Three sides of life 14.rész: Jin olyan, mint egy lány

-Ennyivel tartozol, ha már most miattad kell tepernem. - förmedt rá Taetae.
-Nyehh..... igyekszek. Szia! - indult el Jungkook, V pedig el sem köszönt.
Csak aggódva állt a bejárat előtt és nem hitte el, hogy Jin tényleg haragszik rá valami olyan miatt, amibe nem volt beleszólása. Mért csinálják ezt folyton az emberek? Nem is hitte el. Ő küzdött a dolog ellen, ráadásul sikeresen, erre mégis ő szenved. Ez igazságtalanság!

-Na mi van?  - kérdezte Hopi, amint V is odaült melléjük.
-Kook elmondta neki.
-És?
-Jin nem veszi fel a telefont nekem.
-Mondtam, hogy haragudni fog.
-De most mért mérges?
-Ki mérges? - ült melléjük Namjoon, ahogy szokta.
-Jin Vre. - magyarázott Hoseok.
-Mert?
-Mert tegnap V ott aludt, de Kook is aki....... várj, elmondhatom? - nézett J-Hope Vre.
-Ha már így megkérdezed a felénél, mond csak. - rándította meg vállát.
-Szóval V külön aludta és arra ébredt az éjszaka közepén, hogy Kook rámászik.
-.....He? - nézett értetlenül Nam.
-Kook meleg Nam! - csatlakozott be Jimin is.
-Tényleg?.... Ott mindenki? Suga is?
-Nem ő nem. - válaszolt neki Taehyung.
-És Jin mért is haragszik rád?
-Mert Jungkook rám mászott.
-Ezért? De rád mászott és nem fordítva.
-Én se értem. - tárta szét karjait.
-Jin kezd olyan lenni, mint egy nő. Ők csinálják folyton ezt. - merengett el Namjoon - Hülyeségekért megharagszanak.
-Pontosan. - vágta rá V - Pedig ő nem nő. Azt hittem nekem sosem lesznek ilyen problémáim, erre csak kifogtam.
-Ez azért van ,mert te vagy az uralkodó fél mindig. - magyarázta Jimin - Így nyilván a másik fél lányosabb, amivel ezek is járnak.
-Csodás mondhatom. De én nem tudnék más lenni. Nekem csak ez fekszik és kész. Én udvarolok, én kezdeményezek, én irányítok. - forgatta telefonját.
-Egyszer hagynod kéne a másikat is érvényesülni.
-Én szoktam! - háborodott fel.
-A legfontosabb helyen is. - magyarázott Jimin.
-De.... ott mindenkinek megvan a maga szerepe.
-Mi lenne, ha engednél belőle? - javasolta Hoseok.
-Nem tudok. Én csak ezt szoktam meg.
-Te mond csak, hogyan is volt a legelső kapcsolatod? - gondolkozott Jimin.
-Az azért volt, mert az volt az első.
-Jinnek pedig ez. És biztosan nagyon furcsa, hogy most nem ő irányít.
-Engedj neki. - javasolta Hopi.
-Jó, de hogy engedjek neki, ha egyszer utol se tudom érni?
-Hát..... előbb vedd rá, hogy szóba álljon veled, majd engedj neki. - szólt hozzá Namjoon is.
-Mintha az olyan egyszerű lenne.
-Old meg! Kreatív vagy. Találj megoldást! - állt fel a tulaj - Rendeltetek már?
-Igen. - vágta rá Hoseok.
-Tényleg? - lepődött meg V.
-Naná!
-Akkor jó. Majd hozzák. Nekem most mennem kell. De V! Ha valami problémád van, szólj. Megpróbálok hatni Jinre, ha szeretnéd.
-Á, nem. Majd maximum ha már minden kötél szakad. - merült vissza telefonja birizgálásába.
-Jó. De időben szólj. Ne legyen menthetetlen a helyzet, mikor hozzám fordulsz.
-Rendben.

