Do you believe in beasts? ~ 8.rész

-A mi helyünkre. Most nyitnak, de azért siessünk. Később már nagyon sok a Yoongi-féle alak van ott.
-Valami különleges vérfarkas, vámpír helyre viszel? De ugye nem én leszek a főfogás?
-Dehogyis. Erre vannak ott más nők. De öltözz és menjünk! Már nagyon várnak minket. - engedte el párját.
-Azért legközelebb szólhatnál előre. - puszilt Kook arcára - Sietek. - rohant el a fürdőbe.
-Szép ruhát vegyél fel. Ott nálam csak rangosabb emberek lesznek! - kiabált utána Jungkook.
-Rendben!



Nari igyekezett minél hamarabb elkészülni, ám mivel Jungkook külön hangsúlyozta, hogy szépen öltözködjön, így mégsem ment ez olyan gyorsan. Rendesen megfontolta, mit is vegyen fel és hogyan álljon haja, sminkje, hiszien különleges helyre készültek, ahol most fontos volt, hogyan jelennek meg. Jungkooknak azonban ez csupán annyiban számított, hogy szép hölgyet szeretett volna bemutatni, Yeongnari viszont sokkalta jobban izgult, mint párja. Az étteremhez vezető úton is folyton kérdezősködött, mit szabad, mit nem, hogyan köszönjön, milyen témákat érinthet, mert igazán jó benyomást akart kelte majd az ott jelen lévő emberek körében. Kook a sok kérdésre mosolyogva válaszolt, mert aranyosnak találta a lány idegeskedését, ám próbálta megnyugtatni, hiszen valójában nem kellett aggódnia semmiért.
-Nem fog megenni senki, nyugodj le, kérlek. - szállt ki az autóból Jungkook és indult is volna ajtót nyitni párjának, ám az rohant, így nem volt szüksége rá.
-Azért egy kicsit ideges vagyok.
-Felesleges. - állt meg a kocsi előtt Kook, majd oda is adta a kulcsokat a kint álló fiúnak, hogy parkolja le az autót.
-Ez nem is tűnik étteremnek. Inkább szálloda. - indult a bejárat felé.
-Mert nem túl nyilvános az étterem része. Hiszen az csak nekünk van. - nyújtotta karját Jungkook - Érdekes lesz a számodra, de ez még egy moderáltabb helyünk, van ennél sokkal rosszabb is. Szerintem el is képzelted, hogy az milyen. - léptek be a szálloda halljába, majd egy sötétített üveges terem felé vették az irányt.
-Ha arra célzol, ahol a Yoongi-féle alakok ölében nők vonaglanak és úgy vacsoráznak, akkor igen.
-Igen, van olyanunk is. - mosolygott Kook - De azt mostanában hanyagolja. Elment tőle kicsit a kedve.
-És te?
-Nem az én világom, sosem volt az. Jó estét! - értek is az ajtó előtt álló recepcióshoz.
Kedvesen fogadta őket, láthatóan pedig ismerte Jungkookot, aki szinte semmit sem mondott afelől, hogy kik ők, vagy van-e foglalásuk, hanem leállt vele kicsit beszélgetni, hogy sokan vannak-e, kik is a mai vendégek, mi az aznapi specialitás. A fogadójuk örömmel válaszolt, mikor pedig a menüt kezdte mondani Narinak feltűnt, hogy ő sem egy hétköznapi ember, hiszen többször is megnyalat szép fehér fogait, melyek nem túlságosan hasonlítottak a normálisra, mialatt szemét is felfedezte, hogy egyáltalán nem hasonlít az eddig látottak közül egyre sem. Néhány mondat és röpke perc után pedig már léptek is beljebb az étterembe, ahol rejtélyes sötétség uralkodott. Bár látott annyira, hogy ne menjen neki semminek, az emberek arcát azonban nehezen vette ki.
-Nem kell félni. - nyugtatta Kook, amint közelebb húzódott hozzá - Mindannyian barátok, csak kíváncsiak rád.
-Hát ez remek. - értek is egy üres asztalhoz.
Amint helyet foglaltak már ott állt mellettük egy pincérlány ki csupán Yeongnarinak adott étlapot. Jungkook nem is kért pluszban tőle, miután üdvözölte és elmondta, milyen italokat kérnek. Csak lazán hátradőlt székében, megpihent, az öltönyéhez nem méltó módon, míg Nari az étlapot nézegette a kis, asztalon álló lámpa fényénél, mialatt sunyiban körbepillantott.
-Yoongi is itt van, ha őt keresed. Láttam befelé jövet.
-Nem kerestem. A vendégeket néztem. Néhányan ismerősek, de nem tudom, honnan.
-Újságból, hírekből, cikkekből talán. Majdnem mindannyian felsőbb körökben mozgunk.
-Akkor, ha erről mesélek valakinek...
-Nem ajánlott. Tennének ellened.
-Értem. - pillantott vissza az étlapra - Miért nincs ár?
-Mert itt sosem a vendég fizet.
-Ingyen étterem?
-Nem. - mosolygott - Én nem olyan vendég vagyok, mint te. Akiket idehozunk, mint vendégek, azoknak mi fizetünk. Főleg, mert általában kicsit kiakadnak a mi vacsoránkon és ezzel is nyugtatjuk őket.
-Akkor rendelj nekem is valami kiakasztót. - csukta is be az elegáns kis füzetet.
-Megint?
-Igen. Te vagy itt jártas.
-Szép jó estét! - köszönt rájuk Yoongi, ki megállt asztaluk mellett - Hallom bátyádtól kaptál. - fordult Kook felé.
-Igen. De megértem. Jobban vagy?
-Sokkal és igazából köszöntet kell mondjak. Lovisa jobban törődik velem, mint eddig bármikor. Végül volt jó eredménye is.
-Ennek örülök.
-De megyek is vissza hozzá, csak köszönni jöttem. Érezzétek jól magatokat, bár még sokan fognak idejönni. Nari. - köszönt is el, majd ment vissza saját asztalához, ahol egy hasonlóan fehér bőrű nő ült, mint ő, hosszú, szőke hajjal.
-Lovisa? - kérdezte Jungkookot Yeongnari.
-A jelenlegi barátnője. Svéd.
-Aaa. - ám nem sok idejük volt megbeszélni Yoongi magánéletét, mert szépen sorban mentek oda hozzájuk Jungkook ismerősei és köszöntötték Yeongnarit.
Voltak igazán félelmetesek, akiken látszott, kicsit máson gondolkodnak és nem azon, amit mondanak, de nagyon kedvesek is feltűntek. Mint később kiderült, az ijesztő csapatot a vámpírok tették ki, akik előszeretettel tűnődtek azon, vajon milyen íze is lehet egy-egy vérfarkas barátnőjének, éppen ezért látszott rajtuk, hogy máson gondolkoznak. Persze tilos volt nekik embert megharapni, pláne egy ennyire bensőséges személyt, azért sokat álmodoztak róla, néha még a legzüllöttebb helyükön külön olyan lányokat kértek, akik hasonlítottak egy ilyen vendégre, amiért sokszor mérgesek is voltak Jungkookék.
-Egyszer Yoongi eljátszotta amúgy ezt egy társunkkal. - adta fel Nari kabátját már az este végén, mikor indulni készültek - Aztán annyira mérges lett rá az ismerős, hogy nekiesett a bárban. Kicsit összezúzták a helyet.
-És ezek után is megengeditek ezt nekik?
-Yoongi jól érvelt. Inkább egy hasonmást harapdáljon, mint az igazit. Bár dühítő és én is nekiesnék, ha egy hozzád hasonló nőt kérne, de igaza van. Inkább őt, mint téged.
-Jungkook, - termett ott egy másik vendég mellettük - mentek?
-Igen. Miért?
-Válthatnánk pár szót?
-Nincs titkom a párom előtt, mond csak. - fordult jobban az idegen felé.
-Hát... jó. Van egy áldozatunk. Valaki megszegte az egyezséget és megölt egy lányt. Ma hajnalban találtuk meg. Nem tudjuk ki volt, nem ismerős a szaga. Ez a lány felsőjéből egy darab. - vett elő egy kis műanyagtasakot - Hátha te tudod, kicsoda.
-Köszönöm. - vette azt el Jungkook - Igyekszem. Addig is tartjuk magunkat ahhoz, ami eddig volt. A lány mozgott a köreinkben?
-Nem. Semmilyen kapcsolata sem volt senkivel közülünk.
-Rendben. Akkor mindenki vigyáz a párjára. Lehet ez csak egy új suhanc, aki nincs tisztában a törvényeinkkel. Ne közösítsétek ki a vámpírokat, azzal csak feszültséget keltetek. Legyetek barátságosak.
-Meglesz. További szép estét! Magának is hölgyem. - állt is tovább.
-Köszönöm.
-Ma nálam alszol, ha nem gond. - fogta meg Nari kezét Kook.
-Nem. - indultak kifelé a kocsihoz.
A szálloda bejáratánál már ott ékeskedett Jungkook autója, kellemesen felmelegítve, hála a kis parkoló fiúnak, így egy percet sem kellett várniuk a hidegben. Amint beültek Kook elővette a tasakot és megszagolta az anyagdarabkát. Ismerős volt számára az illat, de nem tudta, honnan.
-Miért neked adják ezt? Azt mondtad, a bátyád a minden.
-Igen, de mi ketten vagyunk a toppon. Ő biztosan tud már erről. - tette el a csomagot.
-És neked, miért nem ő szólt róla?
-Nem akarja, hogy ideges legyek. Szokott ilyet. - indultak haza.

Kook lakása helyett azonban mégis először Yeongnarihoz mentek, mert eredetileg ott szerették volna tölteni az estét, így otthagyta másnapi ruháját is Jungkook a laptopjával együtt.
-Holnap nem dolgoznál inkább az én lakásomból? - csukta be Nari után a kocsiajtót.
-Miért?
-Csak kérdeztem.
-Soha nem hagytál még egyedül a lakásodon. - kereste ki kulcsait - Hogy-hogy hirtelen megengednéd?
-Csak érdeklődtem. Jó érzés lenne arra hazamenni, hogy otthon vársz.
-Biztos nem más miatt?
-Nem.
-Sziasztok! - jelent meg Aaron kutyusával.
-Óóóó Canis! - guggolt le azonnal Nari - Sziasztok! Ilyen későn kint?
-Nagyon ki szeretett volna jönni.
-Ahh! Veled mi történt? - pillantott fel a gazdira Yeongnari, kinek arca sebes volt, mintha valakivel összeverekedett volna.
-Vannak akik annyira nem nézik jó szemmel, hogy külföldi vagyok. - húzta száját Aaron.
-Az emberek sokszor furcsán viselkednek. - jegyezte meg Jungkook, ki nem is köszönt, csak felszólalt.
-És tettél feljelentést?
-Persze, mindent elintéztem, de nem számítok sokra.
-Remélem azért lesz eredménye. - simogatta a kutyát Nari - De mi megyünk, nekem késő van. Már fáradt vagyok. - állt fel - Jobbulást!
-Köszi! Jó éjszakát! - ment tovább Aaron állatával, amint Yeongnari már nyitotta is az ajtót.
-Nem jössz?
-Hm? Ohh, de! - tért vissza a földre az elkalandozott Jungkook.
-Furcsa vagy a vacsi után. Pedig nekem kéne elvileg érdekesnek lennem. - tartotta az ajtót párjának.
-Csak gondolkoztam. Nem akarsz hozzám költözni? - lépett be utána az épületbe.
-Egyre furcsább vagy. Romlott volt az a véres valami?
-Nem. Csak imádlak és mindig magam mellett szeretnélek tudni. - indultak felfelé a lakásba.
Kook úgy udvarolt, mintha még egyáltalán nem szerezte volna meg Yeongnari szerelmét, ami furcsa volt a lánynak. Tényleg ráijesztett kicsit párja és azt gondolta, ez csak mind amiatt van, hogy meghalt egy ismeretlen lány, ezért próbálta megnyugtatni a másikat, miszerint naplementéig mindig haza fog érni. Ám Kook nem hagyta ennyiben. Szerette volna, ha ki sem mozdul otthonról, minden percét az ő lakásán tölti és nem megy sehová, de ez nem tetszett Narinak, ami teljesen érthető volt.

-Azt akarod, hogy bezárva éljek, mint egy madár a kalitkában. - fogta össze haját már Jungkook ágya előtt állva, melyben tulaja egy boxerban feküdve nézte párját,
-Nem. Elmennénk mi kettesben ahova csak szeretnél.
-Akkor, mint kutyus és gazdája, csak most a kutya a gazda. - tette csípőre kezeit Yeongnari.
-Értem én a viccet, csak nem szeretem. - ráncolta szemöldökét Jungkook.
-Nem akarok bezárva élni. Ha úgy szeretnék, eddig is úgy éltem volna.
-Nem bezárás. Csupán ideiglenes antiszocializáció. Nem hosszú idő és remek feltételeket kínálok. Mondom, elviszlek bárhová. Itthon pedig nyugalom van, tudsz dolgozni.
-Rajtad van az öltöny, pedig már levetted. Miért nem mondod ki, hogy féltesz? Hogy aggódsz amiatt, ami megölte azt a lányt.
-Mert nem akarok hazudni.
-Akkor miért ne menjek ki? - fonta össze karjait mellkasa előtt.
-Mert bízol bennem.
-Nem elég.
-Akkor azért, - mászott az ágy szélére Narihoz - mert szeretlek.
-Ezt erre tartogattad? - pislogott nagyokat a lány.
-Nem feltétlen. Csak különleges pillanatra és ez az.
-Nem akarok bezárva élni.
-Csupán egy kis idő.
-Heti háromszor elmegyek a kávézóba. Így megfelel? - tette kezeit Jungkook vállaira.
-Nem szeretsz.
-De.
-Akkor nem mész egyszer sem.
-Heti kettő.
-Egy sem.
-Kettőből nem engedek lejjebb. Többi nap itt vagyok nálad végig.
-Hmm... - gondolkozott el Jungkook - De napnyugtáig hazaérsz.
-Mindig.
-Hát jó. - sóhajtott - Holnap este áthozunk neked sok-sok ruhát. - húzta közelebb magához párját.
-Otthon megvárlak.
-Szóval kimenős nappal kezdünk?
-Igen.
-Ahh... rendben.
-Nem lesz semmi baj. - simogatta fejét Nari.
Próbálta megnyugtatni Jungkookot, ki közben csak ölelgette, mintha soha nem akarná elengedni. Érdekes váltás volt a határozott, üzleti elmével megáldott férfi felszólalásai után, egy ilyen ragaszkodó, szinte kisgyerek fiú jelenléte. Egy pillanat alatt esett át a ló túloldalára, ahonnan nem is kívánt visszamászni. Inkább behúzta maga mellé az ágyba párját és reggelig el sem eresztette Yeongnarit. Hiába forgolódott, Kook minden alkalommal megébredt, kereste a lehetőséget, hogy hozzáérjen és óvatosan követte. Mintha kicsit félt volna, hogyha hagyja a másikat eltávolodni, akkor elveszti, pedig ott senki sem bánthatta őket, nem volt senki sem annyira bolond, hogy bemerészkedett volna Jungkook lakásába hívatlanul, Nari pedig egyáltalán nem akarta otthagyni párját, főleg nem az éjszaka közepén. Csupán a mosdóig sétált ki egyszer, mialatt Kook végig hallgatózott, merre megy a másik, mikor jön vissza, mialatt félt megmozdulni, nehogy lebukjon, hogy valójában alig alszik.

Másnap azonban meglátszott kicsit rajta az éjszaka. Cseppet karikás szemei elárulták, de nem tudott volna tenni ébersége ellen, ha akart volna sem. Hiszen aggodalma volt az, mi ébren tartotta, nem saját elhatározása. Izgult és ezért minden rezzenésre azonnal felfigyelt, ami igazán megterhelő volt számára a nap folyamán is. Mert munkahelyén sem lankad ez az ösztöne, az összes apró szösszenetre felkapta fejét és már kezdte őt idegesíteni ez, hogy még a Hold sem volt erős, de az ő képességei bezzeg kiéleződtek, hogy véletlen se legyen könnyebb az egyébként is nehéz időszak. Ezzel a problémával még bátyját is felkereste, hátha ő tud neki segíteni, de tévedett. Ugyan Seokjin tisztában volt a helyzettel, mert ő is átélte, mégsem volt rá jó megoldása, csupán egy egyszerű, emberi javaslata.
-Nyugtató, csendes szoba. Más nem fog használni. - szedte össze papírjait asztaláról bátyja.
Nem egészen erre a javaslatra számított, de jobb ötlete nem volt. Amennyire pedig elfáradt az alváshiánytól el sem gondolkozott egyéb megoldáson. Hazafelé beugrott csak Yoongihoz, kért tőle receptet, amit társa szívesen adott, majd kiváltva a gyógyszert loholt Yeongnarihoz.
-Örülök, hogy itthon vagy. - lépett be a lány lakására.
-De fáradt vagy! - nézte végig Nari, amint Jungkook ellépked a konyhába, hogy némi vizet szerezve be is vegyen pár bogyót - Azok mik? - csukta be az ajtót.
-Álmos vagyok, de nem tudok aludni, mert féltelek. - nyelte is le nyugtatókat - Igazad van, iszonyatosan félek, hogy bajod lesz. - ment barátnőjéhez, majd megfogva kezét húzta a hálószoba felé - Este maximum két órát aludtam. Egyszerűen nem bírtam nem figyelni téged. Még a munkában is kapkodtam a fejem minden tüsszentésre, köhögésre, pusmogásra és ajtónyitódásra. Elálmosodtam, de nem tudok aludni. Jin szerint nyugtató és csendes szoba kell. - dőlt le az ágyra - De ideges lennék, ha nélküled feküdnék le. Úgyhogy ma itt alszunk, mert így vezetni sem akarok már. Reggel megyünk haza. - vonta maga mellé Yeongnarit.
-Rendben. Azért, akármennyire is szenvedsz és rossz ezt látnom, jó dolog, mikor fáradt vagy. Szókimondó vagy, ami aranyos.
-Ami szívemen, az a számon.
-Ezt többször követhetnéd.
-Nem szeretek álmos lenni. - dünnyögött a párnába csukott szemekkel Kook.
-Csak mondtam. Jó éjszakát!
-Ne forgolódj... kérlek.
-Igyekezni fogok, megígérem.


(Kéne más ficit is írnom.... van egy pár félbehagyva... Na majd szépen lassacskán. :D
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )