban, ám ezúttal messzire elkerülve az utcazenészeket. Most csendre vágyott és békére. Ki szerette volna üríteni fejét minden hülye gondolattól. Új lappal akart indítani, hitt is benne, hogy majd sikerül, ám hála annak a buta teóriának, amint visszaért emberek közé és meglátott egy nőt, rögtön rosszra gondolt. Ezért szitkozódva ment fel szobájába az este közeledtével és reménykedett, hogy Jimint ott találja majd. Viszont nem volt sehol, pedig bárcsak lett volna. Szívesen beolvasott volna neki, hogy most teljesen megfertőzte az agyát azzal a hülye ötlettel, ezért pedig neki kell majd felelnie, de nem tudta megtenni. Így csak hangosan morogva ment le vacsorázni, ahol viszont ott evett már társa asztaluknál.
-Ez a te hibád. - ült le hozzá.
-Mi? - kérdezett vissza.
-Megfertőztél. Most másra sem tudok gondolni, csak a hülye tippedre.
-Ohh. - vigyorgott Jimin - Akkor igazam volt.
-Mért nem tudtad magadban tartani?
-Mert segíteni akarok.
-De ezzel csak rontottál a helyzeten.
-Szerintem nem. De, ha ennyire zavar és nem hagy nyugodni, mért nem mész el a jobb kezeddel egy körre. Hátha attól megnyugszol.
-Mért mondasz ilyeneket? - förmedt rá.
-Mert feszült vagy, bunkó és paraszt. Elviselhetetlen vagy a dormban is. - támadt vissza most a kisebb, Yoongi pedig meglepődött - Muszáj kezdenünk veled valamit, különben olyan vita lesz, ami árthat az egész csapatnak. Szóval embereld meg magad és sürgősen változtass, vagy senkit sem fog érdekleni, hogy ki vagy. - hadarta el ami lelkét nyomta, majd bár magabiztosságot mutatva folytatta vacsoráját, belül szíve hevesen vert és félt, most mi lesz.
Ám Suga nem válaszolt, csak pislogott. Nem számított ilyesmire, ezért nem is tudott mit kezdeni vele, de nem is akart. Lehet tényleg kicsit sok volt belőle most, így inkább csak felállt és a svédasztalhoz sétálva szerzett magának enni, mikor pedig messzebb ért, Jimin nagyot sóhajtott. Pont ezt nem várta egyáltalán, viszont örült neki. Megoldotta különösebb vita nélkül... csak mikor visszajön, ne jusson eszébe semmi.

De Yoongi nem szólt az este folyamán. Csendben volt és gondolkozott azon, amit a másik mondott. Kicsit rosszul érintette, ám ha valóban már mindenkinek elege volt belőle, akkor neki kellett változtatnia valamin és ha ez a változás pedig még azt is hozza, hogy írni is tud, akkor ő csak támogatja. Azonban a szex helyett neki jobb ötlete támadt, ami kevesebb galibával jár, de remélhetőleg ugyan azt az eredményt hozza majd, ezért vacsora utána még elment egyet sétálni mielőtt felgubózott volna szobájukba.
-Na szia! - köszöntötte Jimin, aki az ágyon feküdt és játszott a tableton - Merre jártál?
-Tudod, lehet van valami az ötletedben, de van egy alternatív megoldásom. - zárta be szobájuk ajtaját és lerakott egy zacskót az asztalra.
-Mit hoztál? - ült fel Jimin és félrerakta a játékot.
-Alkoholt. - vett elő két üveg sojut - A szex bajjal járhat, ki tudja, kinek mondaná el a csaj. Ez viszont nem. Még időm is lesz kiheverni. - nyitotta ki.
-Ez nem túl jó ötlet. Azt mind egyedül akarod meginni?
-Hát, - fordult felé Suga - ha akarsz segíthetsz, de egyedül terveztem.
-Akkor nagyon be fogsz rúgni. - állt fel és társához sétált, majd felkapva egy üveget olvasta el, hogy milyen erős - Ennyit tényleg nem kéne.
-Pedig én terveztem. Ez el fog fogyni, ha segítesz, ha nem. - kezdett is iszogatni.
-Akkor sem tartom jó ötletnek.
-Nem kérdeztem a véleményed.
-.... Igyál csak. - vette el a bontatlan üveget és kinyitotta magának. Kicsit elviselhetőbbé kellett tennie a másikat, verekedni pedig nem szoktak, ha isznak. Inkább vigyorognak és szeretnek mindenkit, nem pedig kötözködnek, ezért reménykedett, hogy majd javul helyzetük, ha kicsit fejükbe száll az alkohol. Ez pedig meg is történt idővel. Beszélgetni kezdtek a napokban történtekről és Suga már kedvesebb is lett. Látszott arcán, ahogy kicsit megbódult, mert kipirult, majd ténylegesen mosolygásba fogott már minden válasza közben és Jimin is követte. Végre, nem tépték egymást hanem kuncogtak, majd egyre hülyébb témák jöttek fel, végül az ágyban fetrengve folytatták csevegésüket.
-Na, de hol az üvegem? - ült fel kicsit imbolyogva Suga.
-Nem tudom, de elég lesz mára. - dörzsölte szemét Jimin, kiben jóval kevesebb alkohol volt.
-De én kérek még. Nem vagyok elég részeg.
-Szerintem meg de.
-De nem. Többet kell innom. Így nem biztos, hogy elérem azt a hatást, amit akarok. - állt volna fel, ám Jimin nem engedte.
-Szerintem meg elég volt. Nem akarom fogni a hajad majd, ha hánysz.
-Nem szoktam hányni te is tudod. - zuhantak vissza az ágyba.
-Mond, mért nem próbáltad a szexet? Mért itattál le inkább engem is? - feküdt Jimin hasán Sugaval, miközben a fiatalabb érdeklődött.
-Sok bajjal jár egy csaj. Elpofázhatja, nem kell a pletyka.
-Pedig ez nem ér fel ahhoz. - simogatta az idősebb haját.
-Hát remélem felér vele. - hunyta be szemeit Suga - Ez jól esik.
-Mi?
-A hajam. Szeretem. - sóhajtott.
-Akkor folytatom. - mosolyodott el Jimin.
-Köszönöm.
-Mért nem tudsz mindig ilyen aranyos lenni?
-Mert az nem én lennék.
-Dehogynem. - pislogott a plafonra elmélkedve Jimin. Sose látta még ilyennek Sugat, aki bújt keze alá, hogy játszadozzon még tincseivel és normális válaszokat adott, nem káromkodott, vagy flegmázott vele azonnal. Olyan volt, mintha teljesen más feküdt volna helyette Jimin hasán, ez az ember pedig elbűvölőnek bizonyult. Édesnek, ártatlannak, aki soha nem lenne képes bántani senkit - Suga.
-Hmm?
-Lehet még megbánom, de sikeresen lerészegedtem, valószínűleg miattad és azt szeretném kérdezni, hogy mikor szoptak le téged utoljára?
-Amikor utoljára feküdt előttem nő. - válaszolt azonnal minden rezzenés nélkül.
-És most nem akarod?
-Nagyon sokszor akarom, de nincs időm ilyesmire.
-Feltétlen nőnek kell lennie annak, aki letérdel eléd?
-Mire célzol? - nyitotta ki szemeit és Jimin lenézett rá.
-Segíteni akarok, hogy újra tudj írni.
-És ezért lecumiznál?
-Hát.... ha adsz még egy kicsit inni, valószínű. Csak ne beszéljünk majd róla.
-Hmm....
-Áhh, hülyeség. - kapott fejéhez Jimin, amint kicsit feltámadt józan esze a részegség temetőjében, hogy ezt hogyan képzeli, mégis mit gondolhatott?
-Legalább elfogy a soju. - kelt fel Yoongi, majd az asztalhoz sétálva elvette arról a félig tele üveget. Cselekedetét Jimin végig figyelemmel követte, míg az vissza nem ült az ágyra - Tessék. - nyújtotta a fiatalabbnak, aki feltápászkodott és elvette - De hagyj nekem is belőle.
Jimin hevesen kortyolt nagyokat az erős italból, majd hagyva egy keveset társának nyújtotta vissza az üveget. Vett pár mély lélegzetet, míg az kiitta az utolsó cseppeket is, meglepetésére pedig nem neki kellett kezdeményeznie.
-Yoongi! - szakadtak el egy pillanatra egymástól.
-Mi az?
-Mit csinálsz?
-Gondoltam adjuk meg a módját, de akkor csak kelj fel, ha nem akarod. - hátrált volna kicsit az idősebb, ám Jimin megfogta felsőjét.
-Csak meglepett. - húzta vissza magához társát.
Suga fellelkesült, hogy a kisebb nem ellenkezik, inkább még benne is van a dologban, így bátran dugta át nyelvét a másikhoz, aki azonnal beengedte azt szájába. Lassan az idősebb leterítette Jimint és fölé támaszkodott, bár egyáltalán nem így tervezték, valahogyan mégis így alakultak a dolgok.
-Lehet több lesz, nem baj? - vált el a fiatalabbtól, kinek éppen lábai közé helyezkedett.
-Most semmi. - pislogtak egymásra és mindkettejük szemében tisztán látszott, hogy nem önmaguk urai.
A fiatalabb vetkőztetni kezdte felette támaszkodó csapattársát, miközben egyre hevesebben falták egymás ajkait. Amint már egymás bőréhez értek, Suga csípője lassan Jiminével forrt össze a ruhák ellenére is és nyögdécselésbe kezdtek, többé nem bírtak lassítani. Kapkodva dobálták le cuccaikat, viszont mikor az idősebb látott hozzá nadrágjának levételéhez a másik felkelt, kigombolta gombjait Suganak, majd letérdelve az ágy mellé húzta annak szélére társát és segített neki vetkőzni. Nem titkolta mire készül. Amint a farmer lekerült rögtön az alsóért nyúlt, hogy attól is megfossza a másikat. Szerette volna teljesíteni felajánlását, ezért megszabadult az utolsó ruhadarabtól is, majd a rapper merev férfiasságára fogott, végignyalt rajta és gondolkodás nélkül vette szájába. Yoongi felsóhajtott. Maga mögött támaszkodott, miközben a kisebb lelkesen végezte feladatát, az idősebb pedig csak gyönyörködött benne. Ugyanolyan heves volt, mint csók közben, ezt pedig nem bírta hangok nélkül. Olyan rég érezte, hogy meglepte, milyen élvezetes is. Elfelejtette már az idő múlásával, így viszont nem bírta kezelni reakcióit. Nyögdécselt és sóhajtozott, miközben pillantását csupán rövid időre vette le Jiminről, akkor is csak azért, hogy behunyva szemeit nyilvánítsa ki, mennyire mennyein dolgozik a kisebb. Ám lassan kezdett előjönni az az énje, aki irányít a szexben és sohasem engedi ezt át másnak, így egyik kezével a fiatalabb hajába túrt, aki már tudta, mi fog következni, hiszen ezt ő is csinálta nőkkel ilyen helyzetben. Suga megmarkolta a kusza tincseket, majd kicsit sem lágyan kényszerítette lejjebb Jimint, ezáltal ő teljesen elmerült annak szájában. A fiatalabb aprót felnyögött, amint megérezte torkában társát, majd az engedett és folytatta ugyan abban a tempóban, amiben előtte. Yoongi még eljátszotta ezt sokszor vele, ő pedig engedett. Egyetlen alkalommal sem küzdött, mert azok a morgások, amik olyankor megcsapták fülét, nadrágjára is hatással voltak. Viszont meglepődött, mikor Suga meghúzta haját és ezúttal inkább felvonta magához az ágyra. Ledöntötte rá, majd szinte letépte róla nadrágját boxerjával együtt. Nem is tulajdonított annak semmi jelentőséget, messzire dobta ruháit és fölé támaszkodott. Nyakába harapott, míg Jimin felnyögve átkarolta. Yoongi fogai keményen estek a fiatalabb puha bőrének, miközben előrebillentette csípőjét és nemességeik egymásnak simultak. Sosem éreztek még hasonlót, de nagyon élvezték. Új volt, az alkoholnak hála pedig egyáltalán nem gondolták, hogy rossz amit tesznek. Csupán ösztöneikre hallgattak, amik most Suganak azt súgták, hagyjon nyomot társa nyakán, minél többet, Jiminnek pedig azt, hogy teste minden centiméterét simogassa és nyögdécseljen megannyi tettére, bár mást amúgy sem tudott tenni. Csak Yoongi neve zengett a szobában, míg az lassan elért a fiatalabb kulcscsontjáig, amit szintén fogai közé vett, mialatt egyik kezével Jimin bejáratához igazodott. Amint a kisebb fájdalmas hangot eresztett ki torkából és picit elhúzódott, az idősebb felemelkedett egy határozottabb mozdulattal pedig be is siklott a felkészületlen testbe,
-Hyungh! - szorította össze szemeit és elakadt lélegzete, miközben megfeszültek izmai.
-Sikíts csakh. - szemlélte a szenvedő arcát, majd lassan kezdett mozgásába.
Ugyan nem úgy érezte a fájdalmat, ahogyan azt egyébként kellet volna, mégsem bírt vele. A szokatlan estében ez most szokatlanul rosszul esett neki, így nem szerette volna, ha folytatják, de annyira kapkodta a levegőt, hogy nem bírt felszólalni. Csak Yoongi testét simogatta, míg az hatalmas mosollyal és olyan tekintettel, amivel épp felfalta, nézte a szenvedőt maga alatt, ki vonaglott a feszítő érzéstől. Nem volt benne, épp ellenkezni akart, de nem tudott, ezért csak tűrt. Fogadta társa lökéseit, amik lassan gyorsultak, míg próbálta csípőjét olyan magasságba emelni, amiben talán a kellemesebb szög miatt kevésbé fog fájni neki az este. Viszont annyira jól sikerült ez a tette, hogy míg Yoongi morgott néha a péniszét körbeölelő forróság miatt, addig az ő fájdalmas hangjai hirtelen megváltoztak. Jó pontot ért el Suga, Jimin pedig igyekezte megtartani csípőjét, de túl nehéz volt valahányszor megremegett teljes testében, behunyva szemeit nyögése közbe. Yoongi látta a jeleket, hallotta is, így inkább a fiatalabb csípője alá nyúlt, majd ő maga tartotta meg, míg az a lepedőbe mart, izgató hangjai pedig sűrűsödni kezdtek, miközben egész testét átadta társának. Már a fájdalmat sem érezte, csak a gyönyört, melyet Suga férfiasságától tapasztalt meg újra és újra. Gyűlt az a kellemes forróság minden porcikájában, növekedett a hullám, ami lassan készült elönteni egész testét és társa nem lassított, nem változtatott semmin. Ostromolta csupán élvezetének zárt kapuit, míg át nem tört rajtuk és Jimin kieresztve legmagasabb hangját engedte nedvét kockás hasára, miközben minden izma megfeszült, még társát körbeölelői is, de ez sem volt elég. Yoonginak kellett még sok, ezért nem lassított. Visszatámaszkodott Jimin mellé és keményen folytatta, míg az remegő kezekkel túrt hajába, többé pedig nem bírt egy másodpercet sem apró nyögés nélkül. Egész testében megbolondult és az idősebb nem hagyta pihenni további hosszú percekig. Úgy látszik, rá jobban hatott az alkohol, így szinte kínszenvedés volt már az este számára, mikor ott toporzékolt a mennyeknek kapujában, de nem léphetett be rajta. Ám nem adta fel. Meglovagolt minden lehetőséget, kiélvezett minden pillanatot és rávette a kisebbet, hogy még nagyobbakat nyögjön, erősebben szorítsa meg, karmolgassa testét. Egyik kezével még a kócos tincsek közé is túrt, hogy azokat meghúzva csajon ki édes hangokat a másik torkából, mikor pedig Jimin hátradöntötte fejét a fájdalomtól és Suga meglátta nyakát, melyen az ő fogainak nyomai ékeskedtek, akkor felért a csúcsra. Ez kellett csak neki, hogy lássa nyomott hagyott, mert ettől elöntötte testét a büszkeség egy másik érzéssel keveredve, ő pedig Jimin testét tudhatta végre magáénak. Azt a forró, szűk testet, melyben ki-be siklott még percekig, mert nem bírt leállni. Élvezni akarta az utolsó pillanatig, amint Jimin nevét nyögi és rászorít péniszére, míg ő csak morog tettének hatásosságától.

Az estének hála hamar elszenderültek. Míg a fiatalabb is ki álmaival küzdött. Mert aludni sem hagyta társa, csak azokkal a mocskos fantáziáival bolygatta meg számtalanszor elméje nyugodtságát, mitől Jimin megkívánta. Még jobban mit előző este, még hevesebben és még többször. Míg haza nem mennek rengetegszer, megszámlálhatatlanszor, majd utána is, míg bele nem pusztulnak egymásba. Álmaiban pedig erről szólt minden, hogy Sugat kelti a hotelban, de ezúttal nem lesz az mérges, mert a fiatalabb majd csípőjére ül és ringatni kezdi sajátját. Mert Yoongi majd ráfog fenekére, beharapja alsó ajkát, végül pedig maga alá teperi és soha többé nem hagyja felkelni, míg valaki rájuk nem tör és el nem viszi egyiküket, mert az túlságosan belesett a másikba annyira, hogy az már büntetendő. De ez csak álom marad mindaddig, amíg fel nem kel a nap.
-Hyungh! - nyöszörgött Jimin, amint Suga puszikkal halmozta el hajnalban arcát.
-Nem bírtam aludni, eddig írtam, aztán hallottam ahogy nyöszörögsz és nem hagyhattam ennyiben. Gyere! - húzta le az ágyról meztelen társát, aki még félig álmában ragadtan karolt nyakába amint ölébe ért - Kérek még. - simított végig Jimin bejáratán.
-Álmos vagyok. - dörmögte társa nyakába.
-Csak egy kicsit édesem. Egy cseppet és aludhatsz. Had érezzem melegséged, ahogyan megmutatod nekem, mi is az élvezet.
-Tényleg alkottál. Megint költői vagy. - távolodott el kicsit Sugatól a fiatalabb, miközben az idősebb megemelte csípőjét.
-Igen és most hozzád könyörgök. Kérlek, kérek még ebből a gyönyörből.
-Fájni fog. - pislogott alig kilátva pillái alól a kisebb.
-Még talán nem. Nem volt olyan túl rég az utolsó menet. - dugta be ujjait társának - Óóóó, még bőven beleférünk.
-Úgy érted, belémférsz. - ereszkedett lejjebb, míg Suga kezei intéztek minden feladatot.
-És még én vagyok a perverz.
-Te dugsz meg engem.
-Egyszeri eset.
-Azóta megesett vagy háromszor még biztos.
-Ritka kivételek? - ültette le teljesen a kisebbet.
-Biztos? - szomorodott el saját meglepetésére is Jimin - Yoongi, én már nem vagyok részeg.
-Én sem. - néztek egymás szemeibe.
-Akkor most mi lesz?
-Meglovagolsz még párszor, amíg azt nem mondom hogy elég lesz.
-Szóval otthon már semmi?
-Nem mondtam, hogy az mikor lesz. - csókolta meg a kisebbet, ki válasz nélkül maradva túrt a másik tincseibe, miközben elhúzódva a csókból szólalt fel.
-Nem értem.
-Az enyém vagy kis vörös ördög és hazaviszlek magammal. Mit nem értesz ebben? - mosolygott.
-Akkor... nem csak most kellettem.
-Mindig kell a hülye fejed, hogy megtöltse az enyémet ihlettel.
-Köszönöm hyung. - karolt nyakába és ölelte magához idősebb társát a most már elmondhatatlanul boldog fiatal, piros hajú áldás.
-Én köszönöm. Megmentettél. - csókolt vállára - De most mozogj még és aludhatsz tovább. - tért is a lényegre.
-Goromba vagy. Nem változtál.
-De igen. Beléd habarodtam.

(Nem folytatjuk, OS. Ezt is csak azért írtam, mert láttam igényt erre a párosra és kedvem is volt hozzájuk, de ettől még nem írok kérésre most sem! Nem vállalom, mert ihlettől és kedvtől függ, hogy mit adok ki kezem alól. Szóval nyugalom. Viszont! Játszatok! :D
Bangtan Boys Hungary Nyereményjáték --->LINK
Levélküldés --> LINK
Facebook oldalunk --> LINK
Pszt! Yaoi. Olvasni és képet fejteni, meg kommentelni. --> LINK )