Three sides of life 24.rész: "Picur..... ezt szeretem."

Bár Vnek nem igazán volt kedve a dologhoz, hisz Jin csak az övé, és még ha Kook passzív is lesz, akkor is zavarni fogja, hogyha a párja mást tesz majd magáévá. Ideges lett a gondolattól is, de Jin megmondta. Vagy elfogadja, vagy mindkettejüket elveszíti, így bele volt kényszerítve a helyzetbe. De még volt rá egy napja, hogy ezzel megbarátkozzon, bár biztos volt benne, hogy Jint még meg fogja dönteni addig minimum egyszer, mert más nyugtatót nem tudott hirtelen a helyzetre.

 -Ma hoztam el Namtól, szóval még meleg bááááár, - fogta meg az ételhordót Jin - inkább megmelegítem neked. Jó lesz amúgy? - állt meg az ebéddel Jungkook előtt - Ez ilyen aszalt szilvás-karamellás pulyka. Finom ám. Új. Én rakattam rá az étlapra.
-Jó, bízok benned. Biztos finom. - nézte végig, ahogy Jin szépen előkészíti neki a finomságot, majd berakja a mikróba.
-Amit Jin csinál az mindig finom. - ült le az asztalhoz V.
-Ez igaz. Mikor fogsz megint evős napot tartani hyung?
-Nem tudom. Majd talán..... holnap, vagy utána. Csak nektek. - mosolygott a kisebbre.
-Jóóóóó. - telepedett le ő is - És mi lesz a menü?
-Majd még kitalálom. - kezdett pakolászni a konyhában.
Taehyung közben végig próbálta nem elkapni Jungkookot ott helyben és megfojtani, mert nagyon kikészült a gondolattól, hogy Jin az ágyban közeledik hozzá. Legszívesebben elzavarta volna a kisebbet a lakásból, de nem mert megszólalni párja miatt, mert akkor kapott volna. Különben is. El kell fogadnia, vagy lemondhat Jinről is.
-Rosszat mondtam? - kérdezte halkan Kookie és az asztalra feküdt elbújva karjai mögött.
De V nem válaszolt. Továbbra is gyilkosan nézett a másikra, miközben sóhajtott egyet, Jungkook pedig kezdte nagyon kényelmetlenül érezni magát, ezért kerülte is Taehyung tekintetét.
-Jó étvágyat picur! - jelent meg Jin a késői ebéddel és az asztalról felkelő elé tette le, majd összekócolva annak haját nyomott egy csókot arcára, mielőtt melléjük ült ő is.
-Köszönöm. Nagyon jól néz ki. - látott hozzá.
-Pedig utazott azért egy kicsit. Na? Ízlik?
-Uhum. - habzsolt Kook, hogy válaszolni sem tudott.
-Egyél csak. De ne kapkodj! Félre ne nyelj! - mosolygott az idősebb, mire a picur bólogatott.

A kaja után csak kicsit maradt Kook Jin lakásán. Pont addig, míg megnézték a híreket röviden, ami elég volt arra, hogy ölelgesse egy kicsit a nagyobbat. Bár Taetaet is szerette volna, de tőle nagyon félt nézése miatt. Valahányszor felé mozdult volna, az tekintetével meg tudta ölni és ez egy pillanatra sem változott. Pedig annyira szívesen megölelte volna, főleg azután a csók utána, amiről még álmodott is néha, majd minden egyes alkalommal mikor felébredt, elszomorodott, hogy V nem volt ott.
-Nekem mennem kell. - engedte el Kook Jint.
-Rendben, kikísérlek. - állt fel az idősebb, de Jungkook ott maradt és Vt nézte valami reakciót várva, ám végül neki kellett lépnie.
-Szia Taetae, - puszilta meg a másik arcát, aki a kedvességtő kicsit el is szégyellte magát, hogy ő az idősebb, mégis a másik az érettebb - jó éjszakát majd. - pattant fel a legkisebb és az ajtóhoz rohant, miközben felkapta táskáját - Szia hyung! - állt meg előtte és integetett neki - Neked is majd jó éjt.
-Jó szórakozást Kookie. - nyomott egy gyors csókot a kicsi ajkaira, amitől az rettentően zavarba esett, majd szó nélkül ment dolgára.
-Kim Taehyung! - csukta be az ajtót Jin.
-Mért hívsz a teljes nevemen? - ijedt meg V és félve nézte a másikat, amint visszasétált a kanapéhoz mérgesen.
-Mért vagy ilyen vele?
-Milyen?
-Én majdnem meghaltam, úgy néztél rá. Mért csinálod ezt?
-Én csak....... nem lehetne még várni ezzel a hármassal? - fészkelődött.
-Ő szeretné, de ha téged zavar, hazamehetsz és majd én foglalkozok vele.
-Nem! Nem hagylak titeket kettesben!
-Mért csinálod ezt Taetae? Imádlak titeket, te pedig egy kést forgatsz a szívemben azzal, ahogyan a picurral bánsz. Mért jó ez?
-Én csak...... - szomorodott el V - Jól mondtad. Féltékeny vagyok. És mikor elképzeltem, ahogyan szeretkeztek........ nem akarlak elveszíteni. - nézett fel az idősebbre.
-Hányszor mondjam még el Taetae? Megbeszéltük, hárman vagyunk, mindenkinek szabad mindent. Mért veszítenél el ha lefeküdnék vele, vagy ha hárman lennénk?
-Mert rájössz, hogy ő jobb.
-Kicsim. - ült le mellé - Nem tudok köztetek választani, és akkor sem fogok tudni, ha mindkettőtökkel szeretkezek.
-Megígéred?
-Taetae. Szeretlek és ez nem fog egyik pillanatról a másikra megváltozni. Ezt megígérhetem.
-Szeretkezzünk Jin! - fogta meg a másik kezét és közelebb húzta magához.
-Megint?
-Igen. - csókolta meg az idősebb állát, aki megemelkedett, hogy be tudjon ülni V ölébe - Ameddig csak bírunk. Ameddig ki nem dőlök, vagy le nem törik a farkam.
-Azért annyit ne használjuk egyszerre, hogy letörjön. Szomorú lennék. - karolt a fiatalabb nyakába.
-Akkor majd..... kötözz ki, különben nem hagylak pihenni. - harapott alsó ajkába és megmarkolta Jin fenekét.
-Majd meglátjukh. - nyögött egyet halkan és megcsókolta uralkodó párját.

-Hogy vagy kölök? - mászkált Jihun az öltözőben, miközben üvegéből iszogatott.
-Jól, mért? - vette le pólóját.
-Csak mert azt a kurva! - köpte ki vizét - Biztos jól érzed magad? - lépett Kookhoz.
-Igen, mért? - nézett az idősebbre értetlenül.
-Csupa folt vagy. - tapogatta a kisebb bőrét.
-Hmm? - nézett végig magán - Jéé.
-Te erről nem is tudtál?
-Nem. Nem nézegetem magam. Hm..... színes vagyok.
-Eléggé. Ezek gondolom a bőröndök.
-Az lehet, mert itt a csípőcsontomra tényleg egy nagyon kemény esett, és jó lila is.
-Pihenned kéne, nem dolgozni. - ivott újra.
-Nem pihenhetek. - öltözött fel - Dolgoznom kell.
-Hát jó. De tegnap is a végén már készen volt a kezed.
-Ma jobb. Végig tudom majd használni. - vette le az általa visszaapplikált kötést.
-Azért még meglátjuk. Na menjünk lassan, mert kapni fogunk. - pakolt el saját szekrényébe Jihun, majd mindketten elindultak dolgukra.

Míg Jungkook dolgozott és kezdte megérezni a ráborult bőröndök következményeit, V teljesen megnyugtatta magát Jinnel. Csak azért aludtak el hajnalban, mert már elfogyott szinte minden kellékük, azok nélkül pedig nem akarták folytatni, így Taehyung elfogadta a helyzetet és a teljesen kimerült párjában gyönyörködve szundított el.

Másnap pedig meglepetten tapasztalta, hogy mikor felébredt Jin még mélyen aludt. Amint megmozdult, hogy szembeforduljon a másikkal, az csak szipogott egyet és elhúzódott picit, hogy V elférjen.
-Alszol még? - súgta Taehyung, mert nem akarta felkelteni, csak érdeklődött, de nem kapott választ.
Boldogan nézett párjára, majd pár perc múlva észrevette, hogy az nem kap levegőt csak a száján, ezért odabújt az idősebbhez, mert nem akarta azt, hogy a másik megbetegedjen. Remélte, hogy ez csak a szokásos reggeli orrdugulás, ami neki is szokott lenni, mikor viszont Jin a nyakába bújt, megérezte annak jéghideg orrát, amitől kirázta a hideg.
-Remélem még nem fáztál meg. - ölelte át a másikat és betakarta.
-Nyem tomm. - szipogott.
-Ébren vagy?
-Kicith. De még aludni akarokh.
-Aludj csak édesem. Addig melegítelek.
-Szejetlek.
-Én is, nagyon. - csókolt a másik fejére, majd ő is újra behunyta szemeit és aludt tovább Jinnel.

-Hogy vagy? - törölte meg arcát V a nappaliban állva.
-Csak enyhe. - fújta ki orrát az idősebb - Mindjárt iszok valamit és jobb lesz. - forralt vizet.
-Jaaaaj édesem. Többet nem alszunk így. Neked fel kell öltöznöd, különben kihűlsz.
-Dehogyis.
-De igen. - ért oda az idősebbhez V - Éreztem, milyen hideg vagy.
-De én szeretek így aludni veledh. - lihegett Jin, mert nem kapott rendesen levegőt.
-Majd akkor nálam fogunk. Befűtök neked és nem leszel beteg.
-És ha ránk nyitnak?
-Bezárom az ajtót. - mosolygott Jinre, majd az meghallotta telefonját és visszarohant érte a hálóba.
Míg beszélt mobilján, V megcsinálta neki gyógyszerét.
-Jungkook most indult otthonról. - jelent meg az idősebb - Aaaah. - vette el Taehyung kezéből a forró bögrét - De jóóóó. Köszönöm.
-Szóval jön Kook? - kérdezett vissza V.
-Igen...... viselkedj normálisan!
-Igyekezni fogok. Umm.... nem kéne elmenni cuccokért, ha már a kedvében akarunk járni?
-Ohh tényleg. Kifogytunk. De.... de meg kell őt várni.
-Elugrok egyedül is boltba.
-De én is akarok kaját venni.
-Ja, jó. Akkor megvárjuk.
Ám nem kellett sok időt otthon tölteniük Jungkookie érkezéséig, viszont rájöttek, hogy fölösleges volt azt hinni, hogy az majd menni fog velük. Ugyanis amint bekopogott hozzájuk látták, hogy milyen fáradt is a kisebb. Hiába akart velük menni, végül ráparancsoltak, hogy míg vásárolnak aludjon, mert iszonyatosan karikásak a szemei. Jin a kezébe nyomta a lakáskulcsot és egy hosszú, már majdnem rendes, mély csók után, otthagyták egyedül a lakásban. Egy darabig gondolkozott, hogy mit tegyen, végül arra jutott, hogy tényleg pihenni fog. Le is dobált mindent, majd elterül Jin ágyán és ruhástul el is aludt.

-Jó nagy szatyor. - kerekedtek el Jin szemei.
-Nagy kiszerelés..... és kettő. Sokan vagyunk rá. De te nagyobb szatyrokkal vagy.
-Jó, de én kaját vettem hármunknak. Abból mégis több fogy.
-Fogadjunk? - mosolygott V.
-.... Ne. Hozz egy szatyrot. - nyomta kezébe az egyik nehezebbet.
Együtt sétáltak haza, majd amint már egyre közelebb értek a lakáshoz, Jin elkezdte csörgetni Kook mobilját. Fel kellett kelteni, hisz bezárta az ajtót, amihez egy kulcs van..... másoltatnia kell még, ez már biztos.
-Nem fogja felvenni. Tuti nagyon mélyen alszik. Úgy nézett ki, mint egy zombi.
-Igen. De fiatal. Had bulizzon, most van abban a korban.
-Csak jó lenne, ha bejutnánk a lakásba.
-Bejutunk, ne aggódj kicsim.
Végül így is lett, bár kopogni kellett az ajtón, mert csak arra ébredt fel a legkisebb.
-Húha! - lépett a lakásba Jin - Most azonnal feküdj vissza!
-Jóó. - ásított egyet a pici, majd lassan csoszogott visszafelé a hálóba - Éhes vagyok. - fordult vissza félútról.
-Mindjárt összedobok neked valamit, de nem lesz két perc. - pakolt le az idősebb.
-Ahhj..... addig fürdök.
-Rendben. Ne aludj el a kádban! - szólt a vánszorgó után Jin.
-Zuhanyzok.
-V! - nézett a másikra.
-Hmm? Figyeljek rá?
-Igen, kérlek.
-Jó-jó. Megyek. - rakta le a szatyrokat és Kook után rohant - Várj törpe, állj csak meg! - kapta el a kicsi kezét, amint a fürdő ajtaját nyitotta éppen ki.
-Hmm? - pislogott az idősebbre.
-Van nálad ruha?
-Őőő.... nincs.
-Idehozom neked a táskád jó?
-Jó. - lépett be végül a fürdő ajtaján Kook, míg a másik elugrott annak holmijáért.
-Szedd össze, hogy mit akarsz felvenni. - guggolt a kád szélén ülő elé V - Gondolom kell boxer, meg egy póló minimum. - turkált a kisebb cuccai között.
-Annyi elég. Álmos vagyok. Fürdeni akarok. Éhes vagyok.
-Akkor fürödj gyorsan törpe. Ezeket itt hagyom, a többit kiviszem, mire végzel Jin kész a kajáddal. - magyarázott a majdnem elalvó Kookienak.
-Jó. - kelt fel, V pedig kiment a fürdőből és miután lerakta a másik cuccait, visszasietett a legidősebbhez.
Figyelte, ahogyan az főzöcskézik és beszélgettek arról, hogy végül Kook terveiből mik lettek. Hiszen nem lesz semmi az estéből, mert Jungkook ébren sem bír lenni, Jin pedig a betegsége miatt kicsit fáradt, így pedig V nem akarja kínozni. Csak azt akarja, hogy pihenjen és gyógyuljon.
-Szólsz Kookienak? Kész van neki a kaja. - rakta ki tányérra annak késői ebédjét.
-Persze. - indult meg a háló felé, és elhaladva a fürdő előtt benézett annak ajtaján, ott pedig a kisebb cuccait látta meg, amiket kipakol neki, hogy vegyen fel. Pont ugyan ott voltak érintetlenül, mint ahova ő rakta.

-Törpe? - lépett óvatosan beljebb a hálóba, majd amint megpillantotta a kicsit az ágyon feküdni egy szál törülközőben, ledermedt - ..... picur. - változott át hangja azonnal, miközben óvatosan az ágyhoz lépkedett, majd leült Kookie mellé - Mi történt veled picur? - érintette meg a másik foltos bőrét - Istenem...... mit tettek veled?
-Hmmm? - nyitotta ki szemeit.
-Mi történt picur?
-Picur..... ezt szeretem. - fordította el fejét az ellenkező irányba.
-Nem fáj? - simított végig Kook csípőcsontján pont ott, ahol a legsötétebb folt ékeskedett.
-De..... ott pont nagyon fáj. - sóhajtott.
-De..... ezeket hogy szerezted? Ki bántott téged? Megölöm. - dühödött fel V.
-Senki.... - fordult vissza Taehyung felé - dolgozok. Ott szereztem.
-Dolgozol? Mit dolgozol? Bokszzsák vagy? - aggódott érte az idősebb.
-Nem.... rakodok. - nyújtózott egyet, majd oldalára fordulva lehúzta magához Taetaet, aki pár perce még ellenkezett volna, ám most bármit hajlandó lett volna megtenni a kicsiért.
-Hogy sérültél meg ennyire? - kérdezte a mellette fekvő V.
-Béna vagyok. - nyitotta ki szemeit és pillái alól éppen csak kikukucskálva nézett a másikra.
-Mit rakodsz?
-Csomagokat a reptéren.
-És hogy sérültél meg attól ennyire?
-Rám borultak. Béna vagyok.
-Te nem vagy béna. Nálad ügyesebb embert nem ismerek. - simogatta meg a másik fáradt arcát - És mért dolgozol?
-Miattatok.
-Miattunk? - lábadtak könnybe Taehyung szemei, miközben nagyot nyelt - Mért?
-Mert el akarlak vinni még állatkertbe, meg be akarom pótolni veled a kimaradt vidámparki játékokat. Lesz animecon is, amire el akarok menni veletek, és csoki fesztivál, meg Jin kedvenc bandája ad majd koncertet.
-De ne költsd ránk minden pénzed. Mi is tudunk fizetni. Miattunk ne dolgozz ilyesmit, amitől ennyire megsérülsz.
-De muszáj nekem fizetni. Azt akarom, hogy megkedvelj.
-Hogy megkedveljelek? - gördült le egy könnycsepp V arcán.
-Igen. Nem szeretsz velem lenni. De a vidámparkban jól érezted magad. Azt akarom, hogy olyan jól érezd magad mindig.
-Istenem picur. Olyan buta vagy. - fogta meg a kisebb sérült kezét, mire az fájdalmasan felnyögött, hisz nem volt ereje bekötni fürdés után - Ez mind nem ér ennyit. - kezdett bőgni V - Ne menj többet.
-De kell.
-Mért kéne?
-Mert csak akkor fogsz szeretni.
-Elég! - szorította össze szemeit - Ne mondogasd ezt! Nem a pénzedért foglak megszeretni. De akkor fogalmazok másképp, ha nem fogadsz szót. - pislogott piros szemekkel Kookiera, akit már alig látott könnyeitől - Megtiltom, hogy dolgozni menj.
-Mért utálsz ennyire? - keseredett el a kisebb.
-Nem utállak picur. - ült fel mellé V és megtörölgette kicsit szemeit, bár feleslegesen, mert nem tudta abbahagyni a sírást - Épp ellenkezőleg. Nem akarom, hogy miattam szenvedj. Ezek a foltok..... - nézett végig a fiatalabb szinte csupasz, ám izmos testén - Mintha csak azok a szavak, vagy tettek lennének, amiket ellened vétettem. De én ezt nem akarom. Nem akarom, hogy szenvedj miattam. Egy pillanatig sem. Pihenned kell, itt velünk. Aludnod és enned kell rendesen. Nem dolgozni járnod és mindennap egyre jobban lesérülnöd. Nem, azt nem akarom. - törölte meg újra arcát.
-De akkor el fogsz zavarni egy idő után. - feküdt hanyatt a kisebb.
-Aaaahj! - szipogott - Nem foglak! Tudod mit? Költözz hozzám egy hétre. Csak, hogy megnyugodj, hogy nem foglak elzavarni, én pedig azért, hogy felmondasz.
-Nem vagyok bejelentve.
-Akkor még orvos sem látott? - mire a kisebb csóválta fejét - Istenem!
-Mi a baj, jöttö........ Úristen Kook! Mi történt veled? - tűnt fel Jin is, aki csak megnézni jött, hogy a kisebb mért nem megy ennyi, ha már egyszer olyan éhes volt.
-Jin, én annyira sajnálom. - kezdett bele az egyre jobban zokogó V - Az én hibám.
-Jaj, te jó ég. Mi a baj? - guggolt Kook lábához, és síró párját simogatta.
-Hyung! - ült fel Kook - Vnél fogok lakni egy hétig, jó? - pislogott álmosan.
-Persze, amit csak szeretnél. De mi a baj? Te mért sérültél meg ennyire? - kérdezte a picurt, mire V a nyakába a borult, ám nem tudott beszélni.
-Dolgoztam, de többet nem megyek. Taetae megtiltotta.
-Kicsim? - távolodott el a másiktól, mire az megpróbált megszólalni.
-M-m-miattam - kapkodta a levegőt - dolgozik. Merth...... nem szeretemhh.
-Jól van, nyugodj meg. Lélegezz, nincs semmi baj. Ne sírj kincsem. - simogatta Vt.
-Megsérült, hogy pénzt szerezzen. - nyelt egyet és szipogott, miközben könnyeit törölgette - Mert nem voltam vele kedves, de ez többé nem fordul elő. Kedves leszek a picurral.
-Picur..... ezt szeretem. - terült el az ágyon a kisebb mosolyogva.


(Folytatjuk :D És egy ajtó bezárult, kinyílik egy másik. Vajon most milyen probléma fog felmerülni?)