-Mért nem veszed fel neki Jin? Már vagy hatodszorra hív az este. - nyomta le a földre Kookot Suga.
-Ááááá ne! Hyung ne már! Had játsszak! - kapálózott a kisebb, amint bátyja ráült hátára.
-Nincs kedvem hozzá.
-Mit csinált?
-Hát...... nem tartozik rád. - kerülte Suga pillantását.
-Hyung, ne már! Mióta vagyunk barátok? Nekem bármit elmondhatsz.
-Suga engedj felkelni! - szólalt meg Kook.
-Ezt most megtartanám. De ne legyél mérges. Majd idővel megtudsz mindent.
-Tényleg? - kérdezett bele Kook.
-Igen. - nézett a kisebbre Jin - Idővel mindenki megtud mindent.
-Hát jó. De rám mindig számíthatsz. Remélem ezzel tisztában vagy. - ücsörgött továbbra is Jungkookon, ám az már egyáltalán nem kapálózott, csak félt a "mindenki megtud mindent" pillanattól.
-Igen. De most ezt kicsit megtartanám magamnak. Bocsánat.
-Semmi gond. - szólalt meg újra a telefon - De egyszer válaszolhatnál neki. Biztos fontos.
-Hyung, tényleg vedd fel. Akkor abbahagyja. - javasolta a legkisebb.
-Nincs kedvem most hozzá. Inkább játszunk. - némította le telefonját.
-Akkor legalább küld el a fenébe, de ne csörgessen állandóan! - kelt fel öccséről Suga.
-Hah végre! - mászott vissza a kanapéra Kook - Játééééék!
-Nem, most én játszok Jinnel! - vette ki kezéből a kontrollert.
-Nem, mert Jin előbb felveszi a telefont, ugye? - néztek az idősebbre.
-Jó..... csak hagyjatok már ezzel! - állt fel Jin, majd szobájába menet válaszolt a hívásra.
-Jin, ne tedd le kérlek, hallgass meg!
-Nem érdekel Taetae. Csak ne hívogass. Idegesíti a többieket. - csukta be az ajtót maga mögött.
-Kook mászott rám, de leállítottam. Kérlek ne büntess emiatt. Én csak téged akarlak.
-Taetae nem ez a baj. Kook még kicsi, te pedig rossz hatással vagy rá. Meg akarom neki adni az esélyt, hogy normális emberré válhasson.
-Szerinted én nem vagyok normális? - szomorodott el Taehyung.
-Te más vagy. Neked sokkal nehezebb az életed. Nem akarom az övét ezzel is nehezíteni.
-De.... akkor nem kell ott lennie velünk.
-Nem akarok neki rossz példát mutatni. Hagyjuk V. Amúgy sem vagyok olyan, mint te. - dörzsölte szemeit.
-Nem, ne hagyjuk Jin! Megtudjuk oldani. Beszéljük meg! Átmegyek.
-Ne gyere.
-Jin kérlek.
-Nem engedlek be. Ne hívogass! Szia! - nyomta ki a mobilját, amint V kezdte felidegesíteni.

-Na? - érdeklődtek a fiúk, miközben V megállt a járda közepén.
-Azt mondta........ ne hívogassam. - vette el fülétől a mobilt.
-Jaj V! - ment vissza hozzá J-Hope és megölelte - Semmi baj.
-Most mit kéne tennem?
-Menj el hozzá! - sétált oda Jimin is és simogatni kezdte a hátát.
-Nem akarja.
-Kit érdekel, mit akar?! Az eleje sem volt könnyű. - távolodott el kicsit Hoseok - Ne hagyd ennyiben, te nem ilyen vagy.
-Nem tudom, most mit kéne tennem.
-Fordulj Namhoz. - ajánlotta Jimin.
-Még nem. Csak kitalálunk valamit.
-Küldj neki ajándékot! - engedte el Hopi - Virágot.
-Ez jó ötlet. De...... nem ismerek egy helyet sem.
-Nam jó udvarlásban. Forduljunk vissza.

Másnap Jin már ébren volt, és készülődött első munkanapjára Namnjoonhoz, amikor becsöngettek hozzá. Nem tudta ki lehet az, a futáron pedig meg is lepődött, de tudta, hogy V küldött neki valamit. Kezdett már elege lenni a másikból, hogy nem bírja lerázni, és azon gondolkodott, hogy azonnal kidobja a csomagot, legyen az bármi. Ám amikor kinyitotta az ajtót, nem hitte volna, hogy azzal szembesül, ami szeme elé tárult. Egy hatalmas csokor rózsát kapott, amitől azonnal zavarba is esett, de ami még jobban meghatotta, az a közepén, egy hurkapálcikára rögzített, apró, ritka Mario volt. Gondolta, hogy Kooktól, vagy Namtól tudta meg a dolgot V, és nagyon meg is hatotta az ajándék, miközben átvette azt. A futár azonnal eltűnt, Jin pedig egymaga állt a küszöbön és gyönyörködött. Le sem tudta venni a szemét az kis figuráról, így csak akkor találta meg a kártyát, amikor a csokrot vízbe rakta. Ám amint azt elolvasta, visszatért a másik énje, aki nem volt kibékülve Taetae Kookra gyakorolt hatásával........ Különben is, ő a lányokat szereti! Nem is Kook a lényeg, hanem ő! Eddig is barátnői voltak, nem "barátjai", így hamar visszatért abba az állapotába, hogy hiába minden küzdés akkor sem fog engedni. Vnek mást kell keresnie olyat, aki hozzá illik, aki olyan, mint ő és az pedig nem Jin..... Nem ő, mert...... ő nem ilyen bátor.

-Nem írt semmit? - sétáltak Nam étterme felé a fiúk.
-Nem.
-A futárcég? - érdeklődött Jimin is.
-Semmi. Csak átvette.
-Hmmmm. Találjunk ki mást. - kezdett gondolkozni Hoseok.
-Hajrá! Én kezdek kifogyni. Már csak az óriásplakát van az ablakával szembe.
-Előtte még próbáljunk ki valami mást. - folytatta J-Hope.
-Jó lenne, mert azzal a plakáttal óvatosan kell ügyeskedni. Nem mindegy, hogy hogyan fogalmazom meg a feliratot.
-Hát igen. - sétáltak be az étterembe, de senki nem fogadta őket a recepción - Hmm... érdekes.
-Hol van Mina? - kérdezte Jimin.
-Nem tudom. De az asztalunk üres, üljünk le! - indult el J-Hope, majd letelepedtek szokásos helyükre.
-Hol vannak a többiek? Várjatok! Azt nézzétek! Új pincérek! - mutogatott Jimin.
-Jé, tényleg! - csodálkozott el a másik két fiú.
-Akkor elkezdődött a gyakorlat. Jin mikor jön? - kérdezte Vt Jimin.
-Nem tudom. Nem mondta. - nézelődött Taehyung - Biztos ezért nem találtuk Minat. Tuti betanít.
-Jah, biztos. - forgolódott Hoseok.
-Helló srácok! - sétált hozzájuk Nam - Van egy kisebb kavalkád most, de azonnal ki lesztek szolgálva.
-Gondolom az újak miatt. - nézett fel rá J-Hope.
-Jah. A kicsik. Be kell őket vezetni az étterem dolgaiba. Mondjátok, mit kértek! Majd hozom.
-Jin is itt van? - érdeklődött V.
-Igen. Ő kezdett első szakácsként.
-Kihívod?
-Most nem tudom, sok a rendelés. Sikerült vele intézni valamit?
-Nem, azért érdeklődtem. Hátha tudok vele beszélni. - szomorodott el Taehyung.
-Ha megvárod míg lemegy a roham, kihívom.
-Itt leszünk egy darabig. - közölte a többiekkel Taetae.
-Hoztál töltőt Jimin? - kérdezte J-Hope.
-Nem.
-Akkor először az én mobilomon játszunk, hogy kitartson, míg haza nem indulunk.

-Nam? - szólított le az elsuhanó tulajt órákkal később a türelmetlen V.
-Öt perc. - rohant tovább.
-Ahh! - izgult.
-És mit fogsz mondani? - kérdezte Jimin.
-Nem tudom. Mindent.
-Nem gondolod, hogy ezt el kéne tervezni előre?
-Egész este ezen gondolkoztam, de nem vagyok előrébb. Majd ami jön.
-Hát..... sok sikert.
-Merül a mobilom. - jegyezte meg Hopi.
-Itt az enyém. - vette elő Jimin a sajátját.
-Mindjárt jön. - jelent meg egy pillanatra Namjoon, majd el is tűnt.
-Hajrá hyung! - biztatták, miközben V felállt és a konyhaajtót kezdte nézni.
-Köszönöm. - figyelte a sürgő-forgó embereket, és lassan Jin is megjelent, aki meglátva a másikat, megtorpant, nagyot sóhajtott és mérgesen kezdett V felé sétálni - Ha nem érsz rá, visszajöhetek. - hadarta el Taehyung, ahogy kezdett félni az idősebbtől, mikor az elkapta kezét, hogy a kijárat felé vigye.
-Ezt most befejezzük és békén hagysz. - mentek az utcára - Mért nem tudsz leszállni rólam?! - mordult rá, amint már az étterem előtt ácsorogtak.
-Mért vagy ennyire ellenem? És ne mond, hogy Kook miatt. Az az ő dolga.
-De igen, miatta. - kezdtek veszekedni.
-Ez hülyeség! Mond el az igazat. Tudom, hogy más miatt. Mi a baj hirtelen?
-Én....... nem vagyok olyan, mint te.
-Tudtam. - sóhajtott V - De ez eddig nem zavart.
-De igen! Én nem tudok olyan lenni akit te..... Én férfi vagyok.
-Komolyan ez a bajod? Tegnap nem úgy tűnt, hogy ez zavar.
-De..... de amikor Kook mondta, hogy....... mit akart veled..... akkor rájöttem, hogy én azt nem bírnám. Hiába próbáltam, nekem... ez nem menne. Én férfi vagyok. - magyarázott.
-Jó'vanna! Ne mondogasd! - csitította el V - Szóval...... akkor mi legyen?
-Szerintem ez nem kérdés. Ne hívogass.... - nyugodott le Jin, ahogy a szomorú Taehyungot figyelte.
-Értem......
-Így lehetsz Kookkal. - próbálta jobb kedvre deríteni - Úgyis őt szemelted ki elsőre.
-Ezt is elmondta?
-Mindent.
-De attól, hogy ez így volt..... - lépett közelebb a másikhoz - Engem jelenleg csak te érdekelsz. Ez sem számít? - igyekezte megnyerni a másikat, mire az sóhajtott egyet.
-Nem. - hazudott. Nagyon is számított, főleg azok után a csókok után - Sajnálom.
-Jó.... - hátrált - Köszönöm. Sok szerencsét a továbbikban. - fordult vissza az étterembe, Jin pedig kint maradt és utálni kezdte magát. El sem hitte milyen gonosz volt vele, pedig pont ettől tartott. Nem akarta megbántani, de annyira megijedt, amikor Kook azt mesélte, hogy meg akarta lovagolni, hogy inkább kihátrált. Nem tudta elképzelni magát a lányszerepben, túl idegen volt neki ő..... ő ennél férfiasabb.
Ahogy kint állt és saját magával küzdött, V elszelelt mellette, majd J-Hope jelent meg, de ő amint meglátta Jint, inkább felé fordult.
-Mit mondtál neki? - támadta le?
-Én csak
-Ha nem vagy biztos benne, mért kezdesz bele? Ha elkezdesz valamit, csináld rendesen végig!
-Hoseok. - lepődött meg az üvöltözőn Jin.
-Tudod mit meg nem tett csak érted? - folytatta hevességében Hopi - Amikor megkérted arra a faszságra, életében először csinálta valaki kedvéért úgy, most pedig ennyivel letudod? Nézd meg mit tettél! Mire volt jó ez?! Mért nem tudtad már az elején megmondani neki, hogy ez nem fog menni?
-Mert........ én nem tudom.
-Mit nem lehet ezen tudni?
-Hopi. - ért ki hozzájuk Jimin - Nyugi.
-Nem Jimin elegem van! Elegem van, hogy Vt mindenki csak bántja! Mért vagytok ennyire önzőek?! Dögölj meg Jin! - húzta fel magát a végletekig, majd V után eredt.
-Nem úgy értette. Bocsi, szia!

Taehyung hazáig futott. Meg sem akart állni, amíg nem ért szobájába, mert nem akarta, hogy bárki is újra így lássa. Otthon is csak berohant az ajtón, de cipőjét le sem vette a nagy sietségben.
-Szia kicsim, óóóó! Mi a - csattant szobájának ajtaja, amint anyukája megpróbálta üdvözölni - baj?
-Semmi! Alszok. - dőlt be ágyába, majd takaróját magára terítette, miközben könnyei lassan folyni kezdtek.
-Biztos? Nem akarsz mesélni? Segítek kicsim, csak mond el. - állt szobája előtt édesanyja.
-Nem kell. Menj el!
-Mi a baj anya? - hallotta öccsét is.
-Semmi picúr, ne aggódj! Gyere fürdeni! - sétáltak el.
Pár perc múlva azonban V újabb beszélgetőpartnereket kapott ajtaja elé.
-Bemehetükh? - lihegtek.
-Menjetek haza! - szipogott - Nem a ti bajotok.
-De igen. - nyitottak be - Mert a barátunk vagy. - csukták be maguk mögött az ajtót, és leültek V ágya mellé teljes csöndben.
Tudták, hogy Taehyunggal most nem lehet beszélgetni, ahogy ilyenkor sohasem, de mindig kell mellé valaki ha rossz a kedve, mert akkor hamarabb megnyugszik. Ezért csak pihentek ott, miközben lélegzésük helyreállt. V feléjük fordult ágyában, majd Jimint piszkálta orrával, mire az felrakta egyik kezét az ágyra, és a takarón keresztül kezdte simogatni, később pedig Hopi is követte. Taehyung csak becsukta szemeit és élvezte, hogy legalább barátai törődnek vele, mialatt könnyei tovább csorogtak. Nem akarta elhinni, hogy újra kidobták, ráadásul ilyen rövid idő alatt. Lassan pedig kezdte feladni, hogy valaha is lesz valakije.

-Mi van Jin? Gyere már, dolgozol. - jelent meg Namjoon - Baj van?
-Nem tudom. - nyelt egyet - Én.... nem tudom.
-Mi van Vvel.
-Elment.... utál engem, mert szakítottam vele. - bambult
-Hát, ha szakítottál, mit vársz?
-Hogy..... nem hagyja ennyiben.
-Jin, mit vársz tőle? Nem küzdött már így is eleget?
-De.... azt hittem kitartóbb.
-Túlhúztad. Tudod egyáltalán mit akarsz? Jó lenne, ha eldöntenéd, mert ezzel kikészíted szegényt. Amúgy sincs a toppon. Tudod te hányan dobták ki? Hogy mennyire sóvárog valaki iránt?
-Igen..... tudom. Éreztem.... - érintette meg ajkait, amint eszébe jutottak azok a szenvedélyes csókok, amiket kapott - Most mennem kell. - nyomta a sapkáját és köpenyét Nam kezébe.
-Tényleg kezdesz olyan lenni, mint egy nő. De sajnos annyira aggódok Vért, hogy muszáj megkérdeznem. Jól meggondoltad? Mert ez az utolsó lehetőséged.
-Azt hiszem igen. - próbált biztos lenni dolgában.
-Hát ez nem túl meggyőző.
-Írj be hiányzónak. Szia!
-Tudod egyáltalán hol lakik?! - szólt utána Namjoon.
-Nem. - fordult vissza - Hol?
-Ahh! Elviszlek! De útközben rakd rendbe a hormonjaidat. Sok baj van miattuk.

(Folytatjuk :D Sorry, hogy végül nem triózunk most, de hamarosan.)