Three sides of life 16.rész: Jungkook problémája

-Már attól is fáj, hogy ekkora. Nehh! - nyüszített újból és eltolta as idősebb kezét - Ez nagyon rossz!
-Jaj kicsim! - támaszkodott fölé - Ne menjünk el orvoshoz?
-Neh! Majd elmúlikhh. Csak pihentetni kell.
-Biztos? Jégkocka? Legalább azt, ha segít.
-Hát..... nem tudom. - nézett végig magán.
-Mindjárt hozok! - kelt fel Jin.

-Itt is vagyok. - jelent meg egy jéggel tele pohárral, plusz egye kockával kezében - Betakaróztál? - torpant meg a küszöbön.
-Te meg még meztelenebb vagy. Azt hittem fel is kapsz valamit nem csak le. - pislogott rá nagy szemekkel.
-Gondoltam, majd. - sétált az ágy mellé és lepakolt a kis éjjeliszekrényre, majd leguggolt - Na mutasd! - tartotta ujjai között az olvadó kockát.
Taehyung felkelt és az ágy szélére ült Jinnel szembe, öléből pedig kivette a takarót. Még mindig állt férfiassága, bár már nem olyan mértékben, mint pár perccel előtte, ám a piros folt továbbra is jól látszott, így Jin azonnal ráhelyezte a hideg megváltást. V jólesően felsóhajtott, majd kicsit elpirult, amint kezdett újra teljes méretében startra készen állni.
-Ez ez ez nem direkt van ám. Csak az ujjaid miatt. - esett zavarba a kisebb.
-Így is fáj? - nézett fel Vre Jin.
-Igen.
-Tényleg el kéne mennünk dokihoz.
-Mennünk?
-Igen.
-És mit mondunk? Túl sokat szexeltünk és elhasználódott? Hogy fog ránk nézni?
-Nem kell tudnia, hogy velem. Kint úgyis megvárnálak. Majd a barátnődre fogod, ha nem akarod neki elmondani, hogy mi is a helyzet.
-De úgysem tudna segíteni. - ellenkezett nagyon.
-Ő orvos, Taetae. Biztos tud valamit.
-Nem. Nem akarok menni. Csak pihentetem és elmúlik.
-Sem a pihentetés, sem az elmúlás nem sikerül. - mosolygott Jin.
-Elég nehéz pihentetni, ha előttem guggolsz meztelenül, közben pedig kényes helyen járnak az ujjaid.
-Jó na! Fogd meg! Felöltözök. - kelt fel és V kezébe nyomta a már félig elolvadt jégkockát.
-De azért köszönöm. - mosolygott fel rá a kisebb - Kedves, hogy aggódsz. - nézte végig ahogy az idősebb magára kapta levetett boxerjét.
-Érted mindig aggódok. Na de nem öltözök fel jobban.
-Mért?
-Mert fürdenem kell. Meg neked is. El is megyek míg rendbe jössz. - kutatott ruha után.
-Nélkülem?
-Igen..... mert? - egyenesedett fel és egyetlen boxerral a kezében indult a fürdő felé.
-Gondoltam majd együtt fürdünk. - esett zavarba V.
-Egyszer lehet. De most még rosszabb lenne, nem? - mosolygott vissza rá Jin az ajtóból.
-Ohh... de. - nézett le érzékeny pontjára.
-Mindjárt jövök. Sietek. - tűnt el.
Míg Jin fürdött, Taehyung végig gondolta utóbbi pár napját és el sem hitte milyen sok dolog történt vele ilyen rövid idő alatt. Kook rámászott, Jin kidobta, majd összejöttek, mint egy pár. Tényleg! Akkor most ők egy pár és együtt járnak? Vajon Jin mit gondol erről?
Elmélkedett V, miközben a jégkockának már nyoma veszett, teste pedig szinte teljesen visszaállt normálisra.
-Kész vagyok! - tért vissza Jin vizes hajjal félmeztelenül, és Taehyung rákapta tekintetét.
-Akkor mi most járunk? - dobta fel legfontosabb kérdését.
-Ömm..... mért kérdezed?
-Csak..... gondolkoztam ezen. - ült fel az ágyra Jin felé fordulva - Vagy csak futókaland vagyok?
-Dehogyis! - telepedett mellé az idősebb - Hogy mondhatsz ilyet?
-Akkor a pasid vagyok?
-Hát.... jelenleg a párom vagy. Azt hiszem.... ezek után muszáj annak lenned.
-Tényleg? - csillantak fel V szemei - A párod vagyok? - mosolygott.
-Igen. Mért?
-Jaj, ez annyira jó! Nagyon örülök neked. - ugrott a másik nyakába - Köszönöm.
-Én köszönöm neked, hogy végül beérted velem is.
-Senki mást nem fogadnék el. Ahh, ez annyira jóóóó! Végre, nem alszok többé egyedül. - szorította magához a másikat.
-Nem szeretsz egyedül aludni?
-Nem. - engedte el Jint - Olyan rossz egyedül ébredni.
-Megértelek. - mosolygott rá fáradtan az idősebb - Mész fürdeni?
-Jah, igen. - kelt fel, majd a táskájához ment és egy alsó után kutatott - Én is sietek. - rohant a fürdőbe.
-A szekrényből válassz törülközőt! És óvatosan! - kiabált utána Jin.
-Rendben. - csapta be az ajtót V, majd az idősebb csak ledobta a "használt" takarót a földre és kidőlt a másikon.
V a párja. Igen, ez biztos, hisz el sem tudja képzelni, hogy Taetae mást ölelget és nem őt. Nem is hiszi el, hogy hogy lehetett olyan gonosz szegénnyel, de mikor meglátta és rádöbbent, hogy mennyire bántotta a kisebbet, szíve szakadt meg. Azelőtt még nem tudta, hogy mennyire szereti a másikat, de akkor rájött erre. Igen, szereti teljes szívéből, és bár sosem gondolta volna, hogy egyszer barátja, nem pedig barátnője lesz, mégis boldogabb vele, mint eddig bármelyik másik lánnyal.
Miközben ezen gondolkozott lassan elaludt puha ágyában, így a visszatérő V csak egy szétterült Jint látott, kinek arca olyan nyugodt volt, mint addig még soha. Hihetetlen aranyosnak találta a másikat, és bár egy normálisan alvó embernek nem lett volna hely mellette, V azonban lekapcsolta a villanyt, majd bemászott hozzá. A szokásos módon ölelte át, ahogyan párnáját is szokta, mire az idősebb kicsit megébredt.
-Végeztél? - kérdezte Jin picit megmozdulva álmos hangon.
-Igen. - bújt hozzá V.
-Várj! - kelt fel - Takarózzunk be! - húzta ki maga alól az ágyneműt fáradtan, miközben Taehyung sokkal több energiával segített neki.
Jin erőtlenül dőlt be a matracra V felé fordulva, majd a kisebb betakargatta magukat és az idősebbet magához szorítva szenderült álomba, miközben érezte annak minden lélegzetét nyakán, ahogyan az megszokta helyét Taetae álla alatt.

-Hmm? - sóhajtott Taehyung, mikor Jin reggel megmozdult mellette, hogy felkeljen.
-Aludj csak. - puszilta meg Vt.
-Neeehh. Maradj itt! - nyitotta ki álmos szemeit a kisebb.
-Már nem tudok aludni.
-Várj, míg felébredek. - kapta el a másikat és még igencsak erőtlenül próbálta maradásra bírni.
-Vissza fogsz aludni. - mosolygott rá Jin, miközben átölelte a kisebbet és homlokára csókolt.
-Ne hagyj akkor. - dörmögte V.
-És mégis mit csináljak, hogy ne aludj vissza? - ölelgette a kisebbet.
-Beszélgessünk még.
-Miről?
-Nem tudom.
-Nem segítesz. Aludj még akkor. - távolodott el Jin Vtől és felkelt.
-Ne! - ült fel Taehyung - Még csak... - nézett az órára - nyolc óra.
-Tudom. - vett fel egy pólót Jin - És?
-Korán van.
-Akkor aludj még.
-Nem akarok nélküled.
-De nyugodtan. - mászott vissza hozzá Jin és egy apró puszit nyomott V ajkaira - Aludj csak.
-Nem tudok.
-Mért? Hisz álmos vagy.
-De..... fáj.
-Ahhj! Ma elmegyünk orvoshoz! - kelt fel Jin, majd elindult a konyhába.
-Nem akarok! - mászott ki az ágyból V is az idősebb után indulva.
-De! Ma elmegyünk, mert szenvedsz. - nyitotta ki a hűtőt az idősebb.
-Nemmmm. - sétált Taehyung a kanapéhoz és elterült azon.
-De igen. Nem akarom, hogy komolyabb bajod legyen. - töltött magának tejet Jin.
-De nincs, ne aggódj már.
-Érted mindig aggódok. - kortyolt poharába és V felé fordult.
-Aranyos vagy! - támaszkodott fel Taehyung, hogy lássa Jint a kanapé támlája felett.
-Kérsz valamit?
-Valami reggelit.
-Elmenjünk enni valahova? Vagy inkább csináljak?
-Menjünk el! Együtt. - mosolygott V.
-Rendben. De az utcán csak normálisan viselkedni. - pakolt vissza a hűtőbe.

A viszonylag korai kelés után szinte az egész délelőttöt együtt töltötték, Taehyung pedig úgy viselkedett, ahogyan azt illik. Ha bárki rájuk nézett volna, csak két havert lát, ám hosszabb megfigyelés után elcsípte volna azokat a pillantásokat és mozzanatokat, amiket a szerelmesek még meg-megengedtek maguknak. Ám mindkettőjüknek hiányzott már egy idő utána másik csókja, így siettek vissza az idősebbhez, hogy bepótolhassák a kihagyást, mielőtt Vnek haza kell mennie, ehhez pedig már a liftben hozzá is láttak. Ilyen helyzetben mindig más felállás mutatkozott, mint az ágyban. Jin bújt a kisebbhez és csimpaszkodott nyakába, míg az átölelte a másik derekát, így inkább ő bizonyult a dominánsabb félnek, nem Jin. Azonban nem élvezhették sokáig a lift nyújtotta magányt, mert megálltak egy szinten még Jiné előtt, ezért szét kellett válniuk, amit sietve meg is tettek és a kis kabin két oldalába húzódtak.
-Szia Jin! - ugrott be egy fiatal lány, kezében egy szatyorral - Felfelé mentek? - nézett a gombokra.
-Igen. - lépett inkább V felé.
-Én is. Csak leugrottam nagyihoz, mert csinált sütit. - nyomta meg saját emeltének gombját - És ki a barátod? - dőlt a falnak a fiúk felé fordulva.
-Ő Taehyung. Nem rég találkoztam vele Namnál. Az ő haverja. - köszörülte meg torkát.
-Szia! - köszönt V.
-Szióka! A nevem Juna. Örülök, hogy találkoztunk.
-Én is.
-Ha van kedvetek ugorjatok föl és kóstoljátok meg a sütit. Egyedül vagyok ma. - mosolygott Vre, így rájöttek, hogy ez a meghívás főleg csak az ő számára szólt.
-Most nem érek rá, köszönöm. Csak beugrottam valamiért Jinhez.
-Ohh! De kár. De majd ha - értek saját szintjükre, de a lány folytatta, miközben a fiúk kiszálltak és udvariasan még végighallgatták - jössz még szívesen látlak titeket.
-Köszönöm. Szia! - köszönt el tőle V, majd Jin is, ám Juna hangja kicsit elnyomta az idősebbet.
-Sziasztok! Majd gyertek! - csukódott a lift ajtó, a fiúk pedig elindultak a lakás felé.
-Nem akarok vele többet találkozni. - jegyezte meg Taehyung, miközben Jin kinyitotta az ajtót.
-Pedig itt lakik. Lehet még összefuttok.
-De mért ilyen nyomulós minden lány? Idegesítő. - lépett beljebb V majd visszafordult Jin felé.
-Minden lány? Akkor neked nagyon jó dolgod volt. - mosolygott Jin, miközben becsukta maguk mögött az ajtót és Taehyung felé fordult.
-Ez nekem nem olyan nagy öröm, mint nektek. - nézte inkább a földet a kisebb - Főleg, ha az én pasimra nyomulnak. - fintorgott.
-Fordult már elő ilyesmi? - lépett hozzá Jin.
-Igen. - nézett fel rá a kisebb - Nem is egyszer. És nem tehetek semmit, mert akkor rájönnek a dologra, azt meg nem akarom. Úgyhogy el kell viselnem, hogy ott flörtölnek az én párjaimmal.
-Jaj, szegénykém.
-Sugáéknál is rád akartak mozdulni. - magyarázott tovább a kisebb.
-Sugánál? Mikor?
-Amikor segítettem a vacsival. Volt a liftben két lány és utána rólad kérdezgettek. Alig bírtam lerázni őket.
-Versenytársaknak érezted őket?
-Igen. Főleg nálad.
-Mért?
-Mert te mindkét irányba húzol és téged könnyebben elvesznek tőlem. De nem adlak. - ölelte meg a másikat.
-Nem vesznek el tőled, ne aggódj. Most csak te vagy. Engem más nem érdekel. - szívta magába V illatát Jin.
-Akkor kérek még a csókodból, mert lassan mennem kell. - távolodott el tőle picit Taehyung.
-Hiányozni fogsz. - tapadtak végül egymás ajkaira és percekig el sem engedték a másik nyelvét, mialatt kezük sem tétlenkedett.
Annyira belelendültek a dologba, hogy végül alig bírták abbahagyni, azt is csupán azért tették, mert Jin levegő után kapott, majd ő volt az egyetlen, aki tudott magán uralkodni kettejük közül.

Miután V hazament, hogy vigyázzon az öccsére, Jin otthon maradt, és kihasználta szabadnapja maradék részét, amit Namjoontól kapott Vre, hogy pihenés közben bepótolhassa kedvenc sorozatából lemaradását. Így notebookja elé gubózva az asztalnál némi nassolni való mellett kezdett bele. Összesen két részt tudott csak megnézni, mikor csöngettek és a harmadik elejénél félbeszakította lazítását. Az ajtóhoz sétálva gondolkozott, hogy vajon ki lehet az, ám mikor kinyitotta, a nem várt vendég azonnal beljebb is engedte magát.
-Szia hyung! - köszönt rá Jungkook.
-Szia! Mit keresel itt? Hogy jöttél fel?
-Pont mentek ki lent, így be tudtam jönni. Amm Sugát keresem, nem láttad? - nézelődött a lakásban, mialatt Jin becsukta az ajtót, majd visszaindult laptopja felé.
-Nem. Nincs otthon?
-Nincs. Ott kezdtem.
-Érdekes. Nem az a kimozdulós típus. Hívtad a mobilján? - ült le székére.
-Még nem. - ért elé Kook és csak mosolygott Jinre.
-Akkor talán hívd fel. Úgy tuti meglesz. - furcsállta a kisebbet.
-Á, nem fontos. Inkább maradok.
-Ömm..... Nincs jobb dolgod?
-Nincs. Mit csinálsz? - lépett Jin háta mögé és a laptopot nézte.
-Sorozatozok. Ha akarod nézni, ülj le. - fogadta el, hogy a kisebb ottmarad, hisz mondta Yoonginak, hogy foglalkozni fog vele, ha kell.
-Jó itt nekem még.
-Hát jó. - fordult vissza laptopja felé Jin.
Kicsit továbbjutott a harmadik részben, ám nem sokkal. Jungkook ugyanis vállára támaszkodott, ami még nem lett volna annyira zavaró, de kezei kis idő múlva elindultak lefelé Jin felsőtestén.
-Mit csinálsz Kook? - állította meg a lejátszót.
-Gondoltam átköltözhetnék a hálóba nézni. - hajolt Jin füléhez - Onnan kényelmesebb.
-Nem akarsz hazamenni? - pattant fel az idősebb lerázva magáról Jungkook kezeit.
-Nem. Elküldesz? - lépett felé Kook.
-Hát..... lehet jobb lenne, ha elmennél. - hátrált Jin.
-Had maradjak! Csak.... az ágyból kényelmesebb. - pislogott az idősebbre, mintha tényleg minden hátsó szándék nélkül csinálta volna azt amit.
-Maximum a tévére rákötöm, ha kényelemre vágysz.
-Jó nekem az is. - mosolygott.
Jin végül belement, hogy maradjon a kisebb, de azt is elhatározta, hogy még egy hasonló megmozdulás és hazazavarja. Épp elég baj neki, hogy elvileg ő is olyan, mint V, de azért még megpróbálja a jó úton tartani, így nem kéne hagyni, hogy rámásszon, pont úgy ahogy Taetaera is azon a bizonyos napon reggel.
Jin megcsinálta a laptopot és a tévét, így nagy képernyőn folytatta a harmadik részt újra. A lehető legtávolabbi pontjára próbált ülni a kanapénak, de Kook direkt mellé huppant le, és tettette a kis aranyos gyereket, aki csak társaságra vágyik. Az idősebb azonban továbbra is tartott tőle, miközben felkészülve várta, mit fog most lépni a másik. Ám nem kellett sokáig figyelnie, mert Jungkook pár perccel később meg is mozdult.
-Mit csinálsz? - nézte Jin, ahogy a kisebb bemászik ölébe, ezzel őt törökülésbe kényszerítve.
-Így kényelmesebb. - dőlt neki Jin mellkasának és úgy nézte tovább a tévét, miközben még az idősebb egyik kezét magához ölelte, ezzel egy párnát biztosítva fejének.
-Ahha..... khöm. Biztos érdekel ez a sorozat? Nem is tudod miről szól.
-De igen. Láttam már az új részeket is. - fészkelődött tovább.
-Valóban? Nem tudtam, hogy ilyesmiket is nézel.
-Ráértem. - mászott egyre feljebb, míg nem Jin nyakához ért - Csak egyedül vagyok, így korlátozottak a lehetőségeim. - lehelte egyenesen a másik nyakára szavait, amitől az megborzongott.
-Most már tényleg haza kell menned. - nyelt egyet Jin, miközben szabadulni próbált, de nem tudott.
-Nem akarok. - nyomott egy forró csókot az idősebb nyakára, majd még egyet és még egyet, miközben lassan megfordult annak ölében a küzdelem ellenére is.
-Kook! Hagyd abba! - fogta meg a  kisebbet és eltolta magától - Normális vagy? - mordult rá.
-Kérlek hyung! Csak egyszer legalább! - mocorgott a másik ölében, amitől Jinnek kezdett kellemetlenebbé válni a helyzet.
-Nem. Nekem barátom van, te pedig a legjobb haverom öccse vagy. Különben is, még kicsi vagy.
-És aztán!? Csak egyszer naaa! - próbálta lefejteni magáról az őt visszatartó kezeket.
-Nem Kook. Neked csajozni kéne! El is megyünk most.
-Nem! Ahhj! - kelt fel mérgesen Jin öléből - Mért nem érti meg senki, hogy nem érdekelnek a lányok? - csattant fel.
-Kook? - lepődött meg Jin a hirtelen haragossá válón.
-Mért kéne mindenkinek olyannak lennie! Engem nem vonzanak a lányok. Nem szeretem őket. Ti sokkal jobban vonzotok ruhában Taehyunggal, mint bármelyik másik meztelen lány. - fortyogott.
-Tessék?
-Inkább gondolok rátok, hogy velem is foglalkoztok, mint egy háremnyi nőre akik csak velem foglalkoznak. Mért olyan nehéz ezt elfogadni!?
-De Kook, ez nem normális amit mi csinálunk Taetaeval. Így sokkal nehezebb is lesz számunkra minden. Mért nem próbálod meg legalább egyszer egy lánnyal?
-Mert nem akarom. Nem is tetszik egy se. Hozzájuk se tudok szólni. Taehyung pedig pont olyan kocka, mint én, te pedig idősebb vagy nálam sokkal, mégis kedves vagy. Én mért nem lehetek azokkal akikkel szeretnék, más meg mért lehet? - ült le a kávézóasztalra.


(Folytatjuk :D remélhetőleg még ma :D Mostantól pedig tényleg számítsatok kevesebb részre, mert most is majd elalszok ><)