-Rendben. Azért, akármennyire is szenvedsz és rossz ezt látnom, jó dolog, mikor fáradt vagy. Szókimondó vagy, ami aranyos.
-Szívemen az a számon.
-Ezt többször követhetnéd.
-Nem szeretek álmos lenni.
-Csak mondtam. Jó éjszakát!
-Ne forgolódj...
-Igyekszem.
-Szívemen az a számon.
-Ezt többször követhetnéd.
-Nem szeretek álmos lenni.
-Csak mondtam. Jó éjszakát!
-Ne forgolódj...
-Igyekszem.
A bogyóknak hála Jungkook egész éjszaka meg sem moccant. Csupán Nari tette arrébb néha kezeit, melyre fel sem ébredt, vagyis úgy látszott, hiszen ennek semmi jelét nem mutatta. Pedig párja még forgolódott, mosdóba is kisétált, ám Kook ezekre sem reagált, amit ő betudott fáradtságának, ám reggel, mikor már hét ágra sütött a Nap, a férfi pedig még mindig nem mozdult, aggódni kezdett.
-Jungkook... ébresztő! Hahó! - lökdöste párját, ki fáradtan nyitotta ki szemeit, de továbbra sem moccant semmit, még száját sem csukta be - Nem tűnsz úgy, mint aki jól van. - tapogatta meg Kookot, hogy van-e láza, vagy vérzik-e, de semmit látható gondját nem lelte - Felhívom Yoongit. - mászott ki az ágyból, majd Jungkook telefonját megkeresve beszélt az említettel.
A doki első kérdése, a morgás után, amiért felkeltették, az volt, hány bogyót vett be társa, amire Yeongnari sajnos nem tudott válaszolni, de ettől még sejtette a jelentkezett tünetek okát. Éppen ezért próbálta megnyugtatni a lányt, majd Jint zargatta, hogy vigye el az öccsét hozzá, hiszen ő már nem tud kimozdulni.
-Még jó, hogy most nincs semmi halaszthatatlan dolgom. - emelte ki testvérét az ágyból egy paplanba tekerve.
A hátsó ülésre fektetve barátnőjének társaságában vitte őket közös barátjukhoz, ki igen goromba mód fogadta vendégeit. Láthatóan már álmos volt, inkább befeküdt volna kedvenc helyére, minthogy újból a legfiatalabb problémáit oldja meg.
-Tedd csak le a kanapéra az oldalára fektetve. Kapjon levegőt. - fogadta az érkezőket a teljesen besötétített szobában, melyben ezúttal is csak a lámpa adott fényt.
-Nem tapasztaltam nagyon baját. Talán a légzése kicsit más, de nem tudom. - rakta le testvérét Seokjin.
-Hány bogyeszt vettél be te kölök? - állt fölé Yoongi, de Jungkook még mindig nem tudott válaszolni, csak pislogott - Biztos nem olvastad el, amit írtam mellé. Maximum kettőt szabadott volna egyszerre, te hülye. De legalább még élsz, ez jó, nem vettél be túl sokat.
-Azt a nyugtatót írtad fel, amit nekem is?
-Igen.
-Már mindent értek. Hülye vagy öcsi, meg is halhattál volna.
-Miért írsz fel neki olyat, amibe belehalhat? - mordult Yoongira Yeongnari.
-Mert ettől tud aludni, ha úgy szedi, ahogy kell. Akkor nem lesz ez sem, mert ahogyan lassan kimegy a hatása belőle már magától alszik, nem segítséggel. - magyarázott Narinak, majd Kook felé fordult - De ha sok, akkor kiütöd magad, mint mikor lelövik nyugtatóval a medvét. Pont ezért kellett volna elolvasni, amit írtam hozzá. Mivel nem vagy olyan hétköznapi ember, te érzékenyebb vagy, ahogyan a bátyád is. Hülye gyerek. - rázta fejét Yoongi.
-Akkor itt hagyom és megyek is. Jobbulást kis hülye, szép álmokat Yoongi, sziasztok! - rohant el a bátyus.
-Kellemes napot!... És... te maradsz? - pislogtak egymásra Narival.
-Hát... gondoltam, igen.
-Nincs semmi dolgod? Kook még egy darabig csak bambulni fog kifelé a fejéből. Én meg lefekszek aludni. Unatkozni fogsz a sötétben.
-De nem akarom itt hagyni. Olyan rossz bőrben van.
-Én viszont simán itt hagyom. - indult hálója felé Yoongi - Majd egy... inkább másfél óra múlva felkelek megnézni, hogy van.
-És ha baj van? - szólt utána Nari.
-Az estét már túlélte, innentől csak jobban lesz. - zárta ki Yeongnarit hálójából, ki nem nagyon tudott mihez kezdeni.
Tényleg nem akarta otthagyni Kookot, mert féltette, viszont semmit sem vitt magával a dokihoz, így dolgozni sem tudott párja mellett ülve.
-Olyan hülye tudsz lenni. - telepedett le a földre Kookhoz - Ilyenkor elgondolkodom, hogy vajon az az ember vagy-e, aki ott udvarolt nekem és aki mellé befekszem esténként. Néha olyan vagy, mintha egy felelőtlen kamasz lennél, nem egy komoly, felnőtt üzletember. És még én ne menjek utcára, mert bajom lesz. Neked kéne folytonos felügyelet, nem nekem. Állandóan aggódhatok érted. - bújt nyakába - Elérted célod, nem megyek ma sehova. - hunyta be szemeit.
-Jungkook... ébresztő! Hahó! - lökdöste párját, ki fáradtan nyitotta ki szemeit, de továbbra sem moccant semmit, még száját sem csukta be - Nem tűnsz úgy, mint aki jól van. - tapogatta meg Kookot, hogy van-e láza, vagy vérzik-e, de semmit látható gondját nem lelte - Felhívom Yoongit. - mászott ki az ágyból, majd Jungkook telefonját megkeresve beszélt az említettel.
A doki első kérdése, a morgás után, amiért felkeltették, az volt, hány bogyót vett be társa, amire Yeongnari sajnos nem tudott válaszolni, de ettől még sejtette a jelentkezett tünetek okát. Éppen ezért próbálta megnyugtatni a lányt, majd Jint zargatta, hogy vigye el az öccsét hozzá, hiszen ő már nem tud kimozdulni.
-Még jó, hogy most nincs semmi halaszthatatlan dolgom. - emelte ki testvérét az ágyból egy paplanba tekerve.
A hátsó ülésre fektetve barátnőjének társaságában vitte őket közös barátjukhoz, ki igen goromba mód fogadta vendégeit. Láthatóan már álmos volt, inkább befeküdt volna kedvenc helyére, minthogy újból a legfiatalabb problémáit oldja meg.
-Tedd csak le a kanapéra az oldalára fektetve. Kapjon levegőt. - fogadta az érkezőket a teljesen besötétített szobában, melyben ezúttal is csak a lámpa adott fényt.
-Nem tapasztaltam nagyon baját. Talán a légzése kicsit más, de nem tudom. - rakta le testvérét Seokjin.
-Hány bogyeszt vettél be te kölök? - állt fölé Yoongi, de Jungkook még mindig nem tudott válaszolni, csak pislogott - Biztos nem olvastad el, amit írtam mellé. Maximum kettőt szabadott volna egyszerre, te hülye. De legalább még élsz, ez jó, nem vettél be túl sokat.
-Azt a nyugtatót írtad fel, amit nekem is?
-Igen.
-Már mindent értek. Hülye vagy öcsi, meg is halhattál volna.
-Miért írsz fel neki olyat, amibe belehalhat? - mordult Yoongira Yeongnari.
-Mert ettől tud aludni, ha úgy szedi, ahogy kell. Akkor nem lesz ez sem, mert ahogyan lassan kimegy a hatása belőle már magától alszik, nem segítséggel. - magyarázott Narinak, majd Kook felé fordult - De ha sok, akkor kiütöd magad, mint mikor lelövik nyugtatóval a medvét. Pont ezért kellett volna elolvasni, amit írtam hozzá. Mivel nem vagy olyan hétköznapi ember, te érzékenyebb vagy, ahogyan a bátyád is. Hülye gyerek. - rázta fejét Yoongi.
-Akkor itt hagyom és megyek is. Jobbulást kis hülye, szép álmokat Yoongi, sziasztok! - rohant el a bátyus.
-Kellemes napot!... És... te maradsz? - pislogtak egymásra Narival.
-Hát... gondoltam, igen.
-Nincs semmi dolgod? Kook még egy darabig csak bambulni fog kifelé a fejéből. Én meg lefekszek aludni. Unatkozni fogsz a sötétben.
-De nem akarom itt hagyni. Olyan rossz bőrben van.
-Én viszont simán itt hagyom. - indult hálója felé Yoongi - Majd egy... inkább másfél óra múlva felkelek megnézni, hogy van.
-És ha baj van? - szólt utána Nari.
-Az estét már túlélte, innentől csak jobban lesz. - zárta ki Yeongnarit hálójából, ki nem nagyon tudott mihez kezdeni.
Tényleg nem akarta otthagyni Kookot, mert féltette, viszont semmit sem vitt magával a dokihoz, így dolgozni sem tudott párja mellett ülve.
-Olyan hülye tudsz lenni. - telepedett le a földre Kookhoz - Ilyenkor elgondolkodom, hogy vajon az az ember vagy-e, aki ott udvarolt nekem és aki mellé befekszem esténként. Néha olyan vagy, mintha egy felelőtlen kamasz lennél, nem egy komoly, felnőtt üzletember. És még én ne menjek utcára, mert bajom lesz. Neked kéne folytonos felügyelet, nem nekem. Állandóan aggódhatok érted. - bújt nyakába - Elérted célod, nem megyek ma sehova. - hunyta be szemeit.
Mindketten kipihenték magukat az este, főleg a hulla fáradt Jungkook, ki továbbra is ágyba volt kényszerítve, így nem tudtak már aludni. Nari csupán elmondta amit gondol, mit mozgásában korlátozott párja csak hallgatni tudott, majd csendben várták, hogy múljon a gyógyszer hatása, miközben a lány figyelte Kook légzését. Azért tényleg aggódott érte és szeretett volna biztosra menni, hogy nem lesz baja a másiknak. Így ahogyan telt az idő, úgy ő számolt, az alany pedig próbált mozogni, ami lassan sikerült, bár csupán kis lépésekben. Szépen sorban nyerte vissza a kontrollt teste felett.
-Legalább már tuti megmarad. - mérte meg pulzusát.
-Már?
-Igen, örülhetsz.
-Ezek szerint, eddig nem voltál biztos.
-Nem, de a szervezetébe felszívódott gyógyszerrel már semmit sem tudok kezdeni, ahogy a kórházban sem. Viszont rendbe jön. Még egy óra, aztán csendben távozzatok! Este dolgozok. - indult vissza ágyához - Meg ne igyon utána további egy óráig. Azért nem tökéletes a nyelésének irányítása még akkor sem. Sziasztok!
-Tahó vagy, de köszönöm. Viszont legközelebb ne hazudj!
-Hahh! - állt meg küszöbén - Jobban szeretnél aggódni? - nézett vissza - Ha tudok tenni valamit teszek, de aggódni felesleges, az nem segít senkinek, főleg nem a betegnek. Csak felnyomod a szívét, a vérnyomását akkor többet ártasz, mint segítesz. Hallottál már a gyógypusziról, nem? Na, ilyenkor hasonló kell a betegnek. Pszichológia. Tudtad, hogy az agyad gyorsabban gyógyítja a tested, ha szerelmed látod? Hogy az orgazmus segít gyógyulni, hogy az aggodalom betegít, a hamis magabiztosság pedig, ha jól adják elő, gyógyít? Az orvosoknak tanítják, mert amit a beteg hall, az befolyással lehet az állapotára. Ha egy műtét előtt a beteg felett az orvosok beszélgetnek és az utolsó, amit hall altatás előtt az, hogy ennek annyi, akkor magára érti, hiába nem rá vonatkozik, mert izgul. Kivetíti magára, ami komoly gondokat okozhat. Ha azt mondtam volna, hogy bármikor meghalhat, te izgultál volna, pedig neki pont egy biztonságot nyújtó dolog kellett. Ha legalább maradtál, akkor had vegyem már hasznodat, hogy segítesz lábra állítani. Te biztos voltál benne, rendbe jön, mert hittél nekem, hisz kinek tennéd, ha nem egy dokinak? Ez kellett, nem pánik, hogy bármikor ott hagyhatja a fogát, mert akkor ő is aggódik, a mája kevesebb vért kap szűrésre, lassabban bontja le a nyugtatót és tovább zombi, tovább van veszélyben. Szóval nyugi, nem össze-vissza hazudozok, ha hazudozok. Okkal teszem. Most pedig hagyjatok már aludni! Rengeteget dolgoztam és ma is műszak van. - ment szobájába, majd bezárta ajtaját
-Legalább már tuti megmarad. - mérte meg pulzusát.
-Már?
-Igen, örülhetsz.
-Ezek szerint, eddig nem voltál biztos.
-Nem, de a szervezetébe felszívódott gyógyszerrel már semmit sem tudok kezdeni, ahogy a kórházban sem. Viszont rendbe jön. Még egy óra, aztán csendben távozzatok! Este dolgozok. - indult vissza ágyához - Meg ne igyon utána további egy óráig. Azért nem tökéletes a nyelésének irányítása még akkor sem. Sziasztok!
-Tahó vagy, de köszönöm. Viszont legközelebb ne hazudj!
-Hahh! - állt meg küszöbén - Jobban szeretnél aggódni? - nézett vissza - Ha tudok tenni valamit teszek, de aggódni felesleges, az nem segít senkinek, főleg nem a betegnek. Csak felnyomod a szívét, a vérnyomását akkor többet ártasz, mint segítesz. Hallottál már a gyógypusziról, nem? Na, ilyenkor hasonló kell a betegnek. Pszichológia. Tudtad, hogy az agyad gyorsabban gyógyítja a tested, ha szerelmed látod? Hogy az orgazmus segít gyógyulni, hogy az aggodalom betegít, a hamis magabiztosság pedig, ha jól adják elő, gyógyít? Az orvosoknak tanítják, mert amit a beteg hall, az befolyással lehet az állapotára. Ha egy műtét előtt a beteg felett az orvosok beszélgetnek és az utolsó, amit hall altatás előtt az, hogy ennek annyi, akkor magára érti, hiába nem rá vonatkozik, mert izgul. Kivetíti magára, ami komoly gondokat okozhat. Ha azt mondtam volna, hogy bármikor meghalhat, te izgultál volna, pedig neki pont egy biztonságot nyújtó dolog kellett. Ha legalább maradtál, akkor had vegyem már hasznodat, hogy segítesz lábra állítani. Te biztos voltál benne, rendbe jön, mert hittél nekem, hisz kinek tennéd, ha nem egy dokinak? Ez kellett, nem pánik, hogy bármikor ott hagyhatja a fogát, mert akkor ő is aggódik, a mája kevesebb vért kap szűrésre, lassabban bontja le a nyugtatót és tovább zombi, tovább van veszélyben. Szóval nyugi, nem össze-vissza hazudozok, ha hazudozok. Okkal teszem. Most pedig hagyjatok már aludni! Rengeteget dolgoztam és ma is műszak van. - ment szobájába, majd bezárta ajtaját
-Igalla van. - próbált beszélni Kook, de nyelve még eléggé zsibbadt ahhoz, hogy ne menjen neki tökéletesen - Bleeh. Oaahh. Bossan.
-Nem igazán értelek.
-Aaahh. A jelvem.
-Ohh. - sétált az ablakokhoz Nari.
Míg párja lassan összeszedte magát és a nyelvét is, addig ő egy kis fényt varázsolt a szobába, majd odatelepedett Jungkook mellé, kivel beszélgetni próbált több-kevesebb sikerrel. Igazából valamiféle fizioterápiára jobban hasonlított kommunikációjuk, mint a valódihoz, hiszen lassan már érthetővé váltak számára a másik szavai.
-Otthon nézünk akkoj mozit. Ahh... még nem az igazi.
-Nem baj. De már jobban vagy. Mehetünk?
-Lassan. Tudod, egy ideig jó volt ez a szussz. Éjdekeseket álmodtam tőle. Báj sajnáltam, hogy nem tudtam mozogni, mejt nagyon szejettem volna.
-Miért?
-Mozi előtt megmutatom. - állt fel lassan a kanapéról Kook, miután kitette öléből Yeongnari lábait - Gyeje. - húzta fel magához párját - Szejinted miket álmodtam, ha este annyija szejettelek volna felkelteni? - ölelte át, miközben lassan lépkedtek hátra - Nem nehéz kitalálni.
-Így raccsolva elég nehéz téged komolyan venni, ugye tudod? - vigyorgott Nari.
-Naaa. Ettől még tudok teljesíteni. Hopp!
-Vigyázz, asztal!
-Megmutassam neked mennyije nem számít a jaccs?
-Így még viccesebb. - kuncogott.
-Ne nevess ki! - támaszkodott az asztalra Kook, mivel le is vert pár poharat - Ajj!
-Béna vagy! Ne nyúlj több dologhoz. - lökött meg egy üveget is, ami szét is tört a földön azonnal - Te kis drogos! Csak rombolsz. - vigyorgott barátnője, ki azonnal elkezdett takarítani - Inkább ülj le. Fura szagú ez a... gondolom nem bor volt.
-Nem hiszem.
-Mit zajongtok! - tépte fel ajtaját Yoongi - Aaaa! - fordult is vissza, amint megégette karját - Mi a fa-
-Vad är det för fel? - hallatszott a szobából.
-Lovisa. Mennünk kéne. - tett javaslatot Jungkook
-Menjetek is! Csak gond vagytok! - üvöltött Yoongi a sötétből - Tűnés innen!
A párocska pedig nem tétlenkedett tovább, inkább otthagytak mindent úgy, ahogy volt, majd eltűntek a lakásból, mielőtt a drága svéd barátnő feldühödött volna.
Mint kiderült, Lovisa igen félelmetes tud lenni, ha mérges és éppen ezért menekült előle Jungkook is, mivel egyszer már megtapasztalta, milyen a haragja. Ebben a kis körben valamiért mindenki érezte már egy alkalommal mindenki rosszkedvét, ami nem volt túl biztató senki számára, viszont így legalább Kook tudta, kitől, mikor kell félni és menekíthette azt, mi számára kedves. Ebből kifolyólag végül az első napjuk közösen telt, aminek Jungkook nagyon örült, mivel az ő vágya teljesült, viszont Nari már kevésbé. Ő be akarta tartani azt, hogy szabadon mozoghat azokon a bizonyos napokon, amiket megbeszéltek, melybe rendesen belerondított fáradt, fejetlen párja. Így az este még a mozi és az igen izgulós nap után egy kiadósabb veszekedéssel zárták a napot, immár Jungkook lakásán, mert annak ellenére, hogy sok dologban nem értettek egyet, még összeköltöztek. Szerették a másikat, éppen ezért engedett a férfi párjának, ami a kijárást illette, és Nari is a másiknak, a bezártsággal kapcsolatban. Nehezen teltek ezek a napok, valóban megterhelő volt, főleg Yeongnarinak, de kibírták még ezt is egymás mellett. Ha túléltek egy kartörést, egy teliholdas halálközeli élményt, még Kook igen aktív farkas énjét is megúszták, majd néhány vámpír haragját, akkor ez volt a legkevesebb. Bár kicsit megterhelőnek bizonyult az ilyen mértékű pontosság betartása, ami néha gondot okozott.
-Mostanában hamar elmész. - jegyezte meg egyik nap a pincér Narinak, mikor az késő délután pakolta el cuccait.
-Párommal van egyezségünk ami a hazaérkezést illeti. Mindkét fél részéről szerencsére.
-Ennek örülök. Reméltem, hogy nem adod be a derekad. Nem úgy ismertelek meg.
-Hát nem.
-Holnap?
-Ahh neeeem. Csak jövőhét végén jövök. Elutazunk kettesben a hétvégére. - vette vállára táskáját immár teljesen készen.
-Hosszú hétvége? Az jó. Érezzétek jól magatokat!
-Köszönjük! Jövőhéten találkozunk. Sziasztok! - hagyta is el a kávézót.
Hazaindult elsőnek, hogy összeszedjen néhány holmit és úgy mehessen Jungkookhoz, viszont mivel kicsit elhúzta az időt rohannia kellett. Még az utcán is futott, hogy időben érjen párjához és indulhassanak vissza a vidéki házba. Ám útközben ismerős arcba botlott akire igazán nem számított.
-Ne rohanj ennyire! Majdnem fellöktél. - állította meg Seokjin.
-Bocsánat. Te mit keresel itt?
-Csak rendeltem tortát.
-Kinek a szülinapjára.
-Nem ismered. Öcsémhez igyekszel?
-Igen.
-Akkor gyere velem. Úgyis elkésnél, legalább nem fog aggódni, ha velem vagy.
-Rendben. - követte Jint autójához - Olyan hiányérzetem van. - ült be mellé.
-Mitől?
-Nem tudom. Biztos megvan mindenem. Mindegy. Kookhoz megyünk?
-Igen, kiraklak nála.
-Rendben. - követte Jint autójához - Olyan hiányérzetem van. - ült be mellé.
-Mitől?
-Nem tudom. Biztos megvan mindenem. Mindegy. Kookhoz megyünk?
-Igen, kiraklak nála.
(Már közeledünk a végéhez, ami pár rész csupán, viszont nekem sajnos tanulni kell, így lehet elhúzódik a dolog. :/ Viszont, ha vége a fősztorinak, akkor tervezek néhány kiegészítő részt Yoongiról és Jinről. Így a mellékszereplőket kedvelőknek lesz mit olvasniuk. :)
(Kéne más ficit is írnom.... van egy pár félbehagyva... Na majd szépen lassacskán. :DFacebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése