Do you believe in beasts? ~ 6.rész

A harcot kezdeményezőhöz ment, ki összehúzva magát feküdt a földre. Fel sem mert pillantani az erősebbre, füleit is hátracsapta, csak hogy ne bántsa őt társa. Az azonban nem úgy tűnt, mint aki kárt szeretne tenni a másikban. Fölé magasodott ugyan, éreztette, ő az úr, de semmi több. Pár pillanat múlva pedig már le is ereszkedett és a kijárat felé haladt, melyben megállva várta a kisebbet, az azonban nem követte. Azon a ponton, ahol volt, felült, mint egy jól nevelt ám hatalmas házi kedvenc. Maradni akart, melyet megengedett neki az erősebb és egy fújtatással otthagyta őt Narival a házban.

Mintha könyvet olvasott volna, egyet a sok közül, melyek megfordultak kezeiben. Olyanokat, mikbe rengetegszer beleképzelte magát, mert imádta őket. Más világot nyitottak számára, amiben sokkalta szívesebben létezett volna a rengeteg nehézség és lemondás ellenére is, hiszen akkor izgalmas életet élhetett volna, egy olyat, amiről annyira szeretett volna írni. Ám ezek a világok mind csupán képzeltek voltak, sosem látta jelét egyiknek sem, hogy valós lenne, így mikor ott állt az egyik kapujában, nem hitt szemeinek. Csak nézte a világító szempárt, mely követte minden mozgását, de sosem mozdult felé. Érdekelte, ha pedig álmodott, ami a legelfogadhatóbb magyarázat volt mindenre, akkor ennek tudatában irányíthatott mindent. Legalábbis így gondolta. Ezért próbálta megszegni a szabályokat és elhagyni a szobát.
-Ha te Kook vagy és én álmodom, akkor nem lesz semmi baj. Lehet vadállat vagy, de engem nem fogsz bántani, mert én irányítok. - lépett a küszöbre, de feltételezése úgy tűnt, hibás.
A fenevad nyugalma elillant, mintha hirtelen ellenségként tekintett volna a másikra és felkészült, hogy nekiesik az első adandó pillanatban. Ám Nari ekkor megtorpant. Lehet álmodott, de nagyon valósnak érezte, így félelme eluralkodott rajta. Inkább becsukta az ajtót, elfedve a problémát és kihátrált a helyzetből. Visszamászott ágyába, majd a plafont bámulta csupán, mert elaludni nem tudott. Túlságon foglalkoztatta a fal túloldalán csücsülő helyzet, amire kíváncsi volt, de mitől tartott is. Azt várta, hogy gyorsan kipihenje magát és felébredjen, ahogy minden jó, vagy rossz álomnál lenni szokott.

Ám hiába pislogott ezerszer, fordult egyik oldaláról a másikra, a Nap lassan bármilyen változás nélkül kelt fel. Arra gondolt, csak nem vette észre, mert ugyanott volt, ahol kellett lennie, de ettől még félt attól, hogy ha kimegy a nappaliba majd azzal szembesül, semmi sem változott és minden igaz volt ami az este történt. Viszont mikor zajt hallott kintről, Kook hangjával kísérve, amit Jiné követett, kimászott a takaró alól.
-Jungkook! - tépte fel ajtaját, majd pár lépést téve a nappaliban meg is torpant - Itt meg mi történt? - a két férfi egymásra nézett, miután ez a mondat elhangzott Yeongnari szájából.
-Este beszabadult egy szarvas a nyitva hagyott ajtó miatt. - füllentett Seokjin, kin csupán egy köntös lógott.
-Ne hazudj neki! - szólt rá Jungkook, aki szintén olyan sok ruhában állt bátyja mellett - Látott mindent.
-Mi mindent? - pislogott a lány.
-Hogy mi tesszük tönkre a nappalit, amint Yoonginak esek. - magyarázott Narinak.
-Álmodtam valamit szörnyekkel, de az csak álom volt.
-Ahogy mondod. Kérsz egy teát? - ajánlotta fel a forró italt Seokjin.
-Nem! Nem iszik teát. -morgott Jungkook, mialatt fájdalmas üvöltés hallatszott Yoongi szobája felől.
-Ez mi?
-Szenved, mert megharaptam.
-Milyen perverz programotok volt este?
-Mond csak, - sétált Narihoz Kook - hiszel a szörnyekben?
-Szörny? Mint Fankenstein?
-Mint vérfarkasok. Te, aki olyan sok világról olvasott, hisz ilyesmiben?
-Szörnyek nem léteznek. Medúzák, vámpírok, sárkányok csak a mítoszokban vannak, filmekben és könyvekben.
-Egy részük tényleg. - segítette Jungkook tervét testvére.
-Mutatok valamit, bár Yoongi morcos lesz. - fogta meg barátnője kezét és említett társa szobája felé húzta. Ahogy közeledtek a földalatti ablaktalan szobához, úgy Yeongnari egyre jobban hallotta, amint szenved a doktor, ki csak néha üvöltött torka legmélyéről. Küzdött önmagával és a testét marcangoló kórral - Hogy vagy? - nyitottak be hozzá.
-Nem jó ötlet most itt lennetek. - törölgette Yoongit a dadus.
-Csak mutatni akartam Narinak valamit.
-Te korcs kutya! - kínlódott társa - Ezt még megkeserülöd! Add a nődet! - fordult feléjük, arca pedig teljesen megváltozott. Hosszú szemfogai csillogtak a lámpa fényében és szemei vörösen izzottak. Mint egy igazi vérszívóé, kiről Yeongnari eddig csak a mesékben olvasott.
-Van véred? - terelte maga mögé barátnőjét Kook.
-Igen, van neki. De gyorsan fogy most. - válaszolt Yoongi helyett a dadus.
-Majd iszom a csaja vérét, ha elfogyna. - lihegett és visszafeküdt ágyára a plafont bámulva, pár pillanattal később pedig újra felkiáltott a fájdalomról, miközben előbújó karmaival darabokra szaggatta maga alatt a matracot.
-Hozunk neked még vért. - hagyták el inkább Yoongi szobáját - Még most sem hiszel bennünk? Este láttál minket és most is. Nem csak a mesékben létezünk, hanem itt is. - fordult barátnőjéhez.
-Yoongi csak beteg. Gyógyszer kell neki.
-És az kicsit sem érdekes neked, hogy tegnap még alig bírtam mozogni, de most már semmi bajom?
-Hm.
-Mindegy. Hulla fáradt vagyok. Jinnel lefekszünk aludni. Majd délután kelünk, addig csinálj amit akarsz. - hagyta ott Narit és elvonult saját szobája felé.

Seokjin is eltűnt mire a lány visszaért a nappaliba. A káosz, mely este alakult ki, azonban csak részben, mivel pedig nem tudott mit kezdeni magával, így teljesen rendet rakott. Közben felfedezett karmolásokat, mik Jungkook állítását igazolták volna és nem tudta, mit gondoljon. Annyira hihetetlennek tűnő volt az egész, ami este a történt, amit megpróbált neki bemesélni, de közben ott voltak a bizonyítékok és ha a saját szemének sem hisz, akkor minek? Így jobb teendő híján elkezdett gondolkodni. Mivel dadus is csak néha bukkant fel, míg tiszta vizet vitt, új kendőket és kötszereket, ezért teljesen egyedül volt egész nap. Végig vett minden irományt, amiben valaha olvasott ilyen teremtményekről és ráillesztette azokat a történésekre. Hogy Kook azonnal felébredt minden alkalommal, mikor megmozdult, törött karjában pár nap alatt infúziót talált és gipsznek, vagy fájdalomnak nyomát sem, egy este alatt tényleg elmúltak fájdalmai, plusz a megjegyzéseik. Mikor Jungkook az arcára tett megjegyzést a vaksötétben, vagy Yoongi a sápadtságára. Ha pedig már Yoongi, akkor este. Egyszer sem látta nappal, de ha mégis, akkor lámpa világított a besötétített ablak miatt. Érdekes megállapítások voltak, amiket igazából ki lehetett volna magyarázni bármivel, ám ezúttal nem tudta eldönteni. Ő lát bele többet, vagy tényleg ezeket kell indoknak találnia a fiúk viselkedésére. Semmiben sem volt biztos.

-Itt ültél egész nap? - jött ki Jungkook szobájából Seokjin, végre pedig nem köntösben.
-Hm? Te... Kook szobájában voltál? - pillantott a bátyusra.
-Nem, arra van az enyém is.
-Arra nincs több ajtó.
-De van, csak nem a te szemednek.
-Ez az egész hely egy rejtély. - nézett vissza a halkan szóló tévére Nari.
-Remélem azért nem unatkoztál túlságosan. - ment a hűtőhöz.
-Annyira nem. Gondolkoztam, rendet raktam, tévét néztem.
-Akkor te voltál. Ahh... Yoongi elég hangos. - turkált valami enni való után, miközben meghallotta a másik szenvedésének hangjait.
-Egész nap ez ment. Nagyon beteg.
-Jungkook felvilágosított? - vette is elő az előző napi ebédet, melyből melegített lassan magának.
-A fantáziavilágról, ami... nem tudom, hogy létezik-e, vagy sem?
-Nem hiszel bennünk. Nem lepődök meg.
-Kook nem mondott ám sokat. - fordult meg és a kanapé támlájára támaszkodva nézte Seokjint - Azt is csak sejtem, miben kéne hinnem.
-Vámpírokban és vérfarkasokban. Láttad Yoongit, nem? Hogy-hogy nem tudod?
-Láttam, de... ez nem lehet.
-Mégis lehet. De ne aggódj, este megint találkozol velünk is.
-Most is találkoztam veled.
-Nem úgy értem. - ült le az asztalhoz - Tudod mi volt az elmúlt napokban?
-Káosz?
-Telihold. Aznap este, mikor ideértünk, volt a teljes, most már fogy. Előtte utána kész szenvedés nekünk, ezért el szoktunk vonulni. Nem tűnt fel, hogy mindig ilyenkor jár el és mindig öt napra?
-Nem régóta vagyunk együtt, a Holdfázisokat pedig nem figyelem.
-Hát mostantól figyelned kell. Jungkook vérfarkas, ahogy én is. Yoongi pedig egy igen öreg vámpír. Sokkal öregebb még nálunk is. - fogott neki kicsit késői ebédjének.
-De ti nem vagytok ellenségek akkor? Nem kéne annak lennetek?
-Már régóta nem. Még az második világháború végén megbékélt a két faj, mert túl sok ember lett. Már nem fért el a háború a bujkálás mellett. Segítjük inkább a másikat. Ezért orvos Yoongi például.
-Értem. Van valami, amire kíváncsi vagyok. - pattant fel Yeongnari a kanapéról, majd szobájába visszarohanva kutatott kicsit cuccai között - Ha igazat beszélsz, akkor ennek is működnie kell. - állt meg Seokjin mellett egy nyaklánccal - Ez ezüst.
-Akkor vidd innen. - nézett rá a férfi.
-Mert, ha hozzád ér, akkor megsérülsz?
-Igen.
-Hiszem, ha látom.
-Az estének sem hittél, pedig láttad. Próbáld ki a pasidon, ne rajtam. Úgyis, ahogy hallom, már csak forgolódik. - szerette volna folytatni ebédjét.
-Hogy hallanád?
-Telihold volt. - pillantott fel rá - Még élesebbek az érzékeink. Mellesleg, ha már itt tartunk, ezért nem jöhetsz ki a szobádból.
-Mert?
-Mert érezni rajtad, hogy épp melyik ciklusban vagy és Kook nem bír magával.
-Ciklus?
-Mindjárt elmondja ő. - hessegette el a lányt
-Felkeltem! - jelent is meg néhány pillanattal később Jungkook - Szép délutánt! Jó napod volt? - sétált barátnőjéhez, viszont nem ért hozzá - Azt tedd le, kérlek! - mutatott a láncra, Yeongnari pedig lerakta azt az asztalra - Sosem kelek ilyen korán, de Yoonginak kell segítség. Van ismerős a közelben, meg kell látogatnunk. Jössz velem? - hívta magával barátnőjét - Közben mesélek, amit csak szeretnél.
Yeongnari szívesen töltött időt párjával, bár már nem úgy nézett rá, mint korábban. Nem bízott meg benne vakon, így egy szavát sem vette készpénznek. Sejtett valami hátsó szándékot mindenben, viszont ezt nem mutatta ki. Inkább csak próbált abba a hétköznapi életbe visszarázódni, amiben korábban éltek, miközben az útközben látott kis faluba mentek egy omladozó házikóhoz. Ott Jungkook a lelkére kötötte, nem követi, amennyi furcsaság pedig abból adódott, hogy nem fogadta meg a fiúk szavát, meg sem fordult a fejében, hogy utána menjen. Megvárta inkább, míg a másik vissza nem tért kezében egy kis táskával, melyet a csomagtartóba rakott. Jungkook próbálta az út alatt jobban felvilágosítani párját, természetesebbé tenni a világukat, de az nem hajlott rá, hiába beszélgettek arról, hogy Yoonig milyen vércsoportokat szeret, vagy miért kegyetlenül rosszak az ilyen napok, Narit nem izgatta. Ezért végül hétköznapi témákra tértek át.

Visszaérve a dadusra lett bízva Yoongi ellátmánya, majd készülődni kezdett az egész ház az estére.
-Már nincs sok időnk. - pakolászott Jin a konyhában, miközben Kook és Nari még tévét néztek a kanapén.
-Tudom. Mindjárt feltápászkodok innen. - sóhajtott Jungkook.
-Inkább a barátnődet homályosítsd fel, hogy nem jöhet ki a szobájából este.
-Jó. - fintorgott - Kicsim örülnék, ha megfogadnád most, amit kérünk.
-Jó.
-Azért lenne jó, várj. Jó? - lepődött meg.
-Igen. Bent maradok, hogy ne bukjatok le, hogy hazugság az egész.
-Ahhh. - sóhajtott nagyon Jungkook - Azért hoztalak ide, hogy megismerd a titkom. Nem volt egyszerű, de szerinted hazudok.
-Ha nem jöhetek ki a szobából, akkor igen. Ha tényleg azt szeretnéd, hogy valamit megtudjak, kiengednél és megmutatnád.
-Akkor sem jöhetsz ki onnan ha haldoklik valaki. - szólt bele Jin.
-Jó! Úgysem tudok bemenni. Hagyd nyitva az ajtót. Bár ma nem lesz kellemes az este, de legalább a saját szemeddel látod az egészet.
-Remek ötlet öcsi. Így legalább tetőtől talpig szenvedni fogsz az este folyamán. - sétált egy bögrével szobája felé Seokjin.
-Szenvedni fogsz? - érdeklődött Nari párjára nézve.
-Az utolsó este nem a legkellemesebb, ahogyan az első sem. Ilyenkor nagyon kínlódunk mindketten, mert nem vagyunk teljes mértékben vérfarkasok, hanem folyamatosan változunk, mivel a Hold majdnem teljes, de mégsem.
-Viszont ő ma jobban fog, mint bármikor, ha nyitva hagyjátok az ajtót. - folytatta Jin, amint az ajtókeretnek dőlve nézte öccsét és annak barátnőjét.
-Te nem öltöznél?
-Ezt még megvárom. - vigyorgott.
-Miért fogsz jobban? - kérdezett is rá Yeongnari arra, amit Jungkook nem nagyon akart elmondani.
-Seokjin említette a ciklusodat. Tudod az... azt arra értette, hogy változnak a hormonjaid. Én pedig érzem, még így is most. - húzta magához párját és nyakába bújt - Félig állatok vagyunk, ilyenkor pedig ez az oldalunk még erősebb, érzek mindent. Azt is, ha félsz, de legfőképpen azt, hogy most vagy a legtermékenyebb. - vett mély levegőt - Nem tudok ezzel mit kezdeni. Ilyenkor minden pillanatban le tudnálak teperni. Mmmm! Imádom ezt az illatot.
-És emiatt, ha nyitva hagyjátok az ajtót az illatod bejárja a lakást. Így pedig nem csak amiatt fog szenvedni, hogy mindig más bőrben van, hanem amiatt is, hogy viszi az állati ösztöne és meg akar dönteni. Nem tud neki ellenállni, szinte lehetetlen, mert ilyenkor már végképp nem tudja uralni önmagát. Elveszti a fejét és csak te vagy a cél, semmi más nem számít, csupán a nőstény, hogy megszerezze. Csak sajnos ez a vérfarkasoknál durva. Mi széttépjük egymást párzáskor, ha átalakulunk. Mert olyankor elönti az agyunkat a hormon, a másik illata, az a csalogató édes illat, mely mindennél erősebb és finomabb. Leírhatatlan vágyat ébreszt az az illat. - fejezte be egy nagy sóhajjal Seokjin, miközben teájába kortyolt.
-Honnan tudod ennyire? - fordult végre a báty felé is Yeongnari.
-Mert tapasztaltam. - váltott komolyra arcra, mialatt ugyanúgy feszültek meg állkapocsizmai, mint Kooknak, mikor ideges volt - Ha pedig túl akarod élni az estét, akkor nem jössz ki. - fordult inkább szobája felé, a mögötte csukódó ajtó pedig újból elrejtette Jin titkos szobáját Nari szemei elől.
-Van még húsz percünk nagyjából. - csókolgatta Yeongnari nyakát Kook - Mit gondolsz? Belefér egy? Gyors leszek, ígérem. - haladt párja füléhez.
-Húsz perc semmire sem elég.
-Aaahj! Ne tedd ezt velem! Érzem rajtad, hogy nem így gondolod. Kérlekh!
-Egyezzünk meg! Ha egész este láthatlak, akkor reggel bepótoljuk.
-Mmm... gonosz vagy. - suttogott fülébe - De behajtom rajtad.
-Jungkook öltözz! - jelent meg a dadus és a konyhában kezdett kutatni valami után - Maradok estére most Yoongit ápolni. De ha baj van, nektek is itt vagyok. - találta meg amit keresett, majd indult is vissza az említett beteg felé, ki a nap folyamán teljesen kimerült. Már üvölteni sem volt ereje.
-Argh! Jó! - kelt fel a kanapéról Jungkook - Öltözök. Nari akkor
-Megyek a szobámba, tudom. - szakította félbe a másik mondatát.
-Igen, de hagyd nyitva az ajtód. Egész este ott leszek előtte és mindent láthatsz ezúttal. - rohant el.

-Nem ér bámulni, nincs ezalatt semmi. - állt végül egy szál köntösben Yeongnari ajtaja előtt.
-Láttalak már meztelenül. - ült a padlón a lány.
-Jó, de az más.
-Mivel viszont engem nem láttál, így én járőrözni megyek. Sziasztok! - lépett ki az ajtón ugyanolyan kevés ruhában Seokjin, mint amilyenben Kook toporgott.
-És meddig kell még várnom?
-Mindjárt kel a Hold, már nem sok. Kérlek ne hagyj el!
-Ha el akarnálak hagyni, már megtettem volna, nem gondolod?
-Azért ígérd meg, hogy nem hagysz el emiatt? - aggódott Jungkook.
-Nem foglak.
-És ne gyere ki onnan! Szörnyű lesz, de ne próbálj segíteni, mert nem tudsz. - engedte szét köntösét.
-Csak ne legyél sokáig meztelen és akkor nem fogok. - mosolygott.
-Végre. Rég láttalak mo - szakadt félbe mondata - Ahh! - kapott fejéhez.
Ahogy lassan eljött az este és felbukkant a fogyó Hold, úgy elérte őt annak hatása. Megszabadult ruhájától, miközben fájdalmasabb hangokat hallatott, mint Yoongi. Mintha valami belülről készült volna kitörni testéből, úgy rogyott a földre, mikor pedig felpillantott barátnőjére már az arcán is látszott, kezd átváltozni. Nari végig figyelmesen követte mozdulatait és próbált hinni szemeinek. Látta, amint Jungkook kínlódik, kaparja saját bőrét, mintha attól akarna megszabadulni a földön fekve, hamarosan pedig hangja teljesen megváltozott. Az emberi üvöltést mély, vadállat hangok váltották fel mialatt teste is átalakult, sokkalta nagyobb lett, melyet vastag bunda borított, hosszú körmeivel pedig mély nyomokat hagyott a padlón. A kislámpafényétől eme folyamat teljes egészében tárult Yeongnari szemei elé, mit igyekezett valóságként kezelni, bár elég nehezen ment. Viszont mikor a gyötrődő hangok megszűntek, az állat pedig felkelt és felé indult úgy tűnt, sikerült elhinnie mindent, hiszen a félelme nagyon is valódi volt. Hátrálni kezdett, amint a farkas négy lábon mászott felé, ám a menekülés feleslegesnek bizonyult, hiszen a küszöböt nem tudta átlépni a fenevad. Ezért megállt előtt, majd teljes nyugalommal leült és figyelte a lányt.
-Igaz lenne? Te vagy az én Jungkookom? - ám a vérfarkas nem tudott válaszolni, csupán csóválta farkát, mintha igazából egy házi kedvenc lenne, nem pedig egy erdőben élő vadállat - De szép vagy. Hatalmas, fekete és szelíd. Megsimogathatlak? - érdeklődött, feleltül pedig egy olyan apró nyüszítést kapott, mint mikor kedvenc kutyusunkat otthon hagyjuk - Akkor odamegyek. - mászott az ajtóhoz, viszont azon kilépni nem akart. Csupán kidugta kezét, míg el nem érte a hatalmas teremtményt és meg nem tapintotta annak bundáját - Milyen puha vagy! - pillantott fel a farkas szemeibe, ki mozdulatlanul figyelte. Nari simogatta, jó érzés volt bőrének a soha nem tapintott selymesség, ám meglepetés érte, mikor végül mégiscsak megmoccant a vadállat és ezúttal már vicsorogva fogott a lány kezeire. Nem tudta, most mi fog következni, csak reménykedett, nem megenni akarja őt a másik, kinek szemeiben fenyegető fények csillogtak.


(Sűrűsödik az időm, de igyekszem azért nektek. :) Köszönöm a díjakat, amiket a héten adtatok nekem és Raikonak. Hétvégén kitesszük mindet!
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )