Three sides of life 25.rész: Szent a béke

-Dolgoztam, de többet nem megyek. Taetae megtiltotta.
-Kicsim? - távolodott el a másiktól, mire az megpróbált megszólalni.
-M-m-miattam - kapkodta a levegőt - dolgozik. Merth...... nem szeretemhh.
-Jól van, nyugodj meg. Lélegezz, nincs semmi baj. Ne sírj kincsem. - simogatta Vt.
-Megsérült, hogy pénzt szerezzen. - nyelt egyet és szipogott, miközben könnyeit törölgette - Mert nem voltam vele kedves, de ez többé nem fordul elő. Kedves leszek a picurral.
-Picur..... ezt szeretem. - terült el az ágyon a kisebb mosolyogva.

Míg Vt megnyugtatta szerelme, a kisebb elaludt, akit nem is akartak felkelteni enni, hisz látták rajta, hogy milyen fáradt. Ezért Taehyung könnyes szemekkel mászott vissza hozzá, majd cirógatni kezdte, hogy kicsit felkeltse, mert egy szál törülközőben aludt a takaró tetején, ami miatt aggódott V, hogy a picur is beteg lesz, mint Jin. Végül fel is ébredt kicsit és felmászott a párnáig, majd hason fekve aludt tovább. A legidősebb kihúzta Taetae alól a takarót, amivel bebugyolálta Kookiet, így olyan lett az, mint egy kis hernyó, azután pedig bemászott melléjük ő is. Hanyatt fekve küzdött tovább Jin a levegőért, mert egyre rosszabbul lett a nap folyamán. Végül Taehyung szolgálatba helyezte magát. Szerzett még takarót szerelmének, plusz egy hatalmas csomag zsebkendővel ajándékozta meg az idősebbet.
-Szólj, ha kell valami. - feküdt hátára közöttük és Jin fülébe súgta.
-Köszönöm. - szipogott - Sajnálom.
-Mit?
-Hogy nem olyan ez a pár nap, mint szeretted volna.
-Így is tökéletes, hisz itt vagytok. - puszilta meg párját, majd csukott szemmel bújt hozzá, miközben Kook orra elé rakta másik kezét, így érezte, hogy az még lélegzik.
Ez volt számár a legfontosabb mindig is. A másik szívdobogása, vagy szuszogása, vagy bármije, ami bizonyítja, hogy az még igenis él és semmi baja. Nem tudta, mért akarja ezt állandóan figyelni, de lételeme volt, amely nélkül nem bírt sohasem nyugton lenni egy alvó lélek mellett.

Legközelebb akkor keltek, mikor Kook felült. Ugyan V nem aludt, csak hallgatta Jin horkolását csukott szemmel, de meg nem mozdult mellettük. Mikor pedig a picur felébredt ő felfigyelt rá.
-Mi az? - kérdezte sugdosva - Mit szeretnél?
-Hmm? - nézett vissza a másik két fiúra, akik egymás kezét fogták - Éhes vagyok.
-Idehozom neked, amit Jin csinált. - Mászott ki óvatosan az ágyból Taehyung, hogy az idősebb fel ne ébredjen.
-Köszönöm. - nézte végig a másikat, amint halkan kiosont.
Míg az ételre várt rájött, hogy kicsit fázik, no meg meztelen is, ezért keresett egy boxert és egy pólót táskájában, majd miközben visszatelepedett a takaró alá V megérkezett.
-Jó étvágyat picur! - adta kezébe a teli tálat.
-Köszönöm. - vette el - Finom az illata.
-Mint Jin minden fogásának. - ült mellé az ágyra mosolyogva.
-Taetae. - feküdt oldalára az emlegetett.
-Igen? - fordult azonnal felé.
-Csinálsz nekem megint olyan gyógyszert? - pislogott fel rá kimerülten az idősebb.
-Persze. Azonnal. - pattant fel, majd elrohant a konyhába.
-Beteg vagy? - falatozott Jungkook.
-Igen. Megfáztam.
-Ohhm. Szegény. Gyorsan megeszem és melegítelek. -  habzsolt tovább.
-Ne siess! Csak lassan, nehogy rosszul légy.
-Nem leszek.
-Ízlik? -  kérdezte pár perccel később Jin.
-Nagyon finom. Köszönöm.
-Örülök.
-Itt van édes. - térdelt V az ágy mellé Jin oldalára.
-Kedves vagy, köszönöm. - ült fel, majd elvette a bögrét a kisebbtől.
-Kérsz még valamit?
-Nem. - szippantotta be a forró levegőt - Nem akarsz idejönni?
-Még elviszem a tányért is, meg megvárom, hogy megidd. Mit kérsz? - pillantott Kookra, aki éppen kimászott az ágyból.
-Csak inni állok fel.
-Hozok! - ugrott V, majd el is szaladt.
-Azt hiszem, most nagyon szívén viseli a sorsod. - kortyolt bele gyógyszerébe a legidősebb.
-Lehet. Hmmm..... de csak mert sajnál.
-Fog ez még változni szerintem, ne aggódj.
-Remélem.
-Tessék. Jó lesz? - ért vissza Taehyung.
-Igen. Köszönöm. - vette el a poharat Kook.
-Eszel még?
-Nem. - nyújtotta vissza a tányért, miközben ivott.
Taetae megvárta míg Jin és Kookie befejezték, majd mindent kivitt, hogy elpakoljon. Mikor visszament, egy vizet azért csempészett be a fiúkhoz, azonban az ajtóhoz érve meglátta őket összebújva az ágy közepén és ekkor végleg elfogadta a hármas felállást. A legidősebbet ölelte át Kook, aki még ébren volt, ám a másik már aludt. Lerakta az innivalót Jin mellé az éjjeliszekrényre, miközben mosolygott és Jungkookot nézte.
-Csak melegítem. - pattantak ki hirtelen Kookie szemei.
-Nyugodtan.
-Taetae. Gyere ide! - szólalt meg a legidősebb, miközben kicsit arrébb húzódtak, hogy elférjen az említett.
-Mit szeretnél? - ült háta mögé V és kisimította a másik haját az arcából.
-Csak legyél itt. Ne menj el.
-Nem fogok. Gyógyulj csak. - nyomott egy puszit arcára.
-El fogok aludni. Még álmos vagyok. - jelentette be Kook, miközben már csukódtak le szemei.
-Nyugodtan. Itt leszek, ha kell valami.
-Rendben. - sóhajtott Jungkook, majd V is melléjük feküdt, bár telefonján játszott tovább.

Végül olyan sokat aludtak, hogy a nap is lement, az éjszaka közepére pedig Jin elérte a mélypontot. Felkúszott a láza, amivel nagyon felmelegítette a kisebbet, így az kizökkentette a játékból Vt.
-Hyung! Jin nagyon forró. Nem bírom már. - takarózott ki teljesen.
-Érzem. - tette kezét homlokára - Édesem! - próbálta kicsit felébreszteni, hátha tud neki valami gyógyszert adni, hogy jobban legyen.
-Hmm? - feküdt hanyatt.
-Hogy érzed magad? Tudok hozni valamit?
-Melegem van.
-Tudom, de ne takarózz ki.
-Fája a fejem.
-Keresek neked valamit. Hol tartod a gyógyszereid?
-A fürdőszobában van egy doboz a szekrényben.
-Hozom. - kelt fel V, és rohant is érte.
-Igyál addig hyung! - vette el az éjjeliszekrényről az innivalót a kisebb, Jin pedig kicsit felülve nekitámaszkodott az ágytámlának, miközben Kook próbálta hűteni magát, mert a másik melegétől már folyt róla a víz.
Míg kortyolt párat, Taehyung visszaért. Egy kis kincsesládában turkált és néhány gyógyszert összegyűjtött belőle.
-Mindjárt jövök. - tűnt el újra.
-Kérsz enni hyung?
-Nem vagyok éhes.
-De kell neked az energia. Van csokid itthon?
-Nincs. De nem kell köszönöm. Rendben leszek reggelre. Ahhj. Át kéne öltöznöm. Utálom, hogy csurog rólam a víz.
-Most fölösleges átöltöznöd. Csak aludj, meg izzad ki. - tette az idősebb homlokára kezét Kook - Lázas vagy.
-Na, ezt idd meg! - nyomott egy poharat Jin kezébe V, amint visszaért - Ezt meg vedd be majd vele és pár perc múlva jobban leszel.
-Köszönöm. - fogadott szót a szenvedő, akiért ketten is aggódtak.
-Hozzak borogatást édesem?
-Nem kell. Csak aludni akarok. - adta vissza a poharat, mert gyorsan megitta, hogy visszafeküdhessen.
-Jaj szerelmem, bárcsak segíthetnék. - guggolt le és simogatta meg Jint V.
-Melegítselek még hyung? Bár így is melegebb vagy nálam.
-Nem kell köszönöm. - takarózott be - Add ide még azt is! - nyújtózkodott a pokrócért, amit még Taetae hozott korábban.
-Akkor lezuhanyzok. Kell még valami? - terítette be az idősebbet.
-Most semmi. Köszönöm fiúk. - szenderült vissza álmaiba.

-Nem vagyok álmos Taetae. - mászkált a konyhában, miközben V rendet rakott.
-Én sem.
-Akkor is visszamegyünk Jinhez? - támaszkodott meg a pulton.
-Vissza kéne. Ha valami baj van, tudjon szólni.
-És ha otthagyjuk mellette a telefonját? Csak pihennie kell, én meg forgolódnék unalmamban, amitől nem tudna aludni.
-Megértelek. - nézett rá - Nekem is nehéz volt köztetek mozdulatlanul feküdni. Majd akkor viszünk be neki mindent, meg a telefonját tényleg odakészítjük. - fejezte be a pakolását - Akkor kell minden gyógyszer. - szedte össze azokat kezébe - Meg vigyünk neki poharat. - nyitotta ki a szekrényt, majd kivett egyet.
-Adjad. - vette el tőle Kookie - Telefonja?
-Húúú..... ömm. - nézett körbe V - Pakoljunk le, aztán megkeresem. - kapott föl még egy csomag zsebkendőt és bementek a szobába Jinhez. Óvatosan leraktak mindent a kis éjjeliszekrényre, Taehyung pedig megnézte kezével, hogy még mindig olyan forró-e az idősebb, mint a gyógyszerek előtt - Jobban van picit.
-Megkeresem a mobilját. - rohant ki Kookie.
-Rendben. Jahj, kicsim. - puszilta meg párját, de az arra sem ébredt fel, majd tovább simogatta, míg Jungkook keresgélt. Pár perc múlva csendesen osont be a szobába és letette a mobilt.
-Némítsd le. - nézett fel rá V.
-Megtettem már.
-Szuper. Jobbulást szerelmem. - puszilta meg újra az idősebbet V, majd nehezen bár, de otthagyta a szobában, és kiköltöztek Kookieval a kanapéra.
-Nézünk valami filmet? - kapcsolta be a tévét a kisebb.
-Nézhetünk.
-Mit szeretnél? - keresgélte a videótárban az ingyenes filmeket.
-Nem értek ehhez, úgyhogy nézzünk azt, amit te szeretnél. - dőlt hátra a szófán.
-Jóóóó. Ezt még úgysem láttam. - választotta ki a Mr. Magorium meseboltja című fantasy vígjátékot.
-Én sem.
-Beülhetek az öledbe? - fordult felé Kookie.
-Ezt hogy-hogy megkérdezed? Eddig sosem érdekelt, hogy megengedem-e. - nézett rá értetlenül V.
-Tudom. De..... most megkérdeztem.
-Ülj, ha szeretnél.
-Köszönöm. - mászott kis helyére, és meglepetésére Taehyung magához ölelte egyik kezével, miközben másikkal megtámaszkodott a karfán.
-Engedd el magad. Mér feszengsz? - suttogta fülébe.
-Csak..... nem értem.
-Mit?
-Hogy..... most hirtelen akkor szeretsz? - kérdezte félve.
-Jelenleg nem akarlak szem elől téveszteni. És most nem is vagyok rád mérges. - nyomott egy puszit, Kook füle mögé.
-Mérges szoktál lenni rám?
-Csak akkor, mikor Jinhez érsz, vagy ő hozzád. - bújt egyre jobban a másikhoz és orrával cirógatta.
-De.... mért? - húzta össze magát.
-Mert féltékeny vagyok.
-De megegyeztünk.
-Tudooooom. Ahh! - harapta meg a kisebb fülét.
-Áu! Ne harapdálj! - húzódott el picit.
-Aranyos vagy. - mosolygott V - De hagyjuk ezt a témát. Filmezzünk, jó? - szorította magához Kookiet és kényelmesen elhelyezkedtek.
A hosszú tévézés alatt szinte elfeküdtek a kanapén, a kisebb pedig párnának használta Taehyungot maga alatt, akit nem is zavart a dolog. Meglepetésére nagyon élvezte a közös programot, mert Jungkook is aranyosan viselkedett, ami egyre inkább átcsapott romantikusba, hisz ragaszkodott V simogató kezéhez, ha pedig nem cirógatta egy pár másodpercig, a picur azonnal mocorogni kezdett. Ezért pociján játszadoztak Taetae ujjai a másik pólója alatt, és ezt élvezte az a legjobban. Végül hanyatt feküdt Kook, mellette pedig V az oldalán fejét támasztva simogatta a kicsit.

-Nagyon szereted Jint? - nézett fel az idősebbre Kook a film végén.
-Ez, hogy jön ide? - lepődött meg V.
-Csak érdekel.
-Igen...... nagyon szeretem. Valószínűleg becsavarodtam volna már nélküle.
-Hmmm...... elmenjek?
-Mi?
-Hogy csak ketten legyetek. Akkor nem lennél féltékeny se, meg mérges rám.
-Te most ki akarsz lépni a hármasból, amit te akartál?
-Hát.
-Nehogy már te add fel! Hát hogy küzdesz a vágyaidért?
-Csak nem akarok rosszat neked.
-Ezért inkább te szenvedsz?
-Hát...
-Ne akarj elmenni! Nem szeretném, ha most itt hagynál. Nagyon aggódnék. - puszilta meg a kicsi homlokát - Jin meg megölne engem, hogy hagytalak lelépni.
-Biztos ne menjek? Itt a lehetőség, hogy megszabadulj tőlem. Hisz úgysem szeretsz.
-Ó Istenem, fogd már be! Mi kell, hogy elhallgass?
-Megint mérges vagy.
-Ahh! - nyomott egy csókot Kook ajkaira, majd néhány lágyabb mozdulat után elengedte azokat - Csend legyen! - lehelte pár centire a másik puha párnáitól V, a kisebb pedig meg sem tudott szólalni, bár nem a tiltás miatt.
Erre nem számított. Azt hitte a másik tényleg csak megtűri maga mellett, és most is csak megsajnálta, de nem lesz vele sokáig kedves, vagy túlságosan törődő. Ám ez kellemes meglepetés volt számára. El is olvadt tőle.
-Így jó. - mosolygott V - Megnézem Jint. - mászott ki a kanapéból, Kookie pedig felült, hogy kiférjen.
Jungkook hihetetlenül boldog volt. Úgy érezte, kezdi őt is elfogadni Taetae, és lesz helye Jin mellett az ágyban. Hogy soha többé nem kell egyedül aludnia, vagy elmennie valahova, mert végre mindig lesz mellette valaki. Bár tény, hogy ehhez még kell egy kis idő, de már sokkal kevesebb, mint gondolta.
-Mélyen alszik. Jobban van. - tért vissza V és nyújtózott egyet - Mennyi az idő? - nézett az órára - Ahh! De korán van. De akkor is lefekszek. - sétált vissza a kanapéhoz - Aludhatok itt egy kicsit picur?
-Igen. - pattant föl a kisebb.
-Köszönöm. De nyugodtan tévézz, vagy amit csak akarsz. Nem zavarsz. - dőlt le.
-Umm.... jó. Rád feküdhetek?
-Igen, de ne fészkelődj sokat!
-Oké.
-Mese?
-Igen. A legjobb. - mászott rá az idősebbre, miután átkapcsolt egy másik csatornára és mellkasára feküdve nézte a tévét.
-Hogy van a kezed? - ért óvatosan a Kookie sérüléséhez.
-Jól. Gyógyul.
-Fáj még?
-Kicsit. De amikor veletek vagyok sokkal kevésbé.
-Kis aranyos. - ölelgette meg Kookot, majd lassan elaludt még pár órára.
Jungkook azonban továbbra sem volt álmos, nézte a rajzfilmeket a tévében, miközben ábrándozott. Soha életében nem ölelte még magához így senki, ezért abban a pillanatban úgy vert a szíve, hogy majd kiugrott helyéről. De érezte a másik dobbanásait is, amik egyre csak lassultak. Az övéhez képest Vé szinte megállt, hisz amint elszenderült, az is takarékra kapcsolt, ám így is csupán egy ok miatt vert tovább. Ez pedig a szerelem volt, mint mindig, viszont most életében talán először érezte két ember iránt is egyszerre, akik közül lassan nem tudott volna választani, még ha pisztolyt fognak fejéhez sem.


(Folytatjuk :D És a játékot ne feledjétek el :D)