Do you believe in beasts? ~ 2.rész

-Sajnálom. Legközelebb nem teszem. Ígérem. Jó éjszakát!
-Neked is! - indult be a házba Yeongnari - Öt nap? - fordult meg pár lépés erejéig, Jungkook pedig még mindig ott állt, ahol hagyta, várva a lány biztonságos hazaértét.
-Igen.
-Sok. - tért vissza az ajtó felé.
-Hamar elszáll. - váltak el egymástól és megkezdődött az öt nap türelmi idő, mely közben néhány dolog tisztázódott Yeongnariban.


Míg távol volt Jungkook, addig folytatta megismerése előtti életét. A kávézóba járt dolgozni, mialatt nem igazán döntötte meg napirendjét egy furcsa ideg sem, amit kezdett hiányolni. Ráébredt pár nap alatt arra, hogy mennyire jól is esett a férfi jelenléte és törődése, még ha eleinte félt is tőle, mert elég furcsán kezdett udvarolni. Úgy érezte, hiányzik neki a semmiből jött ismeretlen, üresebbnek érezte az életét, ezért pedig szeretett volna kapcsolatba lépni vele, ám eszébe jutott az, amit mondott. Hogy nem fog ráérni vele beszélgetni, ő meg nem akarta zavarni semmiben, hiszen dolgozott, így igyekezte nem nyomkodni a telefonját. Ám amint múlt az idő ez egyre nehezebbé vált, a negyedik nap reggelén pedig már nem tudott mit kezdeni magával. Úgy kelt, hogy muszáj valamit üzennie neki, különben belebolondul a helyzetbe, hogy napok óta nem kommunikálnak, ám hogy mit írjon, azt már nem tudta. Ezért hosszú percekig bámult csak az üres üzenetre, majd szemezett vele fogmosás közben, végül ajtaja bezárása utána liftben kezdett csak el pötyögni. Fogta a fejét hülyeségén, mert igazán bugyuta smsnek tartotta azt, amit elküldött, de akkor már csak gyorsan túl szeretett volna esni az egészen, hogy megnyugodjon és foglalkozhasson munkájával. Ezért csupán megírta neki, hogy már várja a vacsit, mert nagyon éhes, majd gyorsan lenémította mobilját és zsebre rakta, mielőtt kapott volna valamiféle választ. Ám erre nem volt semmi szükség. Jungkook, úgy látszott, igazat mondott, hiszen nem is olvasta az üzenetet nagyon sokáig, ami lassan kezdte idegesíteni Yeongnarit. Percenként pillantott telefonjára és ezért egyáltalán nem haladt munkájával. Túlságosan izgult a válaszon mely nem kívánt megérkezni, mikor pedig már semmit sem tudott magával kezdeni, mert koncentrálni sem tudott, inkább elrohant ebédért, hátha a kis séta, a mozgás majd lenyugtatja. Próbált útja alatt mással foglalkozni, ugyanúgy figyelni az embereket, mint azelőtt, hogy megismerte volna Jungkookot, de nem igazán sikerült. Az egyetlen úgymond új dolog, mely cseppet elterelte gondolatait néhány röpke percre, egy idegen férfi aranyos kutyusa volt, ami valamiért elképesztően ragaszkodott hozzá, pedig még soha nem is találkoztak. Ez bizonyult napja fénypontjának, a cuki szőrmók szeretete, legalábbis azt hitte míg vissza nem ért a kávézóba és neki nem esett ebédjének.
-Ajándék kávé. - jelent meg az egyik pincér.
-Kitől? - nyammogott ebédjén Yeongnari.
-A kedves telefonos idegentől. Azt mondta tudni fogod és hogy figyeld a mobilod. Jó étvágyat! - ment is vissza dolgára, mire Yeongnari már kapott is a kütyühöz. Izgult pár percet, közben idegességében habzsolni kezdett, míg meg nem érkezett az annyira várt üzenet.
"Akkor vasárnap este megyek érted. Addig ne halj éhen, ha lehet! ;)"
Ettől nagyon boldog lett, még ő sem hitte el, mennyire felvidult ennyitől, a nagy lendületben pedig válaszolt neki és csak utána jutott eszébe, nem kellett volna. Sokat dolgozik, nem ér rá, most is munka miatt volt el, erre ő zaklatja az üzeneteivel és rátapad. Pont ezt nem akarta, hogy ezt gondolja róla a másik, és emiatt kezdett is szitkozódni azonnal. Ám ez fel sem merült Jungkookban, inkább kedvességként fogta fel, mivel pedig volt egy kis szabadideje, így szívesen beszélgetett Yeongnarival. Ugyan nem mondott túl sokat, mit csinál, vagy milyen napja van, viszont minden másról tudtak végre beszélgetni, aminek az lett az eredménye, hogy az amúgy sem túl eredményes munkanap végül kifejezetten feleslegesen ment el, hiszen a chatelésbe belefeledkezett és onnantól egyáltalán nem haladt dolgaival, míg Kook el nem köszönt. Utána pedig már mindegy volt, mert elrepült a nap nagy része, így inkább hazament és vigyorogva dőlt be az ágyba, hogy gyorsan teljen a maradék idő. El sem hitte magáról, mennyire szeretné már újra látni azt a lehengerlő mosolyt, miközben igazából tartania kéne tőle, mert... azért mégis csak furcsán kezdett udvarolni és picit ijesztően toppant életébe.

Ám mindezek röpke gondolatok voltak csupán, melyek hamar elhalványultak. Nélkülük telt a maradék két nap, de helyüket átvették a munkával kapcsolatos dolgok. Így valamivel gyorsabban múlt az idő és feltűnően többet haladt feladataival Yeongnari, mint akkor, mikor Jungkook mindennap odaült hozzá. Igazán büszke is volt magára, amiért így behozta lemaradását, mert számított arra, hogy visszatérte után megint lassulni fog. Bár nem mintha bánta volna a férfi jelenlétét, de ha munkájában továbbra is olyan jó szeretett volna maradni, akkor muszáj lett volna a régi morált előhoznia, hajnalig olvasni, felnézés nélkül írni, elfelejteni vacsorázni és egy héten több könyvet befejezni, mint amennyit kapott. Ám ez, mióta Jungkook feltűnt, teljesen megváltozott, így mikor észrevette magán, hogy a nagy várakozás okozta idegességben többet dolgozott, kicsit örült, mert Kook mondta, szokott utazgatni. Ezért ezt lehetőségnek fogta fel a jövőben, hogy mindig utolérje majd magát egy-egy ilyen alkalommal. Annyira belelendült, hogy még a vasárnapot is végigdolgozta megállás nélkül, amin meglepődött, mert aznap reggel még biztos volt benne, maximum ebédig fog tudni koncentrálni, utána pedig egyáltalán nem, Jungkook miatt. Remélte, a férfi benéz hozzá még a randevú előtt, de nem így történt és ezt kicsit furcsállta. Azt hitte, valami baj történt, ezért mikor elkezdett összepakolni, hogy hazaindul, írt is neki. Ám válaszba azt kapta, semmi gond, ne aggódjon, megy érte majd hétre, addigra készüljön el és legyen nagyon csinos, mert különleges helyre viszi. Ezt látva viszont rohanni kezdett, mert késésben volt. Még jó, hogy megkérdezte és megtudta az időt. Ha nem írt volna, akkor nem is mondja? Máris megvan Jungkook első hibája. Legalább ő is ember, nem pedig valami robot. Ez megnyugtató.

Yeongnari kapkodott. Cuccait is csak úgy ledobta a lakás közepén mikor hazaért, hogy el tudjon készülni időben, de mikor Jungkook kereste, még nem fejezte be teendőit, így kért pár percet. Végül nem volt megelégedve magával, ám nem akarta tovább váratni a másikat, így kénytelen volt megelégedni kinézetével. Még a liftben is az utolsó simításokat végezte, rúzsát igazította, karkötőjét vette fel, majd abból kilépve, mintha ez lett volna az eltervezett végeredmény, indult is a ház előtt járkáló öltönyös férfihez.
-Szia! - rohant ki az ajtón - Bocsánat, kicsit megcsúsztam időben. Mi történt veled? - állt meg Jungkookkal szembe, akinek azonnal észrevette gipszebe kötözött kezét, amint az odafordult hozzá.
-Szia! Csak egy apró baleset, nem vészes. - mosolygott fáradt arccal.
-Minden rendben? Kicsit meggyötörtnek tűnsz. - aggódott érte.
-Fárasztó néhány nap volt és csak pár órája értem vissza.
-Ohh! Akkor miért ma megyünk? Mehettünk volna máskor is. Pihenhettél volna.
-Jó a ma is, ne aggódj! Szuper lesz így is. Induljunk közben, meg ne fázz! Gyere! - ajánlotta fel karját, hogy Yeongnari úgy sétáljon vele, mint ahogy sznobok szoktak a nagy bálokban - Nincs messze az autó.
-Kocsival jöttél? - bújt bátortalanul Kookhoz - Hogy vezettél bekötözött, nyakba akasztott kézzel?
-Hát a gazdag köcsög énemet elővéve nem én vezettem. - kuncogott, de abból is hallatszott, nagyon kimerült és azért engedi el magát - Remélem nem gond, de most nem csak én ülök az autóban, így nem akartam kockáztatni.
-Értem. - ballagtak az autóhoz, odaérve pedig Jungkook udvariasan ajtót nyitott Yeongnarinak, aki azonban megállt - Biztos nem vagy fáradt ehhez?
-Állok a lábamon és tudok gondolkozni. Nem vagyok fáradt ehhez. - mosolygott nyugtatásképp.
-Oké. Utoljára kérdeztem meg. - ült be a kocsiba.
A rövid út alatt igyekeztek bepótolni a kimaradt időt és beszélgettek, de közben azért mégiscsak megmutatkozott Jungkook kimerültsége. Míg máskor sokkal kimértebben osztott meg információkat Yeongnarival, figyelt a szavaira, hogy hogyan fogalmaz, addig most erre már nem fordított annyi energiát. Máshogy nyilvánult meg, közvetlenebbül, lazábban, mintha nem is mozogna olyan nagy körökben, aminek Yeongnari örült, miután feleszmélt meglepettségéből.
-Hova hoztál te engem? - szállt ki az autóból.
-Ez Busan egyik legpuccosabb étterme. - indultak be.
-Ha ezt tudom, jobban kicsípem magam. Nem hiszem, hogy elég jó lennék ide.
-De az vagy, ne aggódj. - léptek az étterembe.
Mivel Jungkook igen későn kapott csak választ a vacsorára vonatkozóan, így meg sem próbált asztalt foglalni, vagyis Yeongnari erre fogta, hogy meglepődött a recepciós, aki mellesleg nagyon jól ismerhette, mert rögtön  mondta, mennyire örül az újabb látogatásnak és azonnal szerez is asztalt nekik.
-Sokat jársz ide? - kezdtek is beszélgetni, amint magukra maradtak.
-Viszonylag. De majdnem minden alkalommal dolgozok.
-Csak majdnem?
-A kivételekkor személyes ügyben jövök. Család, barátok... randevú. - várt reakciót Yeongnaritól.
-Oh. Sokat randizol?
-Nem igazán. Elég rég volt már az utolsó, így ki is jöttem a gyakorlatból. Nézd el nekem majd a hibákat, kérlek.
-Az egyetlen eddig csak annyi, hogy nem szóltál időben. Egyébként kiemelkedően udvarias vagy. - nézett bele az étlapba.
-Sajnálom. Rengeteg dolgom volt, de nem felejtettelek ám el, csak kevés volt ez a nap.
-Inkább úgy tűnsz, mint akinek túl sok.
-Időben kevés, feladatban sok. Tetszik valami az étlapról?
-Igen. Sok minden, de az árakat látva inkább semmi. - vett mély levegőt döbbenetében - Te nem válogatsz? - pillantott fel Jungkookra, aki csak nézte őt.
-Nem. Fejből tudom már az étlapot.
-Akkor rendelj te nekem! - csukta azt össze Yeongnari.
-Nem tudom, mit szeretsz.
-Én sem tudom, mit ennék szívesen. Minden nagyon jó. Mivel pedig te sokat vagy itt, biztos tudod, mi a legjobb. Inkább rád bízom a vacsit.
-Milyen italt hozhatok? - tűnt fel egy pincér.
Miután Jungkook leadta a teljes rendelést, kellemes beszélgetés kezdődött kettejük között. Először csak hétköznapi dolgok merültek fel témának, majd lassan áttértek munkájukra is, ekkor pedig kiderült, utána nézett Yeongnari munkájának és kicsivel többet tud róla, mint amit mutat. Ez nem esett túl kellemesen neki, mert nem érezte egyenlőnek az erőviszonyokat, így szorgos faggatózásba kezdett. Majdnem átfordította az egész estét abba, hogy Jungkookról próbál megtudni többet, ám amit a férfi nem szeretett volna elmondani, azt nem is tudta kihúzni belőle.
-Miért nem mondod meg, hol laksz? - iszogatta kóláját a vacsora végén.
-Majd egyszer megmutatom. Ez miért nem felel meg? - játszott borospoharával a másik.
-Mert te tudod, merre lakok.
-Különböző dolgokat tudunk egymásról. Ez általában így szokott lenni az emberek között.
-De azért ennyit tudni szoktak egymásról az ismerősök.
-Ismerősök? - lepődött meg Jungkook - Csak ismerősök?
-Hát... nem igazán tudom. Barátok jobb?
-Az még borzalmasabb. Igazad van. - mosolygott - De felajánlanék egy másik opciót is. - dőlt előre - Esetleg a barátnőm is lehetnél.
-A barátnő mindig tudja a barátja lakcímét. - esett zavarba Yeongnari, miközben magabiztosságot színlelet. Reménykedett benne, hogy erre a szintre is eljutnak hamarosan, ám nem ilyen gyorsan.
-Csak ennyi az akadálya?
-Igen, mondjuk.
-Aludj nálam ma és megtudod. - tűnt el mosolya.
-Mi? - akadt el pár pillanatra lélegzete. Most már elveszett a magabiztosság látszata is - Hova tűnt az udvarias éned?
-Alszom a kanapén, tartom a távolságot. Nem egyébre kérlek, csak alvásra. Félreértés ne essék. Cserébe megtudod, hol lakok.
-És a barátnőd leszek.
-És gazdagabb egy tehetős férfivel. Mit szólsz? - látszott, hogy meg-megfeszülnek Jungkook állkapocsizmai, amiből arra következtetett Yeongnari, izgul. Még sohasem látta így és kíváncsi volt még több oldalára, a kis ízelítő pedig remek csalinak bizonyult, hogy beadja derekát.
-Rendben. - válaszára Jungkook megkönnyebbülten felsóhajtott, fáradt arca felderült és csillogtak szemei, miközben hívta a pincért, hogy fizetni szeretne - Ruháért hazamehetek?
-Nem. Véletlen se gondold meg magad. - mosolygott.
-Kezdek félni tőled.
-Egyáltalán nincs mitől.

-Ne nézz ide! - lépett a konyhába arcát takarva Yeongnari és ujjai között kukucskált ki, hogy lássa, merre megy.
-Miért? - ügyködött a kávéfőzővel Jungkook.
-Nincs rajtam smink.
-Csak lemostad! Ennek örülök. - egyenesedett fel és a pulton megtámaszkodva meredt a másikra.
-Csukd be a szemed!
-És ha nem?
-Hova lett az udvarias éned?
-Elveszett mikor megláttalak a ruháimban. - vigyorgott.
-Akkor nem iszok. - fordult vissza a háló felé, de Jungkook gyorsan megkerülte.
-Ne! - állt meg előtte - Csukva van a szemem, látod? Igyál csak!
-Köszönöm.
-A kávéfőző felett találsz poharat. - adott tanácsot és tapodtat sem mozdult helyéről. Csak hallgatta, mit csinál a lány, míg ő betartja a szabályokat, de amikor az vizet öntött poharába, leskelődni kezdett.
-Miért? - takarta el arcát?
-Mert most vagy eredeti. Nem fed semmi, nem tévesztesz meg senkit. Ilyenkor vagy különleges és nem valami futószalagon gyártott tömegtermék.
-Túl sok kívánságod volt egy estére. Kérem vissza az udvarias férfi éned!
-Igazad van. Sajnálom. Itt alszom a kanapén, ha szükséged van valamire. - indult inkább aznapi fekhelyéhez.
-Mikor kell kelnünk?
-Amikor jól esik. Nem megyek időre.
-Szabadnap?
-Mondjuk. - ágyazott meg magának - Tudod hol a villanykapcsoló?
-Igen.
-Akkor majd, ha mész el kérlek, kapcsold le. - dőlt le a kanapéra - Jó éjszakát!
-Rendben. Jó éjszakát! És köszönöm az estét. Jól éreztem magam.
-Én is.



(Tudjátok van az, hogy valami nagyon megtetszik és minden mást elhanyagoltok, hogy csak azzal tudjatok foglalkozni. Na ez most ilyen fici egy kis ideig. :')
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )