Three sides of life 23.rész: Szorgos törpe

"Mi a helyzet?"

"Semmi. Játszok. Veled?"

"Namnál vacsizunk. Ma jössz este?"

"Nem. Anyu most azt akarja hogy itthon is legyek"

"Ohh. És holnap?"

"Szerintem holnap már elenged :D remélem"

"Holnap úgyis délelőttös lesz Jin szóval este ránk ér"

"Dejóóóóóó. Na akkor kiharcolom :D"

"Oksa. Na csak érdekelt hogy mi a helyzet. Megyek vissza beszélgetni"

"Rendben :) Jó szórakozást!"

"Köszi neked is. Szia"

"Sziaaaaa :D :*"

-Ma este megkapom a jutalmamat, amiért kedves voltam a kicsivel? - mosolygott V, miközben a hazafelé vezető úton jártak Jinnel.
-Nem voltál ám kifogástalanul az.
-Miiiii? - döbbent le a másik - De! Plüsst is kapott tőlem.
-De milyen voltál ma is vele? - pillantott fáradtan a kisebbre.
-Milyen?
-Tényleg goromba vagy vele. Kedvesebbnek kéne lenned. - dörzsölte meg szemeit Jin.
-De olyan idegesítő néha.
-Csak veled akar lenni. Figyelemre vágyik és igaza van. Ha velünk vagy, és ráérünk, ne telefonozz. Foglalkozz vele.
-De..... ne mond, hogy téged nem zavar.
-Engem nem. Szerintem elképesztően aranyos, és nagyon boldog vagyok, ha mosolyogni látom. Téged zavar? - nézett szerelmére kíváncsian.
-Néha nagyon. - ráncolta szemöldökét V - Főleg mikor csak ti vagytok.
-Féltékeny vagy?
-Nem tudom..... lehet.
-Taetae, megbeszéltük. Nincs miért féltékenynek lenned. Mindenkinek szabad mindent hármunk közül.
-Jó, de...... akkor is. Ne fogdosson téged és te se puszilgasd.
-Nem fogom magára hagyni szegényt. Nagyon magányos.
-Szóval meg kell szoknom?
-Igen.
-És ha nem?
-Akkor velem sem lesz bajod. - fájdult meg Jin szíve, de Kookot nagyon féltette. Úgy érezte felelősséggel tartozik a kisebbért, ezért nem akarta azt újra visszalökni sötét szobájába a számítógép elé.
-Ahh.... ez most fájt.
-Én nagyon szeretlek Taetae, - fogta meg a mellette sétáló kezét - de ő eddig egy barlangban élt. Nem nagyon találkozott más emberekkel, ezért nem akarom, hogy újra olyan élete legyen. És még aranyos is. Igazából, lehet őt is szeretem, nem csak sajnálom. Nem tudom. - mosolyodott el - De nagyon édes tud lenni.
-Jobban szereted őt, mint engem? - szomorodott el V.
-Nem tudom eldönteni, melyikőtökért vagyok oda jobban. Naaaa! Ne szomorkodj, nem mondtam, hogy téged nem szeretlek. - puszilta meg párját, mire az megszorította kezét.
-Megpróbálom akkor elfogadni, hogy ott van.
-Köszönöm kicsim. - súgta a másik fülébe.
-Érted bármit. - bújt az idősebbhez a kihalt utcán. Ha már az ő kezét fogták meg, és nem fordítva, akkor ennyit ő is megtehet, hisz szinte tényleg egy lélek sem volt körülöttük.

-Késtél.
-Tudom, sajnálom. De pár perc volt csak. - kapkodott Kook.
-Akkor is. Ezért tovább kell maradnod. Na szedd a lábad! Sok a munka, mint mindig.
-Már csinálom is. - csapta be öltözője ajtaját és indult dolgára főnökével nyomában.
-Kezed hogy van?
-Tudok tőle dolgozni.
-Reméltem is, mert ha nem, akkor kár volt bejönnöd.
-Menni fog, nem akadályoz.
-Majd meglátjuk. Ma Jihunnal vagy, ő segít, ha valamit nem tudsz.
-Rendben köszönöm. - váltak el félúton és Jungkook rohant is helyére.
Menet közben próbálgatta kezét, hogy mennyire tud fogni vele, de Jin nagyon jól bekötözte sérülését, így nem tudta rendesen mozgatni ujjait. Ezért levette a kötszert és zsebébe dugta, de ekkor érezte, hogy nem is annyira semmiség. Eléggé fájt számára a minden mozdulat, de nem tehetett mást. Kénytelen volt kibírni, bár hosszú műszak állt előtte.
-Te vagy Jungkook? - kérdezte egy férfi, aki valószínűleg Jihun volt, miközben pakolta a nagy csomagokat a szállítókocsira.
-Igen. Sajnálom, hogy késtem. - lépett mellé, majd látott ő is hozzá.
-Engem nem zavar. Te kapsz a főnöktől.
-Már kaptam.
-Gondoltam. - vigyorgott, mialatt egy hatalmas bőröndöt emelt fel és meglátta a kisebb kezét - Te vagy az aki tegnap utána kapott az egyik bőröndnek és rácsukódott az ajtó a kezére?
-Igen.
-Nem fáj?
-De, nagyon. - kezdett lihegni a nehéz munkától Kook.
-Mért nem mész haza?
-Nem igazán tehetem meg. Kell a munka.
-Ahh, megértelek. Bár én még sosem törtem össze magam ennyire munka közben.
-Mindet belerakjuk? - állt meg Kookie.
-Hát..... - mérlegelte a helyzetet Jihun - Be kéne.
-Nem fog kiszakadni?
-Csak nem. Na dobáld rá!
-Rendben. - folytatták a pakolást, míg minden egyes bőrönd fel nem került a helyére.
Ügyesen felpakoltak, majd elindultak a cél felé. Kook Jihun mellé ült, és az átvezetett a fél reptéren, miközben a kisebb pihent amíg csak tudott. Már nagyon sajgott a keze, pedig még csak most kezdte el műszakját, ezért eléggé félt a továbbiaktól, hogy hogyan fogja ezt bírni.
A megfelelő helyhez érve leszálltak a kocsiról, majd elsétálva annak oldala mellett Kookie megállt.
-Ennek így kell kinéznie? - figyelte, amint lassan eleresztett a ponyva.
-Mi? - lépett vissza Jihun, de azonnal meg is torpant, mert kiszakadt a csomagtér oldala és mindet Jungkook kapta, aki próbált elmenekülni, de így is megtalálta pár bőrönd - Baszki! Jól vagy? - szabadította ki a hatalmas kupac alól a másik.
-Persze csak..... - dobálta le magáról a csomagokat, amik szerencsére fejéig már nem értek el - Ez fájt. Nagyon kemény a sarkuk. - tápászkodott fel, majd megtámaszkodott térdein.
-Hívjak orvost? Hogy érzed magad? - aggódott érte a másik, mert nem kevés kiló találta meg a kisebb törékeny testét.
-Ahh, nehogy! Akkor hazaküld. - egyenesedett fel - Csak megütöttem magam kicsit.
-Biztos? Azt meghalsz itt nekem.
-Dehogyis. - nyújtózott - Azért vannak reflexeim. Védtem magam.
-Hát jó. Te tudod. Na gyorsan pakoljunk! - látott hozzá Jihun - Addig kitalálom, hogyan magyarázom ezt ki.

-Mmmmm, Jin. - nyúlt párja pólója alá V, miközben annak fülébe harapott, ahogy már az ágyban feküdtek.
-Korán kelek Taetae. - próbált a másik felé fordulni, de az nem hagyta, csak csókolgatta az idősebbet.
-Akkor gyors leszek. - ízlelete meg a másik bőrét - Esküszöm.
-És abban mi a jóhh?
-Hogy akkor is az enyém vagy csak és kizárólag.
-De én nem akarok olyathh. Taetaehh. Fáradt vagyokh. - kezdett lihegni.
-Nem úgy érzem. - vándorolt le keze Jin férfiasságára.
-Taetaehh! Had pihenjekh. Ahh. - kezdett nyögni.
-Biztos? - támaszkodott fel, hogy a másik szemeibe nézhessen.
-Igenh. Korán kelekh. - pislogott álmosan.
-Óóóó. - szomorodott el a kisebb - Hát jó. Akkor holnap? Miután végeztél? - nyalt végig ajkain.
-Hármasban?
-Ahhj, tényleg. Hívjuk későbbreeee. Kérlek.
-Ne gonoszkodj vele.
-Naaahh. - csókolta meg Jint - Csak egy kicsit későbbre. Had szeresselek.
-Jaj kicsim. - simogatta a másik arcát - De akkor te beszéled meg vele. Nem akarok neki hazudni.
-Rendben. - nyomott egy gyors puszit a másik ajkaira - Köszönöm, köszönöm, köszönöm. Szeretlek.
-Én is szeretlek. - mosolygott vissza a kisebbre, mire az gyorsan lenyomta a villanyt és bebújt a takaró alá.
-Aludjunk gyorsan.
-Így? Mondhatom kedves vagy.
-Te nem akartad folytatni. - húzta magához az idősebbet.
-Tudom csak..... azért így nehéz lesz.
-Segíthetek rajtad.
-Nem kell. Köszönöm. - puszilta meg a kisebb homlokát - Aludj.
-Jó éjszakát! - bújt a másik mellkasába.
-Neked is kicsim.

-Haaahhh! - dobta le cuccát Kookie, amint hazaért reggel.
-Elfáradtál kicsim? - üdvözölte anyukája.
-Nagyon.... van valami ennivaló? - állt továbbra is egy helyben az ajtó előtt.
-Még nincs kész az ebéd, meg egy darabig nem is lesz. De csináljak neked valamit?
-Igen, amíg zuhanyzok, kérlek. - indult meg lassú léptekkel a fürdő felé.
-Mit kérsz?
-Teljesen mindegy.
-Rendben. Összedobok neked valamit. - fordult anyukája a konyhába, Kookie pedig eltűnt a fürdőszobában.
Majd elaludt a fáradtságtól, amint beállt a zuhany alá, de nagyon éhes is volt, ezért előbb enni akart, majd utána aludni. Sietett, hogy minél hamarabb végezhessen, a tányér előtt ülve pedig hallotta üzenetjelző hangját. Mivel fent állt a lehetősége, hogy a másik két fiú közül írt rá valamelyik, feltápászkodott, majd elolvasta amit kapott Vtől. Gyorsan kiszámolta, hogy mennyit tud még addig aludni, és nagy léptekkel rohant szobája felé.
-Ma átmegyek délután Sugához. - szólt anyukájának tervéről, hogy elmegy otthonról.
-Nem akarsz pihenni? Ma is dolgozol, nem?
-De, de szeretnék azért találkozni vele. Le is fekszek. Van még pár órám míg hazaér. - lépett szobájának ajtajához.
-Hát te tudod kicsim, de össze ne ess nekem egyik nap a kimerültségtől.
-Nem fogok. Na lefekszek.
-Rendben, aludj csak.
Ezzel a lendülettel be is csukta maga mögött az ajtót, majd azonnal elterült ágyán. Még ébresztőt is elfelejtett magának állítani, így addig aludt, ameddig magától fel nem ébredt, de ezt meg is bánta mikor ránézett órájára.
-Jaj ne! - pattant fel és öltözködni kezdett.
Összekapkodta cuccait, majd nagy robajjal rohant az előszobába, hogy felvegye cipőjét.
-Naaaa! Mi az fiam? - jelent meg apukája.
-Sietek. Szia apa! Jó napod volt?
-Igen, csak fárasztó. Hova rohansz? Dolgozni?
-Nem. Előbb beugrok Sugához, csak elaludtam, ezért rohannom kell. - pattant fel.
-Vigyázz magadra. Hazajössz meló előtt?
-Nem hiszem. - kapta fel táskáját.
-Van nálad pénz kajára?
-Van.
-Vigyázz magadra.
-Fogok. Sziasztok! - rohant ki az ajtón, miközben alig hallotta már szülei hangját.

-De most már tényleg fel kéne öltözni. - kapkodta a levegőt Jin, amint elterült az ágyon.
-Dehogyis. - vigyorgott a felette támaszkodó Taehyung.
-El is kell pakolni. - nyelt egyet Jin.
-Minek? Csináljuk még. - csókolta meg az idősebb nyakát V.
-Még mindig bírod? Hogy vagy képes ennyire?
-Úgy, hogy nem tudok betelni veled. - nézett a másik szemeibe, miközben beharapta alsó ajkát.
-Deh...... mindjárt jön Kook.
-Hát.... szerintem már nem fog.
-És ha igen? Rakjunk rendet kicsim.
-Elfáradtál? - mosolygott.
-Hát..... igen. Na! Azért fárasztó vagy ám.
-Tudom. - vigyorgott V - Jó, rakjunk rendet. - mászott le az idősebbről.
-Köszönöm. Te mi? - kapta tekintetét a kisebbre, mert az felkelése közben még végigsimított Jinen.
-Jó naaa. Utolsó volt. - kuncogott magában. A másik még pihent egy kicsit, miközben Taehyung felhúzta nadrágját, majd az ágy mellé térdelt. - Nem te akartál felkelni?
-De, csak éppen összeszedem magam.
-Nekem így is jó vagy. Kis kócos hajjal, ezekkel a pillantásokkal. Máris szűk a nadrágom.
-Türtőztesd magad egy kicsit.
-Mást sem teszek egész nap. Csak várom hogy
-Ez Kook lesz. - ült fel Jin, majd egy boxert magára kapva kirohant a kaputelefonhoz.
-Végre hazaérj és levedd a ruháid.... ahjj, mindegy. - fejezte be mondatát és követte az idősebbet a nappaliba.
-Tényleg ő az. - fordult is vissza - Gyorsan, rakjunk rendet. - kapkodott.
-Rendben. - vett erőt magán, hogy ne teperje le Jint azonnal, és elkezdett megbékélni a gondolattal, hogy a kisebb most ott lesz velük újra, minimum egy fél napig.

-Sziasztok! - lépett be az ajtón Kookie, majd az idősebb nyakába csimpaszkodott.
-Szia picur. - viszonozta az ölelést Jin - Hogy-hogy csak most jöttél.
-Elaludtam. - engedte el a másikat - Szia Taehyung! - vigyorgott.
-Szia.
-Meddig voltál te fent este?
-Sokáig. De letaroltam mindenkit, büszkék lehettek rám.
-Kis kocka. Na gyere! Ebédeltél? - csukta be a kisebb mögött az ajtót, és a konyhába indult Jin.
-Még nem. - rakta le táskáját az ajtó mellé.
-Mért nem pakolsz le bent? - tette fel kérdését V a többiek nagy meglepetésére.
-Őőő.... este megyek el. Osztálytársak elhívtak.
-Óóó. Értem.
-Szóval nem maradsz? - fordult felé Jin.
-Nem, most nem. Csak beugrottam egy kicsit, mert hiányoztatok.
-Te is hiányoztál. - mosolygott rá az idősebb - Kár, hogy nem maradsz.
-Majd legközelebb.
-Holnap nem dolgozok. Átjössz majd? Utána is szabim lesz.
-Tényleg? Ezt nem is tudtam. Szívesen átjövök. De jóóóóó!
-Akkor majd hozhatod a plüssöket is. - szólt hozzá Taehyung.
-Aaaah, tényleg. Szupeeeer. Jaj, de várom már! És akkor, uh! - kerekedtek el szemei.
-Mi az? - kérdezett vissza Jin.
-Lehetne, hogy...... szóval azt, hogy....... hárman?
-Nem értelek.
-Én igen. - hunyta be szemeit V - De te még nem is tudsz semmit. - gondolta végig a dolgokat és a kisebbre pillantott.
-De igen. Sok videót láttam és Jinnel is nagyon jó volt.
-Azért tényleg tud valamit. De.... hárman hogy? - kérdezett vissza az emlegetett.
-Simán. Hát egy rakat olyan vidi van fent.
-Hú, de jártas vagy ebben.
-Tényleg nem nehéz összehozni. - kommentálta Taetae.
-Te ehhez is értesz? - nézett párjára Jin.
-Hát....... régen volt benne részem. - nyelt nagyot V a feltörő emlékek hatására.
-Akkor vezesd be Jint holnapig és akkor majd jövök és úúúúúú. De jó lesz! - vált hihetetlenül izgatottá.
-Nem egyeztem bele Kook. - nézett rá morcosan Taehyung - Csak tudom milyen, hogy hogyan kell, de nem mondta, hogy igen.
-Ohh.... - szomorodott is el azzal a lendülettel Jungkook.
-Taetae! - mordult rá Jin, mert megfájdult a szíve a másik miatt - Megpróbálhatjuk picur. De...... csak próba, aztán kiderül. - lépett hozzá és a kisebb haját kezdte igazgatni.
Bár Vnek nem igazán volt kedve a dologhoz, hisz Jin csak az övé, és még ha Kook passzív is lesz, akkor is zavarni fogja, hogyha a párja mást tesz majd magáévá. Ideges lett a gondolattól is, de Jin megmondta. Vagy elfogadja, vagy mindkettejüket elveszíti, így bele volt kényszerítve a helyzetbe. De még volt rá egy napja, hogy ezzel megbarátkozzon, bár biztos volt benne, hogy Jint még meg fogja dönteni addig minimum egyszer, mert más nyugtatót nem tudott hirtelen a helyzetre.


(Folytatjuk :D és lehet még ma. Olvassatok továbbra is figyelmesen, és jelentkezzetek a játékra :D Na ki akar BTS photocardokat? :D Játék! )
És szavazni kéne a fiúkra az MTV EMA gálán, hogy nyerjenek egy még becsesebb díjat! Zöld téglalap jobb alsó sarka! MTV EMA szavazás