Do you believe in beasts? ~ 4.rész

Hazafelé azon gondolkodott, hogy ha Yoonginak igaza van, akkor nagyon sürgősen ki kell találnia valami megoldást. A vadászról terjengő pletykát ő igaznak vette, mert ahogy társa is mondta, jobb félni, és nem szerette volna, ha amiatt elveszti a fél családját, baráti körét, mert lazán kezeli a dolgot. Ezért, amint hazaért, telefonálni kezdett. Nem tervezte, hogy alszik az este, inkább mindenkivel beszélni akart azonnal, ami miatt néhányan morcosan vették fel neki, ám amint megtudták, miről van szó, azonnal bocsánatot kértek.



Másnap Jungkook ment is ebédelni Yeongnarihoz, ám nem vitt neki ételt, hanem a lányt hívta magával. Újabb randit harcolt ki magának észrevétlenül, melynek végén már egyáltalán nem félt megcsókolni párját. Viszont az elengedésétől annál inkább tartott. Falta a másikat, minden pillanatot kihasznált, hogy élvezhesse Nari ajkait, kezdeti lassú, udvarias tempóját pedig hamar felváltotta a rohanó fiatal fele, amit elvileg már rég elhagyott. Meglepte a lányt ezzel, ki alig tudott szabadulni tőle. Még egy-egy levegővételért is úgy küzdött, ha csókba kezdtek, Jungkook pedig minden alkalommal bocsánatot kért, hogy ilyen heves lett. Utolsó alkalommal még el is hadarta a dolgok miértjét, az érzéseit tömören, vágyainak rövid megfogalmazásával, az udvarlás köpenye mögé rejtve, hogy véletlen se tűnjön annyira kiéhezettnek, mint amennyire érezte magát. Bár biztos volt benne, ezen pár nap alatt úrrá tud majd lenni több okból is. Ezért csupán néhány ilyen alkalmat kellett kibírnia Yoengnarinak, aki kezdte megkedvelni a helyzetet. A jó dolgokhoz hamar hozzá lehet szokni, neki pedig sikerült, így lassan hiányolni kezdte azt a pár napig tartó vad Kookot, aki az utca közepén ölelgette hosszú percekig. Mert azért az úriember öltönyös bőre alatt megbújó szenvedélyes férfi képe melyik nőt ne venné le a lábáról? Így Nari nagyon remélte, még elő fog jönni az a rejtett énje, viszont lassan kezdte megunni a várakozást, ezért ő lépett és meghívta magához vacsorázni a másikat. Ugyan nem főzött sokszor, de olyankor egészen finomat dobott össze és ezúttal is mindent beleadott egy ízletes fogás elkészítése érdekében, miközben gyorsan eldugdosta a sok információval teli cetlit, hogy Kook véletlenül se fusson bele. Kitakarított pluszba és a legszexibb fehérneműjét vette fel egy forró zuhany után reménykedve, nem sokáig kell majd viselnie.

Jungkook nagyon pontos volt, gyanúsan is, ám mivel Nari izgult az este miatt, már jó néhány perce készen várta párját.
-Üdv először nálam, de remélhetőleg nem utoljára! - nyitott ajtót.
-Szia! - lépett be mosolyogva Kook - Hát reméljük.
-Mit hoztál?
-Pezsgőt. - dobta le cipőjét és beljebb sétált - Betegyem a hűtőbe? - nézett körbe.
-Nem, majd én beteszem. Add csak! - vette ki a kezéből.
-Csodaszép vagy. - ment utána a vendég.
-Te pedig ugyan olyan szexi, mint ahogy mindennap öltönyben.
-Tényleg? Pedig ez a sötétebbik. - vigyorgott.
Ezután Jungkookot gyorsan körbevezette lakásában, aki csupán egy helyen ragadt le, az pedig az egyetlen olyan polc volt, amin kis ajándékok és apró mütyürök sorakoztak fel. Az érdekelte a legjobban, mert kíváncsi volt párjára és a kis holmikból pedig remélte, valami pluszt is megtud róla, amit eddig még nem sikerült. Eközben Yeongnari megterített, majd eltöltötték eddigi kapcsolatuk talán legnyugodtabb estéjét, ugyanis csak ők ketten voltak, nem kellett figyelniük semmire, senkire, azt tehettek amit csak szerettek volna és pont ezért dobta le nyakkendőjét, zakóját, végül pedig gombolta ki ingét Jungkook.
-Legközelebb majd nem jöhetsz ilyen ruhában, csak melegítőnadrágban és pólóban. - kezdett elpakolni Nari.
-Ezt most miért kapom? Az előbb még jól állt nekem ez a külső is. - nem bírt megülni fenekén, muszáj volt mennie a másik után, bár az alig tett pár lépést.
-Csak kíváncsi vagyok, minden jól áll-e.
-Biztos nincs mögötte más? - támaszkodott a pultra széles mosollyal - A hangsúlyból ítélve, más miatt mondtad.
-Én csak... kíváncsi vagyok több oldaladra. A reggelire, a pizsamás estire aki könyvet olvas, a betegre... Na nem mintha betegnek szeretnélek látni, nem azért. - fordult magyarázkodva párja felé - Csak, ha látnálak, akkor az azt jelentené, hogy közel állunk egymáshoz.
-Értem a gondolatmeneted. Igazad lehet. - bólogatott - És hogyan szeretnél még látni?
-Nem tudom. Hétköznapi ruhában először. Főleg úgy, mert azt még sosem láttam. Mindig öltönyben vagy.
-Ez nem igaz. Mikor nálam aludtál, láttál pizsiben.
-Az egy öreg póló volt és hosszú nadrág. Neked nincs konkrét pizsamád?
-Hát olyan egyenpizsim nincs. És még?
-Nem tudom. Csak a hétköznapi kinézeteden szoktam elmélkedni, arról álmodozok sokszor.
-Én tudod, miről álmodozok?
-Őő... nem? - kérdezett vissza félve.
-Hogy végre nem csak a kivillanó pántod láthatom a válladnál. Például most is azon elmélkedek, hogy az asztalon, a pulton vagy a földön lenne kényelmesebb. Bár elsőnek lehet az ágyban kéne. Ha már áthívtál.
-Ahhoz képest, hogy milyen úriember vagy, néha nagyon nem látszik. - vert hevesen Yeongnari szíve, ahogyan elkezdett izgulni a továbbiak miatt.
-Ez a zakó és nyakkendő hiánya. Visszavegyem?
-Ne!
-Ne is pofázzak tovább, mi?
-Ne!
-Oké, bocs. - hadarta el, majd megcsókolta Yeongnarit.

Visszafogottabb volt, mint amit Nari szeretett volna, de emiatt izgult a legkevésbé abban a pillanatban. Lassan érték csak el a hálószoba küszöbét melynél szétváltak, Jungkook megszabadult ingétől, Yeongnari álla pedig leesett az izmos férfit látva. Gondolta róla, már korábban is, hogy rendkívül jó állapotban van, hiszen minden alkalommal érezte mikor megcsókolta, de azért ez több volt, mint amire számított.
-A gipsz miatt nem ígérek maximumot, de igyekszem. - harapott szájába.
-Ez máris több, mint amit vártam.
-Tetszel ebben a ruhában, de... - lépett Narihoz - nélküle sokkal szebb vagy. - húzta le a pántokat válláról, hogy a gravitáció intézze a dolog nagyját.
Amint földet ért a selymes anyag Jungkook cseppet sem volt udvarias, látványosan nézett végig barátnőjén, miközben sziszegett a levegő fogai között. Tetszett neki a szeme elé táruló kép és miután tökéletesen szemügyre vette, folytatta azt, amibe belekezdett. Régóta nem volt partnere, így ki szerette volna élvezni, szerencsére pedig ösztönei is hagyták, hogy így tegyen. Éppen ezért figyelt annyira a másikra és nem kapkodott. A sóhajokat hallgatta, az apró kis nyögéseket, miközben a lány puha kezeit figyelte, amint azok végigsiklottak testén simogatva minden egyes izmát, melyekre férfias mordulásokkal válaszolt, hiszen már nagyon hiányoztak neki ezek az apró dolgok. Ahogyan pedig azok a pici ujjak megfosztották alsó ruházatától is, inkább fordított helyzetükön. Nari került felülre, így pedig most ő kényeztette párját csókjaival, körmeivel, ügyes kezével, melytől Jungkook egyre élvezetesebb nyögéseket hallatott. Régóta sóvárgott erre az érzésre, de elfojtotta magában a vágyakat, viszont Yeongnari szerelme kezdte ezt megszüntetni, ahogyan pedig a lány haladt lefelé nyakán, kulcscsontján, végül mellkasára is áttért, úgy Kook egyre jobban kapkodni kezdett. Végül sietve segített megszabadulni párjának az utolsó ruhadarabjától is, majd felülve hívta ölébe, végigsimított nedves, meleg altestén és óvatosan ültette le szerelmét. Szinte egyszerre sóhajtottak fel, amint megérezték a másikat. Nari lassan kezdett mozogni míg nyakát csókok ostromolták. Jungkook felfalta volna párját, ha tehette volna, mialatt úgy ölelte magához, mintha soha többé nem adódna alkalma erre a jövőben. Érződött a szeretet minden mozdulatából és párja igyekezte viszonozni ezt amennyire csak tudta. A halk nyögések, sóhajok és morgások közben végül egymás ajkainál kötöttek ki. Hiába nem jutottak levegőhöz testükben kavargó megannyi érzelemtől, a másik csókja fontosabb volt. Viszont a lassúságot Jungkook hamar megelégelte. Majd felrobbant a vágytól, mely testét már olyan régóta feszítette, ezért fordított a helyzeten és szerelmét ledöntve az ágyra támaszkodott fölé. Még ekkor sem eresztette Yeongnarit hosszú percekig, ám mikor már erőteljesebbé váltak mozdulatai, melybe mindketten beleremegtek, kénytelen volt. Levegő után kapkodtak, ahogyan közeledtek a kitűzött cél felé. Egyre többször akadt el lélegzetük, Jungkook szeme elé pedig hamarosan gyönyörű kép tárult, amint sikerült Narit a felhők közé repítenie. Nem tudta nem végignézni a lány orgazmusát, melytől végképp felforrt utolsó csepp vére is. Tombolt szerelemtől fűtött belső énje és lüktetett férfiassága a vágytól, hogy kövesse párja példáját. Így azonnal elvesztette irányítását teste felett, már csak egy dolog érdekelte, hajtotta előre, mit nem sokkal később ő is elért, miközben a lány kezei végigsiklottak megfeszülő izmain, melytől csak még nagyobb élvezett járta át minden porcikáját hosszú sóhajok kíséretében.

Emlékezetes estét töltöttek el egymás társaságában, melynek végén Jungkook még vigyorogva azt is bevallotta, szíve szerint hajnalig ébren lenne és ha kellene, csak ő dolgozna, csak nem szeretne úgy bemutatkozni, mint egy szexéhes férfi. Éppen ezért nem hajtotta tovább magát, hanem inkább megölelte párját, majd néhány apró puszi után mindketten elaludtak, így pedig nyugodtabban telt a hátra lévő idő, mint ahogyan megálmodta már jó párszor korábban.
Reggel pedig végre úgy ébredtek, ahogyan Nari szerette volna. Egymás mellett az ágyban, az első látvány pedig, ami szeme elé tárult az Jungkook és alvó arca volt, amint hátán feküdve apróra nyitott szájjal pihent. Öltöny nélkül pont olyan volt, mint egy igazi angyal. Órákig el tudta volna nézni a másikat, ám amint kicsit mocorgott a takaró alatt, a férfi azonnal felébredt. Lassan nyíltak szemei, melyek a plafonon állapodtak meg, de Narit így is rögtön megszólította.
-Jó reggelt!
-Neked is! Ennyire éberen alszol?
-Csak veled. - nézett a lányra mosolyogva.
-Akkor nem sokat aludhattál az éjjel.
-Óóóó, dehogynem. Ki is pihentem magam. - puszilta meg Narit, amolyan üdvözlésképp.
Az este összekötötte őket még jobban, mint korábban. Amolyan cseresznye volt a hab tetejét, mely után Jungkook sokkal közvetlenebb lett párjával. Jobban kimutatta szerelmét és keresett minden lehetőséget, hogy kezét fogja, vagy ölelgesse. Mintha egycsapásra átváltozott volna romantikus szerelmessé, aki nem képes élni társa nélkül, holott pont ez volt az igazi oldala, az öltönyös merev úriember pedig az, amivel védte magát. Ezt meg is tartotta az utcára, mindannyiszor felvette, ha emberek között jártak és visszafogott férfiként viselkedett, de amikor kettesben maradtak bepótoltak minden elmaradt csókot és ölelést. Teljesítette Nari vágyait, ezért hazaérve azonnal megvált elegáns külsejétől, hogy hétköznapi emberré változzon. Rengeteg időt töltöttek együtt, szinte minden szabad percüket, de sokszor még munka közben is ott voltak a másik mellett. Nem egy olyan este telt el, miközben Kook tévét nézve feküdt a kanapén, Yeongnari rajta pihenve olvasott, a könyv végén pedig, mikor felnézett, Jungkook már rég aludt. De fordítva is megesett a dolog, hogy Nari addig várt telefonáló párjára, míg végül álomba nem szenderült az ágy kellős közepén. Ám sosem haragudtak egymásra, hiszen megértették a másikat, elfogadták a párjuk munkáját és képesek voltak azt elviselni. Jungkook pár napos elutazása pedig segített ebben, mert így mindketten tudtak több időt csak kötelességükkel tölteni és ezáltal nagyon sokat haladni.

-Holnap reggel megyek és majd hatodik nap reggel jövök. Szóval lényegében öt nap és itt vagyok újra veled. - engedte előre Narit a kávézóból kifelé.
-Akkor ma nem alszol nálam?
-Nem, sajnos. Csak hazaviszlek. Így legalább többet láthatlak, mielőtt elmennék.
-Legalább ez. Így kapok búcsúcsókot.
-Igen. - sétáltak az autó felé, mikor egy Narinak ismerős kutyus rohant oda hozzájuk, aki nagyon szerette őket már az első pillanattól, főleg Kookot - Kóbor kutya? - álltak meg, Yeongnari pedig simogatni kezdte az állatot.
-Nem. Ő Canis. Majdnem mindennap összefutunk. Imádja az embereket. Ugye, kis cukiság?
-Főleg téged Nari. - tűnt fel a gazdája - Tényleg nem szeretnél egy kutyus?
-Nem. Nem tudok vele foglalkozni és kicsi a lakásom. - pillantott fel az idegenre, majd felállt, hogy bemutassa - Kook, ő Aaron. Pár hónapja költözött ide Franciaországból. Övé a kutyus.
-Igen, az enyém, nagyon örülök.
-Én is. Aranyos kutyája van. Spániel, igaz?
-Igen és igazi szabadulóművész, ahogyan az illik.
-Meg emberszerető. Nem túl jó házőrző. - ugrált Jungkook lába körül az állatka.
-Nem is azért tartom. Kis családtag nekem. De nem szeretnék zavarni tovább. Kellemes estét nektek! Gyere Canis! - állt is tovább az idegen.
-Szóval ismerkedsz és nekem el sem mondod. - sétáltak az autóhoz Jungkookék.
-Féltékeny lennél? - érdeklődött mosolyogva Nari.
-Lehet. Talán... egy egészen picit, azt hiszem. - nyitotta ki az ajtót párjának.
-Vele csak összefutok néha, megsimogatom a kutyáját és ennyi.
-Uhum... jó.
-Cuki, hogy féltékeny vagy. - ült be az autóba Yeongnari, mire Kook csak forgatta szemeit, de inkább nem mondott semmit, mert jól nem jöhetett volna ki a helyzetből.

Aznap este hosszú csókkal köszöntek el egymástól és kicsit aggódva a másikért. Legutóbb, mikor Kook elment pár napra, törött karral tért vissza és a végletekig kimerülve, így Nari előre félt, mi fog történni ezúttal, ám párja igyekezte megnyugtatni ezért most megígérte, sokat fognak beszélni. Be is tartotta ezt, mert már első nap írt a lánynak, hogy hiányzik neki, siet vissza, utána meg szeretne munka nélkül tölteni néhány napot, ez az ötlet pedig Yeongnarinak is tetszett. Éppen ezért megállapodtak benne, hogy reggelente beszélnek amíg mindketten bele nem süllyednek a munkába, majd ezt a tervet követték is az első két napban, azonban a harmadikban Jungkook nem válaszolt. Hiába kereste őt Nari, semmi visszajelzést sem kapott. Ez tökéletesen elég volt ahhoz, hogy elkezdjen aggódni és minden borzalmat elképzeljen, amit valaha olvasott arról, minként vesztette el valaki szerelmét egyik napról a másikra. Idegesen lépkedett, szinte rohant a kávézóba, bár nem tudta, mivel lenne ott majd jobb a helyzet, miközben telefonja megcsörrent és Kook nevét meglátva megnyugodott egy pillanatra.
-Már azt hittem valami bajod lett. - vette fel mobilját az utca közepén megállva.
-Yeongnari? Seokjin vagyok. Jungkook bátyja.
-Igen? - tartott csupán egy röpke pillanatig nyugalma.
-Jungkook kórházba került. Itt vagyok vele. Elég csúnyán megsérült, de rendbe fog jönni. Ne aggódj miatta, rendben?
-Már, mit? De melyikben? Hol van?
-Jó helyen, figyelnek rá és rendbe fog jönni. Időben haza fog menni. Csináld addig a dolgod, rendben?
-Minek hívtál, ha nem mondasz semmi többet? Így csak aggódok. Látni akarom! Had menjek oda!
-Kook a lelkemre kötötte, hogy szólok neked, de nem jöhetsz ide. Szia!
-Ne! Várj! Beszélni akarok vele! - üvöltözött a telefonba a nyílt utcán.
-Alszik. Rendben lesz, szia!
-Seokjin! - ám hiába mondta volna tovább gondolatait, a bátyus letette - A fene vinne el! - toporzékolt.
Ideges volt és inkább visszafordult otthona felé, miközben hívogatta Jungkook mobilját, amit hamar kikapcsoltak. Nem tudta mit tegyen. Aggódott, közben pedig dühöngött a bunkó báty miatt, aki elcsepegtetett információkkal egy perc alatt kiborította, majd magára hagyta őrlődni. Ennél gonoszabbat el sem tudott képzelni. Fel le járkált egész nap lakásában, miközben csak morgolódott és próbált megoldást találni a helyzetre, de nem sikerült. Kook munkahelyén nem mondták el, hova ment, mástól pedig nem tudta, kitől szerezhetné meg ezt az információt, így tényleg csupán őrlődött reggeltől estig, mialatt alig evett valamit. Rettentően kifordult magából, mert tehetetlennek bizonyult a legfontosabb helyzetben, de ahogy közelgett az este, úgy felcsillant egy apró remény, mikor megszólalt telefonja.
-Jungkook győzött. Yoongi megy érted hamarosan és elhoz. A család egy barátja és orvos. Itt vagyunk a közelben.
-Mi? Hol? El tudok menni egyedül is.
-Yoongi elhoz. Pakolj össze! Itt találkozunk, szia!
-De... Csak egyszer várnád meg, hogy elköszönök te bunkó. - fortyogott Nari, ám azonnal pakolni kezdett. Legalább egy napnyi idegesség után végül csak megengedik neki, hogy lássa párját, aki kórházban fekszik. Ennek már örült, bár volt mondanivalója a drága bátyusnak ezzel kapcsolatban majd, ha találkoznak.


(Folytatjuk! Most már tényleg egy fantasysabb résszel. :) Jó hétvégét!
Facebook oldalunk --> LINK
K.A.R.D rajongók ----> LINK )