Suga X Kook Yaoi 1. rész ~ A találkozás

Író: N Raiko


(Teljesen kitalált a történet. Kicsit másabb lesz talán ez a sorozat, inkább párbeszédes formában lesznek megírva. A többi ficitől eltérő lesz a szerkezete, de remélem így is élvezni fogjátok. Gondoltam kipróbálok valami újat is. :D A gondolataikat pedig  csillagok közé fogom tenni. ( *Gondolat.* )A két főszereplő, Kook, és Suga lesz, de megjelenhetnek benne a többi tagok is egy-egy kis részlet erejéig.  
Illetve csatlakozzatok a csoportunkhoz, amit nagyon fanolunk mi is, ugyan is egy vegyes bandáról van szó a K.A.R.D-ról, akik hamarosan debütálnak! Csatlakozzatok bátran ;) CSOPORT!)

Ez a rész, egy iskolaudvaron játszódik. Suga és Jungkook egy iskolába járnak, január van, félév vége így kicsivel több szabad idejük van, mivel a vizsgák is befejeződtek már.

Suga

*Biccent egyet Miminek és leveszi szemüvegét, miután elmentek. Kabátjának zsebébe rejti a nyárra való eszközt. Keresztbe teszi lábait és levéve kesztyűjét kezéről, ujjait nézi. Sebes kézfejét szép, ezüstszínű gyűrűkkel tette csinosabbá, bár hiába, ha fekete kesztyűje miatt senki se láthatja. Legszívesebben levenné a felesleges ékszereket és elhajítaná a fenébe.*

Kook

*Az udvaron sétálgat, iskola után mikor észre vesz egy fiút a padon ülve egyedül. Már messziről kiszúrja, hogy nem egy átlagos ember így odasétál hozzá. *  -Miért ilyen a kezed? Mi történt? - Nézi kíváncsian a fiú kezét.

Suga
*Ijedten kapja fel fejét és azonnal elrejti kezét.* -Mit akarsz? - Néz rá hűvösen.
Kook
*Felnevet, a fiún majd elkomolyodik.* -Téged... - Mondja, sátáni hangon majd elvigyorodik. - Érdekel mi történt a kezeddel.
Suga
*Fenyegetően villannak meg szemei.* -Ne érj hozzám. - Veszi fel gyorsan kesztyűjét.*- Úgy gondolom, nincs azaz Isten, hogy én ezt elmondjam neked. - Fordítja el felőle fejét, tiltakozását kimutatva.
Kook
-Nem is akartam kis félős. - Vigyorog. - Csak nem egy kisebb balhéba keveredett uram? - Dönti oldalra fejét.
Suga
*Fintorogva húzza el száját a "félős" szóra. Nem szólal meg, úgy csinál, mintha a fiú ott se lenne.*
Kook
-Böki a csőröd a félős szó? - Vigyorog. - Nézhetsz levegőnek, de attól még mindketten tudjuk, hogy itt vagyok előtted.
Suga
*Ismét nem válaszol, csak nézi a havas fákat.*
Kook
-Miért vagy ilyen? - Kérdezi halkabban még mindig a fiút nézve.
Suga
-Mert olyat kérdezel, amihez semmi közöd és még csipkelődsz is. - Ránéz. - Te hogy reagálnál, ha így letámadnálak?
Kook
-Hát nem így. - Mutogat. - Amúgy csak érdeklődtem attól függetlenül nem kell a halálba küldeni. Megmondhattad volna, hogy nem szeretnéd elmondani.- Von vállat. - Csipkelődtem, mert neked is olyan volt a stílusod. - Teszi karba kezeit és felsóhajt.
Suga
-Közöltem veled. - Gúnyosan mosolyodik el.
Kook
-A lényegen nem változtat. - Grimaszol.
Suga
-Ha úgy nézzük, de. - Összekulcsolja ujjait és térdére helyezi kezeit. - Mivel mondtam, hogy nem árulom el, lényegében változtat a lényegen. - Néz rá makacsan csillogó szemekkel.
Kook
-A lényeg lényege, lényegében lényegtelen..... Konkrétan. - Pislog rá.
Suga
-Az előbb még te érveltél a lényeggel, akkor most mi van? - Emeli fel mindkét szemöldökét tettetett kíváncsisággal.
Kook
-Hétfő...- Vakarja meg fejét.- Amúgy valóban igazad van. - Von vállat. - De attól még nekem is valamilyen szinten. - Néz rá.
Suga
-Pff. - Fordítja el újra másik irányba fejét. - Még sem érzem úgy, hogy igazad lenne. - Motyogja maga elé. Nem szereti, ha nincs maximálisan igaza, de ezt az előtte állónak megemlíteni se akarja. Sóhajt és ránéz. Vacillál azon, hogy elmondja-e neki az igazat, de a következő pillanatban lehajtja fejét és megrázza fejét alig láthatóan. - Tetszettek a gyűrűk?- Kérdezi hirtelen.
Kook
*Felfújja, az arcát majd kíváncsian figyeli a fiút. Kissé meglepődik a kérdésen, de csak bólogat.* -Aham tetszenek. Különleges darabok.
Suga
*Elmosolyodik, de csak halványan. A fiú nem láthatja, mivel le van hajtva feje.* -Szerinted... szépek voltak, de nem egy ilyen sebes kezén. - Felemeli fejét, a mosoly eltűnt arcáról. - Felejtsd el, ha akarod, akkor a tiéd lehet az összes. - Komolyan néz rá. -Felesleges, hogy az ujjaimon legyenek.
Kook
-Még is miért lenne felesleges? A sebek el fognak múlni egy idő után. És újra méltó helyük lesz a gyűrűknek az ujjaidon. Még így is jobban illenek hozzád azok a darabok, mint hozzám. - Néz szemeibe. - Ezek gyűrűk... öltöztetnek, elfednek, stílusossá tesznek. Neked pedig kifejezetten jól álltak, míg le nem vetted őket. - Mondja el véleményét.
Suga
*Életében először hallotta azt, amit már régóta szeretett volna. Dicséretet. Elmosolyodva néz a fiúra vissza. Ritka alkalmak egyike az, ha elmosolyodik idegenek előtt.* -Köszönöm. - Leveszi a kesztyűit mindkét kezéről, felfedve a sok gyűrűket és a sebeket, melyeket magának okozott. - Ez nem volt annyira drága, de megérte. - Mutat az egyikre. - Ez pedig nagyon drága, de nem tudtam mellette elmenni.  - Mutat a legdrágábbra, amelyet bal kézfején a gyűrűsujjára helyezett. Sokat vesződött azzal, hogy hozzáillőkkel pompázza. - Illetve ne haragudj, a csecsebecsék a gyengéim. - Meglepi magát is, mennyit beszél.
Kook
*Meglepődik, hogy rá mosolygott a fiú, de ettől ő is elmosolyodik, kíváncsién hallgatja, illetve figyeli, amit a fiú mondd.* -Ezek nagyon szépek... Igazából jó választás. Ha a gyűrűkre nézek, akkor tükrözhetik valamennyire a személyiségedet igaz? - Pillant rá kíváncsian majd újra a gyűrűkre. - Szeretem én is a gyűrűket. De eddig csak ez az egy van. - Mutatja meg ő is, ami egy királykék színű pecsétgyűrű benne a nevének a kezdőbetűjével. - Én nem haragszom, szeretem hallgatni, ahogy, beszélsz róluk. Érdekes dolgok ezek. - Vigyorodik el és már érintené meg az egyik gyűrűjét, de félúton megáll.
Suga
-Rettentően szép. - Nézi szinte megbabonázva a gyűrűjét. Jóval csak a megcsodálás után képes válaszolni. - Igen, ezek mind én vagyok. - Jelenti be büszkén. - A "K", mit akar jelenteni? - Csillogó szemekkel pislog rá. Ő volt eddig, azaz első olyan ember, aki felkeltette kíváncsiságát. - Akkor, lelkitársamra találtam.  - Megriad a felé közeledő kéztől, de aztán mosolyogva pillant rá. - Ez tetszik? - Mutat a zöld kristályra. Leveszi ujjáról és a kezébe adja. - Nem fogom visszakérni. - Utal arra, hogy az övé lehet.
Kook
-Szerintem is. - Vigyorodik el. - Összetett és érdekes személyiség vagy akkor. - Vigyorodik el felkeltette az érdeklődését vajon milyen is lehet valójában a fiú. -  A nevem kezdőbetűje... minden családtagomnak van egy ilyen pecsét gyűrűje... már, mint nekem ezt mondták. - Mosolyodik el. - Úgy tűnik... nem gondoltam volna, hogy van még egy ember, aki rajong az ilyenekért. - Nevet fel. -  Igen csak meg akartam nézni. - Bólint, egyet majd meglepődik. - De hát erre semmi szükség a tiéd a gyűrű. - Pislog rá és csodálva nézi a zöld kristályt. -  Miért riadtál meg ennyire mikor feléd nyúltam? Nem akartalak bántani. - Pillant rá.
Suga
-Nem tagadom, jó személyiségem van. - Válaszolja tettetett nagyképűséggel. - Ohh, tehát a neved is megtudhatom?  - Oldalra billenti fejét. - Én sem gondoltam volna, de örülök ennek. - Arrébb csúszik a padon, hogy a fiú leüljön mellé.  - Tehát valami gazdag családból származol?  - Néz a gyűrűjére. -  Ne aggódj, én sem hiába váltogatom naponta a ruhatáram. - Mutat végig magán, remélve, hogy neki is feltűnt a tökéletes, divatlapokba való öltözete. - Tartsd meg, nekem már nem kell, nem tudnám elviselni az ujjamon. - Válaszolja nyugodtan.  - Mizofóbiás vagyok, de igyekszek kigyógyulni belőle. (baktériumoktól való állandó rettegés=Mizofóbia)
Kook
-Óh... látom önbizalomból nincs hiány nálad sem. - Vigyorodik el majd tartva egy kis távolságot tőle direkt oda figyelve leül mellé. - Nem biztos. Nem mondtam el senkinek még a nevemet. Úgy gondolom úgy biztonságosabb. - Bólint egyet kimérten. -  Fogjuk rá. Érdekes egy családom van. És így én is elég furcsa vagyok, mondhatjuk így is. - Mutat idézőjelet. - Naponta váltogatod? - Vigyorodik el féloldalasan. -  Észrevettem, hogy a januári divatbemutatón bemutatott ruhák egyike van rajtad. - Dől hátra a padon. - Ez esetben köszönöm és hordani fogom. - Húzza fel ujjára és nézegetni kezdi meglepően jól áll neki. - Mizofóbiás vagy? Kis korod óta? Netalán nem rég alakult ki? Remélem, sikeresen kigyógyulsz majd belőle. - Vigyorodik el. -  Addig ijesztgetlek azzal, hogy hozzád érek. - Nevet fel, de nem mozdul csak úgy mondta és becsukja szemeit.
Suga
-Nincs, de nincs is miért szűkölködnöm vele. - Bólint, magának igazat adva. Hálás azért, hogy nem közvetlen mellé ült. - Nekem elmondhatod, amúgy sem beszélek sok alakkal erre felé. - Mutat körbe. Gúnyos hanggal teszi hozzá. - Még így sem tudom az ittenieket értékelni annak ellenére, hogy kedvesek.  A családod annyira fura lenne? - Végigméri. -  Pedig nem tűnsz nekem, furcsának.  Igen, ez a kabát és ez... - Mutat cipőjére. - Mind onnan van, sőt. - Fekete, méregdrága kesztyűjét mutatja fel. - Ebből például, csak egy pár volt. - Elfordítja kezében a selymes anyaggal ellátott kesztyűt. Oldalán egy aranyszínű M-S felirat van. - Remélem is, hogy hordani fogod. - Lesz hangja fenyegető, de nem komolyan gondolja. - Nem is olyan rég estem bele ebbe a fóbiába, talán pár éve. - Gondolkodik el.  -Persze, ha ezt megteszed, leöntelek fertőtlenítővel. - Nevet fel, de aztán azonnal elhallgat.
Kook
-Nyilván. - Forgatja meg szemeit vigyorogva. - Kedvesek-kedvesek, de unalmasak. És én speciel nem találom a hangom velük. Vagy is tegnap két emberrel sikerült... szerencsés napom volt. - Rázza meg a fejét. - Miért nem tudod értékelni?  - Kérdezi kíváncsian. -  Higgy nekem... Kezdjük azzal, hogy anyám sem tudja ki az apám. Így a többit gondolhatod. - Sóhajt fel. - Valóban hihetetlen milyen stílusod van... nem félsz a színektől és a különleges anyagoktól sem...  - Bólint elismerően. -  Azta..  - Csillannak meg szemei és izgatottan kezd el fészkelődni a fiú mellett a kesztyűt nézve. -  MS? Ez mit jelent? - Pislog rá. - Fogom-fogom. - Nevet fel nem ijedt meg egyáltalán a fenyegető hangtól. - És mi váltotta ki ezt? - Érdeklődik. - Akkor életemben akkor leszek, a legtisztább van egy olyan érzésem. - Nevet fel.
Suga
-Szerintem itt mindenki csak keresi magát. A személyiségük kiforratlan. - Gúnyos hangon folytatja. - Mindenki egymást másolja, mintha lenne ennek értelme.  Az anyukád bizonyára híres lehetett a férfiak köreiben, de ennek van jó oldala is. - Néz rá fél szemmel. - Büszke lehetsz arra, hogy az anyukád gyönyörű.  A színek tesznek engem, ez vagyok én. - Elfintorodik. - Bár ha úgy nézem, nem mindenkinek áll jól. Talán azért, mert nem képesek büszkén viselni őket. - Felsőbbrendűnek érzi magát azért, mert ő nem fél színeket felvenni. - M-S, mint Min Suga. - Magára mutat. -Vagyis, én.  Lényegében a sok utálat, a sok belém vert elvárások. Annyira utáltam és undorodtam ezektől, hogy ezzé váltam. - Undorodva mesél magáról. - A családom lényegében egy önszerető, infantilis banda, akik azt hitték, hogy én is odáig süllyedek, mint amennyire ők elásták magukat az emberek szemében. - Máris túl sokat mondott, ezért elhallgat. - Lényegében akár most is leöntenélek, de mint tudom, nem számít a lényeg. - Szórakozottan figyeli arcát.
Kook
-Hm... ennyire még nem sikerült megfigyelnem a többieket. De ahogy így megemlíted, úgy gondolom ideje lesz jobban odafigyelni. Bár nem találkozom sokakkal. Hirtelen mindenki elszállingózik, egy idő után ahol sokan vannak és kettesével mennek más fele. Nem értem mi a jó abban, ha folyton a párjaikkal lógnak. Semmilyen szociális életük nem lesz, így áh. - Legyint lemondóan. - Valóban… még most is...  - Rázza ki a hideg és vissza gondol egy szörnyű emlékre ezért hirtelen zaklatott lesz, de próbálja leplezni, és amennyire csak tud azonnal lenyugodni. Rá néz a fiúra a bók hallatán és pár percig a szemeibe néz majd újra az udvaron lévő nagy fát figyeli. -  Kösz. - Köszörüli meg torkát végül. - Sokan félnek az új dolgoktól, és nem képesek kimozdulni a komforzónájukból. Valószínűleg ezért lehet ez. - Elmélkedik. -  Min Suga...  - Vigyorodik el féloldalasan, majd figyelmesen hallgatja végig a fiút. - Ettől függetlenül nem feltétlenné kell azzá válnod, amit ők elvárnak… és nem feltétlen leszel te is olyan, mint ők. Simán tudsz küzdeni ez ellen. - Pillant rá ismét. - Hagyj, ezzel kérlek... lényegtelen ez az egész. - Nevet fel. - Elég tiszta vagyok én köszöntem. - Vigyorog rá.
Namjoon
*Besétál. Bolyong egy ideig, aztán a tűzrakó helyhez megy. Elővesz táskájából egy köteg újságpapírt meg egy gyufát. A kupac fára teszi, meggyújtja. Nézi a tüzet, míg kinövi magát. Elfekszik mellette a földön. A lángnyalábokat nézve alszik el.*
Suga
-Figyeld meg, mint mindig, most igazam lesz. - Biccent. - A pároknak van amolyan "MI" központi dolguk. Hiányolják egymást, mikor egy karnyújtásnyira vannak egymástól. Ez pedig undorító. Tegyük fel, hárman vannak egy társaságban és abból egy pár beszélget. A harmadik félnek el kell viselni minden undorítóan nyálas megnyilvánulást tőlük, rosszabb esetben kizárják a beszélgetésből. Illetlen, nemde? - Látja, hogy nincs minden rendben a fiúval, de inkább nem kérdez rá. Nyugodtan bámul a másik szemébe, nem zavartatja tekintete. - Ez nem bók, hanem elismerés. - Mondja végül és ő is másfelé kezd tekintgetni. - Én is így gondolom, hogy nem kell követnem őket. - Bólint.  - Pedig simán leöntenélek egy jó nagy adaggal, csillogni fog a bőröd is. - Kacsint rá, egyre jobban engedi el magát mellette.
Kook
-Hát hogyne. Nem mindig van csak neked igazad. Olyan nincs, hogy ne tévednél. - Morran fel. - Ez így igaz. Ezt az egy dolgot már nagyon jól megfigyeltem. Hiba próbálsz bekapcsolódni. Még te fogod kényelmetlenül érezni magad, minek következményeképp inkább lekopsz róluk, ők meg éljenek boldogan. - Bólogat. A fiú nyugodtságot sugárzó szemeibe néz továbbra is. Így valamelyest rendeződnek gondolatai. - Hát az még jobb. Egy nagyobb fokozat. - Vigyorodik el szórakozottan. - Na, most meg nekem lett igazam. Látod? Nem csak neked lehet mindig igazad. - Nevet fel halkan. -Az én selymesen tökéletes bőrömnek nincs szüksége efféle dolgokra. Én minőségi dolgokat használok, kikérem magamnak. - Vigyorog rá, majd beletúr saját hajába. Tetszik neki a másik stílusa.
Suga
-Ezt jól jegyezd meg, mindig nekem van igazam. - Húzza fel orrát. *Nem mondd semmit az monológra, tudja, hogy abban is igaza van.*  - Tudod, a nagyobb fokozat csak engem erősít, miszerint megint igazam lett.  - Elvesztette már a fonalat, de akkor is magát akarja győztesként. -  A bőrödnek bőven elférne. - Ahogy a fiú a hajába túr, gonoszan forralja magában beszólását. - Talán a hajaddal is kellene kezdeni valamit, ráférne a fodrászom segítő kezei. - Túr bele sajátjába, nagyképűen elmosolyodva. *Az érkező fiút látva megint gondterhelten felsóhajt.* -Egy újabb betegségre jelölt. - Nézi a sétáló alakját és figyelemmel követi, amit csinál. - De ő legalább eszes. -Feláll. - Ne haragudj, tudom, hogy illetlenség, de én lennék a legboldogtalanabb, ha a lelkemen száradna a gyerek megbetegedése. - Mutat az alvóra és enyhén meghajol, aztán a fiúhoz megy. Kellően meleget ad a tűz neki, de amaz amúgy is elszunnyadna reggelre, így talán még meg is fázhat. Fintorogva veszi le a kabát magáról, el nem tudja hinni, hogy tud valaki a földön aludni. Ráteríti a kabátját. - Mostantól pokrócokkal fogok járni-kelni, hogy mindig előttem kell elaludnia minden félnótásnak!  -Morogva ül le újra a fiú mellé, az alvót nézve onnan. Ismerős volt neki, de nem ugrik be, honnan. - Eddig már három kabátom veszett kárba. - Morcosan néz az alvó fiúra.
Kook
-Azért ennyire nem kell fennhordani az orrod. És nem lehetsz győztes mindig. Biztos van olyan dolog, amiben nem jeleskedsz. - Vigyorodik el. - És ha van én meg találom. - Mondja. - Ha mindig fölényeskedsz, az azt jelentené, hogy alsóbbrendűnek hiszed magad legbelül? Hm? Talán tévedek? Nyilván, úgy is ez lesz rá a válaszod. - Legyint. - Gúnyolódj csak. Egyszerűen irigy vagy a tökéletességemre. Szeretnél te ilyen bársonyos bőrt, és hajat. Csak túrj bele, ha mersz. Vagy simítsd végig a bőröm. Azonnal visszaszívnál minden szót. - Kacsint, bírja a csipkelődést, élvezi. - Csak nyugodtan. - Hajtja hátra fejét. - Úgy tűnik, nyithatnál, akár hajléktalan szállót is.  - Vigyorog. - Milyen nagylelkű vagy. Valószínűleg sose fogják fel, milyen értékes ajándékot kaptak. - Vigyorog. - Most odaadnám a kabátom, hogy meg ne fázz, de sikítva rohannál el már csak a gondolattól is, hogy az én kabátom legyen rajtad. - Sóhajt. - Pedig ebben az esetben félretehetnéd, az undorod. Jobb, mint a megbetegedés nem de?  - Pillant rá fél szemmel.
Suga
-Mindenben jeleskedem. - Bizonygatja, miközben tudja, mennyire gyatra küzdősportban.  - Ahogy mondod, téves a válasz. - Gúnyolja ki. - Ez így nem érvényes, tudod, hogy nem tehetem. Ha megtenném, le kellene, öntsem a fejedet. - Gúnyosan mosolyodik el. - Ha megtapintod az én hajamat, azonnal visszaszívsz mindent. - Matatna a fertőtlenítőjéért, de azt a kabátjában hagyta. - Nos, ezt majd később lerendezzük. - Kihívóan méregeti.  - Igen, jó ötlet. De akkor nem lenne pénz a kasszánál, az pedig unalmas. - Mosolyogva nézi a fiú arcát, saját magán is meglepődik, mennyire megnyílt előtte. Hirtelen dudaszót hall és felpattanva elviharzik, direkt nem köszön el.
Kook
-Na persze. - Forgatja, meg szemeit. -  Majd kiderül. Nah tessék most igazam lett ha. - Vigyorog. -  Rendben van. - Néz rá vissza ugyanolyan kihívóan és végig méri, de nem túl feltűnően. -  Az unalmas dolgokat ki nem állhatom. - Vigyorog. - Őőőőő . - Pislog, a hirtelen elviharzó fiú után majd csak bólogat. - Noss. -  Áll fel majd zsebre vágja kezeit és elvigyorodva gondol, vissza a beszélgetésükre majd elindul a koliba folyamatosan vigyorogva.