Do you believe in beasts? ~ 7.rész

-Igaz lenne? Te vagy az én Jungkookom? - ám a vérfarkas nem tudott válaszolni, csupán csóválta farkát, mintha igazából egy házi kedvenc lenne, nem pedig egy erdőben élő vadállat - De szép vagy. Hatalmas, fekete és szelíd. Megsimogathatlak? - érdeklődött, feleltül pedig egy olyan apró nyüszítést kapott, mint mikor kedvenc kutyusunkat otthon hagyjuk - Akkor odamegyek. - mászott az ajtóhoz, viszont azon kilépni nem akart. Csupán kidugta kezét, míg el nem érte a hatalmas teremtményt és meg nem tapintotta annak bundáját - Milyen puha vagy! - pillantott fel a farkas szemeibe, ki mozdulatlanul figyelte. Nari simogatta, jó érzés volt bőrének a soha nem tapintott selymesség, ám meglepetés érte, mikor végül mégiscsak megmoccant a vadállat és ezúttal már vicsorogva fogott a lány kezeire. Nem tudta, most mi fog következni, csak reménykedett, nem megenni akarja őt a másik, kinek szemeiben fenyegető fények csillogtak.

Félő volt, hogy Jungkook megragadva a lehetőséget kiszakítja párját a biztonságot nyújtó szobából, ám nem rántotta magához, inkább csak eltolta kezét mielőtt még fájdalmas morgásban tört volna fel. Megint szenvedni kezdett a földön fekve, kínlódva valamiféle belső méreggel, melynek hatására újból emberi alakban pihent meg levegőt kapkodva a hosszú, fájdalmas vonyítások és üvöltések után. Nem volt sok ereje felkelni, sem nagyon mozogni, így inkább ezek helyett a beszédet választotta.
-Ne gyere ki! Ki se nyúlj!
-Sajnálom. Jól vagy? - térdelt le Nari és párját figyelte, kinek arcát nem látta.
-Fárasztó, ha magam ellen kell küzdenem. Legyél óvatosabb.

-Pedig legszívesebben hozzád bújnék.

-De ne! Nem akarom, hogy az történjen, ami a bátyámmal.

-Miért, mi történt vele?

-Én nem akarlak bántani. Ezért kérlek, ne mozdulj ki. - próbált felkelni Kook a földről, mely igazán nehézkesen ment neki.

Erejét vesztve maradt szinte teljesen magára és mielőtt még újra kínok kezdték volna gyötörni, meghallotta Yoongi hangját is, ki hasonlóan szenvedett szobájában a társától kapott harapástól. Valószínűleg ez volt az, ami újra elindította benne másik felének tombolását, minek hatására megint hosszú, fájdalmas percek következtek, hogy vadállat alakjában csücsülhessen vissza az áhított nő ajtajába reménykedve, mégiscsak megszegi a szabályokat. Ám ezúttal nem tette. Ugyan szívesen bújt volna a puha, hatalmas állathoz és ölelgette volna, nem merte. Hiába nézett rá az hatalmas szemekkel, csóválta farkát és igyekezte kicsalogatni a lányt helyéről az nem mozdult. Inkább beszélt, az emberi énjét igyekezte felkelteni a szörnyeteg legbelsejében, mely minden alkalommal válaszolt is néhány felmerült kérdésre, mikor kapott pár percet magának az estéből.

Így nagyon hosszú volt az éjszaka és rettentően kimerítő Jungkook számára, kinek szerencsére ez a farkas alakján is megmutatkozott, ezért az ajtóban lefeküdve aludt el, mellé pedig Yeongnari telepedett le takarójával és párnájával ügyelve arra, nehogy átlépje a küszöböt. Végül azonban ez egyikőjüket sem érdekelte, hiszen mielőtt felkelt volna a nap a hatalmas állat melegítette Narit, óvva a hideg környezettől. Fel sem tűnt nekik, még a vérengző, veszélyes fenevad sem kelt fel, csupán ösztönből húzta magához a másikat, ki szívesen bújt a puha forrósághoz. Csak reggel ébredtek meg, mikor Jungkook végleg megszabadult az elmúlt öt nap kínjától a következő teliholdig, mert óvatosan próbált feltápászkodni párja mellől, ami azonban nem sikerült neki.

-Jó reggelt! - torpant meg terve kivitelezésének közepén - Csak felöltözök. - folytatta azt.

-Aztán visszabújsz mellém?

-Igen, de nem szeretnél az én ágyamban aludni? Kényelmesebb. - kezdte keresni köntösét.

-De, az jobb lenne. - kelt fel és összeszedve cuccait indult párja hálószobája felé.

-Jó reggelt! - toppant be Seokjin is, ki nem igazán foglalkozott velük többet. Rohant saját szobája felé, melyet ezúttal sem láthatott Nari, mert megvárta Jungkookot.

-Sajnálom Seokjint. - mondta Kooknak.

-Megviselte, de jobban van már. De aludjunk! Gyere! - vonta magával Jungkook, hogy együtt bújhassanak végre a puha takaró alá.

Így a nap legelején minden ablakot besötétítve feküdtek le a rettenetes éjszaka után. Egyedül a dadus volt az, aki még kicsit pakolászott mielőtt eltűnt volna a házból és a teljes csend át nem vette volna az uralmat. Végre nyugalom honolt, Yoongi is túlélte a harapást, így egy egész napnyi harc után mindennél boldogabb volt, mikor egyedül hagyták szobájában. Mindannyian addig pihentek, míg le nem feküdt a Nap és haza nem tudtak indulni együtt, ugyanis a dadustól való megválás után valakinek vinni kellett Yoongit, mert az még igen kimerültnek bizonyult. Ezért maradtak kettesben Nariék, kik végül egyenesen a lány lakására mentek.

-Hahh! - dőlt le Yeongnari ágyára azonnal Jungkook - Merre vagy?

-Kipakolom a koszos ruháimat. Miért? - sétált a fürdő felé.

-Ne ne, ráér az még! Gyere ide hozzám! Kérlek! - üvöltözött egyik szobából a másikba.

-Csak pár perc!

-Na kérlek! Ez fontos!

-Jó. - jelent meg néhány pillanat múlva - Mi az?

-Tudod, mondtam az illatodat, meg egyebeket. - ült az ágy szélére Jungkook hatalmas mosollyal - Gyere ide, ne húzz tovább!

-És a ruha majd kipakolja magát? - ment párjához.

-Megcsinálom helyetted. Ki is takarítok, ha szeretnéd. Bármit megteszek. Na, drága hölgyem, engedje meg ezt nekem. - karolta át Nari derekát.

-Milyen gyorsan ugrálsz az udvarias és a laza stílus között.

-Mert az udvariasra buknak a nők.

-Azt mondtad, nem csajozol.

-Nem is, de nálad nagyon bejött. Nos, megengeded? - ölelte magához a lányt, miközben mélyen magába szívta illatát - Megígérted ám.

-Tudom. Kis idomított házi kedvencem. - túrt Jungkook hajába.

-Idomított? - nézett fel rá - Na megmutatom, ki az idomított!

-Kösz a fuvart. - mászott ki autójából Yoongi.

-Te kocsid. Kösz, hogy hazahoztál. Segítsek? - ugrott társához Seokjin.

-Igen. Köszi. Még kicsit gyenge vagyok.

-Érthető. - támogatta Yoongit a lakásához felvezető úton.

-Meglett a vadász?

-Nem. Nyomát vesztettem. Teljesen eltűnt az erdőből. Mintha már nem is érdekeltük volna.

-Amúgy is furcsa ez a vadász. Én nem is izgattam, pedig látszik rajtam a kor. Csak ti, de titeket sem akart megölni. Kook csak ezért él még.

-Arra gondoltam, hogy lehet azért, mert teliholdkor akarta végleg leszedni az öcsémet, amikor teljesen farkas, viszont mivel aznap este ki sem mozdult a sebei miatt, így nem sikerült neki. Velem is csak azért állt le, mert azt hitte, majd felbukkan. Nem igazán akart engem megsebesíteni, inkább csak húzta az agyam. - vitte ajtajához Yoongit.

-Kookra utazik, amit nem értek. A vadászok általában az idősebbekre mennek, mert tapasztaltabbak és utánuk egyszerűbb megölni a fiatalabbakat. Lehet, hogy kezdő, bár nagyon erős volt és tudta, mit kell tennie. Nem tudom, ahh. Fáradt vagyok. - nyitotta ki az ajtót.

-Pihenj csak. Ha tényleg ránk utazik akkor van még egy kis időnk. Szedd össze inkább magad. Én pedig szólok mindenkinek, hogy vigyázzanak. - engedte el Yoongit, ki már egyedül lépett lakásába.

-Köszi. Öcsédnek meg csapj a körmére, vagy nem tudom, de ezt azért hajtsd be rajta, vagy én teszem.

-Megmosom a fejét, ne aggódj. Majd, ha túlélte ezt a pár napot, akkor adok neki. Jobbulást!

-Köszi! Neked is! - zárkózott be azonnal Yoongi.
Seokjin sokkalta nagyobb nyugalommal hagyta őt magára, mint öccsét barátnőjével, pedig nekik nem is kellett most félniük egyetlen ellenségtől sem egy ideig. Rájuk inkább csak akkor utaztak ezek a vadászok, mikor telihold volt, hogy az éjszaka közepén farkas alakjukban ölhessék meg őket, majd otthon kirakhassák fejüket, akárcsak az emberek, és büszkén verhessék mellüket az elejtett préda miatt. Mivel pedig ők Yoongihoz képest ritkán alakultak át, nem kellett ilyenkor tartaniuk a vérengző embertől, inkább társuknak lett volna oka erre, ám valamiért ő érdekelte a legkevésbé a betolakodót. Így nem is tervezte Seokjin, hogy nagyon ráijeszt a vámpírokra, ellenben minden vérfarkast el akart zavarni a környékről a következő telihold alkalmával. Nem szerette volna, ha valamelyik barátjuk is életét veszti egy őrült ember hülyesége miatt, hiszen ők senkinek sem ártanak. Ez alaptörvény úgymond az ő világukban és a békét segíti elő, az életben maradást, hogy ne figyeljenek fel rájuk az ilyen ragadozók, viszont emiatt került középpontba egy fontos kérdés. Hogyan szerzett tudomást róluk ez a vadász, ha ekkora titokban élnek?

-Te sem tudsz aludni? - fordult Jungkook felé Nari és amint észrevette párja nyitott szemeit a város kevéske fényében, azonnal megszólalt.
-De tudnék. Csak te forgolódsz és sóhajtozol. Ez ébren tart.
-Bocsánat.
-Semmi baj. Majd visszarázódsz. - pislogott a plafonra Kook.
-Kérdezhetek a bátyádról?
-Kérdezni mindig szabad, maximum nem kapsz választ.
-Tegnap este mondtad, neki csúfosan végződött, mikor felfedte magát a párjának, ezért ellenzi ennyire az egészet. Gondolom megölte. - ült fel Yeongnari.
-Ezt miből szűrted le? - nézte őt párja.
-Csak abból, amiket mondott, mondtál. Hogy nem lehet ellenállni ennek, meg elveszti a fejét és társai.
-Igen, - sóhajtott - csúfosan végződött neki, de nem ölte meg. Bár hajszálon és a dadus lelki erején múlott.
-Te nem voltál ott? Nem tudtál volna segíteni? Ahogy Jin is közétek állt.
-Én nem szállhatok vele szembe. Ő az idősebb, az erősebb.
-De a dadus nem is farkas, akkor ő mért tehette?
-Dadus nevel minket mióta megszülettünk. Teliholdkor is mindig ő vigyázott ránk, mert szüleink féltek, megölnének minket. Inkább nem kockáztattak. Ő bátrabb velünk, neki szót fogadunk akkor is, ha nem vagyunk magunknál. Őt kezeljünk anyukánknak. Bár a bátyám esetében az mentette meg őket, hogy tartunk a házban farkasölőfüvet a biztonság kedvéért. Érdekes, pont Jin ötlete volt, hogy legyen kéznél és talán ezért nem pusztult bele abba az estébe. Dadus magához vette, volt annyi lélekjelenléte, majd elég bátorsága, hogy odaugorjon bátyám elé. Így elzavarta őt.
-De akkor gondolom, túlélte a barátnője, csak elhagyta. Ezért nem támogatja ezt?
-Nem hagyta el. Nem tudja elhagyni, mert... túlélte, - ült fel Jungkook is - de talán ez nem nevezhető életnek. Seokjin nem harapta meg, csupán összezúzta. Nem igazán maradt ép csontja. Így nem változott át és mint ember, súlyosan megsérült. Agyvérzést is kapott, a tüdejét is átszúrta a bordája, szinte minden, amit el tudsz képzelni. A másik szerencsés dolog talán az volt, a növény mellett, hogy Yoongiék kint voltak éppen nőzni. Szóval ők is mászkáltak, így több vámpír is volt a közelben és mikor hívta őket, hamar odaértek. Hozzáértő kezekbe került nagyon gyorsan, de talán mégis túl későn, mert azóta se tért magához. Kómába esett akkor, amiből már nem is nagyon van esélye felébredni.
-Így értem talán. - szomorodott el Nari. Megsajnálta Seokjint annak ellenére, hogy annyira nem szimpatizált vele.
-Jin majdnem megölte és ebbe ő majdnem belehalt. Azóta is kínozza magát. Mindennap minden szabad percét mellette tölti. Mesél, olvas neki, vele néz filmeket, zenét hallgatnak, még szülinapot is ünnepel neki, de sosem vágják fel a tortát. Ezért tiltotta meg neked, hogy kigyere és én őt teljesen megértem. Ugyan nem tudom, mit érezhetett, de sejtem, mert ott voltam mellette, mikor szenvedett a tettétől és azóta is ott vagyok. De már tényleg értem, miért akart itt hagyni mindent. Én belepusztulnék már ebbe is, valószínűleg magamtól keresném fel azt a nyomorult vadászt és kérném, öljön meg, mert ha mi szeretünk, akkor nagyon. Ha megmutatjuk a másik oldalunkat a párunknak akkor őt örökre választottuk, ezért ha meghalnál, mennék veled. A lelkem vinne utánad, az érzéseim, hogy tényleg nem bírok nélküled létezni.
-Ezt... most... ha lenne gyűrűd még jobb lenne, de ijesztőbb is. - próbált mosolyogni.
-Nem ezt... ne úgy vedd, jó? Majd... majd ez kialakul, lehet nem is leszünk együtt, szétmegyünk, kiszeretsz belőlem-
-Inkább hagyd abba. Ez mindenhogy rossz. - intette csendre párját.
-Bocsánat. Akkor vedd inkább úgy, hogy Seokjin választott így. Meg nála van így. Nem akartam ebből így kijönni. - magyarázkodott.
-Tudom... Viszont, mondtál valami vadászt. Ő ilyen legfelsőbb bíróság nálatok, vagy mi?
-Nem. Ő a legnagyobb ellenség. Mi azt hittük nincsenek is, de kiderült, vannak. Ezért vesztem össze a bátyámmal és hívtalak oda. Mert most itt van egy és mi vagyunk a célkeresztben. Azért lettem rosszul, mert elkapott. Majdnem megölt.
-De... ti nem bántotok senkit, nem? Akkor minek bánt titeket, ha nincs gond veletek?
-Az ember minek vadászik, ha van élelme? Ő csak ki akar irtani minket és dicsekedni a trófeával. Kitenni a fejünket az ajtó fölé, bundát csinálni az asszonyának a bőrünkből. Őt nem érdekli, hogy mit teszünk. Vagyunk és kész. Ez neki éppen elég. Gyere! - vonta közelebb párját magához és teljesen kitakarózott - Simogattál szex közben, de nem hiszem, hogy észrevetted. - fogta meg kezét, majd a lány ujjait végighúzta saját testén - Már alig tapintható, de érezni, nem? Ott egy heg... meg az is az. - vezette végig bőrén.
-Nem vettem észre tényleg. Beleolvadt az izmaidba. - mosolygott.
-Ez hízelgő. - vigyorgott Kook is - De ezek viszonylag frissek. Meglőtt, nem is egyszer, és majdnem belehaltam. Nem tudom, milyen golyók voltak, mert nem ezüstök, de mégis rettentően fájtak és a nyomuk is megmaradt. Sosem féltem még ennyire, mint akkor. Nem attól rettegtem, hogy meghalok, hanem hogy soha többé nem láthatlak. Ez a vadász azért jött, hogy megöljön és nem fog elmenni trófea nélkül. Most van egy kis időnk a következő Holdig, de neki is, ezért szeretném, ha minden napot együtt töltenénk. Kérlek! Nem tudom, hogy mennyi időnk van még.
-Egyre jobbakat mondasz. Térjünk vissza az "egy életre választunk párt" részhez. Az jobban tetszett. - derítette kicsit jobb kedvre párját Nari.
Valóban szebb gondolat volt a szerelem, mint a tudat, hogy alig pár hetük van hátra egy olyan ember miatt, aki hobbiból gyilkol. Igaz, sok megrendítő téma felmerült az este, de mindenki számára talán ez lett volna a legaggasztóbb az összes közül. Viszont nem tehettek ez ellen jelen pillanatban semmit, Nari pedig nem szeretett volna ezen aggódni. Így elterelte gondolataikat, hiszen ha tényleg olyan kevés idejük volt, mint amennyit Jungkook mondott, akkor azt szerette volna boldogan eltölteni, bár remélte, párja hatalmasat téved.

Ezért a mozgalmas, döbbenetes pár nap után lassan visszarázódtak hétköznapi életükbe. Úgy jártak dolgozni és úgy találkoztak, ahogyan azelőtt, csak most már egy alkalommal sem mondta Kook, hogy töltsenek inkább egy estét külön. Ehelyett megmondta Narinak, miért és hova kell mennie, az éjszaka közepén pedig hazatoppant az ígéretének megfelelően. Végre nem kellett titkolóznia, miért dolgozik este is, mert nyíltan elmondhatta, kikkel és miért találkozik, amitől sokkalta könnyebbé vált részéről kapcsolatuk. Bevezethette Narit mindenbe, a legapróbb részleteket is megoszthatta vele és róla is beszélhetett másoknak, minek hatására lassan mindenki meg szerette volna ismerni ezt az elfogadó teremtést.
-Ma különleges helyre megyünk vacsorázni. - állt Yeongnari ajtajában Kook.
-Ezért vagy kiöltözve. - rágcsált valamit melegítőnadrágban és Jungkook egyik pulcsijában állva annak tulaja előtt.
-Igen. Öltözz fel és menjünk. - tessékelte beljebb a lányt.
-Nem is szóltál nekem, hogy elmegyünk ma.
-Tudom. De tetszeni fog a hely. Oda civil nagyon nem jut be. - mosolygott Narira, amint átkarolta derekát - Szóval értékeld majd a mai estét.
-Hova viszel te?
-A mi helyünkre. Most nyitnak, de azért siessünk. Később már nagyon sok a Yoongi-féle alak van ott.
-Valami különleges vérfarkas, vámpír helyre viszel? De ugye nem én leszek a főfogás?
-Dehogyis. Erre vannak ott más nők. De öltözz és menjünk! Már nagyon várnak minket. - engedte el párját.
-Azért legközelebb szólhatnál előre. - puszilt Kook arcára - Sietek. - rohant el a fürdőbe.
-Szép ruhát vegyél fel. Ott nálam csak rangosabb emberek lesznek! - kiabált utána Jungkook.
-Rendben!


(Sajnos jön pár zh-m, így tényleg be vagyok osztva, ezért lehetnek ritkábban részek, de lesznek és nem állunk meg.
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )