Three sides of life 22.rész: Mindenkiből egy "picur"

-Kedves tőled az ötlet. - mosolygott a másikra, amint az ránézett.
-Túl aranyos volt, muszáj volt már egy ilyen is.
-Köszönöm.
-Hyung! - rángatta meg Jin pólóját Jungkook, a továbbiakat pedig V már nem hallotta, de boldog volt, hogy a többiek is azok.

-Na tetszett picur? - puszilta meg a kisebbet Jin, majd nyújtózott egyet.
-Túl nyálas volt.
-Szerelmes film, mit vársz?
-Aaaaah, elültem a fenekemet. - állt fel V.
-Nekem pisilnem kell, de nagyon.
-Akkor menjünk. - szedte össze maguk után a szemetet az idősebb.
Kook, még a mosdó felé sietve is ivott maradék kólájából, amit Taehyung kezébe nyomott, mielőtt berohant az ajtón. Csak az üdítőjükből maradt a film végére, amibe V belekóstolt, de ki is dobta, mert nagyon vízízű lett már.
-Hogy tudta ezt meginni? Nagyon rossz.
-Megszokás. Neked azért tetszett.... Taetae? - mosolygott Jin, mert máshogy akarta hívni a másikat, ám mégsem merte.
-Igen. Szeretem az ilyeneket. - viszonozta V.
-Igen, én is. Mi a terved mára?
-Nem tudom. Szerintem öcsémmel leszek ma, meg elmegyek mamáékhoz. Rég voltam náluk. Bár gőzöm sincs.
-Nem akarsz a picurral foglalkozni?
-Muszáj ma is? És ha majd csak holnap mennénk valahova?
-Jó, de azért beszélgess vele. - fogadta el V döntését, végül is tényleg sokat volt most vele, csak az idősebb kedvéért.
-Fogok majd.
-Jin! - jelent meg Kook kezében a kötszerrel, amit levett kézfejéről, hogy meg tudja mosni - Vissza akarod csinálni?
-Igen. Üljünk le! - kerestek egy padot, majd letelepedtek, hogy visszakösse.
Nem akarta, hogy nagyon használja kezét és bár ő nem volt orvos, azért elég jól tudta rögzíteni Kook kézfejét, így fent állt az esélye, hogy hamarabb rendbe fog jönni.
-Nagyon fura volt mikor levettem, - beszélt Jungkook, miközben nézte az idősebbet munkálkodni - mert teljesen beállt, vagy nem is tudom. Jó volt megmozgatni kicsit az ujjaimat.
-De ne mozgasd, had gyógyuljon!
-Jó, igyekszek.
Miután Jin újra rögzítette a kisebb kezét, visszaindultak a lakásra, ugyanis készülődnie kellett a legidősebbnek a munkára, ám arra a kevéske időre még beugrottak hozzá a fiúk, hogy addig is együtt legyenek.
-Taehyung? - lépegetett az említett felé a legkisebb két nagy plüssével.
-Hmm? - chatelt tovább V Hoseokkal és Jiminnel a kanapén ülve.
-Nem akarod hazavinni valamelyiket? - telepedett elé Jungkook a földre.
-Nem, köszönöm. - merült el továbbra is mobiljában.
-Mért?
-Mert nem.
-Naaaaa, Taetae!
-Ne nyavajogj.
-Ümm.... mért telefonozol, ha velünk vagy?
-A barátaimmal beszélgetek. - nézett a kisebbre.
-De mindjárt szétválnak útjaink, mért pazarlod ezt az értékes időt ilyesmire? Utána úgyis tudsz velük foglalkozni. - szorongatta plüsseit.
-Hahhhh.... mit akarsz?
-Goromba vagy.
-Taetae! - rendezkedett Jin a konyhában és pont hallotta beszélgetésük egy részét.
-Szóval mit szeretnél?
-Hogy vidd haza az egyik plüsst.
-Van egy öcsém. Ha hazaviszem az egyiket, el fogja lopni tőlem.
-De cuki! - vigyorgott Jungkook - Akkor még inkább vidd el az egyiket.
-Nem akarom. Az egyiket te nyerted, a másikat meg neked akartam adni. Hagyd itt Jinnek, ha ennyire nem kell.
-Nem azért, csak..... hogy legyen valamid tőlem otthon. - nyugodott le a kisebb.
-Majd kitalálunk akkor valamit, de nem olyat, amit bebúrhat az öcsém.
-Na menjünk fiúk! - jelent meg Jin, aki időközben fel-alá rohangált - Késésben vagyok siessetek!

-Fagyiiiiiii! - vette el Jimintől a kapott finomságot Taehyung öccse.
-De kezded megkedvelni és ez jó. - nyammogott Hoseok is, amint mindannyian a tévé előtt ültek Véknél.
-Nem jó! Én....... szeretem a normál kapcsolatokat.
-Na ne hazudj V! - szólt bele Jimin - A ti kapcsolatotok minden, csak nem normális.
-Igaza van. Most ő mit zavar téged? Amúgy is róla áradoztál először, hogy milyen cuki. Most mi ez a nagy váltás.
-Nem tudom én se. Csak.... zavar, ha Jinhez ér, meg az ahogy Jin bánik vele.
-De mért? Hisz te is érhetsz úgy Jinhez sőt, még Kookhoz is. Mindketten a tieid.
-De..... nem tudom. Akkor is zavar néha Kook.
-Pedig meg kell szoknod. - jelentette ki Jimin a tényt - Vagy mindkettejüket elveszted.
-Tudom.
-Jin a barátod? - szólt bele öccse.
-Te figyeltél? - pislogott rá Taehyung.
-Igen. Ő volt itt nem?
-Te honnan tudsz ilyeneket?
-Anya, meg apa beszélgettek róla egyik este. De te nem csak Jint szereted?
-Hát, de. Csak kicsit bonyolult lett a dolog öcskös.
-Mért? - állt eléjük fagyijával a legfiatalabb.
-Mert bonyolult. Hárman vagyunk.
-És Jin is tudja?
-Igen.
-Akkor nem baj, nem? Ha senki sem mérges nincs baj. Anya is ha mérges baj van, de ha nem, akkor nincs.
-Zseni vagy. - nevetett Taehyung saját kisöccsén.
-Most mért nevetsz ki? - sértődött meg a kicsi.
-Nem nevetlek ki. Aranyos vagy. - mosolygott tovább V és térdeire támaszkodott.
-De kinevettél. Gonosz vagy.
-Nem vagyok az. Kéred a fagyimat? - nyújtotta felé a kis tálat.
-....... Tényleg megkapom? - változott át a kicsi egy szempillantás alatt.
-Ha szeretnéd.
-Akkor igen.  - vette el az édességet.
-Még gonosz vagyok?
-Egy kicsit.
-Naaaaaaa!
-Imádom az öcsédet. - vigyorgott Hoseok.
-Kookkal is lehetnél ilyen kedves. - jegyezte meg Jimin.
-Én kedves vagyok. - fordult barátja felé és visszadőlt a kanapéba.
-Ahha.... persze. Azok alapján, amiket meséltél.
-Jóóóó! De igyekszek.
-Szarul csinálod. - kommentálta J-Hope.
-Jó na! Haza is mehettek, ha akartok.
-Ugye milyen szar, ha baszogatnak? - háborodott fel Jimin.
-Nála jobban senki sem tudhatja. -  vigyorgott Hopi, majd kuncogni kezdtek.
-Na jó van! - kelt fel V.
-Na miiii? Mos hová mész?
-Kajáért, amíg kibeszéltek. - szólt vissza.
-Legalább átérzed a többiek helyzetét is! - kiabált utána Jimin.
-Abba lehet hagyni a célozgatást mire visszaérek. - tűnt el a konyhában.

-Jungkookie! Szia kicsim! - nyitott be az említett szobájába anyukája - Na milyen volt az este?
-Alszok anya. - dörmögte párnájába.
-Csak érdekel az első napod.
-Fárasztó.
-Ennyi?
-Rácsukódott az ajtó a kezemre, de megnézte a doki és azt mondta, nem tehet semmit, csak rögzítheti. Nem komoly, csak csúnya. Ezért be van kötve, de rendbe fog jönni. Most már aludhatok?
-Jaj kicsim, vigyázz magadra. Örülök, hogy végre nem itthon ülsz folyton, de ha ilyen sérüléseid lesznek, nem engedlek el többet.
-Nem lesz. De fáradt vagyok és ma is kell mennem. - fordult egyet Kook az ágyában.
-Jó-jó hagylak. - kelt fel anyukája - Lesz ennivaló a hűtőben, egyél mielőtt elmész. - sétált a szobaajtóhoz.
-Fogok. Vihetek is? - nézett felé álmosan.
-Persze. Rakok el neked egy adagot.
-Köszönöm. - dőlt vissza párnájába Kookie.
-Szép álmokat kicsim! - hagyta magára gyermekét, hogy kipihenhesse magát, mielőtt újra mennie kell.

-Hogy-hogy most ilyen sokan vagyunk? - törölte meg kezét Jin, amint a konyhában nézett körbe és hirtelen semmi dolga sem akadt.
-Nam azt mondta, hogy betoltak hozzá még két szakácsot. Így túl sokan vagyunk. De lehet pihenni. - válaszolt neki az egyik alkalmazott.
-De szuper. Pont azon volt, hogy ez ne következzen be. - támaszkodott meg a pulton.
-Igen, de nem tud mit tenni. A főszakáccsal próbáltak kitalálni valami megoldást, de nem tudtak. Ez is szerencse, mert amúgy többet akartak, csak Nam azért elég félelmetes tud lenni.
-Jah, tudom. - bólogatott Jin - Nagyon durva, ha ideges.
-Én is félek tőle.
-És így mi lesz a beosztással?
-Borul a francba. Amúgy nem tudom. Elvileg most csinálja újra.
-Az jó. De akkor több szabadnapunk lesz, nem?
-Elvileg.
-Na az király.
-Csak neked. Én azért dolgoznék. Akarok nyaralni is.
-Ja, tényleg. Beszéljek vele, hogy inkább engem vegyen ki többet? - ajánlotta fel Jin.
-Á, nem kell. Szerintem tudja. Ő szokott figyelni erre. De köszönöm. - mosolygott rá a másik.
-Jin! - jelent meg egy pincér - Itt vannak a haverjaid.
-Kösz, de dolgozok.
-Hát amilyen kevesen vannak ma, ezt kétlem. Szerintem simán kiengednek hozzájuk, csak szólj.
-Hmm.... lehet. Megkérdezem Namjoont. - pakolt le, és megindult az irodája felé.

-Te akkor nagyon lusta vagy. - nem hitt fülének Hoseok - De...... most komolyan?
-Igen. Mi ebben olyan hihetetlen? - lepődött meg Suga.
-Hát, nem mindenki hívja fel az öccsét telefonon, hogy adja már oda a kezébe a távirányítót, mert lusta megmozdulni. - magyarázott Jimin.
-Nem akartam megmozdulni, a telefon ott volt, Kook meg mindig rohan hozzám. Örült is, hogy hívtam.
-Te tényleg nagyon lusta vagy.
-Tudom. Nem mondtam, hogy nem. Ti kérdeztétek a legnagyobb lustaságomat.
-De erre nem számítottam. - dőlt hátra székében Hopi.
-És mi van, ha éhes vagy? Megvárod Kookot? - érdeklődött V.
-Nem. Van egy futár, akivel jóban vagyok. Az ágyamig hozza a pizzát.
-Mint a filmekben. El sem hiszem. Hallod beköltözök hozzád. - esett le J-Hope álla.
-Jó, akkor te fogsz ugrálni nekem. Telefonálnom se kell. - vigyorgott.
-Naaaaaa. Nem azért akarok.
-Sziasztok! - ült le hozzájuk Jin.
-Sziaaaaaaa! - örült meg V - Nem dolgozol?
-Kevesen vannak, mi meg sokan. Unatkozunk. Mi a téma?
-Suga lustasága. - ivott poharából Jimin.
-Jah, az határtalan. Egyszer felhívott, hogy nem tud mozogni, menjek már át. Azt hittem valami baja van.
-Jaj, az jó volt. De csak egyszer elsüthető. - nevetett Yoongi.
-Aztán kiderült, hogy csak nem akart megmozdulni, de..... enni akart, amiért főzni kellett volna. Így ingyen szakácsot hívott.
-Én sosem fogok rohanni hozzád, ha ilyesmivel hívsz. - csóválta fejét Hopi - Katasztrófa vagy.
-Jó, de ezek régen voltak. Azóta nem is sütöttem el, mert mi van ha baj van. Ezért van a futárom.
-Nagyon aranyéleted van. - jegyezte meg Jimin.
-Amúgy nem. Amikor ilyesmit csinálok rendszerint egy huszonnégy órás műszak után vagyok.
-Igen, ez mondjuk igaz. Azért sem vertem meg. - fészkelődött Jin.
-Mintha megtudnál.
-Na igen, meg az is.
-Tudsz bunyózni? - lepődött meg Jimin.
-Kicsiként nagyon agresszív voltam. Sokat verekedtem, szóval megtanultam.
-Te vagy az én emberem. Menjünk el majd, ismerek egy jó edzőtermet, lehet boxolni.
-Nem jársz jól velem.
-De-de. Kíváncsi vagyok. - vigyorgott izgatottan Jimin.
-Jó, de előre szólok. Hiába tűnök gyengének, nem vagyok az.
-Majd kiderül.
-Jin! - jelent meg Namjoon - Helló srácok. Jó volt? - terelődött el azonnal figyelme.
-Ahha. Jin jól főz. - válaszolt V.
-Mit szeretném Nam? - nézett fel rá a legidősebb.
-Jah, megvan az új beosztás. Holnap délelőttös lennél, aztán egész napos és lenne szabid is. Két nap. Jó? - nyújtotta át a papírt.
-Ahha. De Jongrip többet akar dolgozni, mondta? - vette el a beosztást, majd visszakérdezett.
-Tudom. Az újakat vettem ki most. Két hét múlva te jársz be kevesebbet. Csak így tudtuk megoldani.
-Oké, szuper.
-Kértek még valamit fiúk? - kérdezte a tulaj.
-Nem, köszi. - válaszolt Suga.
-De maradunk még, nem? - nézett körbe Jimin.
-Jaja. Beszélgetünk. Meg V Jinre vár. - állt fel Hopi - Elmegyek mosdóba.
-Hát még nem tudom elengedni, mert akkor nem jön ki a műszak. De maradhatsz itt. Majd szólok, ha kellesz. Hátha lesz még forgalom az este.
-Jó, nekem mindegy. Bár...... csinálok magamnak akkor somlóit. Megkívántam. - kelt fel Jin.
-Akkor már én is kérek. - hintázott Jimin - Én is megkívántam, most hogy mondod.
-Te ne kívángass, jó? - intette nyugalomra Taehyung mosolyogva.
-Ó, ne aggódj, nem veszem el tőled a lényeget. - vigyorgott.
-Próbálnád meg. Járni se tudnál egy hétig.
-Nem tudsz megverni.
-Nem is azért........
-Ti mindig ilyennel viccelődtök?
-Igen, szokásunk. Baj? - kérdezett vissza V.
-Kicsit, de majd megszokom.... csak.... furcsa. - pislogott az idősebb.
-Ne vedd komolyan. Ez tényleg csak poén. Amúgy nem szoktunk nagyon belemenni az ilyesmibe. Csak V néha nagyon lelkizik, de akkor is az érzelmi részéről van szó. A többit már szerencsére nem részletezi.  -magyarázott Jimin.
-Már? - lepődött meg Suga.
-Jah. Eleinte nagyon lelkes volt.... sajnos.
-Jó, abba lehet hagyni. - próbált láthatatlanná válni a kisebb.
-Mit lehet abbahagyni? - ért vissza Hoseok.
-Azt mesélem, hogy V részletezte anno a dolgait.
-Uhh! - ült le -Te azt nem hiszed el mennyire.
-Neeee! - süllyedt el Taehyung.
-Lehet tényleg nem akarom hallani. - nézett gyanakodva Yoongi.
-De csak a felszínt mondom el. - folytatta Hoseok Jiminnel karöltve.
-Na jó! Kimentem addig levegőzni. - állt fel V.
-Oké. Szóval. - látott hozzá Hopi, Taehyung pedig igyekezett minél hamarabb kiérni az étteremből.
Amint kilépett az ajtón, körbenézett. Nem sokan jártak az utcán sem, ami kifejezetten meglepő volt számára. Felpillantott az égboltra, hátha lát csillagokat, de túlságosan világított a város, így csak az erősebbeket tudta szemügyre venni. Jinre gondolt, hogy majd el fogja vinni vidékre, mert meg akarja neki mutatni a gyönyörű égboltot, amit a városból nem lehet rendesen látni. Milyen jó is lenne. Egy hétvége csak Jinnel. Mind a negyvennyolc óra csak vele. Kész mennyország lenne, ha sikerülne rávenni, hogy kettesben mozduljanak ki, de biztos volt benne, hogy vinni akarná Kookot is, így még nem volt rá esély, hogy feldobja az ötletet. Próbált megoldást találni a problémára, miközben levette tekintetét az égről és sétálgatott az étterem előtt. Nézelődött, majd meglepődött azon, amit látott. Elég messze tőle, hogy ne tudjon odaszólni, de elég közel ahhoz, hogy jól lássa az arra sétálókat volt egy zebra, amin egy ismerős alak rohant éppen át. Jungkooknak tűnt, de nem igazán volt biztos magában, hisz a kisebb mért mászkált volna este egyedül az utcán, ha a számára két..... vagy három, ha Vt is számítjuk, ember egy helyen volt. Ezért úgy gondolta, hogy csak egy nagyon hasonló fiút látott, aki pont távolodott is, így az arcát meg sem tudta figyelni rendesen. Mindenesetre a biztonság kedvéért ráírt a picurra.

"Mi a helyzet?"

"Semmi. Játszok. Veled?"

"Namnál vacsizunk. Ma jössz este?"

"Nem. Anyu most azt akarja hogy itthon is legyek"

"Ohh. És holnap?"

"Szerintem holnap már elenged :D remélem"

"Holnap úgyis délelőttös lesz Jin szóval este ránk ér"

"Dejóóóóóó. Na akkor kiharcolom :D"

"Oksa. Na csak érdekelt hogy mi a helyzet. Megyek vissza beszélgetni"

"Rendben :) Jó szórakozást!"

"Köszi neked is. Szia"

"Sziaaaaa :D :*"

(Folytatjuk :D A nyereményjátékra meg tessék jelentkezni :D Feltételek és játék leírás: JÁTÉK!

A címben a picur pedig direkt van kiemelve :D Tessék majd nagyon figyelni mindenre!)