-Szabadnap?
-Mondjuk. - ágyazott meg magának - Tudod hol a villanykapcsoló?
-Igen.
-Akkor majd, ha mész el kérlek, kapcsold le. - dőlt le a kanapéra - Jó éjszakát!
-Rendben. Jó éjszakát! És köszönöm az estét. Jól éreztem magam.
-Én is.
-Mondjuk. - ágyazott meg magának - Tudod hol a villanykapcsoló?
-Igen.
-Akkor majd, ha mész el kérlek, kapcsold le. - dőlt le a kanapéra - Jó éjszakát!
-Rendben. Jó éjszakát! És köszönöm az estét. Jól éreztem magam.
-Én is.
Az éjszaka annak ellenére nyugodtan telt, hogy Yeongnari nem a saját ágyában aludt. Pedig nehezen viselte, ha másnál kellett töltenie az éjszakát, vagy idegen lakásban vendégeskedett. Félt mozogni ilyenkor más területén, mert nem tudta, mit, hol talál, vagy éppen hol, mit talál. Pont ezért kelt ki csak akkor az ágyból, mikor már egyáltalán nem bírt visszaaludni, mert pisilnie kellett. A sötétben bátortalanul botorkált, villanyt pedig nem akart kapcsolni rövid útján. Nagyjából tudta, merre kell mennie és jól is emlékezett. Gyorsan lerendezte az éjszaka közepén adódott problémáját, majd már osont is volna vissza aludni. Azonban az ajtót kinyitva halálra rémült.
-Úristen! - fordult el Jungkooktól, ki ott állt előtte, és kezeibe temette arcát.
-Baj van?
-Most nagyon megijesztettél. Úúú.... ez nem esett jól. Mindjárt kiugrik a szívem.
-Bocsánat. Hallottam, hogy motoszkálsz és azt hittem, gond van. Nem akartalak megijeszteni. - lépett hátrébb.
-Éberen alszol? - húzta össze magát Yeongnari visszafordulva Jungkook felé.
-Kicsit. Most nem takarod el az arcod?
-Sötét van. Jobb, mint a smink.
-Jah, igen. Sajnálom a szívrohamot. Jó éjszakát! - sietett vissza a nappaliba.
-Neked is. - indult volna Yeongnari a hálóba, azonban hallotta, hogy Kook valamit csinál a konyhában, mivel pedig érdekelte, mit motoszkál, így inkább felé vette az irányt.
-Fáj valamid? - állt meg a konyha kezdeténél.
-A karom. - sóhajtott - Iszonyatosan lüktet. - vett be egy fájdalomcsillapítót.
-Látsz ilyen sötétben ott? - kapcsolta fel a villanyt - Így csak jobb.
-Fogjuk rá. Mindjárt elmúlik a vakságom és jobb lesz. - támaszkodott a pulton hátát mutatva vendégének.
-Bocsánat. Egyébként nem tesz rosszat, hogy annyi bor után gyógyszert veszel be?
-Nem bírom már tovább. Muszáj valaminek enyhítenie ezt. - nyomott ki újabb szemet a pultra.
-De abban biztos vagyok, hogy egyszerre csak egyet szabad. - sétált közelebb hozzá.
-Tudod milyen érzés, hogy a csontok lüktetnek a kezedben? Mintha kínoznának. Egyszerűen nem tudok tőle aludni, gondolkozni, bármit is csinálni. Fáradt vagyok, pihenni akarok, muszáj elmúlnia.
-Viszont sokkal rosszabb lesz, ha ennyi gyógyszert nyomsz magadba. Ráadásul alkoholra. Várj egy kicsit, míg az az egy hat. - simított bal karjára, melyet a pulton pihentetett a súlyos gipsszel együtt - Feküdj vissza addig. Mikor elmúlik a fájdalom el is aludhatsz azonnal. - nézett fel a férfira, ki csak ekkor mozdult meg és szembefordult vele.
-Örülök, hogy itt vagy. - emelte Yeongnari kezét szájához és csókot nyomott rá - Köszönöm. Így nem fáj már annyira. - görbült halvány mosolyra egy pillanatra szája - Nem takarod az arcodat.
-Eszembe sem jutott. - hozta zavarba Kook.
-A fájdalmam jobban érdekelt? - pislogott láthatóan teljesen kimerülten.
-Fogalmazhatunk így is.
-Pedig itt hagyhattál volna. Nem a te problémád.
-Valahol de. Tudtommal már a barátnőd vagyok, így pedig foglalkozok veled és segítek.
-Feküdj vissza nyugodtan.
-Csak, ha nem veszel be több bogyót.
-Tudod már azt az egyet sem szabadott volna, mert nem az, amit felírtak az alvadásgátló mellé, ami mellé tilos másfajtát szedni.
-Ehh... akkor megvárom míg elalszol. - mosolygott - Na, dőlj le!
-Rendben. - lépett arrébb, miközben Yeongnari összeszedte a gyógyszereket - Kérdezhetek valamit?
-Igen.
-De csak szemtől szemben.
-Itt vagyok. - fordult felé - Mondjad! - ám kérdés helyett Jungkook hirtelen átkarolta derekát, magához húzta és megcsókolta. Nem merte még elmélyíteni, ezért csak a felszít súrolta néhány röpke pillanat erejéig, mielőtt megszólalt.
-Nem baj, ha ezt csinálom? - vált el Yeongnaritól.
-Őőőő...
-Ezt egy 'de' válasznak veszem. - engedte el - Bocsánat. Köszönöm az aggodalmadat és hogy nem hagyod, hogy kiüssem magam. Jó éjszakát! - ment vissza a kanapéhoz, majd ledőlt rá.
Yeongnari hirtelen azt sem tudta, mit csináljon. Állt még néhány másodpercig ledöbbenve a konyhában, mikor pedig végre feleszmélt a történtekből, akkor odasétált Jungkookhoz és leült mellé a földre.
-Azt mondtad, tartod a távolságot.
-Tudom. Rengeteget hibáztam ma. Biztos összeomlott a rólam alkotott udvarias férfi képed. - beszélt csukott szemel a hátán fekve Kook.
-Nem. - pillantott Yeongnarira meglepetten a másik a választ hallva - Hulla fáradt vagy, nagy fájdalmaid vannak és szenvedsz. Ilyenkor mindenki kifordul magából. Vagy... éppenséggel kimutatja az igazi énjét.
-Nem így terveztem az első randevúnkat, ha ez megnyugtat. - pislogott lassan.
-Tudom. De én nem bánom. Mert így különleges lett.
-Az biztos. Itt szenvedhetsz nálam, miközben el kell viselned, hogy én kínlódok magammal.
-Azt nem mondtam, hogy tökéletes.
-Igaz. - mosolygott végre Jungkook.
-De tetszett. És a folytatás is tetszik. Bár nem a megszokott, de tetszik. Legalább láthatom, milyen vagy igazából.
-Hisztis férfi. - hunyta vissza szemeit és nagyot sóhajtott.
-Kezd jobb lenni?
-Lassan. Csiga lassan.
Yeongnari lekapcsolta a villanyt, majd visszatelepedett Jungkook mellé, hogy megvárja míg elalszik a férfi. Amit igen nehéz volt megállapítani, mikor következik be, ugyanis nem horkolt, megszólítani pedig nem merte. Ezért csupán csendben ült pár percet, végül halkan felkelt mellőle és lábujjhegyen visszaosont a hálóba. Apró mosollyal arcán feküdt be Jungkook ágyába, majd szenderült újra álomba, miközben már egy cseppet otthon érezte magát.
Reggel telefonja keltette, mert teljesen elfelejtette kikapcsolna azt, így a szokásos időben ébredt, ám sokáig nem mászott ki a takaró alól. Nyújtózott, lustálkodott a puha ágyban, mialatt tovább fürdött Jungkook illatában. Ez kellemesen megnyugtatta és le merte volna fogadni, soha ennyire jót még nem aludt. Így hosszú idő után döntött csak úgy, végre megmozdul, majd kimegy a nappaliba megnézni, felkelt-e már a másik. Halkan lépkedett a szoba felé, ahol Jungkook azonban még pont úgy aludt a kanapén, ahogyan este hagyta. Yeongnari megállt és gondolkozni kezdett pólóját gyűrve, most mit csináljon, mert nem szerette volna felébreszteni még a férfit.
-Jó reggelt!
-Jó vagy az ijesztgetésben. Jó reggelt!
-Bocsánat. Nem akartam.
-Azt hittem alszol.
-Csak lustálkodok. - feküdt továbbra is a kanapén - Hogy aludtál?
-Jól. Kényelmes az ágyad.
-Ennek örülök. - mosolygott Jungkook - Kérsz reggelit? - ült fel hátát mutatva a lánynak.
-Igen. Ehetnénk valamit.
-És hogy szeretnéd? Hazaszaladsz sminkért, meg ruháért és utána menjünk, vagy inkább itt együnk?
-Ohh, tényleg. Ömm... nekem itt is jó. Nem kell elmennünk.
-És nem baj, ha meglátlak smink nélkül?
-Este már láttál.
-Igen, de azóta újra úriember lettem. Kipihent úriember.
-Ennek örülök, de nem baj, ha meglátsz. - válaszolt és Jungkook fel is állt a kanapéról, majd jól szemügyre vette Yeongnarit, akit ezzel kicsit zavarba hozott.
-Gyönyörű vagy. Semmi szükséged sminkre.
-Köszönöm. Bár a két számmal nagyobb ruhák nem illenek annyira hozzám. - tűrte haját füle mögé, miközben kerülte Jungkook tekintetét.
-De. Nagyon is kiemelik a szépséged. Főleg, ha az én ruháimról van szó. - mosolygott.
-Hogy van a karod? - terelte a témát.
-Jobban. Most nem hasogat annyira. Mit szeretnél enni?
-Nem tudom.
Igen nehezen jutottak el a reggeliig, mert eléggé döntésképtelenek voltak. Mindkettőjüknek jó volt bármi, amit a másik szeretett volna, ám Jungkook nem engedett abból az elvéből, hogy ő alkalmazkodjon a másikhoz és ne hozzá a lány. Ezt is amolyan udvarias gesztusként tartotta számon, amitől nem szívesen vált meg főleg most, mikor végre kicsit kipihentebben tudott ott állni vendége előtt. Végül Kook lakásán reggeliztek meg, egy igazán finom kávé kíséretében, amit még Yeongnari is megjegyzett, majd felmerült a további program. Sajnos Jungkook nem ért rá végig, csupán ebédig, ezért délelőtt még elvitte moziba friss párját, miután az otthon gyorsan átöltözött.
-Remélem jól érezted magad az elmúlt egy napban. Félben. - álltak a pláza kijáratánál.
-Igen. Nagyon. Köszönöm szépen. - mosolygott Yeongnari és reménykedett, a férfi csókkal fogja útjára engedni.
-Én is. Sajnálom az estét. Nem szoktam ilyen lenni. - húzta az időt Jungkook, miközben újra látta rajta a lány, hogy meg-megfeszülnek az izmok állkapcsa körül.
-Semmi baj. - tette kezét mellkasára bátorításképp - Ne aggódj! Én élveztem minden percét.
-Ennek örülök. - vett mély levegőt, majd végre elhatározta magát - Vigyázz magadra hazafelé! - hajolt Yeongnarihoz annak nagy örömére, de sajnos csak egy puszit adott arcára. Ám nem hagyta ennyiben a lány, mert nem engedte, hogy elhúzódjon.
-Nem tudtam válaszolni este, de nem baj. - nyomott egy csókot most ő a másik ajkaira, Jungkook pedig habozás nélkül karolta át és húzta magához párját, hogy elmélyítse azt. Megnyugtatta, hogy Yeongnari is szeretné, de főleg a kezdeményezése volt az, ami mindent eldöntött, mert valószínűleg nem próbálkozott volna még nagyon sokáig újra ezzel, ha a másik nem mozdult volna ilyen határozottan.
-Ennek örülök. - váltak el egymástól - Bár ez nem túl illendő, de megörültem. - mosolygott, amint még mindig ölelgette derekánál fogva a lányt - Holnap megyek és együtt ebédelünk.
-Rendben. - viszonozta vigyorát.
-Szia Nari! - puszilt homlokára Jungkook, majd már indult is dolgára.
-Szia Kook! - nézte végig, ahogyan az elegáns férfi elsétál és mikor már teljesen eltűnt a szeme elől, csak akkor kezdett saját teendőibe.
-Min doktorhoz jöttem, tudtommal ma ő van ügyeletben. - jelent meg este a kórházban Jungkook.
-Igen. Milyen ügyben keresi? - állt is rendelkezésére a recepción álló nővér.
-A betege vagyok.
-De csak sürgős eseteket fogadunk este. - próbálta elküldeni őt.
-Viszont én csak ilyenkor tudok jönni és a doktor úr azt mondta, nem gond neki. Kérem, csak szóljon neki, hogy itt vagyok!
-Rendben. - húzta a száját a nővér, de végül csak elment és valóban szólt a keresett doktornak, így pár perc múlva már vissza is tért - Menjen! Várja magát.
-Köszönöm szépen! - indult a vizsgálóba, hiszen már tudta jól, merre kell mennie.
-Azt hittem, már sosem jössz. - üdvözölte barátja, ki éppen előpakolt a szobában - Milyen szagod van? - nézett Jungkookra, ki gyorsan becsukta az ajtót - Nőztél! - mosolygott.
-Igen. Ma nőztem, sőt - ült le a vizsgálóasztalra hatalmas vigyorral - nálam aludt múlt éjjel.
-Óóóóó! - csillogtak a doki szemei - Szépek a fogaid, de nem történt semmi. - folytatta dolgát és odakészült Kookhoz.
-Hát ezt is érzed. - grimaszolt Kook - Franc!
-Kis változás lenne, de érezném azt is. Hogy vagy?
-Lüktet a karom és beleőrülök.
-Szeded a fájdalomcsillapítót? - kezdte felvágni gipszét.
-Már igen.
-Mi az, hogy már? - pillantott fel Kookra barátja.
-A kocsiban maradt estére.
-Alvadásgátló?
-Az is.
-Ebbe bele is dögölhetsz, ha nem szeded rendesen. - szaggatta darabokra a gipszet.
-Én nem! Strapabíró vagyok.
-Az egy dolog, hogy a szervezeted más. De ettől még akadhatnak gondjaid. Emeld meg a kezed kérlek! - szabadította meg Kook karját a súlyos tehertől, majd felvágta az az alatt lapuló kötést is - Még mindig nem értem, hogy nem vágta le a karod.
-Strapa
-Strapabíró vagy, tudom. - rázta fejét - De ez inkább szerencse. Viszont a sebed gyönyörű.
-Gyorsan gyógyulok tudod.
-Tudom. De sajnos egy hónapot ki kell bírnod ezzel. Viszont azért két hét múlva megröntgeneztetlek, hátha nem.
-Szuper vagy Yoongi. Imádlak.
-Valamit valamiért. Erről jut eszembe. - cserélte le a kötést barátja karján - Elmentünk megkeresni a medvecsapdát, amit mondtál.
-És?
-Nincs meg. De a véred megtaláltuk. Ami sajnos aggodalomra ad okot és alátámaszt egy fülest.
-Füles?
-Azt rebesgetik, egy vadász van a városban. Na, most a gipsz. - pakolgatta Jungkook karját.
-Ki mondta? Mennyire lehet neki hinni? Milyen vadász?
-Pletyka, így nem tudjuk ki indította. De ez a csapda, hogy csak úgy felbukkan, mikor soha nem volt eddig egy se, te pedig pont kifogod, majd nem találjuk meg, elég érdekes. Jobb félni, mint megijedni. - kötözte be Jungkook kezét.
-De, ha volt ideje azt kitenni, akkor még miért nem kapott el senkit? Úgy értem, nem öt perc letenni egy olyat főleg, ha tudta jól, ott sikerrel jár. Biztos kutatott és tud rólunk, hogy itt vagyunk, itt élünk. Ha vadász, akkor pedig folyton kint van. Tudja, mit keressen, merre menjen. Már rég el kellett volna tűnnie valakinek, de ennek hírét sem hallottam. - aggódott Kook. Egy vadász nem vicc! Ha igaz a hír, akkor hamarosan hatalmas gondjaik adódnak.
-Mert még nem tűnt el senki és pont ezért nem hittem a pletyinek. A csapdában is reménykedem, csak valami hülye ember vadász volt, nem a miénk. De azért tartsátok nyitva a szemeteket. Ha tényleg itt van, nem fog már sokáig ülni a seggén. Hajtja a vágy, hogy még több trófeát bezsebeljen, erre felé pedig igen aggastyánok élnek. Nem kis elismerés neki, ha egyet is elkap. Mindjárt kész vagy.
-Kösz. Tudom. Előbb kell megtalálnunk őt, mint fordítva.
-Ahogy mondod. És ha megvan, nyom nélkül kell elpusztítanotok.
-De hol kezdjük keresni? Ezer éve nem járt erre vadász. - gondolkozott Jungkook - Nincs tapasztalatunk.
-Tudod, ismertem az üknagyapád. Ő még kicsit háborúkkal telibb időben élt. - egyenesedett fel Yoongi - Kész vagy. - kezdett pakolni - Nagyon sok vadásszal találkozott és nagyon sokat el is tüntetett. Nem egyszer mentette meg az életünket. Nektek a véretekben van. - nézett Kookra - Tudni fogod, hogyan találd meg és ha eljön az ideje azt is, hogyan öld meg.
-De a vérünk rossz, hibás. Papit vadász ölte meg.
-Mert elbízta magát. Azt hitte, egyedül is képes elpusztítani. Ebbe halt bele. Te legyél okosabb, akkor sokkal tovább fogsz élni. Bármilyen segítségre van szükséged, mi erre vagyunk. Ne akarj egyedül szembenézni vele! Sokkal több a tapasztalata, simán leterít.
-Rendben. - szállt le az ágyról Kook - Kösz az ellátást, az infót, meg a tanácsot.
-Nagyon szívesen. Legközelebb meg nyomd el a szagod. A nőcidé csak még jobban felerősíti a tied. - fintorgott Yoongi, miközben eltakarította a szemetet.
-Én sem szeretem a te szagod, ne aggódj.
-Nem aggódom. Szia!
-Elküldesz? - lepődött meg Kook, de jót vigyorgott rajta.
-Jah. Büdös vagy. Szia!
-Szia! - röhögött magában, miközben szépen távozott.
Hazafelé azon gondolkodott, hogy ha Yoonginak igaza van, akkor nagyon sürgősen ki kell találnia valami megoldást. A vadászról terjengő pletykát ő igaznak vette, mert ahogy társa is mondta, jobb félni, és nem szerette volna, ha amiatt elveszti a fél családját, baráti körét, mert lazán kezeli a dolgot. Ezért, amint hazaért, telefonálni kezdett. Nem tervezte, hogy alszik az este, inkább mindenkivel beszélni akart azonnal, ami miatt néhányan morcosan vették fel neki, ám amint megtudták, miről van szó, azonnal bocsánatot kértek.
(Belezombultam ebbe, de most tessék ezt elviselni. majd lesz a többi is, addig örüljetek ennek és élvezzétek! :D
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )
-Ennek örülök. - vett mély levegőt, majd végre elhatározta magát - Vigyázz magadra hazafelé! - hajolt Yeongnarihoz annak nagy örömére, de sajnos csak egy puszit adott arcára. Ám nem hagyta ennyiben a lány, mert nem engedte, hogy elhúzódjon.
-Nem tudtam válaszolni este, de nem baj. - nyomott egy csókot most ő a másik ajkaira, Jungkook pedig habozás nélkül karolta át és húzta magához párját, hogy elmélyítse azt. Megnyugtatta, hogy Yeongnari is szeretné, de főleg a kezdeményezése volt az, ami mindent eldöntött, mert valószínűleg nem próbálkozott volna még nagyon sokáig újra ezzel, ha a másik nem mozdult volna ilyen határozottan.
-Ennek örülök. - váltak el egymástól - Bár ez nem túl illendő, de megörültem. - mosolygott, amint még mindig ölelgette derekánál fogva a lányt - Holnap megyek és együtt ebédelünk.
-Rendben. - viszonozta vigyorát.
-Szia Nari! - puszilt homlokára Jungkook, majd már indult is dolgára.
-Szia Kook! - nézte végig, ahogyan az elegáns férfi elsétál és mikor már teljesen eltűnt a szeme elől, csak akkor kezdett saját teendőibe.
-Min doktorhoz jöttem, tudtommal ma ő van ügyeletben. - jelent meg este a kórházban Jungkook.
-Igen. Milyen ügyben keresi? - állt is rendelkezésére a recepción álló nővér.
-A betege vagyok.
-De csak sürgős eseteket fogadunk este. - próbálta elküldeni őt.
-Viszont én csak ilyenkor tudok jönni és a doktor úr azt mondta, nem gond neki. Kérem, csak szóljon neki, hogy itt vagyok!
-Rendben. - húzta a száját a nővér, de végül csak elment és valóban szólt a keresett doktornak, így pár perc múlva már vissza is tért - Menjen! Várja magát.
-Köszönöm szépen! - indult a vizsgálóba, hiszen már tudta jól, merre kell mennie.
-Azt hittem, már sosem jössz. - üdvözölte barátja, ki éppen előpakolt a szobában - Milyen szagod van? - nézett Jungkookra, ki gyorsan becsukta az ajtót - Nőztél! - mosolygott.
-Igen. Ma nőztem, sőt - ült le a vizsgálóasztalra hatalmas vigyorral - nálam aludt múlt éjjel.
-Óóóóó! - csillogtak a doki szemei - Szépek a fogaid, de nem történt semmi. - folytatta dolgát és odakészült Kookhoz.
-Hát ezt is érzed. - grimaszolt Kook - Franc!
-Kis változás lenne, de érezném azt is. Hogy vagy?
-Lüktet a karom és beleőrülök.
-Szeded a fájdalomcsillapítót? - kezdte felvágni gipszét.
-Már igen.
-Mi az, hogy már? - pillantott fel Kookra barátja.
-A kocsiban maradt estére.
-Alvadásgátló?
-Az is.
-Ebbe bele is dögölhetsz, ha nem szeded rendesen. - szaggatta darabokra a gipszet.
-Én nem! Strapabíró vagyok.
-Az egy dolog, hogy a szervezeted más. De ettől még akadhatnak gondjaid. Emeld meg a kezed kérlek! - szabadította meg Kook karját a súlyos tehertől, majd felvágta az az alatt lapuló kötést is - Még mindig nem értem, hogy nem vágta le a karod.
-Strapa
-Strapabíró vagy, tudom. - rázta fejét - De ez inkább szerencse. Viszont a sebed gyönyörű.
-Gyorsan gyógyulok tudod.
-Tudom. De sajnos egy hónapot ki kell bírnod ezzel. Viszont azért két hét múlva megröntgeneztetlek, hátha nem.
-Szuper vagy Yoongi. Imádlak.
-Valamit valamiért. Erről jut eszembe. - cserélte le a kötést barátja karján - Elmentünk megkeresni a medvecsapdát, amit mondtál.
-És?
-Nincs meg. De a véred megtaláltuk. Ami sajnos aggodalomra ad okot és alátámaszt egy fülest.
-Füles?
-Azt rebesgetik, egy vadász van a városban. Na, most a gipsz. - pakolgatta Jungkook karját.
-Ki mondta? Mennyire lehet neki hinni? Milyen vadász?
-Pletyka, így nem tudjuk ki indította. De ez a csapda, hogy csak úgy felbukkan, mikor soha nem volt eddig egy se, te pedig pont kifogod, majd nem találjuk meg, elég érdekes. Jobb félni, mint megijedni. - kötözte be Jungkook kezét.
-De, ha volt ideje azt kitenni, akkor még miért nem kapott el senkit? Úgy értem, nem öt perc letenni egy olyat főleg, ha tudta jól, ott sikerrel jár. Biztos kutatott és tud rólunk, hogy itt vagyunk, itt élünk. Ha vadász, akkor pedig folyton kint van. Tudja, mit keressen, merre menjen. Már rég el kellett volna tűnnie valakinek, de ennek hírét sem hallottam. - aggódott Kook. Egy vadász nem vicc! Ha igaz a hír, akkor hamarosan hatalmas gondjaik adódnak.
-Mert még nem tűnt el senki és pont ezért nem hittem a pletyinek. A csapdában is reménykedem, csak valami hülye ember vadász volt, nem a miénk. De azért tartsátok nyitva a szemeteket. Ha tényleg itt van, nem fog már sokáig ülni a seggén. Hajtja a vágy, hogy még több trófeát bezsebeljen, erre felé pedig igen aggastyánok élnek. Nem kis elismerés neki, ha egyet is elkap. Mindjárt kész vagy.
-Kösz. Tudom. Előbb kell megtalálnunk őt, mint fordítva.
-Ahogy mondod. És ha megvan, nyom nélkül kell elpusztítanotok.
-De hol kezdjük keresni? Ezer éve nem járt erre vadász. - gondolkozott Jungkook - Nincs tapasztalatunk.
-Tudod, ismertem az üknagyapád. Ő még kicsit háborúkkal telibb időben élt. - egyenesedett fel Yoongi - Kész vagy. - kezdett pakolni - Nagyon sok vadásszal találkozott és nagyon sokat el is tüntetett. Nem egyszer mentette meg az életünket. Nektek a véretekben van. - nézett Kookra - Tudni fogod, hogyan találd meg és ha eljön az ideje azt is, hogyan öld meg.
-De a vérünk rossz, hibás. Papit vadász ölte meg.
-Mert elbízta magát. Azt hitte, egyedül is képes elpusztítani. Ebbe halt bele. Te legyél okosabb, akkor sokkal tovább fogsz élni. Bármilyen segítségre van szükséged, mi erre vagyunk. Ne akarj egyedül szembenézni vele! Sokkal több a tapasztalata, simán leterít.
-Rendben. - szállt le az ágyról Kook - Kösz az ellátást, az infót, meg a tanácsot.
-Nagyon szívesen. Legközelebb meg nyomd el a szagod. A nőcidé csak még jobban felerősíti a tied. - fintorgott Yoongi, miközben eltakarította a szemetet.
-Én sem szeretem a te szagod, ne aggódj.
-Nem aggódom. Szia!
-Elküldesz? - lepődött meg Kook, de jót vigyorgott rajta.
-Jah. Büdös vagy. Szia!
-Szia! - röhögött magában, miközben szépen távozott.
Hazafelé azon gondolkodott, hogy ha Yoonginak igaza van, akkor nagyon sürgősen ki kell találnia valami megoldást. A vadászról terjengő pletykát ő igaznak vette, mert ahogy társa is mondta, jobb félni, és nem szerette volna, ha amiatt elveszti a fél családját, baráti körét, mert lazán kezeli a dolgot. Ezért, amint hazaért, telefonálni kezdett. Nem tervezte, hogy alszik az este, inkább mindenkivel beszélni akart azonnal, ami miatt néhányan morcosan vették fel neki, ám amint megtudták, miről van szó, azonnal bocsánatot kértek.
(Belezombultam ebbe, de most tessék ezt elviselni. majd lesz a többi is, addig örüljetek ennek és élvezzétek! :D
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése